Nógrád, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-25 / 148. szám

1967. június 29. vasárnap SÖSMB 3 Határozottabb, egyértelműbb megfogalmazást Közgazdasági eszközökkel Vita a Munka 1 örvény könyve tervezetéről — Magyarországon 1951-ben született meg az első Munka Törvénykönyve. De sem azt, sem az utána következő mó­dosításokat nem bocsátották vitára. Ez most történik meg először. A Munka Törvény- könyve a dolgozó ember szá­mára hallatlanul fontos. Életé­nek egyik legjelentősebb tevé­kenységét szabályozza, és dön­tő kihatással van nemcsak személy szerint reá, de hozzá­tartozóira is. Érthető hát az iránta megnyilatkozó érdeklő­dés. De érthető a kritikus szem is, amellyel az egyes pa­ragrafusok megfogalmazását vizsgálat tárgyává tették, azon a tanácskozásán, amelyet Sal­gótarjánban, az SZMT szék­hazában mintegy száz építő- és építőanyagipari dolgozó részvételével tartottak. Érezhe­tő volt, hogy a jelenlevők nem csupán saját, de a megye kö­rülbelül nyolc—tízezer építő­ipari dolgozójának, sőt vala­mennyi ipari munkásának, tisztviselőjének véleményét képviselik. Súlyát, tekintélyét elsősorban ez adta meg a vi­tának. A salgótarjáni tanácskozás résztvevőinek általános egyet­értésével találkozott, hogy a gazdaságirányítás mechaniz­musának reformja szükségsze­rűen előírja egy sor jogsza­bály megváltoztatását. A mun­kajog sem kivétel ez alól: tük- i-öznie kell a gazdasági élet­ben bekövetkező mélyreható változásokat Éhhez pedig új Munka Törvénykönyvét kell megalkotni. Helyeselték azt is, hogy a tervezet nem törekszik minden részlet megfogalmazá­sára: alapjában véve elvi sza­bályozás a célja. A részletek kimunkálása inkább a vállala­ti vezető testületek, illetve szakszervezeti szervek felada­ta. Érdekes, hogy a törvény- tervezet szerkesztőinek mégis ez a szándéka váltotta ki a legtöbb kifogást. Azaz, nem is annyira a szándék, inkább an­nak helyenkénti megvalósítá­sa. A tanácskozás egyik felszó­lalója meg is jegyezte: „Túl­ságosan sok benne a feltételes módú kifejezés, a lehet, adhat, köthet.. S e megjegyzés egyáltalán nem indokolatlan. ..A szak- szervezet vállalati szerve — Eltekintve attól, hogy a tervezetben például nem fo­galmazták meg a munkavi­szony lényegét, e fejezet pont­jai közt találunk ilyen be­kezdést: „Nem mondhat fel a vállalat a nála hosszú ideje munkaviszonyban álló. és ez­alatt átlagosnál jobb munkájá­val. és példamutató magatartá­sával kitűnt dolgozónak .. A felszólalók sejtették, hogy az MT-tervezet szerzői a törzs­gárda óvását tartották szem előtt, a hosszú ideje kifejezés azonban nem szabatos. Annál is inkább, mert a ledolgozott évek szempontjából a törzs­gárda fogalma távolról sem azonos minden vállalatnál. A tervezet ugyanezen pontjának másik bekezdését is kifogásol­ták. „Ha... a vállalat mond fel (a dolgozónak), új munka­hely keresése végett a dolgo­zónak megfelelő szabad időt kell biztosítani. ..Az a kérdés: mennyi az a megfelelő? De bonyolult és többféle­képpen értelmezhető a másod­állás vállalását szabályozó pont is. Sokféle értelmezésre ad lehetőséget az a mondat, mely szerint: „A dolgozó — indokolt esetbal — munkakö­rébe nem tartozó munkát is köteles ideiglenesen ellátni.” Sem az indokolt esetben, sem az ideiglenesen kifejezés — adott alkalommal — nem védheti meg a dolgozót az igazságtalanságtól. Tisztázat­lannak találták a tanácskozók a munka díjazásáról szóló fe­jezetben az 54. pont megfo­galmazását Élesen kifogásol­ták a fegyelmi felelősségről szóló rész 66., 67. és 68. pont­ját. Jó néhányan felhívták a figyelmet arra, hogy a fegyel­mi felelősségrevonás az a munkajogi terület, ahol ma is a legtöbb Jogtalanságra, rész­rehajlásra, hatalmi visszaélés­re van precedens. Nem helye­selhető hát, ha az új Munka Törvénykönyve a jelenleg ér­vényben levő törvényhez ké­pest kevesebb védelmet, biz­tosítékot nyújt a jogtalanságok elkövetőivel szemben. Sokan megelégedéssel mél­tatták a tervezet 2/b pontjá­nak hatalmas jelentőségét, amely a szakszervezet jogait tisztázza, összefüggésben az egyszemélyi vezetéssel. Kitű­nik ebből a löszből az az óri­ási feladat, felelősség, s a megnövekedett hatáskör, amely 1968-tól a szakszerve­zetekre vár. Valószínűleg a jogok és felelősség kockázatai­ra is gondoTak azok a felszó­lalók, akik javasolták: elbo- csájtás, áthelyezés, más mun­kakörbe való helyezés esetén, ne csak a magasabb szintű szakszervezeti tisztségviselők­nél legyen kötelező kikérni a felsőbb szerv hozzájárulását. Térj esszék ki ezt a védelmet minden szintű választott szak- szervezeti tisztségviselőre. Gyöngyösi István elvtárs fel­szólalásában hangoztatta: ha valakiben aggodalom él az új Munka Törvénykönyve egyik­másik megfogalmazása miatt, mindenekelőtt tudnia kell, az új törvény megalkotását a gazdaságirányítás mechaniz­musának reformja tette szük­ségessé. Márpedig a reform alapvető célkitűzése. hogy tartalékaink feltárásával, moz­gósításával meggyorsítsuk a szocializmus építését, még fo­kozottabban emeljük a dolgo­zók életszínvonalát. Ez a fun­damentuma az új Munka Tör­vénykönyve tervezetének is. Harangozó Ede. a SZOT kép­viselője. a vita összefoglalójá­ban határozottan kijelentette: a tanácskozás résztvevőinek észrevételeit, megjegyzéseit, javaslatait eljuttatják a ter­vezetet szerkesztő főbizottság­nak, amely azokat a korrek­ciónál messzemenően figye­lembe veszi. Nos, a Nógrád megyei épí­tő és építőanyagipari dolgo­zók képviseletében tanácsko­zó mintegy száz férfinak és nőnek általában tetszett az új Munka Törvénykönyve tervezete. Kifogásaikkal pe­dig azt szeretnék elérni, ha 1968-tól a mainál is szűkebb térre szorulnának a parag­rafusok közt „kiskapukat” keresgélő, a közösség. vagy az égvén kárára törő embe­rek. Ezt pedig a legjobban a törvény maximálisan egyértel­mű, határozott megfogalma­zásával lehet elérni. Csizmadia Gésa Egyesek kockázatosnak tarják, hogy az új gazdasági mechanizmusban a gazdasági szer­vezetek, a vállalatok nem kapnak kötelező tervutasításokat; vannak akik számára még nem világos, hogy a népgazdasági terv miért valósítható meg Jobban, hatékonyabban köz­gazdasági eszközökkel, mint tervutasítások­kal; hogyan lehet tervszerűbb a népgazdaság fejlődése, ha — úgymond — „szűkítjük a tervezés hatáskörét”. Nos, a felmerült aggályokra legalább há­rom féle módon válaszolhatunk. A válaszok és az érvek első csoportja mindazon kedvezőtlen tendenciák feltárása és bemutatása, — részletes felsorolásuktól ezút­tal eltekintünk — amelyek az utóbbi időben gátolták a népgazdaság kiegyensúlyozott és arányos fejlődését, részben akadályozva ezzel a gyorsabb ütemű gazdasági növekedést. A válaszok másik csoportja is tapasztalati jellegű. Ennek lényege, hogy az utóbbi 10 esztendőben sok minden történt, ami az öt­venes évek első felében kialakult, túlzottan centralizált tervlebontásos irányítási rendszer egyes elemeit módosította. Bár e módosítások részleges jellegűek voltak, de csirájukban tar­talmazták az új gazdasági mechanizmus — legalábbis egyes vonásait. Gondoljunk csak a nyereség-kategória felhasználására, a külön­böző bérformák differenciáltabb alkalmazásá­ra. a fokozott anyagi ösztönzésre, az árrend­szer javítására, a hitel- és kamat intézmé­nyének fokozott alkalmazására. Tény, hogy az alapjában változatlanul érvényesülő tervle­bontásos irányítási rendszerben ezek a rész­leges módosítások is már pozitív eredmé­nyekkel jártak, az 1957-et követő években. Aligha találnák a közgazdasági eszközök hatékonyabb voltára a gyakorlatban is ellen­őrizhető, meggyőzőbb tényt, mint a hazai mezőgazdaság nagyüzemi átszervezését követő időszak termelésalakulását. Míg az átszerve­zés az ötvenes évek elejéin a mezőgazdasági termelés csökkenésével járt. addig 1959 után a nagyüzemi átszervezés időszakában nem csőikként a termelés, sőt a mezőgazdaság ter­melőerői gyors ütemben nőttek, noha az uta- sításos rendszert nagyrészt az áru- és pénz­kapcsoltok on alapuló irányítási és befolyáso­lási módszerek váltották fel. Talán mindjárt itt jegyezzük meg, hogy ahol árakkal és egyéb közgazdasági eszközökkel, impulzusokkal nem tudták „alátámasztani” a tervelőirányzatokat, ott a tervet sem „hoz­ták”. Ennek tipikus példája a mezőgazdaság­ban az ország ellátása és a kivitel szempont­jából is fontos szarvasmarha — ezen belül a tehén-állomány növelése; a második ötéves tervidőszakban a szarvasmarha-állomány mintegy 2, a tehénállomány közel 8 száza­lékkal csökkent. Ezzel szemben rövid idő alatt is számottevően nőtt az árubaromfi-ter­melés: az I960, évi 28 ezer tonnáról 1966-ban 74 ezer tonnára. Az utóbbi magyarázata, hogy a baromfifelvásárlási árak emelése révén a mezőgazdasági üzemek számára jövedelmező­vé vált a baromfitartás. Figyelemre méltóak az egyes iparvállala­toknál folyó kísérletek is. Ahol a tervmutatók elsősorban az értékesítésre ösztönöztek, és aa érdekeltségi rendszer alapja a vállalati ered­mény, ott rövid időn belül is előnyösen ala­kult a gyártaánystruktúra, nőtt a kivitel, ja­vult a devizahozam, emelkedett a nyereség tömege, és az ebből kifizethető nyereségré­szesedés. Következzék most a válaszok harmadik csoportja: vagyis a tapasztalati tényeken ala­puló logikai jellegű bizonyítás. A szocialista árutermelés és az árutermelésből fakadó vi­szonyok nem a tervgazdálkodáson kívül, vagy csupán ,,mellétté’ léteznek. Ezek a szocialista tervgazdálkodási rendszer szerves részei, ame­lyeket a szocialista állam a tervgazdálkodás szolgálatába állított. így tehát az áruviszo­nyokon alapuló közgazdasági eszközrendszer és a tervezés nem egyazon gazdasági rend­szer két ellentétes pólusa, hanem szerves egysége. A szabályzott piaci mechanizmus tervszerű felhasználásának a tervlebontásos módszerrel szemben előnye, hogy a piac objektívebben és pontosabban informálja a vállalatokat a ke­reslet alakulásáról. A tervlebontásokon ala­puló irányítási rendszerben általában nincs, vagy alig van mód az utasítások helyességé­ről meggyőződni. Hiszen az utasítónak nem áll érdekében saját utasításainak utólagos fe­lülvizsgálata. kritikája; az ellenőrzés elsősor­ban arra irányul, hogy a vállalatok végrehaj­tották-e az utasításokat. A rossz utasítást (a gazdaságilag ésszerűtlen, hibás döntést) a vállalatok nem, vagy alig bírálják, hiszen azok teljesítése éppen úgy biztosítja a sze­mélyi jövedelmet és az erkölcsi elismerést, mint a jó utasítás megvalósítása Ezzel szemben a piaci mechanizmus és a piacot szabályozó illetve befolyásoló közgaz­dasági eszközök az irányítás hatásfoka szem­pontjából nem enyhébbek és nem „lazábbak” az adminisztratív tervutasításoknál. Ellen­kezőleg: sokkal kérlelhetetlenebbek, mert a közgazdasági eszközök egyformán érvényesek valamennyi vállalatra és objektívebb mér­céi a vállalati munka sokoldalú megítélésé­nek. A közgazdasági szabályozás eszközei azért is hatékonyabb „utasítások”, mert ha­tásuk közvetlenül ott érvényesül, ahol a dön­tés született. Az elmondottak távolról sem jelentik azt hogy akár a folyó termelés irányításában is nem kerülhet sor operatív utasításokra. Olyan esetekben, amikor a közgazdasági esz­közök nem bizonyulnak elég hatékonyaknak valamely gazdasági cél megvalósításában, az állam tulajdonosi funkcióiból fakadó utasítá­sokkal is élhet. Ezek az utasítások azonban csak kivételt képezhetnek az új irányítási rendszerben, és általában átmeneti jellegűek lehetnek. A vállalatok jogi helyzetére vonat­kozó 1968. január 1-ével életbelépő minisz­tertanácsi rendelet is leszögezi, hogy a vál­lalatokat alapító szervek csak kivételesen uta­síthatják a vállalatokat meghatározott tevé­kenység elvégzésére, ebben az esetben is úgy, hogy az utasítások azok gazdasági' eredmé­nyét ne érintse hátrányosan. dr. Varga György szól például a szakszervezetek­nek a törvénnyel kapcsolatos jogairól szóló II. rész mondata —, a vállalattal kollektív szer­ződést köthet”. Vagy: „Ha a dolgozó rendszeresen vasárnap is dolgozik, lehetőleg havonta egy vasárnapi pihenőnapot kell biztosítani” — hangzik a munkaidőt és pihenőidőt sza­bályozó rész mondata. Miért köthet, és miért lehe­tőleg? — kérdezték a vitázók. Bizonyára vannak olyan in­tézmények — ezt a vitavezető is említette — amelyek nem kötnek majd kollektív szerző­dést. De a kivételes eset nem szolgálhat kiinduló pontul egy alaptétel megfogalmazásához. Kellemetlen meglepetések ér­hetik a dolgozókat akkor is, ha a vasárnapi pihenőnapra vonatkozó feltételes „lehető­leg” szót esetleg egyik-másik vállalatnál meglovagolják. S ez utóbbi kifejezést nem vé­letlenül használjuk. A tanácskozáson résztvevő, és felszólaló Gyöngyösi István, az építők szakszervezetének főtitkára is észrevette: elég gyakran csendül ki a kérdé­sekből, észrevételekből. Ja­vaslatokból az aggodalom. Mert a vitázók már az új törvény alkalmazására is gon­dolnak. Régi tapasztalat, hogy rendszerint nem a törvénye­inkkel, hanem annak értelme­zésével, alkalmazásával akad baiuk az , embereknek. Men­nél több egy törvényben a két-, vagy több félóképpen értelmezhető megfogalmazás, annál több az alkalom a csű- rés-csavarásra. Tagadhatatlan, hogy a tervezetben bőven van ilyen „ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes” módon magyarázható tétel. V A L Fiatal mezőgazdasági szak­emberek ülnek az asztalok­nál. Huszonkét—huszonhárom évesek. Egyetemet, techniku­mot végzett gyakornokok. Egy éve dolgoznak Nógrád me­gyében. Munkájukról, terve­ikről beszélnek. Egyiknél több, másiknál kevesebb a si­ker. De ahogy, lassan kere­kednek a történetek van ben­nük valami közös vonás. Meg­találták helyüket, s szeretnék jól érezni magukat Nógrád- ban. Kovács Nándor éppen egy esztendeje „kezdett” a nagy­oroszi Egyetértés Termelőszö­vetkezetben. Azután, hogy el­végezte az agrártudományi egyetemet. Növénytermesztés, állattenyésztés, így teltek a hónapok. Fél év után, próba­képpen megbízták a horpácsi üzemegység vezetésével. — Elégedett a munkájával? — Tulajdonképpen igen. Felelős munkakört kaptam, érzem, bíznak bennem — mondja büszkén... — Csak a segítség... az kevés. Nem magyarázott nekem senki... Kiküldtek Horpácsra, én meg csináltam a munkát, ahogy bírtam... Nem volt könnyű dolga a fiatal Kovács Nándornak. Amikor a kukorica vegyszere­zésével előállt, kitört a hábo­rúság. Addig harmadában ka­páltak a tagok, de a vegyszer „megszünteti a kapálást, nyil­LOM A vánvaló, a keresetet is”. So­káig tartott míg a fiatalember megnyugtatta az aggályosko- dókat. A vegyszerekkel éppen az a cél, hogy kevesebb mun­kával is tisztességesen keres­senek a tagok. — A járásiak? Azok nem jártak itt? — A járás? — gondolkodik — Dehogynem. Futólátogatás, felületes szemlélődés után két-három oldalas „leiratok­ban” figyelmeztettek, mit csi­náltam rosszul... Keményen dolgozott minde­nért. Egyszerűen a munka kö­vetelte így. A szövetkezet ve­zetősége nem csalódott Ko­vács Nándorban. Július else­jével már teljesen rábízzák a horpácsi üzemegység vezeté­sét. — Az egy év eltelt, s én itt állok... Azt sem tudom tulaj­donképpen, mi lesz velem? A hugyagi Turcsányi Sán­dornak türelmetlenség min­den szava. Szülei a szövetke­zetben dolgoznak. Öt a terme­lőszövetkezet küldte tanulni. Ösztöndíjjal'végezte az agrár- tudományi egyetemet. Tavaly jött vissza, dolgozni kezdett, mint ahogy vállalta. Jól in­dult. Kétszobás lakást kapott. Gépcsoport-vezetővé tették. Tizenegy erőgépet bíztak rá. Maga végezte az anyagbeszer­zést is. — Ami engem Illet ilyen körülmények között sincs túl­SOK ságosan nagy kedvem dolgoz­ni — panaszolja most. — Elkívánkozik a szövet­kezetből? —Nem... Csak azt kívá­nom, úgy dolgozhassam, ahogy a képességemből futja.., — Most nem ezt teszi? — Nem... Mert nem enge­dik. .. Ügy érzem, a főagro- nómus féltékeny rám... Kü­lönben miért járatna le lép- ten-nyomon? Megbeszéljük a munkát közösen. Mégis, mi­kor elküldöm a traktorosokat, megállítja, máshová vezényli őket... Aztán küldi a véle­ményt rólam: hiányzik belő­lem az önállóság, a felelős­ség, csak a sablonmunkára vagyok képes. — Gondolko­dik, mérlegel. Azt mondja: — Hát ez van. Ilyen körül­mények között nem lehet dol­gozni. .. Higgyék el, engem nem annyira a pénz érdekel. Fiatal vagyok, bőven van ar­ra időm, hogy keressek... Az okos tanácsok hiányzanak. Dolgozni, tanulni szeretnék... * Varga Lajos a káliói Űj Ta­vasz Termelőszövetkezetben töltött el a gyakornoki évek­ből egy esztendőt. Ügy dön­tött, nem marad tovább a gazdaságban. — Nem messzire megyek, csak ide a szomszédos szö­vetkezetbe, Erdőkürtre — ma­gyarázza. — A káliéi gazda­ság nem olyan erős, hogy megengedheti magának a há­rom egyetemet végzett szak­embert. .. — Hogy telt a gyakornoki idő? — Többé kevésbé jól... Az állattenyésztésben és a nö­vénytermesztésben is dolgoz­tam. Az ilyen megosztást he­lyesnek tartom, mert megis­merkedik a gyakornok a gaz­dasággal és az államvizsgá­hoz is sok segítséget nyújta­nak a gyakorlati tapasztala­tok. Ügy volt, üzemgazdász leszek a szövetkezetben. Nem vállaltam. — Miért? — Túlságosan sok a papír­munka. Nem szeretem... Kinn a határban dolgozni, azt igen! A növénytermesztés volt min­dig a vágyam, távolabbi cé­lom. .. — S a szövetkezetben aho­vá készül? — Igen, ott megvan arra a lehetőség, hogy kedvem sze­rint dolgozzak... Kozma Gizella pesti lány, s mint mondja egészen vélet­lenül került a múlt évben Nagyorosziba. Az egyetemen a „kiírásos rendszer” volt di­vatban. Pontosabban: kiírták melyik járás, melyik szövet­kezet, milyen szakembert ke­res. Nagyoroszit választotta, teljesen ismeretlenül. Most örül, hogy nem csalódott. Egy évet töltött a gazdaságban, üzemgazdász-gyakornokként. Július elsejével önálló mun­kával bízzák meg. Mert Koz­ma Gizella úgy döntött, ma­rad. Minden azonban nem ment ilyen egyszerűen, ahogy utó­lag elmondja. — Amikor az érettségi után otthon bejelentettem, a mezőgazdaságban szeretnék dolgozni — emlékezik moso­lyogva — nem lelkesedtek túlságosan. Abban maradtunk, elmegyek egy évig a rákos­csabai termelőszövetkezet ker­tészetébe. Onnan jelentkez­tem az egyetemre. Felvettek... — S tényleg olyan nehéz, csupa papírmunka az üzem­gazdász élete? — Akad az is bőven — mondja. — Kiváltképpen ha olyan főagronómusra akad az ember, aki követeli ezt... Én szívesen csinálom. Igaz, ele­inte nem is volt időm gon­dolkodni rajta. Tervkészítés, zárszámadás, mind jött sorba. Csinálni kellett. — A szabad idő? Mit Csinál, ha nem dolgozik? — Rádió, televízió ma már mindenütt van. És könyvek. Munka közben sok minden előjön. Szeretem ellenőrizni magam a szakkönyvekből... Aztán szombatonként haza utazom Pestre... Akkor jö­het a szórakozás. így vallanak a fiatalok. Egyiknek simább, másiknak rögösebb az útja. Abban vala­mennyien megegyeznek: szí­vesen dolgoznak a mezőgaz­daságban. Hogy imott-amott bosszúság rongálja, fáradság szürkítl ezt az érzést? Segíte­ni kell nekik, hogy minél előbb nyugvópontra jussanak, megleljék helyüket a szövet­kezetben. Vinczc Istvánná

Next

/
Thumbnails
Contents