Nógrád, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-21 / 144. szám

4 NÖGR A TS 1967. június 21, szerda Betonozzák az új gázkészülék-gyár nagy csarnokának hosszanti merevítő falát. Szombaton megérkezett ide az első szállítmány, kilenc tonna Nsúlyú, tizenkét méter fesztá­volságú vasbeton főtartó gererída is. Július elején, az ÉGV tizenhat tonnás autódarujával megkezdik a főtartók elhelye­zését. Hír szerint az KM 31. Építőipari Vállalat tiszasze- derkényi betonelem gyártó telepe rövidesen a héjelemek előállítását is megkezdi. Az épület téliesítéséhez oly szük­séges elemek utolsó darabjai is megérkeznek augusztusban (Koppány György felvétele) rOá üld éj ^áliát a köitíjLa-öiLáylmit Megszületett az idd könyvtermés méreteiben minden bizonnyal leg­kisebb és legnagyobb kiadványa. Arányuk 1:116. Kiadói kuriózum mindkettő, mondhatni Dávid és Góliát a könyv-világban. Az egyik: a Szépművészeti Múzeum, illetve a Nemzeti Galéria műkin­cseinek reprodukció-válogatása, 3x3,8 milliméter nagyságú (stíl- szerübben: kicsinységül könyvecs­kében — ebből két változat ké­szült. A másik: a kitűnő grafi­kusművész, Kass János rézkar­cainak 33x40 centiméteres óriás­albuma, amely kinyitva vetek­szik egy gyúródeszka méretével. Tizenöt fekete-szürke-fehér met­szetet tartalmaz a Kass-album, azokat az illusztrációkat, ame­lyek „Az ember tragédiá”-ja leg­utóbbi — a téli könyvvásárra meg­jelent bibliofil — kiadásához ké­szültek. Szemben a Madách-mű igen magas, 12 OOű-es példányával. a rézkarc-albumnak szokatlanul alacsony a példányszáma, mind­össze 525 kerül belőle könyv­árusi forgalomba. Minden egyes példányát sajátkezűleg dedikálta Kass János, valamint Juhász Fe­renc költő is, az előszó írója. A kiadvány az Európa—Helikon könyvműhely gondozásában látott napvilágot, Szántó Tibor könyv­művész kötéstervével és tipog­ráfiájával. A két múzeumi „liliput-kötet” (a Képzőművészeti Kiadó termé­se) nemzetközileg is példa nél­küli produktum. Ugyanis az akár itthon, akár külföldön eddig meg­jelent mikrokönyvek kizárólag szépirodalmat publikáltak. Ezek viszont színes reprodukciókat tár­nak az olvasó elé. Huszonnyolc- huszonnyolc bélyegnyi képecske sorakozik a leporello-rendszerű összeállításban. Valazquez, Goya, Rubens, vagy Munkácsy, Szinyei- Merse, Derkovits alkotásairól ilyen parányi lenyomat, méghozzá bőr­kötéses mini-albumban — igazi csemege műértőknek. könyv­gyűjtőknek egyaránt. Megállapodás a szolnoki színházzal Értékes és változatos évad elé nézünk Nyári tábor — amatőr képzőművészeknek Alig pár éves múltra tekint vissza Salgótarjánban a képző­művész stúdió, amely országos viszonylatban is egyedülálló szervezeti forma. A stúdiónak, amelyet Iványi Ödön festő­művész vezet, jelenleg 33 tag­ja van. A fiatal képzőművé­szek a Nógrádi Szénbányászati Tröszt, a megyei József Attila Művelődési Ház és a Sziráki Állami Gazdaság támogatásá­val évenként nyári képzőmű­vész táborozáson vesznek részt Szirákon. Idén július 24-től augusztus 9-ig tart nyitva a tábor. Erről és a stúdió munkájá­ról beszélgetünk Iványi Ödön­nel. — Milyen a stúdió szerveze­te, amelyre, mint hallottuk, or­szágos szervek is felfigyeltek legutóbb? — A stúdió a megyei mű­velődési ház mellett működik, fenntartási költségeit a ház fe­dezi. Éves munkatervet készí­tünk, amely szerves része a ház programjának. Tagja le­het bárki, aki gyakorlatban foglalkozik képzőművészettel, és a felvételi bizottság a be­küldött munkák alapján tehet­ségesnek tartja. Tulajdonikép­pen átmeneti szervezeti forma a szakkörök és a hivatásos művészek észak-magyarországi területi szervezete között. Lét­rehozását szükségessé tette az, hogy megyénkben több tehet­séges képzőművész, illetve művészjelölt él, akiknek sze­repe a megye képzőművészeti életében nem elhanyagolható. Helyüket szervezett formában biztosítanunk kellett, mind a személyek egyéni érdekeit, mind pedig a társadalmi, mű­velődéspolitikai szempontokat figyelembe véve. — Hogyan segíti a stúdió az egyéni fejlődést? — Elsődleges feladat a tagok művészi szemléletének meg­teremtése, szakmai felkészült­ségük fejlesztése. A tovább­lépés lehetősége is adott, a megfelelő színvonalat elérő, legtehetségesebb tagokat ugya­nis az észak-magyarországi te­rületi szervezettel egyetértés­ben javasoljuk Képzőművésze­ti Alap tagságra és felvételi-e az észak-magyai'országi szer­vezetbe. Múlt évben példá­ul Radics István és Somoskői Ödön esetében realizálódott ez a lehetőség. A stúdiótagság ki­állítási lehetőséget is jelent. Minden év decemberében megrendezzük a stúdió közös tárlatát, amely képet ad a stúdió művészi törekvéseiről, szakmai szintjéről. Célja az elért eredmények tudatosítása, a hibák összefoglalása az egyes személyek és alkotások vonatkozásában és az általá­nos szemléleti kérdések tekin­tetében egyaránt. Az eddig megrendezett két kiállítás szakmai tekintélyt szerzett a stúdiónak, az 1965-ös kiállítás például Salgótarjánban az év leglátogatottabb tárlata volt. Egyéni tárlatok, kamarakiállí­tások rendezésére is van lehe­tőség. A stúdió szervezetén belül Balassagyarmatom és Pásztón kisebb csoportok ala­kultak. Jelenleg egy közös műterem fenntartását tervez­zük, amely a szükséges, nyu­godt munkahelyigény kielégí­tésén túl helyet adna kötetlen beszélgetések, viták, klubsze­rű összejövetelek, szervezett előadások, s a továbbképzési program megvalósításához. — Végül hallhatnánk né­hány szót a nyári művésztele­pekről? — Minden nyáron köx-ülbe- lül 15 fiatal részvételével két­hetes művésztelepet szerve­zünk: 1965-ben Eresztvényben, tavaly Szirákon rendeztük meg, idén ugyancsak Szirákra megyünk. Tervezzük, hogy a következő években a hivatásos művészek részére Hollókőn lé­tesítünk telepet, ahova a leg­jobb stúdiótagokat is meghív­nánk. Emellett továbbra is fenntartanánk a stúdió sziráki telepét, ahol a legjobb szakkö­ri tagoknak szintén helyet biz­tosítanánk. A művészklub és a művészeti fórum programjai­ra, előadásaira ugyancsak min­dig meghívjuk a stúdió tagsá­gát, hogy elméleti, esztétikai kérdésekben való jártasságuk és tisztánlátásuk, vita és vé­leményalkotó képességük ki­fejlődését így is elősegítsük. A nyári művésztelepen, illetve annak élményéből született műveket egyébként minden évben bemutatjuk a megye- székhelyen. kívül Nagybátony- ban, Balassagyarmaton és Ta­ron is. így a stúdió tagsága közvetlenül bekapcsolódik a népművelésbe, az ízlésfejlesz- tés és a művészeti nevelésért folytatott nehéz küzdelembe. T. E. Az élet professzora volt Szobor áll az öreg tabáni ház udvarán. Évszázadok, év­ezredek emberségének, anyaságának fémbezárt mozdulata: fiatal nő tartja karján féltő aggodalommal csecsemőjét Má­sik, szabad kezével csöndet nyugalmat, tiszteletet parancsol. A szobrot az orvos tiszteletére állították. Semmelweiss Ignác emlékére, akit ma az anyák megmentőjének nevez a vi­lág. Ebben az öreg tabáni házban született, innen indult, hogy eljusson Bécsbe, ahol 120 éve felfedezte a gyermekágyi láz kórokozóját, s megvívta harcát korának orvostudományával. Nevét évtizedek múltán — talán azért, hogy egyszerre tör- lesszék az adósságot — jelzők özönével díszítették fel. A tu­domány fáklyavivőjének, az emberiség egyik legnagyobb jó­tevőjének, a humanizmus és emberszeretet apostolának ne­vezték. Munkáit terjedelmes, vaskos könyvekben, józan, tu­dományos szavakkal foglalták össze. Leírták: felfedezte a gyermekágyi láz kórokozóját, megelőzésének módozatait és lerakta a modem sebészet alapjait. Valahányszor nevét halljuk, mindig az élet jut eszünk­be. Az élet professzora volt, aki emberfeletti küzdelemben vívta ki igazságát, az emberség igazát. Tanítása, példája ma is maradandó kincs. Nagysága, embersége tanít bennünket. Tanít helytállásra az igazságért, a fejlődésért vívott harc­ra, a megtorpanás nélküli hivatásszeretetre. És örökül hagyta hitét, optimuzmusát, amelyet híres munkája befejező soraiban hagyott meg: „A múlt és jövő nagy számaihoz képest el­enyésző még azoknak a száma, akiket sikerült megmenteni az életnek. Ha azonban, nem adatnék meg nekem, hogy saját szememmel lássam azt a boldog időit, akkor abbéli meggyőződésem, hogy ennek az időnek elébb vagy utóbb, de feltartóztathatatlanul el kell következnie, halálom óráját is fel fogja deríteni.” És ez az idő elkövetkezett. És hogy valóban elkövetke­zett, azt neki, Semmelweis« Ignácnak is köszönhetjük. H—ó A llatgondosók premizálása Július elsején kezdi meg Salgótarjánban és Nógrád me­gyében tíznapos vendégjáték­sorozatát a Szolnoki Sziglige­ti Színház, amely eddigi mű­sorai alapján leginkább alkal­masnak látszik színházi-kultu­rális igényeink betöltésére. A megye és a színház kap­csolatának kölcsönösen ked­vező alakulása a napokban újabb fontos szakaszba lépett. Megállapodás született arra vonatkozóan, hogy a szolnoki színház az őszi idénykezdettől havontá rendszeres vendége lesz Salgótarjánnak, s az évad teljes műsorával rendelkezé­sünkre áll. Az első bemutatóra a tervek szerint október 20—21—22,-én kerül sor Paso spanyol szer­zőnek, ön is lehet gyilkos című krimi-vígjátékával. No­vember 14:—15-én Vizsnyevsz- kij: Optimista tragédiája ke­rül a salgótarjáni közönség elé, majd december 9—10-én a Pygmalion világsikerű zenés változata, a My Fair Lady. Az új esztendő hónapjaiban Dages&táni miniatűr Azonos okból Két kolhozelnök találkozik az országúton: Musztafa új Volgáját vezeti, Abdullah ki- vénhedt lovát hajtja: — Hé, Moszkvics! Megint elaludtál a lejtőn! Kezet ráznak és udvariasan érdeklődnek egymás egészsége felöl. Abdullah nem tudja megállni, és megkérdezi: — Mondd csak, komám, mitől gazdagodtál így meg? —- .4 szőlőtől barátocskám, kizárólag a szőlőtől, — vála­szolja Musztafa, és részvéttel­jes pillantást vet Moszkvics gyér sörényére, majd óvatosan megkérdezi: — És te komám, te mitől lettél ilyen szegény? — Ugyanattól: a szőlőtől, — feleli kedvetlenül Abdullah. — Mi az, nem nő, vagy el- : yrvadt? — Elsorvadt? Nem ültettem. színre kerül a József Attila Művelődési Ház színpadán a Charlie nénje, illetve: Vőle­gény szoknyában című angol vígjáték, Brecht híres műve, a Kurázsi mama, Ábrahám Pál nagyoperettje, a Haway ró­zsája, Miller színműve; A bűnbeesés után, Lulu címmel egy francia vígjáték, Gyárfás Miklós: Lángeszű szerelmesek című víg játéka, vagy az író most készülő új darabja, és a Bankó Pista című romantikus életrajzi daljáték. A színház műsortervére a művelődési ház bérleti soro­zatot bocsát ki, és a perem- községekből színházi járato­kat szervez. Az előzetes tárgyalások ör­Szép forgalmat bonyolított le április 22-én és 23-án a kisterenyei kultúrház büfé­je; a bevétel hétezer forintra rúgott. Érthető tehát az ott dolgozók akkor érzett ijedel­me, amikor meglátták, hogy huszonnegyedikére virradóan hívatlan vendég járt a helyi­ségben, s a pénzt az utolsó fillérig elvitte. Horváth Mi- hályné gondnok első dolga az volt, hogy intézkedjék: a rend­őrség megérkezéséig minden maradjon érintetlenül. Ebben az órában Budapes­ten egy vasutas egyenruhás fiatalember válogatott az elé­be rakott öltönyök, orkánka­bátok, aktatáskák között. A vevő zsebe több mint kétezer forinttal könnyebb lett, de te­tői talpig elegánsan lépett ki az utcára. Így látogatta meg dunántúli rokonait, s újságol­ta büszkén: nyolcvankétezer forintot nyert a lottón, — nem kéri már kölcsön azt a kétezer forintot, amelyért rö­viddel élőbb náluk járt. Ak­kor úgy mondta: sikkasztott az Öblösüveggyárból, hamar fizetnie kell, nehogy nagyobb baj legyen az ügyből. Örömé­ben gavallérosan megvendé­vendetes eredménye, hogy a város és a színház jó együtt­működési feltételeihez a Nóg­rád megyei Építőipari Vállalat is segítő módon járult hozzá, amennyiben lehetővé tette: a vendégszereplések idején a társulat a vállalat kényelmes munkásszállójában kap ked­vező feltételekkel szállást és ellátást. Egyébként a júliusi vendég­játék során a Viktória és a Mesél a bécsi erdő című ope­rettek Salgótarján mellett Mátranovákon, Somoskőújfa­luban, Szécsényben, Nagybá- tonyban, Balassagyarmaton, Taron, valamint Drégelypalán- kon is közönség elé kerülnek. gelte a rokonokat, azután visszautazott Budapestre. Május kilencedikén a Nyu­gati pályaudvar kultúr váró­termében üldögélt. Rendőr tiszthelyettes lépett elé: — Kérem a személyi igazol­ványát! A fiatalember magabiztosan nyújtotta a kért okmányt, s nyugodtan felelgetett a kérdé­sekre. Igen meglepődött, ami­kor a rendőr felszólította, menjen vele az őrszobára. Félórával később már tudták a salgótarjáni rendőrök, hogy a pesti tiszthelyettes jó fogást csinált: kézrekerítette Juhász Pált, az Öblösüveggyárból önkényesen kilépett segéd­munkást, akit alaposan gya­núsítanak a kisterenyei betö­réssel. Juhásznak volt már némi kriminalisztikai tapasztalata: nem próbálkozott soká az ele­ve kilátástalan tagadással. (Említett tapasztalatát úgy szerezte, hogy társadalmi tu­lajdont károsító csalás és más bűncselekmények miatt tizen­egy hónapi szabadságvesztés­re ítélte a bíróság. Január 26-án bocsátották feltételes szabadságra. Mivel újabb bűn­cselekményt követett el, a fel­Együttműködés az iskoláért Szendehely huszonegy vá­lasztókerületében sürgették a helybeliek a jelenleginél na­gyobb, modernebb iskola épí­tését. Az állam egymillió-hat- száznyolcvanezer forintot biz­tosított erre a célra. A közsé­gi tanács négyszázötvenezer forintért megvette a tsz iro­daházát, néhány gazdasági épületét, — ezek helyén épül majd az iskola. A tsz-iroda a tanácsházára költözik, a ta­nácsapparátus pedig — ideig­lenesen — a közelmúltban épült, fodrász- és cipészmű­helynek szánt szolgáltató ház­ban folytatja munkáját. tételesen elengedett büntetést is ki kell majd állnia.) Ju­hász Pál szépen megmutatta, miként nyitotta ki április 23- án — röviddel záróra előtt — a kultúrház egyik ablakát, hogyan lépett be rajta, miként feszítette le a büfé ajtajáról a lakatot. Még arról is beszá­molt, hogy a lopott pénzzel a zsebében vagdalthús konzer- vet evett pogácsával, s hogy üvegből ivott rá szódavizet. Elfogatásakor mindössze nyolcvan fillérje volt. Hová tette a többit az a Juhász Pál, aki a szeszt sem szereti, a szoknyáknak sem bolond­ja?. .. A fővárosban vendég­lőről vendéglőre járt — kizá­rólag taxin, hiszen úgy az elegáns. Pünkösdi királyságát nem végezte oly jól öltözötten mint kezdte: a mértéktelen tékozlás miatt új ruháját, or­kánját is eladta. A sikeres nyomozás befeje­ződött, most már a salgótar­jáni járási-városi ügyészsé­gen készül Juhász Pál vádira­ta. Jó időre — persze — a taxizásnak is befellegzett. A bérautó helyett Juhász Pálnak a rabszállító gépkocsival kell beérnie. — b. í, — A termelőszövetkezeti tagok, különösen pedig az állattar­tásban dolgozók premizálása ma is sok gondot okoz a kö­zös gazdaságok vezetőinek. Rendkívül fontos, hogy az állattenyésztőket, az állatgon­dozókat magasabb teljesít­ményre, gondosabb, lelkiisme­retesebb munkára ösztönöz­zék. Ugyanakkor az egyes üzemegységek adottságai olyan eltérőek, hogy a sémák alkalmazása komoly gondokat, problémákat vetne fel. A konkrét helyzethez és a fej­lesztés távlataihoz alkalmaz­kodó díjazási, premizálási rendszert kell tehát kialakíta­ni az üzemekben. Béky László könyve nem prémiumrendszer mintákat tartalmaz, hanem rámutat a leglényegesebb elvi és gyakor­lati kérdésekre, amelyeket a premizálási rend szer kidolgo­zásában feltétlenül figyelembe kell venni. Sorra veszi az ál­lattartási ágakat, a legfonto­sabb feladatokat, és megmu­tatja, hogy milyen premizá­lási megoldásokkal lehet leg­jobban megvalósítani a kü­lönböző termelési célokat. A hasznos könyvet a Mezőgaz­dasági Kiadó jelentette meg, Taxi után rabomobilon Ismét letartóztatásban a gavallér betörő

Next

/
Thumbnails
Contents