Nógrád, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-18 / 142. szám
1967 június. 18. vasárnap NÖGn Ä D 5 A pásztói kísérlet Őrjárat a vendéglőkben A felnőtteké a felelősség Kevesebb a téldecisben — Játszótér a presszó — Ittas fiatalok — Hazárdjáték kártyában Néhány évvel ezelőtt igen rossz híre volt a pásztói Béke Tsz-nek. Beszélték, olyan gazdaság az, hogy csak botladozik esztendőről esztendőre. A határban műveletlenül maradtak a burgonya- és kukorica- táblák, a 20—26 forintos munkaegységért nemigen fogtak kapát a tagok. Csak kevesen voltak, akik dolgoztak. Azok erejéből meg nem futotta mindenre. Azt mondja most Ispán Károly, a járási mezőgazdasági osztályvezető: két éve másképpen megy minden. A Földművelésügyi Minisztérium támogatásával új munkadíjazási rendszerrel kísérleteznek. A munkaegységet a munkanap szerinti díjazás váltotta fel. A szövetkezet vezetői kidolgozták a helyi adottságoknak legjobban megfelelő munkanormákat. A normaegység értéke 40 forint, és abból harmincat havonként kifizetnek, a tagoknak. A tervezett munka- díj összegét a termelőszövetkezel. illetve az állam garantálja. A kísérlet még az idén tart. Kelemen István, a termelőszövetkezet elnöke magyarázza: a regi rossz szövetkezet a járási átlag fölött fizetett tavaly. A tagok átlagos jövedelme 10 300 forint volt. A rendszeres és biztos pénz „meghozta?’ a munkakedvgt. Az idén már 350—360 férfi és asszony dolgozik állandóan a közösben. Az elmúlt két évben 60 fiatal kért, és kapott munkát a szövetkezetben. De a „régiek’’ közül is egyre kevesebbet lehet „elcsábítani” napszámba. Pedig 70 forintot sem sajnál az a gazdaság, vagy éppen gazda. akinek szüksége van a munkáskézre. De a szövetkezetiek most már úgy vannak vele, minek fussanak az alkalmi munka után, amikor a szövetkezetben minden nap van tennivaló, és rendesen kereshetnek. S mivel mindenki tisztességesen akar keresni, szorgalmasan dolgoznak. Mákból, cukorrépából is többet vetettek a tavasszal, mint tavaly. A tagok minden talpalatnyi földet elvállaltak. A növényápolás is halad a maga rendjén. Olyannyira, hogy negyven tag Sárákon dolgozik már egy hete. „Kölcsönadtuk őket, mert Pasztán egyelőre nem akad munkájuk.”- Így mondja az elnök. Az esetnek híre van a környéken, hiszen erre a szövetkezetben még egyetlen évben sem volt példa. Már Kelemen Istvánnak is sokan szemébe mondták: könnyű így haladni. Azt akárki megcsinálhatja, hogy szétosztja az állam pénzét. A két és félmillió forintos állami támogatás tényleg nem kevés pénz évente. De a kísérlet sikerét éppen az méri: Pásatón nemcsak az osztással törődtek. A pénz több volt egyszerű kölcsönné], mert bőséges „kamatot” hozott. Az elmúlt két év alatt számottevően növekedett a termelőszövetkezet tiszta vagyona. A forgóalap összege tavaly már több mint három és félmillió forint volt. Lassan kialakul az új major, korszerű, gépesített állatszállásokkal. A meglevő erő- és munkagépek száma lehetővé teszi, hogy az évi munkák zömét a gépállomás segítsége nélkül, maga végezze el a szövetkezet. A gépek, épületek, műtrágyák és vegyszerek alkalmazása, a helyes agrotechnika, az időben végzett munka eredményezte, hogy a közösben nőttek a hozamok. A múlt évben már 13 és félmillió forint termelési értékkel számolt a pásztói Béke Termelőszövetkezet. Az állam két és félmilliója mögött fedezet van. A szövetkezeti gazdák lelkiismeretes, becsületes munkája. S hogy könnyű-e valóban előrehaladni arról Kovács József, a községi pártbizottság titkára azt mondja: nem. Hozzáértő, erős vezetés és sok-sok munka kell hozzá. S a szövetkezeti vezetők nem tudtak mindent egyformán erős kézzel fogni. — Hol nem sikerült előbbre jutni? — A termelési költségeknél. Magasak... Minden száz forint termelési értékre 77 forint költség jut. Több ez, mint a járási átlag. Kedvezőtlen a tehenészet hozama is, mert 2800 liter tejet fejnek tehenenként, de drágán. Minden liter tej 3,50 forintba kerül. Pedig az utóbbi két évben sokat esett a szövetkezetben a tej termelési költsége. Hogyan lehet mégis eredményeket elérni? Dolgozni kell érte keményen. Jobban vigyázni a fillérekre, forintokra. Aztán ideje lenne felülvizsgálni, finomítani a jövedelemelosztás rendszert. Miért ^kutyamelegé a július? A nagy nyári melegeket Europa-szerte „kutyamelegnek”, kánikulának hívják. De mi köze a kutyának — a kánikula latinul kiskutyát jelent — a meleghez? Hiszen semmivel sem forróbb vérű a többi állatnál, legfeljebb bundája miatt szíveli kevésbé a meleget, mint tollatlan, bundátlan gazdája, az ember. Földi kutyáknak valóban nincs is köze a „kutyameleg”, a „kánikula” elnevezéshez! Égi kutyáról terjedt el ez a nevezet. Már a föníciai és egyiptomi ókor csillagászai és hajósai Nagy Kutyának nevezték azt a csillagcsoportot, amelyhez a Sirius bolygó fényes égiteste az év bizonyos szakaszában közeledik, sőt, amelyben a Sirius — mint kutya a házába — bele is lép. A Sirius, a tengeri éjszakák vándorainak égi útmutatója, az év július 22 napjától október 23-ig, cserben hagyja az éji hajósokat, mert ebben az időszakban, — vagyis a nagy nyár idején — együtt kel és együtt nyugszik a Nappal. Ezt az időszakot, amikor a merőlegesre emelkedő Nap fényéhez mintegy a Sirius is csatlakozik, nevezi az ember — az antik rómaiak latin szavával — kánikulának, a francia canicule-nek, a magyar kutyamelegnek. Az időjárás történetírói úgy tudják, hogy az utóbbi évezredben az 1540. év volt a kánikula aranykora! Zürichben például ebben az esztendőben február 19-től szeptember 19-ig csak négy ízben hullott eső. Angliában a Themse annyira elapadt, hogy a tenger vize Londonig özönlött a kiszáradt folyam medrében. Madridnál a Man- zenaresz úgy kiszáradt, hogy a spanyol fővárosban már a hídlábak sem vehettek lábvizet. V. Károly császárhoz ekkor fordult így Madrid podesztá ja: — Felség! Vagy adjuk el Madrid hídjait, vagy vásároljunk alájuk vizet! 1540. nyarán nálunk a Dunát gázolni lehetett. A barmok — takarmány híján — száraz faleveleket, fakérget ettek. S amire e honban még sose volt példa: drágább lett a víz mint a bor! Megesett, hogy a Budán a háztüzet borral oltották. M Mert most még nem ösztönzi eléggé a tagokat arra, hogy munkájukat a lehető legjobb minőségben végezzék. Igaz, a szövetkezet vezetősége rendszeres ellenőrzéssel, felelős- ségrevonással. büntetéssel próbád ügyelni a minőségre. De ez úgy látszik, kevés. Ezt kell. hogy tegyék a brigád- és munkacsapat-vezetők is, akik közvetlenül szervezik, Irányítják a munkát, akik azonnal látják, valóban dolgozták-e a tagok, vagy éppen csak eltöl- tötték a szövetkezetben a munkára szánt időt A kísérleti módszer mindezek ellenére jó. A két év alatt annyit haladt előre a szövetkezet, mint a korábbi éveket együttvéve. Gazdasági épületeket emeltek, traktorokat vásároltak, szőlőt telepítettek, több száz szarvasmarhájuk, juhuk van már. A járási tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén értékelte ezt, s úgy döntött, erre a jövedelemelosztási módszerre szükség van még, hogy a szövetkezet talpára állhasson. és egyenletesen, biztosan haladjon előre. Ezt vállalják a szövetkezet vezetői is. A kísérletnek azonban az idén vége. Azt pedig, rendkívül szűkös ismeretek ellenére is tudják P ászt ón: a lehető legkisebb a valószínűség arra, hogy ez a fajta állami támogatás megmarad jövőre is. Az ártámogatásos rendszer? Nem hoz annyit, hogy pótolja a szükséges 2,6 milliós dotációt. A szövetkezet vezetői egész sereg számítás birtokában állítják ezt. A kieső dotáció pótlására nincs más lehetőség, mint az okos gazdálkodás, a szorgos, ésszerű munka, az üzemszervezés tairtalélknak feltárása, a költségek leszorítása, a közös tevékenység jó megszervezése, új üzemágak kutatása. Ennyit tehet a szövetkezet. Nem kevés, de egyelőre mégsem elég. A végrehajtó bizottság megfontolt, körültekintő tanácsa: a megyei szervek keressék meg a módját, hogy a szövetkezetnek átmenetileg a későbbiekben se kelljen lemondania az állam támogatáséról. Vlncze Istvánná Sajnálatos statisztika bizonyítja, hogy a garázdaságok, a testi sértések, lopások, betörések nagy százalékát ittas emberek követik el. Bűnüldöző szerveink, az arra hivatott ellenőrök mindent elkövetnek a bűncselekmények megelőzéséért. Rendelet tiltja az ittas emberek, a fiatal korúak kiszolgálását. Sajnos azonban néhány vendéglátóipari üzletvezető mit sem törődik ezzel a rendelettel, mindennél fontosabbnak tartja a forgalom ésszerűtlen növelését, s ezzel szinte segítő kezet nyújt a bűncselekmények elkövetéséhez. Pénteken őrjáratot tartottunk a megye néhány vendéglátóipari egységénél. Részt vett ebben a rendőrség, a vám- és pénzügyőrség, az Állami Kereskedelmi Felügyelőség megbízottja. A tapasztalat — sajnos lesújtó. Baj van a szeszfokkal Utunk első állomása Barna. Délután négy óra. A földművesszövetkezet 5-ös számú egységében Viszkok Vilmosné dolgozik. Próbavásárlás. Két téldeci szilvapálinkát kérünk. A mennyiséggel semmi baj. Annál nagyobb a szeszfokkal. A mérés 2,5 fok eltérést mutat. A teljes igazságot a minőségvizsgálat bizonyítja majd. Az ellenőr ugyanis mintát vesz. S amíg a vizsgálat tart, van idő arra, hogy szétnézzünk az üzletben. Az italbolt piszkos, rendetlen. Az asztalokon mosatlan poharak, csikkekkel, cseresznyémé ggal teli hamutartók, szétszórt sakk-figurák. A KÖJÁL-bizonyára tenne megjegyzést .csakúgy, mint « mostani ellenőrzés. „Sajnos tévedtünk“ Halad a „brigád”. A cél még mindig a fogyasztók érdekvédelme. Nagy a forgalom a mátranováki Véndiófa kisvendéglőben. Három fél konyakot kérünk. A vissza- mérés azt bizonyítja: „tévedett” a csapos. A Gálík Lász- lóné felszolgáló által kapott konyaknál egy forint 82 fillérrel volt kevesebb a meny- nyiség. Nagybátonyban, a 110-es presszóban 2 forint 70 fillérrel csapták be a „kedves vendéget”. Szűk méréssel. Ugyanitt, az Üzemi Vendéglátó Vállalat 32-es sport klubjában 2 forint 22 fillérrel drágították a kommersz cseresznyepálinkát, ráadásul Miié Józsefné egységvezető azt is tudja, hogy zárt-jellegű klubban égetett szeszesitalt tilos forgalomba hozni. Neműben, az 5-ös számú italbolt csaposa egyetlen féldecinél 77 fillérrel „vámolta” meg a vásárlót. Sok kicsi bizony sokra megy. A feltett kérdésre szinte mindenütt azonos a válasz: sajnos tévedtünk. Ahol pedig pincérkiszolgálás van, ott a csapos keze „reszket". A bírság ennek ellenére sem marad el. Száz Mnak... Egyes vendéglátóipari egységekben engedélyezett a szórakoztató kártyajáték. Tiltott viszont a hazárdírozás. Márpedig amit Mátraszelén tapasztaltunk, az már büntetendő cselekmény. Az italbolt udvarán levő fészerben két ember lesi izgalommal a lapokat. Herédi Ceredi Gábor és Radics György makkaózik. A „kasszában” több mint száz .forint van. A tét nagy! Az egyik is, a másik is nyerészkedési szándékkal áll az asztal mellett. De vajon kinek éri meg? Az öreg nyugdíjasnak, avagy a fiatalabbnak, akinek további kártyapénzre van szüksége? Nem tudni. Egy azonban biztos. Az eljárás megindult ellenük. Nyolc óra irtán Éppen nyolc óra. A nagy- bátonyi 110-es presszóban szól a zene. Négy—öt—nyolc—tízéves gyermekek szaladgálnak az asztalok között, míg szüleik valamit fogyasztanak. Az utcáról félpercenként érkeznek a gyermekek. Fagyiért. Rendelet írja elő: nyolc óra után fiatalkorú még a szülők társaságában sem tartózkodhat nyilvános helyen! Sajnos azonban, hogy vezető beosztásúak sem tartják be ezt a rendeletet. Apró gyermeküket tartják a presszóban, ami ellen természetesen Komlósi Józsefné üzletvezető helyettes sem tesz semmit. Szinte természetesnek tartják, hogy nem is fiatalkorúak, hanem apró gyermekek játszótérnek tekintik a felnőttek szórakozására létesített presszót. Majd én elintézem... Kilenc óra felé jár az idő, amikor Nagy bá tony utcáin feltűnően sok ittas fiatalemberrel találkozunk. A rendőrségi nyomozó igazoltatásra szólítja tel őket. P. Kálmán, alig 17-éves, Ipolytarnócróí került Nagybátonyba, szakmunkástanulónak. Elmondja: bankettjük volt az 57-es falatozóban. A másik fiatalember azonban már nem hajlandó igazolni magát. Ittas, azt sem tudja mit beszél: rendőrségi ismerősére hivatkozik. Flegma, sértegető a hangja. „Majd én elintézem...” hangoztatja nem egyszer. Somogyi Jenő, otthonvezető pedig nemhogy a hivatalos közeg, a nyomozó segítségére sietne, meggondolatlanul az ittas fiatalemberek mellé csatlakozik. Pedig saját bevallása szerint a kilencven fiatal közül legalább hatván ittas ezen az estén. Talán azért, mert mindez „felügyelet” mellett történik? Egy bankett semmi esetre sem lehet ok arra, hogy fiatal 17—18 éves tanulók lerészegedjenek, még akkor sem, ha már zsebükbe a szakmunkásbizonyítvény. S míg a rendőr az igazoltatást végzi, egy házaspár két gyermek társaságában a villanyoszlop alatt sört fogyaszt. S. Ferike alig 11 éves. Le ány testvére talán még annyi sincs. Az apa a fiút, az anya a leányt itatja sörrel. De tessék csak szólni! * Egyetlen őrjárat nem ad teljes képet az italboltok, szórakozóhelyek életéről. Sok visszatetszőt tapasztaltunk. De, hogy lehet kedvesen, udvariasan, , a szabályoknak megfelelően is dolgozni, azt Nemtiben, a Kedves presszóban bizonyította Pintér Sán- domé. Tőle talán mások i« vehetnének jó példát... Somogyvári László t Sokan a fa — Szeretsz óvodába járni? — Igen. — Mit szeretsz itt a legjobban? — A gesztenyefát az udvaron. — Miért? — Sokan elférünk alatta, sok gyerek. Igen, sokan elférnek alatta, mint tyúk alatt a csirkék. Ha melegen tűz a nap. megszűri lombja a fényt. így hull a gyerekekre. Tegyük jelképpé ezt a fát, amely — mondjuk — egész óvodai rendszerűnket, ezt a szerteágazó hálózatot jelképezheti. Valóban, az utóbbi két évtizedben kiterebélyesedett Salgótarjánban is ez a hálózat, mint g fák lombja. Az öreg gesztenyefa azonban csupán árnyat, puha helyet ad a gyerekeknek a Sztahanov úti 7. számú óvoda udvarán, az óvodai hálózat azonban ennél sokkal többet. Mit mondanak erről a városi tanácson? A városban jelenleg 16 óvodában 954 gyerekkel foglalkozik 57 óvónő. A gyerekek — 3-tól 6 éves korig — mindent megtalálhatnak az óvodában, játékot, hasznos szórakozást, s a tanulás, ismeretszerzés lehetőségét is, amelyekre a didaktikai foglalkozásokon, kör- nyezetisrrereti beszélgetéseken, sétákon■ stb. bőven nyílik lehetőség. Az óvodák nem az egészségügyi-, hanem a művelődésügyi osztályokhoz tartoznak: sajátos iskolák. Pontosabban: elsőrangú■ szerepük van az iskoláskor előtti gyermekeknek a tanulásra, az életre való felkészítésében. Aki például megtanul okosan, szépen játszani, az az okos, szép munka örömére is gyorsabban rátalál. Aki megtanulja szeretni az udvaron susogózúgó gesztenyefát, egykor majd bizonyára teljes szívvel szereti városát, hazáját is, amelynek e fa szintén része, csakúgy, mint az udvar, az óvoda, az utca, zajával, embereivel. Beszéljünk azonban a gondokról is. Az egyik az óvodák túlzsúfoltsága, illetve aránytalan népessége. A belvárosi óvodák falátj tréfás kifejezéssel élve, gumiból kellene készíteni, hogy mindenki beférjen, aki jelentkezik. (A Bartók Béla úti óvoda létszáma például 154.) Ezekbe az intézményekbe jelenleg csupán a rászorulók egy részét tudják felvenni, azokat a gyerekeket, akik felvételét szociális helyzetük indokolja. Ugyanakkor a salgó-bányate- lepi és a Somlyói óvodákat valószínűleg be kell zárni, üresen konganak. Van egy másik gond is. A nemrég kiadott kormányrendelet szerint 1969-től a gyerekeket két és fél éves kortól kötelezően fel kell venni az alatt óvodákba. De hol lesz annyi óvoda! A tervek szerint legfeljebb 1970-ben adnak majd át az Arany János utcában. Hogyan teljesítjük mgjd a rendeletet, érdemes ezen is gondolkodni, azt hiszem. Ne csak arról szóljunk, ami nincs. Most már arról, ami régóta létezik. A Sztahanov úti óvodában büszkék arra, hogy a kis intézmény a „legöregebbek” közül való, 1946- tól ,,üzemel". Koczkás Perenc- né dajka 21 éve elválaszthatatlan az óvodától, gondolom, nemzedéket dajkált ennyi idő alatt. Buda Ferencné főszakács meg főzte, főzte számukra az ebédet, készítette a tízórait, az uzsonnát 12 éve. — A mai ebéd zöldbableves, töltött kifli, limonádé — mosolyog. Otthon hat, itt körülbelül 120 gyereknek főz. Van-e különbség az otthoni és az óvodai konyha között? — Hogyne, az előbbi sokkal kisebb, s néha otthon elvétem az arányt... Egyébként egyformán főzök ... Hogyan? Azt nem a szakácstól kell kérdezni. Valóban. Nos, megkérdeztük a gyerekeket: Minden nagyon Unom — mpndották. Mészáros Ottóné vezetőt és az óvónőket ezen a napon nem találjuk az óvodában, továbbképzésen vesznek részt. Ilyenkor a dajkák foglalkoznak a gyerekekkel. A nagycsoporttal Ica néni, Zsélyi Jánosáé. Öt kis asztal mellett ülnek a gyerekek, rajzolnak. Az egyik asztaltársaság tagjai: Balogh Tamás, Tóth Marika, Király Ildikó, Ampli Pista. Krenács Zsuzsa és Móricz Erika. — Hallottál már Móricz Zsigmond bácsiról, aki történeteket, meséket is írt? — Hallottam ... Mesét is tudok, amit ö irt — büszkélkedik Móricz Erika. Aztán elmondják, már számolni is tudnak, s hogy közülük Kazár Tibi rajzol a legjobban. A középső csoportosok szobájában Rákos Éva, Bártus Zsuzsa kapaszkodik gyorsan belém: — Bácsi, bácsi, mi is hallottuk a mesét, amit a nagyok mondtak. — Melyik mesét? — Ügy kezdődik, élt. éldegélt egyszer régen egy asszony a városszélen, nem volt pénze, nem volt háza, csak egy kis- kakasa. Egyszer a kiskakas ... Nem hallgatom a mesét tovább. Arra gondolok, nem olyan gyerekes dolgok ezek, itt íme, a sok gyerekkel. Komoly, céltudatos munka folyik az óvodákban. Abban is, amelynek udvarán a gesztenyefa alatt egyik kis lakó szerint sokan elférnek, sok gyerek. Azzal búcsúzunk, férjen el minél több. Tóth Elemér
