Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-04 / 103. szám
4 NÖGR AD 1967. május 4, csütörtök A Jubileum tiszteletére Teljesítik a vállalásokat Az ÉM Nógrád megyei Építőipari Vállalatának I. számú főépítésvezetösége az Októberi Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére felajánlotta, hogy az első félév termelési tervét, nyolc, az egész év feladatait öt százalékkal túlszárnyalja. A főépítésvezető- séghez tartozó építésvezetőségeken — a vállalás egészét segítő — részfelajánlásokat tettek, melyek közül néhányat már teljesítettek is. Jeleskedett az új megyei kórház építésén munkálkodó hét brigád: tagjainak legfőbb célja volt, előmozdítani az április 29-i ünnepélyes átadást, s ezt valóra is váltották. A Síküveggyár új edző üzemének építői szocialista szerződésben vállaltak kötelezettséget arra, hogy az épületet a határidő előtt a kemenceépítők, szerelők rendelkezésére bocsátják. Az itt dolgozó Sáfrány István kubikos, és Pilinyi Sándor ács brigádja tartja is magát az ígéretükhöz. Mind a zsaluzásra, mind a betonozásra tett vállalásokat, a megjelölt határidő: május 1. előtt teljesítették. A főépítésvezetőség főgépésze versenyre hívta a VII. és II. számú főépítésvezetőségek főgépészeit. Megtartották a szavukat a vállalat földgép részlegének Balassagyarmaton dolgozó munkásai is: ígéretük szerint bevégeztéik a földmunkát a traktorfülke-gyár építkezésén. A korábbi részhatáridők teljesí tése után újabb határidők 1 megrövidítését határozta el Gömbitz Sándor ács, Mester Dezső kőműves, és Makadi József festő brigádja. Az előbbiek az új gázkészülék-gyár konyha-étterem épületén, utóbbi a bükkszéki bányászüdülő kivitelezésén szeretne mintegy hetes előnyhöz jutni. Vállalást tettek Szabó Imre építésvezetőségének dolgozói is: Jobbágyiban épülő negyvenlakásos házat fél hónappal, további tíz lakást két hónappal a határidő előtt adnak át. A hússas körset tanácstagja Menyhárt Istvánnéban, a salgótarjáni huszadik választókörzet tanácstagjában még elevenen élnek a választás izgalmai. Fiatal, az élet elején jár. Néhány évvel ezelőtt kapott diplomát az Eötvös Ló- ránd Tudomány Egyetemen. Szekszárdon élte gyermekkorát, mégis amikor választania kellett hová pályázik, Salgótarjánt választotta. Férjével együtt telepedett le, hogy örökre elkötelezzék magukat az újonnan épülő városnak. — Csodáló ja vagyok annak, •mi itt történik. Szinte tükrözi az egész ország életét. Büszkeséggel tölt el, hogy részese lehetek ennek a nagy munkának — vallja beszélgetésünk alkalmával. Volt már. aki megkérdezte: ez a fiatal asszony hogyan került a listára. Története van ennek. Beválasztották a szövetkezeti lakóbizottság vezetőségébe. Nagyon szorgalmasan, becsülettel elvégezte a ráeső feladatokat. A rendeletek pontos ismeretében munkaügyi panaszokat is elintézett a lakóknak. Ajtaja mindenki előtt nyitva volt. Az idők múlásával megszerették, szorgalmáért, önzetlenségéért tisztelték. Azt is tudták az emberek, hogy tevékenysége tiszta szándékból fakad. A választás előtt aztán összejöttek és a Népfrontnak javaslatot tettek Menyhártné tanácstaggá jelölésére. — Nem tudtam arról, hogy a lakótársaim javaslatára jelöltek. Meg is ijedtem, amikor közölték velem, hogy tanácstagnak jelöltek. Nagy tisztességnek és felelősségnek tartom. A szavazatokra sem számítottam. Inkább ellenszavazatokra. Izgalommal figyeltem az eredményt. Nem kaptam ellenszavazatot. Amilyen egyértelműen megadták a bizalmat, olyan egyértelműen kell munkámat végeznem — mondja. Korai volna keresni az eredményeket. De Menyhártné szorgalmasan dolgozik. Munkahelyén a szakszervezet könyvtárában is megkerestük. Hivatali feladatát pontosan elvégzi. Felettesei szeretik, elégedettek munkájával. Amikor vége a munkaidőnek, hozzálát tanácstagi kötelezettségének ellátásához. Felkeresi a lakókat, ismerkedik velük, mert egyik nagyon fontos kötelességének tartja jól ismerni a körzetébe tartózó embereket. Csak akkor, ha ismeri őket, tudja megítélni egy-egy kérésük elintézésének fontosságát. — Tudom, a tanácstagnak nemcsak az egyéni ügyek intézése a feladata. Aktívan részt kell venni a testület munkájában. Az egész várost érintő rendeletek, határozatok megalkotásában. Ez nagyon fontos munka — mondja. Otthon a város ötéves fejlesztési tervét tanulmányozza. Ismeri a távlati fejlesztés: terveiket» is. Ennek ismeretében adja meg a választ a körzetében elhangzott közérdekű javaslatokra is. Azzal ostromolják, hogy intézze a távfűtés bevezetését a lakótelepükre. Az elmúlt napokban egy kisebb értekezlet kerekedett ebből. Többen közrefogták és a távfűtésről érdeklődtek. Közgazdasági előadást tartott arról, hogy milyen sok mindennel jár egy ilyen munka. — Természetesen azért szorgalmazzuk, hiszen közérdek. Lehetetlent természetesen nem kívánhatunk... A lakókkal is ilyen őszinte. Azért szeretik. Sok a lakónegyedben az apró gyerek. Nem volt helyük a játékra. Ilyenkor könnyen kárt okozhatnak magukban is. de másban is. A múlt vasárnap kapával, ásóval, csákánnyal felszerelkezve az emberek, elkezdték egy új játszótér építését. Ott volt közöttük ő is, meg a férje is. Pedig esős idő volt. Azt mondta az egyik résztvevő. — A tanácstagunk szólt, hogy jöjjünk dolgozni. Szívesen jöttünk, ö is szívesen megtesz mindent, amire kérjük. Korai volna még sok mindenről számot adni, amit elvégzett Menyhártné. Egy azonban biztos, a bizalmat már kivívta. Bobál Gyula Harminckilenc fiú Salgótarjánban (Tudósítónktól) A napokban Salgótarjánba látogatott az erdőtarcsai nevelőotthon 39 , lakója. Olyan gyermekek ezek, akik a rendezetlen családi körülmények miatt kerültek el a szülői házból. Lassan három éve élnek a megyében, az erdőtarcsai gyermekotthonban. Ellátásukról az otthon nevelői gondoskodnak. A napi programban a tanulás mellett sport, játék, szórakozás szerepel. A megyei nőtanács nemrégiben kedves ötlettel lepte meg az olthon nevelőit, kis lakóit. Felajánlották, gondoskodnak arról, hogy a gyermekek egynapos kirádulást tegyenek Salgótarjánban. Az utazásra, a városnézésre az elmúlt hét végén került sor. A város üzemeinek, vállalatainak nőbizottságai fogtak össze, hogy a gyermekek jól érezzék magukat. Az AKÖV nőbizottsága az autóbuszt intézte. Az építőipari vállalatnál az ünnepi ebédet főzték. A Salgótarjáni Üveggyárban, a Tűzhelygyárban apró ajándékokkal kedveskedtek a gyermekeknek. „Besegített” a megyei KISZ-bizottság, a zagy- vapálfalvi nőtanács is. A Rákóczi úti iskolában az úttörőkkel találkoztak a nevelőotthon lakói. A kellemes beszélgetést a futtballmérkő- zés szakította félbe, amelyet a Rákóczi úti iskola csapatával vívtak az erdőtarcsai fiúk. így ért véget a kirándulás. A gyermekotthon lakói kellemes emlékekkel tértek visz- sza otthonukba. Köszöntjiik a fesztivált Városunkban a fesztivál minden szereplőjének sikeres fellépést, valamennyi nézőjének, kedves vendégeinknek kellemes, jó szórakozást kívánunk. Idézem a fesztivál rendező bizottsága által kiadott elegáns meghívó pár sorát : „1967. május 4—7-ig harmadizben kerül megrendezésre Magyarországon az Országos Amatőr Könnyűzenei Fesztivál, amelyet ez évben másodszor rendez meg Salgótarjánban a KISZ Nógrád megyei Bizottsága. A 3. Országos Könnyűzenei Fesztiválon hazánk legjobb amatőr tánc, jazz és gitár zenekarai, énekesei vesznek részt. Az országban sok száz együttes vetélkedett a salgótarjáni szereplésért. A fesztiválon való részvételt járási, városi döntők előzték meg. A fesztivál ez évben is keresztmetszetét adja az amatőr könnyűzenei mozgalomnak. A résztvevők nagy száma azt bizonyítja, hogy tovább nőtt az érdeklődés a fiatalok és felnőttek körében a könnyűzene iránt... A rendezők ez évben több zenekarnak és énekesnek tették lehetővé a részvételt a fesztiválon, ezzel is bizonyítva a fesztivál országos jellegét. A külföldi zenekarok részvétele azt bizonyítja, hogy az országos amatőr fesztivál egyre inkább túlnő az ország határain...” Nos, ma délelőtt érkező kedves vendégeinket, a körülbelül 400 résztvevőt (28 gitár-, 14 hagyományos-, 11 jazz kategóriában játszó együttest, a 32 énekest) illatos virágokkal köszöntik a patronáló iskolák fiataljai, a KISZ megyei bizottságának munkatársai. A fogadás azonban, természetesen, nemcsak a virágokban, a meleg köszöntő szavakban, az érkezők kényelmes elhelyezésében nyilvánul meg. Nemcsak abban, hogy például az Öblösüveggyárban pompás vázák, üvegtárgyak készültek a leendő győztese« számára. Nemcsak abban, hogy például fiatal képzőművészek, Mustó János, Radics István, Orosz István grafikát, festményt ajánlott fel a fiatal amatőr zenészek jutalmaként. Elsősorban azzal készülődött ez a város, hogy mielőbb égbe szökkenjenek vasbeton, s üveg épületei, virágosak, üdébbek legyenek aprócska parkjai, ragyogjanak a fényben középületei, korszerűsödjenek füstölgő kéményű gyárai — mielőbb felnövekedjen! Szeretettel köszönti a fesztivált, mert benne egy ország figyelmét és bizalmát látja a bontakozó észak-magyarországi kultúrközpont iránt, örül a város, mert újra otthont adhat az ország legjobb amatőr könnyűzenészeinek. Büszke, mert felnövekedett a fesztiválhoz, s a jövőben méginkább felnövekszik. Ezzel a gondolattal nyújtják át virágaikat a vendéglátók a vendégeknek. Remélik, hogy e pár napon át méltó otthona lesz a város a könnyűzenének, s rangos eredmények születnek. Köszöntjük a fesztivált, a majdnem félezer résztvevőt, s a csaknem tízezer kedves érdeklődőt is. Megkezdődött a bel- és külföldi utazás Itt az utazási szezon. Az IBUSZ megyei irodájában megnövekedett a forgalom. Az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva tíz százalékkal utaztak már többen eddig. Az arány még a belföldi utazók javára billen, a külföldre utazók közül legjelentősebb a lipcsei vásárra menő negyven személy volt. Már a jövő hónap elején külön autóbusz indul negyven résztvevővel a Szovjetunióba. Végcél: Uzsgorod. Az utat a nőtanács szervezte, az 50. évforduló alkalmából. Eddig legnagyobb sikere a becsi kirándulásnak van. A megyéből 22 autóbuszt kötöttek le átlag negyven személy részére. Az első forduló májusban lesz. Az Állami Biztosító önsegélyező csoportja is szerződést kötött az IBUSZ- szal szegedi túrára. Négy autóbuszt igényeltek 130 turista részére. A szabadtéri játékokat tekintik meg. Különlegesség az IBUSZ- utazás keretében a „Hét tengeren keresztül” elnevezésű út. Az. Adriáról indulnak, áthalad a hajó az lőni, Földközi-tengereken, az Atlanti-óceánon, a La Manche csatornán, az Északi-tengeren, majd a Balti-tengeren. A turisták vonattal térnek haza. Az útra már vannak jelentkezők. KlSZ-lakótelep épülhet Pásztón Segít a tanács és valamennyi közület A KISZ Pásztói járási Bizottsága sikeres tárgyalásokat folytatott az OTP megyei igazgatóságával. A megbeszélések eredményeként lehetővé vált, hogy a fiatalok az OTP harminc évre nyújtott, lakásonként százezer forintos kölcsönével hatlakásos társasházakat építsenek. A beköltözés sorrendjét, É? kölcsön visszafizetését illetően több elképzelés van. Ezek közül a ki- szesek legszívesebben a havi ezer forintos visszafizetés és a sorshúzás szerinti beköltözést emlegetik. — Nagyszerű helyet választottak a fiatalok, — mondotta Hegedűs János, a községi tanács vb szintén fiatal titkára. — Törpevízművünk hat kútja már kész: a kiszemelt területre. a Madách útra jövőre eljut a víz. A vízhálózattal zinte egy időben létesül a satornahálózat. Ennek költ- : geihez valamannyi pásztói közület hozzájárul, s ez lehetővé teszi a tanács számára, hogy a leggazdaságosabban használja fel az idén útfenntartásra rendelkezésre álló ötvenegyezer forintot. Megjegyzem, ebből a nem túl nagy összegből kell fedeznünk az útőr illetményét, valamint az azzal kapcsolatos szociális terheket is... A községünkben oly fontos szennyvíz- elvezetés már jövőre megkezdődhet, nem kis részben azért, mivel a megyei tanács vb tervosztályának dolgozói dicséretes igyekezettel munkálkodnak a tervdokumentáción, így azt már a jövő hónapban megkapjuk. Hegedűs János elmondta még, hogy a fiatalság igaz örömmel köszöntötte a KISZ és az OTP közös akcióját. A megállapodás szerint a harmadik ötéves tervben majdnem kilencven KISZ-lakás építésére adott a lehetőség. trtncUtíhikíÁí-irnmÉ A komoly Máig is csodálkozom, hogyan tudtam megsérteni egy nőt. Éppen én, akinek közismert a kellemes természete. És éppen Jolikát, aki mellett néhány napig mégiscsak komoly ember lehettem. A szégyen régóta nyomja a lelkiismeretemet, muszáj beszélni róla. hátha könnyebben sóhajthatok a vallomás után. Azt mondja egy reggel a mentőállomás főorvosa: — Illés, menjen a barátjával a városháza elé. Valami fiatal fehérnép várja. Csak semmi bizalmaskodás. A hölgy ugyanis, hivatalos személy. Teljesítse a kívánságait. Fogalmam sincs, hogy minek az alapján nézett engem nőmolesztáló egyénnek a főorvos. Talán azért, mert az évek során több kórházi nővérkével beszélő viszonyba keveredtem? Tudtommal egyik sem bánta meg, és ha igazán őszinte akarok lenni, pontosan a nővérkék híresztelték el, hogy Illésnek milyen kellemes a természete. Nem csoda, ha annyian kíváncsiak lettek rám. Ezúttal viszont én lettem kíváncsi. Ugyan ki lehet az a hivatalos hölgy, akiiek a kívánságait teljesítenem kell? Odaálltam a városháza elé a határral, vagyis a fehér Döcs- csel, amibe — tömegszerencsétlenség esetén — tizenkét sebesült is belefér. És akkor jött a hivatalos személy: Jolika. Olyah csúnya volt szegény, hogy elszégyelltem magam. — Illés bácsi? — kérdezte. — Üllős Fábián vagyok — mutatkoztam be komolyan. Méghogy bácsi. Akkoriban múltam huszonhét éves. Ez volt az első alkalom, hogy nagykorú nő bácsinak szólított. — Engem Pénzes Jolinak hívnak — mondta a szeplős hölgy és megijedtem tőle, amikor nevetés közben kilátszottak dobharapó fogad. — Elmegyünk néhány címre. — Fertőző betegekért? — Dehogy, kedves Illés bácsi. Öregekért. Akikkel rajtunk kívül senki nem törődik. Szeretetotthonba visszük őket. Jó emberismerő vagyok, mindjárt feltűnt, ahogy ez a nő beszélni tudott. Nekem a pillantásomra mondják, hogy tele van mélylelkűséggel. Ennek a nőnek a hangja volt ilyen. Meg az a csúnya arca. Ügy sugárzott valami számomra ismeretlen ünnep a szeplői közül, mintha pünkösd vasárnapján ment volna boldog születésnapot kívánni a saját édesanyjának. De egészen máshova mentünk. Ki a Trianon telepre. Ábrahám bácsiért. Ahogy ez egy dobozváros díszpolgárához illik, Ábrahám bácsi elég tágas deszkaólban lakott: minden vagyona kényelmesen belefért, sőt, még Jolikának is jutott hely a sufni közepén. Én csak kívülről, az ajtófélfától lehettem szemtanúja a történelmi pillanatnak. — Kedves Ábrahám bácsi, tessék felöltözni, elutazunk — kérlelte szelíden Jolika a rezes orrú öreget. A kedves Ábrahám bácsi durcásan magára húzta az egérszürke dunyhát. — Meggondoltam magam. Jobb nekem a saját házamban. — De hiszen megbeszéltük, aranyos Ábrahám bácsi. Még boldog is volt, hogy minden reggel tejeskávét kap, meg vajaskenyeret. — Már elfelejtettem. — Tegnap egyezett bele, aranyos Ábrahám bácsi... — Biztos részeg voltam. — Nem, egyáltalán nem volt részeg, csak egy kicsit jókedvű. — Hát most nem vagyok jókedvű. — Az aranyos Ábrahám ezzel a fal felé fordult. Jolika kijött abból a poloskatemplomból, de nem volt türelmetlen, csak szomorú. Csodáltam, hogy milyen sokáig kibírta odabent. Olyan szaga volt az egész deszkaháznak, mint a mosogatórongynak. — Pedig valahogy rá kell beszélni — sóhajtott felém Jolika segélykérőén. — A fia finánc. Befogadta, de aztán el is kergette. Mert az öreg eladta az ünneplő egyenruháját. Az italért. (Folytatjuk)
