Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-14 / 112. szám

1907. május 14. vasárnap

nograd

11

Andersen meséiből:

röLzenkettm

a fioitakűC'iin

C

sikorgott a íagy, szélcsend volt, a tiszta ég csupa csillag.

— Bumm! — ágyűlövés köszöntötte az új esztendőt. Szilveszter éjszakája volt és tizenkettőt kongattak a toronyban.

— Tra-ra! zeng a kürt. Jókora postakocsi állt meg a városkapu előtt. Tizenkét utasa volt, többen nem is tértek volna el benne.

— Éljen! Éljen! — hangzott

ki a vidám köszöntő a házakból, ahol teli poharak csendültek össze az újesztendő tiszteletére.

— Boldog újesztendőt! Jó- szerencsét, egészséget, takaros kis feleséget! Baj, bosszúság elkerüljön az újesztendőben! — kívántak egymásnak szerencsét az emberek.

Rázták egymás kezét, ősz- szekoccantották a poharukat, hogy csak úgy csengett. Javában folyt az ünnepi vigasság, amikor a postakocsi, tizenkét utasával, megállt a város kapuja előtt.

Ugyan kiket hozhatott? Az utasoknak rendben volt az útlevelük, málhával érkeztek, még ajándékot is hoztak nekem, neked, mindenkinek a városban. Kik lehetnek s mit hoztak nekünk?

— Jóreggelt! — köszöntötték a kapu őrét.

— Jóreggelt! — felelte az, mert az óra már elkongatta az éjfelet.

Aztán megkérdezte az első utast, amikor kilépett a kocsiból :

— Mi a neve? Mi a foglalkozása?

— Nézd meg az útlevelemben! Tudsz olvasni! — felelte az első utas. — Én: én vagyok! Szépszál legény volt, prémes bekecset, prémmel bélelt csizmát viselt. — Az vagyok, akiben annyian reménykednek. Látogass meg holnap, újévi ajándékot kapsz tőlem. Rézpénzt meg ezüstpénzt ha- jigálok az emberek közé, bálokat rendezek, harmincegy bált, ennyi éjszaka áll rendelkezésemre. A hajóim jég közé fagytak, de a szobámban jó meleg van. Kalmár vagyok, Januar a nevem.

Nyomban utána a második utas szökkent le nagy vidá- man a postakocsi hágcsóján, álarcos bálok, komédiák, táncos mulatságok, fő-főmestere. Nem volt nála egyéb, csak egy nagy hordó.

— Ebből a hordóból ugranak majd ki farsangkor a jókedv ördögei! — kiáltotta. — Mert mulatni akarok, meg mulattatni, amíg tart az élet, mert az egész családból az én időmet szabták a legrövidebbre. Csak huszonnyolc napom van. Talán megtoldják még egy nappal, de az se sokkal több. Éljen a vígság!

— Tilos a csendháborítás! — intette rendre az őr.

— Nekem ugyan nem tilos!

kiáltotta hetykén az utas. — Karnevál hercege vagyok, Február a nevem.

Előbukkant a harmadik utas is. Ösztövér legény volt, ínséges formájú, mint a böjt maga. Időjóslással foglalkozott, s az bizony nem valami zsíros hivatal. Nem volt rajta egyéb dísz, csak egy kis ibolyacsokor a gomblyukában, de nagyon apró ibolyákból.

— Március, hopp! — kiáltott rá a negyedik, aki nyomban utána lépett ki a kocsiból és meglökte az előtte állót.

— Ugorj be az ór szobájába, jó puncsot főztek ott, érzem a szagát! — De ez a negyedik csak lódított, áprilist akart járatni a társával, így mutakozott be az őrnek. Bolondos legénynek látszott, olyannak, akinek több az ünnepnapja a munkás napjánál. — Föl-alá táncol a kedvem! — rikkantotta. — S ahogy a kedvem tartja, eső esik, vagy nap süt. Sír az egyik szemem, nevet a másik, ezt csinálják utánam! Csupa nyári ruha van a ládámban, de nem vagyok bolond, hogy fölvegyem! Itt vagyok ! Tavaszi lakkcipőben, de téli kesztyűben megyek sétálni vasárnap.

Nyomában egy hajadon libbent le a kocsiról.

Május vagyok! — mutatkozott be. Bükkfalevél színű selyemruhát viselt, kökörcsin koszorút a hajában, szagosmüge illata áradt a ruhájából, olyan erősen, hogy az őr eltüsszentette magát. — Egészségére! — mosolygott rá a hajadon. Ó, de gyönyörű szép volt! Énekelt is, de nem a színházban, hanem kinn az erdőben, a maga gyönyörűségére.

Mast jön a menyecske! — kiáltották s lesegítették az ifjú Június asszonyt a kocsihágcsón. Szép, sudár teremtés volt, rátarti és fürge mozgású. Látszott x rajta, azért jött a világra, hogy munkára tanítsa az álomszuszékokat. De lakomát is adott, méghozzá az esztendő leghosszabbik napján, hogy vendégeinek ideje legyen a sokféle jót elfogyasztani. Járhatott volna a maga hintáján is, de postakocsin döcögött a társaival, ezzel is mutatva, hogy cseppet sem gőgös. Különben sohasem utazott egyedül: mindenüvé elkísérte öccse, a Július,

Piros arcú legény volt ez a Július, szalmakalap hetykél- kedett a fején. Kevés málhája volt, nem is jó a nagy melegben sokat cipelni, csak fürdősapkáját meg úszónadrágját lóbálta kezében.

Aztán az anyja következett, Augusztus asszonyság. Ez aztán ügyes asszony volt! Gyümölcsöt árult, halastavai

voltak, treu kaiaszú gabonaföldjei. Széles szoknyájában szaporán jött-ment, csak úgy égett a kezében a munka, maga hordta a kancsót a mezőre az aratóknak. — Arcod verítékével szerezd a te kenyeredet! — ez volt a jelszava. De az aratóünnepen aztán nem sajnálta a jókedvet a munkásembertől.

Utána egy férfi lépett ki a kocsiból, festőféle volt, a színek mestere: Szeptember. Ha akarta, vörösre, aranyosra, barnára festette az erdő minden zöld levelét. Munka közben feketerigók hangján fütyörészett. Ráérős idejében komlósört erjesztett, mert ehhez is értett. Egy festékes doboz meg egy nagy ecset volt minden útipoggyásza.

Gazdaember formájú bátyja követte a sorban. Most is 'a szántás-vetés járt az eszében, egyre azon törte a fejét, elvetett-e mindent Idejében. De a vadászat örömeiről sem feledkezett meg. Vadászpuska csöve meredt Október uraság válla mögött, vadászkutya szökdelt a sarkában, dió csörgött-zörgött a tarisznyájában. Temérdek málhája volt, még egy újfajta ekét is hozott magával. Egyre csak a földről beszélt, de alig lehetett érteni a szavát bátyja hangos prüszkö- lésétől meg krákogásától.

Olyan jjáthás volt ez a szegény November, hogy lepedőt használt zsebkendőnek.

Utolsónak az öreg December-anyóka kászálódott le a kocsiról. Parazsas fazekat hozott a kezében, mégis di- dergett. De a szeme fénylett, mint két tiszta csillag. Másik kezében virágcserép: egy zsenge kis fenyő zöldellt benne. — Ezt mindenüvé magammal viszem -*» mondta. — Ápolom, gondozom, hogy karácsonyig nagyra nőjjön és színes gyertyácskák, aranyalmák, bábuk teremjenek ágain. Akkor alája ülök magam is, előveszem a meséskönyvet és mesélek belőle a gyerekeknek.

— No, mehet a kocsi tovább! — kiáltotta a városkapu őre. — Megvan mind a tizenkét utas. Jöhet a következő postakocsi!

— Előbb ezt a tizenkettőt bocsátjuk be a kapun — mondta a városkapitány. — Lépjetek be sorra, egymás után! Az útlevelük itt marad, egy-egy hónapig érvényes mindegyik. Tessék belépni, Január uraság!

A Január nem kérette magát.

Majd jövő ilyenkor elmondom, mit hozott nekem a tizenkét utas, nekem, neked, mindnyájunknak. Most még nem tudom, s azt hiszem, nem tudjak Ők maguk sem.

(Fordította: Rab Zsuzsa)

Találós

kérdések

i.

Lábam nincsen, mégis frissen nyargaláiszok, szaladok —■ nincsen kezem, de leveszem fejedről a kalapot, s a hajadba ragadók.

(WS)

1

Érdekes egy doktor!

Láthatod őt sokszor: fatörzseket kopogtat, s kukacokat ropogtat,

(/tiplit)«)

3.

Fogaimmal fát harapok, kisöcsém meg vasat harap, s amíg eszünk énekelünk, mert a munka csak így halad.

4

Én vagyok sok leszakított virág háza, úgy hívnak, hogy... (txr9flep.*tA)

i

Vékony, fényes, s hegyesnagyon —

mi lehet a neve vajon?

(9X)

6

Ha jár, ha nem jár, sohasem megy, mintha áll. (otO)

7.

Két kezemmel füled fogom, s ott csücsülök az orrodon.

(ödcintuazs)

9,

Körte, de nem gyümölcs, nem is ehető, nem fán termett és s boltban vehető.

(aízpj/duoiítA)

I

Nem nő haj a fejemen, van talpam, s nincs tenyerem, magam soha nem járok, veled és a testvéremmel

sétálok.

(Pótol

Krecsmáry László

Folttisztítás

GYÜMÜLCSFOLT

Mosóanyagból: a friss foltot citromlével megnedvesítjük, s meleg vízzel átmossuk. A régi foltot hidrogénhiperoxid oldatban, vagy szalmiákol- datban megmártjuk, és utána gyorsan és alaposan tiszta vízzel kimossuk.

OLAJFOLT

Mosóanyagoknál: terpentinnel, vagy benzinnel átdörzsöljük, utána mossuk át és átfőzzük a ruhát. Szövetanyagoknál : két itatóspapír között az anyagot átvasaljuk, utána benzinnel átdörzsöljük.

ROZSDAFOLT

Forró citromlével bedörzsöljük az anyagot. Ha a foltok elhalványultak, bő vízben öblögetünk, s a vízbe kevés glicerint, vagy egészen kismennyiségű heresót teszünk. Vigyázzunk a heresóval, mert megmarja a szövetet, és mérgező is. (Selyemhez nem tudunk hatásos háziszert ajánlani).

Forgó — kerékpárra

Kell hőszá körülbelül két milliméter vastagságú M centiméter hosszú drót, 3 db. fagyöngy (régi számológépről Leszerelhető), egy-két parafadugó. karton papír, festék és ragasztó.

A behajlított végű drótra húzzatok két fagyöngyöt, azután a forgó, majd Ismét egy gyöngyöt, s egy dugót. (A mellékelt rajz jól szemlélteti hogyan készíthető el a forgó). A dugó mögött derékszögben meghajlítjuk a drótot.

Ezután (a C rajz szerint) kemény kartonból védőburkolatot készítünk, majd a drótot átfőzzük rájta úgy. hogy a végét a ker- mányvlUa anyacsavarjához rögzíthessük.

A forgó karlkázás közben vidáman búg és díszíti a kerékpárt.

400

Fekhely és pihenés

A heverő háttérbe szorította a hagyományos hálószobát, mert a lakószobákat egyúttal alvásra is alkalmassá teszi

A rekamiék és heverok éjszaka kényelmes alvást biztosítanak, nappal pedig pihenési« használhatók. A heverők edénye, hogy könnyebben, változatosabban elhelyezhetők, mint az ágyak, vagy a rekamiék. Különféle célszerű

rűen kiképzett válasz-, illetve egész közfalakkal is, amelyekkel a lakótér egyik vagy másik része növelhető, vagy csökkenthető.

Régebbi lakásokban, ahol nagyok a szobák, ezt elérhetjük a bútorok megfelelő elrendezésével, a helyiségek kettéosztásával, függönyökkel stb.

A fekvőhelynek természetesen elsősorban az egészséges.

Az egyszemélyes fekhely korszerű megoldása

összeállítás készíthető belőlük az alapterület lehetőségeinek megfelelően. Elhelyezhetők sarokban vagy egymás után hosszában a fal mellett, vagy kettős ágy módjára egymás mellé állítva is.

Fejlődést jelent az új lakószoba típus kialakítása: ílymódon egy-két nagyobb szoba helyett több kisebb helyiséget nyerünk. Kísérleteznek mozgatható, szekrényszekényelmes alvást kell biztosítania. Ha azonban elhelyezését célszerűen oldjuk meg, jól kihasználható nappali pihenésre, társasági célokra is. Az ágy elhelyezésekor, a hálóhely elrendezésekor nem szabad megfeledkezni arról, hogy ma is szükség van toalettsarokra, és valamilyen alkalmatosságra (könyv, óra stb. részére) a fekvőhely mellett.

T. T.

GYERMEKEKNEK

VÍZSZINTES:

í, Salgótarján kulturális eseménye. (Folytatása a vízsz.

38.). 10. Tekint. 11. Repül. 12. Népfront. 14. Jó a szeme, 15. Vissza: véd. 16. Galamblakás. 18. Folytonossági hiány. 19. Vaspálya. 20. Birodalom. 22. Olasz város. 23. Zúdít. 24. Mágnes teszi. 25. Penge mássalhangzói. 26. Veteményes. 28. Kettő. 29. Helyhatározó rag. 30. Erdélyi folyó. 32. Fordított névmás. 33. Pihent. 35. Számnév. 36. A vízszintes 1 folytatása. 40. Sikeres.

FÜGGŐLEGES:

1. Nagy madár. 2. Ismeretlen személy monogramja. 3. Nemzet. 4. Y.Z. 5. Göngyöleg. 6. Névmás tárgyesetben. 7.

N. Á. 8. Elszállít. 9. Női név. 13. Farag ikerszava. 14. Sav semlegesíti. 17. Állati termék.

18. Mint a vízsz. 14. 19. Japán vallás. 21. Zeng mássalhangzói. 22. Szennyeződés. 24. Vendégség kezdete. 28. Férfinév. 26. Katóka tulajdona. 27. Férfinév. 28. Tisztító eszköz. 29. Baltám mássalhangzói. 31. Tüzel. 33. Kergesd. 34. Ifjúsági regényíró (Á=A). 37. Is-f-ne. 38. V.N. 30. Fel ellentéte.

Megfejtésül beküldendő a vízszintes 1.

A vasárnapi gyermekrejtvény helyes megfejtése: Lip- tay Kati „A szép magyar beszéd” Versenyen díjat nyert.

Könyvjutalmat nyertek: Wieszt Éva Salgótarján, Szi- rácsik Zoltán Salgótarján és

Sirkó Valéria Salgótarján.

A könyveket postán küldjük el.