Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-09 / 107. szám
1967 május 9. kedd 3 Kik „A balssagyarmati járás la- kasságának kenyér és péksüteménnyel való ellátásáért a Nógrád megyei Sütőipari Vállalat a felelős. A Sütőipari Vállalat az 1966. és 1967. év során eredményeket ért el a mennyiségi termelésben. A minőségi fejlődés nem jelentős és hullámzó... A Sütőipari Vállalat és az AKÖV nem megfelelő munkája nagyban befolyásolja a lakosság ellátását, mert nem tartják be a kiszállítási fegyelmet... A két vállalat a felelősséget egymásra hárítja a felmerülő szállítási elmaradások és késedelmek miatt... A járás 26 községe közül csak 12 község kap naponta péksüteményt...” (Idézet a Balassagyarmati Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának legutóbbi előterjesztéséből.) Az utóbbi időben sok panaszt hallani a kenyér ellátásról. Nem véletlen, hogy a balssagyarmati járási tanács napirendre tűzte ezt a kérdést. A járás kenyér és péksüteménnyel való ellátásának gondjai nem mai keletűek. A járási tanács végrehajtó bizottsága 1965. július 26-án foglalkozott a kérdéssel, s a 105/1965. számú határozatában megjelölte a legfontosabb tennivalókat. A mostani — május 2. — végrehajtó bizottsági ülésen azt állapították meg, hogy a korábbi határozat nem nyert kellő végrehajtást. A járás községeibe rendszertelenül, késve szállítja a sütőipar a kenyeret, de olyasmi is előfordult már többször, hogy kenyér nélkül maradt egy-egy község lakossága. A vb ülésen szenvedélyes vita alakult ki, sok javaslat elhangzott az áldatlan helyzet felszámolására. A javaslatok a szállítás jobb megszervezésére, a pékségek felszereltségének fejlesztésére, a szakember utánpótlás megoldására utaltak. Javasolták, hogy a Sütőipari Vállalat több saját gépkocsit állítson be a kenyér és péksütemény szállítására. Többen kifogásolták a pékségek és a szállító jármüvek tisztaságát, s felhívták a figyelmet a rendszeres takarításra, a közegészségügyi követelmények betartására. Érdekes javaslat hangzott el arról, hogy az idegen tulajdonban levő sütőüzemeket adják át termelőszövetkezeti kezelésbe. A vb ülésen jelen voltak — bár nem kaptak meghívást — a Sütőipari Vállalt képviselői is. A felvetett hiányosságokkal kapcsolatban Kaszás József, a vállalat főkönyvelője szólalt fel, illetve válaszolt a résztvevők kérdéseire. Ezzel a válasszal kapcsolatban egyetlen megjegyzést kell leírni: „A vállalat több gondot fordít a hibák megmagyarázására, mint azok kijavítására.” Nos, mivel az újságíró maga is találkozott a kenyérellátás különböző hiányosságaioldják meg? ? Kongresszus után val, vállalkozott a kérdés megvizsgálására. A balassagyarmati járási székhely 27-es számú üzeme, a berceli és az érsekvadkerti sütőüzem termel a lakosságnak. Bérsütéssel hét községben foglalkoznak, öt vállalati és két magán pékség. A tények ismertek. A kenyeret részben délelőtt, délután, sőt este szállítják a községekbe. Ugyanakkor többször kevesebbet szállítanak, mint rendeltek, a kenyér törődött, gyakran eladhatatlan. A péksütemény ellátás rossz. Vajon miért van ez így, hiszen a Sütőipari Vállalat munkájában is történtek változások, igen gyakran jó minőségű kenyeret sütnek a bírált üzemekben is. A vállalat vezetői nem tartják alaptalannak a bírálatot csupán azt kifogásolják, olyan hibákért is elmarasztalják a sütőipart, amelyeket saját erőből képtelenek megoldani. Kezdjük a kenyér minőségével. A balassagyarmatiak azt mondják, sokat javult a 27-es üzemben sütött kenyér. Az viszont óhatatlanul előfordul, hogy átmenetileg — egykét nap — változik a kenyér — de nem ehetetlen. Véleményem szerint nem helytálló összehasonlítást tenni a magánpékek és az üzemi pékek által sütött kenyér között, mert tudvalevő, hogy a vállalati üzemekben nem lehet nullás lisztből kenyeret sütni. Az viszont bizonyosra vehető, hogy fegyelmezettebb munkával a kenyér minősége is állandósulna. A vállalatnak 29 gépkocsija szállít kenyeret, ebből 5 gépkocsi Balssagyarmaton dolgozik. Tíz-tizenkét AKÖV gépkocsit vesznek igénybe a szállításokhoz— ezek többsége Balassagyarmaton teljesít szolgálatot. Valóban jó lenne higiénikus, úgynevezett célkarosszériás, polcos gépkocsikkal szállítani a kenyeret — ahogyan a vb-n elhangzott a kívánság. Azonban „erre nincs pénze a vállalatnak” — mondták a vállalat vezetői. A bérszállításoknál azonban „ki vagyunk szolgáltatva az AKÖV-nek, mivel nem kötnek velünk olyan szállítási szerződést, miszerint a késedelmes, vagy elmaradt szállítás esetén kötbérigénnyel léphetnénk fel” — mondta Roz- gonyi Aladár igazgató. Bizonylatokkal igazolható példákat soroltak fel, hogy mennyi kötbért fizettek a kereskedelemnek a rendszertelen bérszállítások miatt. Amellett ezek a gépkocsik nemcsak kenyeret szállítanak, s sok esetbe." Igen hasznos lenne — a vb is javasolta — bevezetni mindenütt a sütőipari termékek heti megrendelését — amit a drégelypalánki részen már alkalmaznak is. A vállalat vezetői is helyeselnék ezt, mert a pontos időben érkező kéréseket könnyebb teljesíteni. Nagy vita tárgya a balassagyarmati 27-es üzem. Erről így nyilatkozott Rozgonyi Aladár: „Sok hibát kellett kijavítani ebben az üzemben. Hogy maradtak még? Ezt nem tagadjuk, de a magukról megfeledkezett emberek helyébe nagyhirtelen újabb szakembereket állítani, s ezekkel jobban folytatni a munkát — nem megy egyik napról a másikra.” Ebben az üzemben új kemencéket állítottak be, itt működik a péksütemény készítő gépsor is. Az új elektromos kemencék kezdeti működésében sok zavar volt, a pékeknek is el kellett sajátítani az új technológiát Mindez nem magyarázkodás — olyan tények, amelyek befolyásolják az ellátást. Az új üzemvezető — aki egy-két hónapja került ide — s az üzem párttitkára, szeretne mihamarabb teljes rendet teremteni — s ehhez elkelne a segítség is. Nem lehet azt mondani, hogy a Sütőipari Vállalatnál nincsenek olyan hiányosságok, amelyeket saját erőből is ki lehetne javítani — a vállalat vezetői sem tagadják ezt. Törekszenek ezek elhárítására. Azonban a lehetőségek sok kényszerhelyzetet teremtenek. Ezek megoldására azonban nem elég a saját erejük. Azzal tisztában vannak a vállalat vezetői, hogy a kenyérellátás politikai kérdés. Abból az alapállásból azonban nem lehet elintézni a bajok megoldását, hogy „oldja meg a vállalat.” Nagyon helyes éppen ezért a vb következő állásfoglalása: „A kenyér és péksütemény ellátásában mutatkozó problémák nagyrészt szervezeti jellegűek. Megoldásukra mindazoknak a szerveknek és vállalatoknak összefogására van szükség, amelyeknek a megtermelésen, a szállításon, az eladáson túl az ellenőrzésen keresztül felelősségük van ebben a munkában.” Mi is így véljük. Pádár András Régi, dicső hagyományai vannak a magyar szakszervezeti mozgalomnak, de ilyen táborral és aktivitással még talán soha nem készültek a szervezett dolgozók a kongresszusra, mint az elmúlt hatekben, hónapokban. A mintegy három- milliós tábor, több mint félmillió tisztségviselőt választott, és közben több mint egymillióan mondtak véleményt közös dolgaikról. Méltatták az eredményeket, szóvá tették a hibákat és nagyon sok javaslatot mondtak el a jövőre vonatkozólag. Pártunk IX. kongresz- szusa óta jelentősen megélénkült nálunk a társadalmi élet. A meghirdetett programmal való egyetértésből fakad ez. Gyorsabban, nagyobb lépésekkel akarunk előrehaladni szocialista hazánk erősítésében, népünk anyagi jólétének növelésében. Ez új módszereket, eszközöket kíván és társadalmunk minden egyes tagjára nagyobb feladatokat ró. Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára referátumában nemcsak a küldöttek, hanem a világ minden tájáról eljött külföldi szakszervezeteket képviselő delegációk előtt tárhatta fel eredményeinket és céljainkat. A gazdaságirányítási rendszer reformjára készülünk. Ebben megnövekedett szerep jut a szakszervezeteknek. A vállalati önállóság erősítése igen nagy felelősséggel jár és elképzelhetetlen az üzemi demokrácia fejlődése nélkül. A nagyobb vezetői önállóságot egyáltalán nem csorbítja az, ha a munkások is nagyobb beleszólási jogot kapnak, ha véleményükre, javaslatukra támaszkodnak, hiszen ezzel az egyéni felelősségérzet is növekedik. Nem kell messzire menni példáért, elég ha visszagondolunk az elmúlt évi kongresszusi, vagy a most kibontakozó jubileumi munkaversenyre, amivel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára készülnek országszerte és szűkebb hazánkban, Nógrádban. A SZOT kongresszusának éppen az ad nagy jelentőséget, hogy az eredmények túlzott méltatása helyett egy sor igen fontos tennivalót szabott meg az egész magyar szakszervezeti mozgalom számára. Kádár elvtárs felszólalásában így fogalmazta meg: „Eredményeink nagyok, a szükségletek és az igények nagyobbak, de lehetőségeink sem kisebbek.” Rajunk múlik minden. A bérek rendezése egyes elmaradt kategóriákban. A nyugdíjak rendezése, a társadalombiztosítás kiterjesztése. Az anya- és családvédelmi intézkedések, hogy csak a közelmúltban hozott határozatokat említsük, mind azt bizonyítja, hogy anyagi lehetőségeinktől függően haladunk előre a jobblét útján. Gyorsítani akarjuk ezt a folyamatot és a gazdaságirányítás reformja mint eszköz, ezt a célt kell, hogy szolgálja. Anyagi alap nélkül nincs előrehaladás. Jobb munkával nekünk kell megteremteni annak feltételét, amelyet célként korábban pártunk kongresszusa megjelölt, most pedig a szakszervezeti kongresszus is meghatározott. Aktívabb részvétel a munka minden fázisában, irányításban és végrehajtásban egyaránt. A szakszervezeteknek mint osztályszerveknek éppen a mozgósításban, az üzemi demokrácia erősítésében van igen nagy szerepük, A vállalati önállóság a helyi szervek hatáskörének bővülése szinte megköveteli, hogy még jobban hasznosítsák az üzemi demokrácia különböző fórumait a brigádtanácskozásoktól a termelési tanácskozásokig. Érvényesüljön a kritikai szellem, és ne tikkadjon el egyetlen egészséges, a közös ügyet elősegítő javaslat sem. Ezt egyébként a határozat is leszögezte. A demokrácia erősödését jelenti a döntési és a vétójog kiszélesítése a dolgozók érdekvédelmében. Ez viszont igen nagy körültekintést követel és fokozott felelősséget ró a szakszervezetek helyi szerveire. A kongresszus határozata állást foglalt az embereket érintő legfontosabb kérdésekben. Nyilvánvaló, hogy egy sor részintézkedés kidolgozása még hátra van. Ilyen a foglalkoztatottsággal kapcsolatos átszervezés és ösztönzőbb bérezési formák kidolgozása. A munkaidő rövidítésének a feltételeit is meg kell teremteni, ami elsősorban az üzemekre sajátos feladatokat ró. A lakáskérdés megoldásának gyorsítása, a biztonságosabb munkafeltételek megteremtése, az egészségügyi ellátás javítása, a társadalombiztosítási szolgáltatások fejlesztése. Célok, amelyeknek az elérése rajtunk múlik. Nógrádban is azok a feladatok, amelyek másutt az országban, de talán még több a sajátos vonásuk. A gazdaságosság. a minőség javítása nálunk még nagyobb követelmény, hiszen a foglalkoztatottságra is kihat. Ésszerűbben, a lehetőségek jobb kihasználásával tudunk csak előbbre jutni. Nem véletlen, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére tett felajánlásokból is ez tükröződik. Az elmúlt negyedév eredményei biztatóak. A nógrádi munkások teljesítik ígéretüket. Az ünnep után mindig jönnek a munkáshétköznapok. Most is azok következnek, amikor aprópénzre kell váltani a kongresszus útmutatását, annak szellemében azon kell fáradozni, hogy céljainkat minél gyorsabban érhessük el. B. J. takarítatlanul érkeznek a sütőüzemhez. Ilyenkor le keli takarítani — visszaküldeni nem lehet, mert a kenyeret várják — ami késést okoz. Sok baj van a kereskedelem rendeléseivel is. Egyes boltvezetők hanyagul, felelőtlenül mérik fel az igényeket. Ez is okoz ellátási zavarokat. Bronx után exüat plakett Amit a mérnöktől várnak az emberek a meddőzés. Ott szakonként soron kívül négy embert foglalkoztatolt, és csaknem ennyit Somlyón is. A jövőben halom kell és nem lesz meddö- gond, sem üreshiány. Havonta közel nyolcezer csille meddő ürítéséről van szó. A jövőben, ha kell. ennél többet is üríthetnek zavar nélkül — mondja Fazekas Miklós. A íelsőpetényi kiszisták Eredményesen tevékenykedik Felsőpetényben a KISZ- szervezet. A tagok száma az elmúlt hónapokban már 45- re emelkedett. A KISZ-fia- talok nagy része a helyi ásványbányában, a nevelőotthonban, valamint a termelő- szövetkezetekben dolgozik. A KISZ-alapszervezetben igen élénk az élet. A télen 10 előadásból álló politikai tanfolyamot szerveztek. Egy- egy összejövetelen 20-25 fiatal vett részt, és élénk vita alakult ki. Ezeket az összejöveteleket játékkal, szórakozással, tánccal kötötték ösz- sze. Közben a kulturált magatartás formáiról beszélgettek a fiatalokkal. A fiatalok részt kértek a termelőszövetkezet megerősítéséből is. Mintegy 700 társadalmi munkaórát töltöttek a szénahordásnál, a lucernagyűjtésnél. A közelmúltban pedig a pártszervezet, termelőszövetkezet, valamint a tanács vezetőivel együtt létrehoztak egy ifjúsági brigádot. Részt vesznek a KlSZ-fiata- lok a község szépítésében is. ök parkosították például az általános iskola környékét. Nemrégiben 15 fiatal részvételével létrehozták a KISZ színjátszó-csoportot. A fiatalok nagy igyekezettel vesznek részt a foglalkozásokon. A próbák után közösen szórakoznak, táncolnak, televíziót néznek, zenét hallgatnak. A ..Százházas lakodalom” című szín egy részletével a körzeti kulturális szemlén is sikert arattak. A KlSZ-vezető- ség igyekszik vonzóvá tenni a szervezeti életet, hogy a most még kívülálló fiatalok is szívesen járjanak, tanuljanak, szórakozzanak az alapszervezetben. Kiosztották a KISZ Központi Bizottsága és a SZOT országos szakdolgozat-pályázatának dijait. Fazekas Miklós fiatal gépészmérnök, a Zagyvái Bányaüzem gépészeti vezetője és Párosi László gépészeti előadó munkájukkal második díjat, ezüst plakettet és okleveleit nyertek. — Mi volt a pályázati téma? — A Zagyvái Bányaüzem meddőürítése — válaszol Fazekas Miklós. — Régi problémánk volt Szék völgyön már a KÖJÁL is leállította a meddőürítést. Azt kérdeztük, melyek azok a bányák. amelyek legtovább üzemelnek. A somlyói gócpont látszott a legalkalmasabbnak. Itt lehet üríteni a két osztályzó a zagyvái és vízválasztói meddőjét, ezen kívül For- gách-akna és Királytáró meddőjét is. Korábban előfordult, hogy kevés volt az ember 400—500 csillét is lekötött a meddő, ugyanakkor a munkahelyeken meg csillehiány volt. Ezt akartuk megszüntetni — magyarázza. — Tavaly milyen pályázattal nyert díjat? — Végeredményben az is ezzel kapcsolatos. Szerkesztettem egy meddőürítő gépet. Azért harmadik díjat kaptam. Most meg másodikat. — Sok munkával járt a szak- dolgozat elkészítése? — Egy év sok sok szabadideje ráment. Rengeteget vitatkoztunk a megoldáson. Mindig újabb elképzelések születtek. Kollektív munkának is mondhatom, Párosi László azután Szabó István, az idős tapasztalt gépészeti előadó, Meninch István gépészmérnök sokat segítettek. Adott volt két régi, 60 éves, ötezer kilós gép. Ezeket korszerűsíteni kellett. Megcsináltuk. Fele akkora lett a régi teljesítmény mellett. így hely került egy harmadik gép számára. Korábban két gépkezelő kellett most a három gépet szinte gombnyomással egy ember kezeli. Ott, azon a munkahelyen reumát szereztek az emberek, most a kezelőfülke jól fűthető. Talán ők örülnek legjobban a megoldásnak. Rendezni kellett a külszíni vágányhálózatot is. Csammer Emil, és ifjú Nemesi Gyula szocialista brigádjai két vasárnap, társadalmi munkában elvégezték az átrendezést. A műhelyből Csanádi József művezető, Földi Gyula technikus elektrolakatos. Krucskó István villanyszerelő csoport- vezető, azután Juhász Ferenc TMK csoportjából Mádéi József, Krácsik József Chladni József lakatosok a kivitelezésnél segítettek sokat és még a somlyói gócpont dolgozói, akik legelőször megértették, hogy tulajdonképpen mit akarunk. — Újításként kezelik-e ezt a nagy programot? — Van benne ami részújítás de, az egész még nem úgy szerepel. Majd ha kész lesz. Tudnak róla a vezetők, de hogy pontosan mit is hoz majd a „konyhára”, nem számoltuk. Van munka, hogy a szakdolgozatnak teljesen megfelelően elkészüljünk. Annyi biztos, a gépkezelő személyzetnél már értünk el megtakarítást. Vízválasztón megszűnik — Milyen tervei vannak a jövőre vonatkozólag? — kérdeztem. A napi munka mellett ugyanis mindig foglalkoztatja valami nagyobb műszaki kérdés is. Valaki egyszer úgy jellemezte: soha nem nyugszik, valamin mindig töri a fejét. — Van több dolog, de még korai lenne beszélni azokról — válaszol. — A napokban forgattam azokat a rajzokat, amelyeket hat évvel ezeló.t készítettem. Mondhatom, sok helyen pipáltam ki hibát. Az akkori és a mai tapasztalat közti különbségnek tulajdonítom. Az embert az élet kényszeríti, legjobban a műszaki megoldásokra. A mérnöktől ezt várják az emberek, és ennek a tudata ösztönzőleg hat. Mások — gondolok itt egész egyszerű emberekre — szintén sok ötletet adnak, ha véleményüket igényli az ember. Ez a kitüntetés is úgy érzem, végeredményben egy kollektív érdem — fejezte be Fazekas Miklós. Bodó János
