Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-07 / 106. szám
1967 május 7. vasárnap NOG R A D Q Földeák János Nehéz népség1 vagyunk Radios István: Házak Krajczár Imre ELFOGLALT ember Piti Palkót régóta ismerem. A gyárban a Sóhivatal vezetőié. Kopott karosszékböl néz a semmibe. Naponta három ceruza végét rágja szét, mellette két ügyeletes gépírólány lakkozza körmeit és főzi a kávét. Piti Palkó a világ leg- elfoglaltabb embere. Természetesen most sem ér rá, olvassa a Turfot, dehát a hivatásommal jár, hogy Piti Palkót is megvárjam. Piti Palkó részvéttel végig- mustrálgat és megkínál egy Fecskével. — Szép időnk van... — és nyájasan végignéz raj— A Sóhivatal tízesztendős tevékenységéről szeretnék... Megvárja, míg befejezem a mondatot. — Nos? — Tíz év alatt mennyi hasznot hozott a gyárnak? — Ezt így nem lehet, kérem. — Mégis mennyit? — Erkölcsi hasznot. Az pedig ugyebár nem mérhető forintban! — A fontos kérdés, ezt mindenki tudja, önmagában fontos. Anélkül, hogy konkrét vetületéről fogalma lenne az embernek, itt a fontosságra kell a fősúlyt helyezni. Mindenütt akadnak fontos kérdések. Gyárunkban ezeket a Sóhivatalra bízták. Ügy is mondhatnám, hogy fontosak azok a kérdések, amelyeket itt a Sóhivatalra bíztak. — Ha jól értettem, akkor — Hát, ugye, fontos kérdé■ sek megoldására koncentráljuk erőinket, ilyenek meg mindig adódnak. Terveinkben is csak lényeges problémák tám, így látta tegnap a tévé- szerepelnek, de természetesen. És miből áll a munkája? fontos az a kérdés, amiért a ben a zangbalakapi ellenkormány miniszterelnökétől, aki tarokkparti után elvegyült a nép között. — A Sóhivatalra, mint néha valami még fontosabb is akad, akkor azt részesítjük előnyben. — Tehát? — Mondtama fontos kérve is mutatja, rendkívül nagy dések megoldását bízták ran te. szervezésében Nem akarok laikusnak látszószükség van, egyéni és társadalmi érdekek dialektikus érvényesülése játszott szerepet. ni, ezért meg sem próbálom közelebbről meghatározni. — Mégis, ha lehetne. bői, mert mindenáron verekedni akart egy kéményseprővel. Itt volt az uram is, látta az esetet. Azóta otthon is sokkal ritkábbak a viták, az ösz- szekoceanások. A férjem különben is rendes emljgr, raktáros. 31 éves voltam amikor elvett, hat éve élünk együtt, gyerek még nincs, későbbre maradt. Addig vagyunk nyugodtak, amíg nem sír a nyakunkon. Nem igaz? Azután nem is igen tudom elképzelni, hogy én dédelgetek egy gyereket, nem áll már a kezem simogatásra. A munkatársaimmal igen jól megértjük egymást, nem játszom meg a főnököt, csak a Magdus érzékenykedései bosz- szantanak fel néha. meg ahogy panaszolja. Aki férfiak között dolgozik, meg kell szoknia, hogy nekik össze-vissza jár a szájuk meg a kezük is. De attól még lehetnek rendes emberek, nem? Csak idejönnek kikapcsolódni, feloldódni. Ez a lány sehogysem tudja megérteni őket, és garantálom, hogy így nem sokáig bírja ezt a munkát Pedighát nem rossz hely ez, én el nem mennék innen semmi pénzért. Kocs- márosnak lenni riem utolsó mesterség. A MINDENES; Nézze: attól, hogy én itt dolgozom, még lehetek a szeszesital legnagyobb ellensége. És az is vagyak. Nincs annál borzalmasabb, mint részegségtől elhülyült tekintetű embereket kerülgetni, kiszolgálni. Ha rajtam álina, becsukatnám, az ilyen füstös, büdös, tele- köpködött ivókat. Látja, menynyien voltak itt egész délután, egész este!? Volt. aki három órától záróráig egyfolytában itt ivott. Ugyanígy tegnap is meg tegnap előtt is. meg Ugyanúgy holnap is, meg holnap után is. Az ilyen ember egymás után önti le a féldeciket meg a korsó söröket. Aztán este négykézláb megy haze, messziről bűzlik, mint egy állat. És a családja? És másnap a munka? És az egészsége? Van egy rendelet, hogy részegeket nem lehet kiszolgálni. Mi nem is szolgáljuk ki a szerencsétlent, de kiszolgálják társai, akik még az elején tartanak, vagy olyanok, akik tengernyit ihatnak, akkor sem látszik meg rajtuk semmi. Eleinte mindig sírtam amikor szemtelenkedtek velem. Az első három hét alatt Ötször akartam leszámolni, de anyám nem engedte, mert hogy menynyit járt ő utána, míg sikerült ezt a munkát kicsinálnia nekem. így hát tűrni kell. de az biztos, hogy nem bírom soká. El tudnám én képzelni, hogy italboltban dolgozzak, akármit is, ha az olyan lenne, mint egy patika, olyan tiszta, rendes. Biztosan eljön majd egyszer az idő, amikor olyan is lesz, dehát hol leszek én maiakkor? öreg leszek, mint a borházak a domboldalon. Pedig most kéne szépen élnem, nemrégen múltam húszéves. Van egy fiúm. villanyszerelő, elég komoly ami köztünk van, de úgy veszem észre, ő is allergiás erre a kocsmára, neheztel rám, amiért itt dolgozom. Egyszer-kétszer bejött elém esténként látta. hogy néznek itt rám a férfiak. Nyíltan persze nem mondja meg. hogy nem tetszik neki a oo- log, de érzem, feszeng benne az ellenkezés. A munka nehézsége nem zavarna engem —mosogatás, takarítás, felmosás? — végeztem én ezeknél kutyább munkát is, csak ami előtte van, egész délután, meg este; tömeg, nagy füst, borszag. ezeket nem bírom. Elintézhetné, hogy alakítsák át bisztróvá, presszóvá, vagy mit tudom én mivé ezt az űz)elet, akkor eldolgoznék én itt akármeddig. De így? Csak attól függ, mikor könyörül meg rajtam az anyánt, mikor engedi, hogy leszámoljak. 3 TÍZ ÓRA A kocsma előtt már csak öt—hat ragaszkodó ember ácsorog, beszélget. Részeg nincs közöttük. Csoda. Még hallom, hatalmasat dörren a vasrolló, csörren a lakat, s az orkánkabátos kocsxnárosnék nevetnek valamin. gyárban Piti Palkó a felelős. — Ügy! — Akkor helyben vagyunk. Miből áll Piti Palkó sóhivatalvezető munkatárs munkája? Ha lehetne, konkrétan. — Mint azt eddig is észrevehette, a fontos kérdések megoldását irányítom. A ké- nyesebbjét közvetlenül magam intézem, a bizalmas természetű, fontos és egyúttal kényes problémák megoldását pedig mindig személyesen végzem, természetesen feletteseim támogatásával és ki nem rekesztve a kollektíva véleményét, ugyanakkor érvénye' síire az egyszemélyi felelősség elvét. — Szóval mit csinál abban a bizonyos nyolc órában? — Ne értetlenkedjék! A fontos kérdések... a bizalmas... o kényes kérdések... amelyek az én hatáskörömbe tartoznak, s amelyeket nem véletlenül bíztak hivatalomra és személy szerint rám. Különben únom ezt a süket akadékoskodást! Hogy konkrétan, meg hogy milyen hasznot hajtunk? Ezek piti dolgok! A lényeg a fontosság, a hatékonyság, a jelentőség. .. De remélem nincs vöob kérdése? — Már csak egy van. A feloszlatás. . . Ügy, kérem, nagy mikor? Mikor oszlatják fel a Sohivatalt? HA KÉTELKEDNÉNEK az ellenforradalom legyűrése után hasztalan vártuk íróasztala mellé. Hetekig nyomoztunk utána. abban, amit most elújságolok, seregnyi tanúval és több kiló- nyi írásos dokumentummal teljesen eredménytelenül. Mitudnám bizonyítani Kontbrás vei egyedül élt, nőtlenül és Elemér érdemeit. Azért bocsátom előre e készségemet, mert roppantul elszomorítana, ha bárki is elfogultsággal vádolna. Igen, barátaim, vegyük elő a tényeket és tegyük valamennyit mérlegre, s alakítsuk ki a hiteles eredményt, mert se nekünk, se Konthrás Elemérnek nem használnak az egymásra vicsorgó ellentétek. Kezdjük azzal, ami nem vitatható, s amiben mindnyájan megegyezünk: Konthrás Elemér múltjával. Ma is kitehetjük az ablakba, pedig már magasabb és szigorúbb mércét alkalmazunk. Nem követett el történelmi hőstetteket. Mégis van két alapvető érdeme, amit nemcsak a maga javára tudott kamatoztatni, de a közmegítélés bizalmát is biztosította. Az egyik érdemét 1945 első negyedében szerezte, amikor Sopron környékén mint katona, szándékosán eltévedt a Lövérek körüli erdőkben, Nem lépte át országunk nyugati határát, hanem civilruhát szerezve, nem kis viszontagságok után, meg se állt Budapestig, ahol néhány hét alatt kivívta második alapvető érdemét a romeltakarításban igazolt közreműködésével és a szocializmus igenlésének nyilvános hangoztatásával. Az alapvető érdemek megszerzésének módja után már fölösleges részletesen megrajzolni Konthrás Elemér közérdekű tevékenységének grafikonját. A hajdan kötelező személyi káderezések híven őrzik évről évre gyarapodott jó hírének bizonyítékait. szülők, testvérek, rokonok nélkül, csak lakószomszédjaira és a házmesterre támaszkodhattunk. Mit se tudtak eltűnéséről mondani. Ekkor kezdtünk róla először vitatkozni. Voltak, akik az ellenforradalom ismeretlenül eltemetett áldozataként gyászolták. Mások azt rebesgették, Erre már valóságos vitatornádó támadt körülötte. Honunk írói összesen nem találtak volna ki annyi megdicsőítő lehetőséget, mint ameny- nyivel a kitűnő szakmai képességű és nőtlenségében szerelmi erejét el nem herdált Konthrás Elemért fölmagasztalták. Kitől és hogyan? Titok, de néhányan azt híresz- telték, hogy már ügyvezető igazgató; autója, helikopter je és jachtja van, 6—8 szobás lakása Stockholmban, nyaralója a tengerparton, váltogahogy amilyen előrelátó ember, tott partnernői a páros és pámár valami nagyon magas, bizalmi funkcióban lehet, és egyelőre nincs ideje osztályvezető-helyettesi állásával törődni; várjunk türelemmel. Sokan viszont azt vetették föl, hogy disszidálhatott, hisz se kutyája, se macskája nem akadályozta, miért ne próbál- jon szerencsét Nyugaton. ratlan számú napokra, és külön a hét végi vikendekre... S, HA CSODÁLKOZÁST AZ UTÓBBIAKNAK lett igazuk. 1957 januárjában egy visszatért honpolgárunk révén üzenetet kaptunk tőle. ^an) csak azt nem. vált is ki, mi a ..szeretői” miatt acsarogtunk össze legtöbbször és legszenvedélyesebben. Nem ok nélkül. Én is azok számát növelem, akik sajnálatosan elfuserált külsejű férfiúnak tartják Konthrás Elemért. Amiről nem tehet, úgy született. Minden mást elhinnék vele kapcsolat- hogy háhogy BécSben él, nagyszerű fémként rajzanak körülötte a állást kapott egy nemzetközi- SV£d asszonyok és lányok. Ná- leg is elismert cégnél, s amint lunk elkerülték a nők, ezért kiegészíti ruhatárat, berendezi is maracjt nőtlen, összkomfortos lakását, nyomban autót vásárol, és szeretet- Persze, karrierjének megis- tel vendégül lát majd bennün- métlésében nem a szeretői két, ha szerencsénk lesz Bécs- számán múlik az igazság. Nem, be utazni. Meg is haragszik, de a vita mégis forr. Egyik ha elkerüljük őt... jámbor kartársunknak köE nemes üzenetnek csak az szönhető. Svédországi tanui- volt a szépséghibája, hogy se mányútja során, egy periféri- a címet, se a nemzetközileg kus fekvésű gyárban összeta- elismert cég nevét nem tudat- lálkozott Konthrás Elemérrel. ILYETÉN ta velünk. Újból föllángolt a vitatkozás róla. Részletezni nincs értelme; jövőre se fogynék ki belőle, annyi eltérő vélekedés volt. Ha megbízható ismerősök utaztak Bécsbe, mindig lelkére kötöttük, érdeklődjön utána. Egyetlen ilyen megbízásunk nem vezetett eredményEzt teszi a véletlen... Azóta hiába esküdözik a kartársunk, hogy Konthrás Elemér gumicsizmában és gumiruhában már hatodik éve facsiszolatnak szánt vékonyabb rönköket áztat egy medencében, és nem ügyvezető igazgató, hanem segédmunkás, és nincs autója, csak egy gunkkal számolva, és arra támaszkodva léptették egyre feljebb Konthrás Elemért. Soha kifogás vagy vétó nem hangzott el ellene. Azért nem kell valami rendkívüli kiugtájékozottsá- re A pétién annál inkább. keh'es motorkerékpá’rja, nem Egyik régi futballistánk, aki húsz éve Bécsben tréneresketf.SwtS «■ “Sí tt lakik 6—8 szobát Stockholmban, se a tengerparton, csak Elemér már Svédországban él. Egy szintén nemzetközi tekinrásra gondolni. Az osztályve- télynek örvendő vállalatnál zető-helyettesség még nem je- kapott állást, kitűnőbbet mint lentett valami óriási rangot, amilyen Bécsben volt neki. se tömegméretekben irigyelt a futballtréner (tapasztala- fizetest, egyszerűen kifejezte taira hivatkozva) még külön csak egy ügyesen alkalmazko- Ktajaotta a fantáziánkat, hogy do és tisztessegesen dolgozó honpolgár megbecsülését. Ha mindehhez még hozzáteszem, mint ugyancsak közismert erényeit, hogy nem volt szesztestvér, se káromkodós. se törtető stéber, se gőgösködő kiskirály, máris megérthető őszinte aggodalmunk, amikor a svéd nők körében óriási népszerűségnek örvendenek a kemény kötésű magyar legére!, és nem hárem zajlik körülötte, hanem egy elfonnyadt, svéd uraságoktól kikopott szakácsnő, aki most konyhai kisegítő egy turistaszállóban — nem és nem hiszik el mindezt. Viszont azzal vádolják kartársunkat, hogy irigységből valótlanságokat állít, no meg becsméreli a kapitalista állam dolgozóinak élét* nyék, mert az ottani férfiak szinvonaiát> pedig attó] _ mm-ViotoUoniii isznak, aminek mérhetetlenül következtében korán parlagra kárhoztatják az élni kívánkozó svéd asszonyokat és lányokat. ........ .................................................................................................................. A KT Pátzay Pál szobra — Nagy Éva felvétele mondják — nem lesz nálunk olcsóbb a borjúhús... Hát itt tartunk Konthrás Elemér sorsának megítélésében. Nemsokára annyi változatára esküszünk, ahányart vagyunk, holott senkinek se használnak az egymásra vicsorgó ellentétek. De mit tegyünk? Mi itt élünk, Konthrás Elemér meg évek óta Svédországban. A földrajzi távolság gombamódra tenyészti róla az ellentmondásokat. Ezért érzem Íratlan kötelességemnek a tiszta igazság kiderítését. BONYOLULT gondolkozásé, nehéz népség vagyunk mi. Hiába hangozía- tom már a viták forrporalján, lokalizáló zuhanynak szánva, hogy hagyjuk a fenébe a tíz éve meglépett hajdani kartársunk dicsőségét vagy dicste- lenségét; még gyakorta kisebbségben maradok. Nem tudom a vitáinkból kiirtani Konthrás Elemért. Abban reménykedem, hátha a nyilvánosság részérő, kapunk még valami új, eddig nem ismert adalékot nozzá. Ezért is újságoltam el Konthrás Elemér támasztotta dilemmánkat. ..
