Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-07 / 106. szám
1967 május 7. vasárnap W nnp ín 3 Véget ért a szakszervezetek XXI. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) gazdálkodunk, az az egész népé. .a gazdaságvezetési reform alapjai jól kidolgozottak, a reform előre fog lendíteni bennünket, s ha jól felkészülünk teljes terjedelemben való bevezetésére, az rövid néhány év múlva komolyan éreztetni fogja jó hatását mindenféle tekintetben. A gazdaságvezetési reformnak az a célja, hogy erősítsük vele mindazt, ami a mi társadalmunkban a szocializmust jelenti. Tehát: erősítsük a politikai rendszerünket, rendszerünk demokratikus vonásait, erősítsük a szocializmus termelőerőit, a termelőeszközök szocialista tulajdonát, a szocialista termelési viszonyokat. Legyen még erősebb igazság az. nogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Ha egyszerű dolgozóval beszélünk, nemcsak arról szükséges beszélni, mi is ez a gazdasági reform, hanem azt is meg kell mondani, mi a célja. Szociális vívmányaink között például vannak olyanok, amelyeknek további bővítését és érvényesítését talán más módon kell biztosítani, de azt is tudni kell, és világosan meg kell mondani, hogy a szocialista vívmányok területén visszalépni egy jottányit nem akarunk, és nem is szabad. (Nagy taps.) Ez lényeges vonása a gazdaságvezetési reformnak. Es kell, hogy a dolgozó emberekben meglegyen a biztonságérzet, mert enélkül nem számíthatunk a dolgozó tömegek, és elsősorban a munkástömegek aktív támogatására. Szocialista rendszerünk fontos vívmánya például a munkához való jog. Most ez Is egy kicsit bonyolultam jelentkezik, mert bizonyos területeken és ágazatokban elkerülhetetlen a munkaerő valamelyes átcsoportosítása. Meg kell azonban mondani, hogy ezután is érvényes az írott és íratlan törvény, hogy minden dolgozó embernek törvényes joga van a munkához, és a mi rendszerünk ezt számára biztosítani is fogja. (Nagy taps.) És ha valahol e tekintetben probléma jelentkezik, mint ahogy a közelmúltban — itt is említették — a barnaszénbányászatban, akkor pártunknak, szakszervezetünknek, rendszerünknek kötelessége biztosítani azt, hogy a dolgozó emberek tömegei semmiféle reformnak kárvallottjai ne legyenek. Ha érzik az emberek, hogy ilyen a rendszer, teljes erővel és teljes szívvel támogatják. Mert a nagy tömeg számára a szocializmus igazsága abban rejlik, biztosítja-e számára a kizsákmányolás-mentes, szabad, kulturált és jobb életet. Legfontosabb kötelezettségünk Ezt várja a dolgozó ember a szocializmustól. Ha nem biztosítja, akkor az egyszerű ember gondolatában az öt-lile fel: minek nekem ez a szocializmus, ez az emberek logikája, és ez helyes logika. Előfordulhatnak bajok, hibák, szerencsétlenségek, ez kikerülhetetlen, de hogy tömegek és dolgozó kategóriák helyzete tartósan, a mi rendszerünkben rosszabb legyen, mint amit már korábban elértek, azt nem tűrhetjük, ez nem lehet szükségszerű. Ha ilyesmi előfordul, akkor valahol mi hibáztunk, és gyorsan meg kell keresni és ki kell javítani az ilyen hibát. Ez parancs a mi számunkra. Első és legfontosabb kötelességünk, hogy saját hazánkban, úgy építsük a szocializmust. szabad emberhez egyedül méltó, szocialista társadalmi rendszerünket, hogy ez segítse az ő harcukat. (Nagy taps). Másik kötelességünk, hogy lehetőségeinknek megfelelően közvetlenül is politikai és más természetű támogatást uiZ.otS..sünit harcuknoz Oe a legfontosabb — mégegyszer ismétlem —, hogy szilárd bázisát építsük a szocializmusnak. a kommunizmusnak, az emberi haladásnak és a népek szabadságának. hogy aki ide érkezik, biztosan és szabad földön érezze magát mindenkor. Ez az első számú intemac'onalista kötelességünk, és a legjobb értelemben vett szolidaritásunk a szabadságukért harcoló népek iránt. Nagyon örülök neki, nagyon jónak és egészségesnek tartom, hogy XXI. össz-szakszer- vezeti kongresszusunkat áthatja az internacionalizmus, és a szabadságukért harcoló népek iránti szolidaritás- Ez a mi fejlődésünkhöz is nélkülözhetetlen itt az országban. Méginkább nélkülözhetetlen ahhoz, hogy világméretekben is előre haladjon a mi ügyünk, a társadalmi haladás, a szocializmus és a bélce ügye. Üdvözlöm és nagyon jónak tartom, hogy a kongresszus határozatot hoz az agresszo - rok ellen harcoló vietnami néppel való szolidaritásról. Állást foglal a katonai pucs- csisták által fenyegetett görög hazafiak mellett, az európai biztonság kérdésében, és más időszerű nemzetközi kérdésekben. Jó ez, mert szilárdítja a dolgozók világnézetét, erősiti öntudatukat, és jó azért mert mi nemzetközáteg egy nagy családhoz tartozunk. Van cl to dolgunk Az imperialista agresszióval szembeni világméretekben folyó harcban nemzetközileg egyesítenünk kell erőinket. E kongresszuson jelen van a Szakszervezeti Világszövetség képviselője, s összesen több mint 40 országból érkeztek ide barátaink. Bár én itt a pártot képviselem, és az egyszerű szakszervezeti tagságot — mert azért azt is képviselem —, (derültség, taps), nagyon szeretném őszintén és szívből köszönteni e küldötteket. Megkérem őket: ha hazamennek, vigyék el hazájukba azt, amit — gondolom — éreztek és tapasztaltak nálunk, hogy mi szilárdan és tántoríthatatlanul a haladás, a béke ügye mellett, s az imperialista agresszió ellen vagyunk, és szolidárisak vagyunk az imperializmus ellen harcoló valamennyi erővel, ide értve a nagy Szovjetunió népét, a szocialista országok népeit, a haladásért a kapitalista országokban küzdőket, és a volt, vagy még jelenleg is gyarmati területen élő harcosokat. Szívből üdvözöljük őket, velük vngyunk; és ami az erőnkből telik, arra ezután is számíthatnak. (Nagy taps.) Kedves elvtársak! a párt- kongresszuson meghatározott harci céljainkat — amelyek most már az egész nép tudatába átmentek — úgy érhetjük el, ha dolgozunk és harcolunk. És ha eddig sokat kellett dolgozni és harcolni, ezután sem kell kevesebbet. Az öntudatos ember eddig is ereje teljében dolgozott és harcolt céljainkért, de nekünk olyan ambícióink is vannak, hogy az eddig lassan mozdulókat is egy kicsit jobb munkára serkentsük, az eszmék erejével, meggyőzéssel. Kell ehhez a felvilágosító szó, de úgy akarjuk vinni a dolgokat, hogy ha egyéb nem, akkor az érdekeik is jó irányba ösztönözzék az ilyeneket, ezután inkább, mint eddig. Van elég dolenr1' rte nagyon jó feltételek között harcolhatunk mind Itthon, mind nemzetközileg. A mi erőinket már nem lehet elpusztítani, minden egyéb pedig elhatározás és akarat dolga. Ha komolyan vesszük Soron következő feladatainkat, és több rendszerességet viszünk a munkába, gyorsabban tudunk előre menni. A párt ebben a legteljesebb mértékben számít a szakszervezetek támogatására, és gondolom, nem hiába. Befejezésül szeretnék önöknek sikert kívánni munkájukhoz, itt a kongresszuson, és majd a kongresszus után, e tanácskozás határozatainak végrehajtásához Köszönöm a türelmüket. (Hosszan tartó, nagy taps.) Kádár János oeszéde után az elnöklő Ceréb Sándorné bejelentette: a titkárság a kongresszus megbízása alapján elkészítette a deklaráció-tervezetet, amelyben a magyar szakszervezetek XXI. kongresszusa állást foglal az európai békéért és biztonságért folyó küzdelemben. A deklarációt a kongresszus egyhangúlag elfogadta. Ceréb Sándorné ezután lezárta a kongresszus első három napirendje feletti vitát. Szombaton folytatta munkáját a magyar szakszervezetek XXI. kongresszusa. Az elnöki tisztet betöltő Somoskői Gábor bejelentette a kongresszusnak. hogy a számvizsgáló bizottság jelentéséhez észrevétel, módosító javaslat nem érkezett, ezért azt elfogadottnak tekintik. Ezután Gaál László, az alapszabálymódosító bizottság elnöke válaszolt a vita során elhangzott, idevágó hozzászólásokra. Bejelentette, hogy az észrevételeket figyelembe veszik, s ezek alapján egészítik ki az alapszabály végleges szövegét. Ezt követően Virizlai Gyula, a határozatszövegező bizottság elnöke számolt be a kongresszusnak a bizottság munkájáról. Megálllapította: a vita azt tükrözte, hogy a kongresszus küldöttei a határozati javaslatban foglaltakkal — érdemben egyetértenek. Javasolta. hogy a felvetődött észrevételek. indítványok megvizsgálását a kongresszus utalja a megválasztandó új szakszervezeti vezető szervek hatáskörébe. Indítványozta továbbá: a kongresszus bízza meg a megválasztandó új szerveket, hogy a határozat végleges szövegét juttassák el minden alapszervezethez. vetkező időszakban el kell készíteni a szakszervezetek növekvő, új feladatainak megoldásához szükséges kerettörvényeket. rendelkezéseket. Akadnak, akik idegenkedéssel fogadták, hogy szakszervezeteinknek a jövőben vétójoguk lesz. Aggodalmaskodnak, mert — rövidlátó okoskodással — attól tartanak, hogy ez a vezetők hatáskörét, döntési lehetőségeit, szabadságát korlátozza. Nincs igazuk. A vezetők nagyobb önállósága és a szakszervezetek vétójoga együtt alkot egységes egészet. A szakszervezetek a társadalom nevében őrködnek azon,, hogy a műszaki fejlesztés, a tervezett átszervezés, stb. valóban az egész kollektíva javát szolgálja-e. Éppen ezért nemcsak joguk, hanem kötelességük is, hogy vétót emeljenek, ha úgy látják, hogy a gazdasági vezetők egy-egy döntése sérti a dolgozók. a munkásosztály érdekeit. A tervezett intézkedések ahhoz is megteremtik a feltételeket, hogy szakszervezeteink jól éljenek ezzel az eszközzel, hiszen a vétót a felsőbb szervek vizsgálata és állás- foglalása követi. Nincs ok tehát aggodalomra. Végül kérte a kongresszust, hogy a szakszervezetek országos tanácsának és számvizsgáló bizottságának adja meg a felmentést, s válassza újjá mindkét testületet. A kongresszus egyhangúlag elfogadta Gáspár Sándor válaszát, és felmentette a Szak- szervezetek Országos Tanácsát, illetve a SZOT szám- vizsgáló bizottságát. Ugyancsak egyhangúlag elfogadták a küldöttek az alapszabály módosításának tervezetét és a határozati javaslatot. Ezután szpnet következett, majd zárt ülésen folytatta munkáját a magyar szakszervezetek XXI. kongresszusa. A vita összefoglalója A SZOT elnökségének tagjai Gáspár Sándor foglalta ösz- sze ezután az első három napirendi pont vitájának tanulságait. Mindenekelőtt az alakulóban lévő új munkastílusról beszélt, arról nevezetesen, hogy a szakszervezetekben a döntést mindig alapos elemzés, valamennyi érdekelt véleményének meghallgatása előzze meg. — Az elmúlt két évtizedben a szakszervezeti mozgalom tanácskozásainak ‘ ciklusonként az volt a sorrendje, hogy először minden szakma, iparág szervezett dolgozói külön-kü- lön tartották meg kongresszusukat, és azután ülésezett a szakszervezetek országos kongresszusa. Ebben az esztendőben viszont időrendben megfordult az események menete, és ez nem csupán formális dolog. Arról van szó, hogy a mostani kongresszus általánosságban, fő vonalaiban foglalkozott a szakszervezeti mozgalom tevékenységével, azokkal a feladatokkal, amelyek a gazdaságirányítási rendszer reformjából adódnak. A teendőket itt összességükben mértük fel és körvonalaztuk, a következő hónapokban viszont az egyes iparágak, területek szakszervezetei — a most rögzített fő irányelvek alapján — differenciáltan, a maguk „profiljának” megfelelően tárgyalhatnak és határozhatnak. A gazdaságirányítási rendszer reformjából adódó szak- szervezeti feladatok közül az egyik legfontosabb: megértetni az emberekkel, hogy miért van szükség a változtatásokra, azok hogyan fogják szolgálni az ország javát — folytatta. Mert nyílt, világos beszéd nélkül az embereket óhatatlanul félsz, bizonytalansági érzés tölti el, felmerült bennük a gondolat: amit edig csináltunk, az jó volt, miért nem jó továbbra is? Azért, mert a jónál is van jobb, és a szocialista berendezkedésnek éppen az az egyik lételeme, hogy mindig minőségileg magasabb rendű célok felé vezeti az egész társadalmat. Arról beszélt ezután Gáspár Sándor, hogy a reform bevezetésével miképpen alakul majd a népgazdaság egészén belül az egyes üzemek, termelő kollektívák, munkáscsoportok érdekeltsége. Helyenként, átmenetileg bizonyára lesznek eltérések, éppen ezért rendkívül fontos, hogy a különféle népgazdasági ágak. valamennyi vállalat, minden dolgozó tisztában legyen a reform lényegével, céljával. A jövedelmezőség növelésére törekvés címén senki ne tévesz- sze szem elől azt, hogy népgazdaságunk csak akkor érhet el nagyobb eredményeket, ha több értéket termelünk, öntudatos munkára, áldozat- vállalásra van szükség, s arra, hogy mindenki tudatában legyen; az ország szekere csak úgy haladhat igazán előre, ha valamennyien toljuk. Nemrégiben a kormányzat nagy jelentőségű intézkedést tett — egyebek között — a szénbányászok népgazdasági átcsoportosításával kapcsolatban. Ügy történik meg a munkaerő ésszerű átirányítása, hogy abból senkinek hátránya ne származzék. Ezerötszáz bányász érdekeiről volt és van szó. s lám, sérelem sehol sem történt. Ugyanígy kell intézni a dolgokat „kicsiben” is akkor is, ha egy- egy dolgozó gondját, érdekét kell meghallgatni és kezelni. A gyermekgondozási segély bevezetéséről a kormányzat a messzemenő szociális gondoskodás jegyében hozott határozatot. Tűrhetetlen tehát, hogy egyes üzemekben még mindig találkozhatunk az anyákkal szembeni meg nem értéssel. A tisztességen, az emberségen esik csorba, ha rossz szemmel néznek arra a dolgozó asszonyra, akinek több gyermeke van, és miattuk pár órára vagy egy fél napra ki kell maradnia a munkából. Gáspár Sándor a kongresz- szus szónoki emelvényéről — nagy taps közben — meleg szavakkal, szeretettel köszöntötte az otthon és a munkahelyen egyaránt helytálló édesanyákat, a dolgozó asszonyokat az anyák napja alkalmából. Gáspár Sándor a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a köA zárt ülésen a magyar szakszervezetek XXI. kongresszusa megválasztotta a Szakszervezetek Országos Tanácsának 173 és a SZOT számvizsgáló bizottságának tizenkilenc tagját. Délben a zárt ülés után az elnöklő Somoskői Gábor bejelentette, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa megtartotta alakuló ülését, és megválasztotta az elnökséget, valamint a különböző tisztségviselőket. A Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnökségének tagjai: Blaha Béla elnök, Földvári Aladár, Kiss Károly, VaS-Vit- teg Miklós, alelnökök, Gáspár Sándor főtitkár, dr. Beckl Sándor, Gaál László, Geréb Sándorné, Somoskői Gábor és Virizlai Gyula titkárok, továbbá: Bessenyei Miklós, Bruiyó János, Csutorka Lajos, dr. Darabos Pál, Fabók Zoltán, Gyöngyösi István, dr. Jókai Loránd, Kimmel Emil, Kovács István, Ligeti László, Nemeslaki Tivadar. Péter Ernő, Simon Antal, Szabó Antal, Szilágyi Sándor, Timmer József .Tóth Anna, Turzó László, Varga József, és Vass Imre. Ugyancsak megtartotta alakuló ülését a SZOT számvizsgáló bizottsága, és Somogyi Miklóst elnökévé. Hidas Ferencet titkárává választotta. Somoslkői Gábor ezután a kongresszus részvevőinek meleg ünneplése közben átnyújtotta Nguyen Duc Tinh- nek, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Szakszervezeti Szövetsége Elnöksége tagjának, és Dinh Ba Thinek. a Dél-Vietnam felszabadításáért küzdő Szakszervezeti Szövetség Végrehajtó Bizottsága tagjának azt a dokumentumot, amelyben a magyar szervezett dolgozók nevében megbélyegezték az Egyesült Államok vietnami agresszióját, és további támogatásukról biztosították a hős vietnami népet. A testvéri szolidaritásért, őszinte együttérzésért Dinh Ba Thi mondott köszönetét. Ezután Gáspár Sándor zárszavában a tisztségviselők, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, az elnökség tagjai nevében megköszönte a bizalmat, s kötelezettséget vállalt arra, hogy erejük, tudásuk legjavával munkálkodnak majd a kongresszus határozatainak megvalósításáért. Felcsendült az intemaciomá- lé, a küldöttek, a tanácskozás magyar résztvevői öt világrész munkásainak képviselőivel együtt a nemzetközi proletariátus himnuszának eléneklésé- vel zárták a magyar szakszervezetek XXI. kongresszusát. A magyar szakszervezetek XXI. kongresszusának határozata Bevezetőben körvonalazza a szakszervezetek helyét és szerepét a proletárdiktatúra rendszerében, meghatározza feladatait a munkáshatalom erősítéséért, a nép felemelkedéséért folyó politikai, gazdasági és ideológiai harcban. Utal arra. hogy a gazdaság- irányítási rendszer reformjának bevezetése a szakszervezetek számára a korábbitól eltérő, minőségileg új, nagyobb felelősséggel járó feladatot jelent. Foglalkozniuk kell a gazdasági irányítás módszereinek elemzésével, a gazdasági életre, a dolgozók élet- és munka- körülményeire gyakorolt hatásával. A gazdasági célok megvalósítása érdekében a szakszervezeteknek nagy részt kell vállalniuk az üzemi demokrácia fejlesztésében, az egyszemélyi vezetés erősítésében. A gazdasági épitőmunkáról, a dolgozók élet- és munkakörülményeit alakító feladatokról szólva megállapítja, hogy a szakszervezetek minden szinten fokozzák közreműködésüket a tervezésben. A vállalatok, intézmények önállóságának növekedése megköveteli, hogy a szakszervezeti alapszervek munkálkodjanak az üzemi demokrácia megerősítésén, kiszélesítésén. Ezért az eddigieknél jobban használják ki a dolgozók vezetésben való tudatos közreműködésének fórumait, a termelési tanácskozásokat, munkaértekezleteket és brigád-tanácskozásokat. Megállapítja a határozat, hogy a szocialista munkaverseny továbbfejlődött, s e fejlődés jelentős állomásai voltak a különböző társadalmi események, évfordulók. — legutóbb a IX. pártkongresz- szus tiszteletére indított munkaversenyek. A jelenlegi helyzet szükségessé teszi a szakmai képzés és továbbképzés rendszerének továbbfejlesztését, s ennek ösztönzésére fel kell használni a formális vonásaitól megszabadított szocialista munkaversenyt is. Részletesen szólt a határozat az életszínvonal alakulásának tényezőiről és lehetőségeiről a következő tervidőszakban. Rámutat, hogy az életszínvonal növelésére újabb tartalékokat kell feltárni. A kongresszus szükségesnek tartja a kormány életszínvonalpolitikájának hosszabb időre szóló kidolgozását, amely tartalmazza a lakáskérdés megoldását (a tizenöt éves lakás- építési terv alapján), a sok- gyermekes családok életkörülményeinek javítását, az egészségügy színvonalának növelését, a nyugdíjrendszer továbbfejlesztését, az idős dolgozók általános szociális helyzetének javítását, a foglalkoztatottság. a bér-, árpolitika alakulását és hatását az élet- színvonalra. A foglalkoztatottságról szólva megállapítja: a szakszervezetek vezető szerveinek szorgalmazniuk kell a racionális létszámgazdálkodásra való áttérés tervének kidolgozását, amely tartalmazza a felszabaduló munkaerő foglalkoztatásával, elhelyezésével, átképzésével kapcsolatos teendőket. Ha valamely vállalat, intézmény, gazdasági egység olyan mértékű létszámcsökkentést kíván végrehajtani, amely az adott területen a foglalkoztatás mértékét erősen érinti, akkor ehhez a megfelelő szintű szakszervezeti szervek engedélyét kell kérnie. A béren és fizetésen kívüli juttatások mértéke és köre szorosan összefügg a népgazdaság mindenkori helyzetével, céljaival. A XXI. kongresszus egyetért azzal, hogy a jövőben a béreknek gyorsabban kell nőni, mint a társadalmi juttatásoknak. Az árszínvonal alakulásáról szólva megállapítja a határozat, hogy a gazdaságirányítás új rendszerében a termelői, a fogyasztói és a szolgáltatási árakat fokozatosan közelíteni kell értékükhöz. Figyelemmel kell kísérni az átlagos árszínvonalon belül az árak változásának hatását, s ha az szükséges, az állami szerveknél. (Folytatás a 4. oldalon.)
