Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-03 / 102. szám

1967. május 3. szerda WÖGH AD 3 Színes, derűs május elseje (Folytatás as 1. oldalról) szén ve. és elismerése kíséri — jelentette ki, majd így foly­tatta. — — Vietnam népe hősi har­cának támogatása mellett e helyről emeljük fel tiltakozó szavunkat azok ellen az ese­mények ellen, amelyek most Görögországban zajlanak le. A görög katonai puccs után fa­siszta katonai diktatúra követ­kezett be, amelyik üldözi, bör­tönbe veti, fogva tartja a ha­ladó erőket, közöttük olyan hőst, mint Manolisz Glezosz, akinek immár negyedszer tör­nek az életére. Az egész világ haladó erőivel, hazánk és Salgótarján dolgozó népe is el­ítéli a katonai puccsot, s kö­veteljük a demokratikus sza­badságjogok azonnali vissza­állítását, a haladó politikai foglyok szabadonbocsátását. Beszédét így fejezte be: Kí­vánom ezen a hagyományos munkás-ünnepen e gazdag- múltú és egyben nagyjövőjü város valamennyi dolgozójá­nak és lakosának, hogy erő­ben. egészségben, töretlen hit­tel és szór sál ómmal munkál­kodjék szocialista hazánk hasznára. Brutyó János elvtárs ünnepi köszöntője után a díszelnök­ség előtt — amelyben me­gyénk politikai, társadalmi és tömegszervezeteínek vezetői, az üzemek küldöttei foglaltak helyet — megindult a csak­nem másfél óráig tartó szm- pompás felvonulás. „Fel vörösölt, proletárok...” induló hangjaira az 1919-as Magyar Tanácsköztársaság ve­terán harcosai nyitották meg a végeláthatatlan sort A ve­teránok előtt Nagy Béla elv­társ, a dicsőséges Északi-had­járat egjkori századparancs- noh-helyettese meneteit és mint az akkori harcok méltó folytatói a jövő munkásai, technikusai, mérnökei, orvo­sai, fegyelmezett sorban me­neteltek a megyeszékhely kis­dobosai, úttörői. Az Iskola úti általános iskola kisdobosai nyitották a sort. Nemzetiszínü és vörös zászlókat lengetve fehér kendét lobogtatva vo­nultak el az emelvény előtt. A kisdobosokat az úttörők kö­vették. Tisztelgő, meghajtott csapatzászlókkal haladtak az elnökség előtt. „Éljen május elseje” — hangzott a fiatal úttörők csataszerű kiáltása. A Május 1. üti iskolások név­adójukat méltón köszöntötték. Az iskola énekkara május el­sejét méltatta. Üttörő nyak­kendőt lobogtattál? a Rákóczi úti iskolások, ütemés tapssal vonultak el a zagyvapáifalvi úttörők. A pedagógusok fe­gyelmezett sora kísérte az ál­talános iskolásokat. Az emel­vény elé érkeztek a melegítő­be öltözött spartiskolások, ko­sarasok, atléták, labdarúgók. A középiskolásak hosszú menetét a gépipari technikum növendékei nyitották meg. A tornászok gúlagyakorlatot mu­tattak be vörös zászlót lobog­tatva kezükben. „Éljen a párt!”, „Békét akarunk!”, „Hű­ség a néphez, hűség a párt­hoz!” „Vesszen a háború!” — kiáltották ütemesen a gépipari technikum növendékei. Az új gimnázium tanulói virágból készített betűkkel köszöntöt­ték május elsejét. A közgaz­dasági szakközépiskola lányai kéz a kézben vonultak, a fiúk Marx, Engels, Lenin hatalmas képmását emelték a magasba. A Madách Imre gimnázium és a szakközépiskola fiataljai „Békét Vietnamnak!” feliratú táblát emeltek a magasba. A 211. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet és szakközépis­kola fiataljai kék zászlók er­deje alatt vonultak el. „Vesz- szenek az agresszorok!” „Vi­etnamnak győzni kell!” — hangzottak a jelszavak. Az intézet tornászai bemutatót tartottak az emelvény előtt, léggömböt engedtek a ma­gosba „Éljen május elseje!” felirattel. És a szél vitte a léggömböket a testvéri Cseh­szlovákia felé. A középiskolások után, elő­ször ezen a május elsején, vo­nultak fel a polgári védelem egyenruhába, öltözött egész­ségügyi szakaszának tagjai. — Tizenegy óra. Megindult az üzemel? munkásainak nagy­szerű felvonulása. Elől a Mi­nisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajával kitüntetett Írószer Ktsz munkásai. Táblán hirdették, hogy 1966. évi ter­vüket 126, ezen belül az ex­port-tervet 143 százalékra tel­jesítettél?. A díszemelvény előtt galambok röpültek a le­vegőbe. Jöttek a kiváló válla­lat címet elnyert AKÖV dol­gozói, a bányagépgyár mun­kásai, „Világ proletárjai egye­süljetek!” — hirdette a hatal­mas transzparens. A munká­sok között felvonuló gyerme­kek „Szüléink értünk dolgoz­nak!” feliratú táblát emeltek a magasba. Elhozták a munká­ban élenjáró dolgozók terme­lési eredményeit bemutató táblákat Fegyelmezetten me­neteltek a Lakáskarbantartó és Építő Ktsz dolgozói, akik a Kiváló szövetkezet iámét nyerték el az elmúlt évi ter­melési eredményeik alapján. Felemelő érzés volt a város legnagyobb üzemének, a Sal­gótarjáni Acélárugyár dolgo­zóinak felvonulását látni. Elől a pártszervezetek zászlói, ha­talmas májusfa, a különböző népek zászlajának erdeje. Marx, Engels, Lenin képmá­sát hozták a hosszú sor élén. A gyár ifjúmunkásai élő alak­zatban formáltak KISZ fel­iratot Hatalmas földgömbön: „Békét a világnak!” „Békét Vietnamnak!” „Előre a IX. pártkongresszus határozatai­nál? végrehajtásáért!” „Éljen dolgozó népünk vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkás­párt!” — hirdették a hatalmas táblákon. Elhozták a tudo­mány hősi halottjának, Vlagyi­mir Komarov mérnök-ezredes űrhajósnak az arcképét A kék, a vörös, és a nemzetiszínü zászlók erdejéből „Éljen a megbonthatatlan magyar— szovjet barátság!” jelszót ol­vashattunk. Eljöttek az Erőmű, az Öt­vözetgyár dolgozói, a tizen­öt éves kiváló szövetkezet a FOGGYEM munkásai. Egyen­ruhás bányászok nyitották meg a Nógrádi Szénbányászati Tröszt dolgozóinak menetét. A fúvószenekar a bányász in­dulót játszotta. A menet élén a munkában élenjáró bányá­szok, bányamentők, műszaki és adminisztratív dolgozók követ­keztek. Elhozták Kádár János elvtárs fényképét. A Nógrádi megyei Textilipari Vállalat dolgozóit a Magyar Honvédel­mi és Sportszövetség motoro­sai követték. Itt voltak a mo­dellezők, a repülősök, lövészek, a rókavadász iskola fiataljai. A vendéglátóipari dolgozókat népi zenekar kísérte. A városi tanács alkalmazottait a pos­tások, az élüzem címet elnyert Helyközi Távbeszélő Igazgató­ság Salgótarjáni Erősítő Állo­másának dolgozói követték. A Nógrád megyei Vegyesipari és Javító Vállalat után a Nyom­daipari Vállalat dolgozói új termékeiket mutatták be a felvonuláson. Az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat dol­gozói után a négyszeres Kivá­ló Vállalat címmel kitüntetett Iparcikk Kiskereskedelmi Vál­lalat munkásai zászlókat emel­tek a magasba. Az Állami Áruház, a Csemege Vállalat dolgozói együtt vonultak fel kék zászlók alatt. Eljöttek az új kórház dolgozói, az egész­ségügyi szakiskola növendé­kei. a jövő ápolónői, a KÖJÁL dolgozói. Az Ingatlankezelő Vállalatot a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajá­val kitüntetett fűtőház és a forgalom egyenruhás vasuta­sai követték. Amikor a Zománci pari Mű­vek Salgótarjáni Gyáregysé­gének dolgozói az emelvény élé értek, ismét felhangzott a „Fel vörösök, proletárok!” induló akkordja- A menet élén Kádár János elvtáns fényképét hozták. Vörös, nem- zatiszínű és kék zászlókat lo­bogtatott a szél. „Tiltakozunk Manolisz Glezosz letartózta­tása elten!” — hirdette a táb­la. A Salgótarjáni Öblösüveg­gyár dolgozóinak menetét zászlóerdő nyitotta meg. El­hozták az űrhajósok nagy csa­ládját) bemutató festményt. Óriási csiszolt üvegvázában páros rózsák. A mérőhenger­üzem dolgozói büszkén adták hírül, hogy elnyerték a Szocí­Nagybátony Nagybátonyban a nógrádi szén fővárosában vidám, ön­feledt hangulat uralkodott május elsején. A bányász mű­velődési házban reprezenta­tív grafikai és kisplasztikái gyűjteményes kiállítást ren­deztek, melyen Ferenczy Bé­ni és Szurcsák János is szere­peit alkotásaival. A kiállítást 1800-an tekintették meg. Tíz órakor a nagyba ternyi sport­telep salakpályáján megkez­dődött az ünnepi nagygyűlés, amelyen Kazinczi Pál, a Ha­zafias Népfront Salgótarjá­ni Járási Bizottságának titká­ra emlékezett május elsejére. Vidáman, gondtalanul ün­nepelt a 23. szabad május elsején Nógrád megye lakos­„ .... , , , , , sága. A községekben majűli­Majálisokon szórakoztak megyénk dolgozói. A salgóíar- sokat szerveztek a falvak Pa. járnak a Zőja-ligetben gyűltek össze, s töltötték ei má- tatjai, érmekkel, tánccal kö­jus elseje délutánját szöntötték a munkásosztály (Koppány György felvételei) nagy ünnepét. alista munka műhelye meg­tisztelő kitüntetést. A Víz­mű dolgozói Salgótarján épí­tői, a kórház, a gimnázium, az iskolák, a lakóházak ké­szítői következetek, kőműve­sek. technikusok, mérnökök. Az ÉMÁSZ után a megyei ta­nács dolgozói vonultak el a dísztribün előtt a munkás- mozgalom vezetőinek képmá­sával. Itt voltak a földműves­szövetkezetek dolgozói, a pénzintézetek, a sütőipari vállalat, a Patyolat, a Füszért dolgozói. A több mint más­fél óráig tartó mintegy húsz­ezres tömeg felvonulását a Salgótarjáni Síküveggyár dol­gozóinak fegyelmezett sora zárta. Elvonultak a zenekarok, s az ünneplők ezrei lepték el Salgótarján főutcáját. Az ünnepség nem ért véget. Sokan visszamentek a gyá­rakba, üzemekbe, ott ünne­peltek közösen. Mások a Zója- l:getbe vonultak, ahol gond­talanul. vidáman töltötték a h úszón harmadik szabad má­jus elsejét. Pásztó Vidám, tarka tömegben se­reglettek ki május elsején a pásztóiak a ligetbe. Az egy­begyűltek előtt Kovács Ist­ván, a járási párt-vb tagja, a községi pártbizottság tit­kára beszélt arról, mit jelent 1967-ben május elseje. — Örömöt, hogy békében, és jól dolgozhattunk, s re­ményt, hogy újabb sikereket értünk el — mondotta az ün­nepi szónok. — Ezután szólt a járási székhely biztató ipa­rosodásáról. Mint mondotta. Pásztón a felszabadulást meg­előző évekhez képest napja­inkra megsokszorozódott az ipari termelés értéke Balassagyarmat Tíz óra előtt néhány perc­cel a városi és járási párt- és tanácsvezetők elfoglalták helyüket az emelvényen. Tíz óraikor megkezdődött a balas­sagyarmatiak vidám, színes felvonulása. A hagyományok­nak megfelelően a fiatalok nyitották meg az ünneplők sorát. Pergő dobszóra egyen­ruhás úttörő lányok és fiúk meneteltek. Őket követték a gimnáziumok tanulói, majd az ipari tanulók, akik virágokat, nemzetiszínű és vörös zász- lókat emeltek magasba. Az ifjúságot Balassagyar­mat egyre erősödő munkás­sága a vállalatok dolgozói kö­vették. A balassagyarmatiak a Palóc Ligetbe a szabadtéri színpadhoz vonultak. hogy meghallgassák Vonsik Gyula, az MSZMP Központi Bizott­sága helyettes osztályvezető­jének ünnepi beszédét. A nagy tetszéssel fogadott be-, széd után az általános isko­lások, ipari tanulók kedves­kedtek dallal, tánccá’ az ün­neplőknél?. Este a Mikszáth Kálmán Művelődési Ház ud­varán rendezett szabadtéri bállal fejezték be az ünnep­lést a gyarmatiak. Szécsény Az ébresztőt a községi tűz­oltók fúvószenekara tartotta, majd megkezdődött a gyüle­kezés a felvonuláshoz. Kilenc órakor megkezdődött a felvo­nulás a ligetbe, az ünnepség színhelyére. Elől az úttörői?, a kisdobosok, az általános- és középiskolások, a mezőgaz­dasági technikum tanulói. Az­tán az üzemek, a tsz és a hivatalok dolgozói következ­tek. A felvonulók száma meg­közelítette a négyezret. A szé- csényi dolgozók a ligetbe vo­nultak, ahol meghallgatták Liptói? Gyula rendőralezredes, a megyei párt végrehajtó bi­zottsága tagjának, az ünnep­ség szónokának beszédét, aki megemlékezett a hős vietna­miakról és szólt a béke biz­tonságának jelentőségéről, a kommunista és munkáspártok tanácskozása nyomán. Az ünnepség a késő esti órákig tartott. JÍl áftui o idánu áq Virágzó barackfák, zöldbe- boruló hegyek, bimbózó lá­nyok,viruló asszonyok, s ráa­dásul aranyban csillogó nap­sugarak. Lehet-e szebb a ta­vasz? Lehet-e derűsebb má­jus elseje? Ilyenkor még az újságíró szem, fül és toll is érzékenyebben reagál a vil­lanásnyi vidámságokra. SZERENÁD Kora reggel Salgótarjánban. Népi zenekar köszönti május elsejét. Sorra járják a szép családi házakat, megállnak az ablak előtt s fülbemászóén (vagy szívbemászóan?) játsz- szák: „Szeretnék május éj­szakáján, letépni minden or­gonát ...” Szakavatott, jó mu­zsikusok tudnak csak így ját­szani. Egy férfi jön a kisfiával. — Miért zenélnek? — kér­dezi a gyerek. — Fizetnek érte — így az apa. — És mindenütt fizetnek? — Az nem biztos, kisfiam. S egyszeriben megjelenik a szín':: a konkurencia. Kétta­gú rt-lacbanda. A hegedű csak ürügy a pénzszerzésre. Szó .acsétlen hangszer sikolt és nyivákol a kontárok keze alatt. A bőr is felborsolódik a fals hangoktól. — Na, látod — szól ismét az apa. — Ezeknek egész bizto­san mindenütt fizetnek... Azért, hogy minél előbb ab­bahagyják. .. DIPLOMÁCIA Két férfi sörözget az egyik sátornál. Láthatóan, jól érzik magukat egymás társa­ságában, s szívesen eltöltenek együtt az időt kedd reggelig. — Az lenne a jó — szól az egyik —, ha nem találnának meg bennünket az asszonyok Alig, hogy kimondja, máris rájuk csap a két kiöltözött ,Jeleség”. S a férfi, most már feléjük fordulva, fgy folytat­ja: — Csakhogy megjöttetek! Már nagyon vártunk rátok, anyukám! A másik férfi bosszúsan súgja oda társának. — Az előbb még nem így beszéltél! A „diplomata” erre elmoso­lyodik. — Most már így is, úgy is itt vannak. így legalább nem veszekszenek... S hogy mennyire igaza van, azt az is igazolja, hogy a kö­vetkező üveg sört az asszonyok fizetik. KI VESZETT EL? A Zója-ligetben síró-zokogó, szipákoló, négyéves kisfiúra bukkanok. — Mi történt, kisfiam? Bán­tott valaki? — El-vesz-tem! — zokogja a gyerek. — Kivel jöttél ki? — Apuval. — Ne törődj semmivel! Mindjárt megkeressük. Elsétálunk a bűjéhez: nineß. Nézzük a hintáknál: nincs. Betekintünk a különböző irányból becsatlakozó völgyek­be: nincs. Egyre kínosabban érzem magam. Már régen ott­hon kellene lennem, de a gye­reket mégse hagyhatom ma­gára. Egy ideig a fiú meg­nyugszik, tetszik neki ez a bújócskajáték. De hogy az „apu” nem kerül elő, ismét rá­zendít a sírásra. — Mit bőgsz? — kérdezem most már idegesen. — El-vesz-tem — szipogja újfent a gyerek. — Te nem vesztél el! Te megvagy! Az apád veszett el — mondom emelt hangon. S ettől a gyerek megnyug­szik. Hát ilyen komplikált dolog a pedagógia! TABLETTA Olvasom az egyik fővárosi lap ünnepi számában, hogy a mesterséges táplálkozásé a jö­vő. Meghökkenek annak a le­hetőségére, hogy nemsokára a vitaminokat, szénhidrátokat és aminosavakat tablettában ada­golva fogyasztjuk. Ez pillana­tok alatt megsokszorozza ér­zékszerveim számára a termé­szetes ételek becsét. Az ünnep kitűnő alkalom számomra, hogy eltérően a korábbi felületességemtől, él­veteg módon számba vegyem a változatos jóizeket, amikor a marhahúslevest, majd a főtt inarhát, fogyasztom tormával. Űj ízekre bukkanok a jó zsí­ros malacpörkölt és a rántott­szelet fogyasztása közben is, s a zsenge salátaleveleket oly szakértelemmel forgatom számban, mint a mezei nyúl. S lám, a torta is más ízű, amióta a tablettában vagy tu­busban adagolt ételek térhódí­tásának lehetősége felmerült. Mire megjön az este, kény­telen vagyok én is benyúlni a gyógyszeres dobozba, s va­csorára már csak tablettákat eszem. Esti sétám alkalmával Isme­rősökkel találkozom. Ok is át­tértek a tabletta-fogyasztás­ra. így lettünk a modern gasztronómia úttörői. TÍZÉVESEK VAGYUNK Májusi csemegének ígérkezett a .tévé „Tízéves a tévénéző” című kétórás, május elsejei műsora. Az egyik intézmény klubszobájában telepszünk az ernyő elé. A műsor indítása es szer­kesztése nem megnyerő. Töb­ben hangosan kifogásoljak, hogy ebben a műsorban is kiütköznek az alapvető hiba;:. — Sok a duma — jegyzi meg tömören egy fiatalasz- szony, s mások helyeselnek, minthogy valóban monológo­kat mond a konferáló Sinko- vics Imrén kívül Öveg/s-pro­fesszor, egy pszichológus es Tabi László is. — Inkább egy Foxi-Maxit mui.atnának — mondja egy férfi. Kívánságára hamarosan el­tűnik a ssenzáciooós Foxi. de nem sok a köszönet benne. 0-n- szemontálják Princczel. U\.n- hooval, Angyallal. Éri éi és Bénivel. Nagysökúrc. sa­tunk is valamit tíz év ni. ará­ból, de talán egy—két kivé­tellel mégse a legjobbakat. Kétórás nézegetés után ki­alakul tíz esztendő tévé-műso­rának tömör bírálata. \gy nyugdíjas bácsi mondja. — Amit itt láttunk nem volt jó — mondja. — le bár­mi mást adtak volna, az jobb lett volna. Mégse rosszak tehát u té­vé-műsorok. I »kos György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents