Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-31 / 126. szám
1987 május 31. szerda S06RÍ0 3 Újítók a fejlődés élvonaléi kan A Salgótarjáni Acélárugyárban két évvel ezelőtt kétmillió-háromszázba tvanegyezer forint megtakarítást eredményezett az utókalkuláció szerint az újítók munkája. Tavaly, bár kevesebb javaslat született mégis nógymillió-kétszáz- kétezer forint felett volt a megtakarítás. Ez a két szám igazolja legjobban, hogy az újító-ínozgalomban jelentős minőségi változás történt. Ma már jobban kidolgozott javaslatok kerülnek az elbírálókhoz, olyanok, amelyek valóban újítások. Az elmúlt negyedévben 67 újítást valósítottak meg és az utókalkulált megtakarítás meghaladja a másfél millió forintot. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. és a gyár fennállásának 100. évfordulója tiszteletére indult újítási versenynek tehát máris mérhető erédménye ez. Az egyes üzemrészekben is nagyobb becsületet kapott a dolgozók kezdeményezése, ami az önköltségcsökkentést, anyagtakarékosságot, vagy új technológia bevezetését, a termékek választékának bővítését segíti elő. Kiváló újító gárda dolgozik ebben az üzemben és nem véletlen, hogy megyénkben itt van a legtöbb kitüntetett. Ma már heten a Kiváló újító kitüntetés arany, húszán az ezüst és hatvanan a bronz fokozat tulajdonosai. Az anyagi megbecsülés mellett tehát az erkölcsi megbecsüléssel sem fukarkodnak. A közelmúltban a szakszervezeti bizottság is napirendre tűzte az újító mozgalom helyzetét. Megállapították többek között azt, hogy a tapasztalatcsere lehetőségeit is egyre inkább sikerül hasznosítani, auuuuisuua loieg oiyau újításokat küldenek, amit máshol is hasznosítani lehet. Tavaly Budapesten szerepeltek újításaik, amelyek közűi Simon oanciof es iu& Oaóor szalagacél csomagoló gépének, valamint Hangonyi Zoltán és Tóth Tibor egyenáramú motorok mikaiemezeit eltávolító berendezésének a dokumentációját már azóta több gyár kérte. A legutóbbi salgótarjáni export és újítási kiállításon is sikeresen szerepeltek. Itt Laczkó Lajos újítását, a szegdobozokra való szövegnyomás gépesítését a Salgótarjáni Síküveggyárban is hasznosítják. Az újítók ösztönzését szolgálja az évente elkészített újítási feladatterv. Tavaly 31 témakört jelöltek meg, amelyek közül 21-re érkezett javaslat, ötöt bevezetésre fogadtak el. 16 javaslat pedig kísérletre került. Bed égi József TMK művezető és Sebestyén László csoportvezető a szegverőgépek csapágyainak módosításával, illetve a gépek 'teljesítmény növelésével évi 227 ezer forint megtakarítást érnek el. Most arról tárgyaltaié, hogy az újítási terveket üzemen- kén felülvizsgálják, ugyanis vannak olyan témák, amelyeket nagyobb beruházás nélkül úgysem oldhatnak meg. Ezeket törölni akarják, viszont helyettük van egy sor új megoldásra váró kérdés, amire az újítók figyelmét irányítani akarják. Törekvésük, hogy egy-egy probléma megoldását, újítás kidolgozását kisebb nagyobb közösségek vállalják. Elsősorban a szocialista brigádokra számítanak és a műszaki kollektívákra. Tervükben szerepel az is, hogy a jövőben még nagyobb gondot fordítanak az újítások kalkulációira. Korábban még . z újítások 80—82 százalékát éppen a kalkulációk hiányában csak eszmei díjazásban részesítették. Az idén ez az arány már 63 százalékra csökkent. A jövőben még fokozottabban kell érvényesülni enne'- a törekvésnek, hiszen az önköltség mutatóját szigorúbb feltételekkel szabják meg, és az újítók finanszírozása is a vállalati nyereségből történik. Ehhez az alapfeltételeket is biztosítani kell. tellát javasolták a gazdasági mutatók gyártmányonként! kidolgozását. Ez közös műszaki és számviteli feladat és az új gazdasági irányítás elkerülhetetlen eszköze. A vállalati önállóság az újítások ügyintézésében is nagyobb lesz. Az egyszemélyi elbírálót is kevesebb korlát köti például a díjak megállapításánál. A vállalatnál dolgozó szak- szervezeti újítási ellenőrző bizottság eddig is aktív tevékenységet fejtett ki. Előfordult, hogy eredetileg elutasított javaslatot kivizsgálás után mégis megvalósítottak és azzal jelentős megtakarítást értek el. Sokat segítettek a közreműködői munkák vizsgálatában, a különféle rendezvények szervezésében és a korábbi elfekvő javaslatok feltárásában. A bizottság szerepe is még nagyobb lesz a jövőben. A közös munka eddig is szép eredményeket szült, a jövőben még szebbekre lehet számítani, ahogy erre már az elmúlt negyedév példát szolgáltatott. B. 3. V illan y hálózat-rekonstrukció Balassagyarmaton Jelentős beruházások Dorogháza fejlődése Az 1800 lakosú Dorogháza az utóbbi években rendkívüli mértékben fejlődött. 1963 óta több mint 10 millió forintot használtak fel különböző kulturális, egészségügyi, és kommunális jellegű beruházásokra. Utak, Balassagyarmaton a villany- szerelők is kiveszik a részüket a várost formáló tevékenységből. A nagy munkának az irányítója az ÉMÁSZ Északi Szerelés vezetősége. De a városban dolgoznak a MÁV (Villamos Állomásszerelő Vállalat) munkásai is, akik a transzformátor-házak berendezéseit szerelik. Jelenleg a kórházi és a piactéri állomások belső szerelése folyik. Rövidesen mindkettőt átadják, s ezzel lényegesen megjavul a kórház, illetve a belső városrész vil- lamosenergia-ellátása. Jól haladnak a 20 kilovoltos körvezeték kiépítésével is. A város több pontján fektetik már a földalatti kábeleket. Az elnök — nevezzük egyszerűen Pál Mihálynak —, nemrég még a megye egyik nagy termelőszövetkezetét irányította. Sokan ismerik a környéken. A kis településen meg ahonnan indult, neve valósággal összeforrott a szövetkezés gondolatával. És ez érthető. Hiszen annakidején Pál Mihály erőt, energiát nem kímélve buzgólkodott a szövetkezet életrehívásában. A szervezés Idején eljárt a szomszédos községekbe is. Meggyőződése szerint beszélt, amikor gazdátársainak elmondotta: ha a közösben becsülettel dolgoznak. könnyebben, jobban élnek majd mint korábban. Azt már szinte természetesnek vették az emberek, hogy ő vezesse a puszta szövetkezetét. Amikor aztán a környező, kis gazdaságok többezer holdas nagyüzemben egyesültek, továbbra is elnök maradt. Bíztak benne. Elismert és látszólag elégedett vezető volt. Ezért, amikor szinte az egyik napról a másikra bejelentette: nem vállalja tovább a szövetkezet irányítását, sokan értetlenül néztek rá. Azok. akik az utóbbi években együtt dolgoztak vele, ha sűrű fejcsóvál gatások közepette is, de elismerték: tulajdonképpen elkerülhetetlen volt ez a lépés. Hiszen egy idő óta nem irányította már a gazdaságot, teljesen ráhagyta azt a jól képzett, évtizedes szakmai gyakorlattal rendelkező főagronó- musra. A vezetés mindinkább a hatalom eszköze lett a keiében. Az olyan elnök meg, aki a tagok, a közgyűlés akarata helyett a parancsolgatást. a törvényesen járható út helyett, a tekervényes mellékutakat választja, s az őszintén, nyíltan kimondott szavak sértődöttséget ébresztenek benne, az menthetetlenül eljut odáig, hogy döntenie kell. Vagy változtat munkamódszerén, vagy pedig lemond arról a megtiszteltetésről, hogy vezetője, irányítója legyen ezer holdaknak és az azokat megmunkáló embereknek így volt ez korábban is, de az új gazdasági mechanizmusban méginkább erősödik ez az igazság. A gazdálkodás megváltozott körülményei, a szövetkezetek megnövekedett önállósága újfajta, az eddiginél nagyobb követelményeket támasztanak a szövetkezeti vezetőkkel szemben. Pál Mihály is úgy indult, hogy sokra képes. Amikor a hajdani cselédek elnöküknek választóttáic, józan paraszti eszére, szorgalmára appelláltak, amellyel jól haladó kis gazdasággá varázsolta a földosztáskor kapott néhány holdacskáját. Sokáig úgy látszott, hogy nem csalódnak benne. Nem ismert fáradságot, ha a közösségről volt szó. A bajok akkor jelentkeztek, amikor a földterület, s a tagok száma évről évre duzzadni kezdett. Amikor a néhány száz hold helyett ezreket vett a vállára, kiderült, mindez meghaladja az erejét. A bonyolult mezőgazdasági nagyüzemhez politikai és szakmai felkészültsége egyaránt kevés. A követelmények jóval nagyobbak, mint amennyire képességeiből futja. A járásiak már korábban ösztökélték, hogy tanuljon. Iskolára küldték, s ő önkényesen, idő előtt hazajött. Amikor felelősségre vonták, konokul hajtogatta: nincs az az iskola. amely felvenné a versenyt sok kemény esztendő tapasztalatával. A tapasztalat sokat segít, amint azonban a későbbiek bizonyították, nem pótol mindent. Jött a zárszámadás, és kiderült, rosszul gazdálkodtak, nem tudják fizetni a tervezett munkaegységet. Mit tesz ilyenkor az egyenes utat járó elnök? Természetesen azt — ha nem éppen örömmel —, de odaáll a tagság elé, és nyíltan kertelés nélkül feltárja a gondokat, bajokat, s megpróbálják közösen helyrehozni, amit elvétettek. Igen ám, de ehhez olyan légkör kell, hogy a szövetkezeti vezetők és a tagok kölcsönösen bízzanak egymásban. A bizalom pedig csak akkor erősödik, ha a tagok látják: az elnök nem tekinti kizárólag magáénak a szövetkezeteit. Pál Mihály pedig gyakorta elfeledkezett arról, hogy,a szövetkezet gazdái a tagok. Tudtuk, akaratuk nélkül döntött Ezt tette a kritikus zárszámadás előtt is. Fát vágatott az erdőn, s azt értékesítette, hogy fizetni tudja, amit ígért. Feljelentették. Vizsgálat indult ellene. Megbüntették. Elvonták az állami támogatás egy részét akkor is, amikor a szövetkezet számlájára vendégelte meg azokat a szakembereket, építőket, akiken a gépesített szarvasmarhaistálló építése múlott. Ezek után méltán gondolhatná az ember, az elnök okult az esetekből. Sajnos nem így történt. A felelősségre vonások után még sokáig háborgott. Ügy érezte, jogtalan sérelem érte. Azzal érvelt, a közösség pénzét a szövetkezet előrehaladása érdekében használta fel. egyetlen fillér sem tapad abból a kezéhez. S ez valóban így igaz. Hol vétett hát akkor az elnök? Ott, amikor .nem vette észre azokat a változásokat, amelyek az elmúlt időszakban a gazdálkodásban, az irányításban bekövetkeztek. Üj vonások ezek, de még mindig csak előszele az elavult módszereket reformáló gazdasági mechanizmusnak. Ott tévedett Pál Mihály, amikor azt hitte, az átfogó gazdasági irányítást, apró ügyekkel, a közgazda- sági szemléletet megfelő összeköttetésekkel, a közgyűlést parancsolgatással helyettesítheti. Lassan, lassan kevés lett neki az elismerés, a bizalom megannyi jele. Jogtalan előnyökért futkosott a járási, a megyei szervekhez, hiszen korábban alig volt olyan akadály, amelyet ne tört volna át. Mégis, ezek után is hiba lenne lemondani Pál Mihályról. A megyei szervek is lehetőséget adtak neki, hogy okulva eddigi hibáiból, gyümöleaöztease sok tapasztalatát. Egy másik községben egy kisebb szövetkezet vezetését bízták rá. Mindössze néhány hónapja történt ez a változás. Munkáját, tevékenységét értékelni, még nem lehet Annyi azonban bizonyos, a régi munkastílussal, vezetési módszerekkel itt sem fog boldogulni. A szövetkezetek önállósága új, korszerűbb vezetési módszerekkel, nagyobb körültekintéssel és felelőséggel számol. S mindenképpen azzal, hogy a vezetők a szövetkezeti tagokkal együtt valósítják meg a tennivalókat. Ezeket az elveket már semmiképpen sem vétheti el Pál Mihály. Azért sem, hogy néhány év múlva ne kerüljön újra, a mostanihoz hasonló válaszút elé. Vincié Istvánná jjúiitái, építés... hidak építésére költötték a legtöbb pénzt, három és fél- m'llió forintot. A belvíz - gondok enyhítésére 117 ezer, a lakásgazdálkodási célok megvalósítására százezer forintot költöttek. A társadalmi munkaórák értéke négy év alatt 156 ezer forintot tett ki. Új négytantermes, általános iskolát építettek csaknem másfél millió forintból. Újjáépítették az orvosi rendelőt 87 ezer forintból, és a rendelés tavaly decemberben megindult. A tanácshá- za felújítására 106 ezer forintot fordítottak. Legutóbb az óvoda újjáépítésére került sor, melyre 285 ezer forintot költöttek. A férőhely 26-ról 35-re emelkedett. Ez évben is gazdagodik a község. A több mint negyed- millió forint értékű községfejlesztési alapból utat építenek a Petőfi Sándor utcában. Az 1966. április 4-én átadásra került — egymillió- nyolcszázezer forintból épült — kultúrotthon hiteltörlesztésére hatvanezer forintot fizetnek be. A jövő évi újabb feladatok megvalósítására 107 ezer forintot tartalékolnak. Állami költségvetésből Idén útfenntartási és hídépítési teendőket végeznek él. Május hetedikén kialudt a láng az Öblösüveggyár automata üzemének utolsó zöldüveg kemencéjében, kilencedikén körülfogták a még for- ro&ágot sugárzó kemencefalakat kubikosok, kőművesek. Megkezdődött a bontás. A szerelvénydzsungel, a palackokat ontó automaták helyén ma hatalmas gödör ásít, melynek mélyén emberek rajzanak. Három szállítószalagra hányják a földet, törmeléket, olajtól, füsttől fekete, vagy tűztől cseresznyepirosra égett téglákat A „parton” egyszerre négy dömper is vár. rakományra éhesen, majd dübörögve távozik. Jobbra és balra él, lüktet a termelő üzem. Á rekonstrukció újabb fordulópontjához ért A régi kemence bontását, majd az új fehér üveg kád- kemence alapjait a Nőgrád megyei Építőipari Vállalat munkásai készítik. Az üzem végleges leállítására a tervezettnél későbben került sor. A gyár vezetői szinte napról napra, óráról órára halasztották a lángok kioltását annak érdekében, hogy a kemence gyomrában olvadó üvegből még utoljára minél több palackot formálhassanak a gépek. Ezért aztán a bontóépítő emberek dolga a sütősnél is sietősebbé vált. Egy ilyen nagyságú munka elvégzését — a korábban szerzett tapasztalatok alapján — általában tizenhat hétre taksálják a szakemberek. Beruházó és építő közt, már a munkát megelőzően, de azután is izgalmas (.alkudo- zás” kezdődött. A vitába bekapcsolódott az iparág két ágazati miniszterhelyettese is. Először tizenkét hétben állapodtak meg, legutóbb már tíz hétről beszéltek. Ha sikerül ennyi idő alatt lebontani a régit, s felépíteni az új kemencét, nem csupán rekord lesz, de ráadásként a népgazdaság a „rendesnél” másfél hónappal - hamarább jut egy korszerű, nagyteljesítményű fehér üveg kádkemencéhez. De vajon sikerül-e? * Gácsi István művezető, ha jól emlékszem márc’us óta dolgozik a vállalat öblösüveg- gyári építésvezetőségén. Utoljára a Pécskő utcai lakásoknál találkoztunk. Hát ez a munka a lakásépítésnél valamivel több izgalmat szolgáltat — Hogy sikerül-e? — kérdez vissza. — Hatvan emberünk dolgozik érte. Éjjel, nappal. A még tüzes kemencén nyílásokat vágtunk, hogy sürgessük a kihűlését. Rengeteget segített, hogy az öblös- üveggyári lakatosok, meg üvegesek is beálltak a bontáshoz. Különösen a lakatosok tettek ki magukért: egy szombaton nekiálltak a szerelvényeknek, bejöttek vasárnap és estig meg sem álitak. Horváth István volt a vezetőjük. Neki, meg társainak köszönhetjük, hogy a rákövetkező hétfőn még több emberünkkel folytathattuk mi is a munkát. — Körülbelül milyen meny- nyiségű törmeléket, téglát kellett eltávolítani eddig? — Az egész ezerötszáz köbméter körül van. Maradt belőle olyan kétszáz. — És az a száz köbméter dermedt üveg, amit még nekünk kellett légkalapáccsal felszednünk? — szólal meg a hátunk mögött Angyal Sándor technikus. Ö a kemence bontás, alapozás idejére felcsapott művezetőnek. Az éjszakai műszakban dolgozik, most épp, hogy aludt egyet, máris visszajött a gyárba, nincs nyugta. — a Kanyó János brigádja dolgozik — kapcsolódik bele a beszélgetésbe. — Látja ilyen kubikos brigádból elkelne a vállalatnál még vagy öt—hat. Tudja, hogy dolgoznak? — lelkesedik. — Elnéztem a napokban egy másik társaságot. Egyikük megböki a csákánnyal a téglát, akkor leteszi, lehajol, megfogja a téglát, és rádobja a szállítószalagra. Megint megfogja a csákányt, és így tovább. A Kanyóék? Légkalapáccsal végigsöpörték a falat, kilazult az egész, és máris teli a dömper. Ők, ha egyszer a kezükbe veszik a szerszámot, csak akkor eresztik el, ha enni mennek. De azt is, tudja hogyan csinálják? Nem úgy ám, mint a többiek. Hogy egyszerre leáll az összes. Ezek kettesével esznek. A többi folytatja a munkát. Én ilyet még nem hallottam. Ha nein látom a saját szememmel, talán el sem hiszem. De van is látszatja: az elmúlt éjszaka is, ha nem mozgattak meg negyven — ötven köbméter anyagot. akkor egy grammot sem... Persze, igazságtalan lenne, ha az öblösüveggyári rekonstrukció jelenleg legfontosabb pontján csak Kanyó János brigádját érné dicséret. Baran- kó József. Fáb'án Sándor kubikosai. sőt a megveri szeg- kovácsokból nemrég lett építőmunkásak is jeleskednek. Ub- rankovics Barna, a brigád- vezetőjük igazi kovácstempót diktált. Amíg nincs mit falazni, bontanait László Ferenc kőműves brigádjának tagjai is — olyan szakértelemmel mintha örök életükben kemencét bontottak volna. Mindannyiuk előtt egyetlen cél lebeg: július elsejére a Gyárkémény- és Kemenceépítő Vállalatnak munkaterületet kell adni. Akkorra az új kemence nyolcvan köbméteres vasbeton teknőjét megépítik, elkészül a pince födém boltozata is. Gácsi István azt mondja: „nem július elseje az. hanem június huszonötödiké. Ha' nem hamarább...” És azután? Nevetnek ezen a kérdésen. Hiszen van itt munka az Öblösüveggyárban most annyi, hogy szinte elképzelni is nehéz: egyszer a végére érnek. Épül a hatos huta szociális létesítménye, meg kell kezdeni a feldolgozó üzem építését, a TMK üzemben az emeletráépítést, szeptemberig be kell fejezni a samott üzemet, a távfűtés belső szerelését, a fogadó állomást a fűtési idény kezdetére __ No, és itt van a h atos és a hetes kádkemence. Július elsején azzal is leáll a gyár. Kezdődik a bontót újra. És az építés. Csizmadia Géza
