Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-30 / 125. szám

N OG R A D 1967. május 30. Tied cl .1 Már a nyár üsen El lehet csodálkozni azon, hogy alig hat esztendővel a mezőgazdaság szocialista át­szervezése után mennyire vérévé és életelemévé vált parasztságunknak a szocialis­ta nagyüzem. Igaz, erre könnyű azt mondani, hogy „a lét szabja meg a tudatot,” s ha a paraszt a tsz-ben él, akkor tsz-ben is gondolkozik. Csakhogy itt már nem kizá­rólag öntudati elemekről, megértésről és rokonszenv- ről, éleslátásról és igyekezet­ről van szó, hanem ezredéves emlékeket eltörlő szem­léleti változásokról. Hat év alatt ugyanis nagyjából-egé- széből feledésbe merült a kis- parcellás gazdálkodásnak nemcsak minden kínja, ha­nem a maihoz képest kez­detleges módszere is. Ezzel szemben beidegződtek a nagyüzemmel járó technikai, technológiai feladatok, mint az őszi mélyszántás, a külön­féle kémiai szerek alkalma­zása, egyes, nem is olyan ré­gen még kézzel végzett mun­kamenetek teljes gépesítése, a nagy tábla földek megany- nyí követelménye. Márpedig ez nagy dolog, hiszen valami olyanban kez­denek egyre ügyesebb szak­értőkké válni tsz-tagjaink, aminek nincsenek hagyomá­nyai, ami merőben új, alig egy-két évtizede alakuló, formálódó valóság. S amikor napjainkban az idejében, vagy ahogy most a tsz-tagok mondják már: az „optimális időben’ elvégzett munkák szépségén és ered­ményességén gyönyörködünk, amikor a szövetkezeten kí­vül is örömet okoz a szorgos munka látványa a nagy táb­la földeken, minden olyan természetesen hat, mintha nem is lett volna, nem is le­hetett volna másképp. Pedig emlékezésre méltó, hogy még másfél évtizede is szükséges­nek tartotta az illetékes szak­minisztérium, hogy felhívá­sokat intézzen a vetésre, nö­vényápolásra, betakarításra. S habár a „szakmai tanács­adás” hangvételében sokmin­den benne érződött annak az időszaknak tévedéseiből, bi­zony valljuk be, hogy _ kü­l önösen a tsz-ekben — na­gyon rászorultak arra, hogy mind agrotechnikai, mind üzem- és munkaszervezési tanácsokkal ellássák őket. Ami ma már oly egyszerű­nek és mindennapinak tet­szik, bizony az idő tájt még gyakran leküzdhetetlen aka­dályt torlaszolt tsz-vezetők és tsz-tagok elé egyaránt. Arra is jól emlékezhetünk, hogy reakciós elemek, a ha­ladás kisszámú ellenségei milyen messzemenő követ­keztetéseket igyekeztek le­vonni ezekből az átmeneti nehézségekből. Szerencsére a dolgozó paraszt, aki benne élt korábban a kisparcellás gazdálkodás megannyi visz- szásságában, gyorsan és jól felfogta önós érdekét, meg­látta, megismerte, birtokába vette felemelkedése új útját. Ilyesféle emlékeket és gon­dolatokat ébreszt ezekben a változékony, növényt növelő, biztató májusi napokban me­gyénkben is a megelevene­dett határ. Szemet hizlaló, szép látvány; hogy már Csaknem mindenütt tisztán, gyomtalanul, tetszetősen so­rolnak a kapásnövények. S ahol a növény állapota még csak most teszi lehetővé a kapálást, sarabolást, egyelést, ott népes, nagy csapatok haj­ladoznak és fáradoznak. S ha a tsz-tagokkal, a határ­ban nagyobb létszámban szorgoskodó asszonyokkal szóba elegyedünk, jól esik hallani a gazda felelősségét, amikor afölött sopánkodnak például, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt egyes búza­táblákban elmaradt a vegy­szerezés. Izgalmas látvány, hogy a dúsan zöldellő lucer­násokban hogyan igyekeznek gépi- és kézi kaszások be­hozni azt a néhány napi ké­sedelmet, amit az utóbbi csa­padékos időjárás erőszakolt rájuk. Érdemes megfigyelni, hogyan váltják a különféle munkamenetek egymást. Ho­gyan és mennyire igyekeznek például a növényápolással a bogyós-gyümölcsöket és a zödborsót termesztő közös gazdaságokban, hogy mire szedni kell a termést, min­den erő felszabaduljon a kö­vetkező munkára. S bár a munka idény-jellegű, a szö­vetkezeti munkavégzés már néhány éve csak a tsz-ek csekély hányadában tagozó­dik kampányokra. Bizony jól emlékezünk arra, amikor jó­formán minden idény __ nö­v ényápolás, aratás és csép- lés, őszi betakarítás, szántás és vetés — egy-egy nagy ne­kirugaszkodással járt. Két kampány között pedig ki- sebb-nagyobb szünetek tel­Virágba borultak a nógrádi akácosok Eddig huszonötezer méhcsaládot tá ndoroltatnak — Halszáz vagon mézet kap a bel- és külkereskedelem Az idei vándorlást szinte guk kér’k a méhészeket: hozzák veszteség nélkül, jó áttelelte- virágzó gyümölcsöseikbe, maq- tes után kezdhette az ország táblák szélére minél nagyobb méhállománya, bár a hűvös ta- számban a megporzást, termé- vasz, — különösen a március, kenyítést ingyen segítő, szor- — kissé visszavetette a kora- gos „munkások” kaptárait. A tavaszi szaporítást. zalai, a somogyi, a baranyai. A nektárgyűjtés ezidei kró- a nógrádi és a Szabolcs-Szat- nikájához tartozik, hogy a már megyei gazdaságok gyak- déli országrészben most véget ran térítés nélkül szállítják a ért vándoroltatás nem hozott helyszínre és onnan vissza igazán nagy eredményeket, a vándorkaptárokat, miután az .időjárás sem keö- Mindez 'megfigyelhet4 a vezefct a mehek legelbetésenez, . ... , , , ,. c.... . „ __ nrcá nógrádi akacerdok aliaban is. Kocsis Sándor, hz urszä- . ,,. , , .... , ,. . A múlt evihez kepest több gos renesze ozov e 1 mint egy héttel később ugyan, ozpon iga ga 1 de vasárnapra teljesen virág­reg adott^Ujekoztatojabanko- ba árultak flz orszá|. . , rész akácosai, a vándorméhé­eiejetöl több jmnt s^zezer szek legkedveitebb méhlege- csaladdal gyarapodott az or- m Bent Salgótarjánban is szag mehaUomanya s az iden akác}1!at te,fti a váro6 leveg5_ Mvr, h°gy jtev»- teJS. °V“° lyi 500 vagonnal szemben, az idén mái több mint 600 va- Vasárnap reggelre megér- gon mézre kötöttek Szerződést, keztek az első vándorméhé- A vándoroltatás is egyre szék is az ország déli megyéi- népszerűbb a méhészek köré- bői, s dél tájban már mint- ben. s erre a lehetőségek is egy huszonötezer méhcsaládot jobbak, mint korábban bármi- legeltettek a nektárban dús kor. A gyümölcs- és magtér- nógrádi akácosokban: a Bör- melő állami gazdaságok és zsöny, a Cserhát, a Karancs termelőszövetkezetek a koráB- és a Mátra illatos akácerdői- bi elzárkózás helyett már ma- ben. tek el, amelyek később ala­posan megbosszulták magu­kat, mert kétszeres erőt kö­veteltek a tagoktól. Nyugod­tan állíthatjuk, hogy a kam­pány-jelleg, a szervezőkész­ség és a hozzáértés hiányá­nak tünete ugyancsak eltű­nőben van. Természetesen azoknak is igazuk van, akik a munka- fegyelem ilyen nagyfokú megszilárdulását összefüggés­be hozzák a IX. pártkong­resszus mezőgazdasággal kapcsolatos határozataival, a kormány nagyhatású rendel­kezéseivel, a nyugdíjtörvény­nyel és a tsz-tagság iparihoz közelítő betegsegélyezésével. szociális ellátásával. Érthe­tő, hogy a tsz-tagok keresik a munkaalkalmat, hogy az előírt munkanapokat és munkaegység értékeket ledol­gozhassák. Mindez azonban semmit nem vesz el tsz-tag­jaink már korábban is meg­nyilvánult szorgalmából, igyekezetéből, abból a képes­ségéből és törekvéséből, hogy a terméshozamokat évről év­re javítsa, de legalább is az addig elért legjobb szinten tartsa. A következetes, előrelátó, folyamatos munkára mutat, hogy a tsz-ekben már készül­nek az aratás, a cséplés, a hordás üzemtervei, gondosan számbaveszik a rendelkezésre álló férfi és hői munkaerőt, a gépeket, a különféle igény­bevehető erőforrásokat. Az idén is — ez világlik ki az eddig elkészült technológiák­ból — a komplex módszerű munkákra készülnek, s az aratást már egyáltalán nem tekintik különálló kampány­feladatnak. Az aratással egyidejűleg letakarítják a szalmát a tarlóról a kombáj­nok után és nyomban mun­kához látnak a szántótrak­torok is, hogy megvessék a jövő évi nagyobb hozamok alapját. S nehogy azt higgye bárisi, is, hogy ezek az üzem- és ütemtervek központi utasí­tásra, gombnyomásra készül­nek. A tsz-ek amúgy is nagy önállósága egyre bővül, s egyáltalán nem kötelezheti őket senki, hogy ilyen ala­pos előkészítő munkát vé­gezzenek. Csakhogy ez is ép­pen a tagság fejlődésével függ össze, hogy vezetők és növénytermesztő munkások mái-el nem képzelik az üzemet átfogó munkaszervezés nél­kül. A nyár üzent a sötéten zöldellő, növekvő vetésben, és ők tettekkel válaszolnak az üzenetre. Lakos György Kiállítás a pályaválasztás segítése érdekében A pályaválasztási munka javítása, s az intézetben íolyo elméleti és gyakorlati oktató- nevelömunka eredmény eiuek bemutatása jegyében tegnap délelőtt kiállítás nyílt Salgó­tarjánban, a MŰM 211. szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézetben és Szakközépis­kolában. A kiállítást, amely­nek megnyitóján ott voltak a Nográd megyei Tanács VB munkaügyi-, valamint ipari osztályainak, s a megyei KISZ- bizottságnak képviselői, Szila- si András, megyei úttörőtit­kár nyitotta meg. Rövid be­szédében kiemelte, hogy a ki­állítás méltóan tükrözi az in­tézetben tanuló fiatalok ki­tűnő szakmai felkészültségét, és jelentős segítséget nyújthat az általános iskolások pálya- választásához. A kiállított tárgyak, műkö­dő modellek, tablók stb. a vas-, az építő, a villamossági­éi az üvegipar leendő szak­munkásainak intézetben, bá­zisüzemekben folyó életét, te­vékenységét tükrözik. Bemu­tatják vizsgaremekeíket, egyéb készítményeiket a kovácsok, lakatosok. szerszámkészítők, üvegcsi szolok, üvegfestők, elektroműszerészek, s az épí­tőipari tanulok. A gondos rendezés, a tár­gyak ízléses elrendezése a bázisüzemek és a tanulók munkáján kívül különösen Horváth László igazgató, Gyi- mesi Tibor, Kojnok József, Ujj József és Mester József szakoktatók fáradozását dicsé­ri. A kiállítás június 3-ig lesz nyitva. A faluba települnek Mintegy hatvan—hetven ci­gánycsalád él Karancsság mel­lett a salgótarjáni, balassa­gyarmati út mentén az egész­ségtelen szűk kis épületekben. A községi tanács jövőre a falu belterületén házhelyeket biztosít a cigánycsaládok ré­szére. A löszükre épülő házak a kedvezményes házépítési kölcsönakció keretében készül­nek. A tanács vezetői beszél­tek a cigánysor lakóival, s többen kinyilvánították elha­tározásukat: félreteszik a meg­takarított pénzüket, hogy gyor­san felépíthessék az új ottho­nukat Interpelláció Egy iskola ügyében Eljött az ideje, hogy Szécsényben felépítsék az új gim­náziumot. Nagy szükség van rá. Talán a megyében itt ta­nulnak a legmostohább körülmények között a gyerekek. Ré­gi. elavult jelenlegi iskolájuk. Hogy a tanulók elférjenek, még a pedagóguslakásokat is tanteremmé kellett átalakítani. De így is szűkén Vannak. Délelőtt a középiskolások tanulnak benne, délután az általános iskolások. Ez utóbbiak sínylik meg legjobban a helyzetet. Télen késő este mennek haza. Ennek most már rövidesen vége lesz. Az iskola tervei el­készültek. Nyolctantermes, menzával, tornateremmel és gya­korló termekkel ellátott. Egyszóval korszerű. Hét és félmil­lió forintba kerül, és még az idén elkezdik az építését. Azaz elkezdenék, ha lehetne, mert az iskolának kijelölt telken egy roskadozó magánház van. A tulajdonos, özv. Szvoboda Imréné. Tiszteletreméltó, idős asszony. A felszaba­dulást követően 2300 forintért kapta az épületet1 annak tejé­ben, hogy férje a földosztó bizottságban tevékenykedett. A gimnázium építése miatt az épületet most lebontják. A tanács — a törvényeknek megfelelően — szakértőket kül­dött a helyszínre, felértékelték a régi portát, összesen 120 ezer forintot szavaztak meg özv Szvoboda Imrénének, vala­mint egy szoba konyhás kertes lakást a község központjá­ban. Már úgy látszott, minden a legnagyobb rendben zajlik, kezdhetik az építkezést, amikor Szvobodáné bejelentette: nenn hajlandó kiköltözni az épületből, mert a 120 ezer forintot kevésnek találja. Ugyanis fiához. Szamos Edéhez kíván köl­tözni Miskolcra, ahol viszont 120 ezer forintért nem kap la­kást, csak 180 ezerért. Ezért a lebontásra kerülő házáért, te­lekért, melléképületekért 180 ezer forintot követe). A fordulat megdöbbentette a tanácsot, az építőket pe­dig akadályozza a munkában. Beszéltek a tulajdonossal, vá­zolták előtte a törvényadta lehetőséget, a közérdeket. Bele­egyezett, bontsák le a házát. De aztán elutazott Miskolcra és újból megtagadta a hozzájárulást, sőt a járásbírósághoz fordult védelemért. Üjabb szakértők mentek a helyszínre, megállapították az értéket 120 ezer forintban. A pert elvesz­tette, de fellebbezett a megyei bírósághoz. A vita már hosszú idő óta folyik. Bonthatnak, nem bont­hatnak. Kimegy, marad. Közben a gimnázium építése áll. A megyei beruházási iroda véleménye szerint a huzavona kö­vetkezménye. hogy egy évvel eltolódik az annyira szükséges gimnázium építése. z Ezért ki vállalja a felelősséget? Ha az építés nem kezdődhet, a felelősség a tanácsot ter­heli. Pedig a törvényeket betartották, biztosítottak a tulajdo­nosnak egy rendes la írást, a régiért a megfelelő összeget. De felelősek, mert nem engedhetik meg. hogy a köz kárára spekuláljon valaki, a nagyobb haszon érdekében. Az élet nem állhat meg. Határozottabban kéne a dolgokat intézni. De a történet ismét felveti a kisajátítási törvény felülvizsgá­latát is. Elvégre olyan jelentős építkezésről van szó, mint az iskola, amelynek hiányában Szécsényben tarthatalan a hely­zet. A tanács tehát a legkövetkezetesebben szerezzen ér­vényt a törvényeknek. De felelősség terheli a tulajdonost is, vagy a fiát, aki visszaélve a törvényes lehetőségekkel, gátat emel a közintéz­mény megépítése elé. Már éppen itt volna az ideje, hogy a hatóságok a dolgok' mélyére nézzenek, és pontot tegyenek a haszontalan vitára. A gyermekeknek iskola kell, hogy zavar­talanul tanulhassanak. Bobál Gyula A gyalu a szénbe mar lület marad utána a színfa­lon. A hajólámpák egyenletes és a fejlámpák imbolygó ténye jól megvilágítja. Palát még véletlenül sem látni. Szén az az utolsó porszemig. Csak mögöttünk, az omlásban látni a leszakadt szürke fedőkőzetet. Morajlik a bánya egvenlete­Néhány nappal ezelőtt új gyaiu, megmutatja magát egy — Munkában a munkásvé- írontra szerelték be Kanyáson rövidke időre, azután elindul deimi őr — mondja a brigád- a száagy&iut Sorrendben mar vissza. Belemar a szénfalba, és vezető. — Haga Bélának hív- sem. A kaparó előfeszitésére a harmadik brigád. Balogh ismét nem látni belőle semmit, jak. szolgáló sűrített levegő néha csak azt, hogy a kaparót nyö- — Mi újság? — kérdezi sivít, ahogy szökik. A töltöál­azután tőle, amikor oda ér. lomáson alig győzik váltani az — Nincs különös. Ott déré- üres és megrakott csilléket. Istváné dolgozik vele. Céltu­datosság van ebben a bánya gésig leterheli, vezetői részéről. Az a törek- Az embereket figyelem. Fel­vósük, lehetőleg mindenki ta- tűnik, hogy mindenki foglala- kon már előre tűznek, nulja meg időben a korsze- toskodik valamivel. Lapátolok — Fontos is, nehogy elma­rt! módszereket, hogyha egy- csákányozó! ugyan nem látok radjon a biztosítás, szer szükség lesz ró. ne legyen niost. Ezit a gyalu végzi. Biz- Ma mit jegyez be a munka­probléma. Kámyás igen nagy tosítanak, am&tt meg már om- védelmi őr a naplóba? fejlesztés előtt áll. Nem csoda, lasztásihoz, az acéltámofc visz- — Azt hiszem ma sem keli mert itt az önköltség, mintegy szarablásához készülődnek. semmit. Egyébként is kevés (jenkinek. Azért jó," mert nve­A hosszú bányafolyosókon négy frontról szaporodik a szén a főszállítóvágatra. Itt már mozdony szállítja az ak­nához. Ha Kányás jól tennél, túlteljesíti tervét, jó az mih­20 százalékkal alacsonyabb, mint az eladási ár. Nemrégen még vesztettünk. Nem Szokatlan a csend a from- hogy ilyen gyorsan megszeret- ton. Egy pillanatig úgy tűnik jük ezt a gépet mintha pihennének, de még- brigádvezető. kézzel jő- ott a beírás, is hittem. sem. A kaparó végtagját tól­Jó ez, csak nagyobb óva­— Talán nincs mit? Ha csak a beírás kedvéért mondja a kellene akkor lenne, de nem az a cél. Ha beírnánk min­dent, utána úgyis mi kap­nánk az utasítást, hogy javít­suk ki a hibát. Inkább azt csináljuk, hogy ón szólok a szélgetnek. Naponta 134 vagon azután szaggatottan mi ömek is bőven akad ten- brigádvezetonek, az meg azon- S2enet termelnek, de lesz idő. jelzőberendezés. Csi- nivalója — szólok közbe. nal intézkedik, és ez a gyor- amikor 240 vagon lesz a napi — Nálunk mindennek van sabb. Mire leírnánk, akkorra terv A gépeké” korszerű mód­ják előbbre. Arrább a szénfal tosság kell hozzá. Jobban vi­melletot biztosítanak. — Vigyázz! Indul! — Kiált valaki, felbúg korogva megmozdul a lánc és gyázni az emberekre — Itt akkor a munkavédel­reségesen dolgozik. A gazdaságosság Kányás fő erénye, és ehhez nagymérték­ben hozzájárul Balogh István szocialista brigádja is. Kint az üzemvezetői irodá­ban a távlati tervekről be­fekete, csillagé darabos szenet. — Jó ez a gép — állapít a kaparó lapátjai vonszoljak a felelőse. A takarékosságnak, megszűnt a hiba. Csak az ke- szereké a jövő A termelés 60 J—1— * minőségnek, de még a mun- rül naplóba, amit itt nem százalékát jövesztik már rá­kafegyelemnek is. Jó az, ha tudunk megoldani, Olyan pe- robbantással és gépekkel Jö- ja meg, csali úgy magában valaki egy-egy kérdésben szi- dig kevés van. Egyébként húsz vdre már lesz önjáró Dobzon halkan a brigádvezető. Én gorúbban vizsgálja a dolgokat, tagú a brigád és fokozatosan biztosításuk is A 240 vagon még nem is látom, csak a zu- mint általában. Abból csak jó száz méterre szélesedik a napj termeléshez sem kíván- hogást hallom. Szakad a szén származik. frontunk, de ebben az évben nak né.gynél több frontot üze­hatalmas darabokban és for- — Rossz helyen van az a még nem volt egy horzsolás nieltetni r-enk a ielenW-míl dúl a kaparóra. Nincs ott más süveg, dobjátok félre, mert sem. ' j egmcl csak szón és úgy tűnik mintha elkapja a kaparó — szól va- magától dőlne. Végre kiért a laki mögöttünk. A gvalu ismét kiért. Abánv- szor elhalad, mindig más fe­sokkal termelékenyebben. Bodó János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents