Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-28 / 124. szám

1967. május 28. vasárnap Kimozdult a holtpontról... Már a folyosón hallottam, hogy szerdán parázs párt-vég- rehajtóbizottsági ülés volt az ÉM. Nógrád megyei Építőipa­ri Vállalatának központjában. Eppich Ernő, a vb-titkár he­lyettese. majd a pártirodára később betérő igazgató, Bar- tha Róbert megerősítik a hírt. — Az volt a célunk, hogy tiszta képet nyerjünk égjük legjelentősebb munkánkról, a ZIM Salgótarjáni Gyáregj'sé- gének rekonstrukciójáról — mondja Eppich Ernő. — An­nak semmi értelme sincs, hogy becsapjuk egymást, hiteges­sük önmagunkat és másokat... A másik célunk az. hogy az idén szerződött harminchárom millió fo.rint felhasználását mindenképpen biztosítsuk. A központ néhány felelős beosz­tású műszaki vezetője Ugyanis lassan beletörődött, sőt igazol­va látta, hogy a valóban meg­levő nagy an.vag- és szerelvény ellátási nehézségek, s egyéb problémák miatt ez lehetetlen. Huszonhat—huszonhétmillió­ról beszéltek ... Ennyit lehet. többet nem. — Ezt az álláspontot mi nem fogadhattuk el — pat­tan Bartha Róbert, láthatóan még mindig kissé a tegnapi vi­ta hatása alatt. — Persze, a mi műszakijaink sok mindent meg tudnak magyarázni, de a sok magyarázatból idővel ma­gyarázkodás lett. Azt látom, hogy az építésvezető, a főépí­tésvezető minden lélegzetével azon van, hogy a harminchá­rom milliónak híjjá ne le­gyen év végére. Most a VB azt a feladatot tűzte ki a központ illetékes dolgozóinak: tegyék le az asztalomra mindazt a problémát, akadályt, amelyről úgy érzik, saját hatáskörükben tehetetlenek. Meg fogom ke­resni a megoldás nyitját. Emellett, hogy. a további med­dő vitákat elvágjam, például a műszaki osztályvezető pré­miumfeltételei közé is felve­tettem a harminchárom millió idei beépítését... — Éles vita volt itt — ve­szi át a szót isimét Eppich Er­nő. — Szikrázó összecsapások tanúi voltunk. De elsősorban nem a jó modorra ügyeltünk, hanem arra, hogy mindenki őszintén mondja ki, ami a be­gyében van. Állítom, hogy a vb-ülés fordulatot hozott. Ma nemcsak a problémákat lát­juk világosabban, de az utat is, amelyen azok megoldhatók. Azt is megmondtuk az elvtár­saknak : ezután ha tizenkét, ha huszonnégy kilincset koptat­nak el a pártiroda ajtaján, addig járjanak, a nyakunkra, amíg eredménnyel nem tá­vozhatnak ... Tudni akarunk a dolgok állásáról, és segíteni, segíteni. A tűzhelygyári rekonstruk­ció kivitelezését tavaly kezd­te meg a vállalat. Kijelölése erre a munkára 1966-ban 15.7 millió forint volt: ezt az év végére 18,8 millióra teljesítet­te, de a szigorúan vett re­konstrukción csupán kilencmil­liót költött el. Erre az évre a beruházási program több mint 63 milliós előirányzatá­val szemben — az anyag és szerelvény ellátási nehézsége­ket figyelembe véve — az ÉM Építőipari Főigazgatóságának kijelölése 33,1 millió forint be­építésére kötelezi a vállalatot. Ebből az összegből az év ed­dig eltelt időszakában mintegy négymillió forintot sikerült realizálni. A kivitelezés feltű­nően vontatott üteme egyre nagyobb n jogtalanságot kel­tett az építésvezetőségen, de a vállalat központjában is. Hi­szen nem utolsósorban a las­sú tempónak köszönhető, hogy a vállalat nem teljesítette áp­rilisra előírt tervét. A „lavinát” egy, az építés- vezetőségen körülbelül négy héttel ezelőtt megtartott alap­szervezeti pártvezetőségi ülés indította meg. Sokakat meg­döbbentett, hogy az építésve­zető a második negyedévi műszaki értekezleten „kibo- tott elemeit szállítja, a közel- rult”: kijelentette, ha egyedül múltban cementhiányra hivat- ő veszi fel a fizetését — a kozott: kapott tölünk száz ton­ZIM rekonstrukcióin az is rá­fizetés a vállalatnak. A párt- vb beszámolót kért a építés- vezetőségtől. A jelentés elő­adja, hogj’ az idei kijelölés­na ötszázas cementet. A fő­építésvezető javaslatai alapján meg fogjuk vizsgálni, hogy a tervhiánv miatt idén nem in­dítható munkák helyett hol, ben szereplő iparvágány és mit tudunk pótolni, későbbre patakhíd-építés, terv hiánya- tervezett munkákat előbbre- ban. az idén mégcsak nem is hozni. Az anyagosztály ki­indítható. Ez önmagában há- emelt építkezésként tartja szá- rommillió forint értékű mun- mon a ZIM-rekonstrukciót. ka elvesztése. De különböző Égj’ sor problémát megoldott anyagok, szerelvények hiánya, máris, s az osztályvezető ki- valamint az előregyártóit vas- jelentette: olyan nem lesz. ne beton-elemek vontatott gyár- is remélje senki, hogy az tása, szállítása miatt egyebek anyagosztály mulasztására, között pang a konyha-étterem, késlekedésére hivatkozhat...! az öltöző-fürdő, valamint a nagyüzemi csarnok szerkeze- — Abban is megállapodtunk tének a szerelése. — mondja Eppich Ernő —. — Arra mindannjüan szá- hogy mihelyt látjuk a helyzet mítottumk — mondja Virág minden összetevőjét, közös vb- lmre főépítésvezető —, hogy ülést javaslunk a Tűzhely- az év első felében a kijelölt gyárral, s ha szükséges, más beépítésének csak harmincöt— partnere-kkel. negyven százalékát tudjuk el- végezni, s a harmadik, negye­dik negyedévre marad a mun­ka nagyja. De azt azért nem A föépítésvezetö fáradt, de a mertük volna gondolni, hogy hangulata jobb, mint akár egy az első félévben még az éves héttel ezelőtt... volumen húsz százalékát nehéz lesz túlszárnyalni ... — Milj'en változásokat re­mél a szerdán lezajlott párt- vb ülés? — kérdem Ernőt. — Van, rengeteg zűrös ügy van ezen az építkezésen. Itt vannak például a nagy csar­nok tizenkét méteres főtartói, és a tizennyolc méteres héj­elemei. A héjelemekhez iker­Eppich emelésre van szükség. Az ÉGV megcsinálná, akár mint alvál- — Mindenki, akinek köte- lalkozó is. De mert a folyama- lessége, megmozdult A műsza- tos szállítást senki sem tudja kiak a helyszínen, s Itt benn garantálni, a gépállások kon- újra és újra sorra veszik a fel- zekvenciáit ránk hárítaná. Az adatokat... ÉGV azt szeretné, ha az ele­, ... ., , . mek kétharmad része itt len­Az építésvezető, es a tér- ^ amikor az emberei meg- melesi osztály egy munkatar- kezdik a beemelést. Elküldtem sa Miskolcra utazott megbe- nekjk a helyszínrajzot: rajzol- szelni a Borsodi építőipari be 5^ hová rakodjunk. Valla.at altsl gyártott laka- j^ert hely nincs. Vitázunk. S tosszerkezetek szállítását ilyenkor mindig félő, hogy a ftm hozza az igazgató. — A vitapartnerek közben elfeled- nagj’batonyi Szolgáltató üzem keznek %% építésről. Mégis azt iS gyártja a lakatosarukat tapasztalom, a szerdai vb-ülés Megegyeztem a Bányagépgyár- ^mazdította a ZIM-rekonst- ral. hogy lakatosaik, a mu- a holtpontról. És en­szak után a mi lakatos üze­münkbe jönnek dolgoaü sttr- " " ^"kelí gos munkáinkon. Az EM. 31. Építőipari Vállalata, amely a nagyüzemi csarnok előregyár­nek szemmel látható eredmé- már soká várni.., Csizmadia Géza Gondolatok Szibériáról, testvér megyénkről Irta; Jedlicska Gyula A próbálom papírra vetni, ame­lyek az események, a sok lát­nivaló alapján mint kommu­nistában felmerültek. A gondolatok első csoport­közelmúltban abban a ben látja a forradalmárok, a nak. A viszonyítás lehetősége nagy megtiszteltetés- szocialista ember nagy alko- bizonyos ponton túl már keve- ben volt részem — tásait. Vonatkozik ez a Szov- set fejez ki. Mondjuk azt, amint már arról a Nógrád ol- jetunió egészére, hatalmas te- hogy 50 év alatt Szibériában vasoi tudomást szereztek —, rületeire, de még meggyőzöb- több ezerszeresére nőtt a vii- hogy egy pártdelegációval a ben tükröződik Szibériában, lamosenergia-termelés, hogy a Szovjetunióban, Kemerovó ahol a szovjet hatalom te- gabonatermelés így és úgy megyében tölthettem néhány remtette meg — a társadalmi alakult? stb. Inkább az ie- napot. A sajtó hírt adott a fejlődés nagy szakaszait át- jezi ki jobban a társadalmi delegáció útjáról, a szerzett ugorva —a megvalósult szoci- folyamatot, hogy az 50 év tapasztalatokról. E cikk ke- alizmust. előtti vadászó, hűbéri és ös­retében azokat1 a gondolatokat Szibéria a szocializmus jel- közösségi viszonyok között képévé vált. Bizonyíték arra, élő emberek az SZKP és a hogy a szocialista viszonyok szovjet állam vezetésével a között az ember győzedelmes- kommunizmus építésének kedik a legzordabb természe- legnagyobb alkotásait hozzák ti erők felett is, megismerve ma létre, amiről még a leg- ját a szocialista forradalom, a annak törvényszerűségeit te- távolabb látó forradalmárok szocializmus hősi történelme vékenységével tudatosan moz- js csak álmodozni mertek, sugallja Az alkotó ember gásba hozza a termelőerőket. Igaz, sok minden történt 50 szamára a történelem nem De méginkább példakép Szt- év alatt Ázsia más országai- csupán esemény és történés- béria a társadalmi forrada- ban is, hiszen a társadalmi sorozat, nem a véletlenek te- lom és fejlődés eredményeit haladást az imperializmus fé- rülete. A történelem lapjai- tekintve. Ázsia az imperializ- kezni ugyan képes, de meg- nak visszaforgatása mindig új mus hódításának egyik első- állítani nem. De még az im- erőt ad a ma küzdelmeihez, számú prédaterülete volt, s perializmus leghűségesebb Napjaink feladatainak meg- részben még ma is az. Szí- bértollnoka sem meri össze- értése csak úgy lehet teljes, bériára is sokan kivetették vetni a szibériai fejlődést ha a történelmi folyamat tár- hálójukat a történelem során. akar in<jia, Pakisztán, Irán, sadalmi törvényszerűségeinek A szovjet hatalom 50 év vagy Hátsó-India akármelyik és szükségszerűségeinek tuda- alatt méltó választ adott az országáéval. Pedig a njmgati tos megismerésével párosul. E imperializmus minden mes- világ és a szocializmus ősz- folyamatban az időleges ne- terkedésére. Példaképpé tette szehasonlításához és verse- hézségek. az esetleges takti- Szibériát az ázsiai országok nyéhez ez is hozzá tartozik, kai vereségeit, a tudatos fel- számára, a társadalmi fejlő­fogás, a jövőbe vetett hit és dés, a haladás példaképévé. A gondolatok másik cso- meggyózödés alapján nem a a szemlélődő ember — mint portját szinten az utazás, • pesszimizmust, hanem ellen- a könyv lapjain — úgy lát- konkret szemlélődés, meleg - kezőleg a tapasztalatszerzést, hatja az első ötéves terv, a szivu elvtársak megismerése, a történelmi tanulságok levő- 30-as évek óriási erőfeszítéseit új barátok szerzése ínspiral- nását eredményezik. A marx- az iparosítás, a városfejlesztés ja. Az a benyomása tamadt ista—leninista gondolkodású alapjainak megteremtését, azt az _ embernek, mintha nagy- ember számára ezéirt elen- a heroikus munkát, amelyet apánik, akik derekasan har* gedhetetlen a társadalom a második világháborúban az coliak mint volt hadifoglyok mozgástörvényei, az objektív ukrajnai ipari bázis elvesz- az első világháború utáni szükségszerűség alapos is- tése utón, mint az ország polgárháborúban a Vörös merete, mert csak így igazod- szinte egyetlen, háború által Hadseregben, a Vörös Gáirdá- hat el az események sokszor nem érintett területén kifej- ban, többet tudnának az ak­kuszál t, nehezen érthető tő- tettek. kori forradalmi Szibériáról és megében. Átérzi a háború utáni nagy viszonyokról, mint mi. Sokat A győzelmes szocialista for- újjáépítésben a lerombolt, olvastunk ugyan Szibéria fá­radalom, a világtörténelem pusztává tett területek se- l°deserő1. de annyira el vol- legnagyobb, leghaladóbb, leg- gítését, amely honnan jöhetett tun*t, magunkkal fog-a.ve. igazibb forradalmának 50. év- legodaadóbban, mint Szibéri- annyira távolinak tűm az fordulójára való felkészülés ából. s az utóbbi 10—15 év. Urak a kuznyecki fold torte- e viszonylag rövid történelmi amely ugyan még csak ezután nete, hogy igénkévé« halmo- folyamat felidézését, a hősi válik „történelemmé”, az ed- zodott tel emlékeinkben, tu- korszakok újraélését teremti digj legnagyobb fejlődést pro- datunkban. A fiatalabb gene- meg. Aki a Szovjetunió terű- dukálta; Nyugat-Szibéria fapio pedigmeg eddig sem létén utazva ezzel az érzéssel egyik ipari kulturális s egy- Jutott éi. Pedig a bziDena- telítve szemléli a mai építés re inkább tudományos koz- folyamatát, emberi közelség- pontjává váljk a Szovjetunió­Szeretnénk ineqtuiálni cloán „Lázasan készülődnek a kisterenyei pajtások is, akik az elmúlt évi jó munkájuk és a „Vörös zászló hősei­nek útján” mozgalom ke­retében országosan is fi­gyelemre méltó eredményt értek el. Kisterenyén va­sárnap délután rendezik meg az ünnepséget, ahol a Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség Központi Bi­zottsága vörös selyemzász­laját az Úttörők Országos Elnöksége megbízásából Ka­szás Ambrus adja át.” (iÚjsághír) Május 24-én kedves kül­döttség kereste fel Pothornik Józsefet, a Nógrádi Szénbá­nyászati Tröszt igazgatóját. Hantos Sándorné rajvezetö. Fenyvesi Mariann és Bristyán József kiváló úttörők a kiste­renyei általános iskola 443-as számú Hámán Kató úttörő- csapatának meleg üdvözle­tót és szívélyes meghívását hozták el az idős harcosnak, a Vörös zászló hőseinek útja mozgalom egyik elindítójá­nak. Arra az ünnepségre in­vitálták, amelyet ma délután rendeznek a községben ab­ból az alkalomból, hogy ők nyerték a KISZ KB vörös selyemzászlaját. Piros arc­cal, piros szegfűcsokorral érkeztek Pothornik Józsefhez, aztán később csokoládét maj­szolva beszélgettek, s a tröszt igazgatója meghívta őket a bányamúzeumba is. — Igen, ez már az előkészü­leteikhez tartozott — moso­lyog Fenyvesi József iskola- igazgató. — Szeretnénk, ha minél többen örülnének ve­lünk együtt. Meghívtuk ün­nepségünkre az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet hadsereg lőrinci képviselőit, akikkel már baráti kapcsola­tunk van, Pothornik Józsefet, aki elfogadta a meghívást, a megyei, járási párt- és KISZ- bizottságokat, a helyi párt-, állami- és társadalmi szerve­ket. Az ünnepség az úttörőcsa­pat 700 tagjának színpompás felvonulásával kezdődik, a díszszemlét az árnj-as Népkert­ben rendezik, a bányász ze­nekar működik közre. Ezen a napon Kisterenyén 60 úttö­rőt és 60 kisdobost avatnak, nyolc úttörő Kiváló úttörő, Klucsik Györgyi úttörőcsapat­vezető Kiváló úttörővezető kitüntetésben részesül, a csapatnak a KISZ KB vörös selyemzászlaját Kaszás Amb­rus adja át, s tíz úttörő kap­ja meg a Vörös zászló hősei­nek útján emlékérmet. Aztán kezdődik a vidám majális. Egy csillagász professzor mondotta: a csillagok figyelése valóban költőien cseng, a csillagászat azonban a való­ságban kemény matematika. Valóban, hosszú út vezet ehhez az ünnepséghez Kisterenyén is, sok száz lelkes úttörő szorgalma, kitartása, kutató­kedve, s munkája előzte meg. — Miután Pothornik József a TV-ben ismertette a paran­csot, a feladatokat, és Salgó­tarjánból országos ünnepsé­gen elindult a mozgalom, szeptember 29-én, a Néphad­sereg napján a mi úttörőink is „elindultak” a Rákóczi sza­badságharc, 1848, 1919 és a Horthy fasizmus hőseinek, mártírjainak dicső forradal­mi útján — mondja Fenyvesi József. — E napon nálunk hadijátékkal indult a mozga­lom, megnyitottuk az úttö­rőklubot, tábortüzet gyújtot­tunk. Nehéz lenne sorolni, mi mindent jelentett számunkra. Országjáró útjaink során fel­kerestük a hősökről beszélő, rájuk emlékeztető helyeket, jártunk Bajcsy-Zsilinszky End­re szarvasi szülőházában, Me­zőtúron Szabó Lajos honvéd- ezredesre emlékeztünk, Du­nántúlon Bajcsy-Zsilinszky Endre halálának színhelyét kerestük fel. Országjáró út­jainkat négyéves terv szerint végezzük, ez a forma egj're népszerűbb gyermekeink szá­mára, s jól illeszkedik az ok­tató-nevelő munkába is. De folytathatnánk a sort. Az út­törőklubban vetélkedők zaj­lottak. a munkásmozgalom ré­gi harcosai, veteránok láto­gattak el hozzánk, vendégül láttuk a ragyolci testvérisko­la úttörőit Szlovákiából, je­les ünnepeinkre, március 21- re, április 4-re szovjet bará­tainkkal találkoztunk. Gondot fordítottunk az év során az őrsi- és rájközösségek további megerősítésére is, jövő tan­évben ugyanis áttérünk az úttörőközösség önkormány­zatra. A csapaton belül 34 tagú honismereti szakkör műkö­dik. Feladata a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom 50., a Magyar Tanácsköztársaság megalakulása 50. és felszaba­dulásunk 25. évfordulójára való felkészülés. Az úttörők felkutatják azokat a szovjet tiszteket, akik részt vettek Kisterenye felszabadításában. Sok szovjet harcos nyug­szik jeltelen sírokban is a fa­lu kerül, szeretnének a köz­ségben társadalmi összefo­gással felállítani egy szovjet hősi emlékművet. 1969-ben a község tanács köztársasági emlékművet kap, ezért is fo­kozott mozgalommal gyűjtik a Tanácsköztársaság doku­mentumait. Fenyvesi József mindenben segít az úttörőiknek. — 1945. április , 5-én es­küdtem, házassági évfordu­lónkat hazánk felszabadulása­kor ünnepeljük, nemsokára az ezüstlakodalmat. Az én nász- n a gyom Iván Major szovjet katona, az utánpótlás vezető­je volt. Szóltak persze az ágyúk Zólyom körül, de Ma­gyarország már szabad volt, bár akkor ezt még nem tud­tuk. Szerelnénk megtalálni Iván Majort. (tóth) ban élők igen sokat tudnak Európáról, rólunk magyarok­ról is. Nemcsak úgy, hogy kegyelettel őrzik nagyapáink forradalmi emlékét, akik kö­zül jónéhányan ott telepedtek le és igazi szí bírj ákokká vál­tak, hanem úgy is, hogy ami Közép-Európában, Nyugat- Európában történik ma, ar­ról részleteiben is igen tájé­kozottak. Sokakat a háború emléke fűz össze Magyaror­szággal. hazánk felszabadu­lásáért harcolókkal is talál­koztunk. Lényegesen számottevőbb azonban a hallatlanul nagy érdeklődés, jártasság és tá­jékozottság európai ügyeink, s konkrétan a mágyar viszo­nyokat és építőmunkát illető­en. A már meglevő konkrét kapcsolatok — például igen dicsérik Ikarus autóbuszain­kat, a megyei pártbizottságon folytatott tárgyalásainkon Salgótarjánból exportált töl­tőtollal írhattunk, stb. — olyan belső kötelezettséget ébresztettek bennünk. > hogy mindent meg kell tennünk az irányunkban felfokozott ér­deklődés lehető legteljesebb kielégítése érdekében. A barátságot nem a távol­ság, a. világrészek földrajzi helyzete és fekvése határoz­za meg. A barátság akkor tel­jes, ha kölcsönösen ismer­jük egymást, ha osztozunk jó­ban, gondokban egyaránt. Úgy érezzük: igaz barátokra találtunk, akikről eddig ugyan keveset tudtunk, s mégis a közös cél, az eszme mint ré­gi ismerősöket eltéphetetlen szálakkal kapcsol össze. S e barátságban, testvéri együvé- tartozásban, mint a szocia­lizmus, a kommunizmus épí­tésének társadalmi kohójábar formálódik és tökéletesedik az emberiség igazi jövője — a kommunizmus. Ezért érdeme: igazán harcolni és alkot« hétköznapok szívós munkájá val téglát téglára rakn*.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents