Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-27 / 123. szám
4 NÖCBAD 1967. májas 27. szómba* A megszólításokról A megszólítások napjainkban is akoznak bizonyos fejtörést. Sok ember töprengett ezen a múltban is ilyenféle szavakkal: „Hogy szólítsam meg?” Bizonyos a nagyságos, tekintetes, méltóságos, kegyelmes világban nagyon is vigyázni kellett a megszólítással. Szándékosan írtam a rangsor elejére a nagyságos-1 Eredetileg ugyan a tekintetes cím kevesebb volt, de már a második világháború előtt a nagyságos cím — főleg az asszonyoknál — polgáriasodon. Sőt, még a munkás feleségét is „megillette” városon a nagyságos asszony cím például az üzleteikben. De a tekintetes — különösen a falvakban — már (vagy ismét?) magasabb rangot jelentett. A suszter felesége a boltban „csak” nagyságos asz- szony volt, de a kántor úr felesége tekintetes asszony. Az érettségire készülő nyolcadikos gimnazistákat is azzal lelkesítették, hogy a matúra után már megilleti őket a tekintetes cím. Az „úr”megszólítás pedig már egészen általános volt. „A XII. században csak a trónörököst illette, a századok során egyre atább-alább szállt a társadalmi ranglétrán, míg végre a felszabadulás előtt egyszerű dolgozók, proletárok is így szólították egymást. Sőt az ország előkelő urai ugyancsak megorroltak volna, ha valaki egyszerűen Esterházy tír-nak vagy Goldberger úrnak. szólítja őket. (J. Soltész Katalin). Valóban az úr elé tett kegyelmes, főméltóságú, nagyméltóságú, méltóságos, nagyságos, tekintetes cím jelölte a társadalmi rangkülömbsége- ket. Ezek ellen a címek ellen már 1848 legendás hírű nagyjai is felléptek. Meg is született a francia citoyen és orosz grazsdanyin megfelelője; a magyar polgártárs, de sem akkor, sem 1919-ben nem lett általánossá, nem tudott gyökeret verni, 1945-ben . nem is született újjá. A régi megszólítások rovására egyre inkább elterjedt az elvtárs és elvtársnő, és úgy tűnt, hogy egyeduralkodó megszólítássá válik. A hivatalos használatban tulajdonképpen azzá is lett a párt keretein túl is. A kolléga és kolléganő megszólítást pedig a kartárs és kartársnő szorította Iá. Egy időben annyira, hogy a portás is kartársnak szólította a orvost. Az azonos munkahely körülményéből indult ki, és az úr megszólítást idejétmúltnak érezte. Az azonos foglalkozásúak között a szaktárs (szaki), száktársnő terjedt el, különösen az üzemekben. Az úr megszólítás (kezdetben inkább csak félillegalitás- ban) tovább élt Egyrészt családnevekhez kapcsolódott: Gulyás úr, Kovács úr, Havassi ur, másrészt foglalkozásnévhez csatolták: doktor úr, mérnök úr, tanár úr, tanító úr. Tehát a társadalmi rangkü- lömbségeket jelölő címek (kegyelmes, nagyságos stb.) eltűntek, de az úr megszólítás — mint pusztán az udvariasság kifejezője — tovább él. Hosszú és nyílt vita eredményeként a közvélemény is, a nyelvészek is tudomásul vették, hogy az udvariasságot kifejező úr megszólítás továbbélés nyelvi tény, amely- lyel azonban senki sem kíván rangkülönbséget kifejezni. Tehát csupán udvarias megszólítási forma a Horváth úr, Kerekes úr, Gáspár úr féle nyelvi szerkezet. Az sem kifogásolható, ha a teljesen ismeretlen férfit „uram” megszólítással illetjük. Bár ezt a szót a palóc tájnyelvben „férjem” jelentésben is használják a palóc asszonyok. (De azért nem annyi - ra kizárólagos jelentéshasználat ez, hogy ebből féltékenységre okot adó félreértés adód- hassék). Ugyancsak a palóc nyelvben az idősebb sógornő megszólítására használ a fiatalabb menyecske egy olyan szép magyar szót, amely az asszonyok általános megszólítására is alkalmas. Ez a szó az asszonyom. Feltétlenül udvarias hangzású, szépen csengő szó; a tőle való idegenkedést semmi sem indokolja. Ismeretlen és ismert asszonyok megszólítására (nem leszólítására!) alkalmas. Az ismeretlenek esetében legfeljebb az okoz némi gondot, hogy családi állapot szerinti megkülönböztetésre is utal az asszonyom szó, és vannak idősebb lányok is. A nők megszólítása mindenféleképpen gond. A lányok megszólítása különösen az. A kisasszony megszólítás kellemetlen emlékeket ébreszthet. A falu rosszalló értelemben használta ezt a kényes, lusta, vagy rasszhírű lányók jelölésére; az „úri osztály” a lenézett, alárendelt nevelőnőt, gép- írónőt, kiszolgáló nőt nevezte így. A hölgy, hölgyem erőltetett. Talán a kislány megszólítás lenne a legmegfelelőbb, ha bizalmaskodó, tolakodó mellékzöngéjétől megszabadítanék. Abban azonban egyet kell értenünk J. Soltész Katalinnal, hogy az úr, uram, asszonyom megszólítás általánosan használható; a társadalmi érintkezés szabályainak megfelelő, kifogástalan megszólító forma. Tóth Imre Még egy kézbesítő Luctalván A „Postai gondok Duci alván” c. cikkben foglaltakat megvizsgáltam. Ennek alapján az alábbiakat közlöm: Luciáivá fiókposta létesítése előtt Luciáivá község és Kis- keresztúr, Nagykeresztúr, Pogányvár, valamint Vágáspuszta lakott helyek postai ellátását 1 fő 8 órás külterületi kezelő Sámsonháza postahivataltól kiindulva végezte. A fiókposta létesítése óta a fiókpostavezető a 4 órai felvételi szolgálaton kívül Luciáivá belterületére 4 órai elfoglaltsággal kézbesíti a postai küldeményeket. A fentebb felsorolt egyéb lakott helyek kézbesítésére még egy 4 órás kézbesítőt alkalmaztam. Az ismertetettek értelmében ma a 2 fő 4 órás kézbesítő munkaidejéből több idő jut a tényleges kézbesítésre mint a fiókposta létesítése előtt. A fiókposta-vezetést és belterületi kézbesítést egy személyben ellátó dolgozó napi 12—14 órai elfoglaltságát a rendelkezésre álló forgalmi adatok nem igazolják annak ellenére, hogy a fiókposta megnyitása óta a felvételi forgalom és a kézbesítendő küldemények száma Luciáivá viszonylatában emelkedett. A gazdaságosság szemelőtt tartásával megkísérlek más hivatalnál munkaerőt felszabadítani és Lucfalva személyzetét megerősíteni. Ez természetesen hosszabb időt vesz igénybe. BUDAPEST-VIDÉKI POSTAIGAZGATÓSÁG Dr. Jáder Béla Helyiség kellene Kisterenye jövője — És néhány szó közelmúltjáról... c. cikkre értesítem T. Címet, tisztában vagyunk a Kisterenye állomáson üzemelő egységünk korszerűtlenségével. A jelenlegi állomásépület kicsi, megnövekedett forgalomnak már nem felel meg, így vállalatunknak, mint bérlőnek — a bérbeadó a MÁV, — nagyobb helyiséget, illetve területet adni nem tud. Vállalatunk általában a MÁV fejlesztési programjával megegyezően korszerűsíti egységeit, így tehát akkor lenne alkalmunk bővítésre, nagyobbí- tásra, ha a MÁV ezt tenné az állomás épületénél. A MÁV terveiben 1968-ig bezárólag az állomásépület korszerűsítése, vagy bővítése nem szerepel. A közeljövőben azonban az illetékes MÁV igazgatósággal — többek között — Kisteranyén is helyszíni szemlét fogunk tartani, és amennyiben mód lesz valamilyen bővítési lehetőségre, akkor azt természetesen megragadjuk. Tesszük ezt azért is, mert ismerjük Kisterenye és vidéki fejlesztési perspektíváját, így kétségtelen nagyobb és korszerűbb utasellátási egységre van szüksége az állomásának. MÁV UTASELLÁTÓ ÜZEMI VÁLLALAT Budapest | Válaszol az illetékes Mi is a végső megoldási Épül az új vendéglő Szarvasgedén Szarvasgede község vezetőit és a lakosságot egyaránt igen régen foglalkoztatja az a probléma: jó volna a régi kocsma helyett egy új, korszerű vendéglőt építeni. A hely kijelölése ügyében a napokban határozat született. A kocsma helyére fog kerülni a korszerű vendéglő, melyet körülbelül 460 ezer forintos beruházással építenek fel. A régi kocsma lebontását a napokban megkezdték, a kiszolgálás azonban nem szünetel, mert egy szomszédos épületben rendezkedtek be ideiglenesen. B — L Csecse Egy korábbi lapszámunkban megírtuk, hogy a rétsági járás kenyérellátása egyre több kívánnivalót hagy maga után. A Sütőipari Vállalat vezetősége közli: látta ezeket a problémákat, s már korábban is többször fordult az illetékes tanácsi szervekhez, s ezeket a feladatokat végrehajtó bizottsági üléseken is felvetette, de csak megértést kapott A járásban működő sütőüzemekből a korábban ott dolgozó pék szakmunkások kiöregedtek. vagy a népgazdaság más területén végzik munkájukat. Így adódott elő az a helyzet, hogy a rétsági sütőüzemben jelenleg egyetlen helybeli pék sem dolgozik. Nagyorosziban a két dolgozó közül az egyik balassagyarmati lakos, a tolmácsi üzem vezetője pedig többször közölte vállalatunkkal, hogy munkatársával nem hajlandó dolgozni. A romhányj bérsütés elvégzésére megtörtént az intézkedés, de a rétsági üzem dolgozói önkényesen nem hajtották végre. A felmerült problémák végső megoldása most már szinte parancsolóan írja elő, hogy a tanácsok a sütőipari szakmunkások részére is biztosítsanak lakást. Jelenleg a dolgozók nem éreznek felelősséget végzett munkájukért, mivel annak biztos tudatában végzik, illetve nem végzik munkájukat, hogy a termelő munkából A megyei iotoklub tanfolyamán Szentendrén vettünk részt május 8-án. Így kerültünk egy szép hajókirándulásra a Leányfalu és visegrádi vonalon. A hajó oldalán gyönyörűen tündökölt a HUNYADI felirat, és öröm volt a szép napsütésben az utazás. A hajón rajtunk kívül kiránduló iskolások is voltak, természetesen tanáraik kíséretében. Meglepetés csupán akkor ért bennünket, amikor a hajó büféjébe mentünk, hogy szomjúságunkon enyhítsünk. Más js ezen fáradozott. A hosszú sort a büfé előtt a kisdiákok alkották, s mivel nem volt hűsítő ital csak sör, így a pajtások is ezt fogyasztották. Nem tudtam ebbe belenyugodni, s felkerestem a hajókapitányt, aki nem tudott arról, hogy a gyerekek mit fogyasztanak, mint mondta: ez a büfé vezetőjére tartozik. Ellenőr igazolványom felmutatásával felkerestem a büfé vezetőjét, akivel a kiszolgáláshoz mentünk, de ekkor már a hajó parancsnoka a büféből jött. A kiszolgáló azt a kijelentést tette, hogy ő csak felnőtteket szolgál ki szeszes itallal, de úgy látszik, le kelett volna szondázni, mert a kék és pirosmyakken- dős fiúkat és lányokat felnőtteknek látta. Felszólításunkra ígéretet tett, hogy nem ad ki több szeszesitalt a gyerekeknek. Volt a gyerekek között egy kislány, aki azt a kijelentést tette, hogy ha nem iszik egy feketét, azonnal rosszul lesz. Sok fiú és leány viszont cigarettázott. Vajon hol voltak a tanítók es tanárok, vagy az odaállított felügyelők? Napoztak a fedélzeten. A hajón több iskola tanulói tartózkodtak, de én csak két iskola címét közlöm: Bp. XX. Török Flóris úti általános iskola, valamint a Vámosi általános iskola. Polencsár József társadalmi ellenőr Ügyintézés több módon... Mire jó a versenytábla? A Nagybátonyi Bányaigazgatóság üzemeinél dolgozunk. Munkahelyünkre és vissza a 2. sz. AKÖV nagybátonyi telepe szállít. A szállítás pontosságát alapulvéve több-kevesebb sikerrel. Sok esetben az AKÖV telephelyén vagyunk kénytelenek átszállásra várakozni. így volt ez május nyolcadikén is, amikor egy szép versenytáblára lettünk figyelmesek a főkapuval szemben. A tábla neve szerint a szocialista brigádok eredményeit lenne hivatott nyilvánossá tenni. Krétával írt számokat láttunk. Szem ügyre vettük a számokat, s nagy nevetés tört ki, — hiszen a lottó nyerőszámai! Ez igen, — mondtuk, a példaképeink nevét viselő brigádok meglehetnek elégedve, ha a verseny állásáról nem is, de a lottóról pontosan vannak tájékoztatva. M. F. Zagyvapálfaiva Pár héttel ezelőtt egyforma levelet írtam három vállalathoz, ahol dolgoztam, hogy küldjenek egy igazolást az általam vezetett kilométerekről. Ez a „Balesetmentes Közle- kedés”-ért mozgalomban való részvételhez kellett. A válaszok különbözők voltak. A Nógrád megyei Kiegészítő Parancsnokság postafordultával megküldte a kért igazolást. A Budapesti Élelmiszerfuvarozó Vállalattól levélben értesítettek, hogy csak úgy áll módjukban igazolást küldeni, ha megírom, melyik házi számú gépkocsival jártam. Ez diplomatikus elintézés, hiszen ők biztosan tudják, hogy ezt nem tudom már annyi év utón, és lehet, hogy nem is egy gépkocsival jártam. Hiába, úgy látszik, náluk csak az anyag van elkönyvelve évekig, pedig lehet, hogy az a gépkocsi már újra van olvasztva. Az ember nem szerepel náluk olyan precízen. A 2. sz. Autóközlekedés! Vállalat, ahol a legtöbb időt töltöttem, és amelyik a legközelebb van lakásomhoz, még válaszra sem méltatott. Nekem valahogy az első ügyintézés tetszik a legjobban és gondolom másoknak is. Mező Sándor Salgótarján P. L. írja: sokat olvasott már a tsz-nyugdíjrendeletről, de a saját problémájára eddig nem talált választ. 1961- ben lépett — megalakuláskor — a termelőszövetkezetbe. Tehát a isz sincs tízéves, így neki sem lehet meg a szükséges tíz nyugdíjévé. írja, hogy 72 éves, és 4 évet dolgozott, amikor megbetegedett, és azóta betegállományban van. Kérdezi: jogosult-e nyugdíjra? A tsz-myugdij törvény szekeressük való kiesésük megoldhatatlan probléma elé állítja a vállalat vezetőségét. Rétsógon már munkásszállás céljára alkalmas helyiség sem áll a vállalat rendelkezésére, s így a dolgozók naponta utaznak a környező községekbe, amely a technológiai folyamatok be nem tartását is eredményezheti. Ezen válaszlevelünkön keresztül is az illetékes tanácsi szervek vezetőit kérjük, hogy a járás lakosságának jobb ellátása érdekében feltétlen találjanak megoldást a sütőipari szakmunkások lakásigényeinek kielégítésére. Rozgonyl Aladár a Sütőipari Vállalat igazgatója rint öregségi nyugdíjra akkor lenne jogosult, ha legalább tíz nyugdíjévét szerzett volna. A kor szempontjából már elérte a jogosultsághoz szükséges 65. életévét, csak az egyéb feltételek hiányoznak. Ezzel szemben az öregségi járadékra jogosultságot szerzett, mert 3 évnél többet dolgozott a termelőszövetkezetben és a 70. életévét is betöltötte. De ebben az esetben is csak akkor lesz jogosult, ha sem önnek, sem együttélő házastársának nincs 260 forintot meghaladó jövedelme. Az öregségi munkaképtelenségi járadék havi 260 forint, amihez házastársi pótlék címén 40 forint illeti meg a jogosultat. Ha olvasónk egészségi állapota any- nyira javul, hogy ismét dolgozhat a tsz-ben, akkor újabb nyugdíjéveket szerezhet az öregségi, vagy a rokkantsági nyugdíj megállapításához. Ezáltal lehetősége lesz a nyugdíjjogosultság megszerzésére. n K. Gy. olvasónk üzemi baleset következtében hosszabb ideig betegállományban volt. A táppénz és a fizetés közöl)ti különbözetet megkapta, azonban ruházatában, használati tárgyaiban, és a balesetkor nála levő egyéb dolgaiban keletkezett kárát a vállalati nem volt hajlandó megtéríteni. Mivel olvasónk levélben közölte munkahelyének címét is, megérdeklődtük, miért zárkózik el a vállalat a kár megtérítése elől. Ott azt közölték velünk: kármegosztást alkalmaztak, viszont közbenjárásunk nyomán elértük azt, hogy a ruházatának kijavítására fordított költségeit (mosás, tisztítás, műstoppolás) a vállalat megtéríti, ha beküldi a kiadásaival kapcsolatban felmerült költségeiről a számlát. * N. I. olvasónk írja, hogy özvegyen maradt. Felesége tsz rokkantsági nyugdíjas volt. ö maga is rokkant, és mivel nincs más kenyérkereső, nyugtalan, mert nem tudja, kaphat-e felesége után özvegyi nyugdíjat? Az új termelőszövetkezeti nyugdíjtörvény az özvegyen maradt férjnek is biztosítja az özvegyi nyugdíjra való jogosultságot. Mivel olvasónk felesége rokkantsági nyugdíjas volt, megilleti az özvegyi nyugdíj önt. Ha felesége rokkantsági járadékot kapott volna, akkor azután özvegyi nyugdíjra nem jogosult. — Ezt ugyanis sokan összetévesztik a rokkantsági nyugdíjjal. — Leveléből azt is megállapítottuk, hogy több, mint egy éven át az elhunyt volt az eltartó, így minden feltétele megvan annak, hogy olvasónk megkapja az özvegyi nyugdíjat. Felhívjuk azonban figyelmét arra, hogy az özvegyi nyugdíj megszűnik, ha az özvegy házasságot köt. Itt válaszolunk E. K. olvasónk kérdésére is, aki kérdezi, hogy házasságkötés miatt megszüntetett állandó özvegyi nyugdijat visszakaphatja-e, mivel az utóbb kötött házasságot a bíróság felbontotta. Olvasónknak kedvező választ adhatunk, mert abban az esetben feléled az özvegyi nyugdíjra való jogosultsága, ha a házasságkötéskor végkielégítést nem vett fel, és ha az állandó özvegyi nyugdíj egyébként is megilletne.
