Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-05 / 104. szám

UW7. május 5- péntek NflflBlB 3 Tanácskozik a szakszervezeti kongresszus (Folytatás az 1■ oidalróL) osztály egyes rétegei, vagy egyes állami, gazdasági szer­veit és intézmények között, a szakszervezeteknek e kettős­séget jól kell érteniük és he­lyesen kell felfogniuk. Az egész osztály érdekeit kell kép­viselniük és védeniük. Ugyan­akkor feladatuk, hogy lépjenek fel mindenféle bürokratizmus ellen, s bírálják az egyes gaz­dasági szervek esetleges hi­bás intézkedéseit. Találkozni olyan jelenség­gel is, hogy helyenként egyol­dalúan értelmezik és leszűkí­tik az érdekképviselet fogal­mát, s szociális vagy bérügyi intézkedéseket tekintenek csu­pán érdekvédelemnek. Ter­mészetesen nem helyes le­becsülni a szociális juttatások jelentőségét, de látni kell: a munkásosztály igazi érdeke nemcsak a szociális és bér­ügyi intézkedésekkel azonos. A munkásosztálynak össztár­sadalmi, állami, politikai, gaz­dasági. sőt nemzetközi vonat­kozású érdekei is vannak és mindezeket összefüggéseiben, kölcsönhatásában kell képvi­selni. A szakszervezetek növekvő feladatai között szót kívánok ejteni a szervezett munkásság­nak a gazdaságirányítás új rendszerével kapcsolatos fe­lelősségéről. A reform gazdaságpoliti­kánk szerves része, és a szo­cialista termelési viszonyok további erősítésére irányul. A magyar népgazdaságban a szo­cialista termelési viszonyok alapján megvannak a gyor­sabb fejlődés lehetőségei. A reform szellemében a munka szerinti elosztás elvének jobb érvényesítésére törekszünk. Az előkészületek jó irányban és ütemben haladnak, a párt különböző vezető szerveiben nagy gonddal vizsgálják a szükséges intézkedéseket. Az a tervünk, hogy a kor­mányzati szervek az év har­madik negyedében a vállalatok rendelkezésére bocsátják a gazdálkodás új feltételeit. Az üzemekben addig is folyik a felkészülés az új mechaniz­musra. A párt nagy munkát végez a reform politikai előké­szítése érdekében. A reformot — alapjaiban — 1968-ban bevezetjük. Az új rendszer teljes kibontakozása azonban természetesen több éves folyamat. De már az ele­jén azt várjuk, hogy a reform révén meggyorsul gazdasági fejlődésünk, s fontos tényező lesz a harmadik ötéves terv gazdaságfejlesztési és életszín­vonal növelési céljainak meg­valósításában. A reform a munkásosztály osztályérdeke Mint minden nagy társadal­mi kérdés, a reform, a kidol­gozott javaslatok bevezetése is nagy erőfeszítéseket kíván valamennyi vezetőtől, s csak a dolgozók széles rétegeinek támogatásával, tudása haszno­sításával vezethet eredményre. Mint minden új jelenség születésénél, itt is találkozni szélsőséges nézetekkel. A szakszervezetek jövőbeli sze­repére vonatkozóan két ilyen véleményről szeretnék emlí­tést tenni. Az egyik így fo­galmazható meg: a vállalati önállóság, az igazgatók, a gaz­dasági vezetők nagyobb hatás­köre az új mechanizmusban lényegében formálissá teszi a szakszervezetek szerepét. Ez a nézet a szakszervezeti, s ál­talában a dolgozók közötti po­litikai és szervező munka le­becsülését mutatja. A másik azt tartja, hogy a gazdaságirá­nyítás reformjának végrehaj­tása során a szakszervezetek egyedüli kötelessége az eset­leges negatív hatások elleni védekezés. Ez sem helyes. A reform a szó igazi értel­mében a munkásosztály leg­közvetlenebb osztályérdeke, az egész társadalom érdeke. A' pártnak, a szakszerve­zetnek, az állami, a gazdasági szerveknek együttesen azon kell dolgozniuk, hogy a re­form elérje célját: növeked­jen a nemzeti jövedelem, ja­vuljanak a dolgozók élet- és munkakörülményei. A szak­szervezetek kötelessége és fel­adata, hogy az üzem előtt ál­ló célok megvalósítására moz­gósítsák a dolgozókat és őr­ködjenek az ötéves tervben célul kitűzött életszínvonal- emelési program megvalósí­tásán, a dolgozók munka- és életkörülményeinek állandó javításán. Már szóltam arról, hogy az üzemek és vállalatok hatás­köre a jövőben növekedni fog. Elvileg és gyakorlatilag ugyan­ez vonatkozik a párt- és szak- szervezeti szervekre is. Ami­lyen mértékben nő a vállala­tok hatásköre és felelőssége, ugyanúgy — és hasonló mér­tékben — kell önállóbban és nagyobb felelősséggel dolgoz- niok a párt-, a szakszervezeti és más társadalmi szerveknek is. Az üzemi demokrácia fej­lesztésével lehetővé kell ten­ni, hogy a dolgozók érdem­ben részt vegyenek a külön­böző tervek és javaslatok ki­dolgozásában, a bérezési rend­szer fejlesztésében, a jövede­lem egyes részeinek helyi fel- használásában. Természetesen szó sincs arról, hogy az üze­mekben minden kérdést „nép­gyűlésen”, vagy szavazás út­ján döntsük el. De nélkülöz­hetetlen a reform végrehajtá­sában azoknak részvétele és meghallgatása a döntésre érett kérdésekben, akik isme­rik a munkások többségének véleményét, s képesek a dol­gozók nézeteinek helyes tol­mácsolására. A párt eszmei^ politikai irányítása A szakszervezetekkel kap­csolatban eszmei, politikai jel­legű a párt irányítása. A párt- irányítás azt jelenti, hogy a szakszervezetek tevékenyen részt vállalnak a párt politi­kájának végrehajtásából, és tapasztalataikkal segítik a párt politikájának kialakítá­sát, gazdagítását. Most és a jövőben különö­sen fontos, hogy a szakszer­vezetekben továbbra is erő­teljesen érvényesüljön a párt vezető szerepe. Sok tekintet­ben a kommunistákon, a párt­szervezeteken múlik ez. Ne­kik is harcolniuk kell azért, hogy mindenütt helyesen ért­sék a szakszervezetek növek­vő szerepét. A gazdasági ve­zetők bátran támaszkodjanak a szakszervezetekre, mind na­gyobb és több feladat megol­dásához kérjék segítségüket. Természetesen az is fontos, hogy a szakszervezetek mun­kája ne váljon külön a párt vezette többi társadalmi szer­vezet tevékenységétől. Azért is fontos a pártvezetés, hogy összekapcsolja, helyes irány­ba terelje a gazdasági kérdé­sekben jelentkező különböző irányzatokat és tendenciákat, hogy az összes rendelkezésre álló erők — egymást kiegé­szítve — az üzem és az iparág, az ország gazdasági fejlődésé­nek hajtóerejévé váljanak. Bízom abban, hogy a tanács­kozás megerősíti a szakszer­vezetek tevékenységének ed­dig követett eredményes irányvonalát, növeli a munka hatékonyságát. A szakszerve­zetek előtt bonyolult, de nagy­szerű, lelkesítő feladatok áll­nak. Erőt meríthetnek abból a tudatból, hogy a kongresz- szus céljai a magyar szerve­zett dolgozók hárommilliós seregének teljes egyetértésé­vel találkoznak. A Központi Bizottság nevében kívánom, hogy a szakszervezetek XXI. kongresszusa eredményes, hasz­nos munkát végezzen, segítse pártunk IX kongresszusa ha­tározatainak végrehajtását, a szocializmus felépítését, a mun­kásosztály, az egész dolgozó magyar nép boldogulását — fejezte be a részvevők viharos tapsa közben felszólalását Biszku Béla. Biszku Béla beszéde után napirend szerint megkezdő­dött az együttes vita. a jogfosztott spanyol népet, a kolumbiai és argentínai ül­dözötteket, az Ádeni Nemzeti Felszabadító Mozgalom har­cosait. A haladó világ ez évben ünnepli a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50.' évfor­dulóját, — folytatta Padilla elvtárs. — A történelmet formáló korszakalkotó ese.- mény hatalmas éket vert a kapitalizmus építményébe, di­adalra vitte a munkásmozga­lom nagy eszméit, s óriási je­lentőségű szociális változáso­kat indított meg. Véleményünk szerint nem­zetközi síkon kedvezőek a feltételek a munkásosztály világméretű egységűnek meg­szilárdítására. A "Szakszerve­zeti Világszövetség azon mun­kálkodik. hogy a szakszerve­zeti mozgalomban felismerhető egységáramlatokat közös me­derbe terelje — mondotta be­fejezésül Luis Padilla — majd sok sikert kívánt a kongresz- szus munkájához A tanácskozás első napján elhangzott felszólalások után a kongresszus csütörtökön folytatta a napirendi pontok feletti vitát. A csütörtök «lé Idol ti vita Az első napon elhangzott felszólalások Elsőként Koltai Endre, a Csepeli Vas- és Fémművek Szakszervezeti Tanácsának tit­kára szólalt fel. Öt követte Tóth Anna, a Textilipari Dol­gozók Szakszervezetének fő­titkára, aki az iparág ered­ményeiről adott számot. El­mondotta, hogy a párt IX. kongresszusának határozata a munkaidő csökkentéséről, a textilipar dolgozóinak régi kívánságát is hivatott teljesí­teni. Gulyás István, a Vasutasok Szakszervezete központi veze­tőségének titkára felszólalá­sában a vasút műszaki-tech­nikai fejlődéséből adódó szak- szervezeti feladatokkal foglal­kozott. Geréb Sándomé, a SZOT titkára a Magyar Szakszerve­zetek nemzetközi tevékenysé­géről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a nemzetközi szakszer­vezeti mozgalomban kiéinél - kedő szerepet tölt be a Szak­szervezeti Világszövetség, amely majdnem 140 millió szervezett dolgozót tömörít soraiban. A szocialista orszá­gok szakszervezeteinek együtt­működéséről szólva a tapasz­talatok és eredmények köl­csönös megismerésének és hasznosításának jelentőségét hangsúlyozta. Benkő Tibor a Postás Szak- szervezet soproni területi tit­kára az üzemi, a szakszerve­zeti demokrácia fejlesztésé nek fontosságáról beszólt. Szilágyi Sándor, a Vegyipa­ri Dolgozók Szakszervezeté­nek főtitkára egyebek között rámutatott, hogy a különféle népgazdasági ágakat képvise­lő szakszervezeteknek tevé­kenyen részt kell vállalmok a gazdasági tervak. a holnan termelési programjának ki - alakításából. vezet fonó, testvéri üdvözle­tét, és hangsúlyozta: — Napjaink eseményei új feladatok elé állítja a nem­zetközi szakszervezeti moz­galmat, amelynek most leg­fontosabb tennivalója a vi­etnami nép igazságos harcá­nak támogatása, a világszer­te kibontakozó szolidaritási akciók szélesítése. Elmondot­ta, hogy a Szakszervezeti Vi­lágszövetség a napokban nyi­latkozatban fejezte ki tiltako­zását a görögországi esemé­nyek ellen,. Szolidaritásáról biztosította a Világszövetség Elsőként Beckl Sándor, a SZOT titkára szólalt fel. Az egyszemélyi felelős ve­zetés és a vállalati, üzemi demokrácia érvényesítését ele­mezte az új gazdasági mecha­nizmus tükrében. Rámutatott, hogy az egyszemélyi felelős vezetés elvi, és gyakorlati megerősítésének együtt kell járnia a dolgozóknak, a veze­tésben történő szélesebb kö­rű bevonásával. A továbbiakban arról be­szélt, hogy a gazdasági struk­túra megvalósuló reformjai után a szakszervezeti mozga­lomnak is egy sor új, a ko­rábbitól merőben eltérő fel­adata adódik. A vállalati gon­dokból a gazdasági tervezés­ből, a dolgozók közvetlenül, illetve képviselői, a kollektí­vák képviselői révén vehetik ki részüket. Beckl Sándor befejezésül hangsúlyozta, hogy a dolgozók ne csak termelési feladatok végrehajtód, hanem valóban gazdái is legyenek vállalatuk­nak. Ezért mindenképpen kí­vánatos, hogy a vezetők az eddigieknél több gondot for­dítsanak a munkahelyeken az emberi kapcsolatokra. A szak- szervezeti alapszervek. a vállalatok formálódó, változó légkörében letéteményesei az üzemi demokrácia, a vállalati önállóság kibontakozásának, egészséges érvényesülésének. A következő felszólaló Kur- lilc lmrérté, a Konzervipari Tröszt szakszervezeti tanácsá­nak titkára volt. Beszélt a termelő-beruházások és a szo­ciális létesítmények párhuza­mos építésének szükségességé­ről. Rebika Beualem, az Algériai Dolgozók Általános Szövetsé­gének főtitkára és az Össz- aűrikaá Szakszervezeti Szö­vetség alelnöke a proletár nemzetköziség és szolidaritás jelentőségét méltatta felszóla­lásában. — Az algériai dolgozók ag­godalommal látják, hogy az imperialista mesterkedések a közel-keleten csakúgy, mint Délkelet-Ázsiában vagy a vi­lág más részeiben súlyosan veszélyeztetik a népek szabad­ságát. A többi afrikai ország munkásaival együtt küzdenek az Imperialista elnyomás és gyarmatosítás valamennyi for­mája ellen. Nemeslaki Tivadar, a Vas- és Fémipari Dolgozók Szak­szervezetének főtitkára hang­súlyozta : a szakszervezetekre nagy feladat hárul a legmeg­felelőbb ösztönzési formák ki­alakításában, s néha népsze­rűtlen feladatokat is kell vál- lalniok, hogy megszűnjön az egyenlősdi. zetéről beszélt, s elmondotta, hogy a 44 órás munkaidő be­vezetésének tervét örömmel vették hírül az érdekelt asz- szonyok, lányok. Octavio Gonzales Becerra, a Chilei Dolgozók Egységes Szakszervezeti Központja Tit­kárságának tagja tolmácsolta azt a meggyőződést, hogy ez a kongresszus tovább erősíti a magyar és külföldi szervezett dolgozók kapcsolatait. A to­vábbiakban szakszervezetének tevékenységéről, arról a küz­delemről szólt, amelyet a nép­jólét emeléséért, a társadalmi haladásért folytat. Michalakis Michaelides, az Összciprusi Szakszervezeti Szö­vetség főtitkárhelyettese hang­súlyozta: nagyra becsüljük a szakszervezetek tevékenysé­gét. amely az ország határain belül is, kívül is jól szolgálja a társadalmi haladás ügyét. Ezután népének és a szervezett dolgozók harcának egyes kér­déseivel foglalkozott. Osc«r Molina Picado, a Cos­taricai Általános Munkás Szövetség titkáia hazája és a latin-amerikai dolgozók ne­vében köszöntötte a kongresz- szust. — A béren kívüli juttatá­sok körül nagy viták alakul­tak ki — folytatta. A Vasas Szakszervezet egyetért azzal, hogy elsősorban a reálbérek növelésével kell az életszín­vonalat emelni. így erőtelje­sebben érvényesül a munka szerinti elosztás szocialista el­ve. Ezek után a Latin-amerikai Dolgozók Szakszervezeti Szö­vetsége állandó kongresszusá­nak testvéri üdvözletét tolmá­csolta a szakszervezeti egy­ségmozgalom képviselője. Bartha Árpádné, a Szakszer­vezetek Hajdú megyei Taná­csának vezető titkára a nők társadalmi helyzetéről, a ter­melő munkában betöltött sze­repükről beszélt. Grigor Ilev, a Bolgár Szak­szervezetek Központi Taná­csának titkára, a szocializmus és az internacionalizmus táp­lálta bolgár—magyar barátság­ról szólt. Ezek után a Bolgár Népköztársaság termelési és kulturális eredményeiről be­szélt. Majd méltatta a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom közelgő 50. évfordulóját. Mári Sándomé, a Szegedi Ruhagyár szb-titkára a ruhá­zati iparban dolgozó nők hely­Ezután Luis Padilla, a Szak- szervezeti Világszövetség tit­kára tolmácsolta a világszer- Tanácskozik a magyar szakszervezetek XXI. kongresszusa Bozsán Endre felvétele Szünet után a tanácskozás elnöki tisztét Gaál László, a SZOT titkára vette át. Beje­lentette, hogy az ország min­den vidékéről, számos vállalat­tól, intézménytől további táv­iratok érkeztek a kongresszus­hoz. A felszólalók soráfegn ezután Donáth Béla, a SZOT Munka­védelmi Osztályának vezető­je beszélt arról, hogy a szak- szervezeteknek — a XX. kongresszus határozatával — kibővített hatásköre és szé­lesedő társadalmi tevékenysége milyen ered menyeket hozott az elmúlt esztendőkben. El­sősorban a társadalombiztosí­tási és a munkajogi (munka­védelmi, üdültetési, stb.) te­rületen fejtettek ki sokrétű munkát a szakszervezetek. A balesetvédelmi felvilágosító, üzemi nevelőmunka nyomán például az iparban a felénél kevesebbre csökkent a halá­los balesetek száma a tíz-ti- zenkét évvel ezelőttihez ké­pest. Kedvezően alakult a foglalkozási megbetegedések aránya is, például 87 százalék­kal kevesebb a szilikózis ár­talom, 77 százalékkal csök­kent az ólom okozta megbete­gedések mértéke. A munkavé­delmi szabályok következetes érvényesítéséért a jövőben a vállalati szakszervezeti szer­vek az eddiginél is többet te­hetnek majd, mert például a hatáskörükbe kerül annak el­döntése: mekkora összeget for­dítsanak a biztonságos mun­kakörülmények kialakítására, a dolgozók testi épségének vé­delmére. Vass Imre. a Művészeti . Szakszervezetek Szövetségének "őtitkára a többi között alá­húzta: — A művészeti életben nap­jainkban is sok elvi. esztéti­kai kérdés vár még tisztázásra. A munkaidő csökkentésével több lesz az emberek szabad ideje, s nem mindegy hogy milyen színvonalú szórakozás­hoz jutnak. Nem szabad teret engedni a giccsnek, a művé­szetet nem szabad kereskedel­mi árunak tekinteni. A? iro­dalomban és a művészetben az a gazdaságos, ami társadalmi­lag hatékony, tehát a magas színvonalat, az értékes esz- nei tartalmat kell elsősorban jutalmazni. Brun Ignác Xavier, a Da- homey-I Dolgozók Általános Szövetsége Végrehajtó Bizott­ságának tagja köszönetét mon­dott a meghívásért. Sok sikert kívánt népünk országépítö munkájához, s hangsúlyozta: hazájának szakszervezetei el­ítélik az Egyesült Államok szégyenletes vietnami agresz- zióját. A csütörtök délutáni vitára, valamint a kongresszus ta­nácskozásának mai eseményei­re holnapi lapunkban térünk vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents