Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-26 / 122. szám
2 NOSH ÄD 1967. május 26. péníefir Az amerikaiak újabb veszteségei Vietnamban SAIGON (MTI) Dél-Vietnamban szerda délután Pleikutól körülbelül 40 kilométernyire nyugatra, a szabadságharcosok az amerikai 4. gyalogos hadosztály egyik századát támadták heves tüzérségi tűzzel. Az amerikaiak vesztesége saját bevallásuk szerint öt halott és 14 sebesült volt. Bien Hoa tartományban az amerikaiak két folyami őrhajóját támadták a szabadságharcosok, a támadás során négy amerikai tengerész meghalt, öt megsebesült. A VNA a Felszabadítás Hír- ügynökség közlése alapján jelentette, hogy május 18-tól 21-ig a dél-vietnami szabadságharcosok kétezer amerikai tengerészgyalogost és dél-vietnami katonát semmisítettek meg, illetve sebesítettek meg. Az amerikai légierő szerdán pályaudvarokat és vasútvonalakat, valamint egy rakétaállást bombázott. VARSÓ A lengyel külügyminiszter szerdán tiltakozó jegyzéket nyújtott át Jenkins amerikai ügyvivőnek. A jegyzékben komoly aggodalmát fejezi ki a háború kiterjesztésének újabb szakasza miatt. „Vietnam igaz ügye" A Pravda csütörtöki vezércikkéből MOSZKVA (TASZSZ) Az amerikai agresszorok vietnami ténykedései i mind esztelenebb és veszélyesebb jelleget öltenek, — írja csütörtöki vezércikkében a Pravda. — Az amerikai tengerészgyalogság a napokban betört a demilitarizált övezet déli részébe, eljutott Ben Hai folyóhoz, amely a 17. szélességi kör mentén két részre osztja Vietnamot. Ilymódon az amerikaiak Dél-Vietnam- ban kirobbantott szárazföldi háborújának tüze eljutott a Vietnami Demokratikus Köztársaság határaihoz. Ezzel egyidejűleg az agresszorok fokoznák légiháborújukat a VDK ellen, gyakorivá vált Hanoi lakónegyedeinek barbár bombázása. A Pravda a vietnami eseményekkel kapcsolatban rámutat, hogy az amerikai agresszorok, amikor fokozzák a háborút a vietnami hazafiak ellen, egyúttal csapást akarnak mérni világszerte a nemzeti felszabadító mozgalomra, meg akarják félemlíteni Ázsia, Latin-Amerika, Afrika, a Közel- és a Közép-Kelet népeit, amelyek harcra keltek a külföldi monopóliumok elnyomása ellen. Az amerikai megszállók véres bűntetteket követnek el Vietnam földjén, de Washington nem fukarkodik olyan képmutató kijelentésekkel, amelyek szerint az Egyesült Államok kormánya állítólag kész békés tárgyalásokat folytatni. A hitszegést, az útonállási és a kegyetlenséget békeszerető frázisokkal szeretnék leplezni. De ki hisz ennek? — teszi fel a kérdést a Pravda. — Az Egyesült Államok kormányának a bűne és csakis az ő bűné, hogy Vietnamban tombol a háború. A Pravda, miután megállapítja, hogy kudarcra vannak ítélve a vietnami hazafiak megtörésére irányuló kísérletek, hangsúlyozza: „A Szovjetunió és más szocialista országok nagy gazdasági, katonai és politikai segítséget nyújtanak a harcoló Vietnamnak. .. Ez a támogatás és segítség teljes mértékben megfelelt és meg is fog felelni azoknak a szükségleteknek, amelyek a fékvesztett imperialista beavatkozók hatékony Visszaveréséhez kellenek.” A világ dolgozóinak milliói megértik, hogy az amerikai imperialisták által kirobbantott szennyes délkelet-ázsiai háború fenyegeti a világbékét, és érinti minden olyan ember érdekeit, aki híve a békének, a népek biztonságának, a mai nemzetközi jog elvei és normái tiszteletben tartásának — írja a Pravda. Megválasztották a küldötteket az Európai Parlamentbe A francia nemzetgyűlés ülése PÁRIZS (MTI) A francia nemzetgyűlés szerdán megválasztotta küldötteit az Európai Tanács közgyűlésébe, az úgynevezett Európai Parlamentbe. A 24 tagú delegációban a gaulleisták 16, a centristák 2, a Demokrata Szocialista Balodali Szövetség 6 küldöttel képviselteti magát. A jobboldali többség — a gaulleisták és a Lecanuet- féle „Demokratikus Centrum” — ezúttal is megakadályozta a kommunista küldöttek megválasztását, noha a jelenlegi parlamenti erőviszonyok megkövetelték volna a kommunisták megválasztását. Az Humanité rámutat, az a könnyedség, amellyel a centristák megegyezésre jutottak a gaulleistákkal, csak megerősíti Lecanuet mozgalmának reakciós jellegét. Bár az úgynevezett európai kérdésekben nem értenék egyet a kormánypártiakkal, közös nevezőre jutották abban, hogy távoltartsák az európai parlamenttől több mint 5 millió francia választó képviselőit. A rádió és a tv mai műsora KOSSUTH RADIO: 8.21: Magyar muzsika. — 8.57: A balta. — 10.30: Édes anyanyelvűnk. — 10.35: Lehár-operettekből. — 10.59: Lottóeredmények. — 11.00: Iskolarádió. — 11.35: Tréfás népdalok, csárdások. — 11.57: Hallgatóink figyelmébe. — 12.15: Tánczenei koktél. — 13.00: A budapesti színházak műsora. — 13.03: Beszéljük meg! __ 13.08: Traviata. — 13.58: Lángból és pörölycsapásokból születtek. — 14.30: Zsibongó. — 15.15: Üzenetek. — 15.55: Kóruspódium. — 16.05: Paul Robeson énekel. — 16.21: Magyarországon először. — 16.37: Kedd, szerda, csütörtök. — 16.57: Hallgatóink figyelmébe. — 17.15: A madarász. — 17.45: Miért? Szilágyi János műsora. — 18.40: Hozzon egy dalt Budapestre! — 18.45: Kovács Apollónia magyar nótákat énekel. — 19.25: Sporthíradó. — 19.35: Ki olvas többet? A Rádió könyvheti vetélkedője. — 20.00: Prágai tavasz 1967. —- Kb.: 22.10: Hírek. Időjárás. — Kb.: 22.30: Könnyűzene éjfélig. — Közben: 22.50: A szociológia útjai IV. — 0.10: Éji zene. PETŐFI RADIO: 10.00: Weber: A bűvös vadász. — Közben: 10.48: válaszolunk hallgatóinknak. — 11.49: A Rádió Hangmúzeumából. — 12.50: Legkedvesebb verseim. — 13.05: Csacsiszerenád. — 13.37: Bolgár fúvószene. — 14.00: Kettőtől — hatig...— 18.05: Budapesti hirmondó. — 19.00: Graziella Sciutti és Ferruccio Tagliavinl énekel. — 19.35: Láttuk, hallottuk. — 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.35: Sok a szöveg... — 22.156: Színes, népi muzsika. — 22.27: Schumann: Zongoraötös. A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 8.06: Iskoia-TV. — 9.00: Műsorismertetés. — 9.01: A képzőművészet története. A jövő kapujában (ism.) — 9.30: A TV politikai tanfolyama. A szocialista demokratizmus fejlődése (ism.) — 10.20: A hőstenor. Magyarul beszélő nyugatnémet TV- film. (ism.) — 11.10: Iskoia-TV. — 13.35: Iskola-TV. — 19.00: Pedagógusok fóruma. BESZTERCEBÁNYA: 16.45: Májusi nemzedék. — 17.40: Filmhíradó. — 17.50: Májusi blues. — 18.20: Rejtvényműsor. 19.00: TV-H£radó. — 19.30: Közérdekű kérdések. — 20.00: Közömbösek (TV-játék). — 22.05: Dal in. Rudolfnak I. rész. Merénylői BONN (MTI) Csütörtökre virradó éjjel Bonnban merényletet követtek el a spanyol nagykövetség épülete ellen. Emberéletveszteség nem volt, csupán anyagi károk keletkeztek. A bonni rendőrség közlése szerint a tettesek az épület kapujához 1 kg-os plasztikbam. bát helyeztek, amely éjjel 2.30 órakor robbant. A robbanás szétvetette a nagykövetség kapuját. A rendőrség véleménye szerint politikai merényletről van szó. 1811118:1001 anziksz June és Bob kétszoba-konyhája Nemrégen képeslapon üdvözletét kaptam Islingtonban, London külvárosában élő barátnőmtől: „Sok boldogságot kívánok nektek — írja, majd a jókívánságokat valóságos szóáradattal toldja meg. — Ránk most nagyon keserves időszak jön, az árak emelkednek, s a helyzet állandóan romlik ...” Meglepő sorok, hiszen a barátnőm egy jólkereső elektromérnök felesége, és egészében véve is gazdag országnak ismertem meg — könyvből, újságból, személyes tapasztalatból — Angliát. Hogy is ne lenne az, hiszen — ahogy halljuk uiios-untalan — sok pénz, áru, gazdagság halmozódik fel az olyan nemzetek birtokában, amelyeket kevésbé sújtott a háború, és szüntelenül táplálnak a gyarmatok. Igaz, az utóbbi időben sokat olvashattunk az angliai bérbefagyasztásokról, valuta és egyéb korlátozásokról. Elgondolkodtató például, hogy az Observer és a Guardian című polgári lapok miért cikkeznek rendszeresen a nyomorenyhítö akciók szükségességéről. Vagy a gyermekvédelmi bizottság jelentése, amely elmondja, hogy 200 ezer sokgyermekes család küszködik létminimum alatti jövedelemből, s egyik-másik helyen a gyermekeknek takarója sincs, másutt meg gyertyafénynél írják leckéjüket, ugyanis a szülők képtelenek kifizetni a villanyszámlát. Ezek természetesen szélsőséges példák, s nem a nagy tömegek, szakmunkások, alkalmazottak élnek így Angliában. Csupán a lakosságnak egy nem jelentéktelen, de nem is nagy hányada, öregek, betegek, magányosak, szakképzetlenek, bevándorló színesbőrűek. A másik véglet, a gazdagok fényűzésének méretei ismeretesek. Amiről kevesebbet hallunk, az éppen a zöm, a mai angol szakmunkás helyzete, életstílusa, és az a kevés is csak általánosság, vagy néhány nehezen érzékelhető szóm, statisztikai adat. így tán nem lenne érdektelen, ha elmesélném az islingtoni képeslap nyomán feltámadt emlékeimet azt, hogyan él ma egy egyszerű munkáscsalád Angliában, London külvárosában. June és Bob Mac Kennan-nel Szoros közelségben töltöttem egy hetet. Ök laktak a nagy, sivár téglaház földszintjén, én az első emeleten a barátnőmék vendégszobájában. Erről a környékről, az angol városok szegénynegyededről így ír Engels „A munkás- osztály helyzete Angliában” című könyvében: „A házak, amelyeknek minden tenyérnyi területét a pincétől a padlásig lakások foglalják el, kívül-belül egyformán piszkosak, nem emberhez méltók ...” Engels könyvének megírása óta 123 év telt el, s a mai Angliát hivatalos politikusai így reklámozzák: jóléti állam. Nos, Islington is más lett, ma már nem bűzhödt nyomorfészek, hanem egy jóléti állam szegénynegyede. S ez nem paradoxon. Angliában az arányokkal, a viszonylagossággal mérhető a szegénység, és a mai Islington széles, elég tiszta utcái a Piccadillyról jövet épp oly szegényesnek tűnnek, mint Engels korában. A különbségek, ha lehet, még nőttek. Ott többszintes, nyolctíz szobás magánpalotákban él egy-egy család, minden emeleten külön fürdőszobával, itt két-három emberre jut egy lakóhelyiség, s több, egymásnak vadidegen család osztozik egy fürdőszobán. Ott karcsú, napratárulkozó acél-üVegpaloták nőnek a földből, itt a falak még azok, melyeket Engels látott, és a víz- gáz és egyéb vezetékeket nem javíttatják meg a hírhedt londoni háziurak. Ott kettős sorban parkolnak a kocsik a házak előtt, Islingtonban viszont, bármily hihetetlen, csak mindéit második háztömb előtt áll egy-egy autó. Komor, csúf, lehangoló környék. Ám June és Bob kétszoba-konyhája igazán barátságos volt. Lakószobájukban valódi kandallóban valódi hasábok lobogtak. A lakószobából nyílik a konyhafülke, ügyesen berendezett, de jóval kisebb helyiség a nálunk megszokottnál. Kamra nincs: hiszen a konzervek oly elterjedtek, hogy élelmiszert senki sem tárol. A folyosó túlsó oldalán található a hálószoba, a fürdőszoba pedig a félemeleten: ezt Mac Ken- nanék az én házigazdáimmal, a több ízben említett barátnőmékkel közösen használták. Két szoba van tehát, de a hálószobát igen gyengén fű' k, és nincs benne más bútor, csak valamiféle szekrény, két rekamié, meg a kiságy. Ezért naphosszat a lakószobában tartózkodnak, itt teregetik ki az aprócska konyhában mosott gyerekruhát, éjszakára pedig átvonulnak a hálóba mindhárman, papa. mama, kisbaba ■. Következik: Macskák és adók Zilahi Judit Megemlékezés Afrika Napjáról NEW YORK Az ENSZ-közgyülésben az afrikai országok csoportja szerdán ebéden emlékezett meg Afrika Napjáról. 1963 május 25-én hozták létre az afrikai egységszervezetet, ezért lett május 25-e Afrika egységének, a faji megkülönböztetés és a gyarmati rendszer elleni harcnak a napja. Az összejövetelen Moussa Keita-, az afrikai csoport elnöke és Abdul Rahman Pazsvak, az ENSZ- közgyűlés afgán elnöke szólalt fel. Pazsvak hangoztatta: nincs olyan hatalom, amely fenntarthatná egyik ország uralmát a másik felett. MOSZKVA A szovjet sajtó csütörtökön több cikkben is méltatta Afrika Napját. w mnaét Ihiklót ímímé 24. Bízni kell az asszonyokban, bízni minden áron! Erre az alapelvre építettem házasságomat és hiába állította Karola, hogy az ő kezébe egyetlen teknővájó cigány sem tud főzőkanalat faragni, hitemben nem ingatott meg. Ad- dig-addig dicsértem leendő főztjét, míg végre hajlandónak mutatkozott megkísérelni a tűzrakást, a vízmelegítést, a lencseválogatást. Miután találékonynak bizonyult az alapműveletek elvégzésében, rábízhattam egy szombati ebéd elkészítését. Nem akartam mindjárt a vasárnappal kezdeni, így hát módot nyújtottam Karolának, hogy egy higgadt főpróbán küzdje le lámpalázát, s majdan megerősödött önbizalommal bontakoztassa ki háziasszonyi tehetségét. Képzelőerőm gyakran nyújtott biztos vigaszt nehéz pillanataimban. A nevezetes szombaton is gyönyörű bódulatba ringatott a fantázia. Miközben bonyolítottam taximmal a fuvarokat, állandóan egy parasztlakodalom konyháján éreztem magam. Csigaleves gőzfürdőjében pi- hegtem, tömtem magamba az omlós jércehúst, de a szemem már a tölöttkappanokra meresztettem, orrom pedig a fénylő-piros kacsasültre szimatolt. Szándékosan gyalog indultam haza ebédelni, hogy a hosszú séta minél jobban ki- öblösítse étvágyamat. Az áldott fantázia elém varázsolta Karolát. Angyalkérit lebegett előttem szőke hajával, fehér kötényben, amint főzte nekem az ebédet és halkan dudorászott. És ekkor megriadtam: ugyanis Karola csakugyan ott volt előttem, de fehér kötény helyett az ismerős szürke kosztümjét viselte. Iparkodtam utolérni és a rám jellemző tapintattal megérintettem a tomporát. — Már kész is az ebéd? — súgtam a fülébe hátulról. Gyanús volt, ahogy Karola felkacagott. Gyanúm gyorsan eloszlott, ahogy Karolám helyett Toll Ella fordult felém. — Ne itt a nyílt utcán, Illés — kérlelt csábítón. Köhintettem néhányat. — Hogy kerül rád a feleségem ruhája? — Nekem adta. — A cipővel, meg a fej- kendővel együtt? — Megdolgoztam érte. Egész délelőtt nálatok takarítottam. — Na és volt pofád egy kis munkáért ennyi holmit elfogadni? Úgy rebbent Toll Ella őszülő szempillája, mint akinek fáj a hálátlanság. — Valamikor nem voltál hozzám ilyen irigy, Illés. Visszaadom, ha akarod. Gyere el a lakásomra, levetek magamról mindent, még azt is. amit nem Karolától kaptam. Erre mindjárt emberibb lett a belátásom. Micsoda bőkezű nő a feleségem — ujjongott bennem az elragadtatás. Egy csipetnyi sincs benne a régi bankárok fukarságából, nem alázza meg a barátait holmi csip-csup alamizsnával, hanem inkább Árpád-házi szent Erzsébet módjára a palástját adományozza a megbotlott vénlányoknak. Elismertem, az áldozat végtelenül csekély ahhoz a meglepetéshez képest, hogy örömdús házasságunk megkötése óta először megyek haza tiszta lakásba. És Toll Ella felebaráti cselekedete is megindított: törvénytelen rajongó aligha fejezheti ki szebben hódolatát, minthogy győztes vetélytársa kívánságára súrolja fel hajlékomat. íme, hát ilyen gazdag az élet, csak ismerni kell az árnyalatok értékét — gondoltam elégedetten. — Ne haragudj, hogy megsértettelek — kértem bocsánatot Toll Ellától. — Ez a kosztüm úgyis öregítette Karolát, téged pedig fiatalít. Szolgálja hát hivatásodat, az egész helyőrség Örömére. Féktelen jókedvem közepette tudomásul kellet: vennem, hogy Toll Ella kötélidegzete meglazulhatott kissé, mert szerencsekívánatom hangos zokogásra fakasztotta. (Folytatjuk)
