Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-24 / 120. szám

1967. május 24 szerda N90R40 Készülődés a KISZ V». kongresszusára Ifjúságunk őszinte és nyílt KlSZ-küldöttértekezlet a szécsényi fúrásban A KISZ közelgő VII. kong­resszusára való készülődés során a szécsényi járás ki­szesed is megtartották járási küldöttértekezletüket. Az ér­tekezleten ott volt Kiss Sán­dor elvtárs, az MSZMP szé­csényi járási bizottságának el­ső titkára. Bodnár József eivtárs, a járási tanács vb elnöke, Viczián Gyula elv­társ, a KISZ Nógrád me­gyei Bizottságának osztályve­zetője. A járás fiataljainak tanácskozásán részt vett Mó- csán Péter, az illegális kom­munista mozgalom veterán­ja, a Szocialista Hazáért Ér­demérem kitüntetettje. Virág József tanár elnökle­tével kezdte meg munkáját a szécsényi járás fiataljainak küldöttértekezlete, amelyen 44 alapszervezet több mint 1300 KISZ-tagjának képvise­letében 110 küldött vett részt. A járási KISZ-bizottság be­számolóját Maruzs Elemér, a KISZ-bizottság titkára mon­dotta el. — A járási párt-végrehaj­tóbizottság és a KISZ járási végrehajtó bizottsága együttes ülésen vitatta meg járásunk ifjúságának eszmei, politikai arculatát, az eltelt időszak alatt végzett munkáját, és hozott határozatot az ifjú­ság eredményes nevelése, a KISZ jobb munkája feltéte­lének megteremtésére — kezdte beszámolóját Maruzs Elemér elvtárs, majd így folytatta: Kijelenthetjük, hogy fiataljaink döntő többsége er­kölcstelennek tartja a ki­zsákmányolás münden formá­ját, elítéli az imperializmus agresszivitását, vietnami há­borúját. Járásunk valameny- nyi fiatalja tevékenyen részt vesz a szocialista társadalom építésében. Ifjúságunk több­sége őszinte és nyílt, művelt, tiszteli a tudást, fesztelen vi­szonyt alakít ki a felnőttek­kel és vezetőivel, bátran és szenvedélyesen bírálja a fo­gyatékosságokat, megveti a hamis tekintélytiszteletet, kri­tikusan, az ifjúság igazságér­zetével ítéli meg a világ dol­gait —, jelentette ki az elő­adó. A beszámoló további részé­ben a járás ifjúsága egyes rétegeinek helyzetét vizsgál­ta. Elmondotta, hogy a szé­csényi járás ugyan mezőgaz­dasági jellegű, mégis a KISZ- tagság 41 százalékát a mun­kásfiatalok képezik. Ök alkot­ják az ifjúsági szövetség bá­zisát. Becsületesen, szerényen élnek, dolgoznak. Bátor kez­deményezői a szocialista munkaversenyeknek. Ezután a járásból kijárókkal foglalko­zott. Mint mondotta helyze­tük nehéz, hovatartozásuk vi­tatott, de munkahelyeiken becsületesen halytállnak. Fej­lődés tapasztalható politikai képzésükben, általános mű­veltségükben, szakmai isme­reteikben. A járás területén ebben az időszakban egyre növekvő számmal találják meg a mezőgazdaságban fog­lalkoztatott fiatalokat. Külö­nösen az elmúlt két esztendő­ben csökkent az elvándorlás, a fiatalok mindinkább meg­találják helyüket a termelő- szövetkezetekben. A járás közös gazdaságaiban dolgozó fiatalok a tsz-tagság 17,7 szá­zalékát teszik Id. Ezek a kiszesek mind rendszereseb­ben vesznek részt politikai képzésben. Szólt a beszámoló a járás­ban dolgozó agrárértelmiség­ről is. Többségük aktívan be­kapcsolódik az ifjúsági szö­vetség munkájába. Egyrészük mint alapszervezeti propagan­dista, másik részük mint ve­zetőségi tag tevékenykedik. A járás középiskolásairól el­mondotta Maruzs elvtárs, hogy a tanulók többsége ko­molyan veszi feladatát, ké­szül az általa választott élet­hivatásra. Politikai képzé­sük rendszeres, a társadal­mi munkaakciókban minden esetben képviselik magukat. — Ha a járásban működő KISZ-alapszervezetek tevé­kenységét vizsgáljuk, meg­állapíthatjuk, hogy alapszer- veaeteink nagy többsége jó munkát végzett — folytatta az előadó. Egy-egy alapszer­vezet Sajátosságának meg­felelően — ipar, téesz, iskola, — hivatását betöltötte, irányí­totta, vezette az adott terü­leten dolgozó KISZ-tagok munkáját. A működési fel­tételek azonban nem minden alapszervezetünknél azonosak, és ez a tény is nagyban be­folyásolja a tartalmas, eleven, öntevékeny szervezeti élet kialakítását. Ifjúsági szövet­ségünk legfontosabb célkitű­zése a fiatalok marxista ne­velése, a materialista világ­nézet kialakítása, mozgósítás a gazdasági feladatok végre­hajtására, a szocialista mó­don élő, gondolkodó és dol­gozó fiatalok nevelése. A beszámoló ezután a kü­lönböző akcióprogramok vég­rehajtásával foglalkozott. A „Tervezzünk, cselekedjünk együtt”, a „Szót kér a KISZ- tag”, a „Vádoljuk az impe­rializmust” jelszavak alkal­mazása a KISZ-szerveaetök szerteágazó tevékenységét érthetővé tette az alapszerve­zetek, a kiszesek számára az­zal, hogy a fő törekvéseket egy-egy jelszóban sűrítették. A „Vádoljuk az imperializ­must” akció során a szécsé­nyi járás kiszeséí 65 ezer fo­rintot utaltak át a vietnami nép megsegítésére. Ezután a KISZ-oktatás rendszerével foglalkozott a be­számoló. 1964 óta évenként mintegy 1750 fiatal vesz részt az oktatás különböző formáin. A kulturális szemle megren­dezéséről szólva elmondotta az előadó. hogy az elmúlt évben 1875-en vettek részt a különböző szintű bemutató­kon. A szemlén kívül legje­lentősebb fejlődést az olva­sok számának növelésében érték el. Jelenleg a szécsényi járásban 3520 úttörő és KISZ korosztályú fiatal olvas rend­szeresen, tagja a községi könyvtáraknak. Ezután a járás fiataljainak a különböző termelési moz­galmakban elért eredményeit méltatta a beszámoló. Ma már a szécsényi járás ipari üze­medben 23 ifjúsági brigád 180 fővel versenyez a jobb ered­ményekért. A mezőgazdaság­ban dolgozó fiatalok 26 bri­gádot alakítottak 320 taggal. Eredményeik jók. Foglalkozott a beszámoló az úttörők tevékenységével is. Hangsúlyozta Maruzs elvtárs, hogy a tanulmányi eredmé­nyeken túl a kulturális szem­le őrsi bemutatóin 3200 paj­tás vett részt. Az év során 322 mázsa hulladékvasat, 49 mázsa papírt, 56 mázsa rongyhulladékot, 32 mázsa gyógynövényt gyűjtöttek a já­rás úttörői. Elvégezték 70 holdon a rét- és legelőtisztí­tást és 3400 facsemetét is el­ültettek. — Meggyőződésünk, hogy elért eredményeinkre tá­maszkodva az elkövetkező időben még nagyobb felada­tok végrehajtására leszünk kénesek és méltón tudunk ké­szülni a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. év­fordulója megünneplésére — fejezte be Maruzs Elemér elvtárs. A vitában felszólalt Kiss Sándor elvtárs, az MSZMP szécsényi járási bizottságá­nak első titkára is, majd meg­választották a 33 fős KISZ- bizottságot, a hét fős revíziós bizottságot és 19 küldöttet a megyei küldöttértekezletre. 4 tsz-eh as új gazdasági mechanizmusban A vállalatszerű gazdálkodás ii. A tsz-mozgalom kibontakozása, majd nagyarányú fejlődése tehát nem volt egyen­letes, zavartalan. A pozitív és negatív je­lenségek együttléte teremtette meg az alap­ját a gazdasági mechanizmus mezőgazdá­sággal kapcsolatos elemei felülvizsgálatának. Mindenekelőtt az alapvető okokat kellett feltárni, hogy azok ismerete alapján új kö­vetkeztetések és intézkedések születhesse­nek. Melyek voltak azok az alapvető okok, amelyek e negatív jelenségek kialakulásá­nak melegágyai lettek? A mezőgazdaság egészét szemlélve három feltételt vehetünk vizsgálat alá. Először is: a gazdálkodást mindenekelőtt alapvetően meghatározó objektív tényezők, mint: az időjárás, a talaj, az éghajlat stb adnak felvilágosítást a gazdálkodás megíté­léséhez. Másodszor az úgynevezett szubjektív té­nyezők: az irányítás, a vezetés és az azt körülölelő szabályok, rendeletek jelentik az alapvető feltételeket. S végül a gazdálkodás szervezési, mód­szertani problémái: a központi akaratot ki­fejező gyakorlati végrehajtás az, ami a gaz­dálkodás mindenkori állapotát befolyásol­hatja, vagy meghatározhatja. Ha már most ezeket az alapvető feltéte­leket egyenként szemügyre vesszük, azt lát­juk, hogy valamennyi éreztette ugyan ha­tását, de közülük a két utóbbin: az irányí­tási és a szervezési módszereken tudunk gyorsan változtatni. Sőt! Ezek módosítása kedvező hatással lehet az első, úgynevezett objektív tényezőre is. Ebből következett, hogy éppen az irányítási rendszer alapvető megreformálása került a gazdasági mecha­nizmusnak a mezőgazdasággal kapcsolatos alapvonásai és céljai középpontjába. Hogy miért? Azért, hogy termelőszövetkezeteink is az eddigieknél nagyobb mértékben járuljanak hozzá szocialista társadalmunk alapvető igé­nyeihez: a lakosság fogyasztásához; az egész gazdaságunk nyersanyag-igényeinek kielégí­téséhez és a szocialista felhalmozás szem­pontjából is nélkülözhetetlen állami, társa­dalmi tartalékok képzéséhez. Ezek a követelmények ugyanakkor együt­tesen azt a fő kritériumot fogalmazzák meg, hogy termelőszövetkezeti gazdaságaink az eddigieknél tökéletesebben, hatékonyabban illeszkedjenek bele népgazdaságunk egész­séges vérkeringésébe, szocialista társadal­munk építésének gyorsabb ütemébe. De hogyan valósíthatók meg ezek a fel­adatok? Mikor mondhatjuk azt, hogy szoci­alista nagyüzemeink megfelelnek a gazda­sági követelményeknek, hogy szocialista ter­melési viszonyaink mozgalmi reprezentán­saiból önállóan gazdálkodó, kiadásaikat sa­ját bevételeikből fedező egységekké lettek? Csakis úgy oldhatók meg ezek a feladatok és akkor válnak önállóan gazdálkodó szoci­alista egységekké, ha valóságos önállóság­gal rendelkeznek, ennek megfelelő vállalat- szerű gazdálkodást folytatnak és termelő tevéknységük során közgazdasági eszközök­re, elevenen ható anyagi érdekeltségre tá­maszkodhatnak. Szocialista építésünk eddigi mechaniz­musában, a direkt utasításos gazdasági mo­dellben és az azt kifejező központi irányi- tásos rendszerben- a vázolt pozitív eredmé­nyek ellenére is akadozott, a lehetőségekhez képest viszonylag lassú volt a mezőgazdaság fejlődése. Ebből kézenfekvő a következtetés: ha az utasítások özönével nem jutottunk előbbre, más, a termelőszövetkezetek lénye­gével jobban azonosuló módszereket kell al­kalmaznunk, amelyek között a társadalom egésze is, de a szövetkezeti kollektívák is jobban megtalálják számításukat. Ezt fejezi ki és tartalmazza a mezőgazdságra vonat­kozó új irányítási rendszerünk koncepciója, amely a szocialista tervgazdálkodás közpon­ti és a termelőszövetkezetek sajátos, helyi irányítási elemeit egyesíti magában. Miután vállalatnak csakis olyan gazdasági egység tekinthető, amely a gazdasági döntések meghozatalának reális lehetőségével rendel­kezik és számára nem írhatók elő az összes termelési és termeléssel kapcsolatos felada­tok, keretek és cselekvési aktusok, ebből az is következik, hogy a vállalatszerűén gazdál­kodó egység nem a direkt utasítások, ha­nem az ösztönző és befolyásoló, közvetlen és közvetett módszerek kombinációja hatá­saira szervezi a legésszerűbb gazdálkodást. És ha ez általában így áll az önálló válla­latok esetében, még hatványozottabban ér­vényesülnie kell ezeknek a lényeges voná­soknak a szocialista tulajdon alacsonyabb szintű kollektív formáját képviselő termelő­szövetkezetek vonatkozásában. Sokszor gondot okoz annak megértése is. mit jelent az új irányítási rendszer úgyne­vezett közvetlen és közvetett módszerei­nek kombinációja? Hogyan érvényesülnek népgazdaságunk tervszerű központi elemei és á vállalatszerű gazdálkodás önállóságát kifejező saját tervezés és gazdasági döntés spontán hatásokat is tartalmazó módszerei? A termelőszövekezeteket ezernyi szál köti népgazdaságunk, társadalmunk egészéhez. A sok szál közül az állam a gazdálkodásra legközvetlenebbül ható olyan eszközökkel rendelkezik, amelynek egyrészt a jövedelem nagyságának alakulását, másrészt a létreho­zott jövedelmek felhasználását befolyá­solják, Előbbiek az árszabályozás, a hitel­politika, és az állami támogatás, mindenek­előtt az árkiegészítéses támogatás a legfon­tosabb elemei, míg a második szabályozás» csatornának az adók, a szociális és termelé­si biztonságot jelentő alapok állami meg­határozása a legfőbb tartozékai. Ide tartozik még a megközelítően érték- arányos árrendszeren alapuló szerződéses termeltetés rendszere, a termelőszövetkeze­tek gazdálkodásának koordinálása, a tudo­mányos és kutató intézetekre alapozott szaktanácsadás és a termelőszövetkezetek sajátos lényegének megfelelő, sajátmaguK választotta képviseleti szervek, mint ami­lyen a Termelőszövetkezetek Országos Taná­csa és a területi szövetségek lesznek. (folytatjuk) Nagy Ferenc Többtermelés a háztájiban A háztáji gazdaság szerves része a közösnek; fontos, hogy mindkettő minél többet ter­meljen. Az előbbi eredménye­sebb tevékenységét az utóbbi időkben megjelent párt- és kormányhatározatok segítik. Ezek közé tartozik a barom­fi- és nyúl tenyésztési, ser­tés- és marhahizlalási, mé­hészeti szakszövetkezetek szervezésének lehetősége, to­vábbá a nagyüzemi felár biz­tosítása a háztájiból származó állati termékek után is. A szécsényi járás népi el­lenőrzési csoportjai mér he­tek óta tájékozódnak arról, hogy a gazdák élnek-e az em­lített lehetőségekkel, s hogy a tsz-ek milyen módon erő­sítik a háztáji gazdaságokat. A járási NEB a napokban e témáról széles körű vizsgála­tot indít; s választ keres ar­ra a kérdésre is, lehetne-e a szálas és szemes takarmány mellett a közösből szilázst juttatni a háztájiba. Ötezer kilométeres gázvezeték épül a Szovjetunióban A Szovjetunióban megkezd­ték a Nyugat-Szibériát az TJr Hal s az ország központi és nyugati területeivel össze­kötő gázvezetékrendszer épí­tését. A vezeték hossza 5000 kilométer hosszú lesz. Építé­se 1972-ben fejeződik be. At­tól kezdve évente 130 milliárd köbméter gázt szállíthat. Így egyensúlyba kerül majd* a Szovjetunió európai részé­nek energia-mérlege. Egy telefonhívás helyett. • • A napokban jelen lehettem egy megbeszélésen, melyet az Országos Vízügyi Főigazgató­ság vízellátási és csatornázá­si főosztálya hívott össze. Az értekezletet vezető csoportve­zető főmérnökön kívül ott voltak a Nógrád megyei Ta­nács ÉKV osztályának, terv­osztályának, a Nógrád me­gyei Vízműveknek, az Öntö­dei Vállalat létesítményi iro­dájának, a MÉLYÉPTERV Vállalatnak, a VIZITERV In­tézetnek, végül a Kohó- és Gépipari Minisztériumnak a képviselői — megannyi, hogy úgymondjam első osztályú szakember. Napirendre került, egyebek között, a kisterenyei központi vasöntöde vízellátása. A megbeszélés kilenc órakor kezdődött, és valamikor egy óra tájban ért véget — lénye­gében gyakorlati eredmény nélkül. Az értekezletnek ez a szemmel látható meddősége késztetett, hogy néhány ész­revételemet szóvá tegyem. Az egyik: az OVF képvise­lőjének, feltűnő, sőt időnként kínos tájékozatlansága a köz­ponti vasöntödéről, a vízbeszer­zés eddig felmerült módozatai­ról, az ipari és ivóvíz szükségle­tének mennyiségéről. Ha nem lett volna márciusban Kiste- renyén egy széles körű, és pontosan erről szóló kooperá­ciós tárgyalás, amelynek egyik szervezője — és hatóság vol­tánál fogva — egyik döntő szereplője éppen az OVF, ta­lán egy szót sem szólnánk. Az informátlanság egyébként szükségessé tette, hogy az ér­tekezlet résztvevődnek többsé­ge által már korábban és részletesen ismert tényeket új­ra és újra elismételjenek, s többször megkíséreljék a ma­kacsul összekuszálódott szá­lak kibogozását Ugyancsak meghökkentő volt, ahogyan az értekezleten a kisterenyei központi vasön­töde vízbeszerzésének egyes számú variációját, annak Nógrád megyei eredetű kiegé­szítését, illetve módosítását, továbbá a vízbeszerzéshez szükséges beruházások költsé­geit elintézték. A márciusi kisterenyei ta­nácskozáson elfogadták, hogy a MÉLYÉPTERV az egyes va­riációkat dolgozza ki, illetve fejlessze: ez lényegében a len- gyendi víztároló megépítését, valamint egy zagyva! felszíni vízkivételi mű létesítését tar­talmazza. Ez utóbbi által ki­termelt víz szívattyúsor segít­ségével jutna el az üzembe. A nógrádi szakemberek által javasolt módosítás értelmében ehelyett még két tárolót kel­lene építeni a Barna és az Iványi patak forrésvidékén, ahonnan a víz gravitációs útón kerülne a gyárba. Ezzel nemcsak jelentős beruházási költségeket lehetne megtaka­rítani, de azt a horibilis üzemköltséget is, amelybe a szivattyúk működtetése kerül, s terheli a vasöntöde termé­keinek önköltségét. Mármost a MELYÉPTERV képviselője elmondotta, hogy az egyes számú variáció ter­vezete rövidesen elkészül, a beruházás szézötvennyolcmil- lió forintba kerül. A Kistere- nyén elhangzott helyi módosító javaslat kidolgozását is meg­kezdték. A Nógrád megyeiek általános elképedésére azon­ban közölte, hogy a beruházás költségei igy — bár a jelzett üzemköltségek valóban megta­karíthatók — körülbelül két­százmillió forintra rúgnak. Hozzátette ugyan, hogy a kö­zölt összeget fenntartással kell fogadni, mert az csupán elő­zetes számítások eredménye, de a tárgyalás vezetőjét a két­százmillió annyira „megrémí­tette”, hogy nem volt haj­landó arról szót ejteni. Még furcsább fordulatot adott a beszélgetésnek, hogy a KGM képviselője, aki miután min­denkit végighallgatott, kijelen­tette, hogy a KGM a vízbe­szerzés költségeire csupán száztízmillió forintot engedé­lyez, egy fillérrel sem többet. Percekre mindenkibe belefa­gyott a sző, a szakemberek többsége úgy érezte: ezek után minden további tárgya­lás fölösleges. Ezen a hangu­laton már az sem változta­tott, hogy a MÉLYÉPTERV egy mérnöke a következő kér­dést intézte a KGM képvise­lőjéhez: „A tervező intézet mintegy kétszáz dolgozója, in- nen-onnan fél éve dolgozik a központi vasöntöde vízbeszer­zésének tervein. Az itt közölt százötvennyolcmillió forint a jelenleg érvényben levő nor­matívák alapján megközelítő­leg pontos adat. Vajon a KGM száztízmillió forintja milyen számítások gyümölcse?” Erre a kérdésre a KGM küldötte nem válaszolt, Nem vagyok annyira ború­látó, hogy azt higgyem: a kis­terenyei központi öntöde sor­sára ez az értekezlet döntő volt. A MÉLYÉPTERV ter­vezőjének nagyvonalúsága, ahogyan a kétszázmilliót „bedobta”, s ezzel mintegy víz alá nyomta a javaslatot, a KGM-képviselő jószándékú, de kellő alátámasztást nélkü­löző hajthatatlansága azonban bizonyos kétségeket és ag­godalmakat támaszt. Arról sem vagyok egészen meggyő­ződve, hogy az OVF . vízellá­tási és csatornázási főosztályá­nak előzetes tájékozódásához szükséges volt becitálni tucat­nyi szakembert Budapestről, Dunaújvárosról és Salgótar­jánból. Amennyit az értekezlet elvégzett, arra elegendő lett volna egy telefonhívás. Csizmadia Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents