Nógrád, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-18 / 90. szám

1987 április 18. kedd 3 Salgótarjáni silfrelt £ szakma kiváló tanulója verseayekea Nemcsak a salgótarjáni 211, bafestők, szerszámkészítők, gatónak igaza van, amikor azt számú Ipari Szakmunkáskép- villanyszerelők, esztergályo- mondja: zö Intézet, kicsit az egész sok, karosszérialakatosok, ko- — Ezek a versenyek is bi „szakma'’, az egész város vácsok és öntők. zonyítják, hogy a szakmun büszke lehetne rá. Májkut Dezső harmadéves kásképzés tartalma tovább Annák ellenére, hogy erre kőművestanuló „A szakma ki- fejlődik, a termelés, a techni egyáltalában nem tart igényt, váló tanulója” verseny tan- ka állandó fejlődése, az új még csak eszébe sem jut er- tárgyi versenyének országos anyagok és technológiai eljá- re gondolni. döntőjén kőműves szakrajzból rások ezt szükségessé is te­Vannak eredmények, ame- a legjobb eredményt érte el, gzik. Nagyobb tudásra, mé- Ivekre viszonylag ritkábban megszerezte az Országos első lyebb elméleti megalapozásra figyelünk. Csendes, hótközna- helyet. Varga Lajos igazgató- van szükség. ' ’ pl szenzációk, amelyeket rend- helyettes és szakoktató sze- a tanítási m< szerint meg sem jegyzürtk, rint méltán. Mit mond Máj- korszerűsödése lehetővé teszi, vagy ha értesülünk is ró- kút Dezső? hogy új módon foglalkozzunk luk, hamarosan elfelejtjük. — Ebből a tantárgyból 17- tanulóinkkal, ennek eredmé- Sportolók, művészek sikerei en versenyeztünk az egész or- nyel máris jelentkeznek, izgalomba hozzák a várost, szágból, harmadévesek. Egy versenyeken szereplő fiatal az emberek rengeteget beszél- beadvány! tervet kellett kivi- jamkra méltán vagyunk büsz nek róluk. (Más kérdés, okkal, teli tervre másolni 1:50 arány- k£k mindannyian, kicsit a „Jö- vagy esetenként anélkül)? ban. Délelőtt kilenc órától vő embereinek” tartjuk őket. Arra viszont, hogy egy kő- délután fél egyig tartott a ver- \ jövő szakmunkásainak, műves tanuló Debrecenben, seny. Természetesen örülökaz akjk valóban értő, gondolko- az Aranybika Szálló dísztér- *1*6 helyezésnek. Egyébként dó Ismerői lesznek szakmá­méban pár nappal ezelőtt az Itteni tanulmányaim befe- juknuk. rangos oklevelet kapott, ke- lezése után technikumban sze- Ehhez még csak annyit vasén jöttek izgalomba. Nem retném tovább bővíteni Is- eredményt nemcsak a „diva­ta ez a lényeg, persze. Arra méreteimet. Addig is, juta- tos” szakmákban lehet elér- azonban talán mégsem árt lomképpen kéthetes külföldi „i. Száz szakmában van to- emlékeztetní, hogy a salgó- üdülésen veszek részt a nyá- vábbtanulásí lehetőség, száz tarján! intézet az ország leg- ron. szakmában lehet versenyre in­jobb intézményeinek egyike, A versenyeken nemcsak dúlni. Elsősorban — termé- s ezt „A szakma kiváló tanú- Májkut Dezső eredménye fi- szetesen — nem az oklevé­léi»” versenyek országos dön- gyelemreméltó. A kőműves-, lért, még csak item is a ju tőin szereplő növendékeinek ács-, szerszámkészítő-, szoba- talomüdülésért. Elsősorban ; eredményei is bizonyítják. festő szakmunkástanulók is a jövőért, az egyéni tervek va- A versenyen az idén üzenné- legjobbak, illetve a jobbak lórayéltásán túl a társadalom gyen tettek szakmunkásvízs- között végeztek. érdekeinek szolgálatáért, gát, kőművesek, ácsok, szó- Varga Lajos helyettes igaz­Tóth Elemér Szomszédok látogató bon Régi barátaink jártak ná- lönböző határozatok a dolgo- lunk nemrégiben. A MEDOSZ zólchoz. küldöttertekezlete alkalma- ^ pásztóiak dicséretére szol­ból csehszlovák mezogazdasa- g/^ kögy minden kérdésre kl- gi szakszervezeti delegáció er- merftg választ adtak. Szom- megyénkbe. Szomsze- szédaink történt is. Jó lenne azonban egymás munkáját, tapaszta­latait is tanulmányozni. Eh­hez azonban minimálisan hal hét időre van szükség. A vendégek egyetértenek az kezett megyenKDe. szomsze- szédaink megelégedettséggel ,• tóval” sőt ^Kovácsik Jó^ daink nemcsak a négyéves haIlgatták az lgazgató tájé- *gaf megjegyezte- számvetésre voltak kíván- koztatóját a gazdaság terme- csiak, hanem látni akartak eredményeiről. Tetszés­az elmúlt években bekövet- sej szóltak a szakosításról, a kezett fejlődést is. Beszelni Specializációról, amely külö- akartak a mezőgazdasagi üze- nösert foglalkoztatja a szlö- mek vezetőivel, dolgozóival vak mezőgazdasági vezetőket is- is. A négytagú küldöttség elő­A viglasi gazdaságtól egy mérnök amerikai tanul­mányútra megy egy virágter­melőhöz, Az óhajok megvalósulása azonban nemcsak a gazdasá „ . ,, _ , „ , „ gok vezetőin múlik. Nagyon r* — , .. . - Szirákon mar tűfGinißtlQ* -ia ipnnp pipfiíp hu a hasonló szőr a Pásztói Állami Gaz- nül várták a vendégeket a adottságok között gazdólko­daságot gazdaság vezetői. Némi késés du József igazgató, Skuci 1st- ^yen alkalommal elkerulhe- iehötősé2 nvílna eavmós Vá\P^zefi%ifktk%aJtazS tetlenülz be^°vekezik. C>. [Äfft tanuímLyoznif se! ^ ^ « Nagy Lász16 igazgn,t0 .a ®.az* giteni. Érdemes lenne az il­vendéaSfet Kotáein?'Tótsel dasáS tavalyi letékes felsőbb szerveknek vendégricet. Kovécsik József, tájékoztatta a küldöttségét, intézkedni u megoldás érde­az Országos Szak szel vezeti majCj hasonlóan a pásztóihoz, kében I Tanacs tagja, a Mezőgazdasá- baráti beszélgetéssel folyta- gi Erdészeti és Vízügyi Dől­Kongresszusra Ítészül a dengelegi elnök gozók Szakszervezete Beszter­cebányai Kerületének elnöke, a delegáció vezetője tüstént a lényegre tért. — A nyereségrészesedési tódott a találkozó. A Sziráki Állami Gazdaság már korábban is kapcsolatot tartott két szlovákiai gazda­sággal, a divíoki és a viglasi állami birtokkal. Érthető, P. A. Harminchét esztendős az egyházasdengelegl termelő­szövetkezet elnöke, de ta­pasztalatokban sok olyannal vetekszik, aki régebben ve­zet, irányít közös gazdasá­got. Ez nemcsak annak kö­szönhető, hogy időközben néhány évig tanácselnök is volt, S így módjában állott több oldalról is megtanulni a vezetés fortélyait, hanem nagyrészt fogékonyságával és nyugtalan, tanulni vá­gyó, sokoldalú természeté­vel magyarázható. Ezek után nem szorul kü­lön magyarázatra, hogy miért választották meg a megyei tanácskozás résztve­vői kongresszusi küldöttnek. Olyanok jelölésére töreked­tek, akik tudásukkal, szor­galmukkal, tehát képessé­geik gyümölcsöztetésével már tekintélyt szereztek a saját falujuk határán túl is. Így lett tehát az országos tsz-kongresszus tizenkét Nógrád megyei küldöttének egyike Jakus Pál. Készülődik már nagyon a nevezetes napokra, hiszen húszadika itt van már a nyakunkon. Szerdán el kell indulni Egyházasdengeleg- íől. hogy a csütörtöki meg­nyitón pontosan, felkészül­ten ott tudjon lenni az Or­szágház kongresszusi termé­ben. Bennünket természetesen az érdekel úticsomagjábóL, amit valóban a kongresszusi napokra visz magával: a véleménye, —• Milyen gondolatokat vetne fel, ha elkerülne szót kapnia a kongresszuson? — kérdezem. — Nincs nehéz dolgom a válaszadással — mondja, ■— Hiszen ugyanez a kér­dés foglalkoztat engemet is mér hetek óta, S az ápri­lis eleji esős napok alkal­mat is adtak arra, hogy rendszerezzem mondaniva­lómat. Először is: úgy ta­láltam, hogy van bőven mi­ről beszélnünk, tanácskoz­nunk, Másodszor meg: rá­jöttem, hogy a sokféle gondból, eredményből, ta­pasztalatból és hiányosság­ból ki kell választanom a legfontosabbakat, amelyek Nógrád megye mezőgazdasá­gát legközelebbről érintik. így azután a legfontosabb­nak a hegyvidéki gazdálko­dással kapcsolatos kérdése­ket ítéltem, hiszen jól tud­juk, hogy a domborzati vi­szonyok bizonyos kényszer­helyzetet teremtenek. Itt nem lehet távvezérléses géppel dolgozni, mint a sík vidékeken. Nem is olyan messzi. Hatvan körül, a pri­mőr borsót évről-évre na­gyobb áron, kilónként hét forintért hozzák forgalom­ba, mi pedig az első ter­mést Is jóformán csak döm­pingáron tudjuk eladni. Al­kalmazkodnunk kell a kö­rülményekhez tehát, ha helyt akarunk állni. De szükség van az állam segítségére is, a természeti, közgazdasági viszonyok ugyanis mosto­hák, s ezt sok tsz képtelen kigazdálkodni. A magam részéről például helyeslem és jónak tartom az ártámo­gatásos rendszert, sajná­lom, hogy a mi szövetkeze­tünk kívül esett az alkal­mazás határán. — Milyenek az állatte­nyésztés lehetőségei? — A szarvasmarhate­nyésztésre a ml vidékünkön valóban jók az adottságok, s megyeszerte a fejlesztés iránya joggal mutat a szarvasmarha- és a juhte­nyésztés felé. De a dombor­zati viszonyok még itt is közbeszólnak. Négyszáz hold legelőnknek például már csak a fele van meg, má­sik felét erdőnek minősítet­ték. Sokszor a talajállapot, a terület lejtfoka kénysze­rít arra berniünket, hogy fát is ültessünk a legelőre. Ilyen meggondolásból Den- gelegen, a hajdani úrbéres legelőn fát is neveltek, ami azután jól jött Vályúnak, ke­rítésoszlopnak, egyébnek. A tsz-ek önállósága azonban sokmindenen segíthet... — Nem egyszerű önálló­ságra, hanem nagyobb ön­állóságra gondol, úgy hiszem — vetem közbe. — Természetesen. Beosz­tásomnál fogva is messze­menően támogatom azt a kongresszusi javaslatot, hogy a tsz-ek vállalatszerű gaz­dálkodása járjon együtt az ehhez csatlakozó operatív, személyileg felelős irányí­tással. Tudniillik a két ter­melőszövetkezeti közgyűlés közötti időszakban nem sok idő van a latolgatásra. Gyor­san kell a „közös” ügyében dönteni és határozottan kell végrehajtani a közgyűlés határozatait. S ha megnő a tsz-elnök, főagronómus, lé­hát a felső vezetés felelős­sége, nőnie kell a jogköré­nek is. Természetesen anél­kül, hogy sérelem érné a szövetkezeti demokráciát. — S melyek azok a kérdé­sek, amelyeket szeretne még elmondani a kongresz- szuson — Ezek már a dombor­zati gazdálkodás járulékos gondjai. Ide tartozik az ál­landó szakmunkásgárda és a kulturáltabb munkakörül­mények kialakítása, azután az alkalmazottak és a tsz- tagok közötti különbség és feszültség. Közbevetőleg meg kell mondjam. hogy nálunk viszonylag kevés az alkalmazott, s problémát főleg az okoz, hogy az al­kalmazottat egész éven át foglalkoztatjuk és fizetjük, amíg a tsz-tagnak nem tu­dunk egész évi folyamatos el­foglaltságot biztosítani. Na­gyon fontos kérdés, hogy a tsz-ek és vállalatok viszo­nya végre valóban a teljes egyenjogúság alapján ren­deződjön. Nagy feladat há­rul majd a területi szövet­ségek titkáraira, az ő ten­nivalóikat is nekünk illene meghatároznunk. — Mit tart legjelentő­sebbnek a kongresszus ősz- szehívásában? — Mindenekelőtt azt, hogy kisebb-nagyobb gondjain­kat egyaránt megvitathat­juk. Hiszen még törvény- hozásra, törvénymódosítás­ra is tehetünk javaslatot. En például javasolni szeret­ném, hogy a nyugdíj-korha­tárt a tsz -ekben Is csök­kentsék ipari színvonalra. Természetesen erre gazdasá­gi számítások, egyéb vizsgá­latok szükségesek. De vé­leményem szerint a tenden­cia ez keli legyen... Lakos György jutalmazási rendszer, a párt, hogy szóba került ä kapcsolat szakszervezeti és gazdasági továbbfejlesztésének a lehe­vezetők viszonya érdekel min­ket — mondta. Tíz perc sem telt el, kibon­takozott a vita. Az egyes kér­désekről részletesen tájékozód­tak a vendég szakszervezeti vezetők. Vertheim Jánost, a tősége is. — Hasznos lenne mindkét fél számára, ha megteremt­hetnénk valamilyen formá­ban a szakemberek munka- kapcsolatát — fejezte ki vé- _ , , , leményét Cs. Nagy László Bojki Állami Gazdaság szak- igazgató. — Nagyon jó dolog, szervezeti bizottságának el- hogy a dolgozók csoportjai, nőkét — aki hősiesen végig ... néha,iv naDüg iato- tolmácsolta a megbeszélésekei vezf néhány napos unó — legjobban az foglalkoztat- gátast tesznek kölcsönösen ta, hogyan jutnak le a kü- egymásnál. Amint ez már Épül a központi major Több millió forintos épít- teheneket. A jelenleg leg- kezés folyik a nógrádmarca- korszerűbb szovjet vákuumos li termelőszövetkezetben. A fejőgéprendszert szerelték fel központi majorban már elké- az épületekben, szült az egyik száz l’érőhe- ^ mellett épül fel lyes tehémistállo, ahova már a fcflapantl takarmányos épü­let, amely háromszáz tehén bekötötték a jószágokat. A ^ .. .............. m ásodik ez száznyolc lé- etetésére elegendő takarmányt rőhelyes — istálló most ke- tárol Készülnek mér a ma­szül. A bal assagyarmati sző- jor közművesítésének a ter- vetkezetközi építési vallalko- ^ ,s Hfl QZ ,dén leÄZ c!e_ zas vezetői szerint jun,us végén fedezet, ezt a átadják használatra a terme- .... . , l&zövetkezetnek. Mindkét te- r‘1,Jnkal * megkezdik azepi- hénistállóban géppel fejik a tők. c Az. öntödében A tetőablakon széles sugár- tünk ki sehogy sem. Alig ban tör be a tavaszi napsu- kerestem ezerháromszázat. JPe- gár. A neonfényt akár kikap- dig szép szakma ez. Jó mun- csolhatnák. Daruk emelnek kát csalt lelkiismeretesen le- több mázsás forma&zekrénye- hét végezni. Valahogy az Ón­két. A kohóban lassú mór- érzetemet bántotta az, hogy gással olvad az acél. Festett csak silány munkával, hajrá- famintákat illesztenek a szék- Val lehet teljesítményt felmu­rényekbe. Tompa pufogásaal dolgoznak a sűrített levegős tömítők. Verik a homokot ke­ményre. Óvári János, a sziltár ter­metű öntő megsimogatja a fo­gaskerék mintát, azután a la­pátot fogja. Szórja egyenle­tesen a formázó homokot. Elnézem kimért mozdulatait és szemét, ahogy munka köz­ben hol az egyik, hol a má­sik társára, illetve nem is az tatai. Ezért hagytam itt az öntödét és elmentem a bányá­hoz. Jobb helyem volt, köny­következik, Itt meg arra tere­lődik a beszélgetés, hogy ma­holnap nyugdíjba mennek az Idősebb öntök és md lesz az utánpótlással? Erre a szakmá­ra nagy jövő vár. Itt az Acél­árugyárban is vagy tíz új ön- tösza krnunkás kellene folya­matosan évről évre. — Épül a centrolit is — lenek. Kokllla gyártás Is fo­lyik tízezer tonnás nagyság­rendben, gépöntvénybői 21UU tonna, Ózd számára henger­ből évi kilencszáz tonnát ön­tenek. Van öntvény, ami a 20 dekát sem éri el, de van 12 tonnás darab is. Többazuz féle a megrendelés szerint. Tavaly túlteljesítették két szá­zalékkal a tervet, nyereség- részesedést kaptak. Selejtjük Kimer Óttó gyárrészleg fő­mérnök tájékoztatása szern-.t nem érte el az 1,2 százalékot az országos 4—3 százalékos át­veti közbe valaki. Oda is laggal szemben. Ezekre sz nyebb munka és nagyobb ke- nógrádi munkaerő kell, sok- eredményekre joggal büszkék reset, de én mondom, keserves sok Öntő. Ennek a szakma- lehetnek az Acélárugyár öntői, volt az a hét hónap. Alig vár- nak már azért Is nagy lesz és másra is. Arra. hogv aki itt a jövője, mert ha az új itt tanulta a szakmát és nias- üzem belép, akkor majd egy- hova került, az mind megáll­szerre kell sok ember. ta a helyét. Többen vezető — Valahogy talán félnek beosztásba kerültek, a szakmától a fiatalok. Pedig Óvári János inár ismét for- a mi időnkben, amikor még máz. A homok minőségét nő­ié óráikat is dolgoztunk és a zi, majd döngölni kezdi. A tam, hogy hívjanak, jöttem vissza, mert ezt tanultaim és szeretem... — Mondtam én akkor János bácsi, hogy visszajön maga még —■ szól közben Lengyel István, az üzemvezető nevetve emberre, hanem a kezére, az és még hozzáfűz1: — Azóta tanulón elcsattant gyakran a kohó előtt csoportosulnak, előtte álló formaszekrényre fi- azért történt egY kis fejlődés, művezetői pofon, egész más Csapoláshoz készülnek. Bont­gyei, öten dolgoznak a cső- igaz-e? volt. Itt is változott a munka, ják a csapolőnyílást. portban ésóa vezetőjük Most — Történt bizony. amit azelőtt kézzel végeztünk. Mintha millió csülagszórót is, a fogaskeréken kívül még — Mennyire rúg a kereset például a döngölést, azt most gyújtottak volna egyszerre, egy sor kovácsüllőt formáz- most? sűrített levegővel csináljuk^ és úgy szikrázik a kitörő folyé­nak. Mióta öntő? Kérem már negyvenegy — Hát olyan kettőkilenc— tegyük hozzá, a kereseti lehe- kony acél. A tégely tetejéről háromezer megvan és én azt tőség sem rossz. Van itt olyan lehull a salak. Szemüvegen mondom ennél rosszabb ne is, aki a szakmai tudása miatt át nézem, aranynak tűnik ívoi húztam le itt a szakmá- legyen, mint ahogy most W- b’'emelt 13,50. vagy 14 forte- öntenek. A szekrények lassan bnn illetve... és itt meg­áll. — Az úgv volt hogy annvi ra feszítették egyjdőben a kö­vetelményeket, hogy nem jöt­alakult. Ez becsületes munká- tos alapórabért kap és még val teljesíthető. erre jön a teljesítmény. Félrehúzódunk, mert a dar” Sok minden szóba kerül, kész formaszeki’ényt cipel a Évente háromezer tonna acélt, kohó elé. Hamarosan az öntés 80 tonna kovácsolt üllőt ön­megtelnek Kint az. udvaron a naós v»w;;á, ia az öntvén vek >i inSségé' Rakodnak. ífrakól a késztermék. Boció János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents