Nógrád, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-09 / 83. szám
1987 április 9. vasárnap RÖGRÍB A reform középpontjában Mi az oka annak, hogy az új gazdaságirányítási mechanizmus irányelveiben alapvető helyet foglal el a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos feladat? Sokrétűsége, bonyolultsága, vagy egyéb más problémák miatt kerül manapság oly gyakran szóba ez az új tennivaló? Ma egy új ipari forradalomban élünk, amelyben a modern technikának döntő szava van az ország fejlődésében. A tegnap még nagy eseménynek számító technikai érdekesség, holnap, vagy holnapután már elavultnak tekinthető, mert az újabb tudományos siker maga mögé utasítja a korábbiakat. Elég csak a műanyagoknál bekövetkezett változásokra utalni. Tizenöt esztendővel ezelőtt a műanyagok hőállóképessége 200—250 fok volt, ma pedig megközelíti az 1000 fokot. Mindez új távlatokat nyit, új lehetőségeket biztosít a termelés különböző területein. Az automatizálás elterjedésével pedig olyan erőteljes fejlődés következett be, amelyet 10—15 évvel ezelőtt elképzelni sem tudtunk. Ha az előbbiekhez hozzávesszük a fejlesztői munkában bekövetkezett nagyméretű társadalmasítást, világossá válik: miért szerepel központi kedésként az új gazdaságirányítási mechanizmusban a műszaiki fejlesztés. Ebben a fogalomban a gyártmányfejlesztéstől, a műszaki továbbképzésig, a gyártástechnológiától a nép- gazdasági beruházásokat előkészítő műszaki tanulmányokig sok minden Beletartozik. Mégis mi az, ami megyénk gyárainak, üzemeinek, vállalatainak szempontjából, a jövőt illetően fontos, hol kell a jelenleginél gyorsabb tempót, erőtel jésébb ütemet diktálni? Kezdjük a gyártmányfejlesztéssel. Megyénk üzemeinek sajátosságából fakad, hogy a piacok megtartása szempontjából elsősorban a meglevő gyártmányok, termékek korszerűsítését, modernizálását tűzik ki célul. Ennek több oka van. Minimális a kockázatvállalás, nem kell hozzá nagy, kutató apparátus és ami igen fontos: a belefektetett élő és holt munka viszonylag gyorsan megtérül. De az előnyös változásoknak vagyunk tanúi, A Salgótarjáni Acélárugyárban két év alatt 17 új gyártmányt vezettek be, számosat pedig korszerűsítettek. Már gyártják a Wársava és Moszkvics gépkocsikhoz szükséges féktárcsákat. Jelenleg 800 különböző méretű és kivitelű exportterméket állítanak elő, amelyet 65 országba szállítanak. Az Öblös- üveggyárban is gyakorlattá vált, hogv a vevő határozza meg, mit termeljenek. A Síküveggyárban az első osztályú exportképes üvegíermelés mennyiségének növelése áll a műszaki fejlesztés homlokterében. Emellett több új termék kikísérletezésével és előállításával foglalkoznak. A Bányagépgyár műszaki kollektívája elkészítette a szekrényes profilú süveggerenda null-szériáját, az SZG típusú szállítószalaggörgő kikísérletezésével pedig most foglalkoznak. A tűzhelygyárban egy modernebb gáztűzhely kialakításún fáradoznak. Az ötvözetgyárban számos új ötvözőanyagot állítanak elő. Mindezekből kiderült: gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetőink értik, hogy' létbiztonságukat csak úgy alapozhatják meg, ha gyorsan igazodnak a piac változó igényeihez. Sőt új gyártmányok sokaságával, számukra kedvezően befolyásolják azt Mi az, ami miatt ma még zökkenők vannak. Sajnos az új gyártmányok bevezetésénél elhúzódnak a kísérletek, hosszú az átfutási idő sitb.. Miért van ez? Egyes helyeken az új követelményekkel ellentétben félnek a kockázatvállalástól. Ez a gyármáayfejlesz- téssel eddig ts együtt járt, noha a korábbi években a túlzott központosítás következtében ez részben elhárult a gazdaságvezetők feje felől, mert elsőrendű feladatuk a terv maximális teljesítése volt. A kísérletezés viszont zavarta a folyó termelést. A múlt gyakorlata még ma is kísért. Egyes újítók elmondják: csak akkor foglalkozhatnak kísérletezéssel, ha van szabad kapacitás a termelő részlegekben. Jövőben fordított lesz a helyzet: a kutatás, kísérletezés teremalakítása nehezen, vontatottan megy. Ha valahol igen elmaradtunk, akkor a gyártásfejlesztésben sok a törleszteni való. Sokan ezt a fogalmat is leszűkítik, még pedig a korszerűbb technikák alkalmazására. Ez helytelen. A gyártásfejlesztés a gyártásmegszervezését és a berendezések korszerűsítését, más szóval mechanizálását is jelenti. A gyártásiéj lesz tói tevékenység megjavítása érdekében igen sok elképzelés van „forgalomban.” A többi között foglalkoznak olyan gondolattal, hogy a gyárberendezések fejlesztések érdekében a jövőben lehetőséget biztosítanak a gyárak vezetőinél:, a számukra nem megfelelő berendezések eladásához. Addig is, amíg a különböző elképzeléseket hozzáigazítják a népgazdaság anyagi lehetősegeihez, helyes lenne előbbre jutni olyan területen, amelyeken gyors eredmény van kilátásban. Például a munka- és üzemszervezésben, az anyagmozgatás egyszerűsítésében, a gyártási utak lerövidítésében. Persze jó lenne a munka hatékonyságának növelése érdekében gyorsan felülvizsgálni a hatásköröket, s hozzáigazítani a ma. illetve a jövő követelményeihez. Ha lassan is, de egyre erőteljesebbé válik a felismerés: a gyártmány és gyártásfejlesztés meggyorsításának igénye nem a holnap, hanem a ma feladata. Meghatározott szerepe van a gyárak jövőjének kialakítása, és a népgazdaság egészséges fejlődése szempontjából. Bebizonyosodott, hogy kockázatvállalás, vállalkozói kezdeményezés nélkül nincs előrehaladás, hogy a korábbi fogalmak új értelmet, új tartalmat kapnak, új tennivalók elé állítják a vezetőket és dolgozókat. Mert akármilyen területét is nézzük a termelésnek, a jövőben felszakadnak azok a zsilipek, amelyek eddig fékezték a műszaki fejlesztői munkát. Eredmény viszont csak akkor lesz, ha a gyárigazgatótól kezdve az anyagmozgatóig mindenki egy akaraton van, teljes tudásával és felelősséggel munkálkodik a helyes elképzelések megvalósításáért. Ha nem is ezekkel a szavakkal, de ez is benne van a műszaki fejlesztést szorgalmazó határozatban. Ven esz Károly Harminc esztendő Több mint harminc esztendeje végezte el a mezőgazda- sági akadémiát. Azóta egyfolytában szolgálja a földet Boros Béla. a ceredi termelő- szövetkezet főagronómusa. A szolgálati idő nagy része itt Nógrádban telt el. Mindössze két évig volt segédtiszt Somogybán. Onnan Balassagyarmatra került, az állattenyésztő egyesülethez. Később, amikor a városban megindult az ál lattenyésztő-törzskönyvező iskola, tanárnak hívják. Tanít és az iskola tangazdaságában főállattenyésztő. Másodállásban, de az egész ember igyekezetével végzi munkáját. Amikor Szécsényben megalakul a termelőszövetkezet valóságos küldöttség megy érte. Hivják haza főagronómus- nak. Szécsényből nősült, ott telepedett ie, ismeri a falut. Vállalja a megbízatást. Irányít. szervezi a munkát öt kerek esztendeig. — Könnyű ott dolgozni, ahol olyan összhang van a vezetők között, mint Szécsényben ... Nagyszerűek az adottságok is. És a tagok előtt ott van az eleven, követendő példa, a tangazdaság ... Derűs mosoly van az arcán. M;ntha a távolság megszépítené azokat a nehéz időket. Mert a kezdet korántsem volt ilyen dérűs, egyszerű. Nagyon sok munkát, nyugtalan, lázas, napokat, hónapokat takarnak az elszaladt, évek. Kialakítják a határban az 50-— 60 holdas szép nagy táblákat. Boros Béla amellett, hogy irányítja a mezei munkát, tanácsokat, utasításokat ad az állattenyésztőknek, gépekért, építőanyagért szaladgál. Anekdotába illő leleményességgel szedik össze a szükséges anyagokat, gépeket Budapesten, Miskolcon, Egerben. A falu szélén, szinte a földből nőnek ki a gazdasági épületek. Alig teb'k el néhány év, ott a korszerű major állatszállásokkal, rendezett utakkal. Egymás után vásárolják a traktorokat. a szükséges munkagépeket. Berendezik a javító- műhelyeket. Lassan teljesen függetlenítik magúkat a gépállomástól, saját lábukra állnak. A szécsényi II. Rákóczi Termelőszövetkezetet ma már az elismert, korszerű nagyüzemek között tartják számon. Eredményei túljutottak a szűk kis világ, Nógrád megye határain. Egész sor növény átlagtermése — a búza. burgonya, cukorrépa —, a sertéstenyésztés eredményei elérték, sőt túlszárnyalták a tanító, a tangazdaság eredményeit. S ehhez elég volt öt év. öt küzdelmes, munkás esztendő. Azért, hogy Szécsény és Cered kissé távol esnek egymástól Boros Béla gyakran kap híreket légi szövetkezetéből. Részt vett a zárszámadó közgyűlésen is, felszólalt, gratulált az eredményekhez, amelyben egy „kicsit” benne van az ő fáradozása is. — Örülök, hogy sikerült olyan főagronómust találni ok, mint a fiatal Bene József. Ügy látom talpraesett, szorgalmas. hozzáértő ember... — mondja, őszinte csengése van minden szavának. A szécsényi emberek becsülték, szerették a főagronómust. Elismert, jó vezető volt. S ő mégis eljött. Második éve már, hogy otthagyta Szécsényt. Cered kedvéért. Miért? — Sokan kérdezték ezt tőlem akkor is. s kérdezik azóta is. Szécsény jó szövetkezet. Most meg már úgy ment minden, mint a gondolat. Itt Gereden nehéz körülmények között dolgozunk. Tízezer hold. öt község gondja. .. Hát igen. .. Nehéz ezt megérteni. De akkor sém tudtam, most sem tudók más magyarázatot adni. mint ami a valóság. Engem mindig érdekel az úi. az izgalmas dolog. Ilyen a hegyvidéki gazdálkodás is. Hogyan lehet úgy megszervezni a munkát, hogy a hasznot ne eméssze fel az óriássá duzzadt termelési költség... — Egészen belemelegszik a magyarázatba. Ezért vállalta a ceredi termelőszövetkezet. Ott aztán élőről kezdődött minden. Éppen úgy, mint annak idején Szécsényben. Hosszú beszélgetések, a szövetkezet vezetőivel, a tagokkal. Tanácsot kért tőlük, hogyan induljanak, hogyan szervezzék a gazdálkodást? — Az adottságokból következik. hogy az állattenyésztés és juhtenyésztés fejlesztése a járható út számunkra. Természetes, hogy ennek szolgálatába állítjuk a növénytermesztést... Igen ám — ráncokba szalad homloka, ahogy mondja, — de a talajerővel és a hozamokkal nálunk még baj van... A vízmosások szabdalta dombok valósággal eszik a gépeket, az alkatrészeket. Drágán termelünk. A tagok azonban ilyen körülmények között is keresni akarnak. Kutatjuk tehát azokat a lehetőségeket, amelyekkel jövedelmezőbbé tehetjük a gazdálkodást. Majd arról beszél, milyen jól jött a kormányhatározat, amely ..engedélyezte” a segédüzemek megszervezését. A szövetkezet elnökével, ifj. Molnár Pállal összedugták a fejüket és kiderült, egy egész sor ilyen lehetőség van a szövetkezetben. Kőbányát nyitottal:. Helyben dolgozzák fel a 2700 hold erdő fáját. A szövetkezetben sok a rozs. Szalmájából most kötelet készítenek. Még seprőt is kötnek a tagok. Így hasznosítják . a nyírfát. Tavaly nehéz évük volt, mégis 30 forintot fizettek munkaegységenként. Úgy 15—16 forint között mozgott a prémium is. A határozatoknál szemmel láthatóan szívesen időzik Boros Béla. Különösen sokat beszél az állami támogatás új rendszerérői, az ártámogatás bevezetéséről. A várható változások elé nagy várakozással tekint. — Részt vettem a megyei küldöttértekezleten — mondja. — Sok szó esett a termelőszövetkezetek önálió gazdálkodásáról, amely ha felelőséggel párosul, egyaránt szolgálja a szövetkezetei és a népgazdaság érdekeit is. Sokat várok az érdekképviseleti szervektől, a termelőszövetkezeti tanácstól és a területi szövetségektől is. Az országos szövetkezeti kongresz- szus, amely létrehozásukról dönt. bizonyára egy sereg olyan gondtól megszabadítja a szövetkezeteket, amelyek most még nehéz akadályként jelentkeznek nálunk is.. A termelőszövetkezetek országos kongresszusán 12 küldött képviseli majd Nógrádot. A küldöttek között lesz Boros Béla, a ceredi termelőszövetkezet főagronómusa is. Vineze Istvánná dt g^üfuiaziita Uhui sem lebecsülendő, hogy gyáraink ilymodon helyt tudnak állni a kül- és belföldöd folyó versenyben. E tekintetben majdnem minden gyárunkban igen ti meg a termelés folyamatosságát. Tehát a tudomány is nágyobb szerephez jut. Hiába van bevezetésre váró sok új gyártmány, ha az üzemszerű termelés ki— Csak azt ne tessék kérdezni, hogy mennyi zsebpénzt kapok, mert tudom, hogy az újságírók erre kíváncsiak. Pedig tessék elhinni, hogy egy tizenhat éves lánynak is vannak kiadásai. Nem lehet mindent a mamától kérni. Nem füzetekre, könyvekre gondolok, de például, ha meg alkarok venni egy divatlapot, akkor a zsebembe kell nyúlnom. — Tudom, minek divatai egy gimnazista lány? Ezt már egyik tanárnőnk is mondta, de akkor csak vitatkoztunk rajta magunk között, nem tudtuk pontosan meghatározni. Szerintem a divat és a jóízlés közé egyenlőség jelet tehetünk. Vagy talán még pontosabban így állíthatom fel tételemet: Divat + Jóízlés = Egyéniség. Persze, más is meghatározza az ember egyéniségét, de most konkrétan erről tetszett kérdezni. — Nem vagyok híve a miniszoknyának, de nem is ítélem el. Ha jól mutat, akkor viselje, akinek tetszik. Az mindig attól függ, hogy kinek mi áll liLtííialóíjfa jól. Én hiába rakom kontyba a hajamat — a mama mindig ezt szeretné —, ha egyszer ellenkezik az egyéniségemmel, liehet, hogy más szemében jól áll, de mégiscsak nekem kell viselnem. Én nézek a tükörbe, és látom, tapasztalom, hogy mii tudok elviselni magamon. Mert szerintem a divatban, fésülködésben első az egyéniség, és nem az, amit mások mondanak, diktálnak, kitalálnak. — Az egyéniséget és a jó ízlést pedig már az iskolában kell kifejleszteni, vagy még pontosabban az iskolás korban, amikor még helyesen érvényesülhet a felnőttek presz- sziója, akarata. Ezt valahol olvastam, egy külföldi könyvben és nagyon megmaradt bennem. — Jeles tanuló vagyok, már tetszett mondani, hogy azért is választott engem a beszélgetésre. Engem sohasem noszogattak a szüleim, hogy tanuljak. Ha egész délután játszottam akkor sem szóltak, mert tudták, hogy a leckém mindig rendben van. Készület- lenül még sohasem mentem az iskolába. Szeretnék valami lenni. — Életcélom? Tanítani akarok. Ugye határozott kijelentés, pedig a családban nincs pedagógus, és a szüleim sem mondogatják, de szép hivatás. Nevelni a gyerekeket és ahány gyerek, az mind másfajta. Erről már beszélgettem az osztályfőnökömmel é$ akkor tetszett meg igazán ez a pálya. Talán ezért is olvasok sok lélektani könyvet, szeretném megismerni az embereket. — A fiúk? Csak beszélgetek velük, de nincs határozott véleményem róluk. Ök is fiatalok és bizonytalanok, akárcsak én. Tessék elhinni, különösebben nem érdekelnek, pedig mások már udvaroltat- nak maguknak. Nem húzódok vissza, csak nem szeretnék csalódni, pedig sokszor hallom, hogy az első, az úgynevezett nagy szerelemben mindig csalódnak az emberek. Én ezt elkerülöm, ha lehet. — Első a tanulás. Az édesapám már túl volt a negyvenen, amikor leérettségizett, láttam, hogy mennyit szenvedett a tanulással. Nekem most könnyen megy, most kell megtanulni, amit lehet. Később már nem lehet pótolni. Honnan tudom ezt tizenhat éves koromban. Tessék elhinni, hogy mi odahaza sokat beszélgetünk komoly dolgokról. A szüleim felnőttnek tartanak és így is beszélgetnek velem, és ez olyan jól esik. — Én azt mondom, hogy a felnőtteken nagyon sok múlik. Mennyire értenek meg bennünket. A múltkor az utcán ránk szólt egy bácsi, mert négyen nevetgéltünk. Nem mondom, elég hangosan felnevettünk, de azért nem csináltunk botrányt. Rosszul esett, hogy megrótták a vidámságunkat. — De hát mi rossz van ebben? Odahaza egyedül vagyok és tanulok, vagy olvasok. Parkban ülni még hideg van, cukrászdába nem szeretek járni, ráérek még. Mit csináljunk mi tizenhat évesek? Az utcán beszélgetünk és nevetünk. Ez olyan nagy baj? — Mozit, tévét nagyon szeretem, csak az a baj, hogy ma már ritka az igazán nekünk szóló színdarab és film. Könyvet sem lehet találni m-g ónknak. Vagy túl gyerekes vagy pedig annyira felnőttek nrob- lémáival foglalkozik, hogy nehezen érti nxeg az ember. — Ne tessék haragudni, de mennem kell, otthon akarom átnézni a divatlapot... *• b. összecsukható kivitelben készül a Csepel Autógyárban a „Csilla” elnevezésű kerékpár, amelynek ülése és kormánya állítható, vázcsöve összehajtható, s az egészet egy gumihevederrel lehet rögzíteni. Nógrádi László, tervező bemutatja a ’ csepeli gyár újdonságát (MTI foto — Maár Marianne felv).
