Nógrád, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-01 / 77. szám

1967. április 1 szombat »OSIMD Méltók szerzett jó hírükhöz A MÁV—AKÖV közös brigádok versenyének eredményei Amikor 1964-ben a komplex nyolcvanegy komplex brigád szállítási brigád a salgótarjá- működik, közülük negyven- ni külső pályaudvaron meg- négy már elnyerte a szocialís- alakult, ki hitte volna, hogy ta címet. Eredményeikre jel- 1 szágos jelentőségű mozga- lemző, hogy tavaly — lénye­um születésének vagyunk ta­núi. A MÁV—AKÖV közös 'rigádokat a szükség hozta letre. Az ipar és a mezőgaz- c.ság termékeinek elszállí­tása váró mennyisége évről t •• emelkedik. A két közle- i é?i ágazat eszközeinek kor- 1 jzott volta egyre nehezebb í adat elé állította dolgozóit. Mi'Jen erejük megfeszítése eU -pére sok volt a rendelte­tési helyére késetten érkező áru állomáson vesztegeltek a terméke kkel megrakott vago­nok, milliókra rúgott a kése­delmes kocsikirakás miatt ki­szabott bírságok, kötbérek összege, vagonok ezrei na­pokig nem vehettek részt a forgalomban. Ily en körülmények ösztö­nözték a két szállító szerve­zet közeledését, szövetségét. gében azonos eszközökkel, de nagyobb szervezettséggel, ke­vesebb munkabér felhaszná­lásával. a szállítási adminiszt­ráció egyszerűsítésével — az előző évhez viszonyítva, több mint tizenhárom százalékkal csökkent a rakodási idő, s ez mintegy hatvanhatmillió fo­rint népgazdasági megtakarí­tást eredményezett. Holott a MÁV—AKÖV komplex bri­gádok 1966-ban — 1965-höz képest — mintegy százezer vasúti kocsival többet kezel­tek. A salgótarjáni külső pálya­udvar közös szállítóbrigádjá­nak nem könnyű a dolga. A MÁV hat igazgatósága közül a budapesti a legnagyobb Több pályaudvara a salgótar­jánihoz nem is hasonlítható létszámmal, hatalmas forgal­Az első közös brigádok meg- mat bonyolít le. Tavaly az alakul, .a, viszonylag rövid idő alatt elért nagy eredmé­nyeik, a kocsik fordulási se­bességének meggyorsításában kiváltották e szervezetek or­szágos vezetőinek figyelmét. Támogatásukra irányelveket első félévben mégis a har­madik, a második félévben második lett a versenyben. Olyan pályaudvar mögött, mint a kelenföldi, amely csu­pán a nagyszámú külföldi vagon gyors kirakásával elért adtak. versenyt hirdettek, deviza megtakarítással előzte melyben a győzteseket meg- meg a tarjániakat. jutalmazták. És ma száz- A MÁV és az AKÖV ve­zérigazgatósága tavaly a hat vasúti igazgatóság kebelében működő legjobb közös brigá­doknak vándorzászlót alapí­tott. Salgótarjánnak ezúttal a második helyezésért járó díszoklevél jutott. Ünnepélyes átadására március 22-én, a külső pályaudvar klubjában került sor, melyen Rigó Lász­ló, az igazgatóság osztályfő­nöke, és Juhász József, az AKÖV-vezérigazgatóság osz­tályvezetője méltatták a sal­gótarjáni közös brigád sike­rét. Tagjai között húszezer forint jutalmat osztottak ki. De nemcsak ez emelte az ün­nepélyt követő ebéd, szórako­zás hangulatát, hanem az a tudat is, hogy 1967. eddig el­telt hónapjainak eredményei a vándorzászló esélyesei közé emelik a salgótarjáni közös brigádot. Várható, hogy az első negyedévben tovább csökken az egy kocsira jutó kirakási idő. Az eddig kezelt vagonok közül csak elvétve akad késve ki-, vagy megra­kott, s ezért az egy kocsira jutó késedelmi bírság alig haladja meg a két forintot, a tavaly első félévi csaknem tizennyolc, és második félévi hét forinttal szemben. A tarjáni közös brigád tag­jai a mozgalom úttörői. To­vábbra is méltók szerzett hírnevükhöz. 30 Egy százalék kultúrára — kevés Termelőszövetkezeteink zalékánál1 magasabban ália- megszilárdulása, jövedelmező- pítsa meg. Hasznos és szüksé- aégének emelkedése szükség- ges élni ezzel a lehetőséggel; szerűen együtt jár aszociális- kívánatos új, az önművelésre kulturális alap növekedésével, ösztönző intézkedések alkal- Erre, a felosztható jövedelem- mazása. nek legalább két százalékát Az idősebb korosztály szá- kell fordítani. Arra vonatko- mos tagja nem rendelkezik zóan, hogy ebből az összegből még a nyolcadik általános is­hány százalékot irányozzanak kólái végzettséggel. Sajnos, elő kulturális célra s hányat vezetők között is akadnak, szociálisra. — nincs rendelke­zés. A felhasználás módját ta­nulságos vizsgálat keretében elemezte a Rétsági járási Né­r>i Ellenőrzési Bizottság Diós- j' nő, Tereske, Romhány, Ké­sz. i és Nőtincs termelőszö­vet ’zetében. A1 alános és törvényes, hogy az alap felhasználásáról a két-hár >m-négy tagú szociá­lis — kulturális dönt. E bizottságok akik húzódoznak a tanulás­tól. Érveik között nem ritkán hallani, hogy az iskolázást nem követi nagyobb kereset. Többükből az önbizalom hi­ányzik, s ez tartja vissza őket attól, hogy szakmailag tovább képezzék magukat. Helyes volna — például — a megnövelt szociális alapból jutalmazni azokat, akik jó eredménnyel pótolják a hete­dik és nyolcadik általánost, bizottság példájuk másokat is serken- gyakor- tene a tanulásra, a nagyobb lati tén/kedése — nevük- ismeretkincs megszerzése el­kel ellentétben — a oszlatná az indokolatlan íé­szociális ügyekre korlátozó- lénkséget a szakmai tanfolya- dik. A "vizsgált tsz-ek helyi moktól, — s ez eredmény­adottságaitól függően áldoz- ként nagyobb általános és szakmai műveltségű gazdák, tak többet-kevesebbet szoci­ális, illetve kulturális célra. Diósjenőn és Keszegen ötven százalékkal több került az előbbire mint az utóbbira. Romhányban a szociális fel­használás majdnem három­szorosa a kulturálisnak; Te­reskén lényegtelen az eltérés. Nőtincsen ellenben majdnem ötször akkora összeget költöt­tek kulturális kiadásokra, mint segélyezésre. Jó a nőtincsi példa! — de nem azért, mintha helyes len­ne minden áron leszorítani a segélyösszegeket, hanem mert a kulturális alapból könyvet vettek, napilapokra fizettek elő, anyagilag támo­gatták a mezőgazdasági tanu­lókat. Szövetkezetenként belföldi közös kirándulásra évenként tizenkétezer-tizenhatezer fo­rintot költenek. Vitathatatlan, hogy ezek kellemes élményt nyújtanak a tagságnak, — ám kulturális értékük kétes. Inkább jelentenek vidám ki­ruccanást, mint ismereteket gyarapító utazást. A betegségi segélyt a szö­vetkezeteknek a szociális-kul­turális alapból kell biztosí- taniok így félő, hogy a kul­turális kiadásokra a jövőben még kevesebb jut. Márpedig a kultúrán takarékoskodni nagyon vitatható értékű ta­karékoskodás. önként adódik a megoldás: a tagságnak, pon­tosabban a közgyűlésnek joga van ahhoz, hogy a szociális­kulturális alap összegét.a fel­osztható jövedelem két szá­szebb eredményeket érhetné­nek el a termelésben is. A tatai gölöncsérek remekei Népművészeti anyagot gyűj­tenek a balassagyarmati Palóc Múzeum munkatársai, hogy ősszel, a múzeumi hó­nap alkalmával bemutathas­sák a nagyközönségnek. Leg­utóbb Diósjenőről érkezett igen értékes anyag a mú­zeumba. Mintegy hatvan, kü­lönféle népművészeti tárgyat leltároztak be, és közöttük van egy menyecske teljes öltözete. Igen értékes darab­jai a „leletnek” a cseréptár- gyak, tálak és főzőedények. Némelyik 20—30 literes, és még 1935—36-ban bennük főzték a lakodalmi ételeket. Mint a balassagyarmati Palóc Múzeum igazgatója, dr. Zólyomi József elmondotta, még egy községből sem érke­zett igen gazdag anyag. A cserépfazekak tatai gölöncsé­rek remekei, és érdekességei lesznek az őszi kiállításnak. Munkavédelmi ankét a szerkesztőségben II. Társadalmasítani a munkát felelősségre vonni a mulasztókat A vezetők feladata az irá­nyító munka, a technológiai fegyelem betartása. Azt már nézik, mi van a munkahe­lyen, de hogy tőle 20—30 méterre mi a helyzet, az már nem érdekli őket A bányai termeléshez jó szállító utak, levegő, szellőztetés, jó biztosí­tás is kell! Nagy a fejlődés ebben, de egy-egy módszer­nél, gépek alkalmazásánál hi­ányzik az emberek előkészí­tése, kioktatása. A szemlélet­ben kellene először változást elérni, mert nem egyszer csak a bírósági tárgyalásokon éb­rednek rá emberek, hogy tu­lajdonképpen milyen nagy is a felelősségük. Érdemes len­ne ismét felülvizsgálni, hogy az egyre korszerűsödő terme­lés gépesítése mellett, ki al­kalmas és nem arra, hogy ve­zető beosztást kapjon. Aki nincs tisztában kötelességével azzal nemigen lehet előre lép­ni a balesetek csökkentésében. Sok szó esett azokról a le­hetőségekről is, amelyeket al­kalmazni lehetne, illetve kel­lene a biztonsági fegyelem megszilárdítása érdekében. A törvény előírja a biztonsági szemléket. Ma már általában Igyekszenek mindenütt meg­tartani, bár sokszor hiányza­nak azok, akiknek ott kellene lenniük. A szemléken feltárt hibák megszüntetését egyes üzemekben még jobban kelle­ne szorgalmazni. A bányahatóság és a szak­szervezet illetékes felügyelői a balesetek megelőzése érde­kében élnek törvényadta jo­gaikkal. A bányáknál tavaly például 339 esetben állítottak le munkát a biztonsági előírá­sok betartásának hiánya miatt, míg a szakszervezeti szervek a többi üzemeknél 41 esetben állítottak le gépeket, hasonló okokból. A bányáknál csak­nem 64 ezer forint pénzbün­tetéssel sújtották elsősorban a vezető beosztásúnkat Az SZMT munkavédelmi felügye­lői 4200 forint bírságot szabtak ki. Ezek a számok azt bizo­nyítják, hogy a külső szervek kényszerültek munka-leállítás­ra, holott a közvetlen veze­tők is jogosultak, sőt köte­lesek lennének a munkát szü­neteltetni mindaddig, amíg a veszély fennáll. Az ankéton többen beszéltek a felelősségre vonások hiányá­ról, amit az üzemeknél csak akkor alkalmaznak, amikor már megtörtént a baleset és kényszerítő körülmények van­nak. Horváth Gyula, a Salgótar­jáni Acélárugyár munkavédel­mi osztályának vezetője töb­bek között elmondotta: — Nem egyszer tapasztalta, hogy például a karbantartók üzem közben akarják kijavítani a gépeket, mi teem törődve a biztonsággal, csak termeléski­esés ne legyen. Hiányolta, hogy az üzemi társadalmi szervek is inkább a termelést szorgal­mazzák ahelyett, hogy a tör­vények betartását, a bizton­ságot követelnék. Náluk is sok a tennivaló, hiszen vannak el­avult gépeik, melyek korsze­rűsítésre szorulnának, és üzem­részek is, ahol a feltételek nem felelnek meg teljes egé­szében az előírásoknak. A munkavédelem javítása, a balesetet megelőző munka el­képzelhetetlen a mulasztók szi­gorú felelősségre vonása nél­kül. Nem egyszerű dologról van szó, hanem áz emberek testi épségének védelméről. Többen beszéltek a balesetek kivizsgálását akadályozó dol­gokról. A sérülést nem jelen­tik azonnal az illetékeseknek, csak később, amikor már a nyomok eltűnnek. Ha a fele­lősség megállapításáról van szó, kezdődik a mentőakció. Ügy beszélnek a tanúk, ahogy saját vagy közvetlen vezetőik érdeke kívánja. így nehezítik az igazság feltárását. Hogyan lehetne a balesetek arányát csökkenteni? Ezzel a kérdéssel is foglalkozott az ankét valamennyi résztvevője. Tóth Sándor, a Síküveggyár­tól, Barna Ferenc az építő­ipari vállalattól, Daráz« Sán­dor, a helyiipartól és főleg Pál Lafos, az SZMT munkavé­delmi osztályának vezetője. Jobban társadalmasítami a munkát — ebben valamennyi­en egyetértettek. A meglevő jó rendeleteknek érvényt sze­rezni állandóan. Szigorítani az ellenőrzést, ahol kell beosz­tásra, személyre való tekin­tet nélkül alkalmazni a fele­lősségre vonást. A dolognak ez az' egyik oldala. A másik, ami talán ennél sokkal fon­tosabb: az emberek tudatának formálása. Ne csak azt tud­ják, mit kell tenniük, hanem érezzék a felelősséget is sa­ját magukért és munkatár­saikért. Ennek megvalósításá­ban igen nagy feladata van a munkásvédelmi őrhálózatnak. Állandóan ott vannak a mun­kahelyeken. Számuk a megyé­ben meghaladja a négyezret. Az Acélárugyárban szakonként mintegy háromszázain tevé­kenykednek. Óriási erő ez, ha valamennyien nemcsak szem­lélői, hanem szószólói a bal­eset eilend védelemnek. Arról is többen beszéltek, hogy a munkásvédelemmel foglalkozó társadalmi aktíváik és a munkásvédelmi őrök nem minden esetben kapják meg a kellő támogatást tevékeny­ségükhöz, hiányzik munkájuk megbecsülése. Észrevételeiket egyes műszaki vezetők félváll­ról veszik. Szégyenletes ese­tek is előfordultak. Munkás- védelmi őröket önérzetükben sértettek meg vezetők, ami­kor bejegyzéseiket olvasták. Aki a dolgozók észrevételeit, a hibák megszüntetését segíteni akaró véleményt így kezeli, nem lehet jó vezető. Az ankéton is bebizonyoso­dott: adottak a feltételek ah­hoz, hogy kevesebb legyen a baleset, csupán nagyobb fegye­lemre van szükség az élet minden területén. Szükséges, hogy kötelességét mindenki teljesítse. Elnézésnek nincs he­lye csakúgy, mint a szabály­talanságok rangsorolásának. Cserjést Miklós főmérnök mondta el, hogy nem egy ha­lálos baleset oka volt már je­lentéktelennek látszó kisebb mulasztás. Igen fontos, hogy a mun­kásvédelem minden téren kap­ja meg az őt megillető he­lyet A vezetők és dolgozók szemléletében egyaránt fontos, hogy kialakuljon a következő: termelni csak biztonságosan szabad, semmi szükség, hogy a terveket balesetek árán tel­jesítsék. Első az ember, és csak utána jöhet minden más, ami az ő érdekét szolgálja. Bodó János „ JH((//('iff a taoaiz Friss, tavaszi szél fut az ut­cán, a kertben, a mezőn. Fel­kap, megforgat mindent ami útjába kerül. Mintha csak tisztára akarná söpörni az utat, az étkező tavasz előtt. Időben készültek a tavaszi napok „fogadására” a szécsé- nyi II. Rákóczi Ferenc Ter­melőszövetkezetben. így az­tán nem is okozott gondot a munkák gyors indulása. — Már ahol a belvíz nem állította meg a gépeket fo­gatokat, emberéket — mond­ja Bene József főagrcmómus. — Mákot, borsót és árpát vetettünk. Jó 350 holdon.., Munkában vannak mind a talajelőkészítő gépek is. Ve­tik a szövetkezetben a cukor­répát s néhány nap múlva megindulnak a burgonyád Íté­lő gépek. — Kétszáz holdon termesz­tünk burgonyát az idén — magyaráz tovább. — A terü­let nagy részére, mintegy 190 holdra, előcsíráztattuk a gu­mókat. .. Ügy "számoljuk, áp­rilis 4-ig befejezzük a burgo­nyaültetést. .. A bizodalom nem alapta­lan. Emberek, gépek egy­aránt nagy lendülettel dol­goznak a szécsónyi határban. — Nem is volna semmi gondunk, bajunk, ha az a há­rom gép is mehetne —, só­hajt gondterhelten Bene Jó­zsef. De hát a gépek egyelőre állnak, s ha a Pásztói Gép­javító Állomás „igyekezete” változatlan marad, akkor nem is indulnak egyhamar. — Különösen a DT sorsa aggaszt —, panaszolja a fő- agronómus. — Garanciális javításról van szó... A gép­javító állomás szakemberei­vel személyesen is, telefonon is beszéltünk, Ígérték, hogy gyorsan helyrehozzák a hibát. Azóta napok telték el, de a szerelők nincsenek sehol... S hogy valóban kijutnak-e a napokban Szécsénybe? Ar­ra nincsen garancia. Vagy talán mégis? A gépjavító ál­lomás főmérnöke ugyanis azt mondja a telefonba: —•, A hibaelhárító kocsi reggél kiment... A szerelők megcsinálják a gépet! helyre is ramhányi elnöke Azóta bizonyára hozták a hibát. Kollár János, a termelőszövetkezet nem a gépekre, a szeszélyes időjárásra panaszkodik. Az egyik nap meleggel köszönt, csupa verőférmyel, a másik meg reggeli faggyal, csípős széllel. Jó lenne, ha már mele­Most már egymást éri a munka Romhányban is. Ért­hető, ha valamenrtyi ember ott sürög-forog a termelőszö­vetkezetben. A traktorosok vetnek, boronáinak, a fogato- sok a szervestrágyát hordják. Az asszonyoknak a kertészet, meg a gyümölcsös ad mun­kát. A szövetkezetiek nem tit­kolják; időben szeretnének végezni, már most a tava­szon, valamennyi tennivaló­val. így tervezték ezt a karancs- keszi Március 15. Termelő­get hoztak volna. Amolyan szövetkezetben is. Megszabták igazi tavaszi időt —, mondja. Később arról beszél, hogy azért a munkával nem vár­tak. — Százhúsz hóidra szór­tuk ki a műtrágyát. Száz holdon vörösherét vetettünk. Több mint hatvan holdon földben van az árpa is —, so­rolja. A- gépek most már min­dennap mennek. Hét trak­tor vetőgópet vontat és meg­kezdték az őszi szántások elmunkálasát. Űjra az elnök szól: — Előkészítettük a földet a cukorrépának is... Ha az idő egy kicsit melegebbre for­dul, megkezdjük a répamag vetését. a szövetkezeti gépek munká­ját és hatszáz normálholdnyl munkára szerződést kötöttek a Kisterenyei Gépállomással. És mégis, ha a tavaszi munkák­ról esik szó, Petróczi István agronómus szájából valóság­gal ömlik a panasz: foganatja. Pedig ha a gépek itt lennének már sokkal előbbre tartanánk... És sorolja, mit végeztek el eddig a maguk erejéből. — Az őszi kalászosok fej- trágyázását —, majd 630 hol­don befejeztük. Kétszázötven holdon, a tavaszi vetesek alá kiszórtuk a műtrágyát..A ta­vaszi árpa vetéstervünk 163 hold. Eddig jó ötven holdon került földbe a mag. Borsós lucernából harminchat hold a tervünk. Ennek még a fele sincs elvetve... Zabot harmincnyolc holdon termesz­tünk. Nyolc hold zabvetést végeztünk mostanáig... így beszélt, s a végén még hozzátette: Nem arról van szó, hogy nem végezzük el a munkát. Csak a mi erőnk kevés. Ezt szerettük volna megtoldani a gépállomáséval.- Két lánctalpas traktort, h°gy —ob.ocÍ időben elkészüljünk... Szécsenyben, Romhányban, Karancskesziben, de szerte a megyében napközben bené­pesül a határ. Emberek, gépek, fogatok dolgoznak, egyengetik a talajt, vetik a magot. S hiá­ba szürkül az ég alja, a gé­pek lámpája még sokáig vi­lágít kinn a földeken. A sok munkával, igyekezettel, re­ményekkel és gondokkal, csak megjött a tavasz. Vincze Istvánná Dutrát, UE—28-ast kértünk... Meg aztán a hozzávaló mun­kagépeket. ígéretben nem is volt hiány. Március 15-ét szab­tuk meg határidőnek. Azóta már több mint tíz nap eltelt, s egy DT kivételével a gépek nincsenek sehol... — Miért nem sürgetik a gépállomást? — Szóltunk már nem is egyszer —, mondja az agro­nómus. — De a szónak nincs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents