Nógrád, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-15 / 63. szám

VILÁG PROLETÁRJÁT, EGYESÜLJETEK! XXIII. ÉVF. 63. SZÁM ÁRA: 50 FILLER 1967. MÁRCIUS 15. SZERDA Tűz van odaát (2. oldal) Tükörkép Salgótarjánról (4. oldal) A megyei bajnokság nyitánya (3. oldal) A twz-tagfok «»Sí “apja Nagy és nevezetes napra virradt megyénk termelőszö­vetkezeti tagsága: ma kerül sor első ízben olyan megyei küldöttértekezlet megtartásá­ra, ahol a parasztság' közös céljai, érdekei, jövője érdeké­ben vitatja meg tapasztalatait és gazdag javaslatokkal ké­szül a következő egyedülálló eseményre, a termelőszövetke­zeti kongresszusra. Űjabb történelmi forduló ez a magyar parasztság életében: egyenes következménye a tár­sadalom szerkezetében beállott változásoknak, a szocialista rend következetes, szívós és lélkes építésének. Nem szorul magyarázatra, hogy a felsza­badulás előtt, de még a mező- gazdaság szocialista átszerve­zése előtt sem gondolhattunk erre a minőségi lépésre, hiszen a parasztság egységét, össze­fogását, egyértelmű és egymást segítő állásfoglalását megany- nyi ellentét akadályozta. Az idősebbek jól emlékez­nek még a két háború közöt­ti időszakra, amikor a dolgozó paraszt egyaránt nyögte a ki­zsákmányoló osztályok terhét, és a létért való küzdelem sú­lyát társaival szemben. A földbirtokok árnyékában síny­lődő agrárproletárok, zsellé­rek, a földtelenné váló vagy lelketlen erőszakkal feltörek­vő kisparasztok, az egymás el­len is acsarkodó közép- és gaz­dag parasztok világa volt az, s egyáltalán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy sokféle ré­teg jóformán csak ellentéteket ismert még hasonszőrű társai körében is. S a tőkések, föld- birtokosok még mesterségesen is szították ezeket az szerzési vágyban, kapzsiságban, ke­nyérharcban éleződő ellentéte­ket Sok faluban keltett viszályt a vagyonbelj ellentéteken kí­vül a nemzetiségi és vallási gyűlölködés, amely mögött mindig ott lapultak az uralko­dó osztály népellenes, kizsák­mányoló, nacionalista törekvé­sei. Á Felvég és az Alvég el­lentéte hányszor fajult dühös tettlegessé gig. a vak egyházi és nemzetiségi elfogultság hányszor nehezítette a nincs­telenek. napszámosok. sze­gényparasztok megértését, ösz- szefogását! Ds hiszen éppen az volt a cél: megakadályozni, hogy a parasztság haladóbb rétegei felsorakozhassanak a munkásosztály mögé! Mély és nehezen eltüntethe­tő nyomokat hagyott ez az át- kos örökség a felszabadulás után is. amikor a kommunis­ták, munkások harca eredmé­nyeként, a Szovjetunió győ­zelme és segítsége által sike­rült megszüntetni a kirívó társadalmi igazságtalanságo­kat. A kisparcellás gazdálko­dás keretei között még fel-fel- lobbantak a korábbi ellenté­tek. A feudálkapitalista múlt átkos maradványainak felszá­molása azonban a parasztság soraiban is nehéznek bizo­nyult, mert az egyéni gazdál­kodás újratermelte a maradi, önző gondolkodást és magatar­tást Később különösen kirívó­an nyilvánult meg az a szo­cialista kereteken belüli el­lentmondás. hogy már az ipar és a pénzgazdálkodás, a tudo­mány és az oktatás területén leraktuk a szocializmus építé­sének alapjait, de a mezőgaz­daság elmaradt az általános fejlődéstől. Szükségszerűen került sor tebá* a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésére, ami vég­re módot ad a parasztságnak is a társadalmi haladás elő­nyeinek élvezésére. Nagy és győzelmes küzdelem, sorsdöntő lépés volt ez parasztságunk életében, hiszen megszüntette a létbizonytalanságot, a haj­naltól» vakulásig tartó ember­telen munkát, lehetőséget biz­tosított a különböző technikai eszközök és a kémiai szerek alkalmazására, a nagyüzemi, korszerű gazdálkodás kialakí­tására. Tsz-tagjaink mai nagy jelen­tőségű tanácskozására soha sem kerülhetett volna sor a termelőszövetkezetek létreho­zása nélkül. Nemcsak azért, mert szövetkezet nélkül nem beszélhetünk szövetkezeti pa­rasztságról sem, hanem amiatt is, mert csak ez a lépés te­remthette meg az egységes pa­rasztosztály kialakulásának feltételeit Ez a lépés betető­zése az oiztályharonak, pa­rasztságunk közös érdekű, szándékú és célkitűzésű osz­tállyá kovácsolódik és nyu­godtan mondhatjuk, hogy né­hány év alatt leszámolt a ko­rábbi érdekellentétekkel. Az osztályharc az új módi terme­lő munkában új formát öltött, a régi torzsalkodások ma már csak emlékként élnek, s ha akad nézeteltérés, annak reális Indokai vannak. A vallási, nemzetiségi rétegződés miatti ellentétek helyét ma már pa­rasztságunk életében olyan cé­lok váltották fel, mint a mun­kafegyelem érvényesítése, a vagyonvédelem megszilárdítá­sa, a terméshozamok növelése, a takarékosság és így tovább. Az egységes parasztosztály a kommunisták, a munkásosz­tály vezetésével mind töret­lenebből valósítja meg egy­séges céljait Nagy jelentőségű tehát ez a mai tanácskozás, amely a IJC. pártkongresszus határozatai­nak megvalósulásában újabb lépcsőfok. Először fordul elő ugyanis, hogy hazánk paraszt­sága közösen határozza meg jövendő útját amelyen haladni kíván, jövendő sorsát, amelyet maga szab meg és maga vá­laszt. Először fordul elő tehát megyénk mezőgazdasági dol­gozói körében is, hogy üzemi dolgozóként, nagy és felelősség­teli tanácskozáson készül a ter­melőszövetkezetek első kong­resszusára. A parasztság tör­vényt és irányt szab jövendő gyümölcsöző munkásságának. Megyénk tsz-tagságának fe­lelősségérzetéről, megfontolt­ságáról és felkészültségéről látványosan tanúskodtak már a jelölő gyűlések is, amelyeken javaslatokkal, tapasztalataik átadásával igyekeztek tartal­mat adni a kongresszusi ké­szülődésnek. Már a megyei ta­nácskozásra is nagy hozzáér­téssel és gondossággal válasz­tották meg közgyűléseiken a küldöttjelölteiket, hogy akit elküldenek a megyei tanács­kozásra, az szükség esetén kellő súllyal képviselni tudja megyénk tsz-tagságát a kong­resszuson is, s hazatérve be tudjon számolni a nagy ese­ményről. a határozatokról. Nem kétséges, hogy lesz mi­ről beszámolni. Hiszen első al­kalommal kerül sor ilyen ta­lálkozásra, s a szocializmus építésének olyan időszakát él­jük. amikor bőségesen van tennivaló gyárban és szántó­földön egyaránt. Köszöntjük tehát a tanács­kozás résztvevőit és kívánjuk, hogy végezzenek jó munkát hazánk, népünk, mindannyi­unk javái a! Lakos György Napirenden 4z állami, szövetkezeti és magánlakás építés fejlesztése Tegnap Salgótarjánban tar­totta az elmúlt választási cik­lus utolsó előtti ülését a Nógrád megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottsága. Az építé­si, közlekedési és vízügyi osz­tály, valamint a tervosztály vezetője jelentése alapján megvitatta az állami, szö­vetkezeti és magánlakás építkezés fejlesztésére előter­jesztett javaslatot. Az előterjesztés szerint me­gyénkben a harmadik ötéves tervi magánlakás építési elő­irányzat hatezer-hatszáz darab A tervek szerint ebből 710 társasház, 5890 pedig egyedi családi házként épül fel. A két városi- tanács, a salgótar­jáni és a balassagyarmati, megfelelő ütemben készítette elő elsősorban a társasház építési területeket. Salgótarjánban például már elkészült az öreg Jó- zsef-telep területének részletes rendezési terve. Itt a társasházak építését az OTP saját beruházásában tervezi. Az első ütemben 82 lakás beruházási programja már rendelkezésre áll, a kivi­teli terveket pedig a Tervező Iroda áprilistól szakaszosan készíti. A tervek szerint Se- baj-telepen 706 lakás helyez­hető el. Itt épül fel még az év folyamán a 24 KlSZ-társas- ház. A harmadik ötéves terv hátralévő éveiben a közmű­vesítéstől függően, további la­kások építhetők ezen a terüle­ten. Balassagyarmaton a Szomtagh Pál álcában kezdték meg a társasház építést, ahol 142 lakás építhető. Ebből 78 lakás kiviteli terve még a múlt évben elkészült, s a tervek szerint az első la­kásokat még ez év májusában átadják a tulajdonosoknak. Ugyancsak Balassagyarmaton a Rákóczi út 44—46 számú foghíjas területen az OTP járási székházakkal együtt 15 lakás építését tervezi saját beruházásában. Megindult a társasház építési akció Pász- tón és Szécsényben is, kidol­gozás alatt áll mindkét köz­ség területrendezése. A harmadik ötéves tervben a magánlakás építések nagy része családiház formájában valósul meg. A végrehajtó bizottság fog­lalkozott a telekellátottság­gal is. A megyében mintegy 12 ezer beépítetlen telek van, ebből 6 ezer korlátozás nélkül beépíthető a harmadik ötéves tervben, ami fedezi a szám­szerű szükségletet. Annak el­lenére, hogy a szükséges ren­dezési tervek általában elké­szültek, a telkek kisajátítá­sának vontatottsága azonban még ma is gátolja a tervsze­rű családiház építést. Éppen ezért, a végrehajtó bizottság úgy foglalt állást, hogy a megfelelő telek ellátás­sal a választék biztosításá­val fokozni kell az építé­si kedvet. Néhány gond is gátolja a családiház építkezést. Ezek közé tartozik az anyagellátás­ban tapasztalható hiányosság, hiszen az elmúlt évben fala­zóanyagból, cementből, tető- fedőanyagból, fából és nyílás­záró szerkezetekből mutatko­zott hiány. Törekedni kell ar­ra, hogy a jövőben folyamatos legyen az anyagellátás, bizto- s tsák a csa’ádi. társasház épí­tési akció sikeres megvalósí­tását. A végrehajtó bizottság intézkedési irányelveket fo­gadott el az állami, szövetke­zeti és magánlakás építés fejlesztésére. Javult megyénk egészségügyi helyzete Megtartották az Orvos — Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének nógrádi küldöttértekezletét Az Orvos—Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezetének nóg­rádi választói közgyűlését teg­nap Salgótarjánban, az SZMT- székházban tartották meg Az elnökségben helyet foglalt Gé- czi János elvtárs, az MSZMP Nógrád megyei bizottságának titkára, dr. Gál György elv­társ, a Központi Bizottság Tu­dományos és Kutatási alosz­tályának vezetője, Kontsek Aranka, az Orvos—Egészség- ügyi Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének osz­tályvezetője és Vadkerti Ló- ránd, az SZMT titkára. Dr. Merényi Sándor elnök­letével értékelték az elmúlt négy év munkáját és javasla­tokat tettek az újabb időszak feladatainak a megvalósításá­ra. Az írásos beszámolóhoz Fa­zekas Vilma megyebizottsági titkár fűzött szóbeli kiegészí­tést Négy évvel ezelőtt az egész­ségügyi szakszervezetek négy fontos teendő megvalósítását tűzték ki célul: a megye egészségügyi ellátásának szín­vonalát emelni, a dolgozók szakmai képzése mellett poli­tikai nevelőmunkát folytatni, élet- és munkakörülményeiket továbbjavítani, és a szakszer­vezet vezető és elenőrző tevé­kenységét fokozottabban ér­vényesíteni. A színvonalasabb egészség- ügyi ellátás érdekében létre­hozták a szakszervezet segít­ségével a Társadalmi Tervbi­zottságot. melynek feladata a népegészségügyi elképzelések kidolgozása és a beruházások figyelemmel kísérése, segítése, A fejlődés jellemzői: nőtt a kórházi ágyak száma, több órás az üzemi és szakorvosi x-endelés, több az orvosi kör­zet, jobb a szakember-ellátott­ság. Erre nagy szükség Is van, mivel a megyében a tár­sadalombiztosítottak száma az 1960. évi 72 százalékról 79 szá­zalékra emelkedett. Az üzem­egészség fejlesztésére a Bá­nyász Szakszervezette] kö­zösen orvos—műszaki találko­zókat szerveztek. Javítani való is akad azon­ban bőven: a rendelőintézetek száma a járób.etegek szakorvo­si ellátása még kívánnivalót hagy maga után. A fekvőbe­teg elhelyezési gondok az év közepén átadásra kerülő me­gyei kórházzal lényegében megoldódnak. A cél: 1970-ig elérni a 2000 ágyas megyei létszámot a jelenlegi 1714-ei szemben. Az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményei ja­vultak, különösen az 1966. IL 1-én bevezetett bérrendezés óta. Havonta Nógrádban csak­nem 160 ezer forinttal több bért kapnak az egészségügyi középkáderek. A szakszerveze­ti bizottságok figyelemmel kí­sérik a dolgozók érdekvédel­mét és intézkednek a vitás esetekben. A jövőben még na­gyobb feladatok hárulnak a szakszervezetekre; ezért to­vább kell erősíteni a tömeg­kapcsolatot és mozgalmi jel­legét. A hozzászólások után került sor a 33 tagú szakszervezeti tanács és a küldöttek megvá­lasztására, akik az SZMT me­gyei értekezletén és az Or­vos—Egészségügyi Dolgozók V. Kongresszusán képviselik szakszervezeti tagságukat. Új­raválasztották a megyei bi­zottságot is. Elnöke dr. Meré­nyi Sándor, titkára Fazekas Vilma lett, A küldöttgyűlés résztvevői ezután megtekintették a ..Nógrád megye egészségügyi fejlődése” című kiállítást. Fogadás a megvei tanácson ötven termelőszövetkezeti tag kitüntetése A Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága március 14-én, Salgótarjánban fogadást adott a megyei küldöttértekez­let alkalmából kitüntetett ter­melőszövetkezeti tagok, alapí­tó tagok tiszteletére. Részt vett az ünnepségen Matúz József, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának titkára is. Hajczinger György, a me­gyei tanács mezőgazdasági osz­tályvezetőjének megnyitó sza­vai után Tóth Béla, a megyei tanács elnökhelyettese emel­kedett szólásra. Azokat az as­szonyokat, férfiakat köszöntöt­te, akik ott voltak az első ter­melőszövetkezetek születésé­nél. s most is azon fáradoz­nak, hogy erősödjön, gyara­podjon a közösség. Ezután rö­vid visszapillantást tett az elmúlt esztendőkre, beszélt ar­ról, hogy a hajdani kis szö­vetkezetek általában erős gaz­daságokká terebélyesedtek. Elemezte a mezőgazdasági termelés növekedését, a me­zőgazdaság, a termelőszövet­kezetek előtt álló legfontosabb tennivalókat. Ezután került sor a kitün­tetések átadására. A Fölmű- velésügyi Minisztérium a Me­zőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést adományozta Koncz Lászlónak, a káliói Üj Tavasz Termelőszövetkezet traktoro­sának és Kiss Istvánnak. a nézsai Dózsanépe Termelőszö­vetkezet traktorosának. Kiváló termelőszövetkezeti tag kitüntetést kapott: Túrái Erzsébet, a patvarci Lenin Tsz tagja. Pénzes Istvánné, a hu- gyagi Magyar—Szovjet Ba­rátság Termelőszövetkezet bri­gádvezetője, Bucsánszki János. a herencsényi Lenin Hagyaté­ka Termelőszövetkezet mun­kacsapat-vezetője, özv. Bartos Istvánné, a galgagutai Tán­csics Termelőszövetkezet tag­ja, Lénárd József, a dejtári Jó­zsef Attila Termelőszövetkezet brigádvezetője, id. Sass Mi­hály. a balassagyarmati Palóc­föld Termelőszövetkezet tag­ja, Bombái János, az érsek­vadkerti Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet tagja, Zsiga János, a csecsei Madách Termelőszövetkezet tagja. Pongrácz Ferenc, az ecsegi Béke Termelőszövetkezet tagja, Papp János, a vanyarci Virágzó Termelőszövetkezet tagja, Laczkóvszki András, a keszegi Zöldmező Termelőszö­vetkezet agronómusa, Oravecz József, a szátoki Aranykalász Termelőszövetkezet elnöke. Po- vazsán András, a bánki Üj Ta­vasz Termelőszövetkezet, bri- gádvezetője. Kovács Mihályné, a nőtincsi Néphadsereg Ter­melőszövetkezet tagja és Si­mon Bálintné, a nagybátonyi Búzavirág Termelőszövetkezet könyvelője. A földművelésügyi minisz­ter elismerő oklevéllel jutal­mazta: Nagy Andrást, a palo- tási Május 1. Termelőszövet­kezet brigádvezetőjét. Szálkái Györgynét, a mátraszöllősi II. Rákóczi Termelőszövetkezet sertésgondozóját. Fekete Ju­liannát, a csécsei Madách Ter­melőszövetkezet tagját, P. Sza­bó Jánost, a diósjenői Űjba- rázda Termelőszövetkezet bri­gádvezetőjét, Zsomborka An­talt, a tolmácsi Szabadság Termelőszövetkezet állatgon­dozóját, Pribeli Jánost, a te­reskei Kossuth Termelőszövet­kezet állatgondozóját, Csábi Józsefnét, a csitári Március 21. Termelőszövetkezet növényter­mesztőjét, valamint Hanzel Já­nost, a becskei Űj Élet Ter­melőszövetkezet brigádvezető­jét Az alapító termelőszövetke­zeti tagoknak a megyei tanács elnöke ugyancsak oklevelet adományozott. Fiala József, a csesztvei Madách Termelőszö­vetkezet brigádvezetője. Lok- sa Pál, a csitári Március 21. Termelőszövetkezet növényter­mesztője. Horváth Sándor, a patvarci Lenin Tsz nyugdíjas tagja, Bágyon Pál. a galgagu­tai Táncsics Termelőszövetke­zet tagia. Jambrik György, az érsekvadkerti Magyar—Cseh­szlovák Barátság Termelőszö­vetkezet tagja. Szilfai József, a berceli Vörös Csillag Terme­lőszövetkezet tagja, Palkovics Béláné, $x nagyoroszi Úttörő Termelőszövetkezet tagja, Ta- káts István, a nőtincsi Nép­hadsereg Termelőszövetkezet tagja, Rezsnyák András, és Korenykovács András, a nóg- x’ádi Béke Termelőszövetkezet tagjai. Száraz István, a rom- hányi II. Rákóczi Termelőszö­vetkezet tagja, Koczkár Ká- rolyné, a legéndi Ady Endre Termelőszövetkezet brigádve­zetője, Mikula János, a zsuny- pusztai Dózsa Termelőszövet­kezet brigád vezető je. Varga Pál, a szécsényi II. Rákóczi Termelőszövetkezet tagja. Puszta Lászlóné, a ludányha- lászi Termelőszövetkezet tag­ja, Erki Mihály, a szurdokpüs­pöki Béke Termelőszövetkezet állatgondozója, Torják László, a homokterenyei Zagyvavöl­gye Termelőszövetkezet “elnö­ke, Ká-nfor János, a kistere- nyei Vörös Október Termelő- szövetkezet elnöke, Gáli Lász­ló, a lucfalvi Petőfi Termelő- szövetkezet elnöke. Molnár Pál, a ceredi Ceredvölgye Ter­melőszövetkezet elnöke, Jacs- manek Pál, a karancslapujtői Karancsmente Termelőszövet­kezet állatgondozója, Krizsa- nyik Jánosné, a pásztói terme­lőszövetkezét alapitó tagja. Pálinkás Joachim, a palotási Május 1. Termelőszövetkezet takarmányosa. Dunai József, a palotási Május 1. Termelőszö­vetkezet tehenésze, Kelemen István, a pásztói Béke Terme­lőszövetkezet elnöke. Bárány András, a varsányi Termelő- szövetkezet tagja és Szilágyi József, a ceredi Ceredvölgye Termelőszövetkezet tagja ka­pott elismerő oklevelet mun­kájáért. A Földművelésügyi Minisz­térium 75 termelőszövetkezeti tagot részesített kitüntetésben, azonban több mint 20 terme­lőszövetkezeti tag a zárszáma­dó, illetve a küldöttválasztó közgyűlésen vette át a kitün­tetést az elismerő oklevelet 1

Next

/
Thumbnails
Contents