Nógrád, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-10 / 59. szám

2 »«« fi Ä 6 1967. március 19. Harcok 4denben Ideiglenes kormány alakul? KAIRO (MTI) A kairói sajtó vezető he­lyen ismerteti, az újabb adeni összecsapások híreit. Az Ah- ram beszámol arról, hogy az adeni szabadságharcosok fegy­veres támadásokat intéznek a brit megszállók katonai tábo­rai és létesítményei ellen. A Waterloo táborban felrobban­tották az olaj és gázvezetéke­ket, majd megtámadták a tá­bor parancsnokságának épüle­tét. A britek szerint a táma­dások miatt szükségessé vált a katonatisztek családjainak ki- költöztetése Adenből. A Progres Egyptien hírül adja, hogy a front különítmé­nyei bombát dobtak egy ka­szárnyára, s megsebesítettek hat brit katonát. Felrobbantot­ták az úgynevezett Arábiái Szövetség főtitkárának gépko­csiját. Aden Mala negyedében a felszabadítási front tagjai megtámadtak egy angol egy­séget: három katonát megöl­tek és négyet megsebesítettek. Az Ozmán sejkről elnevezett városnegyedben géppuskatüzet zúdítottak egy brit járőrre. Két katonát megöltek. Kairói sajtóértesülések sze­rint a front elhatározta, hogy ideiglenes kormányt alakít. Csalorday Károly levele U Thant hoz NEW YORK (MTI) Csatorday Károly, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ- képviselője levelet intézett U Thant főtitkárhoz. A levél hangsúlyozza: a Magyar Nép- köztársaság maradéktalanul teljesíti az ENSZ közgyűlé­sének és Biztonsági Tanácsé- nak Rhodesiára vonatkozó ha­tározatait. Nem tart fenn a fajüldöző Smith-rendszerrel sem kereskedelmi, sem diplo­máciai kapcsolatokat. A levél elítéli azokat az or­szágokat, amelyek mindenkép­pen támogatni igyekeznek a fajüldözőket. a kínai MOSZKVA (MTI) A Schwizer Illusztrierte cí­mű svájci polgári hetilap nem­iég nagy cikket közölt a KNKI berni nagykövetségének tevé­kenységéről. A cikk elmondja, hogy Bernben működik a kí­nai titkosszolgálat európai központja. 1964 végén a berni kínai nagykövetségen 79 sze­mély dolgozott, amikor az ot­tani amerikai nagykövetségnek 42 a szovjet nagykövetségnek 39 beosztottja volt. 1965 júliusában, mint a sváj­ci rendőrség kiderítette, a ber­ni kínai nagykövetségen 18 kínai-barát osztrák kommunis­ta részesült kiképzésben. Kö­zülük ötöt továbbképzés cél­jából ..különleges” tanfolya­mokra Pekingbe küldtek. Va- lamdvel előbb a kínai nagykö­vet fogadta az úgynevezett „Francia Marxista—Leninista Kör” 6 tagját, ellátta őket na­gyobb összeggel és propagan­daanyaggal. Azt a feladatot tűzték eléjük, hogy bontsák meg a Francia Kommunista Pártot és hozzanak létre a pártban egy „pekingi” szár­nyat. A kínai nagykövetről, aki 1965 végén mondott búcsút a svájci fővárosnak, a Schweizer Illusztrierte azt írja, hogy Pe- kingben végzett katonai aka­démiát, és a kínai titkosszol­gálat ezredese volt. Amikor a svájci hatóságok a nagykövet­ség túlságosan magas létszá­mára kértek magyarázatot. 6 azt felelte: „nagykövetségem azt a feladatot kapta, hogy ké­pezzen ki fiatal kínai diplo­Európaban.” A svájci lap két példát is említ, amelyekből az tűnik ki, hogy a Kínai Népköztár­saság berni nagykövetsége kapcsolatot tart a tajvani tit­kosszolgálat embereivel. Ami pedig a kínai nagykövetség anyagi forrásait illeti, a sváj­ci lap megjegyzi: „nyugati kö­rökben nem egészen alaptala­nul feltételezik, hogy Peking az egész világra kiterjedő kém- és ügynökhálózatát titkos pénz­forrásból, jelentős ópium­mennyiségek eladásából fede­zi.” A Schweizer Illusztrierte megjegyzi, hogy az európai kommunista pártok ellen irá­nyuló kínai aknamunka köz­pontja részben áttevődött Brüsszelbe. Mivel foglalkoznak diplomaták Bernben? matákat Közép- & Nyugat­Feszült a helyzet Indonéziában Dus7fráliai tengerészek a vietnami agresszió elíen CANBERRA (MTI) Az ausztráliai hatóságok vál­tozatlanul igyekszenek bevonni a kereskedelmi flottát is a Dél-Vietnamba irányuló hadi­anyag-szállítások lebonyolításá­ba. Sydney-ból érkező jelen­tések szerint már folyik a be­rakodás.. A hatóságok azonban a legénység határozott ellenál­lásába ütköznek — a matró­zok nem hajlandók Saigonba utazni. A legénység tagjai ak­kor sem változtatták meg el­határozásukat. amikor a mun­kaügyi miniszter ultimátumot intézett hozzájuk, a szakszer­vezetek szélsőségesen refor­mista vezetősége pedig nyo­mást gyakorolt rájuk. a tengerészek szerdán fel­függesztették a munkát és kinyilvánították, hogy a jö­vőben is megtagadják a mun­kát a fegyverszállításra kije­löl hajókon. Minthogy a hatóságok nem találtak „önkénteseket” a „zendülők” leváltására csütör­tökön kénytelenek voltak ha­ditengerészeket küldeni. Moszkvai nőszimpózium MOSZKVA (TASZSZ) Csütörtökön Moszkvában a szovjet köztársaságok nőkül­döttségeinek. valamint 85 or­szág és számos nemzetközi szervezet több mint 200 kép­viselőjének részvételével nem­zetközi szimpózium kezdődött, amelyen megvitatják a nők helyzetét a szocialista társa­dalomban. A háromnapos vita annak a beszámolónak alapján bonta­kozik ki, amelyet Nyina Po­pova, a Szovjet Nők Bizottsá­gának elnöke terjesztett elő. DJAKARTA (MTI) Az indonéz főváros straté­giai fontosságú pontjait meg­erősített katonai osztagok őr­zik, hogy elejét vegyék az esetleges zavargásoknak a kongresszus most folyó ülés­szakával kapcsolatban. A kongresszus immár harmadik napja tanácskozik Sukarno el­nök sorsáról. A képviselők to­vább folytatják annak a ja­vaslatnak a tárgyalását, amely­nek értelmében Sukamot fel­mentenék az elnöki tisztségből és megvizsgálnák a szeptem­ber 30-a mozgalommal fenn­tartott állítólagos kapcsolatait Csütörtökre virradó éjszaka több száz főnyi Snkarno-elle- nes diák érkezett Közép-Já- vából a fővárosba, hogy tün­tessen, amennyiben a kong­resszus nem szavazná meg a Sukarno elnök eltávolításáról szóló javaslatot. A djakartai rádió jelentése szerint Jáva középső részein harcok törtek ki felfegyverzett baloldaliak és az indonéz hadsereg egységei között II rádió és a tv ma! másara KOSSUTH RADIO: 8.22: Könnyű dallamok. — 9.00: Dingó. — 9.20: Far nádi Edit zongorázik. — 10.30: Édes anyanyelvűnk. — 10.35: Luxemburg grófja. — 10.59: Lottóeredmények. — 11.30: Lehoczky Éva és Mátrai Ferenc énekel. — 11.57: Hallgatóink figyelmébe! 12.15: Tánczenei koktél. 13.00: A budapesti szín­házak műsora. — 13.03: Csináld meg magad! Hasznos taná­csok. — 13.08: Zenekari muzsika. — 14.00: Falusi gondolatok. — 14.05: Kodály-népdalfeldolgozások. — 14.30: Róka-Móka báb­színháza. — 15.10: Kérdezzen! — 15.15: Üzenetek. — 15.55: Fa­lusi délután. -- 16.57: Hallgatóink figyelmébe! — 17.15: Mozart: A-dűr szimfónia K. 201. — 17.40: Választ az ország. — 18.00: Uj Zenei Üjság. — 18.40: Hozzon egy dalt Budapestre! — 18.45: Kovács Apollónia énekel. — 19.25: Sporthírek. — 19.35: Gyulai Gaál János: Hárman Párizsban. Bemutató. — 19.59: Beniami­no Gigli legszebb lemezeiből. — 20.35: A Stúdió 11 játszik. — 21.00: Hírek. Időjárás. — 21.06: A túlsó felvétel .. . Tőkés An­na emlékezete. — 22.20: Jacques Thibaud hegedül. Alfred Cortot zongorázik. — 23.19—0.25: Operettrészletek. — Közben: 24.00—0.10: Hírek, időjárás. PETŐFI RADIO: 10.00: Könnyű fúvósmuzsika. — 10.14: Csi­kágó, szülőföldem. — 11.00: Jazz Csehszlovákiából. — 11.30: Válaszolunk hallgatóinknak! — 11.45: Mindeki kedvére! — 12.58: Ritka madár a szerelem... — 14.00: Kettőtől — hatig ... A Petőfi Rádió zenés délutánja. Műsorvezető: Bőzsöny Ferenc. — 18.05: Bolyongásaim Heilasban ni. — 19.00: Hang­verseny Arthur Honegger születésének 75. évfordulóján. — 19.51: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.25—20.35: Sporthíradó. — 21.30: Tudósaink arcképcsarnoka. Winger Ernő akadémikus. — 21.15: Színes népi muzsika. — 22.20: Láttuk, hallottuk. — 22.40: A jazz kedvelőinek. — 23.00—23.15: Hírek, időjárás. A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 8.05: Iskola-TV. — 9.30: A Te­levízió politikai tanfolyama, A Harmadik ötéves terv (ism.) — 10.15: Katasztrófa. Magyarul beszélő lengyel film. (ism.) — 11.40: Értekezlet előtt... — 12.00: Telesport (ism.) — 13.35: Iskola-TV. — 17.28: Műsorismertetés. — 17.30: Ki miben tu­dós? Történelem — elődöntő. — 19.00: A Televízió politikai tanfolyama. A párt vezetőszerepének erősítéséről. — 19.45: Pedagógusok fóruma. — 20.15: Ki miben tudós? A történe­lem — elődöntő folytatása. BESZTERCEBÁNYA: 17.30: Gyakorlati gazdaságtan. — 18.30: Katonai iskolák életéből. — 19.00: TV-Híradó. — 19.30: Fúvós­zene. — 20.00: Az ember és a civilizáció. — 21.00: Az A-stú- dió műsorából. — 21.50: Indiánok az őserdőben. Tárgya és bombázás Amikor február utolsó napjaiban az amerikaiak Saigonban bejelentették, hogy az állandóan növekvő számú légitámadás mellett most már szárazföldi és ha­jóágy úkról is tűz alá veszik a Vietnami Demokratikus Köz­társaság területét és elakná­sítják a folyókat, a nyugati kommentátorok figyelemre méltó megállapítást tettek Azt mondották, hogy az ame­rikai ágyútűz most nemcsak az úgynevezett „észak-vietna­mi katonai célpontokra” irá­nyul, hanem Westmoreland katonái szét akarják lőni a békés megoldás lehetőségét is. Emlékeztetni kell arra, hogy nem sokkal a vietnami hábo­rú új eszkalációjának kezdete előtt Mendel Rivers, az ame­rikai képviselőház katonai bizottságának elnöke egy rendkívül türelmetlen beszéd­ben azt követelte, hogy az „Egyesült Államok vesse most már be Vietnamban teljes légi és tengerészeti ere­jét.”. Rivers kijelentéseit az teszi fontossá, hogy a képvi­selő hozzátette: „A katonai erőfeszítések fokozására azért van szükség, hogy az észak-vi­etnamiakra mindenképpen rá- kényszerítsük a saját felté­teleinket.” Nem sokkal azután, hogy az amerikai szárazföldi és hajó­ágyúk megkezdték az össz­pontosított tüzet, az AFP Hanoiban dolgozó tudósítója felkereste Pham Van Dong miniszterelnököt és néhány nagyon érdekes kérdést tett fel a VDK kortnányelnökének. Utalt a vietnami külügymi­niszternek arra a kijelentésé­re (ezt megerősítette annak idején Mai Van Bo, a VDK párizsi főmegbízottja is), amely szerint a VDK elleni légitámadások és egyéb had­műveletek feltétel nélküli megszüntetése után sor kerül­het a tárgyalásokra a VDK és az Egyesült Államok között. A francia újságíró megkér­dezte, hogy vajon ez a lehe­tősség időszerű-e még? Pham Van Dong így válaszolt: „Nem, nem időszerű, mert az amerikai agresszorok foly­tatják eszkalációjukat, s ki­hívást intéznek ezzel a világ népei ellen.” Az interjú további részében Pham Van Dong világosan kifejtette, hogy most az Egye­sült Államoknak kell meg­szólalnia és azt is hangsú­lyozta, hogy a vietnami prob­léma politikai megoldásának alapja csakis az a négypon­tos állásfoglalás lehet, amely összefoglalja a VDK-nak a háború befejezésével kapcso­latos gondolatait, mégpedig az 1954-es genfi egyezmények alapján, amelyek legalábbis papíroson szavatolták a vi­etnami nép nemzeti jogait. A világsajtóban az utóbbi napokban igen sok szó esett a vietnami háború tárgyalásos megoldásának lehetőségeiről, de minden vélemény egyik eleme az a megállapítás, hogy az amerikaiak eszfcalációs lé­pései gyakorlatilag lehetet­lenné tesznek minden újabb lépést a békés megoldás fe­lé. Rendkívül érdekes e tekin­tetben a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnöksége el­nökének, Nyikolaj Podgorníj- nak legutóbbi beszéde, amely­ben a szovjet államfő teljes egyetértéséről bi ztosítatta a Vietnami Demokratikus Köz­társaságot, külügyminiszteré­nek januárban elhangzott nyilatkozatával kapcsolatban és leszögezte: ez a javaslat (vagyis, hogy a bombázások azonnali és feltétel nélküli beszüntetése lehetővé tenné a megbeszélések megkezdését) támogatásra talált a Szov­jetunió és más olyan béke­szerető államok és népek kö­rében, amelyek síkra szállnak a vietnami probléma igazsá­gos rendezéséért. (Itt kell megemlíteni viszont a szov­jet kormányfő. Koszigin hét­fői beszédét, amelyben a kí­nai vezetők vietnami politiká­ját bírálta. Koszigin a tár­gyalásoknak a gondolatától :s elzárkózó kínai álláspontot párhuzamba állította az ame­rikai kormányzatéval.) Nagy figyelmet szentelt a világ annak a ténynek is, hogy magánlátogatáson Ran­gún ban járt U - Thant ENSZ- főtitkár burmai tartózkodása alatt találkozott a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselőivel. „Magánember­ként, nem pedig az ENSZ fő­titkáraként kerestem fel a VDK ranguni főkonzulát” — mondotta U Thant és be­számolt arról is, hogy tár­gyalt a VDK kormányának két képviselőjével, akik ép­pen Rangunban tartózkodtak. Természetesen hiba lenne ar­ra gondolni, hogy ezek a burmai megbeszélések közvet­len és gyors eseményt hozhat­nak, de jelentőségüket feltét­lenül aláhúzza az a tény, hogy az ENSZ főtitkára Ran­gunban kijelentette: kész Ha­noiba utazni, ha Ho Si Minh elnök meghívja. Természetesen a vietnami háború tárgyalásos rendezésé­nek kilátásait vizsgálva alig­ha feledkezhetünk meg arról, hogy az Egyesült Államok sajtójában és a különböző kongresszusi bizottságokban március első napjaiban már nyíltan beszéltek, arról, hogy a jelenleg Vietnamban tartóz­kodó amerikai csapatok lét. számát 412 ezerről még eb­ben az esztendőben 600 ezer­re, esetleg 700 ezerre emelik. Mindezt azután teszik, hogy az Egyesült Államok elnöke ugyanazon a sajtóértekezletén beszélt országa „békés szán­dékairól” amelyen közölte, hogy beleegyezett a VDK te­rületeinek tüzérség által tör­ténő pusztításában is. Néhány héttel ezelőtt még az volt a világsajtó és a ka­tonai szakemberek álláspont­ja, hogy a Hold-újév alkal­mából kialakult rövidke fegy­vernyugvás és az a szinte csak pillanatnyinak nevezhe­tő bombázási szünet, amelyre Johnson elnök parancsot adott, közelebb hozhatja a fegyverek csöndjét Vietnam­ban. De éppen az az ameri­kai újságíró, aki igen alapos képet nyert a VDK-ban az amerikai bombázások ered­ménytelenségéről — már ami az amerikai szándékokat il­leti — Hamson Salisbury ír­ta meg. hogy „a rövidke bom­bázási szünet nem tette lehe­tővé bármiféle tárgyalási kii­ma kialakulását." Való igaz. hogy mindaddig, amíg az amerikaiak szépen hangzó fázisok helyett nem kezdenek hozzá a deeszkalá- cióhoz, azaz a háború esze­veszett kiterjesztése helyett annak leépítéséhez, nemcsak a „tárgyalási klíma” nem képzelhető el, hanem a tár­gyalások gondolata is távo­labb van, mint valaha. Gárdos Miklós •I igenről — jtti őrül Beszélgetés Boffer István elvtárssal, a balassagyarmati járási tanács elnökével Nem véletlen, hogy Koffer István elvtárs, a balassa­gyarmati járási tanács vég­rehajtó bizottságának elnöke — a három függetlenített vezető közül — a me­zőgazdasággal foglalkozik. Végzettsége: agrármérnök. Korábban a szentesi já­rási pártbizottság titkára volt ott is a mezőgazda­ság tartozott hatáskörébe. Amikor felkerestük, hogy a járás négyéves fejlődéséről beszélgessünk, ismét csak a mezőgazdaság került előtér­be, ezen belül is a szakveze­tés, mint egyik alapja a to­vábbi fejlődésnek. — A balassagyarmati me­zőgazdasági jellegű járás és adottságai nem is rosszak, egy-két hegyvidéki termelő- szövetkezet kivételével, mint például Terény, Szanda. A 24 termelőszövetkezet összes területe 55 533 hold, ebből szántó 33153 hold. Minden művelési ág megtalálható a közös gazdaságokban. Ha ál­talános értékelést akarunk adni munkájukról, sikkor el­mondhatjuk: az utóbbi négy esztendőben növekedett a for­góalap, emelkedett a tagok részesedése a közösből. — Mi jellemezte a járás kö- • zös gazdaságait az elmúlt évek­ben, hogyan alapozták meg a következő esztendőket? — Ügy mondhatnám, hogy határozott, mértéktartóan egyenesvonalú fejlődés jel­lemzi járásunkat. Bizonyítani lehet ezt azzal is — többek között —, hogy az elmúlt év­ben jelentős mértékben nőtt a termelés volumene. Egy év alatt 11 millió forinttal nö­vekedett a forgóalap értéke, de gondoltak a közös gazda­ságok a jövőre is, közel öt­millió forintot helyeztek biz­tonsági tartalékba. Emelke­dett a tagság részesedése is; 1965-höz viszonyítva 22 szá­zalékkal. A tsz-tagoknok ki­fizetett összeg járásunkban meghaladta a hetvenmillió forintot és egy dolgozó tag jövedelme az elmúlt évben — átlagosan — 14,5 ezer fo­rint volt. Természetesen, az át­lagon belül voltak kimagas ló és gyengébb eredmények is. Például Drégelypalánkon több mint 38 000 forintot ka­pott egy-egy dolgozó tag át­lagosan, ami országos vi­szonylatban is kimagasló eredmény, Ugyanakkor négy termelőszövetkezet — első sorban a rossz gazdasági adottságok miatt — még csak tízezer forint alatti éves jöve­delmet tudott biztosítani tag­jainak. A döntő többség vi­szont 10 és 20 ezer forint kö­zé esik. Húszezer forint felett osztott Nógrádmarcal, Ipoly- vece, de megközelítette ör- halom is. — Termelőszövetkezeteink — amellett, hogy az 1967-es esztendőt megalapozták —, a távolabbi jövőre is gondol­tak. Az állóalap növelésében az alapszabályban meghatáro­zott tíz százalékot 17,2 száza­lékra „teljesítették” saját erő­forrásból. Ez járási szinten több, mint 12 millió forintot jelent. Termelőszövetkezete­inknél, már nem találkozunk a „mindent kiosztani” hely­telen elgondolással, mert amíg a tagság jövedelme egy esz­tendő alatt 22 százalékkal emelkedett, addig a forgóalap és a beruházási tartalékolás a tagság részesedésének 33 százalékát teszi ki. Szövetke­zeti parasztságunk nemcsak a mának él, hanem a biztos- jö­vőt is a közösben alapozza meg. Annak tudatában teszi ezt, hogy ha erősíti .» közös alapokat és megfelelj tarta­lékokat képez, akkoi „ kö­vetkező évben is biztosan ’.ámíthat a magasabb jöve- 'olemre. — Mennyiben járult hozzá a Írásban a fenti eredmények eléréséhez a termelőszövetke­zeti vezetés megszilárdításaj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents