Nógrád, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-05 / 55. szám

1967 március 5. raeámao üflCB* B 11 A szülő felelőssége A hajnali vonat egykedvűen zakatolt. Két asszony beszél­getett: — Tegnap miért hiányoztál, Iduskám? — Sajnos, a fiam, Gabi. be­tört egy kirakatablakot. Még­hozzá az új cukrászdáét. Szombaton. az ünnepélyes megnyitás előtt... Azt mond­ják az iskolában: én vagyok érte a felelős!... Hát tehetek én róla? Reggel ötkor már a vonaton ülök. A férjem hétre megy dolgozni. A gyerek egye­dül kel, reggeli után az isko­lába megy, hiszen már hetedi­kes! — Sok baj van ezekkel a gyerekekkel — bólintott a másik asszony. — De mondd, megnézed olykor a fiad tás­káját és a zsebeit?* • —Ki ér rá erre? Az ilyesmi a tanítók dolga. Mondtam az igazgatónak: nem fizetem meg a kárt, mert a gyerek eljött otthonról. • Egy másik iskolában történt: A folyosón, a nagy szünet alatt, két nyolcadikos fiú ösz- szeverekedett. Az ügyeletes ta­nár annyit látott, hogy az egyik ■ gyerek üveggel fejbe­vágta a másikat. Amaz ájul- tan rogyott össze... Az igaz­gató behívatta a szülőket. — Az év elején beírtuk az ellenőrzőbe: a balesetek elke­rülése végett csak műanyag edényben lehet teát, vagy ká­vét hozni az iskolába. Ezt a kedves szülők is aláírták — mutatott az igazgató a fiúk el­lenőrzőjére. S most mégis üveg okozott balesetet — Ki emlékezhet mindenre? — méltatlankodott az apa. — Ami a gyerekkel az iskolában történik, azért én nem lehetek felelős. A két példa — eléggé súlyos példa — szerint, tehát ki a fele­lős? A dolgozó szülőknél a felső­osztályos gyermekek önállóan mennek az iskolába. Este azonban mindkét szülő otthon van! Hp nem is állandóan, de időnként a gyermek táskáját, zsebeit, főként az apa átnéz­heti. Ha ezt megteszik, nem­csak a kellemetlenséget kerü­lik el, hanem a több százfo­rintos kárt is. A tanítási órán „millió” dol­got kell elvégezni a tanárnak. Kikérdez, házifeladatot ellen­őriz, új lecKét magyaráz, váz­latot' ír, képet, térképet szem­léltet. És mindezt 45 perc alatt! Az osztályfőnöki órán komoly nevelési és társadalmi problémákkal foglalkoznak, vagy az éppenséggel esedékes osztály „ügyeket” kell megbe­szélni. Az említett szülő a számára kényelmesebb álláspontot fog­lalja el: az iskolában történt, semmi közöm hozzá! Egyes szülők azt szeretnék, ha gyermekük nevelései telje­sen az iskolára háríthatnák át. Nagy elfoglaltságukra, fáradt­ságukra, utazásra és más egyébre hivatkoznak. A vere­kedés, kárt-okozás sokszor an­nak a következménye, hogy nem törődnek a gyerekkel. Szombaton délután és vasár­nap a legtöbb szülő egvütt van gyermekével. Szülői köte­lesség hét végén rendbehozni a gyermek „szénáját”! A közös séták, kirándulások is igen alkalmasak arra, hogy foglalkozzunk gyermekeinkkel. Az iskola oktató-nevelő mun­kája a nap egy részére korlá­tozódik. Ha a napközit is hoz­závesszük, legfeljebb 9—10 órára tehető. A többit a szü­lői házban, annak udvarán, kertjében és sajnos az utcán tölti. A gyermekek az iskolá­ban megmagyarázott anyagot — még a napközisnek is — otthon újra át kell vennie, to­vább gyakorolnia... A szülő­nek ily módon tehát nemcsak a gyermek viselkedésére, ha­nem a tanulására is gondot kell fordítania. Természetesen mindez sok gonddal, törődéssel jár, mégis meg kell tennünk, s ha a helyzet úgy kívánja a hanyag­ságért. az elkövetett fegyel­mezetlenségért felelősségre kell vonnunk gyermekeinket. Mi­nél előbb, annál jobb s ered­ményesebb! ... Természetesen nem a testi fenyítésre gondo­lunk — „a nadrágszíj-pedagó- giára”. A szülők kezében számtalan olyan lehetőség van, amivel az iskola nem rendel­kezik, mint például a gyer­mektől különböző kedvezmé­nyek megvonása. Az iskola vállalja, a tanu­lók nevelésének, oktatásának ráháruló szép felelősségét, a szülői házra eső részt semmi­képpen nem vállalhatja magá­ra! Az a szülő, aki igazán sze­reti gyermekét, nem is kíván­ja ezt Balogh Béni pedagógus 'Dhzek, dísztárgyak A Népművészeti Vállalat — A fazekasaink újdonság mákba cserépföldet tettek, * foglalkozik a hazai tájak nép- ga: erdélyi köcsög, ivóedé- kiégetve felélesztették Sobrt művészeti alkotásainak, — a nyék, fehér alapon kék író- ri Jóska, Szép Maris, a Hu- fafaragások, szőttesek, csere- kázással. (2 kép.) Ez gazdagít- szár, a Kakas figuráját. Ezek pék, hímzések, sőt népművé­szeti bútorok forgalomba hozá­sával is. Felkerestük Dr. Pin­tér Imrét a vállalat művészeti irányítóját, tájékoztasson az újdonságokról. Fából faragott tenyérnyi és természetes nagyságú álarcot mutat: _ A mohácsi farsangi bu­j a az alföldi barna—fehér—fe­kete és a kaposvári habán, szürke—sárga—zöld edények sorát. A fémtárgyak között is ér­a barna cserépfigurák szin­tén alkalmasak lakásdísznek. Világszerte divatba jöttek a fonott dísztárgyak és díszíté­sek. sójárás most mar nemzetközi hírű. A külföldi vendégek kér­ték a busófejet. Újdonság­ként most hoztuk forgalomba. (1 kép.) dekes újdonságokat találunk: — Múltszázadbeli mézeska­lács formák kerültek elő egy régi hagyatékból. A for­— A fonott szakajtó, esu- héjszatyor, a fűzfából fara­gott tekenő megtalálható a mai falusi háztartásokban. A modem lakásdíszítés sem tart­Nxfusztqond Három nyuszi tojást pingál. Egyik kéket piros pöttyel, másik sárgát fehér körrel... a harmadik sírdogál: több festéket nem talál. Am parancsot ád az erdő: — Piros bogyót fakassz, cserje! Ezüst port hints, lenge lepke, sárga lisztet, virág kelyhe, kék könnyet sírj, patak Kettő nyuszi nevet rajta: — A tojással mit is kezdesz? Valamennyi színtelen lesz! Rántotténak sütheted! Nem kapsz tőlünk színeket. cseppje... Fest nyuszink már, s egy veréb megdicséri: — „Jaj, de szép!” Tőrök Zsófi ja feleslegesnek ezeket a hol­mikat, hanem megújítja. Fő­leg skandináv vendégeink vá­sárolják szívesen a szalma­tálakat gyümölcsnek, — a nádból és fűzből fonott kosa­rakat íme, néhány újdonság, amelyek bármelyikével meg­ajándékozhatjuk a hazánkba érkező külföldi ismerőseinket barátainkat. K. M. II tavaszi bendüdívatról Tavaszi gyermeksapkák-Ez a legújabb kendőd’’ Szép, csak már nem divat — ezzel fogad a barátnőm. Sér­tődötten pislogok. Persze, a barátnőm textiltervező, s meg­feledkezem arról, hogy egy­két évszakkal mindig előbbre jár. — A múlt évben valóban az összemosott színhatású volt a divat. De a legújabbak.az an­golos és a geometriai mintás kendők. — Igen. És mi lesz a divat­szín? — Nem egy lesz, több. A' tavalyi sötét tónus helyett élénk, világos pasztell színek, például a fehér—fekete, a kék, e lila, a zöld. A kendők mérete is általá­ban kisebb lesz. A magas, tu- pírozott frizura már nem di­vat ezért módosult a kendők mérete is: 62x62, vagy 75x75 cm. A gyermekek öltözködésé­ben is érvényre jut a divat. Legutóbb a Divatáru Nagyke­reskedelmi Vállalat mutatta íjo gyermeksapka újdonságait A tervezők kockás alapanyag >61, keskeny műbőrszegéllye' -ok csinos modellt készítettet­Serdülő kislányoknak piro —fekete—szürkekockás anyag­ól piros ponponnal díszítőt apkát mutattak be. (Első kép) Kisfiúknak, — hattól tíz íves korig ellen zős, bőrszegé yes szürke—fekete, barna drapp és kék—fekete kockás anyagból készítettek sapkát (Második kép).- A. E. Á kisfiú és az óriásdaru Az építkezés még el sem kezdődött, az emelődaru már a helyén állt, Megette ma­gát, be-bekukucskált a szomszédos házak ab­lakain. Roppant nagynak és erősnek érezte magát a sok apró ház között. — Majd meglátjátok, mekkora házat fo­gok építeni.1 — mondogatta a gyerekeknek, akik a házaknál is sokkal kisebbek voltak. A gyerekek persze visszakiabáltak, hogy nem is a daru építi a házat, hanem a Jóska papája, aki kőműves. Mindenki a hencegő darut csú­folta, az meg csak mondta a magáét: — Majd meglátjátok, majd meglátjátok! Egyik nap Lacika, aki az egyik szomszé­dos házban lakott, egészen közel merészke­dett az óriásdaruhoz: — Te daru! — kiabált fölfelé a kisfiú — ugye te mindenkinél erősebb vagy? — Hát persze — mondta méltóságteljesen az óriásdaru. — Akkor emelj föl engem! Magasabbra, mint a házak teteje! Nagyon szeretném... — kérlelte a kisfiú. — Azt mondták az emberek, hogy amíg nem jönnek vissza, maradjak veszteg. Nem emelgethetlek. Nem szabad. — Ne félj, nem tudja meg senki! Emelj föl, darucska, hadd legyek minden gyereknél magasabb! — Na, nem bánom. Ülj be a vaskosaramba, és kapaszkodj meg jól. Vigyázz, indulunk! A kisfiú elhelyezkedett a vaskosárban és várta az indulást. Milyen szép lesz! Nem kell a fára, kőfalra mászni, talán még a felhők alját is megérintheti. Várt, várt a vaskosár­ban, de az csak nem akart emelkedni. — Kisfiú! — szólalt meg az ónásdaru. — Nem tudom fölemelni a vaskosarat. Egy em­ber szokott mellettem állni, aki a gombokat nyomogatja^ és akkor könnyű a vaskosát. De most nincs itt a gombos ember. — Kár — mondta a kisfiú. Kiszállt a vas­kósárból, leporolta a nadrágját. — Akkor hazamegyek. Az óriásdaru nagyon elszomorodott. De vé­gül belátta, hogy semmire sem jut egymagá­ban. | GYERMEKEKNEK VÍZSZINTES: 1. Hetven éve elhúnyt mate­matikus, a hazai repülés egyik úttörője. (Zárt betűk: A, N.). 10. Ráncigái. 11. A kenyér. 12. Ismeretlen személy monog- rammja. 14. Jelez. 15. T.M. 16. Ital. 18. Tudat mássalhangzói. 19. Csonthéjas gyümölcs. 20. Szép elképzelés. 22. Szavazat. 23. Ilonka. 24. Tetőfedő anyag. 25. Rejtjel. 26. Ülő ellentéte. 28; Vagyok németül. 29. Házad mássalhangzói. 30. Népvándor­lás kori népcsoport. 32. Fém. 33. Z-vel végén: ékítmény. 35. Tiltás. 36. Kertek dísze. 40. Száz éve elhúnyt építőmester, a fővárosi bazilika alkotója. FÜGGŐLEGES: 1. Tarka. 2. Azonos mással­hangzók. 3. Vidék. 4. Zamat. 5. Hangszer. 6. A.C.T. 7. Egy­mást előző betűk. 8. A fizika egyik ágazata. 9. ...kőújfalu. 13. Népi Ellenőrzési Bizottság. 14. Kortyold, 17. Görög lantos. Életét a rege szerint delfin mentette meg. 18. Visszaint (!), 19. Munka. 21. Megszentel. 22. Vei párja. 24. Például. 25, Ázsiai nép. 26. Felár. 27. Tak­tus. 28. ... ara: szovjet-keletS város. 29. Invitálj. 31. Fém. 33. Három római ötszázas. 34. Vi­za növény. 37. R.L. 38. A viasz, 10 szélei. 39. G. E. Megfejtésül beküldendő a vízszintes 1, 40 és a függőle­ges 17. A vasárnapi gyermekrejt- vény helyes megfejtése: Hajós Sámuel, Koch Antal. Könyvjutalmat nyertek: Ér. dy László Bgyarmat, Kecskés Béla Maconka és Barta Erzsi­ké Karancskeszi. A könyveket postán küldjük élt A. E. Apáti Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents