Nógrád, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-23 / 70. szám

4 noch a o ÍWt7. március S3. csütörtök <4 költészet napjának eseményei Mint már hírül adtuk, or­szág-, s megye szerte élénk érdeklődés előzi meg a költé­szet napjának idei megünnep­lését. Ez évben Nógrádban is kedvezőbb körülmények kö­zött folyik a költészet napiá­nak előkészítése, a múlt év októberében Budapesten ren­dezett nemzetközi költőtalál­kozó sikere nálunk is meg inkább ráirányította a köz­vélemény figyelmét a lírára, s ezt elősegítették Salgótar­jánban a budapesti Irodalmi Színpad rangos vendégszerep­lései. A jó vers iránti érdek­lődés növekedését jelzik me­gyénkben a kulturális szem­le szavalóversenyei, a verse­nyeken és a bemutatókon szereplő fiatalok nagy száma. Bizonyos, hogy a leglelkesebb versbarátok nálunk is a fia­talok között találhatók, akik egyre inkább értőivé válnak klasszikus és mai magyar lí­ránknak. A költészet napja jegyében Nógrádban, illetve Salgótar­jánban is több rendezvényre kerül sor. A KISZ kultu­rális szemle megyei szavaló­versenyét április 3-án dél­előtt bonyolítják le a megyei József Attila Művelődési Ház­ban. A salgótarjáni művész­klub ugyancsak rangos ka­mararendezvénnyel kapcso­lódik a megyeszékhely költé- szetnapi ünnepségsorozatához. A Karancs Szálló mozaikter­mében április 7-én este az Elet és Irodalom szerkesztői­vel és munkatársaival talál­kozhat a klubtagság és az érdeklődő közönség. A költészet napjának Nóg- rád megyei központi ünnepsé­gére április 9-én délután hat órai kezdettel kerül sor Sal­gótarjánban, a megyei József Attlia Művelődési Ház szín­háztermében. Ez alkalommal neves fővárosi előadóművé­szek közreműködésével gaz­dag irodalmi műsor reprezen­tálja majd a költészet napját, József Attila munkásságát, illetve mai magyar líránkat. Hosszú évek óta ez a ren­dezvény ismét méltónak ígér­kezik városunkban a költé­szet ünnepének jelentőségé­hez. Űj vonása az 1967. évi köl­tészet napjának, hogy a Szép versek ez évi kötete e napon ötven százalékos árkedvez­ménnyel kerül forgalomba, s e napra kiadóink még több különleges kiadványt jelen­tetnek meg. A Magvetőnél jelenik meg például az Al­föld, a Dunántúl, és a Ti- szatáj költőinek antológiája. Arany János születésének 150. évfordulójára a Szépirodal­mi és a Magyar Helikon kö­zös vállalkozásaként látott napvilágot A tölgyek alatt című kötet. A Kossuth Könyvkiadó József Attila vá­logatott esztétikai írásait, a Gondolat Kiadó a Miért szép című kötet második kiadását teszi többek között az ün­nepi asztalra. TÉVÉ ELŐZETES A cím talán kissé furcsá­nak tűnik a Nógrád olvasói­nak ,mivel ezzel a rovattál inkább a „Népszabadság” ha­sábjain találkoznak. Most azonban eltérünk a szokásos­tól, mert a televízió mai programjában mindenkit ér­deklő dokumentumfilmek sze­repelnek . „4 csendes amerikai“ A televízió külpolitikai ro­vata Graham Green-től köl­csönözte a „monitor” kerete­ben bemutatásra kerülő 30 perces dokumentum játék el­met. Az adásban eredeti do­kumentumokkal, nyugaton készült filmrészletekkel, saj­tóanyagokkal leplezik le az Amerikai Egyesült Államok Központi Hírszerző Hivatalá­nak — CIA-nak — az egész világra kiterjedő felforgató tevékenységét. A dokumentumjáték egy, a nézők előtt kevéssé ismert CIA-botrány bemutatásával kezdődik, amikor egy nagy­hatalom kü1 ügy minisztere — ez esetben Dean Rusk — kért bocsánatot az 1965. au­gusztus 31-én függetlenné vált kicsiny Szingapúr mi­niszterelnökétől. A nyugati dokumentumok fellebbentik a fátylat a CIA Tervező — vagy a világ köz­véleménye előtt már „Pisz­kos Trükkök” — Osztálya néven közismert részleg leg­botrányosabb akcióiról — hogy csak néhányat említ­sünk: a berlini kémalagút. a Disznó-öbölben meghiúsult partraszállás, a guatemalai Arbenz kormány megdöntése stb. Randé Jenő, a Magyar Te­levízió Aktuális Főosztályá­nak vezetője a dokumentum­játékkal kapcsolatban a kö­vetkezőket mondotta? — Hiteles dokumentumok­kal igyekeztünk felvázolni a CIA szervezetét és felforga­tó tevékenységét. A doku­mentumjátékban lesz néhány olyan részlet, amelyet a tele­vízió nézői még bizonyára nem ismernek. ,,ítélet kémügyben” Vámos Judit, a Magyar Te­levízió rendezője az Egedy— Asbóth-kémügy elítéltjein ke­resztül mutatja be az ameri­kai hírszerzés hazánk elleni tevékenységét. Filmjeivel kap­csolatban ezt mondta: — Nagyon izgalmas és ta­nulságos volt számomra ez a szokatlan „nyomozói” munka, amely során olyan emberi cselekedetek indítóokait kel­lett felderíteni, amelyek lát­szólag érthetetlenek az em­berek előtt. Remélem, hogy ezt sikerült bemutatnom. Munkámhoz sok segítséget kaptam a belügyi szervektől A rendezőt elsősorban az ügy lélektani háttere érdekel­te. Mint minden eddigi film­jében, ebben is a „miértekre” kívánt választ kapni. Azokat az indítóokokat kereste, ame­lyek a korban és a foglalko­zásban ennyire különböző el­ítélteket a kémtevékenység el­vállalására és folytatására késztették. A mindvégig izgalmas, szin­te „krimi”-filmet Pápai Lász­ló szerkesztette . Mindkét film egy műsorban kerül bemutitásia ma 18 óra 50 perckor. B. L. A pályakezdés évei Mikszáth, Idézzük most fel — 120. születési évfordulója alkalmá­ból — Mikszáth Kálmán küz­delmes pályakezdését, amelyet Balassagyarmaton töltött, és amely későbbi írói munkás­ságára is nagy hatással volt, 1871 elején, huszonnégy éves korában került vissza a vár­megye székhelyére, miután jogot hallgatott Pesten. Ké­sőbbi apósa, Mauks Mátyás szolgabíró törvénybizottsági esküdtként foglalkoztatta. Unalmasnak találta munkáját és még az év végén Balázs József ügyvéd segédje lesz. 1872. márciusában a választá­sok során az aljegyzői állás­ra pályázik, de azt Jeszensz­ky József fiatal földbirtokos­sal töltik be. A szegénysége miatti bukás mély nyomokat hagy benne, és talán ezért is foglalkozik később elbeszélé­seiben és regényeiben annyi választási panamával. Minisz­tériumi állást is megpályáz, de ez a terve sem sikerül. Ekkor szól neki Harmos Gábor, (1847-?) egy gazdag földbirtokos fia, akivel együtt járt egyetemre. hogy „Nóg­rádi Lapok” címmel hetilapot tervez alapítani, és Kálmán barátját felkéri, legyen a lan főmunkatársa. Mikszáth, aki már pesti éveiben is írogatott Jókai újságjában, örömmel a balassagyarmati újságíró tesz eleget a kérésnek. Kék László balassagyarmati nyom­datulajdonos gyors-sajtója alól 1873. január 5-én kerülnek ki a Nógrádi Lapok első pél­dányai. Hármas Gábor, a po­litikai, társadalmi és közgaz­dasági rovatot vezette,, Mik­száth a szépirodalmit. 1873. július 13-án a Nagy Palóc megnősült és Pestre költözött, de a Nógrádi La­pokban továbbra is minden héten megjelentek „tárczái” egészen Í874. január 1-ig. Mindvégig szívügye maradt a Nógrádi Lapok és egyik írá­sában („Kétszáz év múlva.” 1873. V. 11.) tréfásan azt kí­vánja, hogy a lapnak a na­gyon távoli jövőben legalább 5000 előfizetője legyen. A Nógrádi Lapok 1873-as évfolyama a fiatal Mikszáth szépirodalmi és publicisztikai dolgozatainak első színes és gazdag gyűjteménye. Horváth Danó (1850—1904) egyori munkatársa így emlékezett vissza Mikszáth balassagyar­mati újságírás-kodására a Nóg­rádi Lapok és Honti Híradó 1882. április 23-i számában. „Nem tartozott azok közé. akik az írói pályának szen­telték életüket, testestül, lel- kestül, és így természetes, hogy mi, akik már régebben felismertük benne az isteni szikrát, kétkedni kezdtünk, s féltettük, hogy ő is mint a kezdő írók legtöbbje a közna­pi élet tengerében eivész nyómtalanul... ” A továb­biakban Mikszáth írói mód­szeréről és kéziratainak be­hajtásáról olvashatunk érde­kes feljegyzéseket. Öt nógatni kellett az írásra, de ha már hozzáfogott, hat akkor megírta azt a tárca cikket úgy, amint kell, min­denki tetszésére és gyönyörű­ségére. Miikor még a Nógrádi Lapok tárcaírója volt, a sze­dőgyerek mást sem tett, mint Mikszáthoz járt kéziratért. A szedőgyerekek között az volt az igazi vitéz, aki Mikszáth- tól egy egész tárcára való kéziratot egyszuszra bírt be­vasalni. Akadt is egy ilyen, Mihalicska Pista volt a ne­ve, ennek nem használt se szép szó, se ígéret. Se gorom­baság; ez hozott kéziratot Mikszáthtól. Ha Mihalicska Pista nem lett volna, bizony soha sem készülnek ei a „Sramko és Stofi bácsik” jó ízű alakjai, sem a „vármegye fotográfiái.” Dehát ezek így elkészültek. Mikszáth pom­pás, eredeti humorát megsze­rették, s ő ebből ösztönt sze­rezhetett írói pályája kezde­tén a további munkálkodás­ra Rozgonyi István Zenei esték Jubiláns kórus ünnepi hangversenye Salgótar j ónban Nagyszerű narigvei-Seiüiyei uxmepuiíe 10 eves fennállását a salgótarjáni Pedagógus rvo- lus. Az együttes — mely az utóbbi időben keveset halla­tott magáról — olyan pro- uunciovai lepte meg a szonat- lanui szépszámú Közönségéi, nogy az estet idei hangver- senyevadumt legsikeresebb koncertjei közé kelj sorolnunk. Annái inkább uuszkenek ken lennünk erre, mert hazai együttes nyújtotta a művészi ennényt. Megható és ünnepélyes volt mar a hangverseny indítása is. A Május 1. úti. általános iüKUid zenei iagüz.ciictiidK tvuru­sa köszöntötte a jubiláló együttest. Műsorukból külön ki keil emelni Kodály: Vilió című művét, mely a legige- nyeseob és legnenezebb gyer­mekkórusok közé tartozik és aligha énekelte eddig salgó­tarjáni együttes. Zeke László kitünően irányította a kis éne­keseket. Kodály: Köszöntő ci- mű művének éneklése köz­ben — melynek aKtuanzamato szövegét most a jubiláns ének­karra alkalmazták — lassan szétnyílott a hátulsó függöny, s mögötte ott állt a Pedagó­gus Kórus, ünnepélyesen, szo­kásos sötét öltözetben, fenér virággal. Megkapó indítás volt ez, utána a közönség forró hangulata a hangverseny vé­géig egyre fokozódott. A gyermekkórus szereplé­sét követően Juhász Béla a Pedagógus Szakszervezet Nóg­rád megyei titkára az ének­kar 10 éves munkáját, me­gyénk, városunk zene; életé­ben elfoglalt helyét méltatta, külön szólva az országos da­lostalálkozókan elért szép si­kerekről. Ezután került sor az ünnepelt kórus műsorára, melyből a hangverseny végéig egységesen magas színvonala miatt nehéz lenne bármelyik számot kiemelni. Feltétlenül meg kell azonban említeni Bach híres koráljának töké­letes előadását (Kossá Ernő magyar szövegével Hajnal kél címen közismert) Hasler: ün­nepre jöttünk című művét és Maros Rudolf ének-zenekarra írt Ecserj lakodalmas-át. Egyik legemlékezetesebb és megindító mozzanata volt az estnek a nemrég elhunyt Ko­dály Zoltánra való emlékezés. Ennek során a nagy magyar zeneszerző Esti dalát énekel­ték. szinte az utolsó pillanat­ban eldöntött műsorváltozta­tással. Ez is az énekkar kva­litását dicséri, mert ismerve a Kodály-művek nehézségeit, kevés együttes tudna „beug­rással” ilyesmire vállalkozni. A lágy, piano hangvétel jog­gal nyerte meg a közönség tetszését. Csupán az utolsó ütemekben érezhettünk némi megingást. A műsornak eb­ből a részéből még Brahms: Szerelmi dalkeringőit kell ki­emelni. Igényes, nehéz into- nációjú művek ezek, de meg­oldásuk nem okozott nehéz­séget a kórusnak. A négyke­zes zongorakíséretet, amely legalább olyan igényes, mint a kórusmű Valiskó Ferencné és Virág Lászlóné játszotta. , A műsor második részében Szentkúti: Vietnami indulóján kívül inkább a könnyedebb, hangulatos számok dominál­tak. Igen kedves volt a ma is élő román Mendelssohn: Aratóik hajnali éneke. Nem először halljuk már az ének­kartól az Ecserj lakodalmast sem, de úgy érzem, ilyen len­dületes, friss előadással mes nem találkoztunk. Kár, hogy a zeneiskolai növendékekkel kibővített kamarazenekar és énekkar zárószámát nem is­mételték meg a vastaps ellené­re sem. hisz a siker és a lelkesedés ezt Kívánta volna. Változatossá elevenné tette a hangversenyt Füzes Zsig- mond, a zeneiskola tanára, aki Virág Lászlóné zongorakí­séretével Mozart: Adagi óját és Bartók: Román táncok című művét játszotta nagyon szé­pen. A megyei József Attila Művelődési Ház Kamarazene- kara Sugár modem hangvé­telű Hat kis darab c. művé­vel színesítette a műsort. összegezve a hangversenyt: ritka szép élményben volt ré­sze a hallgatóságnak. Megyénk egyik igen jó, de talán egye­düli kórusát hallhattuk, mely igényes és teljes estét betöltő műsort ilyen művészi fokon tud megszólaltatni. Ezért saj­nálhatjuk, hogy elég ritkán találkozunk velük. Hasonló műsort máskor is szívesen hallgatnánk tőlük. Ehhez vi­szont nagyobb támogatásra lenne szüksége az együttesnek. A hangverseny sikere igen nagy mértékben Virágh Lász­lónak, a kórus karnagyának köszönhető, aki tíz éve. te­hát megalakulása óta vezeti az együttest. Most is sikerre vitte a hangversenyt lendü­letes vezénylésével. A műsort Zeke Ágnes ismertette, fel­elevenítve a kórus életének sok kedves epizódját. A hangverseny után a Ka­rancs Szállóban Csik Pál. a városi tanács vb-elnökhelyet- tese és Ferenc Imre a városi. Hargitai Attila a járási mű­velődésügyi osztály vezetője a bankett keretében serleget és jutalmakat nyújtottak át a kórusnak és a tíz éve éneklő dalosoknak. Elgondolkoztató aránvok Ország szélén, Ipoly mentén Fontos ember A Nógrád megyei Főügyész­ség — a Legfőbb Ügyészség intenciói alapján — egyes ta­nácsi-pénzügyi szervek tevé­kenységét vizsgálta. A vizsgá­lat legfontosabb következte­tése. hogy e pénzügyi szervek lelkiismeretesen, törvényesen, eredményesen dolgoznak. A köztartozások behajtását tárgyaló összefoglalónak a sza­bálysértési bírságolásról szóló részénél ezt a megállapítást találjuk: A rétsági járásiban 1966-ban hetvenkét személy­nek kellett volna elzárást ki­állnia a bírság meg nem fi­zetése miatt —tényleges elzá­rásra azonban mindössze öt esete n került sor. Ugyan mi­ért? Azért, mivel amint az elkövetők kézhez kapták az átváltoztatásról szóló határo­zatot. (öt kivétellel) nyomban kifizették a bírságot. Ahhoz, hogy erre sor kerülhessen, a zabái ysértési hatóságnak ér­tesítenie kellett a pénzügyi szervet, annak meg kellett ál­lapítania, hogy az elkövető­nek letiltható keresete, lefog­lalható vagyona nincsen, er­ről értesítenie kellett a sza­bálysértési hatóságot. Olyan jogszabály, amely lehetővé ten­né, hogy a pénzügyi szervek bevonása nélkül intézkedhes­sek a szabálysértési hatóság: meggyorsítaná a bírságok be­hajtását, fölösleges munkától mentesítené a tanácsi pénz­ügyi dolgozókat. A végrehajtásról szóló jog­szabály szerint nem-büntető ügyből eredő köztartozás mi­att a havj jövedelem har­minchárom százaléka tiltható le. A kereset ilyen arányú csökkenése aligha állítja meg­oldhatatlan helyzet elé azt, aki egymagában él. s havonta két-háromezer forintot keres. Igen nagy gondokkal kell azonban megküzdenie — pél­dául — annak a nyugdíjas­nak, aki másodmagáva! él ha­vi hét-nyo.’cszáz forintból. Mint arról korábban — dr. Markója Imrének, az igazság- ügyminiszter első helyettesé­nek Balassagyarmaton tartott ankétja nyomán — beszámol­tunk, Magyarországon jelen­leg számos jogszabály módo­sításán, finomításán munkál­kodnak. Nézetünk szerint itt a megfelelő alkalom arra, hogy a jelenleg érvényes, de merev harminchárom százalé­kos letiltási határt rugalma­sabbé tegyék. Rugalmasabbá, egyben a szociális te társadal­mi rendhez méltóan: hurná- nusabbá úgy, hogy a letiltás mértéke kis jövedelmű csalá­dok esetében harmjnebá-om százaléknál alacsonyabb — nagyobb jövedelműeknél sé­dig progresszíve magasabb le­hessen. — b. fi. — A kisvonat birkózik az emelkedővel. A túlfűtött fül­kében néhány ember. A sa­rokban három vasúti dolgozó. Mellettük a szerszám is. A tanácsi kiküldött középen ül. Később felszáll egy erdész­ruhás idősebb ember. Szép sima, piros arca van. Illen­dően köszön, be is mutatko­zik. — Kőműves István vagyok. A barátságos mosoly ele­gendő, hogy megeredien a beszélgetés. Van idő Ipolytar- nócig, a vonat nehezen birkó­zik az emelkedővel. — Hová lesz az út? — kér­dezi. Amikor megtudja, hogy a végállomásig, elmosolyodik. Mondja, ő is oda tart. Mivel arra ritkább az erdő, magya­rázza, • minek megy egy er­dész éppen oda. — Már hetvenhatéves vagyok, túl a nyugdíj határon, de meg­bíztak a természetvédelmi terület őrzésével. Fiatalabbnak látszik. Ezen gondolkodik az ember, mint a megbízatásán. Ez sérti őt. Mert az a terület világhíres, külföldiek fordulnak ott meg, a hazai polgárok pedig sem­mibe veszik. — Máj 3 ha elkészül. Tizen­ötmillió forintot kapurfk rá. Üvegteteje lesz. Hozzá turista­szálló és külön út. Feltárva kellene azt látni. A millió éves nyomokat. Legutóbb far­kas nyomát találták megkö- vesedve. Fontos hely, tudo­mányos. Most már nem lehet nem odafigyelni. Tizenötmillió és építkezés. De késő. erről már nem beszél. — A hóié, az eső kárt tehet benne. Beszivárog. Kimossa a leletet. A vizet le kell vezet­ni. Viasszal van bevonva. Azon félméter föld. Óvják na­gyon. Ott a megkövesedett fa. Ha nem ügyel az ember, letörik emléknek. Vigyázni kell az élő kiserdőre is, ame­lyik a természetes védelmet nyújtja. Különben kivágnák. Hát ezért nem engedtek még nyugdíjba. A vonat nekirugaszkodik. Már lefelé pöfékel. Látszanak az ipolytarnóci házak. Oldalt pedig a leletet őrző akácos. Készülődik Pista bácsi i-- Az ablakon keresztül nézi a hegyoldalt. Az érték helyéi, amit rábíztak, hogy vigyázza. Bubái Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents