Nógrád, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-22 / 69. szám

*.cr\> ucti ci "v zz szeraa NÖGfUD A kiváló cím várományosai A legjobb eredményi a MÉK és a Szécsény és Vidéke Körzeti Fmsz érte el A SZÖVOSZ Igazgatósága és a KPVDSZ Elnöksége az előző évekhez hasonlóan az 1966-os gazdasági évre is meg­hirdette a „Kiváló földmű- veaszövetkezet”, ..Kiváló MÉK” és „Legjobb takarékszövetke­zet” címért a szocialista mun­kaversenyt. A verseny értékelésére a MÉSZÖV Igazgatósága és a KPVDSZ megyei bizottsága megtartotta együttes ülését, ahol megtárgyalták a kitünte­tésre előterjesztett földműves- szövetkezetek és a MEK mun­káját. Ügy határoztak, hogy az 1966. évi versenyszakaszban elért politikai és gazdasági eredményeik alapján a Szö­vetkezetek Nógrád megyei Értékesítő Központját, vala­mint a Szécsény és Vidéke Egyesült Földmű vesszövetke- zetet terjesztik fel a „kiváló” cím elnyerésére. A MÉK felvásárlási és érté­kesítési tevékenységét 1966-ban úgy szervezte meg. hogy ab­ban a gazdaságosság is kife­jezésre jutott. Exportáló és belföldi értékesítési felada­tait hozzáértéssel oldotta meg, a lakosság áruellátását az elő­ző évinél magasabb színvona­lon végezte, számottevő ke­reskedelmi vesztesége nem volt. A Szécsény és Vidéke Egye­sült Földművesszövetkezet a felterjesztést azzal érdemelte ki, hogy 1966-ban minden te­vékenységében átfogó fejlődést ért el. Különösen kiemelkedő volt a felvásárlás, amelynek ér­tébe meghaladta az ötmillió forintot. A burgonya, a zöld­ség és a gyümölcs bázisforgal­mát 562 ezer forinttal, a ve- gves cikkekét pedig 1 millió 480 ezer forinttal teljesítette túl. Az egyesült földműves­szövetkezet mérlegeredménye megyei szinten a legmagasabb: üzemági eredménye ötmillió 88 ezer forint. A bizottság figyelembe vet­te azt is, hogy a szövetkezet N. Károlytól a Kisterenyei Állami Gazdaság hiába köve­telt tavaly háromezer forint körüli összeget kártérítésként, az utóbbi éveikben tapasztalt hiányosságokat viszonylag rö­vid idő alatt megszüntette és olyan versenyszellemet hono­sított meg, amely minden vo­natkozásban mozgósítani tud­ta a kollektívát. Ezzel meg­szűntek a szakszervezeti bi­zottság és a gazdaságveze­tés együttműködésének aka­dályai is. A tagszervezés, a részjegy-jegyzés és a társadalmi munka jó eredmé­nyeit a szövetkezet, a válasz­tott szervek és a tagság köz­reműködésével érte el. Az együttes ülés résztvevői SZÖVOSZ—KPVDSZ dicsérő oklevél elnyerésére terjesz­tették fel a Nagyoroszi és Vi­déke, valamint az Érsekvad- kert és Vidéke Körzeti Föld- művesszövetkezetet tavaly vég­zett jó munkájukért. A takarékszövetkezetek kö­zül MÉSZÖV—KPVDSZ di­csérő oklevél kitüntetésben az Érsekvadkert és Vidéke, valamint az Ecseg és Vidéke Takarékszövetkezet részesült. A MÉSZÖV Igazgatósága és a KPVDSZ megyei bizott­sága megyénk földművesszö­vetkezetei részére pártunk IX. kongresszusának tiszteletére versenyt hirdetett. A verseny célja az volt, hogy a földmű­vesszövetkezetek tagsága, vá­lasztott szervei és dolgozói feladataik maradéktalan tel­jesítésével, áruforgalmi, gaz­dálkodási, mozgalmi munká­juk megjavításával tegyenek bizonyságot szocialista meg­győződésükről, pártunk iránti bizalmukról. Kimagasló eredményeket a kongresszusi versenyben a kö­vetkező földművesszövetkeze­tek értek el: 1. Balassagyarmat és Vidéke, 2. a Salgótarján és Vidéke, 3. a Nagyoroszi és Vi­déke, 4. az Érsekvadkert és Vidéke, 5. a Rútság és Vidé­ke Körzeti Földművesszövet­kezet. A verseny helyezettjei tíz-, nyolc-, hét-, hat-, ás ötezer forint pénzjutalomban része­sülnek. lyaink szerint— csak rend­kívüli esetben lehetett volna felmondani. Családi örökség ••• Vége az áramszünetnek, újra megindulnak a varrógé­pek, a Nógrád megyei Tex­tilipari Vállalat nagybátonyt telepén. Juhász Lászlóné, a Dobó Katalin brigád tagja mondja: — Nehogy azt higgye: az áramszünet alatt csak be­szélgettünk. Én például sze­gőzésre készítettem elő a ser­dülőlányka ' blúzokat — eme­li fel a kezében lévő rózsa­színű anyagot. Űj munka, nem áll rá úgy a kezem, mint a matrózblúzra, ami­ből korábban sokat gyártot­tunk. Lassabban dolgozom, mint néhány kollégám, de pontosabban is. Nagyon rit­kán fordul elő, amikor vala­melyikük azt mondja: —Ju- hászné, javítsd ki, mert hi­báztál. Különösen azóta van ez így, mióta bevezettük az önmeózást, s csak akkor ad­juk tovább a ruhát, ha nyu­godtan azt mondhatjuk: ki­fogástalanul elvégeztük a ránkeső részfeladatot. De még így is becsúszhat kisebb hiba. Családi örökség a varrás iránti érdeklődése. Kislányá­nak már kicsi korától kezd­ve önállóan varrta ruháit. Néha magát is meglepte egy- egy új darabbal. — Ügy spó­rol az ember, ahogy tud. Bedolgozóként kezdte, majd amikor üresedés lett, szóltak neki, jöjjön dolgozni állan­dóra. S ő ne m késlekedett. Bár, ahogy mondja, különö­sebben nagy anyagi gondjai akkor sem voltak, most sin­csenek. Férje vájár, a Kata- lin-aknában dolgozik, nem panaszkodhat a keresetre. Háztartásukat már gépesítet­ték, rendezett anyagi körül­mények között élnek. Mégis miért vállalta a rendszeres munkát a bedolgozás helyett? — Kislányom Miskolcon jár a zenei szakiskolába. He­gedűszakos tanár akar lenni. Az iskola, ha nem is ke­rül olyan sokba, mint a múlt­ban, de azért most is kiadás­sal jár. Míg beszélgetünk, Juhász- né keze csak egy-egy pilla­natra áll meg. Igyekszik, hogy ne maradjon el, ne aka­dályozza a következő reszort­munkát végző folyamatos munkáját. Most hogy végzett a kézi munkával, bekapcsol­ja varrógépét. Felbúg a mo­tor. Föléje hajol. Ügyesen igazítja a tű alá a ruha anya­gát. Ezt teszi kisebb, na­gyobb pihenéssel este tízig, akkor jár le a műszakja. Venesz Károly A TWBB gyakorlatából így is? úgy is jogtalan Kommunista becsű tettei Haja alaposan megderese- dett. Horinka István 22 évet töltött a MÁVAG-ban mint vasöntő. amikor kiszemelték felelősségteljesebb beosztásra. Néhány hónán az akkori Ne­hézgépipari Központban, majd a kétéves Vörös Akadémia után a Vaskohászati Igazgató­ság személyzeti osztálya. Dió­héjban ezek voltak az előzmé­nyek. — Egyszer azzal bíztak meg, tegyek javaslatot, kivel lehetne a Zagyvarónai Vasötvözetgyár igazgatói állását betölteni. A feladatot végrehajtottam, elké­szítettem több javaslatot, döntsenek: kit tálálnak alkal­masabbnak, és elmentem sza­badságra. Egy hét sem telt el, berendeltek és közölték ve­lem, én megyek Zagyvaróná­ra. Már kész volt a kineve­zés — emlékezik vissza a 15 évvel ezelőtt történtekre. Bu­dapesten éltem mindig. Mit tehettem? Küldtek, jöttem. Mi Volt akkor? — gondolkozik, majd ismét a régebbi időkre tér vissza. Ebben a gyárban egy kohó­ból 1939-ben csapoltak először. Aztán jött a háború, s a viSz- szavonulásfcor megbénították az üzemet. A felszabadulás után néhány ember a koráb­ban kidobott salakból kezdte meg a ferroszilicium válogatá­sát. Egy kohó volt, amikor kiadták a .jelszót: a vas és acél országává kell válnunk. Akkor kezdődött a fejlődés. Felsőgal- lán, a karbidgyórban volt egy elektromos ívfényes kemence, amely évente egy hónapig gyártott ferrosziliciumot. Nem volt kihasználva, ide telepítet­ték át 1952. márciusában csa­polták először. Jött a harma­dik kemence építése. Ezt már nem felejtem el soha, mert itt voltam: 17 nappal előbb készült el a határidőnél. Épí­tésének külön története van — mondja, és elmosolyogja ma­gát Megvettük a lebombázott szolnoki repülőtér vasvázait, a dunai hídroncsot és azt szál­lítottuk Óz Ina. Ezért kaptunk hengerelt árut idomacélt az építéshez. Rá egy évre, 1953. december 18-án pedig már el­készült a negyedik kohó is... önmagáról kérdezem, de mindig a gyárról beszél. A másfél évtizedet pedig nagyon reprezentatív számok fémjel­zik. Akkor 226 volt az összíét.- szám, ma 556. Az üzem terme­lése viszont az 1952. évi 21 millió forintról tavaly már ennek több mint tízszeresére. 218 millió forint fölé növeke­dett. Kilenc esetben tartottak élüzem ünnepséget. A nyere­ségrészesedési rendszer beve­zetése óta mindig fizettek, át­lagosan félhavi kereset körül kaptak a dolgozók. Még egy adat a Horinka István vezette Ötvözetgyárról. Tizenöt évvel ezelőtt a munkások havi át­lagbére 928 forint volt. tavaly elérte az 1840 forintot. Horinka István tizenöt, éve és a gyár története annyira összefügg, hogy nehéz lenne különválasztani, és úgy nem is lenne egész eevlk sem. Hogy mennyi gondja volt ez idő alatt? Erre még a megszaporo­dott ősz hajszálakból is csak ’következtetni lehet. Jött a második termék, a fémszilieium, azután a szilikó- mangán, a ferromangánaffi- né és a többiek. Ma már 24 féle terméket állítanak elő. amiből 21 az ötvözőanyag. Készítenek még bórkarbidot, szintétikus salakot és az au­tomatikus hegesztéshez fedő­port is. Az üzemnél tizenhétről 46­ra növekedett a műszakjak száma. Nemcsak számszerű a fejlődés, hanem Szalai János főmérnökkel az élen kiváló műszaki gárda kovácsolódott össze. — Elég mostoha körülmé­nyek között élünk itt. Nagy a környékbeli üzemek szívóhatá­sa. Mindezek ellenére sikerült kialakítani összeforrott műsza­ki gárdát. Volt, aki vidékről jött, és nem maradt itt. Olya­nok is, akadtak, akik nekünk nem kellettek, másokat pedig fegyelmi úton kellett elbocsá­tani. Volt itt mozgás, a fejlő­dés hozta magával, mert fela­dataink állandóan növekedtek. Ahogy a kohó dolgozik, tisztít­ja a fémet, az idő is úgy ala­kítja az embereket. Volt aki munkaügyesnek került Ide, és elvégezte a gépipari techniku­mot. Nem hagytuk, sarkalltuk, menjen kohászati iskolára, most a felsőfokú technikum hallgatója — mondja Horinka István. Az Ötvözetgyár termékeinek szaporodó száma is jelzi, út­törője az újnak. Van egy kísérleti üzemük. — Nagy leckét adtak 1960- ban. Oldjuk meg a vasércben található nikkel leválasztását. Húszmillió, forintot kaptunk műszaki fejlesztésre. Itt dol­gozták ki a technológiát, és az egyik kemencében megkezdő­dött a kísérlet. Sikerült, de nem kellett hozzá az egész húszmillió. Akkor arra kértük felsőbb szerveinket, hogy a tisztázatlan kérdések megoldá­sára építhessünk egy kísérleti üzemet. A megtakarított pénz­ből 1961-ben hozzáfogtunk a megvalósításhoz. Elkészült, de, hogy ügy mondjam, az is termelő üzem, a kezdet óta, bár a kísérletek jelenleg is ott folynak. Több olyan termé­künk volt, aminek a techno­lógiáját mi dolgoztuk ki, cíe kapacitás hiányában rna má­sutt gyártják. Tavaly megerősítettük a mű­szaki fejlesztési és kísérleti csoportot. A főmérnök irányí­tásával teljesen önálló cso­port, célunk, hogy még ütő­képesebb legyen. Feladata igen nagy: gyártmányaink fejlesz­tése, a technológia tökéletes - tése, korszerűsítés és újabb ötvöző anyagok kikísérletezt- se. Vannak ösztöndíjasaink is. Egy vegyészmérnökünk már végzett, a másik műszerszabá­lyozási felsőfokú technikum­ban szerzett oklevelet. Egy fel­sőfokú kohásztechnikus-jelöl­tünk Is van. Célunk, hogy le­hetőleg helyből biztosítsuk az utánpótlást — mondja. — Mennyi idő van még a nyugdíjig? — Hat év, de úgy érzem, az eltelt idő alatt súlyosabb el­lentétem még nem volt sen­kivel. Igaz, lekötelezettje sem vagyok senkinek, és ha meg kell mondani az igazságot va­lakinek, legyen az műszaki, vagy fizikai dolgozó, megmon­dom. Problémák? Voltak, van­nak és lesznek. Ügy vélem, él­hettünk volna nvugodtabban is, ha nem keressük, kutatjuk mindig az újat. — Most mi az, ami a leg­több gondot okozza? — Nagyon bánt, hogy a szociális dolgokat, gondolok itt a füsígázelszívásra, még min­dig nem tudtuk megoldani. Ez az, ami fájdítja az ember fe­jét. Persze vannak rejtett el- i,képzeléseink a további fejlesz­tésre, kísérletekre is, azonban azokról még korai lenne be­szélni — fejezi be az igazgató. Horinka István, az egykori vasöntő, ha egyszer megkérde­zik, hogyan teljesítette a ti­zenöt évvel ezelőtt kapott pártmegbízatást, emelt fővel jelentheti: kommunista becsü­lettel. Bodő János .1 iiiírá iiizai mi küldetése génitása; a közös munka, ha­a gépkocsivezetőt jogerősen mentesítették a kötelezettség alól. A dolgozónak — ön­hibáján kívül — ez évben is­mét jogvitája támadt mun­káltatójával. A gazdaság január derekán átszervezés és létszámcsök­kentés címén felmondott. N Károlynak. Az igazgató állás­pontja szerint azért történt ez, mivel a három járműből álló központi parkot felosz­latták, s egy-egy teherautót a lcarancskeszi, illetve a za­ba ri üzemegységnek adtak át. Egy vontatóvezetői állást fel* ajánlottak N. Károlynak, aki azt egészségi állapota miatt nem fogadhatta el — ugyan­akkor Zabarba felvettek egy gépkocsivezetőt. A Nógrád megyed Területi Munkaügyi Döntőbizottság jogerős határozatával érvény­telenítette a felmondást, to­vábbá kötelezte a gazdaságot, hogy a munkabér-kiesést N. Károlynak térítse meg. A TMDB megállapította, hogy a gazdaságnál valójában sem létszámcsökkentés, sem át­szervezés nem történt; a gép­kocsivezetőnek négy eltartott­ró’ kell gondoskodnia, s így neki — munkaügyi jogszabá­A pártbizalmi kapcsolata a legközvetlem bb az élettel, az azt formáló és beteljesítő em­berekkel. Első kézből hallja a véleményeket, s tapasztalja politikánk hatását, a munka­társak reagálását a felsőbb in­tézkedésekre. ITa határozott, de ugyanakkor megértő kato­nája a pártnak, eszmeileg is felvértezett, őszinte megnyi­latkozásokkal találkozik, meg­tudja különböztetni az igaz véleményt a széptevéstől. Pél­dája, magatartása mértékadó. Politikái hőmérője a munka­hely hangulatának. A párt fennállása óta min­dig nélkülözhetetlen volt a bizalmiak küld :tése. De most, amikor arra van szükség, hogy minden kommunista bátran hirdesse a párt politikáját, vég­rehajtásáért aktívan tevékeny, kedjen, még inkább hangsú­lyozott a szerepük. Csak a formákban, sablonokban gon­dolkozók hajlamosak tagdíjbe­szedőnek tekinteni, azok, akik csak szószaporítók, de a fél­vállukat sem iáén erőltetik a társadalmi, közéleti tevékeny­ségben. A fejlődéshez való alkal­mazkodás sok változást hozott az utóbbi időben a pártbizal­mi tevékenységében. Három salgótarjáni nagyüzemben már több mint egy éve kéthóna- ponként tartanak taggyűlése­ket, s a két taggyűlés között pedig a pártcsoportok tanács­koznak rendszeresen- A cél­szerű változás eredményeit még nem lehet teljesen meg­ítélni. Néhány gyakorlati hasz­na azonban máris kézenfekvő, s jó példa sok pártszervezet előtt. Az általában kisszámú pártcsoportok tagjai jól isme- rife egymást. Ez igen kedvez az őszinte véleménymondás­nak, azok szereplésének Is, akik nagyobb plénum előtt csak igen ritkán hallatták hangjukat. Vannak kevés be­széd űek, és olyanok, akik a kifejezés, vagy szókincsben nehézségek miatt ritkán szól­nak. F,z korántsem jelenti azt, hogy nekik nincsen vélemé­nyük, álláspontjuk. Igenis van. Néhány szavaik, mondatuk solcszor igen mélyértelmű és elgondolkoztató. És mivel a szőkébb körnek, a pórtcsoport- nak jóval nagyobb a homo­son ló képességek, azonosabb érdekek, célok miatt, a köz­vetlenség sokkai nyilvánva­lóbb. Egy párttag mondta: — Nem vagyok a szavak meste­re, de van véleményem. Most, hogy havonta rendszeresen megtartjuk az üzemiben a pártcsoport-órtakezietet, s itt nem kell válogatni a szavakat, azt hiszem engem és a felfo­gásomat is jobban megismer­ték. Mivel a pártesoportbi za 1 m i közelebbről ismeri az emberek tulajdonságait, „testhezállóbb” munkával, feladattal tudja el­látni őket. S a további hasz­na ezeknek a változásoknak. A pártvezetőségek, a pártbi­zottságok jobban ismerik a párttagság, s általában a dol­gozók hangulatát. Ez eleve frissítőén hat a pártmunkára is. Javult az aktuális témák­ról: az új gazdasági mechaniz­mus bevezetéséről és más fon­tos bel- és külpolitikai kér­désekben a tájékozottság- Job­ban. határozottabban segít a pártcsoport, a bizalmi, a muti- kahelvj pontok, problémák megszüntetésében, közvetle­nebb a kapcsolat a vezetők s a dolgozók között. A párt szervezeti felépítésé­ben a pártcsoport a legkisebb egység, de mint összefüggő sej­tek úgy jelentik a pártot. A felsőbb pártirányítás, a po­litika helyes megvalósítasa sokban függ attól, milyen gyorsan jutnak tovább a jel­zések, az észrevételek a töme­gektől, rossz szóval élve, alul­ról. Az aktívan működő párt­csoportok tömegliangulatot közvetítenek, s a tudatformá­lás mellett ez az egyik leg­fontosabb feladatuk. Ez a legjobb kontrollja, s egyben kritikája is a vezetésnek. Er­ről elfeledkezni egy percig sem lehet. Ennek a tanulságá­ért egy időben elég komoly tandíjat kellett fizetnünjc. Egy intézkedés csak akkor demokratikus, ha találkozik a tömegek érdekeivel, a társada­lom céljaival. Enélkül ellenér­zést. gátlásokat vált ki. Az Acélárugyárban „fentről” azt javasolták, hogy a nyereség­részesedésből az egy napra ju­tó összeget ajánljanak fel a dolgozók lakásépítésre. Az in­dítványt az üzemek többségé­ben leszavazták. Hogy több la­kás épüljön, az elsőrendűen fontos társadalmi érdek. Ebben mindenki megegyezik az Acél­árugyárban, de nem volt vi­lágos, milyen szociális helyze­tiek kapják a lakást- Sőt. ta­lálgatások, szóbeszédek voltak. A javaslatról előbb beszélni kellett volna. Éppen a párt­csoportok, a pártíbdzalmiak út­ján. Ha így tesznek, egy hely­telenítő szavazás nem okoz presztízsveszteséget, a külön­ben sokszor jól vizsgázott ve­zetőknek. Figyelmeztető tanulság! Es senki sem mondhatja utólag, könnyű ítéletet, vélemény: alkotni. Még akkor sem, ha ez most így látszik. A pofi* tika ábécéje nem ismeretle­nekkel való egyenlet. Valódi számokká] dolgozik. Elismerés és tisztelet a párt harcos katonáinak, a pártbi­zalmiaknak. A szocializmus hite és sikere teszi őket fá­radhatatlanná, végzik önzetle­nül nevelő, felvilágosító tevé­kenységüket. Nem dicséretért^ elismerésért vállalták azt a többletet, amely küldetésükkel jár. hanem a társadaloménités iránt érzett felelősségérzetből. A IX. kongresszus egyik leg­fontosabb útmutatása a párt vezető szerveinek az, hogy a politikai, gazdasági és kultu­rális élet főbb tennivalóit mindig a párttagsággal ta­nácskozva határozzák meg. Ez ugyancsak aláhúzza a pártcso- port, a pártbizalmi munkáján nak fontosságát. A kommu­nisták mindig felnőttek és jól igazodtak a kor tenniva’óihoa. Most a bonyolultabb torsa* dalmi és politikai fei--totók sokaságában is helyesen isme­rik fel szerepüket, kötelessé^ geiket. Gulyás Ernő

Next

/
Thumbnails
Contents