Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-15 / 39. szám

4 woe* no 1967 február 15. szerda Ml lesz belőlük? Fiatalkorúak bűncselekmény-sorozata — A szülök sem okultak A nagybátonyi 94. számú presszóban tavaly november 15-én pezsgőzés közben fogta el a rendőrség^ Cs Jánost és Cs. Rudolfot. Áz előbbi tizen­öt éves, az utóbbi tizenhárom. Ugyanők — mint annak ide­jén jelentettük — azon az éj­szakán három motorkerékpárt loptak el, s hagytak magára; az ipari tanuló intézetből ezerötszáz forint értékű szer­számot, a szolgáltató üzemtől — szintén erőszakos úton — kétszázötven forint készpénzt, továbbá egy légpuskát zsák­mányoltak. A két mátravere- bélyi fiú tettenérését követő nyomozás során a bűncselek­mények sokaságát derítette fel. s bizonyította be a rend­őrség. Lakodalmas törzsvendégek Amint haladt a nyomozás, egyre szomorúbb kép rajzoló­dott ki a rendőrtisztek előtt. Cs. Jánosról kiderült, hogy nemcsak lopásban és betörés­ben, de italozásban és ferbli- zésben is vezére Cs Vilmos­nak, Cs. Árpádnak és K. Kál­mánnak. Hosszadalmas lenne a fiatalkorúak teljes bűnlajst­romát adnunk. Félő, hogy a hosszú felsorolás közepette el­veszne a lényeg: az, hogy a szülői felügyelet hiányában gátlástalanul kószáltak, tol- vajlkodtak Mátraverebélyen, Nagybátonyban, Pásztón, Mát- ramindszenten, Taron, Rá- kóczi-bányatelepen S. József- né udvaráról motort „vettek kölcsön”, majd visszacsem­pészték. Szívesen látogatták a lakodalmas házakat. Az egyik lagziból bort, pálinkát és szódásüveget, a másikból pénzt és ruhaneműt loptak. T. Ká- rolyéktól akkor tulajdonítot­tak el nyolcszáz forintot, sünikor a család a másik fa­luba utazott lakodalomba. A lagzis „kalandok” során tra­gikomikus eset fordult elő az egyik fiatalkorú bűnözővel: a sötét szobában botorkálva — tortába lépett. / Amit a szem meglát... Tóth József önkéntes rend­őr kislánya egy bokorban, előtte ismeretlen rendeltetésű műszert talált Ezt, helyesen nevelt gyermekhez illően, át­adta édesapjának. Így nem pusztult el az a majdnem kétezer forintot érő árammé­rő, amelyet Cs. János és társai loptak el, — de nem tudván mit kezdeni vele, elrejtettek a határban. Cs. Jánossal, Cs. Vilmossal. Cs. Árpáddal, Cs. Rudolffal és K Kálmánnal már koráb­ban is volt dolga a rendőrség­nek. Vegyesboltba törtek be, magánházból széncédulát, vál­lalati öltözőből készpénzt és használati tárgyakat loptak. A nyomozás befejezésekor a rendőrtisztek természetesen nem érték be a tények regiszt­rálásával, hanem az akkor még gyermekkorú tettesek szü • leit mellőzhetetlen nevelési tanácsokkal látták el. Ezek között — tán mondanunk sem kell — a gondos felügyelet szükségessége is szerepelt... Sajnos, hiába. Az újabb bűncselekmények nyomozása során a szülők hallani sem akartak arról, hogy gyermekeik éjszaka tá­vol lettek volna. Szerintük a fiúik csupán moziba és szom­szédokhoz jártak, — s mindig a szülők tudomásával. Kizárva a kihallgatásról A családok erkölcsi légkö­rére szomorúan jellemző, hogy míg a fiúk a rendőrségen a járási tanács vb igazgatási osztálya gyámügyi előadójá­nak jelenlétében őszintén és részletesen elmondták, hol mit követtek el, — szüleik jelen­létében tüstén megmakacsol­ták magukat, s tagadni kezd­Mind nagyobb népszerűség­nek örvend Salgótarjánban a megyei József Attila Művelő­dési Ház ifjúsági klubja a vá­ros fiataljai körében. A klub, amelynek jelenleg majdnem 200 tagja van, havonként rend­szeres programmal várja a fi­atalokat. E hónapban például különösen értékes a hadtörté­neti előadássorozat, amelynek további előadásaira február 15-én, és 22-én kerül sor. Előb­bi a török hódítók elleni harc­tek a tárgyi bizonyítékok el­lenére is. Ezért kellett a rend­őrhatóságnak több alkalommal élni azzal a törvényes jogá­val, hogy a szülőket kizárja a kihallgatásról. Ezt megelőzően Cs Vilmos anyja a fia halla­tára kérte ki (!) a rendőrtiszt­től, hogy gyermekét kettőnél több betöréssel, lopással gya­núsítsa. Cs. János apja — szintén a fiú előtt — kijelen­tette, hogy János kizárólag abban bűnös, amin tettenértók. Lehet-e csodálni, hogy a fele­lősségre vont fiatalkorúak megtorpantak a megbánás útján? Cs. János és társai bűncse­lekményeikkel majdnem har­mincezer forint kárt okoztak, ennek kétharmadát a társa­dalmi tulajdonban. Nem az ő érdemük, hogy a kár java­hányada megtérült. „Mi lesz belőlük?” — üti szíven a kérdés azt, aki ta­nulmányozza a fiúk ügyét, aki bepillanthat családi éle­tükbe. — Hiszem, hogy becsületes ember! — adja meg a választ a megyei rendőrfökapitányság ifjúságvédelmi előadója. — Büntetésük mértékét a bíró­ság állapítja majd meg. Az igazságszolgáltatás bizonyára megtalálja annak lehetőségét is, hogy a fiúk a büntetés ki­állása után erkölcsileg egész­ségesebb környezetben foly­cal, utóbbi a magyar szabad­ságharc katonai történetével foglalkozik majd. A program­ban egyébként rendszeresen szerepel a televízió képzőművé­szeti és zenei sorozatainak kö­zös megtekintése, a zene és a tánc. Izgalmas eseménynek ígérkezik még e hónapban, február 19-én a klub zeneka­rának bemutatkozása, február 25-én pedig a diósgyőri Lenin Kohászati Művek KlSZ-klub- jával való vetélkedő. tathassák életüket — b. z. Hadtörténeti előadássorozat a salgótarjáni ifjúsági klubban <?Jni m ásókért * S ok fáradt, megtört em­ber él az otthonban. <an, akit már elfelej­tettek. Az öreg lakók számol­gatják a napokat. Naplemente. Kinek néhány év, talán csak röpke hónapok és... minden lezárul. Annyi és annyi hálát­lan gyereknek tudnák itt ki­állítani a bizonyítványát. Olya­noknak is, akiknek jól megy a soruk, autó kíméli a fáradság­tól, jó fizetés függetleníti az apró-cseprő gondoktól. Vala­mikor simogatott szőke, barna fejek hamar tudtak feledni. Bódi Jánosné, a ludányha- lászi szociális otthon igazgató­ja tudna erről beszélni. Sokan fogadkoztak már neki szemle­sütve, amikor leültetett valakit irodájában. — Megígérem... Ezután többször jövök. És tudta, kimondta őszin­tén, ki csak azért, hogy fogad­kozások mögé rejtse zavarát, hálátlanságát. Pedig nem vár­nak ezek az öregek sokat, csak azt, hogy láthassák a kisuno- kát, hallhassanak valamit az egykori ismerősöktől, arról a közegről, ahonnan a sors ki­szakította őket. Vannak egye­dülállók is, de többségük azért jött ide, mert útjában volt a menynek, a gyereknek. Láto­gatáskor annyi várakozás van a szemekben. Remény és le­mondás minden ajtónyitás. Aki már feküdt kórházi ágyon, az tudja, de ez itt talán még fájdalmasabb. Akitől elmaradnak, azok­hoz odamegy Bódiné. Leül az ágyak mellé, s hallgatja a 60— 70—80 éveseket. Több mint há­romszáz embernek ismeri a sorsát, tegnapját. Teljesen át­adja magát ennek a munká­nak, pedig az ő élete sem volt mindig felhőtlen. Ápolták kór­házban, mindig sokat vállalt és szív nélkül nem tudott so­ha semmit sem tenni. Élt a mozgalomnak, a pártnak, de többnyire mindig másokért. Voltak csalódásai, fájdalmai, de ezekről inkább hallgat. Két év múlva nyugdíjba megy. Mondom neki, ráfér a pihe­nés. Csak mosolyog. Fátyolos a hangja, a nagy változások el- érzékenyítik. Megszokta a kö­telességet, a munkát. Nem tud nélküle lenni. Korán reggel ül vonatra, mert Nógrádszakál- ban lakik, s van úgy hogy es­te hiába várják, a tányért el kell rakni az asztalról, Ilyen­kor bent marad az otthonban, pihen néhány kurta órát az irodai ágyon. Szeretné sokszor megnyújtani a napokat. — Mit csinál, majd ha nyug­díjas lesz? — Van sok könyvem. Végre egyszer majd hozzájuthatok, lemegyek az Ipoly partra, ott nagyon szeretek időzni.De van egy régi hobbym is — a cigá­nyok. — Hobby — cigányok? , Nem hagyja, hogy sokáig ál­mélkodjak a kissé különösen ható szótársításon. Ennek régi a története. Négyszáz cigány él Nógrádszakálon. Valamikor kevés ismerte közülük a ke­nyeret. Igen, a lisztből, kovász­ból dagasztott kenyeret. Bódi­né, bejáratos minden család­hoz, a legfiatalabbat, de a leg­öregebbet is nevén szólítja. Sokat beszél velük. Bontogat­ja szemük elől a századokba gyökeredző előítéletek, maradi szokások fátylát. S szavai nyo­mán, ahogy ezeken a fátyla­kon áthatol a fény, júgy lesz más az egykori, a tegnapi ci­gánysors. Van a hangjában némi büszkeség, de ez mintha nem az övé lenne, hanem azé a ci­gányé, aki megszokta a mun­tenn az ernyő, nincsen kas... és remények Bujákon túlnőtték az igények. Az épít­Pillanatképek kezes befejezésével 296 férőhelyes színház- és mozi- helyiségünk lenne, de olyan, ahol szükség esetén 500-an is kényelmesen megférnek. — Mik a jelenlegi kilátá­sok? — A helyzet az, hogy Bu­ják minden anyagi erejét hosszú évekre lekötötte, to­vább nyújtózni a takarónk alatt nem lehet. A megyei ta­nács segítségében remény sé­dünk, amely ígéretet tett, hofrv megoldja a gondunkat; rendelkezésünkre bocsátja a befejezésre szükséges pénzt. — Annyi terminus után az anyagi lehetőségek megnyitá­sával mikorra végezhetnek az építéssel? — Nagyon szeretnénk, ha április negyedikét, vagy má­jus elsejét az új művelődési otthonban ünnepelhetnénk, de a korábbi évek már óvatos­ságra intenek bennünket az időpontokkal. Teljesen bizo­nyosnak —, - úgy vélem, azt vehetjük: a művelődési ott­hont ebben az esztendőben átadjuk végre fontos és szép rendeltetésének. (b. U betonból öntik az oszlopoknál valamivel jobban illenek majd a modern környezethez... !*! Ül a hölgy a salgótarjáni Jégbüfé kirakatában, előtte az asztalkán a fogyasztás sor­rendjében vált helyet a ká­vé, a szóda, a sör is a ko­nyak. A hölgy fiatal, nagyon csinos, és csak azért nem szép, mert nem velem ül. Mással ül a salgótarjáni „Jeges” lefüggö­nyözött ablakánál, homorítva ül, hóditó, kerekded formákat mutató pózban, és ennivaló kiskosztümben ül a hölgy a salgótarjáni... (mint fent!) — és egyáltalán! Barna, pödört bajszos daliá­val ül a hölgy az ablaknál. Duruzsolnak mint a legna­gyobb hóesésben két tüzme- leg hályha, fogják egymás kö­nyökcsövét. nézik egymás né­zését, halk szerelmes szavakat suttognak, ülnek együtt, én nem ölök egyikkel sem, a hölggyel legkevésbé, pedig esetleg nekem is lenne ked­vem ... ülni a kirakatban, a lefüggönyözött ablaknál, sör­rel, meg konyakkal, kávéval, szódával kettesben ezzel a cu­ki kiskosztümmel, ezzel a csi­nos hölggyel, de én csak né­zem, ahogy ülnek, fogják egy­más kezét, kortyolják a feke. tét, nézem a pózt, a gömböly- ded formákat, nézem... És csak most látom — a lánynak nem ér le a lába a székről, legfeljebb a dereka­mig ér ha feláll az asztaltól ... Jaaa! Az más! — Kérek egy feketét! (patakit Kilátások Az építés költségvetési elő­készítése még 1959-es, a föld- . lankaiatok kezdete 1963-as. Azóta sok viszontagság köze­pette épül, de mindmáig be­fejezetlen Buják új művelő­dési otthona. A községieknek szokatlan formájú épület fa­lai állanak, az otthon belső, rendeltetés szerinti kiképzé­st is elvégezték már az épí­tők, de, hogy a létesítményt mikor adják át rendeltetésé­nek, pillanatnyilag a jövő titka. A csaknem ötesztendős munkától hol az ember, hol az anyag, vagy a pénz fo­gyott el. Most végül a pénz s ez éppoly bénító, mint a másik két feltétel hiánya. Hogyan is állunk jelen- 'ea? .. Mert a munkálat a s^ó közvetlen értelmében: áll. Konecsni József, a közsé­gi tanács titkára ezt pana­szolja: — Amióta a munkálatokba fogtunk, szinte minden össze­esküdött ellenünk. Nemcsak a helykijelöléssel voltak gondjaink, hadakozásaink, de az építési terv végleges for­máját illetően is. Változtatá­Eg y marék bankó A salgótarjáni 11. számú italboltban késő este egy marók százas hevert a föl­dön; szám szerint tizenhá­rom. Annak az asszonynak, aki megtalálta, körülbelül ennyi a havi fizetése. Az első gondolata az volt, hogy — ugyan miképpen találja meg nyomban a gazdáját. A második, hogy nem ke­resgél, hanem reggel be­viszi a rendőrségre. Erre nem került sor; de csak azért nem, mert kora reggel összetalálkoztak. Képzelhető a kárvallott öröme, amikor visszakap­ta ezerháromszáz forintját. Lám akad, aki becsületes emberhez illően visszaadja a talált pénzt, még akkor is, ha az italboltban botlik bele... Lehetséges, hogy el sem vész a marék bankó, ha tu- 'sidonosa egy pohárral ke­vesebbet iszik? kát, reggelente vonatra ül, aki­nek intézik a nyugdíját, vagy akinek hozza rendszeresen a postás. Mert ilyen is\ van, s egyre több lesz. Négyen már rendes házat bírnak, ketten vásárolták, ketten pedig építet­ték. Öröm látni köztük a válto­zásokat. A legtöbb igen tehet­séges. Ügyesen fonnak sza­kajtót, lábtörlőt. Van akit a tsz is szívesen lát, s hívják a falusiak is segíteni. Sokat lehet értük tenni. Ezt özv. Bódi Jánosné vallja. És azt is elárulja, mire gondol. Ha már nyugdíjas lesz, többre fut­ja az idejéből, elmegy majd a szakáli cigányok munkahelyé­re, beszél a község vezetőivel, hogy a művelődési otthonban is helyet kapjanak. Mert mini mondja, sok köztük a tehetség, a kézügyesség mellet jó érzé­kük van a tánchoz, az énekhez. Itt aztán előadásokat hallgat­hatnak. Így tervezi öregsége napjait. Arca egy kicsit fáradt, de sze­me tplve tettvággyal, simoga­tó szeretettel. H onnan meríti az erőt? Azt hiszem a szociális otthonból, ahol annyi sorsot és tragédiát ismert meg. ahol annyi és annyi köteles­ségről megfeledkezett gyerme­ket figyelmeztet szeretetre, kö­telességre. G. E. sokat, módosításokat kellett elfogadnunk, amikor meg végre teljes kapacitással do­loghoz láthattunk volna, az országos árvizet követő anyaghiány bénította meg a munkát. Közben pedig a költ­ségvetés eredeti összege is kevés lett, pedig már eddig több, mint egymillió forint van az építkezésben. Anyagi lehetőségeink a továbbiakra, a még hátralévőkre kimerül­tek s ha nem jutunk, segít­séghez. h'áKava’’, volt az egész eddigi erőfeszítés. — Mi az, ami még hátra van? — Tulajdonképpen alig va­lami: a padlózat lerakása, a villanvberendezési, szerelési munkálat, a speciális üvege­zés. Mindezek költsége mint­egy 300—400 ezer forint. A többi már nem gond, mert a széksorokat megkaptuk, a mozúVemi vállalat biztosítja a szükséges gépberendezést s ígéret szerint az akuszti­kai falburkolást is elvégzi. Nagyon kellene már az ott­hon ielenlegi művelődési, szórakozási lehetőségeinket rég Előre sohasem lehet tudni... Amikor megláttam a salgó­tarjáni „művház” előtt a lo­vaskocsit meg a kompresszort — csafc amolyan átmeneti szél­sőségre gyanakodtam. — Kompresszor a fagyott föld ki­ásásához („minek ez a néhány gödör ide?’’) sűrített energiát és a lovak? Hát istenem, nem a legmodernebb módon, de a tőlük megszokott biztonsággal húzták a szekeret, rajta a ki­ásott földet valahová... Azután eltűnt a kompresz- szór (biztosan azt is elhúzták a lovak) és helyette.. - Elő­ször alig akartam hinni a szememnek. Deréknyi karók között óvodás korú fácskák állnak egymás mellett ott ahol nemrég még gödrök ásítoztak. A varázslat nem új. A pesti Blaha Lujza téren, az Emke aluljáró építése után, láttuk már ezt a mutatványt nincs is mit ámulni rajta. A piros- fehérre mázolt, dróthálóval körbetekert oszlopok (oszlo­pok?) — gerendák azonban „szemet szúrnak”. A Blaha Lujzán egyet sem ástak le kompresszorral belőlük, pedig ott pontosan annyival több a huligán, na meg a mindkét szemére vak autós (akik ellen csak ilyen drasztikus módon lehet megvédeni a csemetéket) mint amennyivel többen for­dulnak meg ott, naponta... A szálfákkal védett fácskák előtt további gödröket is lát­ni... és mivel elqre sohasem lehet tudni: számíthatunk ar­ra is, hogy holnapra tank-’ csapdákat mintáznák a könyv­tár meg a képcsarnok szom­szédságában. Ha történetesen iiarom hónap van még, en­nek ellenére egyre több szó esik mostanában, az ötven hazai és a négy külföldi ze­nekar fogadásáról, patronálá- sáról. Salgótarján mindössze egy- esztendős „fesztivál múlttal" rendelkezik, így majdnem ter­mészetes, hogy tavaly nem ment egészen simán a ven­dégzenekarok fogadása, kala- 'zolása. Az idén — tanulva a ta- alyiból — a KISZ megyei vzottsága több gondot fordít a vendéglátás zavartalansá­gára, ezért többek között jó- előre részletes programot dolgoznak ki a patronáló ramokat jóval a fesztivál kez­dete előtt ismertetik a városi alapszervezetek titkáraival* akik azután az így szerzett ismereteket továbbadják a vendéglátással megbízott tía- taloknak. A KISZ megyei bizottságán elmondták: ha lehet, az .dén a tavalyinál is népszerűbb feladat a fiatalok körében a vendégzenekarok patranálasa. A négy külföldi együttest a salgótarjáni nagyüzemek, az ötven hazai zenekart p«dig a tanintézetek fiataljai segítik és úavsz-üván nvndenhova el­kísérik őket. Sokan várják a nagyon népszerű szovjet jazz- quartettet, a Kék Csillag és elnöki Sárgái ngeselc együttesét.. Népszerű feladat A vendégzenekarok palronálása A III. Országos Amatőr üzemi és tanintézeti KISZ- Könnyűzenei Fesztivál salgó- szervezetek részére. A prog- tarjáni nyitányig kevés híján

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents