Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-14 / 38. szám

4 %T) ítm február 14. Vedd Yálaüizlók kérdeztek a tanács válaszol ŰJ BIZALMIAK Befejeződtek a szakszervezeti bizalmi választások megyénk valamennyi üzemében, és » régi aktivisták mellé újak is kerültek a dolgozók bizalmából. A salgótarjáni tanácstagi je­lölő gyűléseken a választók számos javaslatot vetettek fel, több gond megoldását sürget­ték a városi tanácsol. A fel­vetett kérdésekre Lengyel Jó­zsef, a Salgótarjáni Városi Ta­nács VB elnökhelyettese vála- «zolt. Katona János Házi Ferenc u- SS: Az 51-es választó kerület­ben levő bérházak előtt nincs járda így sok piszkot, sarat visznek be a lépcsőházba a lakók. Ha a tanács adna be­tonlapokait, a lakók társadalmi munkában leraknák. Baj van a lakóházak tatarozásával is. Az ingatlankezelő vállalat ugyan ,tervezte a tatarozást, a távfű­tés bevezetése miatt azonban erre nem került sor. VÁLASZ: A gyalogjárda építését még ebben az évben biztosítjuk. A lakóházak ta­tarozását a távfűtés építésé­vel szinte azonos időben el­végezzük, így ezt a munkát 1968-ban befejezzük. Imre János, Sztahanov út 24: Rossz a közvilágítás a ko­lóniák között. Sötét és sár van az utcában, szükséges vol­na legalább egy lámpa felsze­relése. VÁLASZ: A közvilágítás ezen a részen 1967 első fél­évében elkészül­Az újaknai családok vetették fel a 25-ös számú választóke­rületben: rosszak az útviszo­nyok. VÁLASZ: A harmadik öt­éves tervben megoldódik az újaknai út építése. Bajcsik József, Zója krt. 14: A lakók régi kívánsága a Zója körút felújítása. Mikorra vár­ható? VÁLASZ: A városi tanács tervei szerint a Zója körút felújítását 1968-ban elvégez­zük. Bácskai János, Zpja krt. 15: Rossz a Rokkant-telep víz­ellátása, több esetben van ki­hagyás, nem kapnak vizet. VÁLASZ: Előttünk is is­mert a gond. Megfelelő ja­vulás a regionális vízmű el­ső ütemének üzembe helye­zése után várható. A regio­nális vízmüvet a tervek sze­rint 1967- május 20-án kap­csoljuk be a város vízellátá­sába. . V Teleki István, Kavicsos: A forrás mellett levő gödörben összegyűlik a víz és a szemét. Nyáron a gyermekek benne fü- rödnek, ami balesetveszélyes, a behordott szemét pedig bű­zös. VÁLASZ: A gödör betöl­tése folyamatosan történik, bontási törmelékből. A 13-as választókerület jelö­lő gyűlésein többen kérték a játszótér kialakítását. VÁLASZ: A Pécskő úti úgynevezett D—4-es lakó­épületnél még 1967-ben el­készítjük a játszóteret. Özv. Godó Mihályné, Bag- lyasalja: Az autóbusz végál­lomásánál nincs várakozó he­lyiség, s így esőben, hóban, hi­degben a szabad ég alatt áll­nak a dolgozók. VÁLASZ: A váróterem át­alakítási munkái folyamat­ban vannak. Stér István, Baglyasalja: A telek déli lakórészének rossz a közellátása, üzletház építése válna szükségessé, amihez a te­Nagybátonyban, nagy érdek­lődés mellett zajlott le Vargá- né Varjú Erzsébet hegedűmű­vész és Nagy István zongora- művész hangversenye az Ál­lami Zeneiskola nagytermé­ben. A Zsúfolásig -megtelt te­rem bizonyítja, hogy Nagybá- tonyban és környékén a ka­maramuzsika iránti érdeklődés fokról-fokra nő. A hangver­seny első három darabja Schu­bert 137-es opusz alatt írt szo­natinái nagy feladatot jelene tenek az előadók számára, amit szereplő művészeink jól megoldottak- Műsoruk legki­emelkedőbb száma azonban Beethoven A-dur szoná­táiénak intelligens, stílu­sos, szólammozgásában és fel­lep lakói társadalmi munkát is felajánlanak. VÁLASZ: Üzletház építése a jelenlegi anyagi erőnket is figyelembe véve csak a ne­gyedik ötéves tervben vár­ható. Ifj• Szálkái Gyula, Baglyas­alja: A földalatti csapadék vízlevezető alagút beszakadt, íg$ rossz a szennyvíz leveze­tése. A köztisztasági válla­lat sem gondoskodik a gyako­ribb szemétszállításról. "VÁLASZ: A csapadék-csa­torna javítása még ebben az évben megtörténik. Gondos­kodunk arról, hogy a köztisz­tasági vállalat a telepen ösz- szegyűlt szemétszállítást he­tenként három alkalommal oldja meg. Sink József, Baglyasalja: Hosszú idő óta sürgetjük a nyilvános telefonállomás fel­szereléséi. Szükséges ez, mert éjszaka sem orvost nem tu­dunk hívni, sem baleset esetén nem tudunk azonnal intézked­ni. VÁLASZ: Ebben az ügy­ben is megtörtént az intéz­kedés. Február végére a volt tanácsház helyiségében fel­szerelik a baglyásaljad nyil­vános telefont. építésében egyaránt koncep­ciózus, plasztikus, szép előadá­sa volt. Itt bontakozott ki leg­jobban Varjú Erzsébet hege- lűjátéka szinte meleg bensőséges hangvétele és itt mutatkozott meg Nagy István fiatal zongoraművész minden energiát, életet, elevenséget, lendítőerőt magába sűrítő teli­vér zongorázása. Különösen az első tétel sok szellemes meg­oldású hangképének volt va- rázsos hatása. Szép volt Gneg ritkán hallható F-dúr hege­dű-zongora szonátája is. de itt az előadás tökéletessége nem érte el az előző művek szín­vonalát. Szüts Pál Szonáfahangverseny Nagybátonyban cAz ember titka — Nem ismer meg? — érint vállon egy férfi, amikor kifelé nyomakodom a vasút­állomás talponállójából. Nézem, nézem; mintha va­lóban láttam volna már va­lahol. Az ember nevet: — Rossz a memóriája. Két­szer is írt rólam Amikor le­buktam, meg az ítélet után. Köztünk maradjon, azért a balhéért kicsit sok volt a né­gyes; pláne úgy, hogy a fel­tételesből is kizártak. A göm­bölyűben húztam le, Gyar­maton. Iszik valamit? — Köszönöm, ma többet nem. De szívesen meghívom valamire. Rum? Fehér? — Rum. Sörrel. Behúzódunk a sarokba — Hogyan telt? — Megjárja. Nekem már nem 'jság. Persze, adódik úgy. ogy az ember néha ki- boru — Maga is kiborult? — A. Nézze, én nem óber- kodtam; nem szeretem a sö­tétet. ’’nalmas. És amíg ott ücsö-gök, mit keresek? Sem­mit. Egészségére! — Hogy jutott eszébe mégis a kiborulás? — Ott az a bőrkabátos, a vadászikalappal. Mintha Öszest látnám. Még a mozgása is tisztára azé. — Öszes? — Majdnem mindenkinek van valami neve a rendesen kívül a zárkában. Vagy hoz­za, vagy kapja. Az Öszes kapta. — A haja miatt? — Azért is. Meg, tudja, amikor a nőkről volt szó, mindig beledúdolt a dumá­ba, hogy ,,A tisztes, őszes ha­lánték.Valahogy így. Azt hiszem, nem csak a szájával volt nagy kujon. Hallja, két és fél évet húztunk le együtt. Mindig ugyanúgy mondta el a bulijait, ha zuvaksz jött. — Tessék? — Zuvaksz. Űj zárkatárs. Ojjé, már amikor belép, meg­látni, öreg vagány-e vagy újonc. Az új fiú csak áll, áll­dogál, hogy rossz nézni. A régi sdttes meg azzal kezdi, hogy köszön, s kérdi ki a szo­bagazda.. Az olyan szo­baparancsnok féle. Zárka­rend, meg jelentés, meg ilyesmi... Szóval, aki mindig máshogy színez, az biztos, hogy linkel. Nekem elhiheti, hogy az Öszes nem linkelt. Ál’atián bírtuk. Ölykor olyan röhögés volt miatta, hogy bezörgött a smasszer. Mond­kiborul ta, csöndesebben, nem kabaré ez. Még Kelep úrnak is volt miatta mit hallgatni. — A Kelep úr őr volt? — Frászt. A szoba gazda. Vén zsebes. Akkor futott, amikor még nagyon urazták a vendéget. Egy-egy jó vágás után az egész csellónak ő fizetett. Akkor szokta meg, hogy urazzák. Legyen neki... Egészségére! — Egészségére. Kossuth? — Odabenn leszoktam. — Még egv sör rummal? — Mit képzel, én a piáért beszélek? Vagy hagyjam ab­ba? — A világért se. Nem akar­tam megbántani. — El van boronáivá. Na, szóval a Kelep úrnál hagyat­ta velem félbe, pedig az Öszes az érdekes. Azt hiszem, a csajok is buktak rá. azért volt a válás. Nem szívta mell­re. Ahogy úgy sejteni lehe­tett, az asszony sem lehetett az a jaj-de-apáca. A gyere­kük már a válás után szüle­tett. Én leteszem a főesküt, hogy öszestől volt, de mégis a második férje nevére írat­ta az asszony. Hát, ilyenek a nők. — No, azért ne általánosít­sunk. Körmendi Lászlóné a Nógrád Fodor Sándor hengerész az megyei Faipari és Bútorgyártó Balogh Ernő a Nógrád megyei Acélárugyárban dolgozik, 1945 Vállalat utókalkulátora. A vál- Nyomdaipari Vállalat közpon- óta tagja a szakszervezetnek, lalat adminisztratív dolgozói ti telepének dolgozója. Tíz éve 16 tagú brigád bizalmija választották bizalminak’ tagja a szakszervezetnek. Egyetemisták, főiskolások Nógrádiban Ezek a szürke, köddel érke­ző reggelek, a nap közben fénylő sár sem feledtetik az emberrel azt a látványt, amely szívet, lelket gyönyörködtet Az épülő szocialista város ké­pe nemcsak az itt élő számára megragadó, hanem az idegen­re is hatással van. Talán még inkább, mint ránk, hiszen, aki csak most érkezett Salgótar­jánba, több mindent észrevesz, mint aki már hosszabb idő óta itt él, és szinte természetes számára a változás. Ezzel a fürkésző szemmel érkeztek városunkba február 1-én azok a főiskolások, akik május 22-ig Salgótarjánban töl­tik kötelező szakmai gyakorla­tukat. S ezzel érkeztek a me­gyébe azok az egyetemisták is, akik tíz napig járják a falva­kat, ismerkednek Nógráddal, gyakorlati tapasztalatokat gyűjtenek munkájukhoz. Kálovits Attila, a szombat- helyi tanítóképző intézet ma­gyar—könyvtár szakos hallga­tója, Rettich Béla és Várkonyi Sándor Debrecenből érkeztek. — Hallottak-e azelőtt Salgó­tarjánról? — Igen. Azt, .hogy épül. En­nek országos híre van. — És a valóság? — Valóban épül. Csodálatos ez a művelődési otthon is, bár­csak Debrecenben lenne egy iiyen. Szóval, az első benyo­másaink a lehető legjobbak, s ezt nem udvariasságból mond­juk. Salgótarjánban nem csa­lódtunk. Valami hasonlót kép­zel el az ember, ha azt hallja: városépítés. Lendület erő.. . Jól érezzük magunkat. — Szombathely, Debrecen régi, rangos szellemi hagyo­mányokkal rendelkező váro­sok. Nem szokatlan ezek után Salgótarján „levegője”? — Szokatlan, nagyon füs­tös. .. De hagyjuk a tréfát. Azt hiszem, Salgótarjánban éppen az lehet a legizgalmasabb, hogy nincsen sok hagyománya, most kell teremteni. Ez a munka le­het a legszébb a szellem embe­re számára. Nem könnyű —, küzdelemmel, harccal járhat. — Mit érthetünk ez alatt konkrétan? — Elnézést a divatos kife­jezésért, ez a város a népmű­velő számára csemege lehet. Persze, a vérbeli, igazi népmű­velőre gondoljunk. Aki látja, hogy a palotákon, a házakon, a szükséges objektumokon ’ túl az emberek belső világát is mielőbb fel kell építenünk, s bizony ennek az építésnek a megtervezése sem kevésbé fontos és izgalmas, mint a „külső” város létesítményeié. S itt meg kell néznie a „terve­ző” népművelőnek: milyen a „talaj”, az emberek feje, szíve rétegenként; mennyire alkal­mas a szocialista művészet, tu­dat, az új normák befogadásá­ra. — Milyen tapasztalatokat szereztek e pár nap alatt a gyakorlati munkát illetően? — A művelődési otthonnak talán csak egy baja van, ame­lyet máris láthatunk —, bár egy-két nap alatt semmiből sem szabad messzemenő követ­keztetéseket levonnunk. Az a baj, hogy rendezvényeinek egy része szinte visszhangtalan, üres termekben zajlik. Ide kell szoktatni az embereket, mint ahogyan néhány zenei és egyéb eseményre már idejön­nek. Közönséget kell tehát te­remtenünk, amelyet nevelhe­tünk. .. Ezt a színvonalas programon kívül a propagan­datevékenység is segítheti. Sőt.., A három leendő fiatal nép­művelőt egyébként szeretettel fogadták a megyei József At­tila Művelődési Házban, s minden lehetőt elkövettek an­nak érdekében, hogy mielőbb „megtanulják” a gyakorlati teendők intézésének módjait, megismerjék e munka gondja­it, örömeit is. Klubfoglalkozá­sokon vesznek részt, ellátogat­nak a megye» több helységébe, művelődési intézményébe. Két hónap után a megyei Balassi Bálint könyvtár „vendégei" lesznek. S május 22-én térnek vissza Debrecenbe, illetve Szombathelyre. Reméljük tar­solyukban gazdag tapasz' ála­tokkal, s kicsit „nógrádi” szív­vel is. (tóflW — Legyen magának is... Mondjuk, hogy ilyen is akad. Azt azért becsülöm benne, hogy nem tiltotta a gyereket az öszestől. Nem mondta meg róla, hogy az apja, ha­nem azt, hogy ő, mármint az asszony meg az öszes régi haverok. Így járhatott sokat Öszes a fiával. Jó fater lehe­tett. az szentség. Amíg kicsi volt a gyerek, még Pestre is a gyorssal vitte a ligetbe, meg az állatkertbe. Három—négy piros úgy elugrott olyankor, mint annak á rendje. — Annyit keresett az Öszes? —■ Hát! Valami fejes volt; olyan főpénztáros vagy fő­könyvelő, nem értek én az ilyesmihez. Amikor már le­gény lett a gyerek, akkor is sokat jártak együtt. 'Tudtak élni, na. — A gyerek hol dolgozott? — Sehol. Bolond lett vol­na. Otthon etették, öltöztet­ték. Anyja, apja tömte. Má­gia melózott volna? — Beszéljünk inkább az Öszesről. Még mindig nem tu­dom, mi volt azzal a kiboru­lással. — így nem is tudja meg, ha folyton félbeszakít. Mind­járt bezárják ezt a rossz kocs­mát. .. Az Öszes lebukott. Társ-tul csalás, sikkasztása volt; az okirathamisítást nem mondták ki külön, az halma­zaiba ment Amikor bekerült, akkor mondta el. Tudja, ez szokás. Belevaló volt az öreg Őszes, a legmaximálisabb kedvezményeket kapta... — Maximális... Voltam la­tinos. — De én voltam az őszes- sel, ezt én tudom jobban. Szó­val a legmaximájisabb ked­vezményeket kapta. Sokat írt, sok levelet kapott. Már amennyit a szabályzat meg­enged, néha még úgy külön engedéllyel is. Irkáit neki a fia is, hogy hiányzik neki az örege. Egyszeresek abbahagy­ta, egy sort se küldött többet. Öszes egyszer-kétszer próbál­kozott, aztán ő se Irt. — Az elkényeztetett gyerek többnyire hálátlan. — ítélkezni könnyű, mi? Csak várja ki a végét Na az utolsó levél után, amit a kis- öszes írt, úgy félévre nyílik az ajtó. Zuvaksz. Most kezd­het csodálkozni! A kis-Öszes volt. Oda az apjához, ölelné; hát ekkor lett ki az öreg. El­sápadt és kirohant a folyo­sóra, elájult, elvágódott. Nem is láttuk többet, a cuccát úgy szedtük össze és adtuk oda a smasszemak. — Öszessel mi lett? — Mondták később, hogy Szegedre kérte magát. El is szállították. Hát látja, ilyes­mi is akad a sitten. Az em­ber néha kiborul. Mint öszes. A balek! Ahelyett, hogy örült volna, hogy együtt lehet a fiával. Hát nem? —t b. z.—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents