Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-03 / 29. szám

19«7 fHSruár 3 péntek N^enio 3 Nagy Jelentőségű rendelkezések a szénbányászok érdekében Őszintén a táppénzes-állományról Folytatás az első oldalról. által megállapított mértékben — 20 ezer forint erejéig hozzá­járulást kaphatnak. Az új munkahelyet elfoglaló házas dolgozók részére — át­költözés esetén — költséghoz­zájárulás címén 10 ezer forint, s minden családtag után továb­bi 1000 forint állami támoga­tás nyújtható. A földalatti munkáról külszí­ni munkára áthelyezett dolgo­zók számára meghatározott időre — legfeljebb azonban 1 évre — havonta folyósításra kerülő személyi pótlék fizethe­tő. Az átképzésre rendelt dol­gozót a személyi pótlék az át­képzés egész ideje alatt megil­leti. A személyi pótlék mérté­ke nem lehet nagyobb a régi és az új bruttó kereset közötti kü­lönbség 80 százalékánál. A továbbiakban a miniszter 0 helyi munkaalkalmak meg­teremtésének előmozdítása ér­dekében hozott határozatokat ismertette. A bányászatban lét­számfelvételi zárlatot rende­lünk el — mondotta — ezen kí­vül a megyei tanácsok szük­ség esetén — a bányák körzeté­ben levő más vállalatoknál is elrendelhetnek ilyen felvételi t:la!mat annak érdekében, hogy a bányászatból felszabaduló dolgozókat lehetőleg helyben — a medence körzetén belül — iehessen elhelyezni. Ugyanezt a célt szolgálja a határozatnak az a része, amely kimondja, hogy a megszűnő hányák létesítményeit más te­vékenységre kell hasznosítani olyan módon, hogy a trösztök az illetékes más szervekkel együttműködve igyekezzenek mellék- illetve segédüzemeket létesíteni. Megfelelő munkaalkalmakat teremtenek azzal is, hogy gyor­sított eljárással ipari üzemeket létesítenek a megszűnő bányák közelében. Befejezésül dr. Lévátdi Fe­renc a kormány által elhatáro­zott társadalombiztosítási, szo­ciálpolitikai és egyéb kedvez­ményeket, intézkedéseket is­mertette. A megszűnő bányaüzemek­ben felszabaduló és tovább a bányászatban már nem foglal­koztatható dolgozók löszére személyi elbírálás alapján egy­szeri segélyt lehet nyújtani, amelynek mértéke öt — a föld alatt teljesített — szolgálati évtöl-kezdődően minden továb­bi év után az addig elért kere­set 5—5 százaléka lehet. A se- gélv felső határa a bányászat­ban elért utolsó évi és az új munkahelyen elérhető évi bruttó kereset közötti különbö­zet 80 százaléka. A termelésüket fejlesztő bá­nyaüzemekben — az álta'ános célkitűzésekkel összhangban — már 1967-ben meg kell kezdeni a munkaidő megrövidítését an­nak érdekében, hogy ezek a megszűnő üzemekben felszaba­duló dolgozók egy részét átve­hessék addig is. amíg a teljesít­mény emelkedése nem fedezi teljes mértékben a munkaidő csökkentését. Az említett üze­mekben a munkaidő rövidíté­sét olyan ütemben kell megva­lósítani, hogy ez a bányászaton kívüli területről új dolgozók felvételét ne tegyék szükséges­sé. A megszüntetésre kerülő és a termelésüket lényegesen csök­kentő bányaüzemeknél a bá­nyászatban tovább nem foglal­koztatható idős. hosszú szolgá­lati idővel rendelkező, vala­mint rokkant és csökkent mun­kaképességű földalatti dolgo­zókat a nvugdíirendszer kere­tében társadalombiztosítási kedvezményben lehet részesí­teni. Azok, akik úgynevezett ,.korkedvezményes” munka­körben dolgoznak, de még nem érték el a 25 év földalatti szol­gálati időt, s erre a bánya be­zárása miatt nincs is lehetősé­gük, minden ledolgozott öt év után a jelenlegi szabályozáson túlmenő egy-egv év korkedvez­ményt kaphatnak. Azok a dol­gozók, akik a bányaüzem meg­szüntetésének időpontjában már legalább 15 évi bányaüze­mi szolgálati idővel rendelkez­nek, és más munkaterületen helyezkednek el, amikor elérik j az öregségi nyugdíjkorhatárt, I vagv ha megrokkannak, nyug­díjuk megállapításához utolsó bányaüzemi munkakörük be­sorolási bérének figyelembevé­telét kérhetik, ha ez rájuk néz­ve kedvezőbb. A miniszter bejelentette, hogy a határozatok végrehaj­tására a kormány az 1975-ig terjedő időszakra 200 millió fo­rintot irányozott elő. »» Felhőkarcoló” A budapesti LAKÓTERV Magyar Géza építésztervező csoportja megkezdte a salgó­tarjáni garzon ház tervezését. A „felhőkarcoló” része annak a pályadíjnyertes városrende. zésd tervnek, melyet tavaly a városi tanács megvalósításra elfogadott. Az Ybl-díjas építőművész el­képzelései szerint a salgótarjá­ni Rákóczi úti három sávház­zal szemben két — lepény- szárnnyal összekötött — tizen­nyolcemeletes toronyépületet emelnek. Az épületkomplexum­ban kétszázhetven egyszobás, összkomfortos garzonlakás lesz. A lepényszárnyban üzleteket, szolgáltató részlegeket helyez, nek el. Terv szerint a kiviteli do­kumentációkat még ebben az évben leszállítják. jövőre megkezdik a kivitelezést, és 1969-ben átadják rendeltetésé­nek a salgótarjáni „felhőkar­colót” A beruházásra huszonhét­millió forintot fordít a megyei tanács költségvetése. Több főtanács kell a forint mellé Államunk dotációval segíti a rászoruló termelőszövetkeze­teket Megyénkben a gyenge tsz-ek a második ötéves terv végéig több mint háromszáz- harmincmillió forint értékű ál­lami megsegítésben részesül­tek. A támogatás mértékét év- s-ől évre rendelet szabja meg; az odaítélésre földművelés­ügyi-pénzügyminiszteri közös utasítás az irányadó. A megyei NEB vizsgálata során úgy ta­lálta, hogy a járási tanácsok végrehajtó bizottságai a dotá­lásnál többnyire tiszteletben 'ártották az utasításban fog­laltakat. Meghatározták azokat a főbb tennivalókat, amelyek reményt nyújthatnak a gaz­dálkodás megszilárdításához. Különösen jó munkát végez­tek e tekintetben Salgótarján­ban. Balassagyarmaton és Szé- csényben. Másutt a feltételek vagy ál­talánosak, vagy egyszerűen — teljesíthetetlenek voltak. A diósjenői tsz például, azzal a feltétellel kapott dotációt, hogy megtermeli az állatállomány útfelei tetőséhez szükséges ta­karmányt- Szanda egyik féltő­éiül azt kapta, hogy rétegvo- nalasan szánj. De hogyan?! A táblák meredeksége miatt ez a feladat nem végezhető el a ende’kétesre álló gépekkel. A feltételek teli etetésének ellen­őrzése nagyon laza volt; 1966- ban negyvenhat -»vense t«z kö­zül mindössze tizenháromban került erre sor az év első tíz hónapjában. Olykor egészen érthetetlen, hogv egyes tsz- veaetök a legkönnyebb dotálá­si feltételeket sem teljesítik. Szondán — például — negyed­évenként kellett volna tájé­koztatni a közgyűlést a terme, lesi tervek teljesítéséről. Ez nem történt meg. Ugyan, mi rá a mentség? Az ellenőrzéseiket leggondo­sabban a pásztói járási tanács- vb mezőgazdasági osztálya vé­gezte. A vizsgálatok tapaszta­latait párt. és tanács-vb ülé­sen vitatták meg. A csécsei, a pásztói, a mátraszőilősi tsz-be megfelelő képzettségű szakem­bereket irányítottak. Konkrét intézkedéssel, jótanáccsal segí­tettek megszüntetni a hibákat. Helyes szigorral találkozunk a rétsági járásban. A nógrádi Bé­ke Tsz-ben az állami támoga­tás célszerűtlen felhasználása miatt csökkentették az elnök fizetését; Kétbodonyban kár­térítés fizetőikre kötelezték az agronómust­Minőségileg volna mit javí­tani az ellenőrzéseken; jólle­het azok feltárták a gazdálko­dás alapvető hibáit. Ha az el­lenőrző szervek a vizsgálatok mélységét növelnék, s a vesz­teséges gazdálkodás okait — a bruttó-jövedelem kimutatása alapján — főágazati és ágazati bontásban ismertetnék, meg­gyorsulna a gyenge tsz-ek megszilárdulási folyamata. A népi ellenőrzés valószínű­nek tartja, hogy a tervbe vett ártámogatásos dotáció ki­küszöböli majd a szubiekív té­nyezőket. s az eddiginél ösz­tönzőbben hat a tsz-°kben a termelés növelésére. A megyei NEB határozatában javasolta, hogy a járási tanács vb-k az - állam biztosító ua pénzösszegek felhasználásáról évenként leg­alább kétszer beszámoltassák a tsz-vezetőket. Javasolta to­vábbá. hogy mindenütt ala­kítsanak ki olyan bérrendszert, hogy a termelőszövetkezeti tagság ne kerüljön hátrányos helyzetbe az alkalmazottakkal szemben. — Mióta tagja a megyei ta­nácsnak? — Negyedik esztendeje. — Területe? — Szirák és Egyházasden- ge!eg. ahol élek. .. — M’t kedvel legjobban? — Az ifjúságvédelmi mun­kát... Ta an azért, mert ne kém is három gyermekem van... Illés Józsefné. az eayházas- dengelegi termelőszövetkezet agja, a iií .yx nóianács titká- -a, megyei tanácstag, három gyermek édesanyja. Felso­rolni is hosszadalmas hány- felé oszlik figyelme, ereje Maga sorolja mindezeket, de nem panaszképpen. Tudja, azzal nemigen jut semmire. Sokkal inkább az igyekezet­tel. a szorgalommal. így ismerik a fáradhatat­lan asszonyt a faluban is Az elmúlt években sokan fordultak hozzá tanácsért, II. Az orvosok liberalizmusa és ami mögölte van — Én is merevnek tar­tom a Bányaműszaki Felü­gyelőség rendeletét a tő- szellőztetővei kapcsolatban Igaz az is, amit a doktor­nő mondott a bányák fül dőellátottságáról. De ezen is lehet változtatni, ha na­gyon akarunk. Szokás ná­lunk, hogy az öt—tíz évre tervezett bányákra azt mondjuk: kár nagy költ­séggel szociális létesít­ményt építeni. Ez igaz! Csakhogy ennek leple alatt azt sem teszük meg, amit lehetne. Pedig egy kis ru­galmassággal sok mindent meg lehet oldani. Mi pél­dául 100 ezer forintból építettünk egy fürdőt Ki­rálytárón. Igaz, nem palo­ta, de van, és a bányászok örülnek neki. Gyorsabban léphetnénk előbbre, ha a tervezők nem kergetnének ábrándokat, hanem a való élethez igazítanák azokat a terveket, amelyek a fürdők létesítését célozzák. És még az lenne a kérésem, hogy a KÖJÁL se követeljen pa­lotát ott, ahol egy szeré­nyebb, de a célnak jól megfelelő szociális épületet tudunk létrehozni — foly­tatta Bemard Rezső, a zagyvái bányaüzem veze­tője. Ebből Is láthatjuk; szo­kás nálunk. ha valamire kimondjuk, hogy csak át­meneti jellegű, akkor nincs változás. E szemlé­let és gyakorlat tartósítá­sának a veszélye, még job­ban fennáll az új gazdaság- iránvítási mechanizmusban, amikor a nyereségesség háttérbe szoríthatja a szo­ciális és kulturális létesít­mények megépítését. De csak akkor, ha a szakszer­vezetek képviselői nem áll­nak a lábukon, ha nem követelik meg a kormány ezzel kapcsolatos rendelke­zésének a betartását, ha nem kérik a törvény meg­szegőinek felelősségrevoná- sát. De a szakszervezetnek a dolgozókat is nevelni kell. — Egyesek két-három életet is le akarnak élni egyszerre., Hajtják magu­kat a bányában, hogy töb­bet keressenek, aztán ott­hon folytatják, tavasszal vetnek, kapálnak, nyáron aratnak, vagy házat építe nek. Miből veszik el ezt az idői? A pihenőjükből! Nem csoda, ha hamar elfárad­nak, hamar megbetegsze­nek. Megítélésem szerint a dolgozók egy . része célsze­rűtlenül használja fel az évi fizetett szabadságol. Tizenkét napot alig vesz­nek ki egyszerre. Általá­ban egy-két napot kérnek. Ezek jórészt az ivás, és másnapos állapot elkendő­zésére szolgálnak. Tehát a pihenés céljára szolgáló időt elfecsérelik, és ezt többnyire tétlenül szemléli a vállalat vezetősége és s szakszervezeti bizottsága. Egy ideig bírja a szervezet, az­tán felmondja a szolgála­tot. Szükséges még elmon­dani. hogy amióta a bá­nyászok létszámcsökkenté­se előtérbe került, ugrás­szerűen megnőtt a táppén­zesek száma. ■ Valaki azt mondhatná: már megint a gazdaságve­zetőket, és a mozgalmi szerveket marasztaljuk el. s hallgatunk az orvosok munkájának gyengeségei­ről, hibáiról. Erről szó sincs. Az orvosok is el­mondták, hogy van mit tenni a saját portájukon, de egyedül nem képesek megbirkózni a feladatok­kal. Miért? — Igaza van Bemard Rezsőnek, amikor azt mondja, hogy az orvosok­nál is van egy kis libera­lizmus — ismerte el Szabó doktor. Miből táplálkozik ez? Elsősorban az együtt­működés hiányából. Más úton jár a körzeti orvos, más úton a felülvizsgálat Az ütközőpontban viszont a körzeti orvos van. Ha sok a táppénzes, azt mondják: elnéző, ha pedig nem teljesíti egyes dolgo­zók kívánságát, kiteszi magát a durvaságoknak, atrocitásoknak, esetleg rá­galomhadjáratnak. Gyako­ri, hogy egyes táppénzes dolgozók, amikor a körze­ti orvos ki akarja írni mun­kába, arra hivatkoznak, Salgótarjánban járt január 19-én Erdős József elvtárs, az OKISZ elnöke. A megyei párt­bizottság megyei tanács ipari osztálya és a KISZÖV vezetői­vel tárgyalt megyénk kisipari szövetkezeteinek fejlesztési le­hetőségeiről. A KISZÖV vezetősége a me­hogy a kórházban, a ren­delőintézet szakrendelésén hosszú pihenést javasoltak neki. Bonyolítja a helyzetet, hogy orvosi körökben erőtel­jesen hangsúlyozzák a kli­nikai szemléletet, ugyanak­kor háttérbe szorítják azt a helyes elképzelést és gya­korlatot. hogy a betegállo­mányba vételnél elsősorban a szakmával járó betegsé­geket kell figyelembe venni. Vagyis másként kell elbírál­ni az esztergályost, megint másként az öntödei mun­kást, vagy pedig szellemi munkát végzőt. Dr. Szabados Pál, mizser- fai körzeti orvos szerint igen sok félreértésre ad okot, hogv a felülvizsgála­ton részt vett beteget még véletlenül sem úgy ítélik meg, mint a kezelő orvosa... \ Nincs kontaktus köztünk és a rendelőintézeti felül­vizsgálati orvosok között. Egy időben rendszeresen megtartottuk a havi mun­kaértekezletet. ahol nagyjá­ból elmondtuk, melyei^ a közös feladatok, kinek, mit kell tenni. Mostanában ez sincs. Nem mondták ki, de érez­ni lehetett szavaikból: a kezelő orvos véleményének nem kellő mérlegelése rom­bolja a körzeti orvos tekin­télyét, szavahihetőségét, egyeseknek módot ad az or­vos szakmai képzettségének kétségbevonására. Az így kialakult helyzetben a kör­zeti orvosok egvetlen utat látnak maguk előtt — a li­berális eljárást. Miért ők le­gyenek a rosszak? Ezért in­kább a felügyeletre hagy­ják a kiírás jogát. Ezt a felemás helyzetet viszont sürgősen meg kell szüntet­ni. gyei tanács ip>ari osztályával közösen a tárgyalások alapján most széles körű tanulmányter­ven dolgozik. A még február, ban megtárgyalásra kerülő ta­nulmányban mintegy 10 olyan téma szerepel, ami igen jelen­tős lehet a megye foglalkoz­tatottságának javítása szem­pontjából. (Folytatjuk) Venesz Károly Tanulmányterv készül a kisipari szövetkezetek fejlesztésére cl bizalömivt... segítségért. Tanácstagi be­számoló, fogadóóra, sza­bad idő. Mindegy volt. Szí­vesen, türelmesen hallga­tott végig mindenkit és se­gített, ahogy tudott. Elha­nyagolt gyermekek, magate­hetetlen, örök szótlanságra kárhoztatott idős nénike ér­dekében emelt szót Illés- né. Meghallgatásra találtak szavai és „védencei” nyu­godt körülmények közé ke­rültek. Mások apró örömei­ket, sikereiket tudatták ve­le. Ilyenkor együtt örült ve­lük. — Melyik esztendőre em­lékszik vissza a legszíve­sebben a tanácstag? — Arra, amikor felépült végre a művelődési ottho­nunk — mondja nem kis büszkeséggel. — M sszervezi- tük a lakosság társadalmi munkáját, ’ lótottunk, futot­tunk, de megérte. Sokan jöt­tek segíteni. .*. Azt csak úgy mellékesen jegyzi meg, hogy ő maga is milyen sokat dolgozott. Az1 mondja, ez természetes. — Milyen gondok foglal­koztatják most? — Hát gondból mindig van elég. Va’ahogy javítani kellene nálunk az iskola és a szü'ők kapcsolatát — ma­gyarázza. — A pedagógu­sok megtették a kezdeti lé­péseket. Gyakorta hívják az édesanyákat, édesapákat ta­nácskozásra. A szülői érte­kezletre azonban csak keve­sen jönnek el. Itt keilen« valamit tenni... Később a termelőszövet­kezetben dolgozó asszony­seregről esik szó. — Most, hogy a közös gazdaságban szünetel a mun­ka, több idejük van az asz­s?onyoknak .. Igyekszünk kitölteni ezt hasznos dolgok­kal. Nemrégiben megszervez­tük a szabó-varró tanfolya­mot, negyvenen jelentkeztek. Többen szóltak már azért is, hogy tegyük rendszeres­sé az egészségügyi felvilágo­sító előadásokat. Szeret­nénk a közismert Buga dok­tort meghívni Egyházasden- gelegre . . Illés Józsefné jól ismeri a szövetkezeti asszonyokat Ott dolgozik közöttük nyolc esztendeje. Akkor írta alá a belépési nyilatkozatot. Mun­káját, igyekezetét ismerték el, amikor beválasztották a terme'őszövetkezet vezetősé­gébe. Az emberek tisztele­te, becsülete nyilvánult meg akkor is, amikor tanácstag­nak ajánlották. S Illésné már az első idő­ben úgy indult, ne legyen hálátlan a falu, a közösség az emberek iránt. Jó taná­csot türelmet, figyelmessé­get és sok-sok műnk'* adott cserébe a bizalomért. Vincze Istvánné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents