Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-19 / 43. szám
1967. február 19. vasämso w<5en * o 3 íígy üzem. inelw mesrérett a nasri koríisílásra A neve: Pásztói Mechanikai üzem Rendeltetése, ellátni az Üvegipari Országos Vállalat gyáregységeit célgépekkel, alkatrészekkel, egyéb berendezésekkel, s az öblösüveggyar- táshoz szükséges formákkal. Kora: — Ezerkilencszázhatvannégy május tizenötödikén kezdtünk dolgozni — felel Angyal Albin üzemvezető, aki egyébként az első kapavágástői ismeri ennek az ifjú ipari létesítménynek a történetét, hiszen a beruházás műszaki ellenőre is ő volt. — Kezdetben csak arról volt szó, hogy az Almássy kastélyt átalakítjuk üzemi célokra, de ez a kevésnél is kevesebbnek bizonyult, így aztán megépült egy vasbetonszerkezetű üzemi csarnok, s az átalakított kastélyban raktárak, szociális létesítmény és az irodák kaptak helyet. Az is kitűnt, hogy az üzemi csarnokban összezsúfolni minden műveletet szintén nem célszerű. Különösen a hegesztés, festés, edzés követelték meg az elkülönítést. Építettünk tehát egy segédüzemet. — Az üzem elé kitűzött célt tikerült-e elérni? — Ebből a szempontból tavaly következett be a döntő fordulat. Kilencszázhatvannégyben még csak formákat, alkatrészeket gyártottunk. Hatvanötben már nőtt a volumen, és a választék is: az alkatrészek és formák mellett megbízást kaptunk különböző vasszerkezetek előál Irtására: csináltunk lehordó szalagot, kemencevasalásokat, meg egy gépet is, bazaltgyapot gyártására, a miskolci gyáregységnek. De, tavaly valóságos gépgyártó üzemmé alakultu ok. Elkészítettünk százhuszonnyolc különböző gépet, száztizenhét vasszerkezeti egységet. — Melyik gyáregység számára dolgoztak a legtöbbet? — A Salgótarjáni öblösüveggyárnak. Tőlünk származnak az új feldolgozó üzem finom- és durvacsiszoló gépei, szállítottunk dugóbefúrót, pattintó gépet, fényező, samott- vágó gépet, festékörlő malmot, elevátort, beégető gépet De kapott tőlünk berendezéseket Párád, Saj őszen tpéter, Orosháza, a Síküveggyár, tartalék'alkatrészeket Orosháza, Tokod, Nagykanizsa... — Egyszóval, most már var lóban kezdik kiszolgálni az üvegipart. Csökkent-e ezzel a gyáregységek gépüzemi tévé- kenysége? —- Erre nincs adatunk. Any- uyi biztos: a növekvő gépigényekből leszűrhető, hogy beigazolódott egy ilyen üzem létesítése. Szerelőinket, lakatosainkat is sűrűn Igénybe veszik a gyáregységek. Párádon például a kemence teljes átalakítását olajtüzelésre a mi kihelyezet szerelőink végezték. Az orosházi kemenceát- építésre is tőlünk kértek lakatosokat. Talán a formagyártás az, amelyet nem érdemes központosítani, A gyáregységek igényeihez nálunk képtelenség olyan gyorsan alkalmazkodni, mint ahogyan a hullámzó piaci kereslet megköveteli a forma és méretváltoztatást.. — Az idén milyen feladataik lesznek? r — A „régi” tennivalókhoz új kerül: forgácsológépek felújítása. Gépfelújítást ugyan már tavaly is végeztünk: három üveggyártó automata gépet tettünk rendbe, s szállítottunk Tokodra. De esztergapadok, gyalugépek, marógépek javításával az idén először lesz dolgunk. — Ezerkilencszázhatvanhét- ben melyik gyáregység Ígérkezik a legnagyobb megrendelőnek? Ügy látszik, megint tarjám üzem: a Síküveggyár. Egy megrendelése már „fut” nálunk. Március húszadikára szállítani kell egy Petri-csésze gyártó gépet, de a második félévben sok munkánk lesz az új edzőüzem vasszerkezete t- vei... és tulajdonképpen még nem is tudjuk mivel. — Miért nem tudják? — Mert egyelőre semmiféle rajz, dokumentáció nincsen. S tulajdonképpen ez az, ami az üzem most már teljes ,.nagy- korúsításának” az útjában áU. Az, hogy a megrendelést, s hozzá a rajzokat az utolsó pillanatban kapjuk, de akkor — adj uramisten, de mindjárt! —- már sürgetik is a gépeket. Ez általános jelenség nálunk. Emiatt lehetetlen -köre látni a feladatokat, képtelenség programozni. — Ezért is nagyon időszerű, hogy önállósítsák ezt az üzemet. — Ügy van. Higgye e!, nekünk semmi bajunk a Síküveggyárral, amelynek irányítása alá rendelték a Pásztói Mechanikai Üzemet. De azt is megértjük, ha egy Zagyvapál- falván üveggyártással foglalkozó vállalat nem tud elege: törődni egy Pásztón működő oélgépgyár gondjaival... — Az önállósítással tudomásom szerint Zagyvapálfalván is egyetértenek. —1 Sőt, most már a vezér- igazgatóságon is. Kilátásba helyezték, hogy hamarosan döntenek ebben a kérdésben. — Mit vár az önállóságtól? — Természetesen — önállóságot. Vagyis azt, hogy jogunk és lehetőségünk legyen nekünk is, mint minden gyáregységnek év elején ismerni egész évi feladatainkat. Tudnunk kell, milyen megrendeléseket, megbízásokat várhatunk. Ez nemcsak az anyagmegrendelés, a programozás és a jó minőségű munka feltétele. Azért is tudni akarjuk, milyen az üzem egész évi megterhelése, mert ezt a gyárat annakidején azért telepítették Pász- tóra, hogy a helybeli szakmunkásoknak ne kelljen naplói napra utazgatni munkahelyükre. Nos, a munkáslétszám mintegy nyolcvan százaléka idevalósi, s ha már itt vagyunk. egész évben teljes kapacitással akarunk dolgozni. — Az üzemi gazdálkodást is új alapokra kell fektetni, nem gondolja? — Most rezsi üzem a miénk. Tehát annak ellenére, hogy minden munkára normát állapítunk meg, pontos és részletes utókalkulációnk van, voltaképpen nincs saját költséggazdálkodásunk. Azt például tudjuk, hogy tavaly több. mint tizenegymillió értékű munkát adtunk ki a kezünkből, de hogy ebből milyen gazdasági eredmény, esetleg megtakarítás származott — fogalmunk sincs. Ha az üzemet önállósítják, nyilván ilyen dolgokra is figyelni kell. A saját eszköz- és költséggazdálkodást sürgeti, hogy a gépparkunk is kiegészítésre szorul. Kúpke- rékfogazó. vésőgép, karusszel- eszterga, univerzális szerszám- élező, valamirevaló sajtoló úgy kell, mint egy falat tenyér. Ki kéne bővíteni a szerszám- és anyagkészletet... Méreteiben nem nagy ez az üzem, a gépek csendes zümmögése, nem háborítja a környék csendjét, nyugalmát. Oe jelentősége, feladata kinőtték azokat a formákat, kereteket, amelyek közt eddig dolgozott Ügy tűnik, az üzem megérett a „nagykorúsításra”, s ezt — a velejáró felelősséggel igénylik is munkásai, vezetői. Cs. O. Mielőtt jön a tavasz Lassan a megye valamennyi termelőszövetkezetében befejezik a zárszámadó közgyűléseket. Legközelebb már azért ülnek össze a tagok, hogy megvitassák, hogyan gazdálkodjanak, dolgozzanak az idén. A zárszámadó, a tervtárgyaló közgyűlések egyaránt fontos eseményei a falunak, a szövetkezetnek. A zár- számadó közgyűléseken a múlt évi tapasztalatokkal vetnek számot a közös gazdaságok. A tervtárgyaló közgyűlések azonban már előre mutatnak. Azt is jelzik, jön a tavasz, hozzá kell látni a munkához, az egész esztendő megalapozásához. Csak növeli a szövetkezeti vezetők, szövetkezeti gazdák felelősségét, hogy ez az év a harmadik ötéves terv első esztendeje. Az eredmények közvetlenül befolyásolják a következő évek gazdálkodását Is. Az északi vidékeken még javában tart a tél. Sok helyen összefüggő hótakaró borítja a földeket. De a jó gazda azt tartja, most kell felkészülni a munkára. Ha nyit a tavasz, nem szabad késlekedni. Akkor már indulni kell a gépnek, embernek, hogy aztán egész éven át időben végezzék a soronkövetkező munkákat. A kenyérgabona hozamának tartós növelése, továbbra is a leglényegesebb tennivalók közé tartozik a közös gazdaságokban. Az elmúlt év őszén mintegy 44 ezer holdon került földbe a búza és a rozs. A termelőszövetkezetek többségében a vezetők figyelme, gondoskodása kíséri, neveli a búzát Rendszeresen nézik, vizsgálják a vetések állapotát. Különösebb gond nincs is. Azonban a hó nélküli tél, az erősebb felmelegedést követő gyors lehűlés, az erős, jól fejlett vetést is károsíthatja. Sokat segít az ilyen növényeken, ha időben elvégzik a tavaszi 'fejtrágyázást. A munka jő egy hete megkezdődött Nóg- rádban. A szükséges nitrogén műtrágya szállítása a közös gazdaságok egy részében késik. Annyi azonban egyetlen gazdaságban sincs, hogy méretlenül szórják, pazarolják. Az a helyes módszer, ha a brigádvezetők, a mezőgazdászok bejárják a határt. Ellenőrzik, osztályozzák a táblákat és a gabonavetések állapotát figyelve szabják meg. mennyi műtrágyát szórjanak ki egy-egy holdra. A tavaszi vetéshez szükséges vetőmagvakból — a lucerna, árpa kivételével — elegendő mennyiség áll a közös gazdaságok rendelkezésére. Különösen kukoricából, jólbevált, nagyhozamú fajták között is válogathatnak a közös gazdaságok. Ha a szakemberek helyesen válogatják ösz- sze a termesztett fajtákat. ’ lehetőség adódik arra is, hogy széthúzzák a termés érését, s ősszel, a törés idején elkerüljék a munkák torlódását Az ősz, a termés betakarításának ideje azonban még messze van. Addig még sok mindent kell tenni a kukoricáért, burgonyáért, cukorrépáért. Mindenekelőtt azt hogy időben földbe kerüljön a mag. Több termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén tették szóvá a tagok, azért maradtak el a növény- ‘termesztés tervezett hozamai, mert késtek a vetéssel és a növényápolással. A múlt év tapasztalatai közé tartozik azonban az is, hogy jelentős terméstöbblettel számolhattak azok a gazdaságok, amelyek kihasználták a korai vetésben rejlő előnyöket. A zárszámadások, a tervtárgyaló közgyűlések közepette ügyelni kell arra is. hogy időben kijavítsák a tavaszi munkákhoz szükséges erő- és munkagépeket. Nógrád megye mező- gazdasági üzemei, a termelőszövetkezetek éa a gépállomások ma már 1300 erőgéppel rendelkeznek. Több ezerre tehető a munkagépek száma is. A gépek többségén lényeges javításokat végeznek a termelőszövetkezetek, a gépjavító állomások szerelői. A munka nem halad mindenütt megfelelően. A gépjavító állomásokon az úgynevezett szakosított javítás alkalmazása megrövidítette a gépek javításának idejét, és jobb a munka minősége is. A múlt év tavaszán, de az ősszel is, a gépekre sok volt a panasz. Igaz, a nógrádi domborzati viszonyok egy cseppet sem kímélik a drága gépeket, berendezéseket. Ha azonban ilyenkor a javítók gondosan vizsgálják a gépeket, megjavítják, kicserélik a hibás, törött alkatrészeket, bizonyára kevesebb lesz a panasz, eredményesebb a munka. Február végén, március elején sor kerül a gépek szokásos tavaszi szemléjére. Jó lenne, ha a tavaszi munkák kezdetére nemcsak a jő szövetkezetekben. hapern az eddig gyengébben dolgozó gazdaságokban is készen állnának a műtrágyaszórók, a talajelőkészítő és a vetőgépek. A gazdaságirányítás űj mechanizmusa növeli a közös gazdaságok önállóságát Lehetőség nyílik arra, hogy a termelőszövetkezetek, kihasználva a meglevő adottságokat eredményesebbé tegyék a gazdálkodást növeljék a szorgalmasan dolgozó tagok jövedelmét Ennek megfelelően készítették már az idei terveket is. A árutermelés, s ezzel párhuzamosan a jövedelem fokozása képezi a mostani termelési tervek alapját. A tervek teljesítésének azonban nélkülözhetetlen feltétele, az időben végzett munka. Többek között az is, hogy a gépek, az emberek azonnal munkához lássanak, ha jön a tavasz. ▼. G. Általános iskolából a termelőszövetkezetbe Egyre több fiatal választja a mezőgazdasági szakmát a rétsági járásban. A járási tanács mezőgazdasági osztályán kapott tájékoztatás szerint, 1961—63 között 25 fiatal szerződött szakmunkástanulónak a közös gazdaságokhoz. Az ■utóbbi három év alatt azonban már 83-ra növekedett ez a szám. Különösen jelentős a fiatal szakmunkástanulók száma a nógrádsápi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben. Az eredményekben nagy része van a járási szerveknek, a mezőgazdasági osztálynak, a nőtanácsnak, a KISZ-nek a művelődésügyi osztálynak Gyakran keresik fel az általános isko’ákat, ahol «a mező- gazdasági szakma szépségeiről beszélnek a tanulókkal. Ennek hatásaként Diósjenőn példán, a most végző nyolcadik osztályos tanulók közül, tizennégyen jelentkeztek szakmunkástanulónak. A közö6 gazdaságok vezetői ugyancsak nagy gondot fordítanak a tanulók szerződtetésére, hogy fiatalokkal pótolják az öregedő szövetkezeti tagokat. Ezért olyan kedvezményekben részesítik őket. amelyeket nem ír elő semmiféle rendelet. A járás több közös gazdaságában az első éves mezőgazdasági szakmunkás tanulóknak megvásárolják a tanuló köpenyt, a gyakorló ruhát, a szükséges tankönyveket és füzeteket. Az ehhez szükséges összeget a szociális és kulturális alapból biztosítják a termelőszövetkezetek. Salgótarján - Mátránk - Salgótarján Volt egyszer két háború. A nováki gőzös négy óra hat nerckor indul a salgótarjáni ktsallomásról. Sokan utaznak vele hazafelé munkából, iskolából, vagy éppen azok. akik vásároltak valamit. Nagy rik- kantásokkal indul a csaknem Polzunov idejét konzerváló kis mozdony. A kupékban meleg van, talán nagyobb is a kelleténél. Ügy látom, megvannak a kialakult társaságok. Vannak keresztrejtvényfejtők, s olyanok, akik horgolnak. Már éppen le akarok ülni, de látom hiányzik az ablakok mellől a hamutartó, ám a piros betűvel írt intelmet sem látom, már mint hogy tilos a dohányzás. — Nem dohányzó? — kérdezem az előttem ülő idősebb férfit. — Dehogynem, kérem. — Aztán ízelítőt is ad kis idő múlva. Rágyújt egy szimfóniára, s hanyag nyugalommal eldobja a gyufát. Rossz példa? Nem szokás. Az utcákon már régen alkalmaznak szemétgyűjtőket, sőt van, ahol még a dohányosokra is gondoltak. A vasút mát- ranováki szakaszán ebből nem kell gondot csinálni. Kisterenye után könnyebb bőrönddel felszáll egy idős asszony, s jó ismerősként üdvözli az előttem ülő idősebb férfit. Hallgatom őket, s egyszeriben elfelejtem, hogy a nováki vonaton vagyok. A férfi: — Nemrég irt a fiam Bombayból. Jó sora van. Az asszony: — Az én fiam meg Calcuttából irt. Féltem egy kicsit, mit szólsz hozzá? A férfi: — Sose féltsd, ők legalább majd tudnak mesélni. Az asszony: — Paradicsomot meg paprikát akarnak meghonosítani, de azt írja, nehezen megy, nem akar sikerülni. De milyen más lehetőit az élet. Nem kell télikabát, meg meleg takaró. Mikor leszállók Mátranová- kon, megváltozik a szememben a kis vicinális. De azért a hamutartó elkelne. Visszafelé is vonattal jövök, de az indulásig várni kell a kicsiny váróteremben. Gyorsan szedem a lábam az állomásig, mert régóta volt ilyen férfias a február. — Majd a váróteremben megmelegszem — gondolom útközben. Van is itt kályha, de a melegnek ez inkább csak szimbóluma. Nyílik az ajtó, újabb jövevények érkeznek, s nyomulnak oda a kályha mellé. Aztán elmosolyodnak, mikor meglátják a rádobott retúrjegyet. A kétéves csöppséget még jobban betakargatják. Nem tudom mire gondolnak. Én arra, hogy nemcsak a Donyec-medencében lehet szenet találni. Betérek egy pohár melegítő italra a kisterenyei utasellátóba. Visszafelé csak eddig hozott a novák% vonat. De minek is ment volna tovább, hiszen alig szálltunk le róla vagy négyen. Van háromnegyed óra a csatlakozáshoz. Négy fiatalember 1 társalog a söntésben. ök is a vonatra várnak. Nyolc óra múlott néhány perccel. Ritkán vannak ilyen kevesen itt. Ital van mindenféle. De kell is, mert nagyon sokan megfordulnak. Bizonyítja ezt a csatatérnek is beillő látvány. Ráérek, számolgatok. A négyszer öt méteres helyiség,! amelynek egy részét elveszi az italpult, éhes, szomjas, no meg egy kicsit hanyag emberek emlékét mutatja. Mondom, számolok: a földön nyolc darab virslis tálca, harminchat csikk, összeszámlál- hatatlanul sok papírdarab, kiömlött itóka, telt papírkosarak. Egy táblán akad meg a tekintetem: Becsüljük magunkat, és az utastársunkatl Ne szemeteljünk, ne dobjuk el a csikket, papírt! És van még egy kiírás, amely szerint a pohárlopást a törvény börtönnel sújtja. A börtön az nem igaz, ettől függetlenül mégsem ajánlatos a pohár hobby. Fiatal asszonyka méri az italt. De vajon mennyit? — Hét—nyolcezer forint a forgalom. Elfogy naponta 20— 30 liter pálinka. — A többit ezek után nem nehéz kitalálni. Csak azt nem értem, ahol ilyen nagy a forgalom, ott nem telik egy seprőre? A Pestről jövő vonatra szállók fel. Két padsort hazautazó vasutasok töltenek meg. Vitatkoznak, beszélgetnek. — A minap fel kellett állítanom egy utast. Olajos, zsíros volt a ruhája. — Jó, jó, igazad van — szól bele a másik, — de mit teszel azzal a kéményseprővel, aki Tarjánból jár ki a községekbe? Talán tegye hóna alá a ruháját? — Lassan alább hagy a vita. Hat helyett csak egyetlen villanykörte világit a kupéban. A meleg és a félhomály elálmosit. a k. .. Maholnap hetvenéves lesz: Tardy bácsi, életében két sorsfordulót emleget Az egyik: fiatal korában gépész- mérnök szeretett volna lenni. Nem sikerült Pedig az esze fogott mint a borotva. De- hát érettségi előtt néhány nappal mundérba kellett öltöznie. És 1917-ben az Adria melletti Bresztovicán hagyta a jobb kezét így álmait a realitásokhoz kellett igazítania. Tősgyökeres pesti lévén a Körúton vállalt munkát: sorsjegyeket árusított, közben a saját sorsának jobbrafordulását várta. Nem sok eredménnyel. Aztán megnősült. Jött a két gyerek, és a második háború. 1944-ben a bombázások elől vidékre települtek, egy hadirokkant ismerősük házába. Üj életet kezdtek. Azóta Alsótoldon élnek. A hat gyerekből három már Pesten lakik. Az egyik adminisztrátor, a másik repülős tiszt, a harmadik egyetemista. A negyedik sokat betegeskedik, az Ötödik VlII.-ba, a hatodik VI.-ba iár. Kiváló tanulók. Tardy bácsi pedig hivatal- segéd a községi tanácson. Ő a kisbíró is. Hetente négyszer megveri kutyabőrös dobját és a 300 lelket számláló falu hét—nyolc helyén kikiabálja a legfrissebb tudnivalókat. Volt egyszer két háború .. 1 és egy ember. Két sorsfordu lóval. ö nem akarta! — R —
