Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-15 / 13. szám
10 NÖGRA D 4767. ia-nuár IS. vasárnap Mesélik A cirkuszban >, szenzációs” számot mutatnák be. A ketrecben egy oroszlán, és egy nagyon szép, fiatal nő. A nő cukrot tart a fogai között. Az oroszlán a leányhoz lép és kiveszi a cukordarabot a szép ajkak közül. — Ezer dollárt fizetünk annak, aki ezt a mutatványt el- ismétli — hangzik fel a cirkusz megafonján. — Mély csend. De egyszer csak dörgedelmes hang kiált le a karzatról: — Én hajlandó vagyok reá, de előbb vigyék ki az oroszlánt. — Apukám, egyszer azt mesélted, hogy megbuktál történelemből. — Igen. De hogy jut ez most eszedbe? — A történelem megismétlődik. A szülők hazaérkeznek. — Gyerekek — kérdezi az apa. mit csináltatok, míg oda voltunk? — Én összeszedtem az edényeket, — mondja az egyik. — Én megmostam és megtöröltem — teszi hozzá a második. — Én összeszedtem az eltört darabokat — közli a legkisebb. — Mondd apukám, a tinta sokba kerül? — Nem. De miért kérdezed? — Anyu nagyon haragudott, hogy a tintát rádöntöt- tem az új szőnyegre. —» Fegya, hol a második alma? — Miféle alma anyukám? — A szekrényen két alma volt. — Igen? A második almát se vettem. „Miért nem hívtak minket nyomban”? Kérdezi a rendőr az asszonyt, aki hazaérkezve látja, hogy tolvajok jártak a lakásban. — Mert amikor hazajövet láttam a rendetlenséget, azt hittem, hogy a férjem kereste az egyik inggombját. * A mama: Gyere kisfiam, köszönj szépen a bácsinak. Mit kell mondani, ha a vendég elmegy? A fiúcska: Hála istennek. Ismét az első sorban Amikor még kisfiú voltam és moziba mentem, mindig az első sorba váltottam jegyet. Az első sornak sok előnye volt: nem ült előttem senki, jól lehetett látni és ha a film hőse netán segítségért kiált — pillanatok alatt fel tudtam volna rohanni a vászonra, hogy bevessem magam a vonatrablók elleni küzdelembe. És ami a legfontosabb: olcsó volt a jegy. Titokban mindig kinevettem a felnőtteket, akik ugyanazt a filmet látják, mint én, csak drágábban, és sohasem értettem: mi lehet abban a jó? Tizenhárom—tizennégy éves koiomban hűtlen lettem az első sorhoz. Csak nem ülök le a visító pockok közé? Igaz, hogy drágább volt a jegy, de a tekintély se kutya és egy kamaszfiú legalább annyira félti a tekintélyét az aláásástól, mint egy igazgató vagy egy főosztályvezető. Tizenöt—tizenhat éves koromban már nem egyedül jártam moziba, rájöttem ugyanis, hogy több szem többet lát. Azokban az években még hátrább ültem, illetve ültünk. Lehetőleg az utolsó sorba váltottam jegyet. Az utolsó sornak hetvennyolc előnye van. Az első az, hogy nem ülnek a hátunk mögött és senki sem szól ránk, hogy: ne tessék összebújni, kérem!... Azt hiszem, a többi előny mar nem is érdekes ... Akkoriban sok híres film látott minket, sok hires filmszínésznő gyönyörködött bennünk. Mi nem láttunk semmit. Csókolóztunk, és perecet ettünk. Istenem, hol vannak már azok a régi, nagy szerelmek és azok a régi pe- recek! A régi szerelmekről nem tudok, de egy régi perecet a minap ettem meg a Szikra moziban. Teltek-múltak ■ az évek. A sok mozibajárásnak az lett a vége, hogy vőlegény lettem. A menyasszonyom is imádta a mozit, akárcsak én. Gyakran jártunk moziba és mindig páholyban ültünk. Lehetőleg kétszemélyes páholyban. Olykor-olykor lenéztem az első sorba, és meghatódtam: valaha én is ott ültem... Megha- tottan gondoltam arra, hogy de nagy utat tettem meg visz- szafelé! Az első sorból eljutottam a páholyba! Nyílegyenesen hátráltam a nézőtéren ... Mi ez, ha nem fejlődés? Büszkén üldögéltem a páholyban, mellettem a menyasszonyom, aki konyakos meggyet evett és közben, néha, félszemmel a filmet is láthattam. Mi ez, ha nem boldogság? Az esküvő után már ismét az utolsó sorba kértem a jegyet. Megmagyaráztam ugyanis a feleségemnek, hogy onnan is ugyanazt lehet látni, mint a páholyból. Nem is kerül annyiba a jegy, és minek kucorogjunk abban a levegőtlen, szűk kalitkában? Konyakos meggy helyett pereces meggyet vettem. Negyedkiló meggyet és egy perecet. Remek filmeket láttunk, és mindketten meglepetten tapasztaltuk, hogy jegyességünk óta mennyit fejlődött a nemzetközi filmgyártás. Tartalmasabbak és szórákoztatóbbak lettek a filmek: most már nem lehetett nem oda figyelni, mással foglalkozni előadás közben, mint annak idején, az esküvőnk előtt. Később a tizenötödik—tizenhatodik sorban ültem a legszívesebben ... Tetszik tudni, már nem volt jó a szemem, és ott kevesebb a szerelmespár is. Nem kellett minduntalan rájuk szólni, hogy: ne tessék összebújni, kérem! Most, hogy már öreg vagyok, öreg nyugdíjas, ismét az első sorban ülök, a srácok között, és nagyokat nevetünk, és ha a szerelmesek csókolózni kezdenek a filmen, együtt mondom a fiúkkal: ereszted el, te! Irtó klassz! Mikes György Hajasbabák FIGYELEM! Ha a férfiak élcelődnek a korai kopaszságon, akkor abból legfeljebb egy kis tréfa lesz. De próbáljon valaki csak árnyalt megjegyzést tenni a hölgyekre? Azt hiszem ez a legbiztosabb módja a kegyvesztésnek. Néhai nagyanyám óta követem figyelemmel a haj csodákat. Akaratlanul is rá kellett jönnöm, hogy a frizura a nők legszemélyesebb dolga, a lófaroktól a mini-hajig — vagy talán egészen a kopaszságig. A téma avatottabb ismerőitől viszont azt is tudom, hogy sokan mit meg nem adnának egy marék hajért. Az úgynevezett vendéghaj — ha színe egyezik — ollók, fésűk, lakkok segítségével egészen megtévesztő. A börzén állítólag ezer forintot is megadnak érte. Ezért hát megértem azt a hölgyet, aki a minap egy kislány mellé szegődött. (S ha a neveket nem is írjuk le tessék elhinni, hogy igaz.) Kettőjük között ilyen párbeszéd zajlott le: — Gyere el velem kislány a fodrászhoz. — Minek? — Olyan frizurát csináltatok neked amilyet akarsz, ha nekem adod azt, amit levágnak. De a kislány jólnevelt, és nem állt kötélnek. Ilyet a mama nélkül nem tehet. Csak érthető, ha a történtek miatt nem valami jó helyre kívánta a mama a hajvadászt De azt hiszem örülhet is, hogy ilyen gyümölcsöt érlelt a nevelés. Avagy elkel majd az a haj a háznál is. — g — , KÉT ANEKDOTA Egy kezdő író elküldte Mark Twainnek — aki akkor még egy vidéki folyóirat szerkesztője volt — az első költői próbálkozásait A fiatal író a kísérő levélben megkérdezte: „Szabad-e minden héten elküldeném Önnek néhány versemet?” Mark Twain igy válaszolt: „Sajnos, szabad”. • Mikor William Faulkner, a nagy amerikai író elnyerte a Nobel-dijat, egy újságíró megkérdezte: — Min dcágozik jelenleg? — Fát vágok. A felelet az újságírók között nagy derültséget keltett A beszélgetés megjelent a lapokban és egy idő után az író a következő levelet kapta: — Olvasom az újságban, hogy Ön 30 000 dollárt kapott favágásért. Legyünk társak! Nagyszerűen értek a favágáshoz. VICCEN KÍVÜL iimniiiiiiiiuiiiiümiiiiiuBiHiNuiMiiiiiiiiMiiitiiiiiimiiiiiiiiiiiHMtuiiitiiiimiiiiiímniimmmnimmie VASÁRNAPI FEJTÖRŐ Téli VÍZSZINTES: 2. A függ. 1. folytatása. 13. Kisebb település. 15. Üt padkája. 16. Hálóhely. 17. Lábával labdát eléjuttat (—’). 19. Kártyalap. 20. Japán városba való. 22. Svéd település. 23. Idegen férfinév. 25. Emelés nélkül elé helyezett. 27. D.K. 28. Olasz fegyver. 29. Paj- szer. 30. Régi fegyver. 31. Megy a túlsó partra (rálép a...) 33. Német névelő. 35. Apróra zúzá. 37. Erősen megfogadtad-e? 40. Ide fecskendezik a közvetlenül ható injekciót. 42. Hékás része (!). 45. Indiai település. 47. Nem mögé. 48. Benne helyet foglaló. 49. Játékpénz. 51. Kellemes ízű italt fogyasztó (—’). 53. Szemével érzékel. 54. Névelő. 55. Valaminek a megtételére vonatkozó parancsolás. (fenned). 57. Ragadozó állat. 59. F.U.O. 60. Bizonyos időben kézzel jelez. 62. Vegetáló. 64. Égitest. 66. Mutatószó. 67. Latin elöljáró: -hoz, -hez, -hoz. 68. Becézett macska. 70. Erősen óhaitotta. 73. Dunántúli •negye. 75. Reggeli és vacso- =t között teszi. 77. Zenei újj- ''akorlat-e? 79. Szovjet te- •rgépkocsi-márka. 80. Orosz -n. 81. Ultiban a legkisebb FÜGGŐLEGES: 1. Radnóti Miklós aktuális verséből idézünk. 2. Olasz település (+’). 3. Félig surran. kép 4. Halkan mondom. 5. S.T. 6. * Fon. — viccekből ismert inasnév. 7. Mutatónévmás és kö- értékű lapot teszi rá. 83. Nem tőszó. 8. Fegyelem. 9. Rangegészen szipog (!). 85. A vízsz. jelzés. 10. Ilyen óra is van. 11. 2. folytatása. Kártya-féle. 12. Somogy mei w 1 S 4 S 6 7 8 9 40 41 «_ 1 n 44 P 45 & 46 w 4f P 41 P 10 14 0 2Í IP ü 16 ii. P ÍJ P 19 , 0 30 S3 P 3-, 34 P s5 SS 0 & w I ÍJ S3 & HO •»4 Hl P L HH « V 47 0 4* Í45~ so 0 54 52 ■ 0 Si 5s 0 i$ 56 0 ii SS & 59 ft 60 64 _ 0 62 6S 0 64 6 S 0 0 66 & 67 63 69 0 70 74 72 P 7s 74 76 0 77 "s IS 0 73 $0 P 84 81 0 0 83 84 p 0 SS — Most kezdek csak rájönni a »elés igazi szépségeire! gyei községbe váló. 14. Külső megjelenési formára mondják. 18. A vízsz. 85. folytatása» az idézet befejező része. 21. „A” repedést. 24. Lesz itt nemulass, ... hadd. 26. Bizalmasan megszólít. 28. ... poetica. 29. Két mássalhangzó kimondva. 32. Súlyegység-e? 34. Faltátok. 36. Az érzékelés a kiváltója. 38. Hírt adott magáról. 39. Hajigáló (—’). 41. Zsargon — kétforintos. 43. Jutsz. 44. Görög — névtelen, ismeretlen nevű. 46. Román település. 50 ... dús a levegő. 52. Elkunyerált. 56. Nem egészen kapkod (!) 58. Idegen női név. (I=y). 59. Nem alá (+’). 61. Ijed. 63. Szárnyas háziállat-e? 65. Város Belgiumban. 67. Fundamentum-e? 69. Kétszer ad (!). 71. Több ország autójelzése. 72. Belsőrész (—’). 74. ... ad-£rancia — bátorít, biztat. 76. Ilyen futár is van. 78. Csapadék. 82. Ó.É. 84. Z.T. BEKÜLDENDŐ az idézet, függőleges 1, vízszintes 2., és 85., valamint függőleges 18. számú sorok megfejtése. A január 8-i keresztrejtvény helyes megfejtése: Fekete város, Lesiyák Mihály, A jó palócok. Könyvjutalmat nyertek: tvany Istvánné Salgótarján, Mester Zsigmondné Salgótarján és Baditz Pál Miskolc. A könyveket postán küldjük el! Farsangi szerenád Alapkőletétel Felemelték a dohány íeiyásárlási árakat: Szabolcsi és debreceni dohányét 25—30 %-al, kertiét 32, Szolok! és Havanna dohányét 33. Hevesi zölddohányét 50 %-kal. \ felemelt felvásárlási árak. kedvezménye» természetbeni juttatások, ingyenes védőszer és permetezési költségtérítés mellett érdemes dohányt termelni. Kössük meg mielőbb a dohán vtermelési szerződést.
