Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-15 / 13. szám

190? január t5. vasárnap NÖGR A O 3 A párUnmnLa áj módszereivel Mindenkihez szóint. tapasztalatok a rétsági járásban Kongresszusra készülnek a tsz-tagok Minden becsületes szándékú emberrel szót érteni olyan politikai törekvés, amely csak a nép szolgálatából fakadhat. A párt ezirányú elhatározását fejezte ki a IX. kongresszus. Hiábavaló lenne azonban a legjobb szándék és gondolat, ha á Dolitikai törekvéseket közvetítő láncolatban gyenge sze mek lennének. Ezért most, amikor a kongresszus határozatai­nak megvalósításáért cselekszünk, elengedhetetlen az elvek egységes értelmezése. Minden pártmunkásnak tisztáznia kell önmagában is, hogy a bonyolultabb gazdasági, ideológiai fe­ladatok új eszközöket, módszereket kívánnak. Végleg háttér­be szorulnak az adminisztratív megoldások, a hatástalan ki­nyilatkoztatások. A pártmunká s csak úgy boldogul, a tárgy­hoz értő. politikai megnyilatkozása aktív cselekedetekre sar­kall, ha kötelességet ébreszt minden emberben a jó munká­ra, igényt arra, hogy az ügyek intézésébe beleszóljon. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Devcsics Mihály eivtárssal, a Rétsági Járási Pártbizottság első titkárával. A járás 28 ezer lakosa főként a mezőgazdaságból él de a kisebb számú helyi, a kijáró munkásság mellett számottevő értelmiség és más társadalmi rétegek élnek. — Hogyan kívánnak szót érteni az emberekkel, moz­gósítani a társadalmi célok megvalósítására? — Ahogy az országban, ügy a járásban, az alapszerveze­tekben is megnő a kommunis­ták szerepe. Legközvetlenebb feladatunknak tartjuk: meg- ismertetni a kongresszust, an­nak céljait. Valamiféle álta­lános agitáeióval, propagandá­val azonban hatástalan lenne a munkánk. A parasztságot, a munkásokat, a rétegeket nem egyformán érint minden téma, amellyel a kongresszus foglalkozott. Korábban, ha pártnapokat tartottunk, azo­nos tájékoztatást kapott min­denki. Együtt ültek a terem­ben munkások, parasztok, al­kalmazottak, pedagógusok, or­vosok. Egy-egy nagyobb falu­ban 150-en vettek részt párt­napokon. Az előadó szava nem volt mindenkire nézve egyformán hatásos, fgy aka­dályai voltak a helyes értel­mezésnek. Romhányban és néhány más községben most más módszereket alkalmazunk Külön előadásokat hallottak például a pedagógusok. Egy pártnapon vettek részt az ftnsz, a ktsz, az erdőgazdaság dolgozói, külön a gimnazisták és külön a KISZ. összesen 200 résztvevője volt a pártnapok­nak, noha a népesebbre, ame­lyet a Cserépkályhagyárban, vagy a tsz-tagok részére tar­tanak, ezután kerül sor, A pedagógusokat az általános témák mellett elsősorban az ideológiai problémák foglal­koztatták. Az előadók is így készültek fel. A kezdeti lépé­sek sikerrel jártak, s ezt al­kalmazzuk máshol s a jövő­ben is. Rútságon, ahol kiesig termelőszövetkezet, közgyűlés­re szoktak összejönni hatva­nam Most a pártnap is ugyan­ilyen népes volt. Így nyilat­koztak a rétsági tsz-tagok: — *,Szívesebben jövünk össze így, mert jobban magunk között vagyunk, többet beszélhetünk gondjainkról.” Hogy mit jelentett a réte­gek szerinti propaganda? Sok volt a kérdés, a megjegyzés. egyszóval: többen hallatták hangjukat. A politikai ráha­tás ilyen differenciáltsága na­gyobb erőfeszítéseket kíván a járási bizottságtól. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a koordinációra, a szervezésre. — Megnő a tsz-ek önálló­sága. Hogyan dolgozik ilyen körülmények között a já­rási bizottság, s hogyan az alapszervezetek ? — Régebben elég sok fe­ladatot központilag írtak elő. Ezért többen nem éreztek fe­lelősséget az intézkedések iránt. A tsz-ek egy része azt várta, hogy a járás biztosít­son vezetőt. Ha nem volt jó a kiválasztás, akkor mosták kezeiket a tsz-ben. A kivá­lasztásban ezután Is segítünk, de csak javaslatokkal. A döntés a tsz-re tartozik. Most nagyobb mérvű sza­kosítás megy végbe a mező­gazdasági termelésbem Nem kifizetődő a sertéstenyésztés. Főleg a szarvasmarha, a juh nevelése gazdaságos. Előnyös az aprómag termesztése. Jó termést ad a málna, az eper, a feketeribizli. Ez tehát a já­rás profilja. A járási bizott­ság úgy alakítja ki politikai munkáját, hogy ezt mindenütt megértsék. És hangsúlyozom a megértés fontosságát. A pro- filírozás objektív szükséglet, z eligazítás az imént ért véget. Sólyom Ist­ván műhely bizottsági elnök kezében vaskos papír- köteg. Sokszorosított nyomtat­ványok, kérdőívek. A szak- szervezeti választások első me­nete lezajlott, következik a második: a műhelybizottsá­gok választása. Erről volt szó egyebek között a gyár szak- szervezeti irodájában. Sólyom mindössze harminckét éves. — Mióta szakszervezeti ak­tivista? — kérdem. Gondoskodás az öreg kröl Mozgalom indult a szécsényi járásban, hogy a munkából kiöregedett idős emberekkel — az anyagi támogatáson kí­vül — rendszeresen foglalkoz­zanak. A termelőszövetkeze­tek vezetői erről a feladatról kü'ön is tárgyaltak vezetősé­gi ' üléseken. Meghatározott időben a községek vezetői fo­gadónapot tartanak, ahol meghallgatják az idős embe­rek problémáit. Ezen túl poli­tika' és gazdasági tájékozta­tást rendszeresítettek szá- nv'kra Legutóbb Karancssá- gcvn "oH ilyen, ahol az öregek s7? - ómmal megjelentek. Az eh icttrk Iránt nagy ér­dél ’■‘st tanúsítottak. Mos’ má' k"«vománnyá válik ti Ive ' h köz^é^ben. hogy a tsz ••'■’■'dwénye're is rendsze­resen meghívják az öregeket. — Szinte attól a naptól kezdve, hogy beléptem ennek a gyárnak a kapuján. Kilenc- száznegyvenkilenc óta. — Tehát tizennyolcadik esz­tendeje. Várjunk csak! Hi­szen akkor ipari tanuló voU... — Igen. Diszüveg-festő „ta- nonc”. Ügy történt, hogy a munkaügyi osztály szakokta­tási felelőse, Bácsfalusi Feri bácsi, aki most itt a műveze­tőnk, már ismert engem. A szakosztályból, ahol iskolásko­romban atlétizáltam. Ö adta az indítást. Az inarVannló csoport bizalmija lettem. — Hogy tetszett a szakszer­vezeti munka? — tátja. Még mindig bí­rom. .. — Bírja? Miért, nehéz? Felsóhajt. — Néha. Amikor az ember az istennek sem tud elintézni olyan dolgokat, amelyek pedig természetes igények. — Menjünk sorjában. • Van azért, amikor elégedett is. — Hát persze. Felérünk a feldolgozó üzem a természeti és közgazdasági adottságok indokolják. Említettem, hogy nem kifi­zetődő a sertéstenyésztés. Ez helyes fölismerés és érvénye­sülnie is kell. Ám az intézke­déseket nem lehet elhamar­kodni, mint ahogy egyik ter­melőszövetkezetünkben tették. A vezetők anélkül, hogy ezt megérttették volna a tagság­gal, megszüntették a sertés­állományt. Ez helyei volt, mint intézkedés, de ahogy megvalósult, az nem, mert fél­reértéseket, ellentéteket vál­tott ki. A példa mutatja, hogy megnő az alapszerveze­tek, a kommunisták szerepe, felelőssége. A taggyűlésen el­sősorban a kommunistáknak kell tisztázniuk legközvetle­nebb céljainkat. Az alapszer­vezetekben legtöbb helyen ott találni a tsz-vezetőket is. Ha kialakult a helyes álláspont, akkor annak a megértetése már a kommunistákon mú­lik. Mivel nagyobb lesz a szövetkezetek önállósága, a politikai hozzáértés mellett az alapszervezeti vezetőknek na­gyobb szaktudással, tárgyaló- készséggel kell rendelkezniük, így hát az előrehaladásnak nagyon komoly személyi fel­tételei is vannak a járásban. — A tsz-eknek szükségle­tekre kell termelni. A na­gyobb önállóság nem vezet egyoldalúsághoz ? i — Kezdetben talán igen. Egyik-másik tsz-ben jóllehet, majd csak azt termelnek, ami kifizetődőnek látszik. Ezek a különbségek azonban kiegyen­lítődnek, mert hatással lesz­nek a közgazdasági tényezők, a piac és amit legfontosabb­nak tartok, a kommunisták tevékenysége, akik az érte­lem és a meggyőzés erejével helyes irányba terelik a mun­kát. Nem csupán helyi érde­ket, hanem a párt általános irányvonalát kell képviselniük a pártszervezetek kommunis­táinak. Bonyolultabb lesz a párt­munka, mindenre nem is tu­dunk gyógyírt találni, de ál­landóan keressük az újat, a rácionálisabbat, hogy minden­kivel szót értsünk — fejezte be a beszélgetést Devcsics elvtárs. MOZGALMAS IDŐSZAK következett el a falvak életé­ben. Megkezdődött az előké­szület az országgyűlési képvi­selők és tanácstagok választá­sára, de az előkészület idősza­kában több más. fontos ese­mény zajlik még le. Megyénk­ben is megtartották az első termelőszövetkezeti zárszáma­dó közgyűlést. Ahol pedig szá­mot vetettek már egy eszten­dő gazdálkodási eredményeivel és fogyatékosságaival, ott előtérbe kerülnek a tsz-kong- resszust megelőző küldöttvó- lasztó taggyűlések. Egyidejűleg a földművesszövetkezetekben és a gépállomási, erdőgazdasá­gi. vízügyi és állami gazdasá­gi dolgozók szakszervezetében, a MEDOSZ-ban is választások folynak. Az elkövetkező hetek és hónapok tehát alaposan pró­bára teszik a falun élő dolgo­zók közéleti aktivitását. A kü­lönböző szerveknek is jól ösz- sze kell fogniuk, hogy ne tor­lódjanak a különféle gyűlések, jusson idő a más-más jellegű feladatok körültekintő megala­pozására. A napokban a megye egyik jó. erős szövetkezetének elnö­ke éppen a sok egymást köve­tő eseményről, a fokozott fe­lelősségről és gondokról tájé­koztatott. Mint elmondta, a maga helyén valamennyi ese­mény nagyon fontos, és bi­zony nagy baj lenne, ha akad­na a tagok közt olyan is, aki netalán másként vélekedne. Ezért, hogy a falu valamennyi politikai megmozdulására jus­son idő és energia, arra tö­rekszenek, hogy az előrehoz­ható gyűléseket, választásokat minél korábbi időpontban tart­sák meg. A zárszámadás mér­legét és a közgyűlési beszámo­lót már a szokásosnál koráb­ban elkészítették, s előbb (s összehívják a tagokat, mint más esztendőkben szokták. Ez­rei lehetővé válik, hogy a tsz- kongresszus előkészületeire, a küldöttválasztó közgyűlésekre nagyobb energiát, több erőt és gondosságot fordítsanak. Mert mint mondotta, januárban és februárban mégis csak a zár­számadó és a küldöttválasztó közgyűlés a két legfontosabb, legidőszerűbb tennivaló, A zárszámadó közgyűléseken már a nagyobb önállóságon alapuló, a gazdasági mecha­nizmus reformjának megfele­lő tervekről, kezdeményezések­ről esik szó, viszont a tsz- kongresszus tárgysorozata és várható határozatai hivatottak megteremteni a jogi, törvényes kereteket pz újszerű gazdálko­dáshoz. A kongresszus ugyanis, amely a IX. pártkongresszus határozatai alapján előrelátha­tólag április közepén ül össze, a termelőszövetkezetek műkö­désével és gazdálkodásával kapcsolatos általános kérdések mellett megvitatja az új ter­melőszövetkezeti és földjogi törvény tervezetét. Határoz a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a területi termelő­szövetkezeti szövetségek mega­lakításáról. A kongresszus kül­döttei választják meg a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsának tagjait. EZ A TÁRGVSOROZAT önmagában is meghatározza, fokozottan aláhúzza a küldött- választó közgyűlések jelentősé­gét. Nagyon helyesen járnak el azokban a tsz-ekben, ahol gon­dolni sem akarnak arra. hogy két legyet üssenek egy csa­pásra. vagyis a zárszámadó közgyűlés keretében válasszák meg a küldötteket is. A dré- gelypalánki Szondy György Tsz elnöke erről ezt mondta: „Más jellegű a zárszámadás és más a küldöttválasztás. A zár­számadó közgyűlésen elsősor­ban a gazdálkodás ügyei, gaz­dasági és gazdaságossági prob­lémák kerülnek terítékre, míg a küldöttválasztó taggyűlése­ken azt kell alaposan megvi­tatni, hogy a tagság kire bíz­za képviseletét a megyei ter­melőszövetkezeti tanácskozá­sokon, amelyeken megválaszt­ják a kongresszus küldötteit Dr. Nagy Sándor, a Földműve­lésügyi Minisztérium szövet­kezetpolitikai főosztályának vezetője erről a fontos kérdés­ről a következőket nyilatkoz­ta: „Alapvető követelménynek tartjuk, hogy a küldöttválasztó termelőszövetkezeti közgyűlé­seken azokat bízzák meg a megyei értekezleten való rész­vétellel, akik a legjobban kép- ( viselik a szövetkezeti tagság véleményét, akiket erre a megtiszteltetésre a legmél­tóbbnak tartanak a szövetke­zeti gazdák Igen fontos, hogy cfl fiatal i'éqi habeas... első emeletére. Ahol a festők új munkahelye van. — Gondolom, ez a pompás új üzem — nézek körül a vi­lágos, tiszta, tágas munkate­remben — valamelyest szinten jelzi a kitartó szakszervezeti munka eredrrlényétt. De az imént ipari tanuló éveiről be­szélt. Adtak-e valami útrava- lót azok az évek? Valami kö­vetendőt? — igen. A következetessé­get. — Ezt hogy éréi? — Megtanultuk, hogy amit nagyon akarunk, amellett ki kell tartani. Nézze, akkor más volt az inasélet, mint most. A mester örökké festéket tö­retett velünk, ecsetet hébe- hóba, ha a kezünkbe tudtunk keríteni. A szakmát úgy kel­lett ellopni az ,idősebb sza­kiktól. Amikor felszabadul­tunk, nem is fogadták be ma­guk közé a csoportot, külön brigádot alakítottunk. — Annak is maga lett a vezetője? — Igen. Sőt a festődé bi­zalmijának is engem válasz­tódtak. Akkor megfogadtuk: elérjük az „öregeket". Gyak­ran két—három napot egyfoly­tában dolgoztunk, haza sem mentünk. S mert a társaság amúgy tehetséges volt. pár hó­nap múlva nemcsak elértük, de le is hagytuk az idősebb gárdát. Jöttek egymás után a sztahanovista oklevelek, kivá­ló dolgozó ki.üntetések. — Szóval érdemes volt ki­tartónak lenni, a siker ér­dekében. — Érdemes volt. Megszűnt az idősebbek blzalmattlansága. Kilencszázötvenhétben a mű­hely kettéosztottsága is. Azó­ta egy brigádban dolgozunk... — És mint szakszervezeti aktivistának hogyan sikerült bizonyítania? — Erről jobb, ha más be­szél Annyit mondok, ha va­lamit el tud az ember intézni, az nagyon jó érzés. Egy kis órabéremelés az egyiknek, egy jutalomüdülés valamelyik fi­atalnak. Apróság, mégis öröm. Vagy, itt van egy asszonyka. Beteges, a férje is rosszul bá­nik vele. Ügy tönkrement, hogy összeesett itt a műhely­ben. Át akarták helyezni más munkára. Nem engedtük. Sem a párttitkár, sem én. Először is: egyik legjobb, legszorgal­masabb lerakónk. Másodszor: amiért szerencsétlen odaha­za, itt a műhelyben is hát­rány érje? Nem, és nem! Azó­ta is itt. van. És, hogy érzi a gondoskodást, javul az egész­sége, kicsit hízott is... — Bár mindig érezhetné ezt az elégtételt. — Az igaz. Mert itt van például ez az üzem. Valóban gyönyörű, tágas. De, ha hall­gattak volna ránk...! Látja, ezek a festékszóró pisztolyok, s itt az elszívószekrények. Négy egymás mellett, a másik oldalon szintén négy. A tá­volság köztük csekély, lehe­tetlenség hozzáférni a munka­darabhoz. Szóltunk időben. Bizonygattuk, hogy sok a a nyolc elszívószekrény. Hi­szen, ha a gyár minden ke­mencéje csak erre dolgozna, akkor sem tudna bennünket kiszolgálni, akkora kapacitás ez... ■ „De így tervezték, mondták, így kell megépíteni. Majd ha elkészült, idővel át­rendezzük a dolgokat.” Nincs ennek teteje kérem! S mert a teljesítményünket is leron­totta, egy napon fogtuk s ön­hatalmúing kettőé, amott a másik asztalnál leszereltünk. Egyik napról a másikra meg­kétszereződött a termelés. Csak azért, mert több a hely... És nem egy ilyen dolog van ’iff. Érzi a keserű mandula il­latát? Teli van festékanyag­gal a levágó Nem e1éa erős az elszívó. Azok a kislányok ken­dővel a szájuk előtt dolgoznak, ézóta persze van már döntés. Kijavítják a hibát. De, ha bennünket korábban meghall­gatnak sok többletkiadásra nem lenne szükség. Vagy mondtam, hogy a ..vizes” üze­mekben a nődnek is vegyven- t-ettes csizmát adnak vagy u agy a pattanóaén körül öm- Hk a víz és évek óta kéntele­f>ze*} * horjy fl a kötözőknek le kell járniuk mind a megyei értekezlete­ken, mind a kongresszuson le­gyenek képviselői a jó, a kör zepesen működő és a még gyenge termelőszövetkezetek­nek is.” Nagy a feladat, nagy a fe­lelősség. Nem mindegy, hogy a tsz-tagság parlamentje kit delegál a megyei és a kong­resszusi küldöttek sorába, hi­szen a megyei és az országos tanácskozások résztvevői sors­döntő kérdésekben hallatják szavukat, adják le szavazatu­kat. Elvárja majd a tagság, amely őket a szép tisztségek­re jelölte, hogy a tsz-kong- resszus végeztével beszámolja­nak megbízóiknak: mit vé­geztek, mit határoztak, mit várhat az új törvényektől, határozatoktól a szövetkezeti tagok népes tábora. A falunak ez a megterhelő, gondterhes de nagyon meg­tisztelő és szép, események­kel teli időszaka olyan töme­geket és erőket mozgósít, hogy az események sora semmi esetre sem maradhat vissz­hang tál an a városokban és az iparvidékeken, munkáslakta községekben sem. Minden bi­zonnyal felkelti az ipari dol­gozók és értelmiségiek, alkal­mazottak érdeklődését is. És — meg kell mondani előre — ez a jó, ez a helyes. Ami az elkövetkező hetekben a fa­lun, a mezőgazdaságban törté­nik, az a társadalom minden rétegét érinti, elkerülhetetlen, sőt szükségszerű, hogy a na­pirendre kerülő problémák a» ő körűkben is ismertek legye­nek. A FALVAK LAKÓI, a me­zőgazdasági üzemek, elsősor­ban a termelőszövetkezetele dolgozói és tagjai nagy idők, nevezetes napok tanúi és tevé­keny résztvevői lesznek. Érv­nek tudatában kell cseleked­jenek, amikor eljut hozzájuk a hívó szó, hogy hallassák lel­kiismeretük és szakmai hozzá­értésük szavát a különféle gyűléseken, adják le szavaza­taikat a különböző választá­sokon. Ennek tudatában kell közreműködniük a különböző hivatalos rendezvények sike­rében. Ennek tudatában várja el a társadalom minden tsz- gazdától, hogy vállaljon ere­jéhez és képességeihez mért szerepet a közéletben. Lakos György ti lábukat, hogy egy rossz ab­lakot, huzatos ajtót megjavít­sanak. .. — Ilyenkor ötlik fel a gon­dolat, hogy tehetetlen, hogfg „nem éfdemes”? — Ilyenkor. Mert néha azt is a fejemhez vágják, hogy „ne ezzel törődjön a szakszer­vezet”. — Hát mivel? — Az isten tudja. Mert a termeléssel is foglalkozunk. Az ellenforradalom leverése után mi indítottuk az első munkaversenyt. Azóta sem le­het panasz a teljesítményeink­re. .. Ha pedig itt, az új he­lyen kijavítják a hibákat* olyan termelést produkálunk, amilyen még nem volt a gyár történetében. Egyébként — higgad le a mühelybizott- ságí elnök — értem én a ve­zetőket. Mert ők sem tudnak egycsavásra mindent megad­ni, elintézni, elfogia őket a türelmetlenség.., Mert mi meg sürgetjük, sürgetjük... — Ebben is következetes marad? '~7/z a már egyszer a véré- ben van az embernek, hogy kitartson az igaza mellett... — nevet Sólyom István, s elsiet. Várják a csil­logó sárga, kék. zöld, kelvhek. kancsók, lámpa búrák. melyek közt immár tizennyolc éve igyekszik munkáin--' és emberségével is szebb' f—ni önmaga és munkatárs- F •tét Eégi harcos — mondt- ráh reggel valaki. Pedig mé(, mi lyen fiatal...! Csizmadia Géza

Next

/
Thumbnails
Contents