Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-11 / 9. szám

1967. január It. szerda NflGBAD s !Í A Növényolajipari Vállalat értesíti T. vevőit, hogy a műanyag csomagolású étolaj bevezetése kapcsán az üvegpalackozást meg kíván ja szüntetni. A togyasztoközöuségnél és a kereskedelmi hálózat­ban levő Étolajai palackokat jelenleg . korlátozás nélkül visszaveszi I ________________ Hird essen a Nőgrádban OTP. HITELLEVÉLLEL vásárolhatja a modern, csupaszéin, 59 cm-es, nagy- képcső vés, kitűnő készüléket. Ára: 6600 forint. Közlemény Új tervek Az NB III. úionca: a természetbarát szövetségben Az új év küszöbén a Nóg- rád megyei Természetbarát Szövetség is elkészítette a múlt év mérlegét és az új év terveit A szövetség elnök­sége megállapította, hogy a természetbarát-mozgalom 1966- ban is jelentősen fejlődött. Az 1965. évi 27 szakosztály­ban foglalkoztatott 1096-al szemben 1966 év végén már 35 szakosztály 1390 természet- járó részére biztosított rend­szeres sportolási lehetőséget. A szövetség célkitűzése 1967-ben is az, hogy megyénk dolgozóit egyre nagyobb szám­ban ismertesse meg ezzel a testet üdítő szép sportággal. A szövetség feladatának te­kinti 1967-ben a természetjá­rás különböző ágainak. így a sí, a kerékpáros, a gyalogos, a motoros és az autós termé­szetjárás fejlesztését. Nem hanyagolja el a tájékozódási futóverseny-sport fejlesztését sem. A természetjáró kirándulá­sok, túrázások fő célja 1967- ben is a Kilián testnevelési sportmozgalom jelevényének megszerzése lesz. A szövetség tagjai részére minden segít­séget, így sátrak és egyéb fel­szerelések kölcsönzését, ked­vezményes utazást biztosít, és megyénk minden dolgozó­ját és ifjúságát várja sorai­ba. A Balassagyarmati A minap azt mondja egy fa­lusi sportkör elnöke: — Szí­vesen elbeszélgetek kultúrpo­litikai kérdésekről is, de a futballcsapatunkról jobb ha hallgatunk. Az idén már nem játszunk a megyei A osztály­ban. Kiestünk. — És elkese­redetten legyintett. A Balassagyarmati MÁV labdarúgói sem szerepelnek az idei évadban a megyei bajnokságban. J Ök feljutot­tak — a Pásztó és Zp. Bá­nyász mellett — az NB Hi­ba. Az öröm hullámai csak lassan ülnek el. Jó róla szót ejteni. Somogyvári Lajossal, a sportkör elnökével a sokat emlegetett sikerről beszélget­tünk. — A feljutás szép fegyver­tény. Mielőtt azonban erre rá­térnénk, mutassa be az egye­sületet. —- A háború alatt, 1943- ban sportszerető vasutasok, és mások bábáskodnak a MÁV egyesület születésénél. Saár Pista és Békési János bácsi még ma is sokat tudna me­sélni erről. Mint majdnem mindenütt, ők is a futballal kezdték. A csapat az 50-es évek elejétől szerepelt a me­gyei bajnokságban — általá­ban kielégítően. 1958-ban a városi Petőfi SK beolvadt a MÁV-ba. Ha úgy tetszik „ér­dekházasság” volt, persze po­zitív értelemben. Onnan ke­rült hozzánk későbbi csapa­tunk három erőssége: Fedor, Huszár, Fábián. 1960. óta az NB III. kapuját többször is I dörgettük, eredmény nélkül, j 1966-ban másodikok lettünk, i és ezzel felsőbb osztályba lép- I tünk. Az átlagéletkor 22 év. — Az út nem volt a legsi­mább. Minek tulajdonítja mé­gis a sikert? — Hogy egy csapat és nem 11 ember játszott a pályán. Tavasszal jól kezdtünk, ez önbizalmat adott Aztán befu­tott egy-két kudarc is. Ez két okkal magyarázható: a fel­jutás lehetősége idegessé, majd idegfáradttá tette a játékosokat, másrészt a pályán­kon négy hónapig inkább vízilabda mérkőzéseket lehe­tett volna játszani, mert el­öntötte a víz. A városi sport­telepen voltunk kénytelenek edzeni, és mérkőzni. Annak talajáról jobb ha nem is mondok semmit. No, de sike­rült, és ez a fontos. — Mi a véleménye az egyes játékosok szerepléséről? — Tományi csak háromszor nem védett, baleset miatt A hátvédsorban Rónási, a fede­zetek közül Loksa, a csatá­roknál Fedor (a bajnokság második legjobb góllövője) nyújtotta a legjobb átlagtel­jesítményt. Fábián Pista fur­csa „karrierjéről” is szólni kell. Mikor Tományi, a kapu­sunk balesetet szenvedett, Fá­bián, a hátvéd állt a kapu­ba. Több mérkőzésre is, mert bevált. Olyannyira belejött a védésbe, hogy Salgótarjánban a ZIM ellen egy tizenegyest is megfogott. — Év közben edzőcserére is sor került. Miért volt erre szükség? — Tóth József 1966. janu­árjától októberig edzette a csapatot. Az tény, hogy a si­ker egyik főrészese. Megválá­sa az együttestől a legrosz- szabbkor, a hajrában jött. Nem mi küldtük el, ő távo­zott önként Néhány játékos kártyázott az edzés előtt. Már hívta őket, azok be akarták a partit fejezni, összevesztek. Ez történt. A hajrában Va­nya László, a szintén jól sze­replő Ifjúsági csapat edzője készítette fel az együttest. 1967. január 1-től Kövi Jenő vezeti a csapat munkáját. — Hogy állnak az alapo­zással , terveznek-e erősíteni? — Az alapozás január első hetében megkezdődött. Sza­badtéri erőnlétfejlesztő gya­korlatokat a Nagyligetben, a tornatermi edzéseket a Balas­sa Gimnáziumban végezzük. A keret 18 játékosból álL Erő­síteni kívánjuk az együttest« mert nem akarunk — vasu­tas nyelven szólva — retúr­jeggyel „vendégszerepelni” az NB IlI-ban. Négy—öt új já­tékos igazolását tervezzük — felsőbb és alsóbb osztálybóL Ma még azonban semmit sem mondhatok bizonyosra. Minden esetre a város másik NB III-as együttese, a Dózsa mellett mi sem szeretnénk: szégyent vallani. — Végül az elmaradhatat­lan kérdés. Mit vár a már­cius 12-én kezdődő bajnokság­tól? — Először is bennmaradást Jó lenne a középmezőnyben végezni. Szeretnénk eredmé­nyesen együttműködni a ruti­nosabb Dózsa szakvezetőivel, és kölcsönösen kicserélt ta­pasztalatainkat a jó szereplés érdekében gyümölcsöztetni. Rozgonyi István Apróhirdetések APROHIRDETESEK DÍJSZABÁSA: Hétköznap szavanként: 1 forint, az első szó 2 forint Vasarnap szavanként: 2 forint, az első szó 4 forint Apróhirdetés felvétel Salgótarján Petőfi tér L szám alatt iá bejarát mellett) Ház azonnal! be­költözéssel eladó Szép nagy gyü­mölcsössel, Salgótar­ján. Ferenc telep, Táncsics u. 72. Vegyes Kts*. Jász­alsoczemgyörgy, na­gyobb mennyiségű, 16 em-en felüli bükk-rönköt vásárol­na. Árajánlatot és mennyiség megjelö­lést fenti címre ké­rünk. Elcserélnénk ker­tes családi házun­kat két bérházi la­kással. Cím: Salgó­tarján, Akácos u. 3. Eladó egy szoba, konyhás lakás Sám- sonháza községben 15 000-ért Érdeklőd­ni: Zagyvapálfalva, Rákóczi u. 9. sz. alatt lehet. Értesítem kedves ismerőseimet, a ked­ves közönséget, hogy LAbAPOLÖ (pedi­ktií*), manikűr, ip0r- gyakorlásomat 1966. december 1-én meg­kezdtem, Salgótarján Tanács utca 4. I. 3, (Megyei Tanáccsal szembeni utca). Tyúkszem, bőrkemé- nyedés, körömbenö^ vés, szakszerű keze­lése, hívásra házhoz is megyek. Kérem szíves pártfogásukat. Kutasi Ferencné láb­ápoló. Közgyűlés az SKSE-nél A tizenegy szakosztállyal, ötszáz sportolóval és 1100 sportköri taggal rendelkező második legnagyobb megyei sportegyesület az SKSE a na­pokban tartotta értékelő és célkitűzéseket meghatározó közgyűlést, melyen részt vett Varga Gábor, az MTS ÖT ki­küldötte is. Őrlik Ferenc, az SKSE elnöke tartotta a be­számolót. Bevezetőben első­sorban a minőségi szakosztá­lyok munkájával foglalkozott. Visszaesés nem tapasztalható és ez különösen azért biztató, mert a labdarúgó, kosárlabda és asztalitenisz csapat 1966- bán először szerepelt az NB II-ben. A labdarúgók a ki« esési zónából jó hajrával fel­zárkóztak all. helyre. Az idei célkitűzések már nagyobbak. A cél: az élmezőnyben végez­ni. A 9. helyen végzett ko­sárlabdázók közül a sportkö­ri elnök, elsősorban Csuka és Szert játékáról beszélt el­ismerőleg, az asztalitenisze­zőknél pedig a Polaneczki testvérek játékát dicsérte. Az atléták közül Komka Magdol­na kiemelkedően legjobb eredményt ért el. Az orsza­Zsuptetős ház a város szé­lén. A környéken csak egy van ilyen, el sem téveszthe­tem. Roggyant, deszkakapu, omlatag vertfal. Az udvaron néhány tyúk kapirgál; akit keresnek, görbebottal csoszog közöttük: özv. N. Jánosné. — A levél miatt jöttem! — A szegényháztól? — néz rám sokatváróan; és ömlik belőle a panasz: egyedül van, rossz a ház, kevés a nyug­díja. és a fia nem tudja se­gíteni. — Miért nem? Látom, bántja a kérdés. — Mert nem vagyok jóban a. menyemmel, meg szűkén vannak azok is. Nem mehe­tek oda! — És ha kapna a fiától tá­mogatást? Akkor is bemenne ®z otthonba?--- Be! Nem bírok se főz­ni '.o mosni. Ott jobb len­ne — Hol él a fia? — kérde­zem. Másnap egy zegzugos buds’ ".teában keresem N. mér­nök ’s kását. Egy asszony fo­gad — A mérnök elvtársat ke­resem. — Kit jelentsek be a fő­mérnök úrnak? Az utolsó két szót jól hang­áéi vozza. Bemutatkozom. Még- esvszer v^si ffmustrál. Zavar­tan állok: erre nem számí- to+^m itt nAvké-tvát vártak Bevezetnek nasriellszínű ka®vlófo+“lben ülünk A fő­mérnök 35 év körüli. Roppant »mívélyes. A felesége kimonó öletut ak utánzatban van, nem eredeti japán darab, de nem akár­milyen. Látszik, hogy sokat ad magára. Percenként mél­tóságteljesen a fejéhez nyúl, tapogatja, nem bomlott-e szét otthoni frizurája. Vontatottan indul a beszél­getés. A feleség indulatosan vág közbe. — Ó, már megint ez! — s feláll. Nagyon dühös. A főmérnöknek kínos a je­lenet. — Nézze, hogy Is magya­rázzam. így elvileg talán ér­het szemrehányás, de a dolog nem olyan egyszerű. Annyi a módosító körülmény, hogy... Hol is kezdlem. Amint lát­ja, intellektuel család va­gyunk, a feleségem Is mér­nök, a Mamika meg, hát szó­val járt ott. — Tessék, kubai! — nyújt­ja felém a gyöngyházskagy- lóból készült cigaretta tartót. — Szóval gondoltunk már arra. fel kellene hoznunk anyámat, de attól tartok: ö már ott szokott meg a tyú- kocskái között. Megtudom, hogy szakérett­ségivel került az egyetem­be. csaknem húsz éve nem él otthon. Eleinte hazaiért, az­tán css’ádot alapított és... ami az „és” után következne, nem meri kimondani, hanem hir­telen, mintha önmagát biz- tatgatná felemeli a hangját: — Na, természetesen gon­doskodunk a Mamáról, gon­doskodunk, természetesen ... Amikor búcsúzom, az asz- szony csak biccent. A főmér­nök az ajtóig kisér, moso­lyog; nagyon örültem! — és hirtelen csapódik mögöttem az ajtó. Tanya valahol a lankákon. B. néni ott él. Hatvannégy éves, a falu 17 kilométerre van. Az elmúlt télen a szö­vetkezet lánctalpasán hozták ki hozzá az orvost. Most is beteg, de amikor a gyerme­keiről kérdezem na evon büsz_ kén válaszol. Különösen Já­nosról, a legfiatalabbról be­szél örömmel. — Nagy ember — mondja. — Mindig is 6 volt a legoko­sabb. Félve kerülgetem a kérdést: — Akkor miért nem akar odamenni, Juliska néni? Megdöbbent a zavara. Még saját magának sem akarja bevallani, hogy teher a gye­rekeinek Hazudik önmagának, hogy szerethesse a fiait! — Nem tudnék én lelkem megszokni a városban. Jobb lenne nekem itt valahol arra a pár évre. Megkeresem a fiát. B. Já­nos a belvárosban lakik, eléggé szűkösen. Két gyerme. ke van, négven lakják a két szoba félkomfertos lakást.. Mentegeti magát. —* Nekem olyan állásom van, hogy nem sokat tudok a családdal foglalkozni. Nem hanyagolom éppen ed, nem azt mondom, nevelkednek a gyerekek szépen az Iskolában. Ha idehozom anyámat, akkor — szóval, nézze, én nem csi­nálok abból titkot, nekem semmi szükségem arra, hogy a gyerekeimet naponta ötször imádkoztassa. Régi istálló a falutól né­hány kilométerre. Lakója S.. Tmre bácsi. Háborús rokkant. Nyugdíjából megélne, de ki­újult a fronton szerzett beteg­sége. Nincs, aki gondját vi­selje, pedig van egy lánya. Megkerestem, de nagyon rosszkor. Házibulit tartott. A szobából kihord ták a bútoro­kat, összesimulva táncolt né­hány pár a ha’a1 ma.s toron­táli szőnyegen. Mária elvált asszony, alig 25 éve*, a tár­sasága is fiatal. Egv szövő­gyár munkásai, akik éppen az élet narancsszín oldalával ismerkednek. Pezsgővel kínál­nak, remeg a pohár a ke­zemben: hogy hozzam szóba a papát? — Négyszemközt szeret­ném ... — Mondja csak nyugodtan: a barátaim — nevet rám az asszony. Zavartan belekezdek mon- dókámba: — Jó, jó, ne is folytassa — vág közbe a fiatalasszony — ha Pista, a vőlegényem bele­egyezik, akkor idehozzuk. Per. sze, ez nem most lesz! — teszi még hozzá, és újból el­indítja a magnetofont. Elhanyagolt magányos ház a töltés mellett. Sz. István segédmunkást keresem. A konyhában ültetnek le, az asz­talon bor, kártya. Vagy öten üdügélnek a hokedlin. Szóba hozom, miért jöttem. Félig jutok csak Sz. István gyor­san lecsapja a kártyát: — Tudja mit, nincs nekem szükségem, hogy a Mutter nbajgatásával jöjjön. Van ne­kem elég bajom. Asszony, kí­sérd ki az urat! A fene egye meg, mindenbe beledugjáik az orrukát — hallom a konyha­ajtón keresztül. Csörren a po­hár. A háztól nem messzire va­súti töltés fut, az állomás előtt szétszaladnak a sínek, mint az életutak... Tiszai Lajos gos vidékbajnokságon máso­dik lett és megnyerte az or­szágos középiskolás, valamint ifjúsági magasugró bajnoksá­got is, A birkózók közül Bar­na Péter teljesítményét emel­te ki, aki jelenleg js tagja az ifjúsági világbajnokságra ké­szülő birkózó válogatottnak. A tömegsport rendezvé­nyekről szólva elmondotta, hogy az elmúlt évben 2208 dolgozó kapcsolódott az ezirá- nyú munkába, az üzemi baj­nokságokban pedig hatszázan vettek részt. Ezután Őrlik Ferenc, a sportkörök számá­ra kibocsátott nevelési irány­elvek SKSE-re háruló speci­ális követelményeiről beszélt Majd az új tagnyilvántartási és minősítési rendszert ismer­tette. Az egyesület gazdálko­dásáról szólva elmondotta: a sportkör 1967-ben 930 ezer forintból gazdálkodik. Ezután az egyesület leg­jobb sportolóit és társadalmi aktíváit megjutalmazták. Ju­talmat kapott — többek kö­zött — Barna Péter birkózó, korábban Komka Magdolna magasugró, Balázs József sak­kozó, De meny Gyula tenisze, ző és Misecska Sándor, aki egész évben az egyesület leg­jobb társadalmi munkáságak bizonyult

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents