Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-11 / 9. szám

1967. január 11. szerda NdGRÍO 3 Ez az év is jói kezdődik..! Január 2-án a főtéri autó- buszmegát'ónál vitt az utam. A nyolc óra tizes Béke-telepi busznál egy idősebb, meg egy fiatalabb férfi vitatko­zott a sofőrrel. Az idősebb karján kisbaba. Szeretett vol­na bemenni a kocsiba. A gép­kocsivezető nem nyitotta ki az ajtót, mondván, ne jöjje­nek a buszhoz fél órával ko­rábban, azonkívül a busz — nem váróterem. Az idős bá­csi azt mondta: panaszt tesz, mire a sofőr kijelentette, most már juszt sem nyitja ki az ajtót. Néhány perccel később a busz elment (azért a uá'“sit a babával elvitte.) Én pedig utánuk néztem: „No, ez az év is jól kezdő­dik!” Tulajdonképpen ez az eset •Indított arra, hogy ellátogas­sak az esztendő első napjai­ban néhány üzembe, felte­gyem a kérdést: hogyan is kezdődött az új év? Jártam az építőknél. Folyik a számol­gatás! Futnak be a jelenté­sek, érkeznek a számlák. A nagy kérdés: hogyan sikerült befejezni az óévet, amelynek különösen a vége tele volt gonddal, és persze hajrával... Nevetve mesélik, hogy az egyik esős decemberi napon, va’amelvik főén! tésvezetőüite este hatig—hétig tárgyalt be­ruházóval, alvállalkozókkal: miként lehetne év végéig nyélbeütni az átadást? Ami­kor végeztek, kiléptek a ka­pun, szakad az eső. A főépí- tésvezető szidja az eget: még * ez is! Aztán felhajtja a gal­lérját, s elindul haza. Otthon a felesége megkérdezte — mert a feleségek többnyire rendszeretőbbek férjeiknél — „fiacskám, lemostad a ko­rait?” A homlokára ütött az építész! „Te jó isten, most már tudom, mi hiányzott any- nyira!” Arról ugyanis, hogy van egy Trabantja, teljesen megfeledkezett. „Azt szeretnénk, mondják az építők házatáján, hogy az idén minél több műszaki — így, s ilyen okból — megfe­ledkezne a kocsijáról. Ä vasútnál elsején kezdő­dött a munka éve. — Sőt! Ilyenkor több a vonat, mint máskor. S az utasaink is „jobbkedvűek” voltak, mint máskor. Nagyon kellett rájuk vigyázni. Aztán a tranzitforgalom sincs tekin­tettel arra, hogy Szilveszter, Újév van. összeállt az irány­vonat is. Mint máskor... Sze­rencsére, minden lezajlott baj, baleset nélkül. Azt persze nem állítom, hogy az a vasu­tas, aki elsején reggel hétkor befejezte' a szolgálatot, fél nyolckor még mindig színjó­zan volt, de... — És másodikén? — Mit mondjak? Az Acél­árugyár igényelt huszonöt kocsit — megrakott harminc­kilencet. Ott úgy látszik ki­ment a divatból az év elejei pangás... A bányánál már gyengébben csordogált a szén, mint máskor; a Tűzhelygyár lemondta azokat a kocsikat is, amelyeket rendelt. Az Öb­lösüveggyár viszont tartja ta­valyi formáját... A tanácsi építőknél, lega­lábbis a központban, nyuga­lom honol. Készülnek néhány tavaly befejezett épület mű­szaki átadásán és bíznak ab­ban, hogy a mechanizmus re­formjának előszeléből az idén már többet éreznek majd, mint tavaly. Népessy Lajos, a főmérnök örül, mert felettes hatósága erre az évre már nem adott részletes kijelölést, csak azt szabta meg, hogy a kü’önbőgö főhatóságok — ta­nács, földművelésügy, belügy, OTP stb. — építési igényeit a vállalat milyen összeg ere­jéig köteles kielégíteni. Ter­mészetesen akkor, ha a meg­szabott határidőre a doku­mentációkat is kézbe kapja. És dokumentáció van-e? — Sajnos, az igények és a kapacitásunk között még min­dig nagy az eltérés. Az viszont nagy biztonságot ad, hogy abból az ötven-ötvennégymil- lió forint értékű megrendelés­ből, amit az idén ki kell elé­gítenünk, harmincnyolc-negy- venmilliónyira már a tervek is a birtokunkban vannak.- Ilyenkor nincs csökken- A Síküveggyárban - ellen- tett szolgálat? — kérdem a kezőleg — paprikás a főmér- Balgótarjáni állomásfőnököt. nők hangulata. Már az év el­Te/jesífetfék vállalásukat a tolmácsi sertéstenyésztők Eredményesen foglalkozik a tolmácsi termelőszövetkezet a sertéstenyésztéssel és hizlalás­sal. Féja János, a termelő- szövetkezet állattenyésztési brigád vezető je elmondta, hogy tavaly 29 kocát tartottak. A 29 kocától 496 kismalaccal számoltak. Ezzel szemben 540 malacot neveltek. Az elhullás elenyészően kevés. Mi a titka a jó eredményeknek? A jó elhelyezés, a szakszerű takar­mányozás és a jó bánásmód. Sokat je'entett. hogy a mun­kában érdekeltté tették a gondozókat. Ifjú Tordai Mi­hály például havonta meg­kapja a 60 munkaegységet, ami 30 forintjával számolva 1800 forintnak felel meg. Ezenkívül érdekelt abban is, hogy minél több, egészsége­sebb malacot neveljen fel. A sertéstenyésztés mellett nagy gondot fordítanak a hizlalásra is. Botlik Ferenc és Druholóczki Veronika gondo­zóknak tervfeladatként volt kitűzve, hogy a 300 sertés 324 mázsa súlyú legyen az értékesítéskor. Ehelyett 365 sertést szállítottak el, 385 má­zsás súlyban. A sertéstenyész­tésből és hizlalásból 662 330 forintra tervezett bevételüket 765 433 forintra teljesítették. A brigádvezető azt is el­mondta. hogy a sertéshizlalás­nál is érdekeltté tették anya­gilag abban, hogy minél rö- videbb hizlalási idő után ad­ják át 105 kiló feletti átlag- súlyban a jószágokat. Bérük havonként 45 munkaegység, amely 30 forintjával számol­va 1450 forintnak felel meg. Ezenkívül prémiumként 20 forintot kapnak minden hízott sertés után, amelyiket kéthó­napos kor előtt adnak le. A hét- és nyolchónapos sertések után 15 forintot, a nyolchó­napon túl leadott hízott ser­tések után csak 10 forint pré­mium illeti őket. Emmer Ferenc Romlott a minisé?! több a reklamáció Az adatok még nem vég­leges k December hónap szé­píthet i-ajtuk. esetleg ront­hat \ Tűzhelygyár 1966. évi első > tályú termékgyártás­ról van szó. A múlt évben az előző évhez viszonyítva csokiként az elsőrsztályú ter­mékek -észarárya. A koráb­bi 99,2' "áza’^kró'. 99,02 szá- za’ékra. Ugyanakkor növe­kedett a minőségi reklamá­ciók száma. Mégpedig 1355-ről 1816-ra. Az emelkedést a gyár ve­zetői az-al magyarázzák, hogy az új gyártmány előállításá­ban, a gáztűzhely gyártásá­ban még gyakorlatlanok vol­tak, ezért szaporodott a ve­vők kifogása. De elmondják azt is. hogy ugyanakkor, ke­vesebb kötbért fizettek, mint az azt megelőző évben. sö napján sötét arckifejezés­sel -árt ő is. más műszakiak is. Zűrrel kezdődött az új év a Zagyva I-ben, de az hagyján — kellemetlenebb a Tűzren­dészet Országos Parancsnok­ságának egy rendelete, ame­lyet ugyan 1963-ban hoztak, de bevezetését évről évre ha­lasztották. S az idén a BM nem hajlandó további haloga tásra. — Nem is a rendeletet ki­fogásolom! — fakad ki a fő­mérnök. — De a bevezetése bennünket a lehető legrosz- szabbkor ér. Előírja, hogy 1967. január elsejétől a pro­pánbután gázzal működő be­rendezések üzembe helyezé­sét csakis a francia Conti fé­le gázkimaradás-biztosító sze­lep felszerelésével engedélye­zi. Ugyanis, ha a láng, vala­mi oknál fogva kialszik, a gáz további folyását ez a biz­tonsági szelep megakadályoz­za. Nálunk szerelni kéne két Petri-csésze gyártó gépsort. A Conti-szel epet megrendeltük Hajdúszoboszlón. Azt vála­szolták: nagyon szívesen fel­szerelik — ha lesz. Mert ilyen szelep nincs az országban. Meg kell rendelni külföldről. Ha pedig csak most rendelik meg, az mikor érkezik? Február­ban, márciusban, jövő ilyen­korra? Amikor nekünk a Pet- ri-csésze gyártással január húszadikán indulni kell! És csodálatos, hogy a rendelet csak az új gépekre vonatko­zik — mert a régi gépsorunk megy, s továbbra is dolgozik Conti-szelep nélkül. De az új gépeken négymillió pár Petri- csészét kell csinálni! Négymil­liót, exportra! Leálljak vele? Ki felel ezért? És az ország­ban, ahol hasonló a helyzet, ott mindenütt megszűnik a munka? Mert rendeletet hoz­ták, csak a bevezetésének a feltételeiről nem gondoskod­nak az illetékesek? Ez az év is jól kezdődik..! Vagyis: tulajdonképpen, ho­gyan is kezdődött? Aligha­nem, ahogyan máskor. így is — úgy is. Egyik helyen jól, másikon keltemetlenséggeL A folytatás mikéntjét is az dön­ti el, mint mindig: ahol jó a kezdet, kihasználják-e az előnyt, s ahol rossz, erőt tud­nák-e venni rajta. Csizmadia Géza A kommunisták választ adnak Műnkában a nagy bátonyi pártbizottság A tízezer lélekszámú Nagybátonyt lakói város­iak mondják. Hivatalosan nem az, de az életforma városias. Bérházak, modern középületek, a legtöbb he­lyen sima betonutak, van gimnáziuma, technikuma. A bányászat emelte a falut azzá, ami, s lesz éltetője még igen sokáig. A kör­nyékben termelt szén jó. Bátony olyan, mint a ka­masz. A tegnapi ruha már feszül rajta. Többet kíván, de nyújtani is akar. A bér­házakkal szoros szomszéd­ságban a Búzavirág Tsz gazdálkodik. Most még gyengén. Több munkaalka­lom keli a lányoknak, asz- szonyoknak; új lakások, hogy csak a legfontosabba­kat összegezzük. Munka, szándék van bőven. Elvég­zéséhez sok ember összefo­gása, s egy kis importált se­gítség is szükséges. Ahol a gondokat legin­kább számon tartják, s a megoldásokat keresik, a te­rületi pártbizottság. A „ka­masz város” lakóinak igé­nyei jogos emberi szükség­letekről szólnak. A pártbi­zottság tagjainak, a bátonyi kommunistáknak ez ad most munkaprogramot, és a meg­oldáshoz útmutatást a IX. kongresszuson. Különösen meg kell szívlelni egy in­telmet. Erről Kádár eivtárs is beszélt: „Olyan a man­dátumunk, hogy a nép szá- monkéri tetteinket. Az em­berek kérdéseire türelem­mel válaszolni kell.” — A bátonyiak nap mint nap be­szélnek a problémákról, s megoldást a kommunisták­tól várnak. összefog a pártbizottság Kenyeres Pál elvtársat a múlt év októberében vá­lasztották a pártbizottság élére. Fizetett állása a bá­nyaigazgatóságon van: mű­szaki ügyintéző. Szabad ide­jének csaknem minden per­cét a pártmunkának — a közösségnek áldozza. Arról oeszélgetünk: hogyan pró­bál megfelelni a pártbizott­ság annak a várakozásnak, amit a város lakói támasz­tanak. — Tízezer lakos, három­száz kommunista, tíz alap­szervezet. Ez nagy erő — mondja — ha összefogunk. Egy fecske, itt sem csinál nyarat Ha' egyedül lennék, nem boldogulnék. A pártbi­zottság megalakulásakor ab­ban állapodtunk meg, közö­sen tevékenykedünk. Vala­mennyi bizottsági tag meg­bízatást kapott. Részt vesz­nek az alapszervezetek tag­gyűlésein, s önállóan fog­lalkoznak bizonyos kérdé­sekkel. így a kollektív munka érvényesül a veze­tésben, s ez megóv ben­nünket a helytelen lépések- i tői. A pártbizottsági tagok­tól elvárjuk, hogy ahol megjelennek, taggyűlésen, intézményeknél vagy ahová küldetésük szólítja őket, ott aktívak legyenek, nyújtsa­nak segítséget. Az észrevé­teleket közösen beszéljük meg. A protekció ellen Már fentebb jeleztük: kell a munkaalkalom, sok fiatal leány, családos asszony sze­retne elhelyezkedni. Ez az egyik legégetőbb probléma. A lehetőség szűkös, a tex­tilipari vállalat bátonyi részlege még kevés dolgo­zót tud alkalmazni. S mi­vel nehézségek akadtak, terjedt a vélemény: protek­ció kell ahhoz, hogy valaki munkát kapjon. A pártbi­zottság felfigyelt erre. Be­szélgetett a gazdasági veze­tőkkel, akik így megismer­hették a pártbizottság ál­láspontját: elsősorban azo­kat kell munkához juttat­ni, akik szociális körülmé­nyek miatt rászorulnak, s előnyben kell részesíteni azokat, akik már eddig is sokat tettek a társadalmi előrejutásért. Ezek termé­szetesen elvek, s a pártbi­zottság nem szól bele ab­ba, hogy kit hová vegyenek fel. Annyi bizonyos, ha ezt a gazdasági vezetők megér­tették és alkalmazzák, a hí­resztelések is megszűnnek. Elvekkel azonban nem lehet az elhelyezési gondo­kat megszüntetni. A pártbi­zottság keresi a megoldást. Szó van arról,' hogy a volt erőműben talál otthonra egy műszerész ktsz és bővítik a textilipari vállalat részle­gét is. Ez már sokat enyhít, de nem old meg mindent. Ezért a pártbizottság veze­tői segítséget várnak a me­gyétől. az országos szervek­től is. A tsz»nek i*» lépést kell tartania A Búzavirág Tsz 1600 holdnyi földjén 221 paraszt- ember talál munkát. Már régebben egybekerültek a mezsgyék. Maconka és Nagy bátony falu közös gaz­daságba tömörült Mind az utóbbi időkig azonban nyi­korogva haladt a közös sze­kere. Ráfizetéssel dolgoztak, az állam támogatja a tsz-V. A pártbizottság számára nem közömbös, hogyan mű­ködik a termelőszövetkezet. Bátony természetes piacte­rület, kell a zöldség, a fő­zeléknövény. Az egyik közgyűlésen Ke­nyeres Pál elvtárs a gon­dokról szólt. Arról, hogy nem lehet a vízben hagyni a takarmányt. Ha összefog­nak, megmenthetik. Azt is elmondta, jobb lesz a szö­vetkezet helyzete, eredmé­nyesebben gazdálkodhat, ha jobban élnek a lehetőségek­kel. A melegágyi primőr minden mennyiségben el­fogyna a bátonyi piacon. Persze a szándékok és le« hetőségek csak akkor va­lósulhatnak meg jól, ha a gazdálkodáshoz értő veze­tők nagyobb igényeket tá­masztanak a munka iránt« s javítják a kapcsolatukat a tsz-tagokkaL Tan bizalom Azt várni a pártbizottság­tól, hogy máról holnapra mindent megoldjon, termé­szetesen nem lehet. Idő kell a gondok, a problémák eny­hítéséhez és segítség. Biza­lom van. Beszélnek arról, hogy mit akar a pártbizott­ság, tudják, hogy számon tartanak mindent. Figye­lemmel kísérik az ifjúság nevelését, a pedagógusok fáradságos munkáját, s mindazt, ami Nagybátony- ban történik. Alig néhány hónapja kap­tak megbízatást a pártbi­zottság új tagjai és titkárai Jól kezdték a munkát, ösa- szefogtak. Csakis így képe­sek segíteni az előrejutást, s így tudnak megfelelő vá­laszokat adni a „kamasz város” lakóinak kérdéseire. Gulyás Ernő I7/ hosnésr formálódik Málramindszent négy éve Az az épület, amelyben Var­ga Joachimmal, a mátramind. szenti községi tanács vb-titká- rával beszélgetek, még 1848- ban épült. Istálló volt évtize­deken keresztül, s most, nem éppen szerencsésen, a községi tanácsnak ad otthont. Rendkí­vül furcsa találkozása ez a múltnak és jelennek. Már csak azért is, mert éppen a vb-tit- kár fogalmazta meg. hogy új község formálódik Mátramind- szenten. — A fejlődést legjobban az elmúlt négy év ered­ményei alapján mérhetjük le. A számvetést most készítet­tük el. Választástól, válasz­tásig mértük a falu fejlődé­sét. Örömmel állaníthatjuk meg. van miről beszámolnunk a választóknak. Az 1275 lakosú községben az elmúlt tanácsválasztások idején, a jelölőgyűléseken 208 hozzászólás hangzott el. A válcsz+ónolgárok nagy több­sége közérdekű bejelentést, javas’atot tett.. áz úiiáalo- kult tanácsnak első feladata volt, hogy össaesítse ezeket a kívánságokat, kéréseket. Ti. zenegy pontban foglalták össze a feladatokat. Nem eget­rengető dolgok szerepelnek az összeállításban, de a legszük­ségesebbek. Olyan, mint a kultúrház építése, a közvilágí­tás javítása, a Temető út kö­vezése, óvoda építése, patak- szabályozás, szeméttároló lé­tesítése stb. Látszatra kis ügyek ezek. Ha azonban úgy számolunk, hovv milliók kel­lenek a kultúrház építéséhez, és máshoz, akkor bizonv egy község életében nagy feladat megoldását vállalta magára a tanács. — Négy éve kissé me<de- nődtünk a kéréseken. Ma -’tszont örömmel nvugtázzuk, hoev a legfontosabbakat tel­iesitetbik — mondja Varga Toachim. Mátramindszent fehődésőröl °lég néhánv adat. A felsza­badulás óta 224 ül bw« éo>>lt a közs£<*ben. Az elmúlt p<s«v öv alatt összesem neavvenrégy. A tanöpe köifsö-T—e+ös'' pMv-n a oiViinsHan több mint egy­millió forint volt. Azt, hogy új község formá­lódik, a négy év eredménye nagyszerűen bizonyítja. Már 1964 novemberében - átadták rendeltetésének az új, 250 sze­mélyes művelődési házat. Van benne klubhelyiség, könyvtár, tanácsterem, otthont ad a pártszervezetnek, és a KISZ- nek. Építésére 1,6 millió fo­rintot költöttek. A helyi anyag felhasználása, a társadalmi munka értéke is megközelíti a félmillió forintot. Űj ital­boltot létesítettek, korszerűt, szépet, 640 ezer forintért. Ava­tására tavalv augusztus 20-án került sor. Szóval ami a je- lötőzvűléseken még csak kí­vánság volt. most már való­ság. Ilven az is, hogy a Te­mető utcát 300 méte- hosszú­ságban kiköveztek. A társa­dalmi munka értéke itt is 60 ezer forint. Áthelvezték a transzformátort, újat szerelték fel a Béke utcában bogy iobb legven a világf+ás. Korszerű­sítették a vasút felé vezető utat, hiszen a falu lakóinak 65 százakká iparban, bá­nyában dolgozik, szükséges a korszerű, bitumenes út, sók a gépjármű. Lehetne még sorolni mtf épült Mátramindszenten. Azt is el kell mondani, hogy a község formálásáért mennyit tettek a falu lakói. Megint elég egyetlen szám. Az elmúlt négy év alatt 35 ezer tár­sadalmi munkaórát teljesítet­tek a falubeliek azért, hogy szebb legyen a község. — Azt azért még most sem mondhatjuk, hogy mindent el­értünk. Van jogos, és teljesí­tésre váró kérés. Rendkívül sürgős lenne az óvoda épí­tése. A falubeliek 35 száza­léka dolgozik a mezőgazda­ságban. Az iparos szülők, de a termelőszövetkezetben tévé. kenvkedő asszorvok is szíve­sen beadnák gvermekeike+ az óvodába. Nvugodtabban dol­goznának. jobb eredményeket érhetnének el. Mi bizakodunk. Talán majd az újabb négy év... A máítrnmindszeptiek látlak a feilődést. Néhány panaszuk azonban logos. Valóban kel­lene az úi óvoda. S a roátca- rrvindazentiek nem is kérik csak iW. Az utóbbi péav év­ben látták: ha összefogjak, ha társadalmi munkái-ai is QAgftik a fgbi failődósét. ak Vryr yni c\1 rvWh 0<TV \ fa1!! egv mp‘*iv Mq+rarrurv forrni en ezt Somogyvári Lászl<

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents