Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-05 / 4. szám

2 NÖGRAd i§67 január 5. esütortöls U Thant WASHINGTON (MTI) David Dellinger, a Libera­tion című folyóirat főszer­kesztője, aki október 28. és november 15-e között tartóz­kodott Észak-Vietnamban, lap. jóban beszámol a VDK-ban szerzett tapasztalatairól. Akárcsak Salisbury, én is jártam Phu Ly-ban — írja. A Hanoitól 56 kilométerre fekvő város valamikor tíz­ezer lakost számlált, most nincs benne egyetlen ép ház sem. Dellinger járt Nam Dinh- ben a 93 000 lakosú város­ban is. Végigmentem a rom­halmazok mellett, amelyek egykor lakóházak voltak. Tapasztalatai alapján Del­linger megállapítja, hogy nem­csak a nagyvárosok polgári lakossága él át bombatáma­dásokat, hanem a kis falvaké is, ahol csak szalmakunyhók vannak. Az amerikai bombázások ugyanazt a hatást gyakorol­ják, mint amikor a második világháború alatt a nácik Londont bombázták — jegyzi meg az amerikai újságíró. — Megerősítik a lakosság el­szántságát. hogy mindhalálig kitartanak. U Thant ENSZ-főtitkár ked. den másfélórás megbeszélést folytatott Arthur Goldberggel, az Egyesült Államok ENSZ- képviselőjével. Értesülések szerint a két államférfi egye­bek között a vietnami hely­zettel is foglalkozott. HANOI A Vietnami Demokratikus Köztársaság a külügyminisz­térium szóvivőjének útján kedden elutasította George Brown angol külügyminiszter december 31-i javaslatát, hogy a VDK, Dél-Vietnam és az Egyesült Államok képviselői üljenek össze a vietnami had. műveletek befejezésének elő­készítésére. A nyilatkozat megállapítja, hogy a Borwn-javaslat nem járul hozzá hatékonyan a vi­etnami háború beszüntetésé­hez. Célja csupán az, hogy segítséget nyújtson az Egye­sült Államoknak az agresszió folytatásához és lehetőséget adjon a Wilson-kormánynak a Vietnamot illető hivatalos angol politika ellenzékének elhallgattatására. A javaslat — állapítja meg a VDK nyi­latkozata — ellentmond . a tényleges béke érdekeinek és megengedhetetlenül veszélyes lépés. Brown az Egyesült Ál­lamok oldalára állt a viet­nami néppel és a Vietnamról kötött genfi egyezménvekkel szemben, azon egyezmények­kel szemben, amelyeknek be­tartásáért Nagy-Britannia az 1954-es genfi értekezlet társ­elnökeként felelősséget vál­lalt. a A nyilatkozat ismételten le. szögezi, hogy az VDK kormá­nya az Egyesült Államokat agresszomak tekinti, szüksé­gesnek tartja, hogy az Egye­sült Államok szüntesse be az agressziót, vonja ki saját és szövetségesei csapatait Dél- Vietnam ból, szüntessen be minden harci cselekményt Észak-Vietnammal szemben és tegye lehetővé, hogy a vietnami nép saját ügyeit ma­ga intézze. A nyilatkozat a továbbiakban megállapítja, hogy az DNFF-el folytatott tárgyalások nélkül képtelen­ség a dél-vietnami háború beszüntetéséről beszélni, A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Hanoi ál­landó képviseletének vezetője, Nguyen Van Tien kedden Hanoiban megtartotta első sajtóértekezletét, és ismertet, te a DNFF közép-vietnami bi­zottságának az amerikai és a dél-koreai katonák atrocitá­saival foglalkozó nyilatkoza­tát A közlemény megálla­pítja, hogy a Chu Lai ame­rikai légitámaszpont közelé­ben fekvő két körzetben no­vember 19 és december (6-a között az úgynevezett tiszto­gató hadműveletek során több mint ezer embert gyilkoltak meg. többségükben nőket és gyermekeket. Kedden este visszaérkezett Hanoiba első szemléét járói a Russel bíróságnak a VDK-ba kiküldött vizsgálóbizottsága. A bizottság tagjai tényeket, és adatokat gyűjtöttek, a pol­gári lakosság ellen intézett amerikai légitámadásokról. A bizottság a kiszállás ideje alatt több légiriadót élt át. Kínai provokáció a kairói szolidaritási héten Továbbra is háziorzetben tartják a lesothoi királyt JOHANNESBURG (MTI) KAIRO (MTI) A kolonializmus és a neo- kolonializmus elleni szolidari­tási hét alkalmából az afro- azsiai szolidaritási szervezet kairói székházában sajtóérte­kezletet tartottak. Juszef el Szebai, a szolidaritási szerve­zet főtitkára kijelentette, hogy a következő trikontinentális értekezlet Kairóbarí ül össze. 1968-ban. ki és más képviselőkkel együtt elhagyta a termet, ahol a kí­nai képviselő tovább olvasta nyilatkozatát. Az Ahram az incidensről beszámolva megállapítja, hogy a kínai képviselő politikai vál­ságot robbantott ki az afro­ázsiai szolidaritási szervezet­ben. A lesothoi törzsfönökök ta­nácsa kedden este szétszé­ledt, de nem tettek beje­lentést arra vonatkozólag, hogy mi lesz a háziőrizet alá helyezett fiatal király sor­sa. II. Moshoeshoet akkor vették őrizetbe, amikor hí­vei — ellenzéki tömegek —\ kö­vetelték, hogy adjanak neki nagyobb politikai hatáskört. Megnyílt a Francia Kommunista Párt XVIII. kongresszusa Szerdán Párizs egyik elővárosában, Levallois-Perret- ben a helyi sportcsarnokban megnyílt a Francia Kommu­nista Párt XVIII. kongresszusa. A kongresszuson 820 küldött vesz részt. Jelen vannak 15 testvérpárt képviselői. A szovjet pártküldöttséget Ar- vid Pelse, a magyar delegációt Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja vezeti. A kongresszus a kővetkező napirendi pontokat hagyta jóvá: 1. Szövetség a demokratikus, független és virágzó Franciaországért. 2. A párt vezető szerveinek megválasztása. Waldeck Rochet főtitkár beszámolója Négyórás beszámolójának elején Maurice Thorezról, a XVII. kongresszus óta elhunyt nagy. francia kommunista ve­zetőről emlékezett meg. Beszámolója nemzetközi ré­szében az FKP főtitkára meg. állapította, hogy a világban tovább folytatódik az erővi­szonyoknak a szocializmus ja­vára való megváltozása nem szabad azonban lebecsülni az imperializmus agresszív ter­veit. Elítélte az amerikaiak vietnami háborúját. Hangoz­tatta, hogy a Francia Kommu­nista Párt szolidáris a füg­getlenségéért hősiesen harcoló vietnami néppel. Az amerikai imperializmus agresszív törekvései Európá­ban is megnyilvánulnak — emelte ki az FKP főtitkára —. mégpedig elsősorban a bon­ni Németország revansista és militarista köreinek bátorítá­sával. A Francia Kommunista Párt helyesli azokat az intézke­déseket, amelyek lazítják a Franciaországot a NATO-hoz fűző kötelékeket, annál is in­kább, ’ mert már 15 esztende­je szüntelenül elítéli az ame­rikai támaszpontok jelenlétét az országban. A Francia Kom. mnnisták örülnek a francia- szovjet kapcsolatok megjavu- lásának, azt mindig is java­solták. Elítélik viszont a de- gaulleista külpolitika negatív vonatkozásait, mindenekelőtt az országot anyagilag tönkre, tevő, önálló atomütő-erő ki­építését. A FKP főtitkára a továb­biakban az ország gazdasági helyzetét elemezte és szem- beszállt a köztársasági elnök, nek azokkal a kijelentéseivel, amelyek szerint a lakosság valamennyi rétegének életszín­vonala emelkedett A Közös Piac vezető szerveit helyez­zék a parlamentek felügyele­te alá, és kapjanak bennük képviseletet a dolgozók szak­szervezetei! Waldeck Rochet ezután mél­tatta a személyi hatalom elleni harcban elért eredményeket De Gaulle 1958-ban még a szavazatok 80 százalékát kap­ta meg, az 1965 decemberi el­nökválasztások első fordulójá­ban már csak 44 százalékát. Értékelte az FKP és a Demok­rata-Szocialista Baloldali Szö­vetség között nemrég kötött megállapodást. A nézetkülönb­ségek ellenére a kommunisták folytatják harcukat közös kor­mányzati programért. Waldeck Rochet a további­akban megállapította, hogy a világban végbement változá­sok lehetővé teszik a szocia­lizmusba vezető békés utat. A nemzetközi kommunista mozgalom kérdéseiről szólva Waldeck Rochet kijelentette, hogy a francia kommunisták tevékenyen hozzájárulnak a nemzetközi kommunista moz­galom erősítéséhez annak az irányvonalnak az alapján, amelyet az 1960. évi közös nyi­latkozat juttatott kifejezésre. Szilárdan a kommunista pár­tok függetlenségének, egyenlő­ségének és a testvérpártok belügyeibe való be nem avat­kozás elvei alapján állnak. Sajnos, a Kínai Kommunista Párt jelenlegi vezetői — mon­dotta — elfordultak ettől az irányvonaltól, soviniszta, ka­landor és szakadár politikába kezdtek. Helyeseljük — mondotta — egy olyan új értekezlet össze­hívását, amely lehetővé tenné a kommunista és munkáspár­toknak, hogy elemezzék az 1960 óta végbement változáso­kat és ezen az alapon közös irányvonalat dolgozzanak ki. Befejezésül emlékeztetett rá, hogy 1967 a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulójának esztendeje. A Francia Kommunista Párt nagy lelkesedéssel készül en­nek az évfordulónak a meg­ünneplésére. Lián King, a kínai afro­ázsiai szolidaritási bizottság kairói képviselője a sajtóérte­kezleten heves kirohanást in­tézett a Szovjetunió ellen. A sajtókonferencián elnöklő Ju­szef el Szebai megvonta a szót a kínai képviselőtől, Lián King azonban nem volt haj­landó abbahagyni nyilatkoza­tát. Juszef el Szebai ezt látva, berekesztette az értekezletet és a szovjet, az indiai, az ira­Sukarno vallomást tesz? DJAK.'RTA (MTI) Osa Maliki az Indonéz Nemzeti Párt elnöke ked­den este Sukarno elnökkel folytatott magánmegbeszélése után közölte, hogy az elnök engedve az Ideiglenes Népi Tanácskozó Gyűlés követelé­sének hajlandó számot adni az 1965. szeptemberi pucs- csot megelőző politikájáról. Maliki időpontot nem hatá­rozott meg, csak annyit mon­dott, hogy Sukamo hamaro­san eleget tesz a tanácsko­zó gyűlés követelésének. Aiamsiah vezérőrnagy, a hadsereg helyettes főparancs­noka ugyanakkor közölte: Sukarno elnök még a mu­zulmán újév (január 13) előtt j,fontos bejelentést tesz”. SiKegénység; és fegyfei*ke*és „A vezető tőkés államok­ban is növekednek a gazdasá­gi nehézségek. Az Egyesült Államok költségvetésének mind nagyobb részét emésztik fel a fegyverkezési kiadások, növekszik az államadósság, csökkennek az aranykészletek és a dollártartalékok. Az egész gazdasági életre inflációs nyomás nehezedik. Komoly valutáris és gazdasági válság­gal küzd Anglia, megtorpant a konjunktúra a nyugat-euró­pai országokban”. — mondot­ta Kádár János a kongresszusi beszámolóban. Tekintsünk először a bonni eseményekre. Nyugat-Német- ország politikai vonalvezetése az elmúlt években sok kudarc­cal járt. Egyre bonyolultabbá vált az NSZK tánca Párizs és Washington közptt. A tenge­rentúlról remélt több oldalú atomütőerő kialakítása és a „csak De Gaulle-lal” együtt elérhető európai hatalmi súly­elgondolással kapcsolatban a különböző bonni csoportok kö­zött növekedett az ellentét. Mégis, e sok negatívum egé­szen az utóbbi hónapokig azért nem késztette a nyugatnémet állam vezetőit politikájuk fe­lülvizsgálatára, mert az NSZK gazdasági prosperitása egy ide­ig töretlen maradt. A gyorsu­ló polarizálódási folyamatot, — amelynél a nagy koalíció is csak lélegzetvételnyi szüne­tet jelenthet, — elsősorban a konjunktúra megtorpanása okozta. A gazdasági problémák azonban megmutatkoznak a jelenlegi bonni politika egyik legfontosabb kérdésénél, az NSZK és az Egyesült Államok közötti viszonynál is. Washing­ton egyre szilárdabban ragasz­kodik ahhoz, hogy az NSZK az amerikai csapatok német- országi kiadásait azzal egyen­lítse ki, hogy fegyvereket vá­sárol Amerikában. Ez McNa­mara hadügyminiszter ked­venc terve, a háttérben pedig több tényező érezteti hatását. Nemcsak arról van szó, hogy így akarják az amerikai fegy­verkezési ipart segíteni. Biz­tosítani akarják azt is, hogy a német haderőt olyan mér­tékben lássák el hagyományos amerikai fegyverekkel, me­lyeknek a kiegészítésére, pót­lására ismét Washingtonhoz kell fordulni. Ezzel egyszer­smind mélyíteni akarják az NSZK NATO-elkötelezettségét is. Kétségtelen viszont, hogy az alapkérdés: az Egyesült Ál­lamok kevesli partnereinek gazdasági áldozatvállalását, a vietnami háború egyre növek­vő költségeit ily módon sze­retné ellensúlyozni. Tekintve viszont, hogy a gazdasági prob­lémák Nyugat-Európában is éleződnek, a fejlemények a nyugati szövetségesek közötti ellentmondásokat erősítik. A vezető tőkés országok lát­szólag különböző módszerek­kel keresik a kiutat, de az el­gondolások azonos tőről fakad­nak. Anglia a font megrendült helyzetét a kényszerrendszabá­lyok folytán növekvő munka- nélküliséget most ismét a ré­gi tervvel, a Közös Piachoz való csatlakozással szeretné gyógyítani. A Közös Piacon belül azonban á helyzet lénye­gileg nem változott. Az euró­pai gazdasági közösség „aty­ja” Hallstein, a végcélt abban jelölte meg, hogy létrehozzák a „Közös Piacot megkoronázó” politikai uniót, amelynek egy közösségi csúcsszerv állna az élén, afféle nyugat-európai szuperkormány. Bonn úgy vé­li. hogy a nyugat-európai tag­államok gazdasági összefonó­dása automatikusan kitermeli majd a politikai összeolvadást. melyben a nyugatnémet ipar túlsúlya következtében az NSZK játssza a hangadó sze­repet. De Gaulle viszont éppen ezt ellenzi a leghatározottabban, nem hajlandó megengedni, hogy a közös piaci integráció gúzsba kösse a francia külpo­litika cselekvési szabadságát. Nem kérdéses, hogy a bonni elgondolások most is fennáll­nak és azoknak sülyos kihatá­suk lenne a csatlakozó Angliá­ra is. Nem utolsósorban befo­lyásolná London és Washing­ton viszonyát. Meglehetősen éles konkurrenciaharc érezhető ugyanis az Egyesült Államok és a Közös Piac országai kö­zött. Figyelemre méltó, hogy mi­lyen megoldásokkal próbálkoz­nak Washingtonban. Az .inflá­ciós nyomás fokozódása ott igen heves vitákra vezetett. Johnson és közvetlen tanács­adói, élükön Ackley-vel, a gazdasági szakértő bizottság elnökével, nemrég még úgy vélték, hogy a jelenlegi sza­kaszban az inflációs nyomást adóemelés nélkül is el lehet hárítani. A monopóliumokat pedig mindenképpen biztosí­tották, hogy az esetleg mégis szükségessé váló adóemelés so­rán a nagytőke által hevesen ellenzett profit-különadót sem­miképpen sem fogják bevezet­ni. Ezek az elgondolások azon­ban túl derülátónak bizonyul­tak. Hamarosan bekövetkezett a Wall Street megingása, majd Ruby tetemét Chicagóba szállították Szerdán a hajnali órákban Chicagóba érkezett az a repü­lőgép, amely az 55 éves korá­ban meghalt Jack Ruby tete­mét szállította. Holttestét tar* talmazó koporsót ravatalozóba vitték. Rengeteg újságíró és rendűt várakozott a repülőtéren, ami­kor a dallasi gép leszállt. Ru­by bátyja és két nővére kí­sérte á koporsót. Ruby család­tagjai nem tettek nyilatkoza­tot. A rendőrség kordont vont az újságírók és Ruby hozzá­tartozói között. A dallasi megyei kórház or­vosai végezték el kedden es­te a kórbonctani vizsgálatot. A boncolás után újságírókkal kö­zölték, hogy ellentétben a ko­rábban kiadott közleménnyel, Ruby halála közvetlen oka nem a szervezetében áttételes úton elterjedt rák, hanem tü­dőembólia volt. Légzési elég­telenség következtében ked­den, magyar idő szerint 17.3# órakor beállt a halál. Az or« vosok elmondták, hogy Os­wald gyilkosa ébredésekor még jól érezte magát, fürdőt vett és reggelit kért, de egy órá­val később rosszul lett. Nem közölte utolsó gondolatait. A Reuter-iroda tudósítója Párizsban felkereste Melwin Belli ügyvédet, Jack Ruby el­ső védőjét, akinek a család már előzőleg felmondott. Belli a Reuter tudósítójának kije­lentette nem érti, hogy Amerika egyik legjobb gyógy­intézeteként ismert dallasi Parkland kórházban miért csali az utolsó pillanatban tudták megállapítani Ruby betegsé­gét. Azt is különösnek tartja Belli, hogy a dallasi rendőr­ség, amely éjjel-nappal felü­gyelet alatt tartotta Rubyt^ „nehogy öngyilkosságot köves­sen el” — miért nem tudta előbb észrevenni, hogy Ruby „átkozottul közel van a ha­lálhoz”. Sürgősen hozzáfűzte azonban, hogy véleménye sze­rint csak gondatlanságról, nem pedig céltudatos cselekedetről van szó. a nagytrösztök jelentették be eladási eredményeik 15 száza­lékos csökkenését. Különösen visszaesett a General Motors, az American Motors és a Chreysler üzletmenete. Bizo­nyosra vehető ezután, hogy adóemelésre mégis sor kerül, az viszont valószínű, hogy a profit-különadót most is szá* mításon kívül hagyják, a ne­hézségeket tehát a kiskeresc- tűekre hárítják. Hasonlóképpen érvelnek Bonnban is. Változatlanul fennáll a jelszó, hogy a mun­kavállalók ne támasszanak a kormánnyal szemben bér- és szociális követeléseket. A köz­szükségleti cikkek árának emelése ellenére dolgozzanak ugyanazért a bérért. Az adóre­formnak az állami jövedelem fokozása lesz a célja. A vál­lalatokat azonban megkímélik, amit azzal indokolnak, hogy a monopóliumok adóterhelése veszélyezteti az NSZK ver­senyképességét a világpiacon. Íme, ezek a tények is vilá­gosan igazolják Kádár János megállapítását: „Általános je­lenség a tőkés országokban, hogy a növekvő terheket tel­jes mértékben átállítják a munkások, általában a dolgo­zók számára, ennek nyomán élesedik az osztályharc ezek­ben az államokban.” Egy két­ségtelen : a fegyverkezés a tömegek megterhelését jelen­ti — közvetve, vagy közvetle­nül. Ez viszont csakis növek­vő tiltakozást szülhet. Sümegi Endre

Next

/
Thumbnails
Contents