Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-31 / 26. szám
19m i«n«ír 31 kedd NOCMD 3 Kilencven száza léki A fcenvérnvi irodában nagy a forgalom Garamszegi Tibor az uuem *«.szeu a megyei titkárral, teszi le a kagylót, siet át a jogügyi osztályra, egy dolgozó baleseti ügyét intézni. Benkó Mihály, a munkaügyi osztály előadója jön, bérproblémát megbeszélni Alexi Józseffel, aki előtt jókora boríték halmaz. Orosz Margit, az adminisztrátor szabadságon van. ezért most Alexi, a termelési és bérfelelős rakja borítékba a meghívókat: január 51-én szakszervezeti küldött- értekezlet. Közben Mezei József, vállalati versen vfelelös t"“ be ismét jön valaki OMB-segély kéne... Néhány percnyi szünet Garamszegi Tibor, a szakszervezeti bizottság titkára kijön az íróasztala mögül, letelepszik a látogatóknak kijáró fotelba. — Ez így megy — nevet — napról-napra. És hála a termés zetfelelösnek, hogy így megy...! — Ezt, hogy értsem? — Egyszerű. Ezerkilencszáz- ha*''-"-'ég’zben a Nóerád megyei Építőipari Vállalat dolgozóinak hetvenegy százaléka tartozott a szakszervezethez. H»4v iti-’hen mér mindig csak hetvennégy százalék. Jön a «negyei titkár, kérd': mi van’ Itt vagy már nyolc hónapja egv SZOT-főiskolát végzett titkár és még mindig sok a szervezetlen munkás. Mondom neki. te is itt vagy tizenkét éve... Várd ki a végét. De egyáltalán nem voltam nyugodt. Annak ellenére tudom: a szakszervezeti munkában nem esrik napról a másikra születnek az eredmények. Helyrehozni való is akadt. Hatvannégyben például az év második telére nem maradt egy fillér a szakszervezeti segélyalapból, mert az első félévben mindent ikiadtak.. Aki jött. vissza kellett utasítani. Volt, aki megfoán- tódott emiatt. És az ilyesminek híre kel. A bizalom megrendül. Sokaknak nem tetszett, bogy lépésről, lépésre érvényt szereztünk a tagdíjfizetési besorolásnak. Havi három-négy forint különbözetért késhegyig menő harcol folytatott egyikmásik jólkeresó műszaki vezető. Nem népszerű feladat, de végigcsináltuk. Egy kis rosszindulatért, egy Ms szalcszervezet-ellenessé- gért nem kellett a szomsaédgyok, amely a visszamaradt pénz elosztásáról szól. A sportköri beszámolón fújták a szöveget: „nem támogat a szak- szervezet, nem segít a szak- szervezet.’' Megkérdeztem, bonnan '"an ez. vagy az a tiszteletdíj? Honnan a tízezer fo- niiipo a sporUr-r támogatására? Az égből pottyantakV Akik addig kajánul mosolyogtak. néztek egy nagyot. No lám, a szakszervezet' — mondták. A fiam — egyébként technikumba jár — tavaly nyáron az üveagvári építkezésen kubi- kolt Meglátogattuk egyszer az igazgatóval a munkahelyet, körülnéztünk. váltottunk néhány szót az emberekkel, aztán tovább mertünk. Azt mondja este a fiam- „apuka, hogy miket beszélnek az emberek. Amikor eimentetek, valaki megjegyezte, na ezek is összejátszanak. Megmutatták magukat TTwi*t mennek borozni, szalonnát sütni, pedig én tudom, hogy apuka nem iszik.” Mit mondjak összeugrik ilyenkor az ember gyomra... Nyugdíjas kubikos nyitja az ajtót, valami hátrány érte, Garamszegi kilép az ajtón, öt perc múlva visszatér. „János bácsi — mondja — ezzel a papírral menjen le a pénztárba, megkapja a pénzt. Március közepe táján meg nézzen be hozzánk. ha úgy gondolja, hogy dolgozgatna kicsit. Az öreg búcsúzkodik, a titkár leül. — Hol is hagytuk abba? Ja igen, szóval van akinek minden nagyon egyszerű. Ha az eszbé titkár, meg az igazgató egy gépkocsiban ül: összejátszanak. Arra nem gondol, hogy ugyan mi összejátszanivalónk volna nekünk, s hogy az ember nem verekedhet az utcán a vállalat igazgatójával, csak azért, hogy némelyek elismerését kiérdemelje. Köszönöm szépen! Az igazgatóval különben is baráti a viszonyunk. S ezt lehetővé tette az is, hogy következetesen kikéri a szak- szervezeti bizottság véleményét. Azt viszont nem vertük dobra, minek is, ha valamin össaekülönböztünk. Itt volt a munkásszálló fűtése, a leányszállás ügye, a munkahelyi öltözők, mosdók __ Nagyon vil ágosan megmondtuk, mi a szakszervezeti bizottság követelése. Ahhoz tartsák magukat, akiket illet.. Elmondtuk az aggodalmainkat a téliesí- ■ kételkedett benne, félannyi idő alatt is megcsináltam. • Azt tehát tudják, hogy a szakszervezethez csak olyan bér-, vagy normapanasszal jöhetnek, ami igaz. De azzal jönnek '« Mtot a mú'tkor egv brigád Reklamált, kifizették neki a külpnbözetet. Másodszor 'S reklamált, azt is kifizették. Méltatlankodik a brigádvezető: hát, ha harmadszor," ha tizedszer megyünk, azt is kifizetik? Miféle bérelszámolás az ilyen7 És igazuk volt. Tavaly nyáron három feljegyzésem volt már az igazgatónál, mire megindult a munkaversenyt segítő, szervező gépezet. Az egyik főépítésvezető három hónapig nem köszönt a feljegyzés miatt. Csakhogy mi nem egy-két ember elismerését „hajszoljuk.” A mi dolgunk a vállalat ezerhétszáz szervezett dolgozójának érdekeit védem. — Ugyanis — veszi át a szót ismét Garamszegi — tavalv óta már a dolgozók kilencven százaléka a szakszervezet tagjaAz irodában viking-termetű idősebb férfi lép. Deák István, az egyik múhelybizottság elnöke. „Civilben” ács. Betti* hall gatja a beszélgetést. Már búcsúzom, amikor félig tréfásan, félig komolyan megkérdem a titkárt: milyen a közérzete a szakszervezeti bizottság választása előtt. Elhárítja a kérdést: — Majd a tagság... Akkor megszólal az ács: — Amióta Garamszegi elvtárs a titkár, semmi önhatalmúlag itt nem történik Mindenben kikéri a szakszervezeti bizottság véleményét, hallgat a tagságra. Ezért mi mögötte vagyunk. Fölállt, egész hosszában kiegyenesedett. A titkár alig titkolja, jól estek néki az elismerő szavak. Aztán felberreg a telefoncsengő. Garamszegi és Alexi együtt mozdulnak, majd mindkettő megáll, összenevetnek. Végül a titkár veszi fel a kagylót. Csizmadia Géza A burpvaprizmák Tanácsok a szövetkezeteknek Gazdag volt a múlt évi burgonyatermés. A termelő- szövetkezetekben most szalma és földtakaró alatt várják a tavaszt a burgonvagumók. Addig azonban gondos kezelésre szorul a burgonya. A prizmák hőmérsékletét lehetőség szerint 7—10 naponként ellenőrizni kell. Széna-, szalma-, trágya hőmérsékletének mérésénél alkalmazott hőmérők erre a célra kiválóan megfelelnek. A burgonya tárolásánál. vizsgálatánál észlelt tapasztalatokat pedig helyes a prizmanaplóba jegyezni. Gondosan ügyeljünk arra, hogy minden prizma-vizsgálat és hőmérséklet-mérés után a szalma és földtakaró befedje a burgonyát, mert a legkisebb nyílás is elég a megfa- gváshoz. Prizma-vizsgálatot és hőméfsekletmérést csak fagymentes órákban végezzünk. Ilyenkor aztán szúrópróbaszerűéit meg kell bontani egyes prizmákat Különösen azokat a burgonya fajtákat ajánlatos figyelni, melyek a tárolásra érzékenyek, mint a Pierwiosnek, vagy a Sperben fajta. Amennyiben a prizma hőmérséklete a plusz öt fokot meghaladja, a hőmérséklet-mérést naponta kell végezni. Ha ennek a során arról győződünk meg, hogy a hőmérséklet tovább emelkedik plusz hat—hét fokra, a prizmát szellőztetni kell. Ez úgy történik, hogy a föld és szalmatakarót fellazítjuk. Éjszakára természetesen újra takarni kell. Ha az ismételt szellőztetésekkel sem sikerül a prizma hőmérsékletét a kívánatos mértékben csökkenteni, ez azt jelenti, hogy a tárolt burgonya romlásnak indult. Ilyenkor fagymentes napszakban a prizmát megbontjuk, és a ve- tőKurgonyát átválogatjuk. Ha a munkával végeztünk, a megszikkadt burgonyát újból prizmákba kell rakni, szalmával és földdel takarni Megbontjuk a prizmát akkor is. ha a földtakaró és a szalma átázott, vagy egyéb okok miatt benedvesedett. Ilyen esetben száraz szalmával kell a régit kicserélni. A pincében, veremben tárolt burgonvánál is rendszeresen mérjük a hőmérsékletet. Gondoskodjunk arról is hogv a pince állandóan szellőzőn. Bar la! Gábor Sza kszervezetek a balesetek megelőzéséért Sok a halálos szerencsétlenség Megyénkben példás a kártérítés Az iparban, a mezőgazdaságban, s a népgazdaság többi ágazatában megyénk területén tavaly háromezer-ötszáznál több baleset történt —, találjuk az SZMT statisztikájában Közülük tizenhét halálos; majdnem ötven százalékkal több. mint az előző évben. A munkabalesetek miatt több mint hetvennyolcezer nap esett ki a termelésből. Óriási szám ez Érzékeltetésül: annyi, mintha huszonöt munkabíró ember tíz esztendőn át nem dolgozna. A balesetek Igen nagy részét meg lehetett volna előzni óvatossággal, a kötelező rendszabályok tiszteletben tartásával. A legtöbb baleset nem az „üzemi újoncokkal”, hanem a gyakorlott munkásokkal történik —, amint ezt a Vasas Szakszervezet. munkavédelmi osztályának felismerése tükrözi. A tavalyi év első tíz hónapjában a féléves üzemi gya- I korlattal rendelkező munka- vállalók közül csak körülbelül tíz százalékot, míg a félévtől egy évig terjedő gyakorlattal bírók közül 16 százalékot ért baleset. Ebből arra következtethetünk, hogy a biztonságérzet örvendetes növekedése — sajnálatos módon — nem ritkán könnyelműségbe csap át. A Legfőbb Ügyészség 1966 elején hazánk huszonnégy nagyüzeménél vizsgálta, hogyan intézik a baleseti kártérítést. Ügy találta, hogy a sérülteknek még tiz százaléka sem jelentkezett kárigényével. Nem; noha a Munka Törvény- könyve előírja, hogy amennyiben a vállalat hibájából történt a baleset, az köteles megtéríteni a dolgozónak azt a kárát, amely egészségének vagy testi épségének a munkaviszony keretében történt megsértésével keletkezett. A dolgozó halála esetén a kártérítés hozzátartozóit illeti. A Legfőbb Ügyészség állásfoglalása szerint a munkáltató attól függetlenül felelős a munkaviszony keretében történt balesetért, hogy a dolgozó megszegte-e az óvórendszabályokat. Többről van szó, mint arról, hogy kap-e a balesetet szenvedett dolgozó teljes — esetleg részleges — kártérítést avagy nem. A munkáltatót terhelő kártérítési kötelezettségekkel a Munka Törvénykönyve a balesetelhárítás hatékonyabbá tételét is célozza —, hiszen a kártérítés úgynevezett üzemkörön kívüli kiadásként jelentkezik, tehát a nyereséget csökkentő tényezőként szerepel. Megyénkben a balesetet szenvedett dolgozók kártalanítása sokkal kedvezőbb arányú, mint azokban a nagyüzemekben, amelyekre a Legfőbb Ügyészség vizsgálata kiterjedt Ez két tényezőnek köszönhető. Részint annak, hogy az üzemi balesetekkel kapcsolatos kártérítésről szóló 2/1964. MüM. számú rendelet megjelenése után a Szakszervezetek megyei Tanácsa a Nógrád megyei Főügyészséggel együttműködve részletesen tájékoztatta a dolgozókat törvényadta jogaikról. Köszönhető továbbá annak, hogy a balesetet szenvedett dolgozót — üzemi vagy személyi érdekek miatt — senki sem igyekszik „jótanáccsal” vagy éppen elí- télendőbb módon lebeszélni. Az üzemi baleseti okok megszüntetését, s ezzel a balesetek számának csökkentését a szakszervezet a jövőben is legfontosabb feladatai között tartja számon. Februárban — például — Salgótarjánban elemzik azoknak a vizsgálatoknak; a tapasztalatait, amelyeket a megyei főügyészségek, SZMT-k, NEB-ek, KÖJÁL-ok és bányaműszaki felügyelőségek Nógrád, Komárom, Baranya, Heves, Borsod és Veszprém megyében végeztek. ba menni az építőik házatáján sem. Bejöttek ide néha: „írd alá ezt, meg ezt, légy szíves. De ha nem írod alá az sem baj, nem szoktuk úgy sem... „A harmadiknál nem írtam alá. Ha „úgy sem szoktuk”. Később futói vissza, mégis csak kéne azaz aláírás. Jól van mondom, hagyd itt, megtárgyalja az eszbé, majd gyere érte. Beszámoltattuk a KST vezetőt. Csodálkozott. Ilyen itt nem volt tíz éve. És csak nagysokára értette meg, hogy én arra a tómű tatásra is kiváncsi vatésről is. Sajnos, nekünk lett igazunk. Garamszegit Kormos Pál brigád veaető keresd. Addig Alexi veszi át a szót: — Azt mondják, betyárból lesz a jó pandúr. Én normás voltam azelőtt. Még korábban kőműves. Nyolc normámat vezették be az egész országban. Amikor először kimentem egy-egy munkahelyre, mint szakszervezeti funkcionárius, nem feledték el, hogy ami normát mértem, ha valaki Űjabb tsz-ekben térnek át itatásos boriűnevelésre Üjabb termelőszövetkezetek térnek át az itatásos borjúnevelésre Minden járásban felülvizsgálták, melyek azok a közös gazdaságok, ahol lehetőség és szándék is van az itatásos módszer bevezetésére. Ennek alapján döntöttek a megye mezőgazdaságát irányító szervek annak a kétmillió forintnak a szétosztásáról, amelyet e célra kapott a megye. A visjsza nem térítendő állami segítségből a pásztói járás kapta a legtöbbet, hétszázezer forintot A balassagyarmati járás ötszázezer, a rétsági járás háromszázötvenezer, a szécsényi járás kétszázötvenezer és a salgótarjáni járás kétszázezer forint támogatásban részesült. Mintegy tizenkét—tizenöt termelőszövetkezetben alakíthatnak át régi épületet itatásos technológiával működő borjúnevelővé. Jej lenleg már szakemberek járják a termelőszövetkezeteket, hogy megvizsgálják, mely épületeket érdemes átalakítani. Amint ezt megállapították, a gazdaságok megbízást adnak az átalakítási munkák elvégzésére Az átalakított borjúnevelőket j — amelyekben 650—700 jószág} fér el — még ebben az évben j benépesítik. Van mit megmutatni Már Egerben járnak, vagy alán onnan is tovább utaztak a szovjet pártmunkás-küldött- *rg tagjai, de látogatásuk kedves epizódjai még sokáig élnék bennünk. * Parlamentáris tanácskozás. A főhely D Raszulov elvtárs. Balján Jedlicska Gyula elvtárs, jobbról a tolmácsnő. A két „fél” egymással szemben. És pattognak a kérdések, a válaszok. Egy mondat Jedlicska elvtárs tájékoztatójából: Salgótarján város nem született, hanem keletkezett a bányabárók, a tőkések érdekei alapján. Külön acélgyári, üveggyári város, bányakolónia ilakult ki. A küldöttség a pártirányí- ,.s iránt érdeklődött. Ezzel apcsolatban mondta Jedlics- .a elvtárs; — Változott a pártmunka .ódszere az utóbbi időben. \ párttitkár ne legyen kijáró, ".nyagbeszerző, diszpécser, ne egye el a felelősséget az lazga tótól. Általános helyeslés. A vendégek mindent jegyeznek. Tapasztalatokkal megrakodva akarnak hazatérni. Feljegyzik Szalai Gáspár elv társnak, a salgótarjáni városi pártbizottság első titkárának szavait is: Három héttel ezelőtt felmértük a tavalyi, gazdasági feladatok megoldását, és a tapasztalatokat hasznosítjuk az idei intézkedési terv összehasonlításánál. Vagy: az üzemi pártbizottságoknál műszaki fejlesztési bizottságok, exportbizottságok működnek. Tevékenységüknek, az összehangolt munkának köszönhető, hogy az elmúlt évben már december közepére teljesítettük az exportterveket. Üjabb kérdés: Hogyan alakult a megye mezőgazdasága. Tóth Béla elvtárs (a megyei tanács elnökhelyettese). Ügy mondták korábban, hogy a „kenyértelen Nógrád”. Most viszont, 1960-tól négyszeresére növekedett a felvásárlás. Kialakítottuk a megfelelő üzemi méreteket, az 50—60 növény helyett 16—18 főnövényt termelnek A tsz-pa- rasztság jövedelme hat év alatt 30 százalékkal nőtt. A vendégek, jegyzetfüzetükben magukkal viszik a dré- gelypalánki eredményeket is: a tagság több, mint negyven százaléka negyvenezer forintos évi átlagjövedelmet ért el. ★ Ebéd a Karancsban, már ez is élmény, amiről elismerően szójtak a vendégek. Azután az új kórházat tekintették meg. Ilyen kérdéseket hallani: Hol készítik az ablakok műanyag rolóit? Honnan kapják a borító márványlapokat? A szerelékek vajon mind hazai gyártmányok? És megtudjuk — csakúgy mint nálunk — a Szovjetunióban is első helyen szerepel az import anyag megtakarítás, az export lehetőségek bővítése. És minderről az együk betegszobában beszélgetünk. Az udvaron rövid vita alakul ki: melyik előnyösebb? A pavilonos megoldás, szétszórt egységekben, vagy egy épülettömbben valamennyi egészségügyi létesítmény. A vendégek az új irányra szavaznak. Jobb, ha egy nagy épülettömbön belül oldják meg a gyógyító munkát. * Következő állomás a megyei művelődési ház. Az országos fotóművészeti kiállítás elismerést arat. A színházteremben rövid pihenő, és egységes a vélemény: gyönyörű a terem. A könyvtárban belelapoznak a kötetekbe Jókai címeket idéznek fejből. Ismerik, olvasták, szeretik nagy mesélőnket a Szovjetunióban is. És a klubban tájékoztató a szakkörök munkájáról. Itt sikerült az öttagú delegáció legfiatalabb tagjával néhány szót váltani — magyarul. És ez adta az apropót á bővebb csevegésre. — Nehéz volt a nyelvünket elsajátítani? — Három év kellett hozza, és sok gyakorlás, de most már megy, a finom nyelvi sajátosságokat kell még megtanulni. — Mi kell ahhoz, hogy valaki magyarul beszéljen? — Jó tanár (nekem volt), jó alany (aki akarja is a nyelv ismeretét) és nem utolsó sorban magyarok között élni. — És ön? — Dolgoztam a budapesti szovjet nagykövetségen is. ■k Az új kórház és a megyei művelődési ház között volt még egy kitérő a Pécskő utcában. Géczy János elvtárs javasolta: Nézzék meg az élt- társak az egyik lakást! És a delegáció — kísérőkkel együtt — betért Géczy elvtársékhoz. A folyosón alkalmi beszélgetés: Kik laknak ezekben a házakban? Havas Péter elvtárs az informátor: orvosok, pedagógusok, acélgyári, üveggyári munkások vegyesen. A kedves vendegek megtekintették az állami áruházat, a földalatti múzeumot, a ka- rancsberényi partizánharcálláspontot. És nem egészen alaptalanul jegyezte megHan- kó János elvtárs: Oda fejlődtünk, hogy most már van mit megmutatni külföldi vendégeinknek. .. Gáldonyi Béla » /
