Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-25 / 21. szám
A HrtRR* D 1967. istmiSr 25. szerda Eredmények, új feladatok Romhányban A tanács és a dolgozók kapcsolatának tapasztalatai Romhányban, a községi tanácsülésen a tagság egyhangúlag elfogadta a vb jelentését, amit Termán János elnök terjesztett elő. A beszámoló megállapította: „A tanácsok fennálása • óta nem valósult meg annyi közérdekű feladat, mint az elmúlt négy évben... Ezzel a tanácstagság is teljesen egyetértett.. Tanácskozás az emberekkel Megváltozott a falu, emelke- kedett az emberek életszínvonala. Mindenki erejéhez mérten megtette a • kötelességét. INégy évvel ezelőtt a tanács beszélgetést folytatott a dolgozóikkal. Nem hivataloskodtak. Házaknál, ahol már öt-hat ember volt együtt, javaslatot kértek Romhány fejlesztésére. A nyílt kérdésre, nyíltan válaszoltak. 110 olyan javaslatot jegyeztek fel, amely összefüggésben volt a fejlesztéssel Termán János, a vb elnöke erre így emlékszik vissza. — A kívánságok inkább illúziónak, mint megvalósíthatónak tűntek. Nem volt pénzünk, sem munkaerő. Emiatt építkezni sem tudtunk, nem még parkokat létesíteni. De az emberek nálunk nemcsak javaslatot tudnak tenhi, hanem dolgozni is. Felajánlották segítségüket. így már bátran állhattunk felsőbb szerveink «lé anyagi támogatásért.. forint értékű óvodához, az 500 ezer forint értékű gimnáziumhoz, a 900 ezer forint értékű új négytantermes iskolához, segítettek az emberek; Mindenki annyit, amennyit tudott. A tanács és a lakosság összefogásával meggyorsult a fejlődés. A javaslatokat sorra valósították meg. Korszerűsítették a közvilágítást 260 ezer forintért. A Kossuth és a Bem utcán, járdákat létesítette«:. 168 ezer forintot fordítottak erre. Megépítettek még három hidat, amelyre 1 millió 290 ezer forintot költöttek. | A park is elkészült a kastély kertiében, kettőiszázhat-. vanezer forintért. Felnőttek, diákok segítettek a munkáiban. Megvalósult kívánság ítógi kívánsága volt a környékbeli községeknek de a helybelieknek is, hogy Romhány kultúrközpont legyen iskolákkal és más kulturális intézményekkel. Ez is megvalósult. Gimnázium, új iskolák, művelődési otthon, szép szórakozó helyek jelzik _ ezt. Egyre több pedagógust és" művelődési " szakembert telepítettek a a faluba. Vásároltak két nevelői lakást közel 200 ezer forint értékben. Négyet átalakítottak, amelyre 174 ezer forintot költöttek. V — Mi már elvégeztünk egy számítást, amit ismertettünk a lakossággal. Az államtól négymillió forintot kaptunk a költségekre. A lakosság négy év alatt 2 millió 256 ezer forint adót fizetett. Egymillió hétszázezer forinttal kaptunk többet községünk fejlesztésére, mint amennyit befizettünk — mondta tájékoztatóul az elnök. Új feladatok előtt Az eredmények megnövelték a tanács és a dolgozók önbizalmát. Üjabb feladatokat tűztek maguk elé. Most a választásra készülés során erről tanácskoztak. Korszerűsítik a Batthány-utat. Folytatják a járdák építését. Korszerű egészségházat akarnak a régi helyett, a terményforgalmi telep mellett rendezik a területet. Parkosítják, szépítik, pihenőhelyet alakítanak ki a gazos, rendetlenség helyett. A község ivóvízellátásának javítására is gondolnak, s a lehetőségekhez mérten fejlesztik. Megépítenek égy fogorvosi rendelőt, mellé lakással. Gyógvszertárat. létesítenek, amelynek egy központi helyén jelölik ki a telket. — Arra is számítunk, hogy ezeken kívül a lakosság is több javaslatot tesz. Az anyagi lehetőségünk nem korlátlan. Nyíltan beszélünk róla, ha eredményeket akarnak, nagyobb támogatást is várunk. Biztos vagyok, nem fogunk csalódni. Erejéhez mérten mindenki segít — mondotta Termán János, a tanács vb-elnöke. B. Gy. Viszonozzák a támogatást Befejeződött a téli tanfolyam Rohamos fejlődésnek indult a község A cserépkály- hagyárat 52 millió forint költséggel korszerűsítették. Ma négyszáz dolgozónak — akiknek legtöbbje helybeli — nyújt jó megélhetőséget. A termelő- szövetkezetben is javult a munka, jól keresnek a tagok. Négy év alatt 70 család épített magának új lakóházat. — Minden támogatást megadtunk az építkezőknek. Kértük az OTP-t, nyújtson hitelt. * Adtunk házhelyeket, segítettünk az anvaebeszerzésben — mondja a vb-elnök. Támogatásra, támogatással válaszoltak. Mikor a községben hozzáláttak az 550 ezer Kezdődnek a termelési tanácskozások A Somoskőújfalui Salgó Hegyvidék Termelőszövetkezet mindhárom üzemegységében befejezték a háromhetes téli tanfolyamot. Az előadásokat minden alkalommal filmvetítés követte. Politikai, gazdasági, világnézeti, kulturális és szakmai kérdések szerepeltek a programban és a hallgatók jól hasznosították a tanulásra fordított időt. Hallgatók és szervezők egyaránt jól vizsgáztak. A közelgő napokban üzemegységenként tartanak termelési tanácskozásokat, melyeken a tagság és a vezetők közösen beszélik meg az évi termelő- munka részleteit Üj dolog ezs reméljük, fokozza majd a kölcsönös bizalmat és elősegíti az új gazdasági év eredményességét. » Felelősség a gyermekért Gyermekbalesetnél, fiatalkorú vagy gyermekkorú által elkövetett bűncselekmény nyomozásnál, különféle értekezleteken számtalanszor kerül szóba a szülői felelősség. Ennek a felelősségnek jogi vonatkozásairól dr. Rezső Mihállyal, a salgótarjáni járás- bíróság elnökhelyettesével beszélgettünk. — A Polgári Törvény- könyv úgy rendelkezik, hogy •azok, akiknek belátási képességük hiányzik, vagy fogyatékosak, felelősségre nem vonhatók — úgymorW. — Ö helyettük törvénysértő magatartásukért szülőjük vagy gondozójuk felel; kivéve, ha a felügyelet során úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Jogi szempontból teljesen vétőképtelennek azt a gyermeket kell tekinteni, aki szellemi fejletlensége miatt nem rendelkezik a szükséges belátással. A vétőképtelenséget mindig esetenként, az életkortól függetlenül kell elbírálni. Ha a kárt belátási képességgel rendelkező kiskorú okozta, a szülő a gye mekkel egyetemlegesen felelős. Éppígy felelős az a személy akinek gondjaira bízták a gyermeket. — A Karancs völgyében tartánt, — folytatta dr. Rezső Mihály —, hogy az úttörőtáborozás végeztével egy nevelő gyermekeket azzal bocsátott útjukra: vigyék haza a táborban használt kézikocsit. A gyerekek egy lejtőn felültek a kocsira, s összeütköztek egy motorkerékpárossal. A bíróság a motoros kárának megtérítésére kötelezte a nevelő munkáltatóját. Tragikusabb «et fordult elő Zagyvapálfalván, ahol egy gyermek hajtott három tehenet. Az állatok egyikének szintén motorkerékpáros ütközött, aki a baleset következtében életét vesztette. A bíróság ebben az esetben kártérítés fizetésére kötelezte a gyermek szüleit. A bíróság mindig körültekintően vizsgálja, hogy a sérült vagy az anyagi kárt szenvedett személy szintén hibás-e a sebesülésben, károsodásban. — Veszélyes, eldurvult játéknál nem lehet ritka az ilyesmi... — A gyerekek Robin Hood- kultuszának idején történt, hogy négy fiúcska két csapatban egymásra nyilazott. A nyilak egyike oly súlyosan sértette meg az egyik gyermek jobb szemét, hogy a fiú 35—40 százalékos rokkantságot szenvedett. A Legfelsőbb Bíróság 3760 számú polgári eseti állásfoglalásában úgy döntött, hogy a baleset bekövetkezéséért a sérült is felelős; hiszen a veszedelmes játékban merő véletlen, hogy melyik fiút érte a szerencsétlenség. Ezért a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélt, hogy a megrokkant, valamint a rokkantságot a balszerencsés nyü- lövéssel előidéző gyermek szülei az anyagi kárt fele-fele arányban kötelesek viselni. — Tanulságos a Legfelsőbb Bíróság 4731 számú eseti állásfoglalása is — folytatta a járásbíróság elnökhelyettese. — Egy tizennégy éves fiú osztálytársát a becsengetést követő percekben egy kihegyezett, a szakköri foglalkozáson karctűnek használt kerékpárküllővel megsebesítette. A gyermeket két hétig kezelték kórházban, s ezt követően még pihennie kellett. A bíróság megállapította, hogy az órát tartó tanár néhány perces késéssel érkezett; s míg a gyermekek felügyelet nélkül maradtak, akkor történt a baleset A Legfelsőbb Bíróság az iskola fenntartó szervét kártérítés fizetésére kötelezte. A felelősség kérdését elemezve hadd utaljak arra az örvendetes tényre, hogy mind több gyermeknek van kerékpárja. De!... Ha a gyermek gépével sérüléssel vagy kárral járó balesetet okozott, a bíróság feltétlenül megvizsAz asztal hét oldala A társadalmi ellentmondásokról folyt a vita a marxizmus—leninizmus esti egyetemének első évfolyamán. Egy köpcös férfi kért szót. „És az milyen ellentmondás — emelte fel a hangját —, hogy a múltkor bejön hozzám valaki, és beszélgetés közben azt mondja nekem, mi nem értjük meg egymást, mert én igazgató vagyok, ő meg munkás!?” Mintha csak követ dobott volna a tó vizébe, úgy gyűrűzik kérdése nyomán a vita. Érthető, hiszen élő problémát vetett fel: a vezetők és a vezetettek viszonyát. Olyan probléma ez, amely különféle módon naponta jelentkezik, mégpedig nem csak — és nem is elsősorban — a szemináriumokon, hanem mindenekelőtt a gyakorlati életben, az üzemekben, gazdaságokban, szövetkezetekben. Valóban megtalálhatók ebben a viszonyban, a vezetők és vezetettek kapcsolatában az ellentmondás elemei? Aligha lehet ezt kétségbe vonni. A vezető ugyanis vitathatatlanul más helyet foglal el a munkamegosztás struktúrájában, mint a beosztott, a fizikai munkás. Az „asztal más-más oldalán” foglalnak helyet, s ezért egyes dolgokat olykor különböző szemszögből látnak, vizsgálnak. A munkafegyelem, a munkarend, a bérezés, az ösztönzés problémáit — és még lehetne sorolni — emiatt gyakran más oldalról, más irányból közelítik meg. De ha más irányú is a megközelítés, tartalmában, jellegében nem kell szükségszerűen különböznie. S a dologban éppen ez a legfontosabb, ez a lényeg. A nézetek, sőt a pillanatnyi érdekek is eltérnek, vagy akár össze is ütközhetnek egy-egy esetben, de az alapvető érdekekben nincs eltérés. Vitát válthat ki egy-egy bértétel megállapítása, a munka elosztása, vagy mondjuk az, hogy az üzemvezető éppen azon a héten nem akarja ikszet vagy ipszilont szabadságra elengedni. Végeredményben azonban egyaránt érdekeltek az üzem — s tágabb értelemben az egész népgazdaság — eredményes fejlődésében. A kapitalizmusban az üzemek irányítói és tulajdonosai, a társadalom vezető csoportjai csak a dolgozók rovására érvényesíthetik érdekeiket, s ugyanígy áll fordítva is. Ezért itt az ellentmondás megoldhatatlan, illetve csupán az egész társadalmi rend megváltoztatásával oldható meg. Nálunk viszont, legyen bármilyen heves is egy-egy esetben a vita, az alapvető érdekközösség talaján .végeredményben mindig közös nevezőre lehet jutni. E lehetőség azonban önmagától nem válik valósággá. Nagy szerep jut itt a szubjektív tényezőknek. Ha egyik-másik üzemi vagy hivatali vezető „hitbizománynak” tekinti beosztását, lebecsüli, durva hangnemével megsérti a munkásokat, nem veszi figyelembe a véleményüket, ezzel szükségtelen konfliktusokat teremthet a vezetők és vezetettek viszonyában. Ám az ellenkező oldalról is okozhatnak ellentétet. A szűklátókörű demagógia, a fegyelmezetlenség, a társadalmi kötelezettségek megsértése, az oktalan követelődző* ugyancsak akadálya lehet a helyes viszony kialakításának. Szemináriumon és a gyakorlatban tehát egyaránt meg tudjuk adni a választ a kérdésre, hogy van-e, lehetséges-e ellentmondás a szocializmusban vezetők és vezetettek között. S nemcsak az okait, de a megoldás módját is ismerjük. Ez pedig nem más, mint a tudatos és felelősségérzettel párosuló, arra épülő, eleven demokratizm us. Gy. U Fsí hozták Kalocsáról... Nógrádba invitáltuk a krónikás diákokat A Kalocsán megrendezett I. Országos Diák Honismereti Konferencia után pár héttel értesültem: a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola Ady Endréről elnevezett irodalmi kutatócsoportja Móricz-dokumentumok, adalékok gyűjtését kezdte meg. „Mint ismeretes, Móricz Zsigmond lánya, Lili az 1925— 26-os tanévben Salgótarjánban járt iskolába, Móricz Zsigmond ennek kapcsán is többször tartózkodott a városban” (Csendes Ágnes tanuló szakköri titkár). A kör második éve gyűjti a Nógrád megyében fellelhető irodalmi emlékeket, s tanév végén kis könyvecske alakjában meg is jelenteti őket. Egyéb hasznös tevékenységet is folytatnak tagjai, akik a bontakozó, az egész országban felilengálja: megkapta-e szüleitől a kerékpározás biztonságához szükséges tájékoztatást. Amennyiben nem, úgy a szülői — s egyben az anyagi — felelősség fokozottan jelentkezik az ítélet megalkotásánál. — Múlt év nyarán és őszén megírtuk, hogy gyermek- és fiatalkorúak számos, a társadalmi és személyi tulajdont károsító bűncselekményt követtek el. Az előbb hallottakból érthető, hogy a szülőket e miatt anyagi felelősség terhelt Ugyanakkor a nevelés elmulasztása miatt súlyos rosszalás- sal tekint rájuk a társadalom. Nyújtanak-e törvényeink lehetőséget arra, hogy a bűnözővé vált gyermekek szüleit büntetéssel szorítsuk a nevelés lelkiismeretesebb teljesítésére? — Az ifjúság elleni bűntettről szóló szakasz szabadság- vesztés büntetés kiszabását teszi lehetővé azokkal szemben, akik gyermekük — vagy a gondjaikra bízott gyermek — fizikai, erkölcsi, szellemi fejlődését súlyosan veszélyeztetik. Ha a gyermek első esetben kerül a bíróság elé. a szülő csak ritkán jut a vádlottak padjára. Amennyiben azonban nem okult a szomorú esetből, s később sem gondoskodik szigorúbb felügyeletről, nincs akadálya annak, hogy a bírósás ifjúság elleni bűntett miatt elítélje — féiezte be táiékoz- tatását dr. Rezső Mihály, a salgótarjáni járásbíróság elnökhelyettese. — b. z. — dűlőben levő diák honismereti mozgalom leglelkesebb, legszorgalmasabb 'hívei közé tartoznak. Nyilván ezért is küldtek két diák és egy tanár külCsendes Ágnes döttet Kalocsára. A Nógrádi küldöttek konferenciáin végzett munkájáról Kovács János, a megyei honismereti szakbizottság képviselője ezeket mondotta: „A tanácskozást a KISZ Központi Bizottsága rendezte a középiskolás és szakmunkástanulók részére Kalocsán, ahonnan a falukrónikaíró mozgalom is kiindult. Nógrádból hatan vettünk részt az üléséken, vitákon, négy diák Csendes Ágnes, Gáspár Imre (Salgótarján), Kertész Ilona (Bércéi), Terék Pál (Balassagyarmat), egy szakkörvezető tanár, Leblanc Zsoltné (Salgótarján) és jómagam. A munka egy részét szekciókban végeztük, mi nógrádiak Veszprém, Vas és Rács*—Kis kun megyék képviselőivel kerültünk egy csoportba. A zó- róülés elnökségében közülünk Csendes Ágnes foglalt helyet, aki felolvasta a javaslatokat.” „Javasoltuk, hogy a KISZ vállaljon védnökséget a krónikaírás fölött, a nyári munkatáborhoz hasonlóan szervezzen honismereti táborokat is, felajánlottuk, hogy az első ilyen tábort Salgótarjánban, illetve Nógrád ban rendezzék, ahol az ország különböző pontjairól érkező, honismerettel foglalkozó fiataloknak bőségesen alkalom újabb ismeretek szerzésére, a bányászat, s az iparmedence szellemi és tárgyi emlékeinek összegyűjtésére. Ezt a javaslatunkat örömmel fogadták. Végül ajánlottuk, hogy a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola példája nyomán a diák honismereti körök gyűjtsék össze megyéjük nagyjairól még fellelhető adatokat” (Csendes Ágnes). „A program egyébként zsúfolt volt, a konferencián mintegy 200 fiatal vett részt. Sok új ismerőst szereztünk, akikkel kicserélhettük tapasztalatainkat. Természetesen újabb ösztönzést is kaptunk munkánkhoz.” (Gáspár Imre). „ Az élénk, pezsgő hangulatú diáktanácskozás szellemében a salgótarjáni szakkör most öt kutatócsoportot alakított, amelyeknek tagjai tavasszal a megyében jegyzeteket készítenek, iratokat kutatnak fel, idős, segítőkész embereket keresnek meg. Munkájuk nem hiábavaló. Eredménye nemcsak az a kis kiadvány lesz, amely összefoglalja majd az e tanévben végzett tevékenységüket, hanem sokkal több; szűkebb környezetüket is Gáspár Imre: Sok tapasztalatot szereztünk... . (Foto: Koppány) ismerő, történelmét megbecsülő, a szocialista hazáért cselekvő emberek válnak belőlük. Végeredményben a kalocsai I. Országos Diák Honismereti Konferenciát is ezért hívták össze. Tóth Elemér
