Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)

1966-12-11 / 293. szám

1966 december 11. vasárai» 5 Erk ül esi bizonyítvány a dolgozóktól Rendészet Látomás AZ IPOLY-PARTON Seines kelyhek. apró talpas poharak, vázák. Üvegbe álmo­dott szép gondolatok, formák, karcsú, vékony vonalak. Na­gyon szépek az üveggyár ter­mékei. Jólesik látni őket. És vannak akik nem tudnak a vonzerőnek ellenállni, elég sok üveg talál jogtalan gaz­dára, főleg az új dolgozót kísérti meg a szerzés . vágya, így aztán akad dolga a ren- dészeknek. Sok megtévedt embernek kell felébreszteni szunnyadó lelkiismeretét, de vannak súlyosabb esetek is, amikor rendőrséghez, bíróság­hoz kerül a* ügy. Csak makulátlan ember A rendészet vezetője Lon- gauer István, fiatal nyílt te­kintetű ember. Harminchat társadalmi munkásnak —ren­désznek — irányítja a tevé­kenységét. Ki lehet rendész? A meg­bízásnak nagyon fontos fel­tételei vannak. Rendész csak makulátlan émber lehet. Fő­ként a törzsgárda tagja, ré­gi munkás, de másként nem is lehetne. Kell hozzá erköl­csi bizonyítvány, ám a társa­dalmi rendészeknek ezt nem a hivatalos hatóság adja, ha­nem a dolgozók megbecsülé­se. tisztelete. Nem népszerű munkakör, mégis szívesen végzik,, mert a köztulaidont védik. Az eny- veskezűek ferde szemmel né­zik őket. Az ilyenek elfeled­keznek arról hogy mi volt a sorsa valamikor annak, aki a zsebébe süllyesztett egy po­megtéved azzal beszélgetnek. A legtöbb esetben van en­nek hatása. Nem hozzák nyil­vánosságra. A visszaesőkkel kevés már csak beszélni. A felvett jegyzőkönyv kikerül a szégyentáblára, s aki ebből sem tanul, afölött a kollektí­va ítélkezik, a társadalmi bí­róság. Előfordul az Is — ha az eltulajdonított érték nagy — hogy feljelentést tesznek. Ez már a legvégső eset. A napokban ' szintén össze­ül a társadalmi bíróság. Há­rom fiatalembernek kell szem­benéznie bíráival, a hallgató­sággal. De, ha Okulnak a fi­gyelmeztetésből, becsületesen élnek és dolgoznak, elfeled­tetik a cselekményüket. Szigorúság — megértés Az eseteket mindig egye­dileg bírá’ják el. Aki csak egyszer botlik meg, azt meg­dorgálják. Figyelembe veszik a családi helyzetet, az illető keresetét, neveltetését, de aki mellékes jövedelemnek tekin­ti a lopást, azzal szemben szigorúan lépnek fel. Egy idő­ben eléggé elharapódzott a fusizás. Tucatjával készültek a díszhalak, a különféle aján­déktárgyak. Főleg ünnepek előtt dívott a fusizás. De ez a múlté. V!<'za«zOr1|tóttá az erősödő közvélemény. Sokáig a selejtbe került a hibás üvegtárgy, tiltották a vásárlást. Ez tú’zás volt, be­nem liberalizmus, senkinek nem jelenthet biztatást arra, hogy a zavarosban halásszon Munkában a rendész Fazekas Mihály,, a gyár térmestere gyerekkorától dol­gozik az üzemben Csakúgy mint a többi harmincöt ren­dészt őt is a dolgozók válasz­tották. Keresztül-kasul járja az üzemet, sok mindent lát, sok fiatalembert térített már ió útra. Nem említ neveket, mert rendes emberekké vál­tak azóta. Most így beszél tapaszta­latairól és módszereiről Faze­kas Mihály: — Tudom, nem vagyunk mindig nép^z^rűek. Időben kell szólni. Nekem nem ke­nyerem az a szokás, hogy te­lefonállak a portára. A tor­túrákat el l°het kerülni. Én azonnal szólok. Fontos munkát végeznek a rendészek. A köztulajdont vé­dik, neve’nek, fe’fogást pallé­roznak. Ma még nélkülözhe­tetlenek. Sokan még azt vall­ják. ha miér.k a gyár ak­kor nem bűn a szerzés. A ré­gi üvegesek, a tö-zsgárda tag­jai másképp vélekednek, s Ők vannak többségben. Ök formálják a becsületes élet­módra ösztönző közvéleményt. Nincs társadalmi talaja a lo­pásnak. a szakmunkások jól keresnek, a fiatat segédmun­kás. ha belPta-ul az üveg­szakmába megkeresi a két­ezer két^z^rkétszóz forintot. S aki jövőnek, nályának vá­lasztja ezt a s-akmát, az nem téved meg könnyen. Gulyás Ernő A fagyos, talpunk alatt ro­pogó hó megszépítette a tá­jat Eltűntek a szabálytalan földbuckák, kellemes Ívelésű­vé alakultak az árkok és mé­lyedések, amelyek a dózerek és szkréperek munkája nyo-' mán keletkeztek. A távoli kon­túrok is elmosódtak: a köd, amely lopakodva közelítette meg a városszéli házakat ott­honosan bolyong a tépett fű­zek, lombjukat vesztett cser­iek között és megtelepszik a távoli legelő fölött, a széles hósíkságon. Talán fel se tűn­ne. hogy két ország határa ta­lálkozik 'tt, (annyira elmos minden különbséget a hó egy ­befüggő fehérje!) — ha nem szabdalná át a tájat kanyar­gós összevisszaságban egy messziről érkező, távolba futó meder Itt halad át, az örök mozgás és folytonosság eleven jelképeként, az Ipoly. Az Ipolyról, amint ezt nem­régiben Balassagyarmaton hal lottam, az a szóbeszéd járja, hogy Edvard Benes, az angol és francia imperialisták poli­tikáját támogató, egykori -sehszlovák államférfi nyuga­ti gazdasági kölcsönök remé­nyében elhitette, hogy az Ipoly egy hatalmas, hajózható folyó. Hát ez a folyó most el­véss a gyér hóban és szerény, kis pataknak mutatkozik. Leg­feljebb papírhajócskákat bírna meg a hátán ... m Amit itt a szem belát, csak s’í darabka az Ipoly 212 ki- •m’,éteres fonalából. A ködön áttörő és ködőt oszlató napsu- űr ajándékaként legfeljebb "t-hat kilométert kísér a szem és a képzelet Nógrád megyét 172 kilomé­teren szabdalja át az Ipoly medre. A szomszédos Csehszlová- k'ában ered, Losonc fölött, a* Ipoly-hegy 10S8 méteres ma­gasában és csaknem hatszáz méter zuhanással fut be a Du­nába, Szob közelében. Nagy vargabetűket, hurokszerű ka­nyarokat ír le. Olyan kanyar­gós, mint valamikor, a szabá­lyozás előtt a Tisza lehetett Légvonalban forrásai és tor­kolata között mindössze száz kilométer a távolság, a me­der útja viszont 212 kilomé­tert barangol be. A szeszélyes ívelésű folyók esztétikai hatás® mindig ro­mantikusabb, mint a szabá­lyos medrű csatornáké. A gir­begurba nyírfa is inkább a festő ecsetjére kívánkozik, mint a mértani egyenességű, a sudár. Az Ipolynak is szertelensé­ge határozza meg sajátos han­gulatát. Nem tekinthető vé­letlennek, hogy költők egész sorát ihlette már meg. Pontosan ennek a tájnak, — amelyet szem és látóhatár most befog — élménye csen­dül fel Szabó Lőrinc „Tü­csökzene” ciklusának hetven- harmadik versében is: „Üj áradás, most túl as Ipolyon. — Kifogott a)tó volt a tutajom, ág az evezőm. A hepehupás legelőn, mint átlátszó, óriás fény-tó, állt a v(z”... „Fény-tó”, amelyet az Ipoly erőszakol elénk! Vakmerő és bizarr gondolatnak tetszik. Pedig az Ipoly vize, amely most riadtan búvik meg szűk medrében, időnként riadalmat okoz itt. Balassagyarmat há­zaiban is. Néhány napja Géczy Imre városi párttitkárral, Balassa­gyarmat egyik gondos gazdá­jával beszélgettem. Fiatal és lelkes ember, osztozik a vá­ros örömeiben és gondjaiban örvendezik, ha a város vérke­ringése pezsdül, és a külföl­diek áradása a határváros- szereppel együtt irányt szab harat, vagy egy dísztárgyat. A tőkés megbízottja nem te­ketóriázott. Akit lopáson kap­tak, annak búcsúznia kellett a " ári*' örökre Még ha sem­mi értéket sem képviselt az eltulajdonított üvegtárgy, ak­kor sem volt pardon, menni kellett. Nevelés a cél Ha a portás talál valaki­nél valamit, az illető útja a rendészetre vezet. Aki egyszer látták a főigazgatóságon Is Boltot nyitott az üveggyár, ahol kedvezményes áron min­denki hozzájuthat néhány kedvelt üvegtárgyhoz. Mióta bevezették az árusítást, csök­kent a lopások száma. A Ja- ■ ^ór'-'hp'-ben is megszűnt a „fusi”. Aki például házat épít és ezt igazolni tudja, annak felfűrészelik a fáját. Egy ki­jelölt szakember segít a mun­kálatokban. Szigorúság és megértés érvényesül egyszer­re. Ez azonban nem elnézés, A takács ideges Furcsa hely Pásztón a föld- művessz 'vetkezet Ágasvór Ét­terme. Akár be se üljön a gyors ebéd reményében az éhes utas. Aki mégis ezt te­szi. magára vessen, ha a hosz- szú negyedórák múlásával még mindig nem sikerült éh­ségét csillapítania. A szaká­csok lassan, kényelmesen főz­nek. A pincérek ha Igyekezni akarnának, akkor sem tehet­nék ... Hogy honnan vesszük mind­ezeket? A napokban fültanúi voltunk, amint egy korosabb férfivendég háromszor figyel­meztette a pincért: a megren­delt főzött kolbászt még min­dig nem kapta meg. Még ez a párbeszéd folyt, az étterem egvik aszta'ától távozni ké­szült négy vendég. Csendesen, nesztelenül próbáltak elmen­ni. A pincér azonban megál­lásra késztette őket: — Tessék csak maradni — mo- ‘‘a — Már azonnal elké- •zü" — Sajnos már nincs több Időnk — szólt vissza az ajtó­ból a legbátrabb. Palacsintáról volt szó, amit az étlap már délben kínált a vendégeknek, s amit három­negyed egykor készítettek a konyhán. A mi türelmünknek is vége szakadt, amikor hosszú fél óra után végre megjelent a pin cér, a megrendelt májjal. — Nem lehetne mindezt va­lamivel előbb megkapni? — kérdeztük a fiatalembert. — Hosszú ez a várakozás ... — Én igazán nem tehetek róla. Ahogy a konyhán elké szül, én hozom — védekezett — Az Igaz. De talán szól­hatna bent... — Ha szólok, csak vita, né­zeteltérés van belőle. A fősza- kács már most is ideges — mondta, miközben szemével a konyha felé intett. A főszakács ideges? Milyen kár. Mennyivel jobban tenné ha mondjuk főzne. Mert az étel — ha van türelme ki­várni a vendégnek — ege szén jó. V. I. ■------------------------------------------ ■ -............. —................................--...................................................................— d l fa öt'eg me dere f A történet nem régi és még befejezetlen. Szálai azon­ban messzire, több mint negy­ven évre nyúlnak vissza. Ar­ra az időre amikor Kerék Fe­renc apja nyomdokaiba lépett és asztalosinasnak szerződött . 1 meti Bélához Aszódra, liemcsak asztalosságot tanult ott, hanem hamarosan kitűnt fafaragó készsége is. Ügy for­mázta a cirádákat a stílbú­torokra, ahogy más megraj­zolta. Ha kellett, még em­berfejét is formált nemcsak virágokat, dt úgy, hogy szob­rásznak is dicsőségére vált volna. Meg sem vitte többre más munkásoknál. A főnök volt az úr, bárhová került ő, a szakmája művésze. A kemény munka formálta szikárrá alakját. Az enyv, gyanta, politúr konzerválta a ''őrét. Az élet egy dologra megtanította: joga van az el- v ’gzett munkáért bért köve­telni. Igaz, ezért aztán bajba került. Sztrájkolt, s e miatt kidobták az utcára, de úgy, hogy utána Budapesten nem volt egyetlen asztalosvállal­kozó sem, aki alkalmazta vol­na. A szakszervezet segítségé­vel sikerült csak elhelyezked­nie egy hangszerkészítőhöz. Fényezte a zongorákat, de közben azt is megtanulta, ho­gyan kell hegedűt készíteni. Ezt annak az örökös nyugta­lanságnak köszönheti, ami nem hagyta békén soha, ha valahol újat látott, olyant, amihez fa kell és kézügyes­ség. Életében másodszor is baj­ba került. Ez már negyvenöt után történt. — A Kajdi cégnél dolgoz- ‘•*m a Bankó Pista utcában, loyszer jött a rendőrség va­lamiféle műszerekkel. Végig­tapogatták a műhelyt. Néz­tem, hogy az én gyalupadom lábánál megállapodnak. Aztán ástak. Előkerült a vaskazetta, amiben több mint tizennégy kiló arany volt. Csak tátottám a számat, nem is gondoltam, hogy arany felett dolgozom. Engem is meggyanúsítottak, de a vizsgálati fogságból elenged­tek. Ártatlan voltam. A mun­kámat végeztem, azért fizet­tek. Hogy Kajál mikor ás­hatta oda az aranyat? — nem tudom. — Önállóskodtam őt évig, Becskén. Itt meg egy másik erdekes esetem történt. Az egyház rendelt egy templom­ajtót. Az idős pappal meg­egyeztünk hatezer forintba egy egyszerűbb kivitelű ajtóra. Kértem előleget, háromezer forintot anyagra, miegyébre Meg is kaptam. Budapesten megterveztettem, mert ugye a komoly munkához terv kell. Ezer forintot adtam érte, de kaptam egy másik tervet is, ami sokkal díszesebb. Azt is látták Becskén és nagyon megtetszett. En mondtam ne­kik: az drágább. Azt válaszol­ták, nem számit a pénz, a díszesebbet csináljam. Több mint hat hónapig dolgoztam rajta. En mondom, mester­munka. Az idős pap meghalt, másik került a helyére. A baj ott kezdődött, hogy én tizennégy- ezret kértem, azok meg csak a hatezret akarták fizetni. Megkezdődött a huzavona. Ők kérték, én nem adtam annyiért. Ott van most i* nálam az ajtó. Becsüst hozat­tam, aki 22 ezer forintra ér­tékelte. Ok is hozattak egyet, az is 22 ezerre értékelte. Most már odáig jutottunk, hogy szóban IS ezer forintban meg­egyeztünk. Hogy mikor szere­lik fel, nem tudom. Hitelbe nem adhatom hiszen benne a pénzem, a rengeteg munkám. Az idős mester a gyalúpad- ra hajol. Rajzot néz, majd a faragott munkadarabot. — Három hónapja itt dolgozom Balassagyarmaton, a Nógrád megyei Bútor- és Faipari Vál­lalatnál. Négy tanulót tanítok faragni. Ügyesek. Szépen ha­ladnak. Nézze csak ezt is ők faragták — meg ezt is — mutogatja a fából faragott al­katrészeket — Ezt a dobozt egy nap alatt sem nyitná ki, olyan — mutatja. Látszatra egy nagyobb könyvre állítottak több köte­tet. Az egyik részt jobbra tol­ja, akkor az alját kihúsza. Abban van a kulcs rejtekhe­lye. Egy könyvillusztr&ciót mozdít el ahonnan a kulcs­lyuk kerül elő. — Így nyílik kérem. — Valóban mester­munka. —• Ez meg hegedű lesz. Ezt is azért csinálom itt, hogy a gyerekek megtanulják hogyan kell. De ezek nem nagyon szeretik a hegedűt, csak a tamburát. — Készítünk egy faragott garnitúrát, majd tessék meg­nézni. Csak diófa kell, még a betéteknek is A rajzot én hoztam meg a szerszámaimat is. Kevés még a szerszámunk, de már rendeltek. Megtaní­tom én a gyerekeket, csak akarjanak, mint én annak ide­jén. Az öreg mester kezében meg­mozdul a véső, formálódik a virág, számára ilyenkor meg­szűnik a világon minden, csak a formálódó fa és a szerszám marad. Bodó János a fejlődésnek is. Százezrek szelik itt át nyaranta a hatá­rokat és jóformán nincs r. vi­lágon nép, amelynek valame­lyik fia vagy leánya ne for­dult volna meg már itt, vi­lágjáró útja közben. Viszont örökös gond az Ipoly szeszélye, amely a fes­tő ecsetjén látványos lehet, de a pérttitkár dossziéjában a leküzdésre váró nehézségek egyike. Mégpedig talán a* egyik legfontosabb gond ez. Meghökkentő látvány, ami­kor a házak falán áradást» napokban mind magasabbra szívódik a nedvesség. A lakó­szobákat kiveri a salétrom, a víz szétmálasztja a falakat és egy napon összeomlik a ház, a lakás. A két éve lezajlott nagy áradás több. mint hár- minc ház sorsát pecsételte meg. S előfordult, hogy a há­zigazda léptei nyomán, a szo­bák padlózatából gejzírként tört fel a víz. Anyagi kár, ve­szélyeztetettség. Nemcsak a házakat és lakóikat támadja a medréből gyakorta kilépő Ipoly, hanem a rétek széna­termését, a legelők füvét is. Itthon és odaát, a baráti Csehszlovákiában is. Nem véletlen, hogy magyar —csehszlovák közös tervek alapján indult meg a harc a rakoncátlan Ipoly megzabolá- zásáért. Az Ipoly teljes, végleges szabályozása hosszantartó, év­tizedes, nagy feladat. Ami Ba­lassagyarmaton készül és épül most. az a nagy tervek egy kiragadott szelvénye. Négy és fél kilométeres sza­kaszt érint csupán. Balassa­gyarmatnak, a város veszé­lyeztetett lakóinak és az örö­kös kárt szenvedő tsz-tagok- nak mégis a biztonságot ala­pozza meg. Állok az Ipoly partján és megilletődve nézem a komor gépek, dózerok, traktorok, szkréper-ládák sürgés-forgá­sát, amint megbontják a fehér alapot és tusfekete színnel medret és gátat rajzolnak. Filmre kívánkozik a föld­kitermelő- és rakodó-, vala­mint a talajegyengető gépek látványos munkája. S méltó hősei lesznek a filmnek a gé­pek irányítói. Már készülőben az új me­der, mely kevésbé romanti­kus, mint a régi, egyenes is széles, a partján gát púposo- dik. Régi ágyából ide kény­szerítik majd az Ipoly vizét. Ügy mesélik, hogy egy idő­ben, amikor nem a szükség, hanem a statisztika kedvéért is bőven születtek újítások és ötletek, valaki állítólag azt a javaslatot terjesztette elő, hogy hordják a város hulla­dékét az Ipoly medrébe, vagy­is szüntessék meg a folyót. Ez a tréfának is furcsa kezde­ményezés szöges ellentéte an­nak, ami ma Itt, az Ipoly part­ján történik. Megtartjuk, megőrizzük, új mederrel ajándékozzuk meg az Ipolyt, egyidejűleg azonban céljaink, érdekeink szolgála­tára kényszerítjük. Uralkodni óhajtunk a természet fölött. S a képzelettel játszó szem­lélő a munkák kavargásából már kisejti, maga elé képzeli a megvalósulás szépségét is. \a új Ipoly-hidat, az új vám­házat a híd mögött, a széle­sebb utat és a határon átkelő külföldieket, akik talán már többször is jártak erre, de most kicsit idegenül érzik ma­gukat ezen a helyen, mintha . Vami megváltozott volna. Pedig hát nem sok történt. Csak annyi, hogy sorsán is­mét Igazított egyet a balassa- tyarnatl ember. S ehhez nem tellett más, mint több hurok- anyart kiegyenesíteni,. Mert ez a munka egyik köz- 'onti kérdése a jövőben i.?. A árosi párttükér szerint az <:oly a szabályozás után a je­llegihez képest ötvenkét ki- .ométerrel rövidül... Lakos György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents