Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)

1966-12-04 / 287. szám

6

V O f? T? í o

TORR, december 4. rasírrwp

Befejezte tanácskozását pártunk IX. kongresszusa

(Folytatás az 5. oldalról.)

összes ipari dolgozó munkaidejét átlagosan heti 44 órára kell csökkenteni. A kongresz- szus felkéri a kormányt és a szakszervezeteket, hogy a munkaidőcsökkentés bevezetésének részletes rendjét szabályozzák.

A termelőszövetkezeti tagotk családi pótlékának emelése mellett, 1967. január 1-e! új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszert vezetünk be. Az új nyugdíjrendszer alapelvei a bérből élőkével azonosak. A nyugdíj összege a tagok tényleges, a közös gazdaságban végzett munka utáni jövedelméhez és a nyugdíjéveikhez igazodik.

19 fi Társadalmunk egyik legnagyobb

politikai, gazdasági és jóléti problémája a lakáskérdés. 1960-tól 1965-ig a népesség másfél százalékkal, a lakásállomány 8 százalékkal növekedett. A lebontásra került lakásokat korszerűbbekkel

helyettesítettük. Csökkent a 100 lakásra jutó lakók száma. Különösem jelentős, hogy

1962 óta több lakás épült a városokban, mint a községekben. Mindez azt jelenti, hogy évtizedekig tartó — ellenkező irányú — folyamatot fordítottunk kedvező irányba.

Ez a fejlődés még nem tudja kielégíteni a társadalom változatlanul nyomasztó lakásigényét. Ennek enyhítésére a következő 5 év alatt 300 000 lakást építünk.

A lakáshiány fokozatos enyhítéséhez és jövőbeni megszüntetéséhez mindenekelőtt az építőipar termelékenységének és kapacitásának növelésére van szükség. Az új gazdaságirányítási rendszerben a termelő vállalatok — . jövedelmezőségüktől függően — viszonylag jelentős összegeket használhatnak fel lakásépítésre. Ezek ésszerű felhasználása pótlólagos eszközöket szabadíthat fel a lakáskérdés megoldására.

A pért ismeri népünk lakásgondjait, s legfontosabb feladatai közt tartja számon, hogy gondos gazdasági elemző munkával új tartalékokat tárjon fel és a lakáselosztási rendszer igazságosabbá tételével is minél előbb javítsa a legjobban rászorulók helyzetét

A* ideologaai és kulturális ép I lom ii ii ká K»ol

Fejlődésünk jelenlegi szakaszában alapvető feladatunk népünk szocialista erkölcsi és világnézeti egységének megteremtése, a szocialista világnézetünkkel szembenálló nézetek leküzdése.

A legutóbbi években erősödtek népünk tudatának szocialista jellemvonásai. Ezekre építve az eddiginél hatékonyabban kell segítenünk a szocialista erkölcs, s ezen belül is a szocialista hazafiság, a munkához való új viszody és a közösségi szellem elmélyítését.

A szocialista hazafiság fontos szerepet játszik a nemzeti egység megteremtésében, a világnézetileg ma még eltérő felfogást valló, de az új társadalom célkitűzéseit elfogadó emberek törekvéseinek összefogásában. Magában foglal minden igazi értéket, melyet évszázadok során a magyar nép teremtett, de nem táplálkozhat kizárólag a múlt forrásaiból. Szocialista vívmányaink joggal tölthetnek el nemzeti büszkeséggel. Több mint 21 éves harc és munka nagyszerű eredménye és a cél, a szocialista magyar nemzet felvirágoztatása adja mai hazafiságunk igazi tartalmát.

A szocialista hazafiság szerves része a nemzetköziség, a világ munkásosztályával, kommunista és munkáspártjaival való együttműködés és szolidaritás. Magyarország a proletár internacionalizmus érvényesülése alapján kerül a nemzetközi haladás élvonalába és tudja megvalósítani nemzeti céljait.

Elítéljük a nemzeti közömbösséget. Nem értünk egyet a sovinizmus megnyilatkozásaival, s tartjuk magunkat a marxizmusnak ahhoz a tanításához, amely szerint minden kommunistának elsősorban saját nemzete nacionalizmusa ellen kell harcolnia, s népe körében erősítenie kell a proletár nemzetköziség érzését.

A szocialista társadalomba a dolgozók növekvő öntudatának és érdekeinek egyaránt érvényesülniük kell. A munka szerinti elosztás elvének tényleges megvalósulása, az anyagi ösztönzés helyes érvényesülése a gondolkozást átformáló nagy nevelő erő. A jó munkával érvényesített egyéni érdektől senkit sem kell óvni, de őrködni kell azon, hogy csak a végzett munka arányában lehessen szert tenni javakra és jogokra. Az anyagi ösztönzés jobb érvényesülése önmagában nem biztosítja a munkához való új viszony kialakulását. Folytatnunk kell a harcot az anyagiasság, a kapzsiság és az önzés ellen és a jó munka megbecsülését kifejező társadalmi elismeréssel erősítenünk kell a dolgozók szocialista tudatát.

A szocialista erkölcs jellemzője a közösségi szellem. A közösségi magatartás megköveteli, hogy megszilárduljon az állampolgári fegyelem és a VIII. kongresszuson megfogalmazott szocialista erkölcsi normák érvényesüljenek a magán- és közéletben egyaránt.

Korunk nagy kérdéseire csak a marxizmus—leninizmus képes tudományos választ adni. Ezt a felismerést igazolja a kommunisták világnézetének egyre növekvő tekintélye a vüág minden részében, s ezt bizonyítják hazai tapasztalataink is. A marxizmus térhódítása nem feledtetheti, hogy társadalmunkban jelen vannak más ideológiák és eszmei áramlatok is. Ezek közül széles tömegeket befolyásol a kispolgári szemlélet, erkölcs és ízlés, valamint a vallásos világnézet. Szűkebb rétegekben az imperialista propaganda hatására terjednek azok a polgári eszmei áramlatok, amelyek a modem kapitalizmust védelmezik, a világ általános válságának hangulatát sugallják, hitetlenséget keltenek, árasztják a pesszimizmus szellemét.

A szocialista célokat követő nemzeti egységgel, az egyre erősbödő közösségi szellemmel nem fér össze a polgári—kispolgári nézetek konzerválása. A nem marxista eszmékkel szemben felvilágosító, meggyőző tevékenységet kell kifejteni'. Különös türelemmel — az érzelmek megsértése nélkül és a tudo28.

27.

mányok eredményeire építve — folytassuk a nevelő munkát a vallásos tömegek körében. A marxizmus hatékonyabb terjesztésével és oktatásával el kell érni, hogy a munkásosztály világnézete uralkodó legyen társadalmunkban.

|OQ I A VIII. kongresszus óta eltelt négy '.r* év alatt újabb lehetőségeket biztosítottunk tudományos életünk fejlődéséhez. A kutatásnak jelentős anyagi és szellemi bázisai épültek ki, intézetek több ezer kutatóval. Ebben az időszakban a műszaki és mezőgazdasági tudományok segítették iparunk előrehaladását, új agrotechnikai eljárások bevezetését. A természettudományok és a matematika több alapvető ágában kutatóink újabb eredményeket értek el, új kutatási irányokat fejlesztettek ki és tovább növelték a magyar tudomány nemzetközi hírnevét. A társadalomtudományok közelebb kerültek mai életünk problémáihoz és jobban részt vettek az eszmei harcban. Az orvostudomány eredményesen szolgálta egészségügyünk fejlesztését.

A tudomány fejlődését, nagyobb társadal- \ mi hatékonyságát akadályozza, hogy nincs meg a szükséges összhang társadalmi, nép- gazdasági céljaink és a kutató munka között, s nem fejlődik kielégítően az irányítás és a tervezés módszere és gyakorlata.

A műszaki és mezőgazdasági kutatást fokozottabb mértékben kell a népgazdasági tervekben meghatározott célok megvalósítására összpontosítani. A párt gazdaságpolitikája, a gazdasági mechanizmus reformja, a népgazdasági tervek sok közgazdasági, jogi, szociológiai, tervezéselméleti kérdés feldolgozását követelik meg. Emellett a társadalomtudományok fejlődésünk elemzésével, a mai helyzet felmérésével, a szocialista építés törvényszerűségeinek feltárásával és elméleti megalapozásával is elősegíthetik az építő munkát. A tudományos és technikai forradalomnak jelentős politikai és társadalmi következményei vannak, s e kérdések vizsgálata is aktuális feladat. A tudományos kutatómunka fejlesztése igényli a társadalom- és természettudományok ideológiai kérdéseinek tisztázását.

Hazánkban a művelődés valóságos népmozgalom lett. Ma minden ötödik állampolgár iskolarendszerű oktatásban vesz részt. A felnövő korosztályoknak háromnegyede a szakmunkásképző iskolákban, illetve középiskolákban tanul tovább.

A VIII. kongresszus után elkezdtük az oktatási reform bevezetését, megteremtettük a korszerű alapismeretek tanításának, a tudományos világnézeti nevelésnek alapjait. Az oktatási reform végrehajtása további erőfeszítéseket kíván meg különösen az oktatónevelő munka tartalmának és módszereinek megjavításában.

A társadalom és a népgazdaság szakemberszükséglete megköveteli, hogy nagy gon- dal fejlesszük a szakmunkásképzést, a közép- és felsőfokú szakoktatást. A szakközép- iskola fokozatos kialakításával, a jelenlegi középiskolai tanulólétszám fenntartása mellett biztosítjuk, hogy több fiatal szerezzen középfokú műszaki szakmai tudást.

A származás szerinti megkülönböztetés megszüntetésének és az új egyetemi, főiskolai felvételi rendszer bevezetésének helyes gégét az élet igazolta. A munkás- és paraszt- szülők gyermekeinek arányszáma a felsőoktatási intézményekben országosan nem csökkent, s az új rendszer ösztönzően hatott a tanulásra. A jövőben még gondosabban kell vigyáznunk a felvétel követélményeinek: a felkészültségnek, a tehetségnek, a rátermettségnek és a magatartásnak együttes érvényesítésére.

További feladatunk, hogy különösen a pedagógusok közreműködésével segítsük a kétkezi dolgozók gyermekeit, akik a szülői házban kevesebb támogatást kaphatnak tanulásukhoz.

Oktatásügyünk központi feladata az ifjú30.

ság szocialista emberré nevelése. Pedagógusaink egyre jobban megértik és átérzik e feladat fontosságát. Ifjúságunk egészségesen fejlődik, szocialista szelleme erősödik, egy részére azonban hatnak az ellenséges ideológiák, elsősorban azért, mert nem értik fejlődésünk ellentmondásait és az építőmunka problémáit. Nagyobb gonddal foglalkozzunk, különösen az egyetemeken, a marxizmus oktatásának korszerűsítésével. Szocialista jövőnk megkívánja, hogy a társadalom fokozottabb felelősséget vállaljon az ifjúság neveléséért.

A kulturális forradalom eredményeként tovább nőtt a tömegek érdeklődése az irodalom és a művészetek iránt. Íróink és művészeink sok értékes, jórészt szocialista szellemű alkotással gazdagították kultúránkat. A művek témái korszerűbbek, stílusuk sokszínűbb lett.

A VIII. kongresszus határozatainak megfelelően támogatunk minden olyan törekvést amely a valóságot jellemző vonásaiban ragadja meg, s igyeikszik méltó művészi színvonalon kifejezni. A múlt kulturális örökségét gazdagabban és szélesebb körűen ismertettük, megteremtettük a teljesebb tájékozódás lehetőségét a külföldi irodalomban és művészetben. A kialakult szabadabb légkörben viták folytak az irodalom és a művészetek, á szocialista realizmus és a népművelés kérdéseiről. Erősödött és elméletileg igényesebbé vált a marxista kritika. Növeltük a különböző alkotóműhelyek, kiadók, színházak, filmstúdiók, szerkesztőségek önál|31.

lóságát. Az irányítás fő eszköze az eszmei meggyőzés volt.

Az eredmények nem feledtetik el azonban,

hogy írói-művészi körökben jelentkeznek a szocializmustól idegen irányzatok, amelyek elszakítják az irodalmat és a művészetet a társadalomtól, és hangot adnak a társadalom törekvéseivel ellentétes nézeteknek. Ezekkel szembeállítjuk a pártosság elvét, amely elsősorban azt jelenti, hogy az irodalomnak és a művészetnek tudatosan kell állást foglalnia a jelenkor alapvető kérdéseiben: a szocializmus, a béke, a népek szabadsága és a haladás mellett. Az irányításnak továbbra is elsősorban politikai, eszmei ráhatásokkal kell élnie és világosabban meghatároznia, hogy mit támogatunk, mi az, aminek helyet adunk és amit elutasítunk. Támogatásban részesítjük a nagy tömegekhez szóló szocialista és egyéb humanista alkotásokat, helyt adunk a politikailag, eszmeileg nem ellenséges törekvéseknek, viszont kirekesztjük kulturális életünkből a politikailag ellenséges, antihuma- nista vagy a közerkölcsöt sértő megnyilvánulásokat.

Pedagógusok és népművelők, tudósoki írók és művészek, az egész értelmiség előtt az a feladat áll, hogy szocialista szellemben neveljék népünket, erősítsék eszmei és erkölcsi egységét a marxista világnézet hatékony terjesztésével, a szocialista erkölcs normáinak népszerűsítésével. Értelmiségünk — alkotó, termelő munkája mellett — elsősorban népnevelő feladatának teljesítésével járulhat hozzá a szocializmus teljes felépítéséhez.

VI.

A párt vezető szerepének további erősítése

Pártunk forradalmi hivatásának megfelelően vezeti és szervezi hazánkban a szocializmus építését. Eszmeileg, politikailag egységes, töretlenül érvényesíti azt a politikai irányvonalat, amelyet a legutóbbi évtizedben a jobboldali opportunizmus, a revízionizmus és a dogmatizmus, a szektaria- nizmus elleni kétfrontos harcban kovácsolt ki. A két kongresszus között a politikai, gazdasági és kulturális téren elért eredmények meggyőzően bizonyítják, hogy pártunk, a munkásosztály akaratát kifejező, hazánk és népünk érdekeit szolgáló politikát folytat. Ez a marxista—leninista alapokon nyugvó politika összhangban van a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom, a haladó világ érdekeivel.

A szocializmus építésének jelenlegi időszakában a gazdasági és kulturális építőmunka bonyolult feladatai egyre nagyobb tudatosságot, következetességet és szervezettséget igényelnek. A következő évek egyik legfontosabb feladata, előrehaladásunk gyorsításának kulcskérdése a párt vezető szerepének továbbfejlesztése, a pártvezetés módszereinek, formáinak a társadalmi fejlődéssel összhangban álló tökéletesítése. Ennek biztosítására le kell küzdeni azokat a helytelen nézeteket és gyakorlatot, amelyek torzítják a párt vezető szerepét.

A párt vezető szerepe úgy érvényesül, hogy a párt a marxizmus—leninizmus eszméi alapján a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit szolgáló politikát folytat és e politika megvalósítását biztosítja. A párt legfontosabb feladata, hogy vezető szervei a párttagság és a dolgozó tömegek bevonásával kidolgozzák a politikai, gazdasági és kulturális élet fő célkitűzéseit. A párt figyelmét a tudományos elemzésre, az elvi, politikai irányítás erősítésére és arra kell fordítani, hogy a helyesen kidolgozott politika megvalósítására szervezze és mozgósítsa a tömegeket. A párt munkájában minden szinten kapjon erőteljesebb szerepet a politika végrehajtásának biztosítása és ellenőrzése.

Határozott igény, hogy növekedjék az állami szervek és a tömegszervezetek szerepe, felelőssége a gyakorlati döntésekben és azok végrehajtásában.

A legutóbbi években erősödtek az állam- hatalom és az államigazgatás szervei, s ezek mentesíteni tudják a pártot _ olyan operatív jellegű gazdasági, kulturális és egyéb feladatoktól, amelyek a háború, az ellenforradalom utáni időkben szükségszernek voltak, de elvonták ereje egy részét a tudományos elemző, elvi politikai irányító munkától.

Időszerű változtatni azon a gyakorlaton, hogy azonos gazdasági és kulturális kérdésekkel párhuzamosan és lényegében azonos módon foglalkozzanak a párt- és az állami. szakigazgatási szervek. A feladatok helyes megosztása erősíti a párt irányító tevékenységét, növeli az államhatalmi és államigazgatási szervek önállóságát és felelősségét. Küzdeni kell a tömegek igényeivel szembeni közönyből, a lélektelenségből és a rossz szervezésből származó bürokrácia ellen.

in« I Pártunk a szocializmus felépítését az egész társadalom ügyének tekinti. Társadalmi fejlődésünk, a szocialista építés mindennapi feladatainak végrehajtása fokozott mértékben igényli a dolgozó tömegek sokoldalú, aktív közösségi tevékenységét. Ezért a párt nagy figyelmet fordít a dolgozó tömegeket tömörítő szervezetek és

33.

32.

mozgalmak, különösen a szakszervezetek! és a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Hazafias Népfront, a nőmozgalom munkájára, és úgy véli, hogy növelni kell a tömegszervezetek és mozgalmak önállóságát is. A tömegszervezetek magasabb fokú önállósága azt is jelenti, hogy ebben a viszonylatban is megszűnik a pártszervezetek mindennapos operatív gyámkodása és a párhuzamosság.

A szakszervezetek, mint a demokrácia fontos szervei alkalmasak arra, hogy széles dolgozó tömegeket vonjanak be, az őket érintő legfontosabb döntések meghozatalába. A bérből és fizetésből élők azt várják a szakszervezetektől, hogy tegyenek nai gyobb erőfeszítéseket igényeik kielégítésére és őrizzék törvényben biztosított jogaikat.

A tömegszervezeteknek és mozgalmaknak a szocialista építőmunka féladatainak megoldásában önállóbban, bátrabban kell kezdeményezniük. Segítsék a pártot a társadalmi, gazdasági és kulturális életünkben keletkezett ellentmondások feltárásában, és feloldásában, vegyenek részt a párt po* litíkájánaik alakításában, a dolgozók körében összegyűjtött tapasztalatok és igények tolmácsolásával, és azok helyes képviseletével.

A tömegszervezetek szervezeti önállóságát elősegíti annak az elvnek a következe-) tes valóra váltása, hogy a párthatározatok csak a párttagságra és a KISZ szervezeteire vonatkoznak.

A párt a tömegszervezetekben dolgozó kommunisták útján is erősíti kapcsolatait a tömegekkel. Ezért szorgalmazni kell, hogy minél több párttag folytasson aktív tevékenységet a tömegszervezetekben. és mozgalmakban. A párttagoknak ezit a tevékenységét a párt a pártmunka szerves részének, más pártmunkával egyenlő értékűnek ismeri el. Az itt dolgozó kommunisták, különösen a vezető beosztásúak, felelősek azért, hogy szervezetük tagjai a párt politikájának szellemében, annak megvalósításában munkálkodjanak.

A népgazdaságban elért eredményeink a pártszervek és a pártszervezetek tevékeny közreműködésével születtek. A párt vezető szerepe a gazdaság területén a politikai irányításban, a koordinálásban, az erők összefogásában, mozgósításában és az. ellenőrzésben nyilvánul meg. A központi vezető szervek feladata elsősorban a gazdaságpolitikai irányelvek és célkitűzések kidolgozása és megvalósításának biztosítása. Az alsóbb, pártszervezetek munkájának súlypontja a központi irányelvek megvalósulásának, a helyi problémák megoldásának elősegítése, anélkül azonban, hogy átvennék a gazdasági szervek közvetlen vezetését.

A pártszervek és a pártszervezetek ellenőrző tevékenysége elsősorban a gazdasági egység összmunkájának vizsgálatára irányul. Nagy gondot kell fordítanunk a dolgozók véleményének, javaslatainak összegyűjtésére és elemzésére. A pártmunka erősítse a gazdasági vezetés önállóságát, egyszemélyi felelősségét, mellőzze az aprólékos beavatkozást a gazdaság gyakorlati irányításába.

A párt gazdaságpolitikai céljainak megvalósítása nagymértékben függ a gazdasági vezetők, káderek munkájából. A pártszerveknek és pártszervezeteknek aktív, kezdeményező szerepet kell vállalniuk a gazda(Folytatás a 7. oldalon.)

35.|