Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)

1966-12-04 / 287. szám

19GR. december 4. vasárnap

STO ÓRÁD

3

Befejezte tanácskozását pártunk IX. kongresszusa

(Folytatás a 2. oldalról.)

van közöttük, ki dolgozik jól, becsületesen és ki nem. Eldicsekedtek országos rekordokat döntögető terméseredményeikkel. aztán a főagronómus hozzám fordult és közölte: mi is nagyon várjuk a gazdasági mechanizmus reformját, és azt is megmondom, hogy miért. A reform nélkül megvagyunk, látja, milyen eredményeink vannak, az emberek meg vannak elégedve, ostromolnak minket még a gyárakból Is, hogy belépjenek. De van egy nagyon nyomós okunk: szeretnénk egyenes úton járni. Magyarázatként hozzátette: mindenki tudja, hogy ilyen büza-, kukoricaátlagot, ilyen hizlalá- si átlagot nem lehet elérni, ha ml csak a központi norma szerinti műtrágyát tesszük a talajba, vagy a központi norma szerinti koncentrátumot adjuk. Ennél többet kell adni, és ml többet is használunk fel. Hogyan? Ezt most nem részletezem — mondta — de a törvényesség határát súrolva. (Derültség.) Nagyon jól tudjuk, hogy amennyivel több műtrágyát teszünk mi egy hold földbe, azt a többi baranyai tsz-éből csípjük el. Mert hát honnan kapnánk többet?

Most, miközben hallottam Bzviridov elvtársnő elképesztő példáit, erre gondoltam, és arra, hogy az általa elmondottakkal tulajdonképpen minden tsz-elnök küzd, hiszen Ugyanazok a jogszabályok érvényesek mindenhol.

Mi a különbség? Az, hogy mz ófehértói tsz az isten háta mögött van, kiesi, szegény tsz. és az Ilyenekkel szemben alkalmazzák a paragrafusokat De ha egy erősebb tsz — most hirtelen nem jut más eszembe, mint a kongresszuson ugyancsak szerepelt nádudvari —, amelynek elnöke központi bizottsági tag, képviselő, kopogtat, már az ajtót is másképp nyitják ki neki, és másképp megy kifelé Is. (Nagy taps.>

’Akinek nagyobb az ereje, Vagy a tekintélye, befolyása, az valahogy átvágja magát a különféle paragrafusokon, akinek kevesebb ereje van ilyesmihez, kevesebb befolyást, vagy erőt tud maga mögött, azzal szinte labdáznak.

Mindez — valljuk — idegen a szocializmustól. Mi nem igy akarjuk a szocializmust építeni. Mai gazdasági mechanizmusunkkal nagy feladatokat oldottunk meg, de ma már betöltötte történelmi szerepét. A követelmények mások, tovább kell mennünk, hogy a szocialista életnek szabad utat és fejlődést bjz- tosítáunk minden területen. Ezért is kell nekünk a gazdasági mechanizmus reformja.

Szóba került a tanácskozáson a tudomány és a közoktatás kérdése is. Azért említem ezt, mert nagyon figyelemre méltónak tartom mindazt, amit Tigyi elvtárs mondott, hogy tudniillik gondoskodjunk arról, hogy a tudósképzés megfelelő síneken menjen.

Itt a sablon nem segít. Valóban, valahogyan külön kell foglalkoznunk azokkal, akik valamiben tehetséget árulnak el a középiskolában, például a matematikában, valamelyik korszerű tudományban, vagy más tárgyban. Egyengessük az ilyen fiatalok útját,

hogy valóban tudományos káderekké váljanak.

Még egy dolgot szeretnék megemlíteni. Nem ide tartozik, nem is túl komoly kérdés, de azért megemlítem. Mostanában eléggé megszaporodott hazánkban azoknak az embereknek a száma, akik elérték és túlhaladták az átlagsúlyt. (Derültség.)

Van ennek persze komoly

oka is. A mi népünk éhezett

és a felszabadulás után először jóllakott. Munkanélküliség, nyomor, éhség pusztította ezt a népet, s amikor munkája révén hozzájutott elsősorban enni akart. Néha az éhséggel kapcsolatban az jut eszembe, hogy a nép

nemc sak fizikailag volt^ éhes hanem a kultúrára, a műveltségre is, és most hogy hozzájut, a gyerekének még többet

akar. Néha úgy érzem, hogy a prédikációval nem jutunk semmire, mert általában mindenki megérti, egyetért azzal, hogy nem mehet minden gyerek egyetemre, de ha a saját gyerekéről van szó, akkor ő is az egyetemre szeretné beíratni (Derültség) nem lakatosnak a Vörös Csillagba. Ezt részben politikai meggyőzéssel, részben felvilágosítással, de sokkal inkább intézményesen kell szabályozni, mert különben lehet, hogy a szülő pillanatnyilag és látszólag jót tesz a gyereknek, az állam is jót tesz, de ha sokkal több ember szerez magasabb kvalifikációt, mint amennyi a társadalomban reálisan elhelyezhető. akkor emberéletek tíz- és százezreit teheti tönkre intézményesen a szülő és az állam egyesült erővel. Ez nagy probléma, amit tanulmányozni és vizsgálni kell.

Több elvtárs beszélt a kultúráról úgy, hogy csak egyetérteni lehet velük. Keres elvtárs, Garai elvtárs szólt e kérdésekről, én csak meg akarom erősíteni azt. amit mondtak. A kultúra kérdéseiről a beszámolóban foglalt pozitívumokat a Központi Bizottság nem udvariasságból mondta, hanem mert ez a véleményünk. Van ugyan még sok negatívum a kultúrában, sie az életerős szocialista kultúra csírái fejlődnek.

Keres elvtárs tette szóvá, hogy a hitvallás a művészembereknél kicsit nehezen megy. Ez valóban így van. A művész- és íróerobertől nem is nyilvános hitvallást, nem valamiféle nyilatkozatot, hanem művet, és művészi alkotást várunk. Bármilyen művészről van szó, mindenekelőtt alkotómunkájával valljon a néppel és a szocializmussal való egyetértéséről

Évről évre gyarapszik, újakkal, fiatalokkal, s a velünk együtt annyi mindent látott régiekkel bővül azoknak az íróknak, művészeknek a száma, akik a népi haza és a szocializmus mellé állnak és akik a maguk módján, közéleti felelőséggel segítenek. Egy családba tartozunk mi. pártmunkások „pártbürokraták” — vagy ahogy akarják —, és írók, művészek, szeplősök és nem szeplősök. Egy család vagyunk. (Derültség.) Idáig is együtt jöttünk és ezután is együtt megyünk, méghozzá mind jobb légkörben és mind jobb egyetértésben.

Komformizmust senkitől sem követelünk, még a kommunistáktól sem. ök sem komformisták. Mi azt mondjuk, hogy az egyéniség is fejlődjék és nyújtsa a társadalomnak azt. amire képes.

A következő kérdés' a kultúra és a gazdasági reform. Megértve azt, amit Garai elvtárs szóvá tett. szeretném megmondani, hogy a Központi Bizottság tisztában van azzal, hogy a szocialista tudat, a közéleti felelősség, a köz- gondolkodás fejlesztése, elmélyítése —— és ebben a kultúrának döntő szerepe van — a népi állam számára nem kereskedelmi, hanem politikai, társadalmi kérdés. Természetesen ebben is van kötelező norma, takarékosság, de a népi állam számára a part számára a kultúra mégsem kereskedelmi kérdés. Erre mindig gondolni kell.

Szóba került az írók sajátos adója is. Tulajdonképpen jogos a kérdés felvetése. Nemcsak az írókkal, hanem általában a magyar szellemi elittel kapcsolatiban megemlítem,

gondolkoznunk kell azbn, hogy nagyobb legyen a különbség a segédmunkás és a magasan kvalifikált tudósok, művészek keresete között. Teljes meggyőződéssel vallhatjuk, hogy ez a társadalom és a munkás- osztály érdeke is,

A pártélet kérdéseiről, a TX. kongresszuson szocialista céljaink még jobb megvilágításba kerültek s részben újakkal gyarapodtak. A kongresszus úgy tűnik, egyetértésben — megállapította, hogy szükség van a párt munkájának fejlesztésére, a párt eszmei politikai vezető szerepének erősítésére.

Fő törekvésünk, hogy .a a párt érdemi munkát végezzen és ne formait. Hányszor döntenek például valamely testületben a döntést hozók előtt ismeretlen emberek sorsa felett. A píírtiskolákra javasoltak közül azokat, akiket, nem ismer senki, minden további nélküi elfogadják, de akit ismernek, azt opponálják, mert ismerik a jó és rossz oldalát is.

Szóba került a kongresszuson a pártegység és a párton belüli vita kérdése. Mi azt gondoljuk, hogy a lenini normákhoz hozzátartozik a párton belüli véleményszabadság, a vita, a kérdések érdemi megvilágítása és eldöntése. Erre szükség van, ezt erősíteni akarjuk, mert az igazi eszmei, politikai és szervezeti egység a tisztázott nézetek eredménye. Ugyanakkor a centralizmust is erősíteni keil. A döntés előtt helye van a vitának, a konzultációnak, méghozzá a párt- helyiségben. a taggyűlésen, meg a bizottsági ülésen, de a döntés után a határozat mindenkire kötelező és, végre kell hajtani annak is, aki azzal nem ért egyet.

Meg akarom említeni a néppel való összeforrottság kérdését. A nép szigorú munkaadó, Sok munkát ad, sok feje van, mindent lát és mindent követel. Régen szidta az ember a tőkést, harcolt ellene. a dolog egyszerű volt. Most szembe jön az utcán egy ember és megkérdezi: hát maguk ezt miért csinálják így? Még jó, ha megkérdezhetem: kihez van szerencsém? Olyan a mandátumunk, hogy a nép számon kéri tőlünk tetteinket Az emberek kérdéseire türelemmel válaszolni kell. Most jó a párt kapcsolata a néppel, és úgy akarunk dolgozni, hogy még jobb legyen. Az emberek a jövőben is a pártnak vessék fel a problémáikat és azokra amennyiben lehetséges; érdemi választ kapjanak.

Elvtársak!

Kongresszusunk bizonyítja, hogy pártunk internacionalista párt, s internacionalista kötelességének tőle telhetőén ezután is eleget fog tenni. Mindenki hallotta párttagságunk képviselőinek felszólalását, ahogyan — mondhatjuk, az egész nép nevében — hitet tettek a vietnami testvéreinkkel való szolidaritás mellett. Pártunk és népünk kiáll az imperialisták ellen harcoló haladó emberek egységéért. Azt tartjuk, hogy valamennyi forradalmi párt közös internacionalista feladata őrizni a marxizmus—leninizmus elveinek tisztaságát. Ez valamennyi pártnak közös feladata, a mi pártunk is ki akarja venni belőle a részét.

Ugyanígy első és legfontosabb feladatunk a kommunista vl- lágmozgalom egységéért való harc. A Központi Bizottság beszámolója és a testvérpártoknak a kongresszuson résztvevő képviselőinek nagy többsége ezért hangsúlyozta, hogy létre kell hozni a kommunista és munkáspártok széles körű tanácskozását azok részvételével, akik ezt óhajtják, ezzel egyetértenek.

Pártunk emellett van, ezért fog dolgozni. Ha pedig hibát követtünk el, bármilyen relációban, készek vagyunk kiigazítani, mert egyetlen törekvésünk van: minden szocialista ország egysége, minden kommunista párt egysége, közös harca. (Nagy taps).

Elvtársak! Zárszavamat befejeztem, és a négy napirendi pont előadói nevében azt leérem a tisztelt kongresszustól, hogy fogadja el a Központi Bizottság beszámolóját, az új Szervezeti Szabályzatot, a Központi Revíziós Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését, valamint a beterjesztett határozati javaslatot. (Hosszan tartó taps. a küldöttek helyükről felállva tapsolnak). ____________

A Magyar Szocialista Munkáspárt löííti november 28. és december 3. között megtartott IX. kongresszusa felmérte az ország négyéves fejlődését, megvizsgálta, miben értünk célt, miben maradtunk el, elemezte

párttagság unk, a dolgozó tömegek munkában, harcban szerzett tapasztalatait. A IX. kongresszus a helyzet reális felmérése alapján meghatározta a következő évek legfontosabb politikai, társadalmi, gazdasági és ide- '’ógiai feladatait.

A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. Kongresszusának határozata

A kongresszus a Központi Bizottság beszámolóját jóváhagyta és megállapította:

Visszatekintve az elmúlt évekre, a kongresszus azt a fő következtetést vonta le, hogy a párt és az ország a VIII. kongresszuson megjelölt úton haladt, politikánk eredmé nyesnek bizonyult.

A Magyar Szocialista Munkáspárt politikai irányító tevékenysége, a kommunisták és pártonkívülíek összefogása, a munkások, a parasztok és az értelmiségiek hazaszeretete, küzdelmes munkája, tudása és lelkesedése, szorgalma és alkotó energiája nagy eredményeket hozott:

A két kongresszus közötti időszakban tovább erősödött szocialista rendszerünk, államhatalmunk, a proletárdiktatúra állama.

Az ország gazdasága gyarapodott, az emberek életviszonyai javultak.

Dolgozó népünk eredményei, elvi engedmények nélküli, következetesen szocialista kül- és belpolitikánk növelte hazánk tekintélyét a világban.

A bonyolult nemzetközi viszonyok között partunk érvényesítette a VIII. kongresszuson elfogadott irányvonalat, védte és fejlesztette a nép szocialista vívmányait, támogatta a szocializmus és a béke nemzetközi, erőit. Ebben a sokirányú harcban, alkotó munkában megerősödött, edzettebb és egységesebb lett pártunk is.

A párt VIII. kongresszusa megállapította, hogy hazánkban leraktuk a szocializmus alapjait és célul tűzte ki á szocialista társadalom teljes felépítését. Az azóta eltelt Időszakban előre léptünk ennek megvalósításában. A legközelebbi négy esztendőben is a szocializmus teljes felépítése marad pártunk és népünk történelmi feladata.

1.

A nemzetközi helyzet és külpolitikánk

A legutóbbi négy év alatt világméretekben növekedtek a szocializmus, a nemzeti függetlenség, a demokrácia és a béke erői. Az imperialisták — mindenekelőtt az Egyesült Államok — kétségbeesett erőfeszítéssel, fegyveres fellépésekben is megnyilvánuló növekvő agresszivitással igyekeznek feltartóztatni a szocializmus és a haladás erőinek történelmileg szükségszerű előrenyomulását. Ez kiélezte és bonyolultabbá tette a nemzetközi helyzetet.

I | j Korunk legfőbb forradalmi ereje a

I I szocialista világrendszer. Minden forradalmi és haladó erő, a kommunista és munkáspártok, a haladó és demokratikus mozgalmak, a nemzeti függetlenségükért harcoló nemzetek, az egész emberiség békéje számára elsőrendű érdek a szocialista világrendszer léte és erősödése.

A szocialista országok ipari termelése eléri a világtermelés 38 százalékát. A Szovjetunió és a szocialista országok katonai ereje a világbéke fenntartásának, a szocialista országok védelmének, nemzeti függetlenségének biztos támasza.

A szélesedő és formáiban is gazdagodó politikai, kulturális, gazdasági és katonai együttműködés fokozza a szocialista világ- rendszer erejét és befolyását. Az egyes szocialista országok között keletkezett átmeneti ellentmondások és nézeteltérések alapvetően nem változtatnak a nemzetközi erőviszonyok alakulásán, de nehezítik az imperializmus agressziójával szemben egységes fellépést. A szocialista világ mind nagyobb befolyást gyakorol az emberi társadalom fejlődésére és a világesemények menetére.

I n | A szocialista országok nagy törté- 1 I nelmi feladata a béke védelme. Ebben fontos szerepet játszik a Varsói Szerződés politikai ereje és katonai szervezete Napjainkban az Amerikai Egyesült Államok irányításával több agresszív katonai szövetség és csoportosulás működik, közülük legfontosabb a NATO. Amíg az imperialisták támadó jellegű katonai tömbjei fennállnak. a Varsói Szerződés katonai szervezetének fenntartása és erősítése mellett vagyunk. A Magyar Néphadsereg szoros fegy- verbarátságbam és elvtársi szövetségben működik együt a szovjet hadsereggel és más szocialista országok hadseregeivel, biztosítja hazánk védelmét, békés építő munkánkat.

T A szocialista országok közötti széle- I I sedő gazdasági együttműködés alapja a szocialista nemzetköziség, a termelési viszonyok, a társadalmi célok és az alapvető gazdasági érdekek azonossága. A Magyar Szocialista Munkáspárt elvi álláspontja, hogy az egyes szocialista országok érdekelt összhangba lehet és kell hozmi az egész szocialista világrendszer közös érdekeivel. A gazdasági együttműködés gyorsabb ütemű fejlesztése a kölcsönös előnyök és kölcsönös segítség elvei alapján, a KGST-ben folyó, illetve a két vagy több ország közötti együttműködés kiszélesítése és az ennek útjában álló nehézségek leküzdése az egész szocialista világközösségnek és valamennyi szocialista országnak külön-külön is érdeke.

I a I Az utóbbi években új jelek mutat- I I ják, hogy tovább súlyosbodik az imperialista világ általános válsága. A fejlett tőkés országokban hatalmas sztrájkok és politikai harcok bizonyítják, hogy éleződik a tőkés világ legfőbb belső ellentéte, a munka és a töke közötti ellentét. A harcok béremelésekért, s mind gyakrabban átfogó gazdasági és politikai követelések teljesítéséért folynak. Hatalmas megmozdulások zajlanak le a béke védelmében, az imperialisták háborús kalandjai ellen.

A tőkés gazdaság egyenlőtlen fejlődése következtében kiéleződtek egyes kapitalista hatalmak ellentétei. Ennek egyik legfőbb jele a NATO válsága. Az európai tőkés áUa- mok a második világháború után különböző mértékben amerikai függőségbe kerültek. Az ötvenes években azonban ismét erőre kaptak, növekedett súlyuk a tőkés világgazdaságban. Ennek nyomán egyre inkább felszínre kerültek nemzeti, függetlenségi törekvések az USA monopoltőkés befolyásával szemben.

Az imperialisták a növekvő válságból agresszivitásuk fokozásával keresnek kiutat Erőszakot alkalmaznak a világ különböző térségeiben feltörő forradalmi mozgalmakkal szemben, kalandor módon provokálják a szocialista országokat, felújítják fenyegetéseiket a szocialista Kuba ellen.

A fokozódó agresszivitásnak legdurvább megnyilvánulása az amerikai kormány szeny- nyes gyarmati háborúja Dél-Vietnamban. Az Amerikai Egyesült Államok a nemzetközi jogot megsértve sorozatos durva agressziót követ el a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Ez nemcsak Délkelet-Ázsia, hanem az egész világ békéjét veszélyezteti.

Elsősorban a Szovjetunió és a szocialista országok, köztük a Magyar Népköztársaság is, segítséget nyújtanak a hősiesen harcoló vietnami népnek. A segítség hatékonysága az összes szocialista ország közös összehangolt fellépésével növekedne. Ezért a szocialista országok akcióegysógének létrehozására törekszünk.

Európa békéjét és biztonságát fenyegeti a nyugat-németországi imperialisták politikája. A szocializmus és a béke erőinek fokozott éberségét követeli a sajátos kétoldalú katonai szövetség az Egyesült Államok, és a Német Szövetségi Köztársaság vezető körei között. Az amerikai és német monopol töke Nyugat-Németországot a Szovjetunió, a szocialista országok, Európa mindet» népe békéjét, biztonságát veszélyeztető támaszponttá építi ki. A bonni állam nem hajlandó számolni azzal a nyilvánvaló realitással, hogy létezik a szocializmust sikeresen építő, békeszerető Német Demokratikus Köztársaság. Az európai biztonság megköveteli Európa összes haladó erőinek összefogását, a nyugatnémet monopóliumok revanstörekvéseinek, atomfegyver-igényeinek visszautasítását. A jelenlegi helyzetben az európai bélre és biztonság megőrzése Európa minden népétől, minden békeszere tő erőtől még nagyobb eltökéltséget és akti vitást kíván.

(Folytatás a 4. oldalon.)