Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)
1966-12-29 / 307. szám
1966. december 29 csütörtök NÖGRAD 3 FFLEJUELNI A FALAT A cím meglehetősen sablonos. Talán kopott is. Hiszen sokszor leírtuk már vezércikkben és kommentátorokban. Most mégis szükség van rá, mert ténylegesen a szó igazi értelmében a falu felemelésének nagyszerű gyakorlatát látjuk megvalósulni. Vasárnap közölték az újságok, az Elnöki Tanács törvény- erejű rendeletét, a termelőszövetkezeti tagok új nyugdíj- rendszeréről. A gondolat, a párt vezető szerveinél fogant, amelyet a IX. kongresszus nemrég szentesített és elfogadásra javasolt a kormányszerveknek. Minthogy pártunk kongresszusa mellőzte a régebbi időkben divatos külsőségeket, úgy tűnt, hogy ez a kongresszus úgymond: szenzációmentes. Igen. Valóban nem voltak a kongresszuson úgynevezett látványosságok. De hogy szenzáció volt, az bizonyos. A kongresszus határozatai között mondta ki: létre kell hozni a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok olyan új nyugdíjrendszerét, amely alapvetően azonos a bérből élőkével. Mi ez, ha nem szenzáció?! A választ a falusi emberek tudják megadni rá... Emlékszem, valamikor milyen vonzereje és jelentősége volt annak: állami ember. Azt jelentette, hogy nyugdíjas állású, ha kiöregszik a munkából lesz egy bizonyos anyagi támasza, amely ha többet nem is, de kicsinyke létminimumot biztosít számára. Az „állami embert” mersüvegelték. Ily módon is megkülönböztették a „földhöz ragadtaktól”. Mert mit is adott a földtulajdon akkoriban? Egy életreszóló küzdelmet. Kilátástalan viaskodást, amelyet a betegség, vagy az öregkor tört ketté. Aztán következett a más keserű kenyerére utaltság. Nem volt támasz, nem volt fix pont, amelyben meg lehetett volna kapaszkodni. Miért kell ezekről beszélni? — kérdezheti bárki. Hiszen ez már a múlté. Valóban a múlté! De ne feledje senki, hogy a közelmúlté! Amíg idáig juthattunk, addig — történelmileg rövid idő alatt — évezredes kategóriákat kellett átalakítani, vagy egyszerűen félredobni, hogy helyet csinálhassunk az újaknak, azoknak, amelyek méltóan szolgálják egy szocialista ország parasztságának érdekeit. A termelőszövetkezeti tagokat érintő új nyugdíjrendelet része pártunk ama eltökélt törekvésének, hogy végérvényesen eltüntessük a falu és a város között még fellelhető lényeges különbségeket. Az új törvényerejű rendelet hangsúlyozza az ember aktív tevékenységének differenciáltságát. Azt, hogy a nyugdíjmegállapításnál figyelembe kell venni a ledolgozott éveket, a több és jobb munkát. Tehát nem valamiféle egyenlősdiről van szó. Nem arról, hogy íme itt a bőségszaru, amelyből mindenki egyformán részesül. Egyáltalán nem erről. Az új rendelet különbséget tesz munka és munka között. S ez nagyszerűen ösztönöz az eredményesebb tevékenységre. Ennek tudatosulnia kell, amely országépítő munkánk során a mezőgazdaság területén hatalmas erővé válhat. A termelőszövetkezeti tagok korábbi nyugdíjrendszere 1958-ban lépett életbe. Azóta nyolc esztendő telt el. Ez idő alatt termelőszövetkezeteink többnyire kinőtték „gyermekruhájukat”. A szövetkezeti tagság megtanulta becsülni az új formát, a közös munkát S ezzel egy időben a szövetkezetek belső, tartalmi tevékenysége is lényegesen fejlődött Az állami áldozatok mellett ez a belső eredményesség teremtett alapot a most életbelépő rendelkezéshez. És bizonyos, hagy ez a törvényerejű rendelet nem az utolsó, amely a ma és a holnap falujának magasabb életnívóját hivatott szolgálni. Pártunk a IX. kongresszus határozatainak szellemében napirenden tartja a falvak egyéb gondját is. Hiszen a végcél, amit a címben írtam: felemelni a falut. Fel, a város lakóinak anyagi és kulturális szintjére. A termelőszövetkezeti tagok új nyugdíjrendelete vasárnap került nyilvánosságra. Karácsonykor. Ilyenkor ajándékot szokás adni. S talán ez egy kicsit szimbolikus. Ajándékról van szó, de nem könnyen jöttről, hanem olyanról, amelynek rengeteg hasznos munka az alapja. Vinci« György Új üzem Kisterenyín Kisterenyén a bánya átszervezésével néhány épület felszabadul, amelyek kevés átalakítással alkalmasak üzem létesítésére. Már korábban irtunk arról, hogy erre jelentkezett is igénnyel a Vörös Csillag Traktorgyár. Kooperációban traktor- és dömperalkatrészeket kíván gyártatni. Néhány nappal ezelőtt aláírták a szerződéseket. Ezek szerint már a jövő évben a kisterenyei üzem D4K—B típusú traktorokhoz 6200 kereket, U—28-as dömperekhez pedig 3200 első és ugyanany- nyi hátsó kereket szállít. A megrendelés több mint 8.2 millió forint termelési értéket jelent. Tárgyalások folynak már egyéb alkatrészek gyártásáról is, mert Kistere- nyéről jövőre mintegy 25 millió forint értékű terméket akarnak elszállítani. — Mikor kezdik a gyártást? — kérdeztük Adorján Henridtől, a tröszt gépészeti osztályának vezetőjétől. — Január másodikén. Kilenc szakemberünk ugyanis már hat hétig a Vörös Csillag Traktorgyárban volt tanulmányútan. A kezdő -létszám csak 18 fő lesz. Először 20 darabos nullszéria készül, amit közösen veszünk majd vizsgálat alá, mint első terméket és utána fokozatosan fejlődik az üzem. Számításaink szerint a jövő év végére már mintegy 300 embernek tudunk munkát biztosítani. A jövő évi 70 ezer normaórával szemben a közös megegyezés alapján, 1970-re már mintegy egymillió normaórát kitöltő munkát igényelne a Vörös Csillag Traktorgyár. Ez azt jelenti, hogy ezer—ezeregyszáz ember foglalkoztatása válna fokozatosan lehetővé. A jövő évre kétmillió forint beruházást kértünk és meg is kaptuk a Nehézipart Minisztériumtól. — Néhány nap múlva végzünk az épületek átalakításával. A transzformátorállomás és a villamos energia biztosításának munkálatai befejeződtek, a kábelfektetés és a belső szerelések is. A Traktorgyártól már megérkezett három hegesztőgép, egy sugárfúrógép, automatikus eszterga. Megjöttek a gyártáshoz szükséges sablonok, szerszámok és egyéb készülékek is. Véleményem szerint nincs akadálya a gyártás megkezdésének az új év első munkanapján. Kis sár számadás Sóshartyánban A közgyűlés, amolyan kisebbfajta zárszámadással is felért. A küldöttekkel — Kis- hartyánból, Sóshartyánból. Zagyvapálfalváról jöttek —, megtelt a tanácskozó terem. Francia. József, az elnök, arról beszélt, hogyan gazdálkodott. mennyit haladt előre egy esztendő leforgása alatt az Egyesült Erő Termelőszövetkezet. kevesebb zsák telt me« Az év elején, amikor Francia József megérkezett Sós- hartyánba. bizony nem a legideálisabb állapotokat találta — Mennyi a mélyszántásunk? — érdeklődött többek között a fiatal mezőgazdásztól. — Az bizony nem több harminc holdnál — vakarta a fejét Kovács János. — Aztán mennyit kellett volna megszántani? — Hétszáz holdat. Az őszi munkákat nem sikerült a legjobban megszervezni a közös gazdaságban. A szövetkezet egyetlen lánctalpas traktora nem győzte a munkát. A Kisterenyei Gépállomás meg —, ki tudná azt most már pontosan megmondani mi okból —, de valahogy nem sietett a segítséggel. A földek ott maradtak szántatlanul, s amikor elérkezett az aratás, a betakarítás ideje, kevesebb zsák telt meg terménnyel, búzával, burgonyával, mint ahogy a szövetkezetiek várták. | — A növénytermesztés a2 idén térdre kényszerített bennünket — ismerte be férfiasán Francia József a közgyűlésen. Beszélt? arról is, hogy nem lehet pusztán az időjárással, a kedvezőtlen domborzati adottságokkal magyarázni a viszonylag gyenge búza és burgonyatermést, a növénytermesztés több mint egymilliós deficitjét. A vetés későn került a földbe, nem csoda, ha nem hozta a várt eredményt. Nem volt kellemes ott állni a tekintetek pergőtüzében és sorolni, hol vétették el a lépést. Ejjy ember — 12 ezer csibe Az állattenyésztés mindjárt példával is szolgált. Francia kiszállítás korábbi teljesítése és a túlteljesítés évenként hatnyolc százalékos többlet devizabevételt jelentett a népgazdaságnak. — Miben mérhető le a külkereskedelmi vállalatok és a város üzemeinek erősödő kapcsolata? — Megszüntettük azokat az ellentmondásokat, amelyek ex. port-tevékenységünket koráb. ban nehezítették. Kialakulóban van a gyárak és a külkereskedelmi vállalatok közös érdekeltsége, fokozódott a felelősség a népgazdasági igények és érdekek iránt. Ebben jó része van a Külkereskedelmi Minisztérium pártbizottságának, gazdasági vezetőinek, a külkereskedelmi vállalatok vezetőinek, dolgozóinak, pártbizottságainak és az irányító hatóságoknak. A Külkereskedelmi Minisztérium. illetve a külkereskedelmi vállalatok szakemberei ma már gyakran tájékoztatják a dolgozókat a külföldi niecok helyzetéről, az árak alakulásáról, a várható igényekről. Elmondják a megrendelők bírálatait, kívánságait. Az export-tevékenység fellendülésében sokat segített, hogy az illetékesek több ankéten és szakmai tanácskozáson cserélték ki ta- paszte'ateikat értékelték a munka eredményeit, vizsgálták a fogyatékosságokat. — Mivel magyarázható még az exporttermelésben bekövet, kezeit gyors fejlődés? — A legnagyobb eredménynek tartjuk, hogy sikerült gyárainkban tömegmozgalommá tenni az export-tevékenységet. Ebben döntő szerepük volt az üzemi pártbizottságoknak. Munkájuk nyomán sorra alakultak az exportbrigádok, ugyanakkor a szocialista címért küzdő kollektívák vállalásaiban és az egyéni felajánlásokban is jelentős helyet és szerepet kapott az export-tevékenység. Ily módon munkapadokig bontottuk le a feladatokat az eredmények és hibák ismertetésével együtt. Gyárainkban ma már nincs olyan munkás, aki fejből ne tudná megmondani, hogy áll üzeme az exportterv teljesítésével, hói van lemaradás. van-e előretartás. milyen kifoeáscló, vagv dicsérő levél érkezett a gyártmányokra. Az utóbbi évek tapasztalatai arra is megtanítottak, hogy a munkásokkal való kapcsolatunk akkor erősödik igazán, ha nem törekszünk olcsó népszerűségre, ha elvi alapokon nyugvó politikát folytatunk, időben megjelöljük a feladatokat. Szót érteni, bízni az emberekben, segítségüket kérni — ez a titka sikereinknek. Ma már őt világrész, mintegy 85 országával kereskedünk. A tőkés piacokon folyó egyre élesebb versenyben újabb és újabb sikereket érünk el. Igen sok gyártmányunk minősége és előállítási költsége eléri a világ- színvonalat, méltó partnerei vagyaink sok, világszerte elismert cégnek Sokat segített az exoort- munka javításában a szocialista szerződések rendszere. A vállalt kötelezettségek val órával tását mindegyik fé! becsületbeli ügynek tekintette. Gondosan vigyáztunk arra. hogy a népgazdasági érdek és a népgazdaság fizetési mérlegének javítása minden területen — az exportmunkában is — találkozzék az egyének érdekeivel. Szinte minden gyárunkban bevezettük a minőségi bérezést. A Salgótarjáni Acélárugyárban a fizikai munkások minőségi prémiumot kapnak, a Síküveggyárban magasabb bért fizetnek az elsőosztályú üvegért, az öblösüveggyárban még azonos terméknél is magasabb bért kap a dolgozó, ha exportra gyártja. A tények arról győzték meg a munkásokat, hogy érdemes minőségi munkát végezni, exportképes termékeket gyártani. — Melyek azok a feladatok, amelneke* a jövőben meg kell oldaniok? — Az exportbizottságok munkájával, tevékenységévei. a tennivalókkal foglalkozott a városi pártvégrehajtó bizottság. Megállapította, hogy az eddigi módszeréig jók voltak, hasznosnak bizonyultak. További finomításukra van szükség. A meglevő hibák és fogyatékosságok kiküszöbölését, a gazdaságirányítás új reformja is sürgeti. Fokozottabban kell törődnünk például az import csökkentésével. Ha lehet középtávra, öt—tiz évre fel kell mérnünk a külföldi piacok várható igényeit, jobban érvényre juttatni a közgazdasági szemléletet. A gyártmányszűrés során csak jó minőségű, versenyképes és gazdaságosan termelhető termékeket szabad meghagyni és tovább fejleszteni. Gyorsítani kell a fejlődést a csomagolásnál, mert e területen a legnagyobb az elmaradás. Ösztönözzük mérnökeinket, közgazdászainkat, gazdasági vezetőinket, főleg a munkáskádereket és párttagokat, hogy tanuljanak nyelveket, mert csak így tudnak aktívan bekapcsolódni a külkereskedelmi munkába. Jövő év elején nagyaktíva-éitekez- leten beszéljük meg az együttműködés további módjait, megrendezzük a szakmai napokat. a nagyközönség előtt pedig bemutatjuk gyáraink exportra szánt termékeit, egy •>xoort kiállítás, ‘újító kiállítás keretében — fejezte be nyilatkozatát Varga Gyula elvtár». József valósággal fellélegzett, amikor a közgyűlési beszámolóval az állattenyésztés, kiváltképpen a baromfitenyésztés értékeléséig jutott. — Néhány hónap alatt a járás legnagyobb baromfitenyésztő gazídasága lett az Egyesült Erő. Mi adtuk az idén a salgótarjáni járásban értékesített baromfihús felét. Ügy számoltunk, 38 ezer csibét értékesítünk és ehhe- lyet majdnem 50 ezer szárnyast vittünk piacra. Több a bevétel is a tervezettnél. Egymillió háromszázezer forinttal számolt el eddig a baromfitelep, a tervezett félmillió helyett . Majd azt magyarázta, hogyan alakították át a száz férőhelyes szarvasmarhaistálló padlását, korszerű csibenevelővé. A dunántúli megyékben szerzett tapasztalatok nagyszerűen beváltak Sóshartyár.- ban is. A módszer meghonosítása könnyebbé tette a gondozók munkáját, olcsóbbá a baromfi nevelést. Egyetlen ember 12 ezer csibét gondoz. Megtérült hát az építők fáradozása. Mert a csibenevelőt, mint annyi sok egyéb gazdagsági épületet, a termelőszövetkezet építőbrigádja készítette el. A kilenc kőműves, a három ács, a tizenkét segédmunkás egymillió nyolcszázezer forint értékű munkát végzett el a közös gazdaságban. Emellett dolgoztak a környező szövetkezetekben Vizsláson, Karancskesziben is. Szólnak a tagok így sorolta az elnök a beszámolóban az esztendő eredményeit, gondjait. Szólt a sikeres őszi munkákról, a iól jövedelmező segéd és melléküzemágakról, a drágán termelő tehenészetről, juhászatról. Egyszóval minden olyan dolog „terítékre került”, amely így, vagy úgy beleszólt a munkaegység, a jövedelem a’akulásába. Ahogy befejezte, néhány percig maradt csak néma a terem, hogy annál elevenebb vita színtere legyen. Elsőnek Szabó Sándor kért szót. Tavaly még üzemegységvezető volt, az idén azonban nem vállalta ezt a számára megerőltető munkát. — Nem csak a vezetőségen múlott, hogy nem váltak be reményeink —* mondotta. — Közbeszólt az idő is. Na meg a tagok sem tettek meg mindent a sikerért... Még hasznos tanácsot Is adott, miként növelhetnék a közös jövedelmét a marhahíz- lalásnál. Nincs értelme négy és fél mázsás jószágokat értékesíteni. Ha kivárják a hat mázsát, többet kap érte a gazdaság. — A Csókás határrész gyenge. Csak a sok munkát öljük bele, termést mégsem látunk rajta ... Ha legelősíte- nénk, sok juhot eltartana. Használjuk ki így is az új ártámogatásos rendszer előnyeit — tanácsolta Varga Vilmosné, a szövetkezet ismert szocialista munkacsapatvezetője. Okosan szólt. A szövetkezet most 1500 juhot számlál. Eehetne több is, dehát sok elhullott a télen az elégtelen takarmányozás miatt. Most csak pillangós szénából 10 vagonnal biztosítottak az átteleltetés- hez, s az állomány tovább- szaporításához is megvan a szükséges takarmányadap. A szövetkezet vezetői már számoltak is. A juhászat — a jelenlegi állatlétszámot figyelembe véve — évi 200 ezer forint többletjövedelmet hoz az új, ártámogatásos rendszerben. A tagok közül többen, Adorján János. Sándor S. János traktoros, Petrus z Istvánná azt tették szóvá, a vezetőség ügyeljen jobban az agrotechnikai eljárások megtartására, és csak a jól elvégzett munkáért írjanak munkaegységet. Antal Józsefre arról beszélt; a készpénzfizetés bizonyára meghozza a tagok munkakedvét. Hát arra bizony nagy szükség van Sóshartyánban! A szövetkezet vezetői azi tervezik, jövőre vezetik be — természetesen ha sikerül megteremteni az alapokat — a jövedelemelosztásnak ezt a módszerét. Francia József az elnök, Kovács János a mezőgazdász igen-igen bizakodnak. Ilyenformán beszéltek a tagok. Amit szóvátettek, javasoltak mind azért történt, hogy előbbre jusson a közösség. Hogy hol maradtak a* egyéni ügyek? A közgyűlés után vonták félre az elnököt, a mezőgazdászt, kerestek orvoslást a panaszokra. Maradt tennivaló — Mi marad a valóságos zárszámadó közgyűlésre. ha már most ilyen részletesen elemezték az esztendőt? Kérdeztük az elnöktől, a mezőgazdásztól. — Sajnos marad megbeszélni valónk bőven, mint ahogy tennivalónk is bőségesen — sietett a válasszal Francia József. —- A szövetkezet jó ideje már, hogy egyhelyben topog. Nem sikerült tovább lépni az idén sem. Hogyan gazdálkodjunk jövőre? Azt is meg kell beszélni a tagokkal. A lehetőségeik nőttek, ld kell tehát válogatnunk a legjobbakat, amelyek leggyorsabban hoznak eredményt.., Mert az nem képezi vita tárgyát a szövetkezet vezetőinek körében, hogy a legjobb elképzelések, a legnagyobb igyekezet sem ér semmit, ha nincs mögöttük a tagok cselekvő támogatása. Ezért szélesítik a zárszámadó közgyűlést, mindenki tanácskozásává. Ahogy az elnök mondotta; — Nincs szándékunk akkor sem elhódítani a tagokat a számok tömegével. .. Őszintén, reálisan szeretnék szólni eredményeinkről, gondjainkról, megbeszélni lehetőségeinket. Hiszen csak így együtt juthatunk előbbre... Vincze Istvánná Az ÉM Nógród megyei Állami Építőipari Vállalat 2 műszakos munkára ÉPÜLETLAKATOS SZAKMUNKASOKAT alkalmaz. Asztalos szakmunkások felvétele kizárólag nappali műszakra szintén lehetséges. Bérezés teljesítménybérben történik, átlagos kereset 1800 Ft. A munkahely közelében korszerű munkásszállást biztosítunk napi háromszori étkeztetésről gondoskodunk. Jelentkezés a vállalat SALGÓTARJÁN, Lovász József út 19/b. sz. alatti központjában. Közgazdasági érettségivel és kereskedelmi gyakorlattal rendelkező FÉRFI MUNKAERŐT keresünk. Nógrád megyei VENDÉGLÁTÓ VÁLLALAT SALGÓTARJÁN, Kossuth Lajos u. 4. szám
