Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)

1966-12-25 / 305. szám

1966 decern Her 25 vasamat» NÓGRAD 3 A termelőszövetkezeti tagok jelenlegi nyugdíjrendszere 1958. január 1-én lépett élet­be. tíz nagy jelentoségű in­tézkedés volt. az 1960-ban be­vezetett öregségi és munka­képtelenségi járadékkal együtt javította a termelőszövetkezeti tagság szociális helyzetét, s különösen a szocialista átszer­vezés éveiben elősegítette a termelőszövetkezetek fejleszté­sét. A jelenlegi rendszer alap­ján kifizetésre kerülő nyugdí­jak és járadékok egy évre szá­mított összege meghaladja az egymilliárd forintot. A Magyar Szocialista Mun­káspárt IX. kongresszusának határozata szerint létre kell hozni a mezőgazdasági terme­lőszövetkezeti tagok olyan új nyugdíjrendszerét, amely alapelveiben és rendszerében azonos a bérből élőkével. Az erről szóló törvényerejű ren­delet tervezetét a Miniszterta­nács legutóbbi ülésén megtár­gyalta, elfogadta, s az Elnöki Tanács elé terjesztette. Az Elnöki Tanács pénteki ülésén alkotott törvényerejű rendelet megállapítja, hogy a parasztságnak a nagyüzemi társasgazdálkodásban elért, fo­kozatosan javuló eredményei lehetővé teszik a termelőszö­vetkezeti tagokról való gon­doskodás továbbfejlesztését A törvényerejű rendelet és a végrehajtásáról szóló kormány- rendelet és SZOT-szabályzat a nyugdíjak megállapításánál figyelembe veszi a termelőszö­vetkezeti tag munkában eltöl­tött idejét, szakképzettségét, a közös munkáért kapott része­sedést, s ennek megfelelően nagyobb nyugdíjat biztosít azoknak, akik többet és job­ban dolgoztak. Megszűnik tehát a termelő­szövetkezeti tagok nyugdíj- rendszerében az egyenlősdi, ami abban nyilvánult meg, hogy nyugellátásukat személyi jövedelmüktől függetlenül minden esetben havi 900 fo­rint átlagos jövedelem alapján kellett megállapítani. A törvényerejű rendelet gondoskodik az alacsony ösz- szegű régi nyugdíjak emelé­séről is. Öregségi nyugdíj A termelőszövetkezeti tagok közül öregségi nyugdíjra azok a férfiak jogosultak, akik 65. évüket, és azok a nők, akik 60. évüket betöltötték és leg­alább 10 nyugdíjevük van. Az öregségi nyugdíj összege tíz nyugdíjév esetén a terme­lőszövetkezeti tag havi átlag- jövedelmének 33 százaléka; 10 —25 nyugdíjév esetén — évi 2 százalékos növekedéssel — az átlagjövedelem 63 százalé­káig emelkedik; 25 nyugdíj­éven felül minden további nyugdíjév után a termelőszö­vetkezeti tag átlagjövedelmé­nek 1—1 százalékával nő, de nem lehet több átlagos jöve­delmének 70 százalékánál. Az öregségi nyugdíj legki­sebb összege 400.forint. Rokkantsági nyugdíj A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjévek száma a bérből és fizetésből élő dol­gozók nyugdíjrendszeréhez ha­sonlóan az életkortól függ. A korábbi jogszabályok a rokkantságnak csak két cso­portját ismerték, ezzel szem­ben az új nyugdíjrendszerben három rokkantsági csoport szereoel. tehát e nyugdíjak mértékben jobban érvénye­sülhet a munkaképesség csök­kenésének foka. A jogosultsághoz szükséges nyugdíjévek esetén a rokkant­sági nyugdíj: a 3. rokkantsági cso­portban a havi átlagjöve­delem 33 százaléka, de legalább havi 400 forint; a 2. csoportban a havi átlagjövedelem 38 száza­léka, de legalább 430 fo­rint; az 1. csoportban a havi átlagjövedelem 43 száza­léka, de legalább 470 fo­rint. A rokkantsági nyugdíj ösz- szege a szükséges nyugdíjéven felül minden további nyugdíj­év után — a huszonötödik nyugdíjévig bezárólag — a ha­vi átlagjövedelem 2—2 száza­lékával, a huszonötödik évet US vetően pedig minden nyug­á termelőszövetkezeti tag$k új nyugdíjrendelete díjév után a havi átlagjöve­delem 1—1 százalékával nő Az üzemi baleset következ­tében megrokkant termelő­szövetkezeti tagok a felsorol­taknál magasabb összegű rok­kantsági nyugellátásban része­sülnek. A baleseti rokkantsági nyug­díjra az a termelőszövetkezeti tag is jogosult, aki nyugdíj­évét nem szerzett Baleseti járadék, kártalanítási segély Ha a termelőszövetkezeti tag munkaképessége üzemi baleset vagy foglalkozási be­tegség következtében csök­kent de nem rokkant balese­ti járadékra jogosult. Ennek négy fokozata van. Az új jog­szabály meghatározza ezekben a fokozatokban a baleseti já­radék kiszámításának módját és legkisebb összegét A kártalanítási segély azt a termelőszövetkezeti tagok il­leti meg, aki üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség kö­vetkeztében keresőképtelenné vált. Ennek a segélynek a ha­vi összeg az átlagjövedelem 65 százaléka. Nyugdíjévek Nyugdíjévenként azokat a naptári éveket kell számításba venni, amelyekben a férfi ter­melőszövetkezeti tag 150, a nő tsz-tag 100 tízórás munka­napnak megfelelő munkát vég­zett a közös gazdaságban. Ha a termelőszövetkezeti tag egy naptári évben ennél kevesebb ideig vett részt a közös mun­kában, munkaidejét nyugdíj­hónapokra kell átszámítani oly módon, hogy a férfiak 13, a nők pedig 8 tízórás munkanap­pal szereznek egy-egy nyug­díjhónapot Egy naptári év­ben természetesen csak egy nyugdíjévét lehet szerezni A nyugdíjév megszerzéséhez több munkanapot jelenleg azért nem lehet előírni, mert a tagok jelentős részének fog­lalkoztatása nem biztosítható egész éven át. A 150 tízórás munkanap egyébként csaknem 190 nyolcórás munkanapnak felel meg. A bérből és fizetés­ből élők számára 60 vasárna- • pót és fizetett ünnepnapot, ezenkívül a munkaviszonyban eltöltött évekkel növekvő, de legalább 12 nap fizetett sza­badságot biztosítanak a ren­delkezések. A jogszabály eze­ken kívül figyelemmel volt ar­ra is, hogy helyes és szüksé­ges, ha a mezőgazdasági ter­melőszövetkezeti tagoknak évente legalább 50 munkanap- juK van háztáji földjük meg­művelésére, hiszen az onnan származó termékek feltétlenül szükségesek az ellátásukhoz. Munkaviszonyban, kisipari szövetkezetben és a kisipari nyugdíjbiztosításban eltöltött időt is számításba kell venni. Az 1967. évet megelőző nyugdíjévek kiszámítása vál­tozatlan marad. Továbbra is azt a naptári évet lehet nyug­díjévként figyelembe venni, amelyben a termelőszövetke­zeti tag férfi legalább 120, nő legalább 80 munakegységet teljesített. Az új rendelkezések lehető­vé teszik, hogy azok a család­tagok, akik belépnek a terme­lőszövetkezetbe, az ezt köve­tően egy éven belül kérhes­sék a családtagként a közös munkában töltött idejük be­számítását nyugdíjidejükbe. Erre akkot van lehetőség, ha a családtag a beszámításra kért évben az akkor előírt, a nyugdíjév megszerzéséhez szükséges legkisebb munka- mennyiséget teljesítette és a nyugdíjjárulékot — nyugdíj­osztálya szerint — visszamenő­leg megfizeti Ilyen módon legfeljebb 5 évet lehet beszá­mítani. Azok a családtagok, akik 1967. január 1. előtt léptek be a termelőszövetkezetbe, ezzel a lehetőséggel 1967. december 31-ig élhetnek. Megszakítás a nyugdíjevek kozott Ha nyugdíjevenként figye­lembe vehető idők között egy­huzamban 5 évet meghaladó megszakítás van — ugyanúgy, mint a bérből és fizetésből élők nyugdíjrendszerében — a megszakítást megelőző időt nem lehet számításba venni. Ez a rendelkezés is előnyö­sebb, mint a korábbi volt Annak az értelmében ugyanis már két évet meghaladó meg­szakítás esetén figyelmen kívül kellett hagyni a koráb­ban szerzett nyugdíjéveket. Nyugdíjosztályok A nyugdíj alapja A termelőszövetkezeti tagot a jövedelemelosztás sajátossá­gai miatt és nyugdíja megál­lapításának egyszerűsítése céljából minden naptári év elején — előző évi személyi jövedelme alapján — nyug­díj osztályba kell sorolni. A személyi jövedelem ösz- szege a zárszámadásban az il­lető tag javára a közös mun­ka alapján kimutatott része­sedés. Amennyiben a termelő­szövetkezeti tag családi, ré­szes stb. művelést is folytatott, figyelembe kell venni az eb­ből elért jövedelemnek a tag munkájával arányos részét is. A jogszabály 21 nyugdíjosz­tályt állapit meg. A legala­csonyabb osztályban a nyug­díj alapjaként figyelembe ve­hető jövedelem havi 900, a legmagasabb osztályban pedig havi 5000 forint A nyugdíj összegét azokra a nyugdijosztályokra meghatá­rozott jövedelmeknek az át­laga alapján számítják ki, amelyekbe a termelőszövetke­zeti tag az irányadó időszak­ban tartozott Irányadó idő­szakként a nyugdíjazás évét megelőző negyedik naptári év első napjától a nyugdíj megál­lapításáig terjedő időt veszik számításba. Az általános szabályoktól eltérően annál a termelőszö­vetkezeti tagnál, akinek folya­matos a tagsága 1967. január 1-től egészen nyugdijának megállapításáig, csak az új nyugdíjosztálya szerinti jöve­delmet veszik figyelembe. Az új nyugdíjrendszer a ter­melőszövetkezeti szakmunká­sokra is kiterejszti azt a ked­vezményt, amelyet az ipari szakmunkások élveznek. Az előírt feltételek fennállása ese­tén jogukban áll, hogy tény­leges személyi jövedelmük he­lyett a szakmájukra irányadó átlagos keret figyelembe véte­lét kérjék, ha ez számukra kedvezőbb. Házastársi pótlék Hozzátartozói nyugellátások Az új rendelkezések lehető­vé teszik, hogy az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjas házastársi pótlékban részesül­jön, amennyiben házastársa 60. életévét betöltötte, vagy rokkant és nincs havi 360 fo­rintot meghaladó keresete, jövedelme, nyugdíja. A házas­társi pótlék összege — a bér­ből és fizetésből élőkéhez ha­sonlóan — általában havi 100 forint. A már nyugdíjában vagy já­radékban részesülőknek igé­nyelniük kell az új rendelke­zések alapján járó házastársi pótlékot. Az özvegyi nyugdíj legki­sebb összege havi 300 forint, a félárváé havi 150, a szülőtlen (teljes) árváé pedig havi 300 forint. M Öregségi, munkaképtelenségi és őzyegyi járadék Az új nyugdíjrendszer vál­tozatlanul hagyja az öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadékra vonatkozó szabályo­kat. Az egyéb feltételek fenn­állása esetén a nyugdíjra nem jogosult termelőszövetkezeti tag férfiak 70., a nők pedig 65. évük betöltése után, vagy teljes munkaképtelenségük esetén az eddigivel azonos ösz- szegű járadékot kapják. Az új rendelkezés annyiban tér el az eddigi szabályozás tói, hogy az öregségi és mun­kaképtelenségi járadékosok 65. évüket betöltött vagy rok­kant feleségük után havi 40 forint házastársi pótlékot kap­hatnak. A nyugellátások (oiyósitása A termelőszövetkezetben tagként dolgozó nyugdíjasok és járadékosok, amennyiben fizikai munkát végeznek, nyugdijukat, illetve járadéku­kat a közös munkából szárma­zó jövedelemre való tekintet nélkül megkapják. A nem fi­zikai munkát végzők nyugdí­ja vagy járadéka csak addig folyósítható korlátozás nélkül, amíg a nyugdíjas, járadékos teljesítménye a naptári évben nem haladja meg a 120 mun­kanapot. Ha a nem fizikai munkát végző termelőszövet­kezeti tag ennél több munka­napot dolgozott, a nyugdíj, já­radék folyósítása az év végéig szünetel. A régi nyugellátások emelése Az 1967 előtt megállapított öregségi és rokkantsági nyug­díjakat havi 400 forintra, a gondozási pótlékkal kiegészí­tett rokkantsági nyugdíjakat havi 470, az özvegyi nyugdíja­kat havi 300, az özvegyi jára­dékokat havi 200, a félárvák ellátását havi 150, a szülőtlen (teljes) árvák ellátását pedig havi 300 forintra kell emelni. Ettől eltérően emelik azo­kat a nyugellátásokat, ame­lyeket legalább 10 évi munka- viszonyban töltött idő és ezen felül szerzett termelőszövet­kezeti nyugdíjévek figyelem- bevételével állapítottak meg. Az így megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjakat 10 százalékkal, de legfeljebb 750 f-r ntra az özvegyi nyugdí­jakat ugyancsak 10 százalék­kal, de legfeljebb havi 400 forintra, a félárvák ellátását 200 forintra, a szülőtlen (tel­jes) árvák ellátását ugyan­csak 10 százalékkal, de leg­feljebb havi 400 forintra kell emelni. A szülői nyugdijakat ugyan­úgy emelik, mint az özvegyi nyugdíjakat. A nyugdíjakat és járadéko­kat a nyugdíjfolyósító igazga­tóság külön kérelem - nélkül felemeli, tehát ezzel kapcsolat­ban a nyugdíjasoknak és já­radékosoknak nincs teendő­jük. A járulék fizetésének rendszere A magasabb színvonalú nyugdíjrendszer bevezetése szükségessé tette a járulék- fizetési rendszer megváltoz­tatását is. A termelőszövetke­zetek a közös gazdaságban végzett munka utáni részese­dés címén felosztható jövedel­mük után egységesen 7,5 szá­zalék társadalombiztosítási já­rulékot fizetnek, amely a nyugdíjjárulékom kívül a be­tegségi és a baleseti biztosítási díjat is magában foglalja. A 7,5 százalékos társadalombiz­tosítási járulékon felül a ter­melőszövetkezetek saját alap­jukból fedezik a tagokat a jogszabályok szerint megillető betegségi, terhességi-gyermek­ágyi segélyeket, ami a közös munka után felosztható ré­szesedés további 2,5 százalé­kát jelenti. A termelőszövetkezeti távok a nyugdíjosztályuknak megfe­lelő jövedelmük után — ugyanúgy, mint a bérből és fizetésN»’ é’ők — oro^esszív nyugdíjjárulékot fizetnek. A termelőszövetkezetek és a tagok tehát ugyanolyan mértékű társadalombiztosítá­si terheket v'setnek. mint a bérből és fizetésből élő dol­gozók és munkáltatóik. 4z új nyugdí rendszer hatályba lépése Az új nyugdíjrendszer in­tézkedései 1967. január 1-én, az új rendszerű járulék fize­tésére vonatkozó rendelkezé­sek pedig 1968. január 1-én lépnek életbe. Ennék megfelelően a ter­melőszövetkezeti nyugdíjrend­szer hatálya alá tartozóik nyugellátását már 1967. janu­ár 1-től kezdődően az új ren­delkezések szerint állapítják meg és folyósítják. A járulé­kokat viszont mind a terme­lőszövetkezetek. mind a ter­melőszövetkezeti tagok az 1967. évre vonatkozóan még a régi rendelkezések szerint fizetik. (MTI) MARGITKA KEZE Horgolásokat, kötéseket ,-ak elém. Mindegyiknél fel- .■sillan a szeme. Egymás mellé teregeti az asztalon. Simogatja, egyengeti, hogy szebben mutasson. S mikor elkészül vele, akkor szólal meg. — Mit gondol, ki horgol­ta ezeket? Tudom, azonnal válaszol­om kellene, de nem sike­rül. — Te! — töröm meg a 'allgatást, s látom, ahogyan issza tér arcába a vér. — Igen! Én! — örvend ; verek esen, s máris rohan a szobába. Meglepődve nézem. Bal­kezét nyújtja felém. Mo­rognak az ujjak, a hüvelyk­ei csakúgy, mint a mutató. Ha akarja, mind az öt egy- : zerre Felemeli a tányért, arrébb teszi a kenyeret az asztalon. Mozog, dolgozik, jürög-forog, érzi, hogy min­ién idegszálammal a moz­dulatait kísérem. Nagy volt a bánat tizen­négy évvel ezelőtt a nőtin- csi Majnik családban. Egészséges Pista, fürge Jan­csi, de Margitnak hiányzik a bal alsó karja. — Mi lesz ezzel a gyerek­kel? — tették fel szinte minden nap a kérdést, a szülőit. A gondolattal min­dig tovább jutottak: ho­gyan él meg? Egy kézzel csak fél ember még a lány­gyerek is. Később a szülők, a testvé­rek, a szomszédok és az egész falu is megszokta: Majnik Margitnak egy keze van, a másik csak csonk, azt semmire sem használ­hatja. Érezte, tudta, hogy saj­nálják az emberek. Nőtt, a gyerekek közé, az iskola­padba kívánkozott. Ha ne­hezen is, de osztályról-osz­tályra mindig előbbre lépett. • — Majnik néni. Maguk is tsz-tagok. Biztosítottak. Pró­báljuk meg, segítsünk Mar­giten — szólt egy ízben az anyához Szegner Pálné, a községi nőtanács titkára. — Ugyan mit tehetnénk mi egyszerű emberek —vá­gott a nőtanács titkárának szavába Majnik néni. — Mit? Hát írunk Brezs- nyev elvtársnak. A szovjet tudósok már sok mindent elértek. Este nyomottabb volt a hangulat Majnikéknál. Hit­ték is, nem is, hogy a szov­jet professzorok segíthetnek. Meg aztán éppen ők, egy­szerű termelőszövetkezeti parasztok zaklassák Brezs- nyevet? Van annak más dolga is. A pénz is nagy úr. Mennyibe kerülhetne — s c ámo'gattak is. — Szegnemé azt ígérte, se­gít a nőtanács is, — töri meg a csendet a háziasz­szony. — Az útiköltség oda-vissza, sok, talán a legtöbb. De ez: vállalták az asszonyok — érvelt most már Majnikné A döntés nem váratott magára. Előkerült a papír, a tinta és a toll .. „Kedves Brezsnyev elv­társi Csonka kézzel születtem. A bal alsó karom hiányzik, így nem tudok rendesen dol­gozni, segíteni édesanyám­nak ... Két testvérem van, szeretném, ha olyan kezet kapnék, amelyen mozgat­hatnám az ujjakat is... Se­gítsen rajtam Brezsnyev elvtárs _.. Sokat hallottunk a szovjet tudósok eredmé­nyeiről ...” Útra kelt a levél. Repülő- postával, hogy mihamarább megérkezzen a válasz. Gyönyörű a táj. A Kár­pátok között kígyózik a hosszú szerelvény. Orosz és magyar szavak kavarognak a kupéban. Margit nem mozdul az ablaktól. Tágul a tüdeje a friss levegőtől. Az apa még szundikál, Margit nem. Gondolatban már a Leningrádi Művégtag Kli­nika kórtermében érzi ma­gát. Gondolatában férfi- hang zavarja meg. — Te magyar kislány vagy ugye? Hogy hívnak? Hová mész? — hallotta a kérdéseket. — Leningrádba, kliniká­ra. Majnik Margitnak hív­nák. — Én meg Adorján Ló­ránt vagyok, Salgótarján­ból. Én is Leningrádba uta­zom, az egyetemre. Kémikus leszek. Ez itt a barátom, Peres Árpi, Dunaújvárosból. Ö vasúti mérnöknek készül. — Apa! Apa — költi fel édesapját Margit. Nézze csak, ők is magyarok. Az egyik földink, salgótarjáni — s már nem is érzi olyan egyedül magát a hatalmas hegyek között. — Te honnan jössz? — Nógrád megyéből, Nő­tincsről. — Beszélsz oroszul? — kérdi Lóránt. — Amit a hét osztályban tanultam az bizony kevés. — Nem baj. Árpi meg én leszünk a tolmácsok. Mi már jól beszélünk oroszul. Ha akarod, minden nap ott leszünk a klinikán. — Jó lesz... — Most Anyukámnak hor­golok térítőt. Jó lenne a fiúkat is meglepni valami­vel. Még nem tudom mit, de kötök valamit nekik. Ta­nulni is sokat kellene. Míg Leningrádhan voltam, kies­tem egy k'csit. Pedig félév­re négyest szeretnék ... Bátran mozog. Míg beszél is tesz-vesz valamit. Azt bi­zonyítja, két keze van. Mind a kettővel dolgozik. Az egyi­ket, a műkezet Leningrád- ban kapta. Somogyvári László

Next

/
Thumbnails
Contents