Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)

1966-12-23 / 303. szám

19%' december 23. péntek NrtfiR 4 D Telep a Karaites utcában _____________________________________________________3 T öbb kovetkezetessó^el Szeptember végén a Nógrád megyei Építőipari Vállalat szakszervezeti bizottsága, a vállalat munkásellátási előadó­jával együtt ellenőrizte a mun­kásszállások és a munkahelyi szociális létesítmények állapo­tát, ellátottságát. NéhJmy hét ith. .a a vál.aiaf igazgatója a balassagyarmati munkásszál­lón járva megállapította, hogy a, mosdáshoz ócska alumínium lavórokat használnak, a taka­rítónő csak délután négy óra­kor fűt be. a felszerelt vil- Jaryboylert. nem kötötték be a hálózatba, nem szerelték fel a mosdókagylókat, és így to­vább. Lényegében tehát min­den ugyanúgy maradt, mint ahogyan a szakszervezeti bi­zottság szeptember, végén ta­lálta. Az igazgató kétszáz fo­rintra megbüntette a munka­ügyi osztály vezetőjét, s utasí­totta a hiányosságok azonnali pótlására. Nem ez az egyetlen eset, amikor az igazgató büntetés­sel próbálta kimozdítani a tét­lenségből, vagy nagyobb gyor­saságra ösztökélni az illetéke­seket. Jön a tél, s ilyenkor a meleg, jól felszerelt szállás, a a fűthető munkahelyi öltöző még nagyobb érték, mint az esztendő más évszakaiban. Ilyenkor a fogyatékosságok szinte lemérhető csökkenést okoznak a termelésben is. Ami a vállalat munkásszál­lóit illeti, lakóik általában nem félnek a téltől. Ez persze elsősorban a kétszázötven munkás befogadására alkalmas központi munkásszállóra vo­natkozik, amely korszerű fel­szerelésével minden igényt ki­elégít. De Salgótarjánban rajta kívül van még négy szálló. Azaz, inkább csak szállás. RenrU-p-'ózták ebeket is. de nagyobb ráfordításoknak már nincs értelme, hiszen a válla­lat úí. négvszázot személyes szállójának kivitelezése lassan befejeződik. Sajnos, a lassan — szó szerint értendő, hiszen a munkások arra számítottak, hogy még az idén beköltözhet­nek. A jelek szerint azonban a közösségi szárny elkészülte előtt ezt nem engedélyezik, s így ezen a télen még aligha veszik hasznát. Ez meghosz- szabbítja az elavult, meglehe­tősen zsúfolt, komfort nélküli, réei szállások életét. Vigasz­taló, hogy mindenik jól fűthető, s ha egyszerű keretek végtelen távolaival riasztó pusztaság. Nem természetes állapot. S ezt nagyon jól tu­dom, és érzem is, jobban mint mások, mint bárki más. Van bennem valami többletérzé­kenység, egy kicsit költő va­gyok. Igaz, a lapok, mikor le­vél kíséretében elküldöm ver­seimet, nem is válaszolnak, nemhogy a verseket közölnék. Még a megyei laptól sem vá­laszolnak. A szerkesztői üze­netek között sem. Pedig ér­zem, hogy jobb költő vagyok, mint amilyen jó adóügyi cso­portvezetőnek tartanak. Majd mutatok magának is egy-két verset, ha esetleg értene hoz­zá, mondjon véleményt. Na­gyon sok szerelmes verset írok. Persze ezek nem a bol­dog szerelem versei, az egye­düllétemről szólnak. Mindig ez a rímpár motoszkál bennem; ,.. szenderül... egyedül. Egyedül, egyedül, egyedül. Volt nemrégiben egy édeskés sláger, az végződött így. Egye­dül. egyedül...- az igazság, hogy én ki­bírhatatlan lehetek, nem fog­lalkoznak velem a nők. Egy­szer, vagy öt éve azt mondta rólam egy kis csitri cigány- lány: giliszta. * Soha nem éreztem a sze­relmet. Nincs is olyan. Mint a férfiak szokták, úgy kíván­tam az asszonyokat, de a sze­relmet azt nem éreztem soha. Házasságba egyszer gondoltam komolyan életemben. Vagy harminc éves lehettem, 1950— 52 körül. Űj tanítónő jött a faluba, Ágota pajtás, minden közt is, tisztálkodásra van mód. Kellemetlenebb a helyzet a munkahelyi szociális ellátott­ság szempontjából. A szak- szervezeti bizottság következe­tes ellenőrzései, feljegyzései, melyekkel a vállalat vehetőit ostromolja — nem maradt eredrpénytelen. Telek Imre építésvezetőségén ma már sal­gótarjáni fogalmak szerint rendkívül jó állapotok ural­kodnak — ha ez az építésveze­tőnek előzőleg háromszáz fo­rint büntetésbe is került. Ugyancsak jól fölszerelt a munkahelyi szociális létesít­mény a vállalat öblösüveg- gyári építésvezetőségén. Nem lehet különös panaszra ok az acélárugyári építkezésen, az új megyei kórház kivitelezé­sén. Remélhető, hogy az év hátralevő hetei még hoznak javulást a Tűzhelygyár re­konstrukcióján dolgozó mun­kások szociális ellátottságában is, s megoldódik a síküveggyá­ri edzőüzem építkezésén is az öltöző, mosdó problémája. Tűrhetetlen azonban, hogy néhány építkezésen, munka­helyen még ’mindig alapvető fogyatékosságok nehezítik a murtkások télen amúgy sem irigylésre méltó munkakörül­ményeit. Sok helyütt az öltö­zők közvetlen a szabadba nyílnak, a vetkőzéshez, öltö- zéshez nincs elegendő szek­rény, helyenként a takarítás­sal is bajok vannak. Ez első­sorban több vidéki objektum­ra, mint például a jobbágyi építkezésre vonatkozik, de nem oldódott meg időre a vál­lalat salgótarjáni ipartelepé­nek szociális ellátottsága sem. Az persze már valami, hogy például a lakatosüzem csar­nokában tavaly fáztak az em­berek, az idén jókor megjaví­tották a kazánt, fűtenek. De az öltözőkben még mindig csak az itt dolgozóknak a fele jut szekrényhez. Hiába van­nak a boylerek, ha abból csak keveseknek jut melegvíz mos­dáshoz, fürdéshez, a csarnok teteje beázik, az üzemhez ve­zető út, az üzem területe sár­tenger. Mindez közrejátszik abban, hogy nem szívesen dol­goznak itt a szakmunkások, s úgyszólván évente kell felven­áron meg akart nevelni en­gem, az iszákos bányászt. Ar­ra gondoltam, akkor, egy idő után. ahogy már ismertem, hogy elveszem. Nem jött hoz­zam, maganozvaló úriemberre várt. Azóta is leány. Könyvtá­ros valahol. Ahogy ő 1953- ban elment a faluból, akkor érte autóbaleset a húgomat meg az urát. Itt maradt egy négy-öt éves forma gyerek. Azóta én nevelem. így hát tu­lajdonképpen nem is vagyok én magányos farkas, mint ahogy tetszett kezdeni. Ez a gyerek úgy szeret engem, hogy nincs az az apa, akit a fia jobban szerethetne. Negyedik gimnazista, ta­vasszal érettségizni fog. Vele törődöm én csak. Nem magamért, érette dolgozom. Miatta nem mozdulok el még most' se a szénfal mellől, hu­szonhárom éve csinálom. Pe­dig mostanában az egybeliek közül elég sokan eltünedeznek onnan, könnyebb munkára ka­csingatva. Beszélik, hogy be­zárják a bányákat erre mife­lénk. Higgye el nekem, nem igaz az, hogy Nógrádban bá­nyászok között mostanában egyébről sem esik szó, csak erről. Hogy mi lesz ezután. Ol­vas az ember mindenféléket, de ezek a dolgok szerintem nem igazak. Hogy a bányá­szok fenyegetőznének, sirat­nák a bezárt tárnákat, erek­lyeként őriznék a bőrsipkát. Ez így nem igaz. Lehet, hogv akad imitt-amott egy-két ilyen bányász, aki kedveli a roman­tikát. de a többség az egysze- t»'on Holcorik. dolgozni akar. Nem igen sirdogái. Tudni való. hogy munka az mindig lesz. S ni új embereket azok helyett, akik eltávoztak. Persze, nem mondhatjuk, hogy semmi sem történt. A tetőt, most már új tervek sze­rint, jövőre átépítik; megkap­ja a telep a központi munkás­szálló egy régi kazánját, amely már elegendő gőzt, illetve me­legvizet tud adni fűtéshez, tisztálkodáshoz, új WC-sort építettek stb. Mindebben azon­ban az a fonák, hogy a segéd­ipari, szakipari üzemek mosto­ha szociális ellátottsága szinte az unalomig ismert, az intéz­kedések mégis az utolsó percre maradnak. Jellemző, hogy az ősszel, illetve a tél elején vég­rehajtott változásokat is az ..sürgeti”, hogy néhány válla­lati, illetve munkahelyi veze­tőnek prémiumelvonást helye­zett kilátásba a vállalat igaz­gatóid. Nem vitás, hogy a tavalyi­hoz képest, az idén javult az építőipari munkások szociális ellátottsága, s ez a megállapí­tás elsősorban több salgótar­jáni és a balassagyarmati munkahelyre illik. Ebben nem csekély része van a szak- szervezeti bizottság és a válla­lati igazgató erélyének. Azt a szemléletet azonban, mely sze­rint „első a termelés, aztán a munkások szociális ellátása” — nem sikerült megváltoztat­ni. S ez a gyökere azoknak a hibáknak, amelyeket lapunk­nak is évről évre szóvá kell tennie. Nyilvánvaló, hogy a már említett erélyt kell követ­kezetesebben érvényesíteni, nemcsak időnként kiosztott pénzbüntetésekkel, prémium­elvonással (amely egyébként eredményes módszernek bizo­nyult), de érvényesíteni kell már a kivitelezés előkészítése, illetve megkezdése során azt az elvet, ahogyan a korszerűen építkező országokban cselek­szenek : az első ténykedés a felvonulási épület, benne az öltözők, mosdó és étkező he­lyiségek megépítése, berende­zése. Továbbá nem ártana több következetesség az épí­tésügyi és egészségügyi mi­nisztériumnak sem: tavaly ho­zott közös rendeletük végre­hajtásának ellenőrzésében, számonkérésében. Cs. G. hogy nem a szénfal mellett? Hát ért engem már nagyobb csapás is annál, hogy végre Könnyebb munkához jutok, úgy hogy nem kell szembe­köpni magamat, mert lelécel- tem, amikor -elfáradtam. A magányossággal én nem fog­lalkozom. Asszony után sem forog a fejem. Ha az utamba kerül, egyszerűen megölelem. Ö azt az ölelést aztán sokáig népi feledi el. Ezt tudom. Hagyjanak békén a házasság­gal! Ha valaki megl.ázasodik, rendben van. tegye, én soha­sem kérdem, ha félresikerül a dolog, hogy kellett az neked, komám? Engem meg folyton nyaggatnak. Már ne haragud­jon, nem magáról beszélek. Miért nem nősülsz? Mi lesz veled, ha megöregszel? Ugye hiányzik a családi tűzhely? Miért rontod el az életed? Ér valamit az élet szerelem nél­kül? Az volna jó, ha ezekre a kérdésekre mindenki csak a maga lelkiismeretének felel- getne. Házam van, kocsim van, szeretek dolgozni, itt van ez a gyerek. Mit akarnak még tőlem? * Nappal én soha nem gondo­lok az asszonyokra. 22 éve, mikor fél karral, összeroncsolt fél arccal kiléptem a S.-i kór­ház kapuján, tudtam, hogy ez lesz. Akkor még háború volt, borzalmak v'özt éltek az embe­rek, mégis feldúltan, iszonyod­va fordultak el, ha az utcán szembejövet be’enéztek a ké­pembe. Azóta, azt mondják, Az üzemet másfél évtizede hozták létre Salgótarjánban, a Karancs utcában. Cégtáblá­ja sincs. Volt önálló, tartozott a Vegyesipari Javító Vállalat­hoz, jelenleg a Nógrád me­gyei Vastömegcikkipari Válla­lat fióküzeme. Három excenterpréssel és egy elektromos ponthegesztő­vel kezdtek 1951-ben. Egyet­len termékük az állatvakaró volt. Csak itt készítették. Ké­sőbb a cipőorrvas is hiány­cikk lett a játéklapáttal, ásóval, a mosófazékkal, meg a burgonyareszelővei együtt. Akkor ezeket gyártották. Ami­kor nem lehetett kályhacsövet kapni az üzletben, azt készí­tettek. A drótfonatot is keres­ték a vásár1 ók. kézierővel kezdtek hozzá. Később gépesí­tették a drótfomást. most meg már a sűrű szövésű acélsza­lagokat készítik az üveggyá­rak száméra. Ezen a különle­ges drótfonaton szállítják a kész üvegárut a hűtőberende­zésen keresztül az üveggyá­rakban. — Az átszervezésnél több gépünket elvittek. HriyettüK másokat kaptunk. Van belő­lük elég az épület kapacitá­sához — magyarázza Darázs Sándor telepvezető, aki ala­pító tag. Több szerkezetre el­Napi négyezer köbméter víz A jövő évben már üzemel a Salgótarjáni ivóvíz ellátását szolgáló regionális vízmű. Szakbizottság vizsgálta meg, hogy az új vízmű üzembe helyezésével milyen változások várhatók az ivóvíz ellátás­ban. Figyelembe vették a termelés-, műszaki és értéke­sítés-, gazdasági alapadatait és a következő megállapítást tet­ték. Külön laboratóriumban rendszeresen vizsgálják a víz minőségét. A víztermelésből kikapcsolt kutak teljes fel­számolására azonban nem ke­rül sor, hanem mint tartalék szerepel. Üzemképes állapot­ban tartják, és ha rendkívüli vízfogyasztásra kerülne sor, újra üzembe helyezik. * már bele kellett volna nyu­godnom ebbe. Én nem tudok belenyugodni. 22 éve. Olyan egyedül vagyok, és olyan mesz- sze mindenkitől, hogy gyakran kimondom, így nem lehet él­ni. De élek, akarok élni. 1959- ben összeálltam egy cigány­asszonnyal. Feleségül akartam venni. Azt hittem, ő kitart mellettem. Egy fél év múlva otthagyott, elment S.-ba, az építőipari vállalathoz segéd­munkásnak. Éjszaka mindig egyszerre jut eszembe az asz- szonyi simogatás meg a hábo­rú. A háború mindennek az oka. Elátkoztam már azt is, aki kitalálta. De mit ér az át- kozódás? Ki segíthet rajtam? Magam vagyok: ha megöreg­szem, majd bekerülök vala­mi szeretet otthonba. Csak azt ne kérdezte volna, nem hiáT,'rz’k-e az életemből a gyerek. Tavaly előtt magam­hoz akartam venni egy állami gondozott fiúcskát Minden el volt intézve, mindent megbe­széltünk a hivatalosokkal, csak a srác nem akart jönni. Azt mondta, neki ilyen csúnya apuka nem kell. Könnyes szemmel fordultam ki az épü­letből. Azóta már azt gon­doltam. nem is lett volna jó, ha eljön velem. Mit tudtam volna kezdeni vele? Van egy néprádióm, azt hallgatom es­ténként Szeretem a cigány muzsikát Meg a szép törté­neteket Nappal már nem is gondolok soha arra, hogy meg kellene nősülni. Csak este, éj­szaka. Meg nagy ünnepekkor, mint karácsony, vagy húsvét. * Négyen jöttek el. Erdős István mondhatja: saját erőből ké­szítettük A műhelyekben alig lehet férfiakat látni. Nők dolgoz­nak a gépeken Harminchat dolgozó közül huszonkilenc nő. — Év elején 14 fő volt a létszámunk. azután egy jó profilt kifogtunk. Az excen- terprésekkel csőbilincseket gyártunk különböző méretben, így szaporodott fel a lét­szám. Kell a női munkahely Tar ján ban úgy, mint a ke­nyér. A csőbilincsekből kü­lönben 135 ezer darabot szál­lítunk el év végéig — mond­ja. — Az igény? — vetem köz­be. — Jövőre több mint másfél- millió darab kell. A műhelyben halomban áll a sok alkatrész. Nehéz a moz­gatása. mert egy-egy gép csak részműveletet végez. Az egyikről a másikra kézi erő­vel szállítják át a munkada­rabot. sőt az egyik munkahely­ről a szomszédba az udvaron keresztül jut át. —Nem valami egészséges dolog — jegyzem meg. Érti, mire gondolok. — Nem bizony, de már megvan az e’képzelésem Sza- lagosítunk. Másképpen a fel­emelt tervet nem tudnánk teljesíteni. — Itt — mutatja — kidob­juk a közfalat azután műve­leti sorrendbe állítjuk a gé­peket. A munkadarabot za- lagról veszik és szalagra te­szik. az szá'lítia majd. Sok­kal termelékenyebb lesz a munka. Gondolunk arra is, hogy három műszakra térünk át és akkor újabb tíz női munkaerőre lesz szükség. Sal­gótarjánban ez fontos kérdés — magyarázza a telepvezető. Mintha csak ezt akarná bi­zonyítani, két asszony, felvé­tel ügyében érdeklődik. — Sajnos, most még nincs* de nézzenek be két hét múl­va. Akkor talán már többet mondhatok. A Karancs utcai telepnek az év első felében rossz híre volt. Az ok a vezetésben ta­pasztalható kettősség, az egy­mást keresztező intézkedések. A következmény: 52 százalé­kos féléves tervteljesítés és fegyelmi eljárás. Azóta már nagyrészt sike­rült kiköszörülni a csorbát. A harmadik negyedévben 62 százalékos terv-túlteljesítést értek el és az éves időará­nyos tervet 91, száza’ ókra pó­tolták. A többit is letörlesztik év végéig. B. J. Eredményes év a Palócföid Tsz-ben Jól sikerült az év a balassa­gyarmati Palócfóld Termelő- szövetkezetben. A növényter­mesztésben szinte valameny- nyi növényféleségből gazda­gabb termést takarítottak be a tervezettnél. A homok ha­gyományos növénye a rozs, három és fél mázsával termett többet a tervezettnél. Egy-egy holdról mintegy 10 és fél mázsás termést takarítottak be. Az őszi árpa 15,40, a kuko­rica — májusi morzsoltban számolva — 16.5 mázsát ho­zott holdanként. Meg kell je­gyezni. őszi árpából 12, ku­koricából pedig 15 mázsával számoltak a szövetkezetiek. A leggazdagabb a burgo­nyaszüret volt a Palócföld Termelőszövetkezetben. Mint- egv 130 hold hozott termést, s ennek nagy részén — 110 holdon — vetőburgonyát ter­mesztettek. A tagok nem saj­nálták a munkát, a fáradsá­got a növényánolás idején. Az idén az időjárás is ked­vezett a burgonyának. így aztán, a tervezett 60 mázsa helyett 100 mázsát hozott a burgonyaföld minden holdja. A termés nagy részét értéke­sítették. A 34 vagon vetőbur­gonyát a gazdaság tárolja. Ebből biztosítják a jövő évre szükséges vetőgumót is. Ta­vasszal főként a Kisvárdai rózsa. valamint a Gülbaba fajtákat szaporítják tovább, A fáradság mindenképpen megtérül. A burgonya ugyan­is évek óta a leg övedelmezőbb növények egyike. Az idén mintegy egymillió-hétszázezer forint bevétele volt belőle a szövetkezetnek. A növénytermesztés ered­ményeinek nagv szerepe van abban hogv lényegében fi­zetni tudják az idén terve­zett jövedelmet. A jövő év­ben. a terme’és szerkezetének bizonyos változtatása melletti a jövedelem-elosztásban ter­veznek lényeges módosítást, A tervek szerint az úi gazda­sági évben rátérnek a kész- pénzfizetésre Balas^agvarma- ton. A szövetkezet vezetői most nagyon helyesen, igye­keznek bizonyos tartalékot képezni a következő évre. A növénytermesztés terveinek sikeres teliesítése után erre megvan a lehetőség is. Megvalósulnak a tervek Teljesíti éves termelési tervét a nagylóci Munkás- Paraszt Szövetség Termelő- szövetkezet. A növényter­mesztés és az állattenyésztés a terveknek megfe1 élőén csak­nem négymillió forint jöve­delmet hoz a közös gazdaság­nak. A szövetkezetiek elsősor­ban a kenyérgabona és a zöld­borsó termését dicsérik. Mind­kettőből a tervezettnél töb­bet takarítottak be és értéke­sítettek. Az állattenyésztés­ben a tehenészet, valamint a szarvasmarha- és sertéshizia- lás növelte a közös gazdaság bevételét, a szövetkezeti ta­gok jövedelmét Ügy mondják, mintegy 200 hlzoftmarha értékesítését ter­vezték a szövetkezetben. Jól számoltak, a tervet te’jesítik A szarvasmarha- és sertéshiz­lalás eredményes volt az idén Nagylócon. A hízott marhá­kat példáu’ a tervezett 500 kiló helyett 600—650 kilós súlyban értékesítették. Az ál­latok' egy része, több mint 30, exportra ment. A számítások szerint meghaladja a félmillió forintot az az összeg, amelyet a s-'arvasma-ha-hizla’ás jelent a közös gazdaságnak. A sertés ten vésztés és hizla­lás ugyancsak jelentős Jöve- delemhez juttatta az idén a szövetkezeti tagokat. Több mint 200 hízott sertést adnak az idén az állatforgalmj vál­lalatnak, s ez szép összeget hoz a kö-’ös kasszába A szak­szerű takarmányozás gondo­zás meghozta gyümölcsét. A szövetkezet szakemberei úgy számolják, a sertésekért 550 ezer forintot fizet az áúatfor- galmi vállalat. Az utolsó ser­tésfa1 ka december második felében hagyja el a gazdasá­got. Csak ez az egy szállít­mány 140 ezer forinttal nö véli a Murvás-Paraszt ?zc vétség Termelőszövetkezet jö­vedelmét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents