Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)

1966-12-22 / 302. szám

4 NOGRÄO 1966. december 22. csütörtök cA kátő m Uőőzoáth -lán 11 — Horváth Bori. — örvendek. Honnan jön? — A hóból. — S egyébként? — A tangazdaságból, ter­mészetesen. Íme, a bemutatkozás. Azt hiszem minden benne van. Minden? No igen. Bori, a hó és a gazdaság. Beszéljünk róluk. A dolog úgy kezdődött, hogy a szécsényi mezőgazdasági technikum igazgatója, Mikes József „eldicsekedett”: t Horváth Bori 'm- Tavaly 32 fiatalt érett­ségiztettünk, közülük 30 me- aSgazdasági pályán helyezke­dett el. Erre a tanévre há­romszoros túljelentkezés volt, növekszik irántunk az érdek­lődés. Ügy gondolom, mind­két dologra büszkék lehetünk. Egyébként Nógrád megye 18 gyakornoki állást biztosított végzős technikusaink számá­ra. Ezt a segítséget köszön­jük, és ezután is számítunk rá. i Az igazgató csupaszív em­ber, ezt még tudni kell. Ab­ból is kiderül mindez, aho­gyan növendékei sorsát fi­gyelemmel kíséri az iskolán túli utakat is figyelve, ame­lyek messze vihetik őket. Messze a pályától, a hiva­tástól is. Tulajdonképpen itt kezdő­dik Bori története. — Salgótarjánba akartam menni az üveggyári laborató­riumba. — Miért nem ment? — Szólt az igazgató úr, hogy ne menjek, maradjak itt a tangazdaságban, szükség van rám, alkalmaznának Ezért nem mentem. — Most menne? — Nem. Mikes József: — Nem elég mondani, hogy megbecsüljük a fiataljain­kat, tenni is kell értük. Bo­rit szívemből marasztaltam, kitűnő tanuló volt és talpra­esett lány. Az egyetemék meg­teszik, hogy kiváló képességű hallgatóikat tanulmányaik be­fejezése után is marasztal­ják. Mi is megtesszük ezt, ha módunk van rá. Bori (Horváth Margit be­ceneve) tavaly érettségizett. — A tangazdaságban a gya­korlatvezető tanárnak segítek Mikes József: — A húga is a mi diákunk. Bori: — Hívjam? • — Horváth Erzsébet, a III. osztályból. — Üzemi gyakorlatra a nő­vére keze alá jár, nincs bo­nyodalom? — Nincs. Bori: — Van, ne tagadd. Amikor tehenész-naposi beosztásba tettek, nem akartál felkelni, gondoltad, lesz „protekció”. Nálam ilyen nincs. Háromkor költöttelek, hajnalban. — Sajnos. Tudná ezt a nő­véred. .. A harmadik Horváth lány, Horváth Mária. Bori előtt végzett, szintén ebben a technikumban. Bori: — Anyu tsz-tag, apám is paraszt volt, öten vagyunk testvérek. Szécsénvben la­kunk, hárman ebből a techni­kumból mentünk és megyünk „világgá”. Három lány Két kisebb testvérünk más pályá­ra készül. — Mikes József: — Bori az első technikus, aki nálunk végzett és itt ka­pott állást. — Hivatalosan gyakorlatok­Horváth Erzsébet (Foto: Koppány) tató szakmunkás vagyok, a legmagasabb gyakornoki fi­zetést kapom, az egyetem le­velező tagozatára készülök. Egyébként jól érzem maga­mat Szécsényben. Szécsényi vagyok, npm megyek el innen. • A hóról annyit, belepi Bo­ri csizmája nyomát Ez nem érdekes. A mezőgazdaság, a tangazdasági tevékenység nem költészet. Több is, kevesebb is annál. Kenyér. Tudják ezt a Horváth-lá- nyok. Tóth Elemér Partizánok EPIZÓDOK - DOKUMENTUMOK IV. Barborják Pál szerint a röplapokat Keleti Ferenc elv- társ szövegezte és úgy kerül­tek az Andrej Nyomdába Zsabka József keze alá. Ke­leti Ferenc elvtársat is jól is­merte Pali bácsi. Ennek azonban még nagyon fontos előzménye volt. Arról már szóltunk, hogy Nógrádi Sándor elvtárs első­sorban arra kapott utasítást a párt Külföldi Bizottságától, a kijevi központtól, hogy ve­gye fel a kapcsolatot a hazai kommunista és ellenállási mozgalom vezetőivel. Ehhez alapos tájékozódásra volt szüksége. Mivel Pali bácsi jól beszélt magyarul ismerte az országot és régóta részt vett a munkásmozgalomban, őt szemelték ki összekötőnek. — Ezekben a hetekben sű­rűn átléptem Magyarországra. Mindig ketten indultunk el a megadott címre Budapestre, két különböző irányból köze­lítettük meg a feladatként megadott helyet és ott talál­koztunk. így kerültük el azt, hogy megszakadjon a kapcso­lat az összekötő lebukása mi­att Egyikünk biztosan meg­érkezett. A feladat az volt az egyik alkalommal, hogy puhatoljuk ki a megadott lakás és kör­nyéke helyzetét. Ki lakik ott most, milyen közel vannak a lakáshoz a németek, egyálta­lán alkalmas-e arra. hogy ott illegális találkozót hozzanak létre. Máskor rejtjeles üzene­tet továbbított Barborják Pál a budapesti elvtársaknak ar­ról, hogy Nógrádi Sándor elv­társ és törzse szerencsésen megérkezett Zólyomba és ké­szülődik, hogy működési terü­letét áthelyezze Magyarország­ra. Máskor Pali bácsira bíz­ták egy „magyar kommunis­ta vezető” (sejtése szerint Ke­leti Ferenc elvtársi átdobását magyar területre. A feladatot nem tudták azonnal és mara­déktalanul végrehajtani, mert a gépkocsi, amivel elindultak Losonc felé, karambolozott. Szerencsére senki sem sérült meg, de aznap már nem me­hettek tovább. A határon, mely akkor már csak egy elméletben létező vonal volt csupán, az átkelés sajátos eszközöket igényelt Tulajdonképpen nem a hatá­ron mentek át, hanem a front­vonalon. A harcoló, vagy pi­henőben levő, esetleg parti­zánvadászatra kirendelt egy­ségeken át kellett Magyaror­szágra utazniok. Zólyomtól délre és a nógrádi hegyekben sok volt a magyar alakulat. Sűrűn beékelték őket a néme­tek közé, már megingott ben­nük a bizalom, különösen Horthy 1944. október 15-i ki­ugrási kísérlete után. A magyar katonákkal Bar­borják Pál és partizánjai szo­ros érintkezésben voltak, Tudták, merre járőröznek a hegyekben, az Ipoly mentén. Megismerték elhelyezési kör­letüket és kiépítették a kap­csolatokat a számukra meg­bízható legénység Körében. Olyan részletes és alapos volt a felderítő munka, hogy meg­szerezték a jelszót, birtokuk­ban volt a járőrszolgálat ve­zénylési listája. Így mindig abban az időben hajtották végre az akciókat, amikor a megbízható katonák teljesítet­tek szolgálatot. . Volt egy fiatal katona (ne­vét az idő már elmosta), aki sohasem lépett a partizánok soraiba, de mindenben segí­Vesztegetők, hamis tanúk, nagylegények ellen Miben tévédéit Horváth György? — Munkában a főügyészség nyomozó csoportja Az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények elszaporo­dása, a korrupció mentes, egészséges közélet biztosítása, valamint a nagyobb jogi fel- készültséget igénylő, jelentő­sebb népgazdaság-elleni bűn­tettek felderítése és bizonyítá­sa érdekében hívták életre 1959-től a megyei főügyészsé­geknél a nyomozó csoportot. A miénk kevés híján három éve, január másodikén kezdte meg munkáját — Mi volt az első ügy? — érdeklődtünk dr. Czipó Er­nőtől, a Nógrád megyei Főügyészség Nyomozó Csoportjának vezetőjétől. — A mátranováki Stocker Jenő bántalmazott egy, köte­lességét teljesítő rendőrt. A hivatalos személy, elleni erő­szak bűntette azoknak a bűn- j cselekményeknek egyike, ame­lyek nyomozása csoportunk kizárólagos joga. A Legfőbb Ügyészség külön utasítása ren­delkezik a nyomozó csopor­tok kizárólagos hatásköréről — többek között — az igaz­ságszolgáltatás rendjét sértő bűncselekményekkel kapcso­latban. Ilyen például a hamis tanűzás, a mentő körülmény elhallgatása, a hamis vád.stb. Csak a mi csoportunk nyo­mozhat vesztegetés, tiltott előny elfogadása és más hiva­tali bűntettekben; továbbá olyan nagyobb gazdasági ügyekben, ahol a büntető el­járás ■ jogi megalapozottsága különösen fontos — tájékoz­tatott dr. Czipó Ernő. — A I nyomozó csoport ezeken kívül, belátása szerint bármely ügyet saját hatáskörébe vonhat. A volt nógrádmarcali községi ta­nácsi vb-titkár, Holczer Dezső ügye nem különösebb jelen­tőségű zugirászatnak indult. Mégis mi foglalkoztunk vele, mert tanácsi funkcionáriusról volt szó. Mint emlékezetes. Holczert nem csak ezért ítél­te el a bíróság, hanem szá­mos csalásért, okirathamisítá­sért is. Holczer Dezső kapzsi­ságában azzal is megkárosí­totta az államot, hogy előse­gítette beépített telkeknek üres telekként történő eladá­sát. — A Bessenyei—B ittera- ügy szintén tanácsi dol­gozók ellen indult. Azzal miért nem a nyomozó csoport foglalkozott? — Ismertük azokat a ténye­ket, amelyek alapján büntető tette őket. így amikor a Hort­hy-féle „fegyverszüneti de­legáció” Voljaszkij százados partizándandárja vonalán át­lépett, ez a fiú teljesített szol­gálatot. Azt is tudta, kiket, milyen céllal kell segítenie, de erről, soha, senkinek nem szólt. Járőrtársát sürgős meg­bízással küldte a törzshöz, maga pedig ezalatt biztosítot­ta az „átkelési szakaszt” Fa­raghó és társai számára. Hozzá hasonló magyar ka­tona sok volt ebben az idő­ben a Zólyom—Losonc kör­nyékén harcoló egységekben. Barborják Pál és partizán­egysége felderítő és összekötő feladatát mindig úgy kezdte, hogy először tájékozódott: Hol, ki teljesít szolgálatot. Azután kétszeres „áttételen keresztül felvették a kapcsolatot az út­jukba eső alakulattal. Vagyis: a partizánok felderítője szólt a járőrben levő magyar ka­tonának, az továbbította a kérést, feladatot az őrmester­nek. aki — már burkolt for­mában — közölte a háborús­kodásba alaposan beleúnt tiszttel. így jött visszafelé is a kérés, ha például egy szá­zad át akart állni a partizá­nokhoz. A századparancsnok szólt erről az őrmesternek, az bizalmasan kioktatta a járőrt, aki viszont „szolgálat közben” beszélt Pali bácsiékkal. A többi már csak idő kér­dése volt. A partizánok biztosították a terepet az átugráshoz... Gáldonyi Béla (Folytatjuk) eljárást kellett indítani: ebben az időben viszont más jelen­tős ügyekkel kellett foglalkoz­nunk. Így a nyomozást a BM Nógrád megyei Rendőrfőkapi­tánysága vizsgálati osztálya végezte. A rendőrnyomozók kiváló munkát végeztek! A nyomozás nem egy mesterfo­gása számunkra is igen tanul­ságos volt. — Szükséges-e rendőrségi gyakorlat ahhoz, hogy valaki a nyomozó csoport tagja, vagy éppen vezető­jeként dolgozhasson? — Ez nem követelmény, de jó, ha van. Követelmény el­lenben a jogi doktorátus, kétévi ügyészségi gyakorlat, továbbá az ügyészi vizsga si­keres letétele. A követelmé­nyek azért ilyen nagyok, mi­vel a nyomozó ügyésznek gyorsan, törvényes eszközök­kel s a kriminalisztika leg­modernebb módszereivel kell olyan bizonyítékokat össze­gyűjtenie, amelyek a bíróság előtt megdönthetetlenek. Az általunk nyomozott, s vádeme­léssel folytatódott ügyek egyi­kében sem került sor eddig jogerős felmentésre. — Mi segíti munkájában a nyomozó ügyészt? — Politikai, s már említett szakmai műveltsége; ezeken kívül pedig a korszerű bűn­üldözés valamennyi eszköze. Készséges segítőink a megyei rendőrfőkapitányság modern bűnügyi laboratóriumának dolgozói; de bármikor ren­delkezésünkre áll a még job­ban felszerelt, hasonló célú országos intézmény is. Ter­mészetesen annak sincs aka­dálya, hogy a nyomozás so­rán szakértő véleményét hall­gassuk meg. A technikai esz­közök ■*— mint ismeretes — napról napra fejlődnek; úgy­szintén fejlődnek csoportunk módszerei, finomodik a kihall­gatások taktikája. Esetenként igen fontos — például —. hogy mely lélektani pillanatban tá­runk valamely bizonyítékot a még tagadó terhelt elé. — A nyomozó csoport munkája elsősorban a per- rendszerű bizonyításra való felkészülésben hasz­nosul. Mi módon még? — Felderítünk, majd a meg­előzés végett illetékes szervek tudomására hozunk eddig nem ismert bűnözői módszere­ket; figyelmeztetünk olyan mulasztásokra, amelyek más- nol is megismétlődhetnek. A nagybátonyi, 57. számú ital­bolt egykori vezetője. Édes János például egészen sajátos metódussal dézsmálta a társa­dalmi tulajdont. Rendezvé­nyekre résztvevőnként más­fél adag ételt kalkulált, an­nak az árát vette fel, de csak egy adagot adott, s ennek el­lenértékét számolta el. A fran­cia blokkok tőpéldányait éve­ken át „elfelejtette” bekülde­ni a vendéglátó vállalat köz­pontjába, ahol viszont eszten­dőkön át nem figyeltek fel er­re a „szórakozottságra”. A volt boltvezető jóhiszeműsé­gében azok az ellenőrök kétel­kedtek legkevésbé, akik leg­gyakrabban tapasztalhatták, hogy Édes János milyen bő­kezű házigazda ... Nagybá- tonyban történt a hírhedt sze­relmeslevél história is, aminek igen tanulságos a folytatása. Csoportunk nemcsak bűnüldö­zéssel foglalkozik, de örül, ha meghurcolt emberek becsüle­tét helyreállíthatja. Nos, a nagybátonyi Nagy József hosz- szú időn át udvarolt egy fér­jes asszonynak. Nehogy tartás­díjat kelljen fizetnie, a levele­ket barátjával, Galbács Dávid Somoskőújfalui lakossal ki- csalatta az asszonytól. Egy talpig becsületes nagybátonyi férfi — Horváth György — balszerencséjére annyira ha­sonlít Galbácsra, mintha az ikertestvére lenne. A tanúk vitathatatlanul jóhiszemű té­vedése okozta, hogy a bíróság tagadása ellenére is elítélte Horváth Györgyöt. — Ezt az esetet írtuk meg „Egy kosár szerelmeslevél" címmel... — Amint Horváth ártatlan­sága kiderült, a nyomozó cso­port élt a perújítás lehetősé­gével. A megyei bíróság a já­rásbíróság marasztaló ítéletét hatályon kívül helyezte. Hor­váth György, lám, tévedett. „ _ ?? — A bűnösségét kimondó ítélet után annak tudomásul vételét írásban közölte a já­rásbírósággal. Levelében arról kesereg, hogy ő itt a Földön igazságot úgysem találhat... Bánatában megrendült a hite az igazságszolgáltatásban, amely pedig társadalmi ren­dünkben a becsületes emberek védelmében dolgozik. Erről Horváth György már meggyő­ződhetett. Azt hiszem, az igaz­ság érvényesülésének kevésbé örül majd a tartásdíjat fizetni nem akaró Nagy József. Öt, nyomozásunk alapján, hamis tanúzással, s még négyféle bűncselekménnyel vádoltuk a salgótarjáni járásbíróság előtt Büntető pere megindult. — ezzel búcsúzott dr. Czipó Er­nő, a megyei főügyészség nyo­mozó csoportjának vezetője. — b. z. — Hajrá a vágóhídon Megnövekedett a munka az ünnepek előtt a Pest—Nógrád megyei Húsipari Vállalat ba lassagyarmati telepén is. A zavartalan húsellátás érdeké ben a feldolgozó és vágó bri­gádok mindent megtesznek. Eredményeké t 1100 sertés és 110 marha kerül feldolgozott formában, hús, füstölt áru és töltelékféleségek alakjában az üzletekbe (Koppány felv)

Next

/
Thumbnails
Contents