Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)
1966-12-02 / 285. szám
6 wógrad ?9RR december 2. néntefc Az önzetlen testvéri barátság Jegyében Segít a gépállomás Csehszlovák—magyar barátsági nagygyűlés a Salgótarjáni Acélárugyárban A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. Kongresszusán résztvevő csehszlovák pártmunkás küldöttség Oldrich Cemik elvtárs, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnökségi tagja, Rudolf Cvik elvtárs, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, a Közép-szlovákiai Kerületi Pártbizottság első titkára és Jozef Pucik elvtárs, Csehszlovákia Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete tegnap Nógrád megyébe látogatott. Útjukra elkísérte Benkei András elvtárs a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, belügyminiszter és Szűrös Mátyás elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának képviselője. A vendégeket Nógrád megyébe érkezésük alkalmából Géczi János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád megyei Bizottságának titkára, Lipták Gyula elvtárs, a megyei pártbizottság végrehajtó bizottságának tagja, a megyei rendőrfőkapitányság vezetője és Szabó István elvtárs, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődésügyi osztályának vezetője fogadta. A vendégek és a vendéglátók a megyei pártbizottság székházában baráti beszélgetést folytattak. A csehszlovák vendégek délután a Salgótarjáni Acélárugyár Művelődési Házába látogattak, ahol Tóth Károly, elvtárs, az Acélárugyár pártbizottságának titkára és Urmössy László elvtárs, a gyár főmérnöke köszöntötte őket. A Salgótarjáni Acélárugyár Művelődési Házában délután 2 órakor csehszlovák—magyar barátsági nagygyűlést rendeztek. A nagygyűlés elnökségében helyet foglalt Benkei András, Oldrich Cemik, Jozef Pucik, Szűrös Mátyás, Géczi János, Lipták Gyula, Szabó István, Szabó Aladár, a salgótarjáni városi pártbizottság titkára, Sándor Elemér, a salgótarjáni városi tanács vb-elnöke, Tóth Károly, az * Acélárugyár pártbizottságának titkára, Ürmössy László, az Acélárugyár főmérnöke, Menus Ferencné, és Tóth János szocialista brigádvezetők. A csehszlovák és magyar himnusz hangjai után a gyár KISZ-fiatatjainak képviselői virágcsokorral köszöntötték a kedves vendégeket. Tóth Károly, az Acélárugyár pártbizottsága titkárának megnyitó szavai után Benkei András elvtárs mondott ünnepi beszédet. Benkei András elvtárs beszéde kongresszusi felszólalások jelentőségét hangsúlyozta, különös tekintettel L. I. Brezs- nyev elvtárs, az SZKP főtitkárának szavait méltatta. Beszélt arról a baráti szoros szövetségről, amelyet a külföldi delegációk vezetői kongresszusi felszólalásukban hangsúlyoztak. Beszédét így folytatta: — Feltétlen szólni kell az immár hagyományos csehszlo— Ezekben az órákban, melyeket mi most a csehszlovák és magyar nép közötti őszinte barátság még fokozottabb elmélyítésének szentelünk, immár negyedik napja tanácskozik a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. Kongresszusa — kezdte beszédét Benkei elvtárs, majd így folytatta: — A mai találkozásunkon nem értékelni akarom a kongresz- szus tevékenységét, csupán néhány gondolatot szeretnék felvetni a kongresszus munkájáról, az ott elhangzottakról. A IX. kongresszus gazdag számadásában azok a részeredmények állnak össze kerek szép egésszé, amelyek a párt politikájának megvalósítása közben népünk munkája nyomán születtek. Pártunk határozott, jó vezetőnek bizonyult, mert következetesen a VIII. kongresszuson elfogadott politika szellemében dolgozott. Ennek a munkának a szocializmus teljes felépítéséért folytatott erőfeszítések adtak tartalmat. Mindaz, amit azóta elértünk, ehhez a nagy célhoz igazodott. Népünk önmagáért és jövendő boldogulásáért dolgozott, amikor a VIII. kongresszus útmutatásai alapján a párt politikájának megvalósítására vállalkozott. A kongresszusi beszámoló és a hozzászólások is bizonyítják, hogy hazánkban tovább erősödött a szocialista rendszer, a népi hatalom. a munkásosztály vezető szerepe, a párt irányító tevékenysége a gazdaság, a kultúra és a társadalmi tudatformálás minden területén. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy az eltelt négy év alatt nőtt és szépült szocialista hazánk. Az ünnepi előadó ezután a második ötéves terv sikereit számokkal bizonyította, majd azt a hősies, kimagasló eredményeket említette, amelyet a Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói értek el. — A gyár szorgalmas kollektívája munkájának eredményeként a VIII. kongresz- szus határozatainak megfelelően üzemükben meggyorsult és egyenletesebbé vált a termelés emelkedése. Külön szeretném kiemelni — hangsúlyozta az c’őadó —, hogy 1965-ben a többlettermelés száz százalékát termelékenységből biztosították az Acélárugyárban. A gyár pártszervezete volt a kezdeményezője az export-mozgalomnak és így évről évre bővült a külföldi megrendelők száma. A Salgótarjáni Acélárugyár ma már 65 országba 800 különféle terméket exportál. Az export az elmúlt években négyszeresére növekedett. Eredményeik alapja volt, hogy üzemükben nagymértékben kibontakozott a szocialista brigádmozgalom és a kongresz- szusi munkaversenyben kimagasló eredmények születtek. 1960-ban 55 brigád 900 fővel, 1965-ben pedig 117 brigád 2 097 fővel vett részt a szocialista munkaversenyben. Három az ezüstkoszorús, 24 brigád pedig a bronzkoszorús jelvény birtokosa, örvendetes jelenség, hogy a minőség javítása a verseny központi gondolata volt, aminek köszönhető, hogy a gyár történetében először az I. osztályú áruk aránya elérte a 99,8 százalékot. E dicséretes eredményekért, azért, hogy az öt év alatt háromszor nyerték el az élüzem címet, mindenképpen köszönet és elismerés illeti a gyár dolgozóit. Benkei András elvtárs ezután az új gazdasági reformról szólt és kijelentette, hogy az új mechanizmus országunk gazdasági fejlődésének gyorsítását szolgálja, biztosítja a népgazdaság tervszerűbb, kiegyensúlyozottabb és gyorsabb fejlődését, előmozdítja az eredményes gazdálkodást, s az életszínvonal emeléséhez szükséges újabb bázisok megteremtését. A harmadik ötéves terv jelentőségéről szólva elmondotta, hogy célja az ország erőforrásainak további gyarapítása, a nemzeti jövedelem emelkedése, az ipari termelés évi 6 százalékos növekedésének biztosítása, s a mintegy 250—260 milliárd forintos beruházási előirányzatok hiánytalan és gazdaságos megvalósítása. Szólt az ünnepi előadó a szocialista demokratizmus továbbfejlődéséről, a szocialista erkölcs, s ezen belül a szocialista haza- fiság, a munkához való új viszony és közösségi szellem elmélyítéséről. Beszéde további részében a vák—magyar barátságról, és együttműködésről is, amely kiterjed életünk szinte valamennyi területére. Egész népünk, de különösen a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal közvetlenül határos Nógrád megye lakossága saját tapasztalatai alapján ismeri azt az önzetlen és testvért segítséget, amelyet politikai és gazdasági téren egyaránt — sokszor közvetlen anyagi eszközökben is — kaptunk a Csehszlovák Szocialista Köztársaságtól, Csehszlovákia Kommunista Pártjától. Benkei elvtárs ezután emlékeztetett arra a segítségre, amelyet a Horthy-fasizmus idején az illegalitásban levő pártunk, a hitleristák ellen harcoló csehszlovák—magyar közös partizán alakulatok, a felszabadulás után az újjáépítés során kapott hazánk a szomszédos csehszlovák néptől. — Számos csehszlovák és magyar intézmény, üzem, termelőszövetkezet, város kötött testvéri együttműködési szerződést — folytatta a szónok. — A Salgótarjáni Acélárugyár gépekkel való ellátását például jelentős mértékben a csehszlovák iparra alapozzák. A brnói Projekts Tervező Intézet készítette az Acélárugyár kovácsoló üzemének tervét. Ennek alapién a kovácsoló üzemet az elkövetkezendő öt évben csehszlovák gépekkel újítják fel. Az Acéláru gyárnak a Cénkov-iés Nedzel-i kovácsoló üzemmel van műszaki kapcsolata. A szakemberek évente járnak egymás üzemébe, a technológiai eljárások tanulmányozására, tapasztalatcserére. Az együttműködés mindennapos, mélységesen őszinte és baráti — hangsúlyozta Benkei András elvtárs. Majd így folytatta: — Pártunk IX. kongresszusa a munka kongresszusa. Nagyszabású, felelős munka- ertekezlet. A kongresszus résztvevői munkánk gazdag eredményeit mérlegelik azzal a jóleső érzéssel, hogy a kölcsönös bizalom és a sok tett nem volt hiábavaló. Népünk ió szándéka, alkotó vágya garancia arra, hogy gondjainkkal is rendre megbirkózzunk. Tettrekész seregek várják az útmutatást a kongresszustól, mely újabb évekre szóló programot javasol a magyar népnek. E program végrehajtásában és megvalósításában meggyőződésűn«: —, hogy a kommunisták — a jövőben is élen járnak az odaadásban, áldozatkészségben. Minden hazáját szerető embernek, velünk szoros egységben kell harcolnia és dolgoznia népünk, nemzetünk további felemelkedése, hazánk felvirágoztatása, a béke biztosítása érdekében — mondotta Benkei András élvtárs. A nagy tapssal fogadott ünnepi beszélj után Oldrich Cer nik elvtárs, a csehszlovák pártküldöttség vezetője emelkedett szólásra. Oldrich Cernik elvtárs felszólalása Beszéde elején köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit és tolmácsolta a csehszlovák kommunisták és az egész csehszlovák dolgozó nép őszinte, elvtársi üdvözletéi amely nagy érdeklődéssel és örömmel kiséri azokat az eredményeket, amelyeket a magyar dolgozók, pártjuk vezetésével a szocialista társadalom építésében el- értek. — A kongresszus eddigi tanácskozásai, a Központi Bizottság beszámolója mély benyomást tettek ránk — mondotta Cemik elvtárs. — Az egyes küldöttek felszólalásai azt mutatják, hogy a magyar kommunisták és az egész magyar nép teljes mértékben támogatja a Magyar Szocialista Munkáspárt irányvonalát és szilárd elhatározása, hogy mindennapi munkájában, kezdeményező készségnek és aktivitásának fejlesztésével valóra váltja a Magyar Népköztársaság további sokoldalú fejlesztését célzó merész célkitűzéseket. Örömmel töltenek el bennünket a magvai nép sikerei mindenekelőtt azért, mert országunk is a szocialista államok nagy családjába tartozik és mert a szocialista országok közössége erősítésének közös érdeke köt bennünket össze Cernik élvtárs ezután a nemzetközi helyzettel foglalkozott, hangsúlyozva a magyar és csehszlovák nép érdekeit, az európai biztonság, a világbéke megteremtésében. A két szomszédos nép együttműködését méltatva kijelentette: — Örülünk, hogy Nógrád megyének szoros és gyümölcsöző kapcsolata van a besztercebányai kerülettel és sokoldalú véleménycsere alakult ki a két megye pártszervezetei között. Szívből kívánjuk e szoros kapcsolat további fejlesztését — majd a népek barátságának a két nép együttműködésének éltetésével fejezte be hozzászólását. Ezután Tóth Károly elvtárs, az Acélárugyár pártbizottságának titkára ajándékokkal kedveskedett a vendégeknek, akik a nagygyűlés után megtekintették az Acélárugyár hideghengerművét, a Technika Házában pedig baráti beszélgetést folytattak a gvár rsrt. mozgalmi, gazdasági és társadalmi szerveinek vezetőivel. Vendégeink Géczi János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, Lipták Gyula elvtárs, a megyei rendőrfőkapitányság vezetője, Szabó István elvtárs, a megyei pártbizottság osztályvezetője társaságában a kora esti órákban Balassagyarmatra, majd az érsekvadkerti Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezetbe látogattak, ahol baráti beszélgetést folytattak a termelőszövetkezet vezetőivel és tagjaival. Burányi Bertalan, a Kiste- renyei Gépállomás igazgatója, még jóformán ki sem fújta magát — Salgótarjánban járt a járási operatív bizottsági ülésen — máris hívatta a brigádvezetőket. — A kedvezőtlen idő, a fagyok miatt sietni kell a szántással. A járásban 2700 hold még a szántatlan terület — mondta. — Segítenünk kell! Megígértem... S elkezdődött a tanácskozás. Koós Sándor, Kiss Gábor és Magyar György brigádvezetők úgy számolták, jó hatszáz hold még a gépállomás adóssága. Ha nem jön erősebb fagy vagy hó, géphiba sem zavarja a munkát, akkor tíz nap alatt végezhetnek. De tíz napig sokat és jól kell dolgozni. Különösen Sámsonházán, Homoktere- nyén, Karancskesziben és Vizsláson, ahol a legtöbb a felszántatlan föld. — Ezzel a négy szövetkezettel ne legyen gondotok. Magunkra vállaljuk, s befejezzük a munkát — ígérte Baranyi Bertalan a járási tanácskozáson. S délután a brigádvezetők már továbbították az intézkedést: a négv szövetkezetben megkülönböztetett figyelmet, gondot kell fordítani a munkára. Baranvi Bertalan aláírásával elkészült a felhívás amelv szerint 400 forint jutalmat kap a traktorvezető, s kétszázat a brigádvezető, ha december 10-ig megszántják az elmaradt területet. Sámsonházán nyolcvan hold van még ilyen. Homoktere- nyén. 200 hold földet kell megjámiok a gépeknek. De jutalmat kap műiden olyan traktorvezető, aki teljesiti napi müszaknormáját. Rendes bérét még 20 forinttal toldják meg. Annak pedig, aki a dekádra, azaz a tíz napra jutó normájának eleget tesz, újabb száz forint üti a markát. Keresni tehát lehet a gépállomáson, s bizonyára nem lesz hatástalan a jutalom a traktorvezetőknél sem. Pénz. zel azonban nem lehet min« dent elintézni. Ezzel egyetér« tett az igazgató is, mert azt mondta: — Biztosítjuk a szükséges teltételeket. Most 22 traktor végzi a mélyszántást, de úgy számoljuk, néhány nap múlva, már 30—32 gép dolgozik. Mind nyújtott műszakban.. — Mi történik akkor, ha elromlik, elakad egy-egy gép? A talaj miatt már könnyebben megvan a baj, mini normális körülmények között? — Ez igaz, azonban felkészültünk a várható nehézségekre. Alkatrészre talán nem lesz gondunk... A javítást pedig soron kívül végzi!« a szerelők. Még éjszaka is. Állandó ügyeletet' tartunk a műhelyben. Ha valamelyik községből bajt jeleznek, máris indulhat a mentés... A szükséges védőruhával is ellátták a traktorvezetőket. Jöhet a hideg. — Persze azért az volna jó, ha még tartaná magát az idő — szólt újra Baranyi Bertalan. — legalább ti* napig. Már az adott szó miatt is... Vincze Istvánná A kis hibák is kijavításra várnak A termelési tanácskozásoknak igen nagy a szerepük az üzem életében. Az elmúlt időszak munkáját értékelik, amiből sok tapasztalatot lehet leszűrni. Az új feladatok is általában ilyenkor válnak ismertté a dolgozók előtt. A vitában nagyon sok olyan apró részletkérdés is felmerül, aminek a külső szemlélő előtt talán nincs is jelentősége. Főleg ott tapasztalható ez. ahol kis termelési egységenként, és nem összevontan tanácskoznak. A Salgótarjáni Bányagépgyárban is részlegenként tartották a termelési tanácskozásokat és, aki a jegyzőkönyveket lapozza sok apró kérdéssel találkozik. De egyáltalán apró kérdések-e ezek? A forgácsolóknál Sirkó Sándor azt kérte: végre szereljék fel a köszörűgépekre a porleszívót, mert minden napos késés, az ott levő drága gépek élettartamát, rövidíti. Nem mondta, de mondhatta volna, hogy az emberi szervezetre is káros az a por. Termelési tanácskozás kellett ahoz, hogy Szmolenszki Pál felhívja a figyelmet: a mosdó és környéke piszkos, rendezetlen, s kérje a rendszeres takarítást, vagy amire éppen Szaboleskj István figyelmeztetett: itt a hideg idő, gondoskodjanak a fűtésről. Páles Zoltán a .süveggerenda üzem gázelszívó ventillátorának javítását kérte. A daraboló üzemből Gugyela Pál és Sirkó István szólaltak fel. Az ajtó előtt nincs csatorna. ha esik. a víz befolyik. A fűrészgépek felett a tető rossz, ott is beázik. A takarító egy héten csak egyszer takarít, akkor is inkább a látszat kedvéért. A kovácsműhelyben az új ventillátor felszerelését a padozat kijavítását sürgették. Szóvátették a rakodón tapasztalható rendetlenséget, a kisvasúti pálya hibáit. Javasolták, hogy a vagonkirakáshoz csakúgy, mint más gyárakban kampós láncot, vagy kötelet szerezzenek be, mert az lényegesen megkönnyíti a* emberek munkáját. Apró dolgoknak látszanak ezek mind. Olyanok, amelyek ugyan a termelést nemigen gátolják, de a dolgozókat bősz. szántják. Ha a vezetők nemcsak a termelést vizsgálnák, hanem néha az üzem rendjét is, bizonyára nem vetődtek volna fel ezek a panaszok. Sajnos, sokszor azért, mert lényegtelennek tartják az ilyen aprónak látszó kérdéseket a dolgozók károsodnak. A kisebbnek látszó panaszok orvoslása is nagyon fontos. (B. JJ Utazási kedvezmény egyetemistáknak Az 1966—67-es tanévben 15 ezer egyetemista kapja meg hazánkban Nemzetközi Diák Szövetség igazolványát — határozta el a KISZ Intéző Bizottsága. Ennek birtokában 30 százalékos vasúti kedvezménynyel utazhatnak a szocialista országokba. Az Expressz Ifjúsági Diákutazási Iroda útján ezenkívül ezer egyetemistának teremt lehetőséget arra, hogy önköltséges áron ismerkedjek a nagyvilággal. Továbbá 15000 hallgató, valamint 500 hazánkban tanuló külföldi ösztöndíjas kedvezményes üdüléséről gondoskodnak hazánkban.
