Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)
1966-12-21 / 301. szám
d NÖGR ÄO 1966 december 21. szerda TÖMÖRKÉNY Száz esztenedeje született a századfordulón megújuló hazai irodalmi népi esség kiemelkedő alakja, a magyar novellairodalom egyik legnagyobb művésze — Tömörkény István. Az ő népiessége már nem a romantika helyi érdekességeket kultiváló, különbségeket, egzotikus színeket hajszoló áramlatából táplálkozott, hanem a nép valóságos társadalmi helyzetének, kisemmizettségének, sivár hétköznapjainak volt a szülötte. Nem a Lisznyay Kálmánok, Spetykó Gáspárok és Tóth Ede provinciális-formalista népieskedése nyomán haladt, hanem Ady és Móricz demokratikus és szociális feszültségeket megjelenítő irányzatának vált kezdeményező előfutárává. Nem a Tisza Kálmán-i úri Magyarország konzervatív, „hagyományőrző” népnemzeti iskolájának vált követőjévé, hanem a Tisza-parti nincstelenek, hajléktalan parasztemberek kiszolgáltatottságát, sorsuk kiáltó panaszát szólaltatta meg hatalmas életművében. Tömörkény Szeged írója volt — e Tisza- menti tájon ismerte meg hőseit, a Förgeteg Jánosokat, a szegény embo- rök”-et. Mint szegedi újságírót mélyen megragadja az a komorság, sötétség amelyet a Viharsarok vidékén tapasztal, egész életére és pályájára alakító hatással van a pusztuló paraszti élet tragikuma. Az ő partmenti szegényei, tanyasi parasztjai nem gondtalanul vidám és problémátlan emberek, hanem a kapitalizmus számkivetettjei, az élet perifériájára szorult holt lelkek, megalázótok és megszomorí tótok, akiket méltatlanul elgázolt a rohanó történelem. Ilyen súlyos, nehéz sorsokkal terhes történeteket nem irt előtte senki a magyar parasztemberről. Jókai romantikája, Mikszáth gyakorta idilli anekdotizmusa. Gárdonyi szomorkás, búsongó lírája mellett és után Tömörkény a szegényparaszti élet katasztrófáit, halálba hanyatló vonásait térképezte fel — életük kiúttalanságáról, egyre nehezülő feszültségeiről hozott művészi hírt Egymás után sorakozó remekművű elbeszélései — például a „Tanyák a hó alatt”, az „Anyaghordás”, a „Katona a kötélen” — mindinkább novellákba oltott drámák, helyzetük feltárása egyre döbbenetesebb, megrázóbb és kíméletlenebb színeket visel. Ez azonban csak az egyik Tömörkény — a másik az, aki meg tudja látni és eleveníteni a kétkezi munkásemberek, halászok és hajósok, kubikosok, napszámosok és öregbakák erkölcsiségének emberi szépségét és humánumát is. Nem elsősorban lírai-érzelmi alkat Tömörkény, az ő líraisága rendszerint a humor, a kedély, az összetetten villódzó-fluo- reszkáló irónia fátylán át érvényesül. Ez a humor abból az elégikus nosztalgiából fakad rendszerint, amellyel az író hősei egyszerű, pózmentes, belsőleg igaz, polgári élethazugságoktól szabad és természetes világához közelít. Számára a morál egyedül szuverén, megingathatatlan letéteményesed e népi figurák — a humor a velük való együttérzés, érzelmi azonosulás közvetítő közege rendszerint. De még ez a derűs, ez a néha szivárványos oldottság is villámokká!, vészterhes felegekkel terhes TömörkénynéL Csak az 1905-ös megmozdulások, a szegedi munkásosztály öntudatának, szervezett erejének tapasztalatai változtatnak ezen a szinte fátumos, végzetszerűen tragikus élethangulaton. A szocializmus megérzett közösségi energiájának ihlete az egyetlen, amely felszabadítja Tömörkény képzeletét a „téli Magyarország” komorságának nyűgöző béklyóiból. Drámaiak, feszültségtől örvényesek ezek a munkás tárgyú novellái is — például a „Sztrájktanyán”, a „Munkások”, vagy a „Hajnali sötétben” —, de hangulatuk, tónusuk nem hat a feltartóztathatatlan, visszavonhatatlan pusztulás igézetevei. Az első világháború szenvedéseinek tengere vitte el ezt a nagyszerű tehetségű írót is, a frontra vitt földmunkások hozzátartozóival való törődés. Az utolsó percig hadakozott jó fegyverével: a tollal. „...Mikor a lázas beteget Móra Ferenc nagy nehezen ágyba parancsolta — írja róla kiváló szegedi íróbarátja. Juhász Gyula — Tömörkény egészen utolsó percig mindig arra gondolt, hogy írni kell, hogy a Szegedi Naplónál ma ő a soros vezércikkíró, és hogy a Magyarország vasárnapra tárcát vár. „Nyugtalanul, alkotó lázban égve fejezte be életét. Mindössze 51 évet élt. Azt viszont még megélhette, hogy nyomában ott haladtak a folytatók, és betetőzök: Móricz Zsigmond és Móra Ferenc, Török Gyula, és Barta Lajos, s az akkor még fiatal Nagy Lajos és Karikás Frigyes. Számukra ő törte az utat. Fenyő István Nevelők, munkások a gyermek- és ifjúságvédelemért A KISZ-ssel kososén — A közlekedés biztonságáért is A rendőrkapitányságon is, a KISZ-bizottságon is elkomorultak az arcok, amikor a BM Balassagyarmati városijárási Rendőrkapitányságnak ifjúságvédelmi előadója 1965 elején arról számolt be, hogy a város területén 1964-ben harmincnál több gyermekkorú — azaz: tizenkét éven aluli fiatal — követett el bűncselekményt. Ez a sajátos tény a megelőzés fontosságára irányította a figyelmet. Ekkor alakult meg a gyermek- és ifjúságvédelmi önkéntes rendőri csoport Parancsnoka Kánya Jenő, az MTH iskola tanára lett beosztottai egytől-egyig az M'l'n-lani n tézet és az általános iskolák nevelőd közül kerültek ki. a pedagógus önkéntes rendőrök karjukon kék szalaggal egy utcai rajzvers - nyen léptek először a nyilvánosság elé. Á város„. a nevelők egy része az iskolán kívül is a gyermekes ifjúságvédelem munkása lett. Mind megszokottabbá vált hogy a kettessével járőröző pedagógus önkéntes rendőrök feltűntek, a játszótéren, a vendéglátó egységekben, a busz- és vasútállomáson, nyáridőben az Ipoly-parton. A kettős tekintély — az önkéntes rendőré és a pedagógusé — hatásossá tette figyelmeztetéseiket: abbamaradt a durva játék, a verekedés. A teljes igazsághoz tartozik, hogy az egyszeri figyelmeztetés nem bizonyult mindig elegendőnek, — hiszen a gyerek gyerek. .. Többszöri rendbontás esetén a járási-városi rendőrkapitányság ifjúságvédelmi előadója a gyermeket — vagy szüleit — a szóbelinél nagyobb súlyú: jegyzőkönyvi figyelmeztetésben részesítette. A következetes munka eredményeként ez év első felében a városban már csak két gyermekkorú követett el bűncselekményt. A pedagógus önkéntes rendőrök szolgálat kötelességükön tű1 menő éberséggel járták az utcákat. Felfigyeltek — például — arra, hogy a KISZ-laikótelep anyagát éjjel senki sem őrzi. Észrevételük nyomán őr került az értékes anyagok mellé. Jelentették, hogy a Szügyi úton ledőlt villanyoszlop veszélyezteti a közlekedés biztonságát. Az ÉMÁSZ eltávolította a veszély okát. Javaslatokra figyelmeztető tábla került a Szügyi út és a Mártírok útja sarkára; a közelben egy, a szabad kilátást akadályozó dombot eltűntetett a városi tanács. — A pedagógus önkéntes rendőrrk legszebb imaima: munkájuk — eredménye — mondotta parancsnokuk, Kánya Jenő. — Tengerész Mártonhoz, Kovács Tiborhoz, Aradi Istvánhoz hasonlóan va'a- mennyien szívesen, lelkiismeretesen dolgoznak. Helyeslem, hogy a rendőrkapitányság és a KibZ-bizottság közös elhatározásaként munkásokkal erősítik a gyermek- és ifjúság- védelmi csoportot. Remélem, idővel sor kerül arra is, hogy Balassagyarmat két gimnáziumának nevelői karából szintén delegáljanak önkéntes rendőröket a csoportba. A gimnazista-korosztályt némely vonatkozásban több veszély fenyegeti, mint az általános iskolásokat. Hasonlóképp vélekedett Ara. di István, a Bajcsy-Zsilinsz- ky Általános Iskola pedagógusa is: — Nem egyszer tapasztaltuk, hogy tizenöt—tizenhat éves kislányok féldeciznek a vendéglőben, cukrászdában, hogy hasonló korúak késő este legények karján anda- lognak a ligetben. Egyikből sem szokott jó származni. A helyszíni figyelmeztetésen túl ilyen esetben környezettanulmányt készítünk. Annak birtokában a kapitányság ifjúságvédelmi előadója beszél a szülőkkel. Ha csak afféle csínytevésről van szó, aminő a felnőttek szemébe tükrözés, egy-egy ablakbetörés, utcai rakoncátlankodás, mi magunk keressük fel őket. — Milyen fogadtatásban részesülnek általában a család- látogatások során? Embere válogatja... Attól kezdve, hogy „törődjék az iskolában a gyerekekkel”, addig, hogy „köszönöm, elvtárs” sokfélét hallunk. Régi pedagógus vágyóik, így nem meglepő részemre, hogy minél jobb „védőügyvédnek” bizonyul egy anyuka vagy apuka, annál fegyelmezetlenebb a gyermek. Éppen a gyermekek érdekében volna hasznos több tárgyilagosság, őszinteség; hiszen mi nem azért keressük fel a családokat, hogy szemrehányást tegyünk, hanem azért, hogy segítsünk. Ennek ellenére meggyőződésem: nem dolgozunk hiába. Legnagyobb részt azoknak a fiataloknak viselkedésében is tapasztalható javulás, akiknek szüléi beszélgetésünk alkalmával nem nekünk, hanem gyermeküknek adtak igazat. Évente tizenlíéfm'üimpferí emelkednek a Kárpátok A szovjet szakemberek most állítják össze a Szovjetunió európai területére vonatkozólag a földkéreg mozgásának térképét. A tudósok többek közt meg. állapították, hogy a Kárpátok évi 12 millimétert emelkednek. A Kaukázusban és előhegységeiben az emelkedés évi 16, egyes részlegeken 30 mm. Az expedíciók által ösz- szegyűjtött, és a térképek ősz. szeállításafcor feldolgozott nagy anyag nemcsak tudományos, hanem gyakorlati szempontból is jelentős, különösen a vízierőművek, és az öntözőrendszerek építésénél. — Ki segíthetné a rendőrségen, a tanácson, a KISZ- ev kívül Balassagyarmaton az önkéntes rendőrök munkáját? — Minden jóakaratú felnőtt! Adódott, hogy gyermek szemünk láttára szaladt át jármű előtt az úttesten, hogy havat gyömöszölt a postaládába; egyetlen arra járó sem szólt ezek miatt egy szót sem. Hiszek abban, hogy a jószándékú emberek — önkéntes rendőri karszalag és nevelői diploma nélkül is — hozzájárulhatnak ahhoz, hogy városunk gyermekeiből dolgos, törvénytisztelő felnőttek legyenek. — b. z. -— i Színházi esték Halott világ a színpadon Keltám as zthatatlanul halott és mérhetetlenül távoli már a nézőnek ama világ, amely a budapesti Kis Színpad jóvoltából néhány órára életet kért hétfőn este a salgótarjáni József Attila Művelődési Ház színpadán. Heltai egykor mulattató bohózata, a Naftalin, hat évtizeddel megírása után az idő fogától kikezdve, csillogásában megkopva, poros és ásatag mű — olyannyira, hogy szinte többet mutat koránál. A helyzetkomikumra alapozott történet szereplőiben múmiákat élesztgetnek a színészek. Ez a buzgalom természetszerűen kevés eredménynyel jár, hiszen a mai közép- korosztály számára is ismeretlenek már a század végi-, század eleji budapesti polgári élet színpadra idézett figurái. Emellett az is kétségtelen, hogy a Naftalin soha nem tartozott Heltai legjava színpadi munkái közé. Nem mérhető A néma levente, de még a Tündérlaki lányok mércéjével sem. Inkább a szerző iránti köteles tisztelet sugallta a Naftalin felújítását, mintsem a siker reménye. A Kis Színpad együttese mindent megtett, hogy feloldja, áthidalja a nézők és a mű közötti hatévtizedes távot, a színpad szereplői mégis úgy hatottak, mintha ismeretlen világ lakói lépnének elénk s irrealitásukkal sehogy nem sikerült megbékélnünk. Csak felnőtteknek hirdeti a színház az előadást, nézetem szerint teljesen feleslegesen, mert az effajta pikantéria — amit a Naftalin képvisel — ma már a pubertás-korúakaí sem igen hozhatja tűzbe. Amik elhangzanak, izgalommentesek az érzéki fantáziára. A színészi igyekezet és játékbeli ötietesség az, amin elszórakoztunk. Az érdem a figurális látványával ható Kabos Lászlóé, a kitűnő Erdőd! Kálmáné, Pethes Ferencé, Hegedűs Györgyié, továbbá Gál- csiki Jánosé. Géczy Dorottyáé. Thury Éváé és Zilahy Hédié. A bohózat zenéje, Szirmai Albert muzsikája a darabhoz hasonlóan bágyadt és poros már, — ennek megfelelően alig-alig vehettük észre jelenlétét a játékban. (b. M Partizánok EPIZÓDOK - DO MOMENTUMOK ni. FaE bácsi aznap nem találkozott Nógrádi Sándor elv_ társsal és csoportjával. — Engem más feladattal bíztak meg. Én voltam Nógrádi elvtársék szálláscsináló- ja. Elmentünk a Sladkovics ulí- cába, ahol egy saroképületben tábla hirdeti: „Ebben az épületben ülésezett a szlovák nemzeti felkelés vezetősége.” És ebben az épületben, hátul az udvari részre nyíló fedett galéria szobáiban lakott Nógrádi Sándor alezredes és törzse. Néhány napot töltöttek itt, közben tájékozódtak Voljanszkij százados partizán dandárjánál, ho. gyan verbuválhatnak magyar katonákat partizánnak? Hogyan tudnak kapcsolatot teremteni a környéken harcoló magyar egységekkel? Hogyan juthatnak el legrövidebb úton és a legkisebb véráldo- sattsi a nógrádi szénmedencé- be, ahonnan már híre érkezett: megmozdult a bányász- ság, szembefordult a németekkel, és a bánya-bárókkal Sokan a hegyekbe vonultak, hogy elkerüljék a besoro- zást, a frontszolgálatot, a kényszermunkát, az elhurcolást Nógrádi elvtárséknak pontos adataik voltak a nógrádi megmozdulásokról, jó kapcsolatuk a magyar kommunistákkal a budapesti vezetőkkel. Erről ugyancsak Pável Bar- borják tud sokat mesélni. — Tulajdonképpen nem is sokat beszélhettem én Nógrádi Sándor elvtárssal. Mivel jól beszéltem magyarul, ösz- szekötőnek használtak a moz. gálámban. A szlovák nemzeti felkelésnek sem volt mindegy, hogy a tőle nem messze élő magyarok miként cselekednek, hogy a magyar kommunistáik tevékenysége mennyire tudja mozgósítani a tömegeket a németek elleni aktív harcra. Ezért is helyezték el Nógrádi Sándor törzsét a szlovák nemzeti felkelés központi épületében — Zólyomban — a kapcsolatuk eleven, és igen hatékony volt. A partizánokat, a magyar egységekből akkor már tucatjával átszökött katonákat a zólyomi várba telepítették. Az első emeleti szobákat kapták, és az udvaron sorakoztak fel parancs- hirdetésre, itt tették le a partizánesküt, és innen indultak bevetésre a szlovák, szovjet, sőt, francia partizánokkal együtt. Barborják Pál szerint a zólyomi várban (a husziták egykori fellegvárában) mintegy kétszáz magyar katona. későbbi partizán tartózkodott abban az időben. Nógrádi elvtárs gyakran ellátogatott közéjük, és beszélgetett velük, elsősorban politikai kérdésekről, a háború közelgő befejezéséről, a németek elkerülhetetlen vereségéről, mindenről, ami akkor aktuáUs volt és hozzásegített, hogy a magyar katonák szív- vel-lélekkel támogassák a par. ti zánmozgalmat. A politikai munka nemcsak ebben nyilvánult meg, és nemcsak a már átállt magyar katonák között tevékenykedtek a párt agitátorai. Pali bácsi elvitt a zólyomi nyomdába is, ahol még dolgozik az egykori gépszedő: Józef 7,sab- ka. Ugyanazon az INTER- TYPE, amerikai gyártmányú szedőgépen, amelyiken valamikor a partizánok röplapjait, felhívásának szövegét szed- ték. Zsabka József nem tud magyarul. Mondja, nem volt szüksége a nyelvtudásra, mert a partizánok behozták a gépelt szöveget, és a lelkére kötötték: — Senkinek egy szót sem. Ne kérdezze mi ez a szöveg, kik hozták, és kiknek szedi. Csak igyekezzen vele, mart nagyon kell... Sokszor napokat egybeíold- va dolgozott a partizánoknak. Csak később tudta meg, hogy röplapokat nyomtak az általa szedett szövegből, és a magyar egységek katonái között terjesztették. A zólyomi nyomdában — sajnos — egyetlen példányban sem maradt meg ilyen röplap, és a hazai múzeumok sem rendelkeznek valamennyivel. Zsab- ka József elmondása szerint sokféle, elsősorban magyar nyelvű röplapot nyomtak azokban a hónapokban és bizony gyakran nem mert hazamenni, mert félt, hogy a hlinka párt tagjai elkapják, hiszen köztudomású volt, hogy a nyomdászok csatlakoztak a szlovák nemzeti felkeléshez. Ma is ugyanazon a gépen dolgozik, és egyedüli nyomdász a régi, a felkelésiben tevékenyen részt vett garnitúrából ... (Folytatjuk) Gáldonyi Béla Ma délelőtt avatják a salgótarjáni új gimnáziumot. A/ iskola aulájában ezúttal nyílik meg az ország első iskola galériája (Koppány György felvétele)
