Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)

1966-12-01 / 284. szám

VilcfCT nro^ár’rrf egye«"1*0*«^ AZ MSZMP NÓGRÁD M E G Y E» BIZQ TTSÁG A ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXII. ÉVF. 284. SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR 1966. DECEMBER 1. CSÜTÖRTÖK U Thant marad? 15 oldal) Hogyan tölti a telet az SBICr (7. oldal) Útra készén a hóekek (8. oldal) Folytatja tanácskozását a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. Kongresszusa Beszámoló a felszólalásokról Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában szerda reggel 9 órakor folytató­dott a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. Kongresszusa. A délelőtti tanácskozást Ajtai Miklós, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politi­az Országos Tervhivatal elnöke nyitotta meg. kai Bizottságának póttagja, A kedd délutáni ülésen Brezsnyev elvtárs után elsőnek dr. Rapcsák András, a Debre­ceni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem rektora szólalt fel. Megállapította, hogy a VIII. pártkongresszus határozata a származási kategorizálás el­törléséről a debreceni egyete­men is helyesnek bizonyult A fizikai dolgozók gyermekeinek arányszáma a határozat vég­rehajtása után is jóval meg­haladta a 40 százalékot Az utóbbi időben azonban arány- s-zámuk néhány területen visz- szaesett. — A felvételi rendszer idei finomítása javított a helyze­ten, mert a felvételi bizottsá­gok most már nemcsak a té­teles tudást vizsgálták, hanem figyelembe vették a ráter­mettséget és a magatartást is — mondotta. Utalt a hallga­tók túlterhelésére, amely ká­ros, s ezen segíteni kell. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a hallgatók nem nélkü­lözhetik a nevelők segítségét — Ügy kell nevelnünk fiatal­jainkat — mondotta, — hogy az egyetem elvégzése után kommunista szakemberekké váljanak. Ezután dr. Simon Pál, a szászhalombatta Dunai Kő­olajipari Vállalat igazgatója emelkedett szólásra. Felszólalásában tájékoztatást adott arról a hatalmas mun­káról, amely immár öt éve tart Szászhalombattán. Ennek kapcsán elmondta, hogy amíg a VIII. kongresszus idején a kombinát területén még csak az építők és a szerelők dolgoz­tak, ma a IX. kongresszus napjaiban több mint ezer em­ber dolgozik Szászhalombattán, s hazánkban eddig egyedülál­ló, a legkorszerűbb technoló­gián alapuló berendezéseket üzemeltetnek. A felszólaló hangsúlyozta, hogy a hatalmas kombinát felépítését a KGST, a szocia­lista országok együttműködé­se tette lehetővé, mert nem­csak a nyersanyagot kapják —■ a Barátság Kőolaj távveze­téken át — a Szovjetunióból, hanem a berendezések többsé­ge is a szocialista országokból, elsősorban a Szovjetunióból érkezett. A következő felszólaló, Lois Simon körzeti párttitkár a budapesti 7/1. alapszervezet 199 tagjának üdvözletét tolmá­csolta. — Igaz, hogy nyugdí­jas vasmunkás vagyok — mondotta — de úgy érzem, az aktív pártmunkások közé tar­tozom. Alapszervezetünk tag­sága idős elvtársakból tevődik össze. HO százalékuk 70 éven felül-' Ezután ismertette, mi­lyen fontos feladatokat old meg körzeti pártszervezetük, ma- r -mutatott: Az üzemek és hivatalok pártszervezetei nem fordíta - nak kellő gondot a munkából * távozó elvtársak eligazítására. Javaslom, adják nekik útra- valóul azt a megbízást, hogy amikor a termelő munkából kiválnak és több idejük ma­rad a párt szolgálatára, akkor aktívan vegyenek részt új alapszervezetük életében, mun­kájában. A területi alapszer­vezetek kommunista kollektí­vái szeretettel, új családtag­ként várják a munkából le­szerelő „fiatal” körzeti párt­tagokat. Ezután Csikós Istvánná, a Kazincbarcikai Városi Tanács VB-elnöke beszámolt a város üzemeinek munkasikereiről és Ismertette a harmadik ötéves terv kazincbarcikai beruházá­sait. Elmondotta, hogy a város nehézipari üzemeiben hiány van férfi munkaerőben, a nők foglalkoztatottsága azon­ban nem egészen megoldott Beszédének elején méltatta azokat az eredményeket, amelyeket a magyar nép a szocializmus építése során elért. Kifejezte a vietnami nép örömét e sikerek fölött. Mint önök valamennyien tudják — folytatta — az amerikai imperialistáik in­tervenciójuk és agressziójuk során Vietnamban megmu­tatták barbár gyarmatosító arculatukat. Az elmúlt 12 évben rengeteg gaztettet követtek el Dél-Vietnam népe edlen. Felhasználják a legkegyetlenébb tömegpusz­tító eszközöket, a B—52-es repülőgépeket, napal mibom­bákat, mérgező vegyianyagot és gázt. Ezzel olyan helyze­tet teremtettek, hogy Dél- Vietnamban szinte nincs olyan család, ahol ne gyá­szolnának. Eszak-Vietnam ellen is csaknem két éve kegyetlen, pusztító légi és tengeri hábo­rút folytatnak. Súlyos káro­kat okoznak ezzel tízéves munkánk eredményeiben. Iskolákat, kórházakat, temp­lomokat. városokat és sű­rűn lakott településeket pusztítottak ed. Még olyan öntözőműveket és gátakat is rombolnak, amélyek több millió embert védenek az ár­tól. Országunk mindkét ré­szében nap mint nap olyan gaztetteket követnek él, amelyeknek kegyetlensége felülmúlja az egész emberi­ség által elitéit hitleri fasiz­mus gaztetteit is. A fölper­zselt föld e politikájának az a célja, hotrv térdre kénysze­rítse* a vietnami népet. Eb­ben a helyzetben a Vietnam* némmk nem volt más útja: felkelt és szembeszállt velük, E gondokon többek között úgy segítenek, hogy a jövő évben bedolgozó rendszerrel kézmű­ipari vállalatot szerveznek. Csikós Istvánná bejelentette, hogy a város dolgozói 50 mil­lió forint értékű munkát aján­lottak fel a párt IX. kongresz- szusának tiszteletére és válla­lásukat már teljesítették is. Ezután Raszter Mihály, a Kapuvári Járási Pártbizottság első titkára szólalt fel. A megye mezőgazdaságáról szólva megállapította, hogy a megyében nagymértékben nö­vekedett a szövetkezetek kö­zös vagyona. Ezután a falusi pártszervezetek munkájával foglalkozott. Elmondotta: Falusi pártszervezeteink ne­héz körülmények között dol­goztak és teljesítették felada­taikat. Ki kellett alakítanunk hogy megvédje függetlensé­gét, szabadságát. A hazáját szerető és az ellenséget gyű­lölő mindkét országrészünk népe elszánta magát, hogy vereséget mér az amerikai imperialisták hódító terveire, megvédi Észak-Víetnatnof, felszabadítja a Délt, egyesíti hazáját. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front zászlaja alatt, a Dél-vietnami nép politikai és fegyveres har­cot vív a támadók ellen, városban és faluin egyaránt. Szüntelenül támadja az el­lenséget politikailag, katonai lag. A sokoldalú népi hábo­rú demoralizálja az ellensé­get. Ez népünk legyőzhetet­len fegyvere az amerikai imperializmus legmodernebb háborús eszközeivel szemben Ezzel mérünk vereséget az ellenség minden politikai és katonai tervére. A továbbiakban Le Dúc Tho elmondotta, hogy a há­ború eddigi folyamán a vi - etnami nép nésyszer győzt' le az amerikaiakat. Az első győzelmet 1959—60-ban arat ta a nép, amikor szétzúz!' Ngo Dinh Diem báb-rendsz* rének alapjait, és létrehozta a forradalmi hatalmat fa­lun és a hegyvidéken. A második győzelem 1961 és 65 között az amerikaiak külön­leges háborújának stratégiá­jára mért csapás volt. Har­madszor az 1965—66-os szá­raz évszakban győznék le az amerikai támadókat, ami­kor meghiúsították azok nagyméretű támadó terveit. Fkkor szánták rá magukat az p i i rnmfkT'i o ] Te hr>c*y ú+on pusztító háborút indítsanak a szocialista nagyüzemeket, a termelés fő irányait» a mun­kaszervezeteket, ami termé­szetesen nem volt könnyű fe­ladat. Meg kellett teremteni a nagyüzemi állattenyésztés fel­tételeit is, a termelés műsza­ki ellátását, a helyi lehetősé­gek és erőforrások felkutatá­sával. A felszólaló ezután ar­ról beszélt, hogy miután a pártszervezetek e feladatokat sikeresen megoldották, a kom­munisták is, a pártszervezetek is egyre aktívabbakká váltak. Aki a falu fejlődését figye­lemmel kíséri, meggyőződhet arról, hogy a kommunisták ál­dozatos munkája nyomán si­kerrel valósul meg a párt po­litikája falun — mondotta befejezésül. Ezután szünet következett, majd Brutyó Jánosnak, a Politikai Bizottság póttagjá­nak elnökletével folytatódott, a tanácskozás. Le Due The, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bi­zottságának tagja, a Közpon­ti Bizottság titkára emelke­dett szólására. a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Ez a ter­vük is kudarcot vallott. A többi közt 1500 repülőgépü­ket lőtte le az észak-vietna­mi légvédelem, és több száz amerikai pilótát ejtett fog­lyul. Ez volt a vietnami nép negyedik győzelme. Az ellenség vereséged egy­re súlyosabbak — folytatta beszédét Le Dúc Tho, — s minél jobban növelik had­seregüket, veszteségük annál nagyobb. Azonban a soroza­tos súlyos vereségek, a ha­ladó emberiség és az ameri­kai nép tiltakozása ellenére sem akar az amerikai impe­rializmus agressziós és hábo­rús természeténél fogva le­mondani arról, hogy Dél-Vi- etnamot szolgaságba döntse. Az 1965—66-os száraz év­szakban elszenvedett szégyen- telies vereségeik, valamint az elmúlt esős évszakban rájuk mért sorozatos csapások után most ismét lázasan készülnek a mostani száraz évszak alat­ti újabb stratégiai ellentáma­dásukra. Ezt egymilliós had­sereggel akarják végrehajtani, amelyből négy-ötszázezer amerikai és csatlós katona. Ugyanakkor tovább fokozzák Észak-Vietnam ellen a légi- és tengeri pusztító háborút. Még azt is fontolgatják, hogy eset­leg szárazföldi erőket szállíta­nak partra a Vietnami De­mokratikus Köztársaság terü­letén. Ezzel a nagyméretű táma­dással szeretnék megsemmisí­teni a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság hadseregét, kicsikarni a döntő győzelmet Dél-Vietnamban így akarnak bennünket arra kényszeríteni, hogy fogadjuk el az ő elkép­zelésük szerinti politikai megoldást. Vietnam, a vietnami nem­zet egy. Folyóink kiapadhat­nak, hegyeink elkophatnak, de ez az örök igazság sosem vál­tozik meg. A vietnami nép két hosszú, áldozatos, nehéz honvédő háborút élt át egy emberöltő alatt. Nem azért harcol, hogy országát végül kettészakítva lássa és bele­nyugodjon abba, hogy az or­szág felének népe visszasüly- lyedjen a szolgaságba. Annak ideién puszta kézzel indultunk szent ellenállási háborúra a francia gyarmatosítók és ame­rikai segítőik ellen. E harc végén döntő győzelmet arat­tunk, amely az 1954-es Genfi Egyezményhez vezetett. Ez ha­tározottan kinyilvánította Vi­etnam szuverénitását, egysé­gét és területi sérthetetlensé­gét. Az elmúlt tizenkét év alatt a dél-vietnami nép hősi har­ca során szétzúzta az ameri­kai imperialisták és kiszol­gálóik országrabló illetve ha- zaáruló terveit. Bármennyire is fokozzák az amerikai im­perialisták ezt a háborút, akárhogy ki is szélesítik, ha négy-ötszázezres, vagy akár annál nagyobb hadsereget 1« küldenek földünkre, akármi­lyen embertelen módon pusz­títják is Észak-Vietnamot, né­pünk, Ho Si Minh elnök fel­hívása szerint addig harcolj amíg meg nem semmisíti az amerikai agresszorok terveit, s el nem éri most is a végső győzelmet. Ha kell folytatjuk a harcot akár öt-tíz évig, vagy még tovább is, amíg csak ki nem vívjuk alapvető szent nemzeti jogainkat, szabadsá­gunkat és függetlenségünket. Az ellenség makacs és fon­dorlatos. Áldozatokkal teli. ne­héz harcot kell ellene vív­nunk. amelynek természetesen megvannak a nehézségei. De a honvédő háború, a szabadság és függetlenség védelméért vívott forradalmi harc a leg­nemesebb ügy. Ez áldozatokat és veszteségeket is kíván. De bármennyi áldozatot is kell hoznunk, bármilyen sokáig kell nélkülöznünk, az sem tud megingatni bennünket Meg vagyunk győződve ügyünk igazságos voltáról. Népünk a Vietnami Dolgozók Pártja. Ho Si Minh elvtárs vezetésével egységesen harcol a támadó ellen. Ugyanakkor élvezi az erős szocialista tábor, a kom­munista pártok, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti fel­szabadító mozgalom, a világ népeinek teljes segítségét és támogatását. Ezzel szemben az ameri­kai imperialisták Vietnam el­leni háborúja igazságtalan. Az egész haladó emberiség, a* amerikai nép is. élesen ellen­zi. Az amerikai imperialis­ták még soha nem szigetelőd- tek el annyira, mint most. Az imperialista tábor belső el­lentétei mélyülnek, az impe­rialista országok kapcsolatai mind zavarosabbak, az ame­rikai katonák harci szelleme egyre rosszabb. Ezek azok az alapvető feltételek, amelveb lehetővé teszik, hogy végül mégis legyőzzük az Egyesült államok támadó hadseregét, annak nagy anyagi és kato­nai ereje ellenére. Miközben az amerikai im­perialisták fokozzák és ki­szélesítik a Vietnam elleni háborút, ezzel párhuzamosan csalárdul ismételgetik „békés” tárgyalási készségüket A vi­etnami harctér tapasztalatai bizonyítják, hogy valahány­szor az amerikaiak a háború újabb kiterjesztésére készül­nek, mindig eljátsszák ezt a komédiát. Goldbergnek, az USA ENSZ delegációja veze­tőiének legújabb fellépése az ’'NSZ-ben, Johnson és Rusk zótamaival együtt, továbbá az Úgynevezett mani-lai értekezlet nyilatkozata ugyanezt a célt szolgálja. Ezek a hazug és szemérmetlen szólamok azon­ban nem tud iák félrevezetni a vietnami népet. A vietna­mi népet nem lehet megfé­lemlíteni! Több mint húsz éve szenved az imperializmus pusztító agresszív háborújá­tól. Ez a nép szenvedélyesen kívánja a békét, hogy újra felépíthesse országát. A vi­etnami kérdés békéc megol­dása azonban nem tőifink, ha­nem az amerikai imperia­(Folytatás a 2. oldalon) Vietnam népét nem lebet megfélemlíteni Kádár János üdvözli Le Due Tho-t, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát

Next

/
Thumbnails
Contents