Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)

1966-11-27 / 281. szám

MNJ6. november 27. vasárnap NÖORÄD 5 Tsz-ek a reform útján f'f. Az aiiyii»i érdekeHségf űj vonásai A mezőgazdasági1 termelés növekedésének, a szövetkezeti gazdaságok megerősödésének — az állam nagyfokú támoga­tása, a szakszerű vezetés és sok egyéb tényező mellett — egyik fő mozgató rugója eddig is az volt, hogy a tsz-ek túl­nyomó többségében széles kör­ben alkalmazták az anyagilag ösztönző munkadíjazási, jöve­delemelosztási formákat. Az anyagi ösztönzést azonban nem lehet csupán a munka­díjazási formákra, a premizá­lás rendszerére leszűkíteni. A szövetkezetek gazdálkodását, a Saját tagjaikkal, az állammal, a különböző állami vállala­tokkal, vagy egymással kiala­kult kapcsolatait lényegesen befolyásolják az adott gazda­sági viszonyok, vagyis azok a feltételek — a konkrét terve­zési rendszer, az árszínvonal, az adó — hitel — és beruhá­zás — politika stb. —, ame­lyek elsősorban az anyagi ér­dekeltségen keresztül érezte­tik hatásukat a termelésben, a gazdálkodásban. Ebből követ­kezik, hogy az anyagi ösztön­zési rendszert csak akkor le­het tökéletesíteni, hatékonyab­bá tenni, ha az ú.i követelmé­nyeknek megfelelően fejlődik az irányítási rendszer, válto­zik az árrendszer, módosul a pénzügyi rendszer stb. A gazdaságii mechanizmus reformjával összefüggő intéz­kedések — a termelőszövet­kezetek önállóságának növelé­se, a mezőgazdasági árszínvo­nal emelése, az árarányok mó­dosítása, a változó pénzügyi- és hitelrendszer, a szövetkeze­tek gazdasági tevékenységé­nek bővítése — olyan anyagi ösztönzési rendszer kialakítá­sát alapozzák meg, amely biztosítja a szövetkezetek ha­tékonyabb gazdálkodását, a mezőgazdasági termelésnek az igényekhez igazodó gyorsabb fejlődését és ezek révén a szö­vetkezetben tömörült paraszt­ság személyes Jövedelmének emelését: A termelőszövetkezeti gaz­dák alapvető érdeke — te­kintve, hogy egyszemélyben tulajdonosok és dolgozók —, hogy munkájuk eredményei­nek fokozásával növeljék sze­mélyi jövedelmeiket és egyút­tal biztosítsák a szövetkezeti gazdaság továbbfejlesztésének, a termelés bővítésének gazda­sági feltételeit is. A reform lehetővé teszi, hogy ez a ket­tős érdekeltség érvényre jus­son, hiszen a különböző in­tézkedések a tsz-ek többségé­ben biztosítják a termelés bő­vítéséhez és a tsz-tagság jö­vedelmeinek növeléséhez szükséges anyagi eszközöket. Mindezeken túl azonban arra is szükség van, hogy a tsz-ta- gok az állami vállalatok doK gozóihoz hasonlóan, végzett munkájuk arányában előre garantált folyamatos és rend­szeres díjazásban részesülje­nek, s ugyanakkor, mint tu­lajdonosok, a termelőszövet­kezet tiszta jövedelmének — úgy is mondhatnék, hogy nve­reségének —> egy részéből év végi kiegészítő részesedésre is Jogosultak legyenek. Az állam — és ez természe­tes. mivel szövetkezetekről van szó — nem garantálja az egyes szövetkezeti tagok jöve­delmét — hanem megfelelő eszközökkel az adottságoktól, a gazdálkodás színvonalától füg­gően a személyi jövedelmek­ként kiosztható összeg nagy­ságát befolyásolja. Ezzel azt a célt követi, hogy a tsz-tagok jövedelme a végzett munká­juknak megfelelő színvonalat érjen el, do legyen kellő biz­tosíték arra is. hogy a közös gazdaság fejlesztése sem szen­ved csorbát A tsz-tagok sze­mélyi jövedelmét, tehát csak a sajáf termelőszövetkezetük garantálhatja. Ebből az is kö­vetkezik, hogy a különböző eredménnyel gazdálkodó tsz- ek t«<?iainrk jövedelmei a jö­vőben is különbözőek lesz­nek; ám nemcsak a tsz-ta"ok •jövedelme lehet különböző a köTös gazdaságokban, htm«m a Jövedelemrészesedés mód-a fa Mind a tsz-tagok jövedel­mi színvonalát, mind a jöve­delemelosztás módját ugyanis azok a feltételek határozzák meg — az egyes tsz-ek gaz­dálkodási színvonala, anyagi lehetőségei, a jól bevált szo­kások stb. — amelyek szö­vetkezetenként eltérőek, és amelyekben nem valami köz­ponti szerv, hanem a szövet­kezet tagsága dönt. A termelőszövetkezetek anyagi ösztönzési rendszeré­nek javítását, a mezőgazdaság fejlesztésének követelményei­vel összhangban álló tökélete­sítését jelenti, hogy a jövő­ben a tagság a közös gazda­ságból származó tervezett sze- ményes jövedelmének na­gyobb részét, legfeljebb.azon­ban 80 százalékát a . tsz- ek garantálhatják és a mun­kadíjalap terhére a végzett munka arányában havonként, vagy akár kéthetenként kifi­zetik. Ez az intézkedés nem­csak abban hoz újat a koráb­bi jövedelemelosztási rend­szerrel szemben, hogy a ga­rantált pénzbení munkadíja­zást az összes tsz-ekre kiter­jeszti, hanem abban is, hogy ez a munkadíj lényegében mint a folyó termelés költsé­ge szerepel és a kifizetése megelőzi a közös gazdaságok sok más kötelezettségét. Ugyancsak fontos vonása az új jövedelemelosztási rend­szernek. hogy a garantált munkadíjak kifizetésére ak­kor is sor kerül, ha a terme­lőszövetkezet bevételei a ter­vezettnél kedvezőtlenebbül alakúinak. Az új gazdasági mechaniz­musban különösen jelentőssé válik a jövedelemelosztási rendszer másik lényeges elve, az év végi kiegészítő nyereség- részesedés. Ez érthető, hiszen a nyereségrészesedés a terve­zett jövedelem elérésére, sőt; túlteljesítésére, másszóval az eredményesebb gazdálkodásra ösztönöz, mert ettől függ az év végén kiosztható részesedés nagysága. Ha a szövetkezet a tervezettnél nagyobb jövedel­met ér el, akkor nemcsak a 20 százalékot, hanem az ered- ményjavulástól függően ennél többet is kitevő év végi része­sedés illeti meg a szövetke­zeti gazdákat. Ennek elszámo­lásánál természetesen messze- rrysnően figyelembe kell ven­ni, hogy a tsz-ekben a legkü­lönbözőbb részesedési és jöve­delemelosztási formákat alkal­mazzák. A különféle számítá­sok és vizsgálódások azonban azt mutatják, hogy a közös gazdaságokban jelenleg alkal­mazott jól bevált formák, szervesen beilleszthetők az új jövedelemelosztási rendszerbe. Az új gazdasági mechaniz­musban tovább nő a vezetők felelőssége, a számos új kö­vetelményre való tekintettel munkájuk nehezebb lesz, de jobban teret kap kezdeménye­ző készségük, érvényesülhet tehetségük. Munkájuk ered­ményességét a korábbinál pontosabban és reálisabban mutatja a szövetkezetek gaz­dálkodása és fejlődése. Ennek megfelelően díjazásuk is na­gyobb mértékben kell, hogy függjön a közös gazdaság eredményeitől. Ezért a veze­tők jövedelmében nagyobb százalékot képvisel a valóság­ban elért jövedelemhez igazo­dó év végi részesedés aránya, mint a tsz-tagokéban. Indo­kolt követelmény: a szövetke­zeti vezetők anyagilag is le­gyenek érdekeltek abban, hogy a tsz-tagok a garantált mun- kadíiat feltétlenül megkapták, az év végi részesedés pedig le­hetőleg haladja .meg a terve­zettet, miközben ne hanya­golják el a jövő megalapozá­sát sem. Dr. Dankovits László „Alkoholista voltam...” Most már csak akkor fog­ja el az idegesség, ha rágon­dol, ha beszél róla. Alkoholis­ta volt. Mértéktelenül ivott, vagy ahogyan keserű iróniá­val említi: Nagy mértékkel deci rum, vagy háromdeci bor. vagy korsó sör, hat is egymásután. Még virtuskodott is. Fogadásból egyszer egy li­ter bort megivott anélkül, hogy az üveg száját elvette volna a szájáról. Nyert öt li­ter bort, amit négyen ittak meg... Es ez így ment minden es­te. — A kapuban találkoztunk, vagy ez magát úgysem érdek­li... — rágyújt. Most ciga­rettázik, azelőtt ivott. Azt mondja: egyik is, másik is szenvedély, de ezt jobban el­viseli a szervezet, a zsebe és a család is. — Folytassa csak! — Négyen voltunk. Agyár- kapu amolyan randevúzó helynek számított. Pista jött először, mi meg hárman együtt a szereidéből. Úgy meséli, mint egy sze­relmi történet kezdő epizód­jait. Keresem a megbánást, az ítélő szót minden mon­datában. Hiába! Csak rossz emlék, de akkor nagyon lel­kesedett érte. — A szeszért? —- Mit tudom én? Inkább a kocsmai hangulatért. Itt is ricsajoztak, akárcsak otthon az asszony, meg a gyerekek, de ez más. A kocsmában én is éppen olyan úr voltam a pén­zemért. mint a másik. Vissza­szóltam és káromkodtam, ha úgy tetszett, fis rendeltem... Csak az „és”-t hagyták meg az árjegyzéken, egyszer vé­gigkóstolták az összes fellel­hető italt. Akkor fordult ki a bokája, beielépett egy gö­dörbe. Otthon azzal fogadta a felesége, hogy vagy megvál­tozik, vagy elválik tőle. Ak­kor már három gyerekük volt. — Inkább megváltozott! — Hát persze! Mert szere­tem én a feleségem, csak­hogy. .. litt hosszan hallgatott Amit ezután elmondott, az kibontott előttem egy képet: Hol kezdődik és miért lesz valaki alkoholista? Nem szentírás, nem is törvényszerű, hogy minden — ehhez hasonló — eset a delirium tremenshez vezessen de mégis jó a rész­leges általánosításhoz, öt a felesége taszította a kocsmá- zó barátok karjaiba. [ — Munka után nem volt odahaza nyugtom. Sehol egy nyugodt sarok, ahol megpi- nenjek. Pedig nem könnyű negyven, meg ötven kilói szerkezeteket emelgetni, amíg összeszereljük. Sokszor annyi­ra elfáradtam, hogy délben nem volt már kedvem ebé­delni. Hazavittem, amit az asszony csomagolt. Nem azt kérdezte, miért hoztad vissza, hanem rámtámadt... — Hiába csomagolok neked, csak feleslegesen fáradok reg­gel, veled is, meg a három kölyköddel is... így mondta, mindig ezt fe­lelte, ha meglátta az érintet­len ebédcsomagot. És máskor is veszekedett. — Ideges volt, megértem, három gyerek, és mellette fi is dolgozott. En pedig kibo­Mi izgatja a főngronómnst ? A BERKENVEI SZÖVETKEZET KÁLVÁRIÁJA K iss András, a berke­nyéi Petőfi Termelő- szövetkezet főagjonó- musa tele van izgalommal és kíváncsisággal. Érthető, hiszen a Zétoron most nagyon sok múlik. Izgatja: sikerül-e fel­szántani azt a hetven holdnyi területet, amely a 223 hold­ból — ez a szövetkezet mély- szántási terve — még meg­maradt. S kiváncsi, vajon a Tolmácsi Gépállomás, amely ki tudja hányadszor ígéri már a sérült traktor kijavítását, beváltja-e végre ígéretét? A Zetort még valamikor ok­tóber elején vitték be Tol­mácsra, motorcserés főjavítás­ra. Onnan Érsekvadkertre utazott a gép. Október végén került haza Berkenyére. Alig dolgozott azonban néhány na­pot, újra „felmondta a szol­gálatot”. Vitték gyorsan Tol­mácsra. S itt kezdődik a traktor, a szövetkezet kálváriája. Mert azóta múltak a napok, a hetek, a gép még mindig Így áll a gépállomáson, ahogy ida bevitték. A főjavítás után garancia van rá. De a szerelők még meg sem kísérelték kija­vítani a hibát. Ezt a hírt egyébként a traktoros hozta, aki annak idején a Zetorral lolgozott, s most bent járt a Tolmácsi Gépállomáson. A szövetkezeti irodára is sűrűn beszalad és háborog: ki fizeti meg neki azokat a napokat, amelyeket eddig — gép híján — munka nélkül töltött. S ki udja hány napot kell még vá- —koznia? Vajon hányat? Az aggoda­lom emiatt vonja ráncokba Kiss András homlokát is. Azt mondja: — Ha nincs mélyszántás, termés sincs nálunk. Tavaly elmaradtunk vele. Jókora föl­det szántottak a gépek tavasz- szál. Huszonnégy holdon oda is lett a kukorica mind. Nagy kár ez, egy ilyen kis szövet­kezetben __ G UI József elnök és Kucse- ra Lajos brigádvezető egyet­értőn bólogatnak. A brigád- vezető még meg is toldja az agronómus szavait: — Erősen kötött, agyagos föld a miénk. Ha vizet kap nyúlóssá, ragadóssá válik... Ha meg száraz, nem könnyen adja meg magát az ekének... Most is, hogy megjöttek az esős napok, a szövetkezet má­sik két gépe egy ekét húz. A vasakra rátapad a nehéz, vi­zes agyag. Embernek, gépnek egyaránt gondot okoz megbir­kózni vele. — Nem segít a gépállomás? — Segít — legyint lemondó­an a föagronómus. — Éppen úgy, mint a javításnál. Volt itt egy lánctalpas. Talán nyolc holdat szántott, aztán elvitték. Azóta mindig ígérik, jön az új SZ—100-as. Csak győzzük ki­várni ... A berkenyéi Petőfi Terme­lőszövetkezet még nem zárt mérleghiánnyal egyetlen évet sem. A munkaegység értéke azonban nemigen lesz több húsz forintnál. Az ilyen ter­melőszövetkezet többszörösen érzi azt. ha kiesik a munká­ból egy-egy gép, elmaradna1< a várt hozamok. — Bizony nemcsak ezzel az egy traktorral jártunk így — kesereg a brigádvezető. — Az U—28-asért is kifizettük a sok pénzt. Dolgozott vala­mennyit, és elromlott... Most 33 ezer forintról kül­dött számlát a gépállomás. Igaz. ennek csak 50 százalé­kát fizette a szövetkezet, de ahogy Kucsera Lajos mondja, azért a pénzért is megjavíthat­ták volna tisztességesen a gé­pet. De a javítással nincs minden rendben Tolmácson. Anekdótának . is beillő esetet mesélnek. A gépállomás a sa­ját traktorával sem tesz kivé­telt. Az egyik traktoros négy hétig várt, hogy orvosolják beteg gépe baját. Hiába. A végén elúnta a várakozást, el­indult Ösagárdra. Berkenye határában elakadt. — Ide legalább kijönnek és megjavítják — mondta a szövetkezeti irodán, miközben segítségért telefonált Tolmács­ra. Mindezek ismeretében ko­pogtattunk be Szőke Gyulá­hoz, a Tolmácsi Gépállomás igazgatójához. — A gépjavítás tulajdon­képpen november elején in­dult nálunk, de máris van­nak gondjaink — magyaráz­za. — A műszaki vezetést most erősítjük. Kevés az alkatrész és a szerelő is ... Az tmberek egy része még a földeken dol­gozik, mert 1400 hold mély­szántással vagyunk adósak. Időnként ■ a szervezetlenség is zavar. Ezt azután mindenütt megérezzük; á berkényei Ze- tornál, meg a kinti munkánál is.., Mi van tulajdonképpen a berkenyéi géppel? — Most már elkészült, ami­korra ígértük. — S nyugtat, elindult Berkenyére az az Sz—100-as is, amelyet a DT helyett küldtek. A lánctalpast Pásztóra, a cserealapba vitték el a szövetkezetből annak ide­jén. — Az eddigi huzavona se teljesen a mi lelkűnkön szá­rad. — Beszél a jelenleg ér­vényben levő javítási rend­szerről, amely szerint a Győr­ben készült motort az Érsek- vadkerti Gépjavító Állomás építi be, és a munkáért a Tol­mácsi Gépállomás vállal ga­ranciát. Ésszerűbb megoldást kellene találni mindenképpen. — A berkenyéi géphez szük­séges alkatrészért már lega­lább ötszáz kilométert utazott az anyagbeszerző, s a végén mégis olyan alkatrészek kerül­nek at traktorba, amelyeket sa­ját magunk készítettünk — mondja Szőke Gyula. — S nem lehetett volna ezt korábban megcsinálni? — Dehogynem — kapja fel a fejét hirtelen az igazgató. — Csakhát az eredeti alkatrésze­ket szerettük volna ... Mert ez a mostani sajnos nem lesz hosszú életű... » ít ezért van tele iz­galommal és kíváncsi­sággal Kiss András, a berkenyéi Petőfi Termelőszö­vetkezet főagronómusa. Mert higgyük el, hogy az SZ-W0- as valóban megérkezik Ber­kenyére és elkészül végre a Zetor is. De ez még mindig nem jelenti azt, hogy a szö­vetkezet határában befejezik c. munkát. Mert „ne adj isten”, akadjon él valahol a barázdá­ban a traktor. Kezdődik újra a kálvária __ V incze Istvánné rultam. Nem kellett sokai csalogatni, az első szóra el­mentem a többiekkel. A folytatás már ismert. — Téved, még semmit sem ismer a folytatásból — mond- 1a és apró gyöngyöket töröl le a homlokáról — A foly­tatás szörnyű volt. Egyszet megütöttem az asszonyt. Na­gyon szégyenem, de ez volt a fordulópont. Egy ember, egy delírium- ban szenvedő valaki — utó­lag — keresi az okokat. Meny­nyivel más lett volna, ha ko­rábban kezdi. Akkor, amikor még csak az elején volt. Két évet megtakarít az életéből a gondatlan, a csendes szóra­kozásnak, pihenésnek, de így — utólag — is jó! Másnap végigittuk aa árjegyzéket és este a felesé­gem nem feküdt le. Felöl­tözve várt a konyhában. Ejfél után mentem haza... — Elválunk! — Csak így egyszerűen? —* kérdeztem tőle és nevettem: Nem tudtam komolyan ven­ni, dolgozott bennem a szesz. — Őrült! — mondta az asz- szony — nem gondolsz a gye­rekeidre? Es ekkor a legkisebb fel­sírt a szobában: Apuka! Hol van apuci! — Egyszerre elmúlt a ré­szességem. Higyje el, pilla­natok alatt kijózanodtam. Át­öleltem az asszonyt: Nem vá­lunk el. Megváltozom... A sikerért meg kell küz­deni. Először önmasával viv- ta meg a harcot. Kemény küzdelem volt. Akkor még azt hitte, elég, ha megválto­zik. ha nem iszik többé. Az orvos kúrát javasolt, ő alá­vetette magát. Két hétig szen­vedett. Nem a kezelés fájt — az asszony, a család! Most érezte először, hogy nagyon hiányzanak. — Mikor hazamentem a kórházból, vacsorával vártak. Lefekvés előtt a feleségem megint csomagolt. Sohse felej­tem el: toiásrántottát tett két szelet kenyér közé. Azt na­gyon szeretem, sok hagvmá- val. Először papírszalvétába rakta, és becsavarta újságpa­pírba is. A táska ott volt a széken, az asszony odalépett és ráné­zett az urára: — Aztán megedd, nehogy visszahozd holnap este! — Ekkor döbbentem rá va­lamire. Nem elég abbahagy­nom az ivást, az asszonynak is meg kell változnia. Az ottho­ni hangulatnak, az .örökös, sokszor gyerekségekért ki- nrovokált veszekedéseket be kell szüntetni. Ehhez pedig az asszony akaratára is szük­ség van. Másnan este, vacsora után beszélt az asszonnyal. El­mondta neki, mit kér tőle. Első hallásra nem értette meg. — Azt mondta, hogy rá akarom kenni a részeeeske- désemet. Megnyugtattam, hogy szó sincs erről, de otthont akarok az otthonomban és nem állandó, feszült légkört. És most? — Már túl vagyunk minde­nen. Az asszony este megkér­dezi, sokat dolgoztam-e? Fá­radt vagyok? Mit csináljon gyorsan, frissen vacsorára. Tudja mit jelent ez nekem? Az életet jelenti, új életet... Az' apró csillogó gyöngyök mintha eltűntek volna a hom­lokról és valahol a szemgöd­rében bukkantak elő megint. Nagykockás zsebkendővel szá­rította fel és kezet nyújtott... Gáldonyi Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents