Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)
1966-11-24 / 278. szám
1986. november 24. esö+örtö!í Futball, emberek, erkölcs Kocsis „disszidálása Budapestre A Nógrád szerkesztőségének klubjában 1966. november 2-án kerekasztal-értekezlet volt. Ezen a SBTC vezetői és néhány játékos vett részt. A beszélgetésen jelen volt Kocsis Lajos is, aki a következőket mondta (szó szerint idézzük lapunk november 3-i számában megjelent nyilatkozatait.) „Halottam, hogy a Honvéd- ba készülök. Ezt nekem Havasi is említette. Az igazság az, hogy szeptemberben a Kígyó utcában csináltattam egy ruhát a feleségemnek Bo- zsiknénál. Ezt itt villámgyorsan „lereagálták”. Mondtam, ez még nem jelenti azt, hogy a Honvédban fogok játszani. Az igaz, hogy néha nem megy o játék úgy, ahpgy kellene. Az azonban nagy tévedés, hogy azért nem játszom, mert valahová már elköteleztem magam. Szó sincs erről. Az SBTC-nél jól érzem magam, és itt is kívánok szerepelni.” Az ismeretlen telefonáló Pontosan húsz nappali a nyilatkozat után, november 22-én kedden csengett a telefon szerkesztőségünkben. A vonal másik végén egy izgatottan beszélő szurkoló (nevét nem mondlta meg) a következőket kérdezte: tudunk-, e arról, hogy Bozsik József, a Honvéd edzője Salgótarjániban járt, és látták vele Kocsis Lajost? Ekkor tizenkét óra negyvenöt perc volt. Azonnal felhívtuk telefonon Szojka Ferenc szakosztályvezetőt. A következőket mondta: „A hír igaz. Kocsis szóban bejelentette, hogy nem kíván az SBTC-ben szerepelKözségi tanácsok és közöletek FIOYKLENI! Salakot, tsz kőbányákból követ, bányakavicsot billenős gépkocsikkal, rakodógépekkel a megye egész területén azonnali szállítással £s minden mennyiségben vállalunk. MEGRENDELÉST t. sz. AKÖV Salgótarján, Áruforgalmi osztályára írásban, vagy 10-81 telefonon kérjük bejelenteni. ni. Ma (kedden) levele is megérkezett hozzánk hasonló tartalommal.” Azonnal Kocsis lakására siettünk, de az ajtó zárva volt, a lakásban nem tartózkodott senki. A következő „állomás” az SBTC klubház volt. Üt közben megállított Kökény József, aki elmondta, hogy délben, amikor ebédelni ment a trösztbe, látta Bozsik Józsefet, a Honvéd edzőjét, Moór Ede szakosztályvezető társaságában. Velük volt Kocsis Lajos is. Éppen távoztak az épületbőL Kökény azt is hozzátette: nem beszélt Kocsissal, később azonban találkozott Toldi Miklóssal, aki elmondta, hogy tőle elbúcsúzott Kocsis, és a két szakvezető társaságában Budapestre utazott. Mi történt a klubházban? Már sötétedett, amikor az SBTC klubházba értünk, ahol Kecskés János, az SBTC elnöke fogadott. Feldúlt volt, de kérésünkre rekonstruálta azt az eléggé el nem ítélhető „látogatást”, ami kedden délelőtt az SBTC klubházban volt. — Még jóformán be sem értem a klubházban, amikor látom, hogy Bozsik József, és Moór Ede vár rám. Velük volt Kocsis Lajos is. Bozsik vitte a szót. B. J.: — Kocsis bejelentette, hogy nálunk kíván szerepelni. Kérjük, adják ki a játékost. K. J. — Ebben az ügyben nem én döntök. Van illetékes fórom, amely eldönti, hogy kiadjuk-e, vagy sem. M. E. — A játékos világot akar látni. Az út a válogatottságig csak fővárosi klubon keresztül vezet. Az elnök tiltakozott az eljárás ellen. A két vezető azt a kijelentést tette (próbálták meggyőzni az elnököt), hogy vidéken nincs lehetőség a fejlődésre. Idézték a régebbi időszakot, és kijelentették: akkor is csak Buzánszki Jenőnek, és Szojka Ferencnek sikerült tartósan beverekednie magát a válogatottba. Ezzel mintegy azt példázták, hogy Kocsis fejlődése Salgótarjánban nincs biztosítva. Az elnök megismételté: nem adják ki a játékost. Erre a két szakvezető megmutatta a behívó parancsot, amelynek alapján később a trösztben azonnal leszámolt Kocsis Lajos. Bozsik még megjegyezte: — Hiába nem adják ki. Kocsis közölte velünk, hogy ha kell, kivárja az egy évet (A beszélgetés ideje alatt Kocsis Lajos egy szót sem szólt.) Eddig a tényről volt szó, amely joggal váltott ki felháborodást Nógrád megyében a szurkolók táborában. Mindenki tudta, hogy éppen Kocsis Lajos volt az, aki Salgótarjánban maximális támogatást élvezett. Mindent megkapott, amire szüksége volt. Lakást és sok mást, ami teljes gondtalanságot biztosított számára. Eljárása felháborítja a közvéleményt Az más kérdés, hogy erről egyedül Kocsis Lajos tehet-e? Szavát megszegte. Távozási szándékát az utolsó pillanatban jelentette be, holott erre korábban is lehetőség lett volna. Kecskés János elnök keserűen mondta, hogy pénteken, és szombaton még minden a legnagyobb rendben ment. Az elején említett kerékasztal beszélgetésen Kukol Emil elnökségi tag elmondta a játékosoknak. „Nekem az a véleményem, amelyik játékos távozni készül, legyen korrekt, jelentse azt be a szakosztály vezetőségénél.” Természetes tehát, hogy az SBTC illetékesei megteszik majd a megfelelő lépéseket. Vállalati fegyelmi eljárás következik Kocsis Lajos ellen. Ez azonban sovány vigasz. A dolgok gyökere másutt vap. Szédíígetés fővárosi módra Bozsik József eljárása, ahogyan Kocsis Lajost „disszidál- tatta” Salgótarjánból, nemcsak az SBTC ügye. Régi „jól bevált” szokás, hogy a jobb pozícióban levő fővárosi csapatok bizonyos idő után „elorozzák” a vidéki kluboktól a tehetséges játékosokat. A módszer „sajátos”. Először a válogatottság felcsillantása következik. Meghirdetik az „ismerd meg a világot” mozgalmat, és ki ne menne? Mi kell egy fiatal játékosnak? Bedobni a csemegét, a válogatottságot, és utána hagy csapot-papot. Szédíígetés maximális szinten. Ezt tették Kocsissal is, amikor meghívták Gödöllőre a válogatott keretbe. Mindenki tudta, hogy erre nem érett még. Salgótarjánban a mérkőzéseken sokszor nem azt nyújtotta, amit vártak tőle. Akkor miért lett válogatott? Irtunk már erről, de nem árt mégegyszer megemlíteni: miért volt szükség arra, hogy egész oldalon „bemutassák” Kocsist a labdarúgásban. Mivel szolgált rá erre? Jól működik a labdarúgó „titkos szolgálat”. Valaki és valakik Budapesten állandóan figyelik a vidéki tehetségeket, és aztán „elszipkázzák” őket. Most már azt is tudjuk miért* ment olyan gyengén a játék Kocsisnak Salgótarjánban azon az emlékezetes 4:l-es vereséggel végződő Bp. Honvéd elleni mérkőzésen. Ki lehet válogatott? Természetesen csak a fővárosi klubokban szereplő játékos. Ha vidékről válogatják, az már „szerencse”. Nem véletlenül példálózott a Salgótarjánban járt két Honvéd szakvezető Buzánszkival és Szojkával. Eljutottunk oda, hogy manapság már nincsenek vidéken Buzánszkik, és Szojkák. Nincsenek, mert „elutaztatják” őket a fővárosba. Korsós és Molnár lehetett-e válogatott vidéki egyesületében? Nem, de a Vasasból lehetett. Sóvári, ha csak egy kicsit jobban játszik az angliai vb-n, Szepesi játékát soha nem csodálhattuk volna a t.v képernyőjén Angliában. Géléi is elképzelhető milyen nagy harcot vívott Szentmihá- lyival, hogy egyszer-kétszer bekerüljön a válogatottba. Sorolhatnánk tovább a példát. Ne csodálkozzunk, ha megfullad a vidéki labdarúgás. Mert ez éa*. Amíg a fővárosban meghirdetik a vidéki fiatal játékosok felé az „irány Budapest” jelszót, addig ne várjuk a fellendülést vidéken. Ezért kell nem egy klubnak vidéken „tiszta lapot” csinálni a bajnokság hajrájában, mert mennek a játékosok, viszi őket a fővárosi ..bomba- csapat”. Az ígérgetésekké! a válogatottsággal, az utazással. S ha ez nem jön be, (mert erre is számtalan példa van), okkor sincs baj. Üjra ott van a vidék, újra „viszem” és ez így megy, az utóbbi időben. Úgy érezzük, Kocsis Lajos ügye nemcsak az SBTC-t érinti. Többről van itt szó; olyan meg nem engedett antimorális dologról, amelyet ideje- tenne végre felszámolni. Szakács László CAOLA ÖESCSORÁLÓ K R É M OCeLl&meJi illat&úi&tt izzadsággátló és szagtalanító krém, amelynek használata egész napon át a jólápoltság és üdeség érzetét kelti. Jelenei Rzsevszhafo HITLER VÉGNAPJAI mítosz nélkül Á hisztéria fokozódik Mikor Hitler tudomást szerzett arról, hogy a Weidling tábornok parancsnoksága alatt álló 56. páncélos hadtest vereséget szenvedett, és visz- szavonult Küstrinből, dühében parancsot adott arra, hogy lőjjék agyon Weidlinget. A tábornok megjelent a pincében, Hitler pedig nem vette észre, ki áll előtte, és elkezdte magyarázni néki védelmi tervét. Ebben a fantasztikus tervben fontos helyet foglalt el Wenck hadserege, amelyre a valóságban nem lehetett számítani, mert a szovjet csapatok bekerítették, és magának Weídltngnek a hadteste, amelyből csak néhány szétzilált, harcra alkalmatlan alegység maradt. Weidling eltávozott, és kivégzését várta. De újra visszahívták és... — ilyen a zsarnok szeszélye — kinevezték Berlin parancsnokává! „önmagának ellentmondó, és ideges parancsai végképp dezorientálták az atíélkül is megzavarodott német parancsnokságot” — írja kéziratában Rattenhuber, Hitler testőrségének főnöke, SS Obergruppenführer, és rendőr-al- tábomagy”. „A szó szoros értelmében emberi roncs benyomását tette a szemlélőre — arcára ráfagyott a rémület, és a zavarodottság kifejezése. Pillantása tétován ide-oda rep- dasett, mint a mániákusaké. Alig hallható hangon beszélt, a feje remegett, járása imbolygó volt, a keze reszketett.” Az 1944. július 20-i merénylet óta „Hitlerben rémület, és bizonytalanság élt az emberek iránt, korábban is meglevő hisztériája fokozódni kezdett.” Lange szakács volt az utolsó, aki bunkeron kívül látta őt április elején. Többé nem jött elő a föld alól. A birodalmi kancellária falainál meghaltak a Hitler által megtévesztett emberek. Ezalatt a pincében Levők csodában, horoszkópban, a führer ösztönében reménykedtek, intrikáltak, megrázkódtatás, és a kétségbeesés között hányódtak, amihez helyzetük bőséges tápot adott Egyetlen hír Göring árulásáról, aki április 23-án eltávozott Berlinből és különbéke tárgyalásokat kísérelt meg az angolokkal, és az amerikaiakkal, elég volt a pince lakóinak ahhoz, hogy megfeledkezzenek mindarról, ami odafent történik. Göring üzenetet küldött Hitlernek. Ebben közölte, hogy Hitler, aki még 1939-ben kinevezte őt, Göringet, utódjává, a körülzárt Berlinben tartózkodván nem tudja vezetni az országot. Azért itt az ideje, hogy ő, Göring vegye át az állam vezetését. Hitler tombolt, Parancsot adott segédtisztjének Schau- benak, hogy égessék el személyes levéltárát Münchenben, és Berchtesgadenben. Schaubernak sikerült felszállnia a gatovi repülőtérről a führer utolsó előtti repülőgépén. Rádión keresztül adtak parancsot, hogy Göringet testőrségének vezetője tartóztassa le, amit az végre is hajtott. ... Miután letartóztatták, Göring lemondott igényeiről és rádióüzenetet küldött Berlinbe, a birodalmi kancellária óvóhelyére, amelyben „szívbajára” hivatkozva kérte, hogy járuljanak hozzá nyugalomba vonulásához. „Göring birodalmi marsall megbetegedett. Hosszabb idő óta szívbajban szenved, amely most heveny stádiumba lépatt” — közölte a lakossággal, és a hadsereggel a „Berlini Front-röplap” — „Azért ő maga kérte, hogy a jelenlegi helyzetben, amely maximális erőfeszítést követel, mentsék föl a légierők vezetésének terhei, és az ösz- szes ezzel kapcsolatos kötelezettségei alól. A führer teljesítette kérését. A führer Ritter von Greim vezérezredest nevezte Iá a légierők új főparancsnokává és egyúttal táborszernagyi rangra emelte. A führer tegnap berlini főhadiszállásán fogadta a légierők új főparancsnokát, és részletesen megvitatta vele azt a kérdést, hogyan vessék ba a harcba a légikötelékeket, és a légelhárító tüzérséget.” A Greim kinevezéséről szóló parancsot rádión keresztül is továbbították volna, De Hitler, aki hozzászokott a látványosságokhoz, és a parádékhoz, nem ismert határt, és mértéket, legkevésbé akkor, ha a tekintélyéről volt szó. Nem törődött a dolgok állásával, és a célszerűséggel — parancsot adott Greimnalk, hogy jelenjen meg nála a körülzárt Berlinben, a bunkerben. Greim negyven vadászgéptől fedezve szállt fel Reichlin- ből és valahogyan elvergődött & gatovi repülőtérig, miközben egyiket a másik után lőtték le az őt kísérő gépek közül. Egy másik repülőgépre szállt, és úgy indult tovább a repülőtérről, de néhány p>erc múlva, a Brandenburgi kapu fölött gépe találatot kapott. Greim megsebesült a lábán. Pilótája Hanna Reitsch, aki a kíséretében volt, átvette tőle a kormányt, és leszállt a város kelet-nyugati főútvonalán. Reitsch néhány hónappal később részletes vallomást tett az amerikai katonai hatóságoknak arról, hogy mit láttak Hitler bunkerében. Vallomása annál meggyőzőbb, mert közismert, hogy Reitsch pilótanő fanatikus náci, Hitler odaadó híve volt. Reitsch a sebesült Grein ágyánál maradt, és három na- p>on keresztül megfigyelte a birodalom vezetőinek magatartását. Leírja Hitlert, amint a bunkerben járkál „egy útitérképet lóbálva, amely már majdnem szétmállott kezének verejtékétől, és mindenkinek, aki véletlenül éppen odahallgatott, Wenck hadmozdulat sónak tervét fejtegette.” „Viselkedése és fizikai állapota egyre akasztóbbnak látszott.” (Folytatjuk)
