Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)

1966-11-24 / 278. szám

2 WÖOR Ä D 1*6*. november 24 esiHörtöSä A siabadsóghorcosok akciói az „Attleboro** hadművelet övezetében Újabb bombatámadások a VDK ellen SAIGON Egy szerdán reggel kiadott amerikai közlemény szerint a szabadságharcosok tevékeny­sége megélénkült a Saigontól 530 kilométernyire északke­letre fekvő Chu Lai támasz­pont körül, valamint az „Att­leboro’’ hadművelet övezeté­ben, Tay Nính tartományban. Tay Ninh közelében a partizá­nok aknavetőikkel támadtak egy amerikai tüzérségi állást. A dél-vietnami kormány­hadsereg folytatta tisztogató hadműveleteit Guang Ngai tartományban és a delta-vi­déken a kambodzsai határ kö­zelében. A rossz időjárás okozta 12 napos szünet után az ameri­kai repülőgépek teljes erővel újrakezdték támadásaikat a VDK területe ellen. Rakéta­állásokat bombáztak Haip- hongtól 7 kilométernyire dél­nyugatra és Vinhtől 50 kilo­méternyire északnyugatra. A bombatámadások célpontja­ként szolgáltak még Dien Bi­en Phu körül levő katonai raktárak és halászhajók az észak-vietnami partok előtt. HANOI A felszabadítás hírügynök­ség szerdai közlése szerint a dél-vietnami felszabadító had­sereg és a partizánok novem­ber 7 és 11 között Thu Dau Mot tartományban négy táma­dás során az amerikai 1. gya­logos hadosztály 160 katoná­ját ölték meg vagy sebesítet- ték meg. Az 1. gyalogos had­osztály Dau Tieng légi tá­maszponton állomásozik, in­nen küldték a megerősítést azoknak az amerikai egysé­geknek, amelyek az „Attlebo­ro” hadművelet során erősen megfogyatkoztak. Brown Moszkvában MOSZKVA (MTI) George Brown, angol kül­ügyminiszter szerdán reggel Leningrádból Moszkvába ér­kezett. A pályaudvaron Gro­miko szovjet külügyminisz­ter fogadta a vendéget. Mint a Reuter hírügynök­ség jelenti, egy órával azu­tán, hogy Moszkvába érke­zett, Brown angol külügy­miniszter a szovjet külügy­minisztériumban megkezdte tárgyalásait Gromiko szov­jet külügyminiszterrel. A dán választások eredményei KOPPENHÁGA (MTI) Krag pártjának súlyos vesz­teségével zárult a keddi dán törvényhozási választások, a szociáldemokrata párt azon­ban a tőle balra álló szocialis­ta néppárt támogatásával, to­vábbra is uralmon marad. Egyes politikai megfigyelők mindazonáltal előrevetítik az újabb választások idő előtti kiírásának lehetőségét. A Krag-fóle kormányzó szo­ciáldemokraták veszteségét a nyugati hírügynökségek nagy meglepetésnek nevezik. Végeredmények Szociáldemokrata Párt: 1 707 043 szavazat, 37,3 százalék, 3,6 száza­lék veszteség, 66 mandátum (az eddigi 76-tal szemben). Radikális Párt: 203 257 szavazat, 7,3 száza­lék, 2,0 százalék nyereség, 13 mandátum (10-zel szemben). Li­berális Párt: 539 237 szavazat, 19,3 százalék, 1,5 százalék veszteség, 35 mandátum (36-tal szemben). Szocialista Néppárt:: 304 243 sza­vazat, 10,9 százalék, 5,1 százalék nyereség, 20 mandátum (eddig 10 ’'volt). Dán Kommunista Párt: 21 536 szavazat, 0,8 százalék, 0,5 százalék veszteség, nem nyert mandátumot. Konzervatív Párt: 522 051 szavazat, 18,7 százalék, 1,4 százalék veszteség, 34 man­dátum (36-tal szemben). Brandt — Abraszimov találkozó NYUGAT-BERLIN (MTI) vendége volt Pjotr Abraszi­„ ___ , mov, a Szovjetunió NDK-beli K edden Willy Brandt nyu- nagykövete gat-berlini főpolgármesternek. A két személyiség Idén a Nyugatnémet Szociáldemok- negyedszer találkozott, Nyu- rata Párt elnökének vacsora- gat-Berlinben harmadízben. II szerződéses siildőnevelés előnyös és jövedelmező A szerződéses állatnevelés a termelőszövetkezeti ta­gok és egyéni állattartók részére — kedvező feltételei miatt — nagy jövedelmet biztosít. Az állattartók a lehetőségekkel élve úgy 1966. évben, mint a megelőző években nagy mennyiségű süldőre kötöttek nevelési szerződést. A süldő felvásárlási árak azonban csak rövid időszakra kerültek előzetesen megállapításra, ezért nem volt módjuk a tenyésztést úgy irányítani, hogy a felnevelt süldők a legkedvezőbb árak figyelembe vétele mellett kerüljenek eladásra. A szerződéses alapon történő süldőnevelés még gaz­daságosabbá tétele érdekében a felvásárlási árak 1967. év egyes időszakaira előre megállapításra kerültek, melynek alapján a 30—60 kg súlyban átvételre kerü­lő süldőkért 1967 január hóban 19 Ft kg 1967. február 1., május 31-e között 21 Fi kg 1967. június 1., július 31-e között 18 Ft/kg 1967. augusztus 1., december 31-e között 17 Ft/kg vételár kerül kifizetésre. A süldőnevelési akcióban minden lekötött süldő után 200 forint előleg és 80 kg kedvezményes áru takar­mány illeti meg a szerződő termelőt. • Amennyiben a termelő a takarmány juttatást nem ve­szi igénybe, úgy a fenti áraknál kilogrammonként 2 forinttal magasabb vételár illeti meg. A süldőnevelési akció feltételeiről aa. Allatforgalmi Vállalat kirendeltségei és a körzeti felvásárlók adnak bővebb felvilágosítást. A Felső Zagyvái Vízi Társulat MŰSZAKI VEZETŐI ÁLDÁS betöltésére PÁLYÁZATOT HIRDET. Felvétel: mérnöki, technikusi oklevél legalább 5, il­letve 10 éves gyakorlat. Fizetés megállapodás szerint. Jelentkezés szeméhesen vagy írásban Salgótarján, Felszabadulás u. 19. Útiköltséget felvétel esetén térítünk. A Kennedy* évfordulón Nyilatkozatok és homály WASHINGTON (MTI) Kedden 10 000 emiber rótta le kegyeletét az Arlington! Hősi Temetőben, ahol Ken­nedy elnök nyugszik. A láto­gatók között volt Jevtusenko is. A Kennedy-család tagjai virágcsokrot tettek a sírra. Johnson elnök egy tengerész­tisztet küldött, hogy képvise­letében megkoszorúzza a sírt Dallasban magánjellegű meg­emlékezések folytak a Ken- nedy-gyilkosság harmadik év­fordulójáról, de sem a me­rénylet színhelyén, sem az Egyesült Államok más váro­saiban a kormány nem ren­dezett hivatalos ünnepségeket Az évforduló kapcsán az amerikai sajtó továbbra is bő terjedelemben foglalkozik a gyilkosság körülményeinek ho­mályban hagyott részleteivel. Miután az elmúlt napokban számos sajtószerv, gyikossági szemtanú, politikus tette fel a kérdést: nem kellene-e fel-- vetni egy újabb vizsgálat le­hetőségét — most a Warren- bizottság tagjai nyilatkoztak. Allen Dulles, a CIA, Ken­nedy által leváltott vezetője, az UPI hírügynökségének ki­jelentette: „nem hinném, hogy új vizsgálat vált volna szük­ségessé, nincs olyan új bizo­nyíték, amit fontolóra kelle­ne venni”. J. Lee Rankin a, Warren-biaottság jogi tanács' adója „bízik benne, hogy a jelentés helyes, és annak meg­állapításait fenn kell tartani". Arien Specter, bizottsági ta­nácsos szerint „a Warren- bizottság Connally kormányzó vallomását gondosan szemügy. re vette, s az összes tények alapján, beleértve a Connally és más szemtanúk által ren­delkezésre bocsátott adatokat, arra a következtetésre jutott, hogy a texasi kormányzónak nem volt igaza”. (Connally előzőleg kijelentette: nem az a golyó sebesítette meg, amit először kilőttek Kennedyre. A kormányzó egyébként sajtóér­tekezletet hívott össze.) Car! Albert, a képviselőház demokrata párti többségének, és Gerald Ford, a ház repub likánus kisebbségének vezető­je — az AP hírügynökség sze­rint — kedden kijelentették úgy vélik, hogy nem merült fel semmilyen lényeges új elem, és hogy nincs szükség kongresszusi vizsgálatra Kennedy-merénylet ügyében. A bécsi látogatás Egy rendkívül esemény­dús és mozgalmas hét után Bécs schwechati repülőteré­ről felszállt Podgomáj kü­lön gépe, a szovjet államfő hazaindult Moszkvába. Ez­zel befejeződött hivatalos ausztriai látogatása, amely világszerte, de különösen földrészünkön, Európában nagy érdeklődést keltett. Természetes, hogy egy ál­lamfői látogatásnak minden alkalommal megvannak a maga színes külsőségei, a protokolláris pompa sem maradhat el. Az osztrák sajtó is sietett megemlíteni, hogy a szovjet államelnök gyakran válaszolt a szívé­lyes köszöntésekre németül, ha egy kicsit ukrános ak­centussal ejtette is a szava­kat. Hálás fotótéma volt a magas rangú vendég csinos orvostanhallgató lánya, s a bájos Natal ja Podgornaja, aki több alkalommal Klaus kancellár karján jelent meg a fogadások termében. Az utazás leglényegesebb feje­zetei azonban a tárgyalóasz­taloknál játszódtak le. Az államférfiak „túlóráztak” is. Podgornijt vidéki kőrútjára, az előzetes programtól elté­rően, elkísérte az osztrák kormányfő, s a különvonat szalonkocsijábam is folyta­tódhattak a megbeszélések. Az érintett témák között ott szerepeltek a két ország kapcsolatai. Ezek barátiak, nem kevés fejlődésen men­tek át az osztrák államszer­ződés tizenegy évvel ezelőtt történt megkötése óta, ám igen sok még a kihasználat­lan lehetőség. Ügy szovjet, mint osztrák részről egyet­értettek abban, hogy lehet­séges és szükséges a kap­csolatok sokoldalú bővítése a gazdaság, a kultúra, a tu­domány és a technika terü­letén. A látogatást sommá­zó közös közlemény ennek megfelelő munkaproigram- ját állította fel. Különösen nagy visszhangot váltott ki az a Podgomii-bejelentés, hogy a kőolajvezetékek után tervbe vették egy több ezer kilométeres földgázve­zeték építését is, Szibériá­ból Nyu'gat-Európába. Auszt­ria számára ez hármas je­lentőséggel bírna: áthalad­na területén, részesülhetne a földgázból, valamint acél­ipara jelentős megrendelé­seket kapna a csőhálózat el­készítéséhez. A kétoldalú kapcsolatokon túl — jóllehet ezeknek is megvan a maguk nemzetkö­zi kihatása — a legtöbb szó Ausztria nemzetközi szere­péről esett. Napjaink egyik jellemzője, hogy széles körű diplomáciai tevékenység van kibontakozóban kontinen­sünkön, erőfeszítések tör­ténnek az európai biztonság rendszeriének kialakítására. E törekvésekben nem kis fontossággal bír a semleges országok, különösen Finnor­szág, Svédország és Auszt­ria állásfoglalása. Mindin­kább nyilvánvalóvá lesz, hogy a semlegesség nem je­lenthet passzivitást, a békés egymás mellett élés közös ügyét illetően. Amint Pod- gornij a televízió kamerái előtt tartott beszédében ki­fejtette: Ausztriának min­den lehetősége megvan ah­hoz, hogy érdemben járul­jon hozzá a béke megszilár­dításához. Alkalmat ad erre földrajzi hélyzéte. tapaszta­latai, valamint semlegességi státuszának nemzetközi elis­merése. Baráti találkozók ajkaimé­val kötelez — az őszinteség Is. A Szovjetunió felelős ve­zetője ezért fejtette ki is­mét teljes nyíltsággal, hogy Ausztria társulása a Közös Piaccal, amely immár évek óta vitakérdés — komoly veszélyeket rejtene magá­ban. Ez okvetlenül politikai kötelezettségeiket is róna az országra, ami viszont ellen­tétes lenne az önként vál­lalt semlegességgel. Ugyan­csak helyénvaló volt az a figyelmeztetés, amellyel Podgomij a nyugatnémet helyzetre hívta fel vendég­látói figyelmét: Ausztria sem a szomszédság, sem sok közös hagyomány, sem a történelmi tapasztalatok miatt nem lehet közömbös a bonni államiban kialakult bizonyos veszély«« jelensé­gekkel szemben. Olasz heiyzelkép a két szocialista párt egyesülése alán A legendabeK olasz herceg éhínség idején sorra felfalta gyermekeit és így érvelt: Ezt kellett tennem, hogy meg­mentsem számukra apjukat. Az Olasz Szocialista Párt, és a Szociáldemokrata Párt egye­sülésének bábái ehhez hason­ló „logikai” vonalat követtek, amikor azt erősítgették, hogy a fúzió a demokratikus erők egységét támasztja alá. Figyelemre méltóak az előz­mények is. A két párt ere­detileg június elejére tűzte ki az egyesülést. Az azt meg­előző hetekben azonban élénk választási harc dúlt az or­szágban. Három igen jelentős tartományi tanács, Róma, For- li, és ’ Foggia új összetételéről kellett dönteni, ami az ösz- szes olasz választók egyhato- dát szólította az urnákhoz. Ahogy fokozódott a választási küzdelem, úgy szorult háttér­be az egyesülés gondolata. A szavazások végeredménye az­után szintén igazolta, hogy a két párt összeolvadása nem kecsegtet politikai térnyerés­sel. Nenni miniszterelnök-he­lyettes szocialista pártja szen­vedte a legnagyobb vérveszte­séget, a szavazatok három szá­zalékát vesztette el, így fi­zetett behódolásáért a szociál­demokraták, és a keresztény- demokraták előtt. A baloldali ellenzék derékhada, a kom­munista párt viszont jelen­tősen előretört, első sorban a nagy nehézipari gócpontok­ban, de Rómában is. i Az események láttán az olasz nagytőke úgy látta, el­jött az idő, amikor minden rendelkezésére álló erővel tá­mogatni kell a fúzió gondola­tát. A milánói Corrierre del­la Sera, a torinói Stampa, és a római Messaggero szinte egy­mással versenyezve lelkesed­tek a mind előrehaladottabb állapotban levő kísérlethez, amely végül a két párt egye­süléséhez vezetett. Érthető, hogy a nagy trösztök szócsö­vei üdvözölték az eseményt, melynek során a számszerű­leg kisebb Szociáldemokrata Párt ideológiaiig, és politikai­lag valósággal lenyelte Nen­ni szocialista pártját. Igen jellemző az új politi­kai organizáció „elvi” dekla­rációjának több tétele is. „A legfontosabb a politikai sta­bilitás fenntartása”, — olvas­hatjuk a dekrétumban. „E stabilitás alapja pedig a je­lenlegi középbal kormányfor­mula. Ennek érdekében az új párt mindent elkövet majd, hogy ezt az alapelvet az ország minden területére ki­terjessze”. Ez másszóval any- nyit jelent, hogy az új „Szo­cialista Párt” egyik elsőrendű kötelességének vallja, hogy a városokban, és falvakban fel­bontsa szövetségét a kommu­nista párttal, és keresztény- demokrata vezeztés alatt ala­kítson községi tanácsokat. Ott is tehát, ahol eddig a bal­oldali pártok kezében volt a többség. A baloldali egység további megbontását szolgálják azok a célkitűzések, amelyek a szakszervezeti mozgalomra vo­natkoznak. Az új párt tagjai­nak ugyanis „Szabad kezet” adnak abban a fontos kér­désben, hogy melyik szak- szervezeti szövetséget válasz­szák. Ezen önmagában véve nem lehetne fennakadni. Ám­de ehhez az a szocialista párt járult hozzá, melynek tagjai a kormányban ugyan a ke­reszténydemokratákkal, és a szociáldemokratákkal, a szak- szervezetekben azonban mind- ezideig a kommunistákkal mű­ködnek együtt. Különösen sú­lyos ez az állásfoglalás a jelenlegi időszakban, amikor Olaszország gazdasági életét változatlanul a bizonytalan­ság, a dolgozó osztályok han­gulatát pedig a növekvő elé­gedetlenség jellemzi. Ez az elmúlt hónapokban az utób­bi évek legnagyobb, és leg­egységesebb sztrájkmozgalmait robbantotta ki. Mindezekután jutunk el a legfontosabb kérdéshez. Az új párt az olasz munkásosz­tály derékhadának, a kommu­nista pártnak a megkerülésé­vel, sőt azzal szemben pró­bál valamilyen látszólagos „szocialista programot” nyúj­tani. Az alapelveket tartalma­zó dekrétumban azonban egyetlen kritikai szó sem ta­lálható a kereszténydemokra­ta pártnál. E vonatkozásban is a szociáldemokraták állás­pontja érvényesült, azé a párté, amely jó együttműkö­dőnek bizonyult nemcsak a középbal, de a nyíltan jobfi* oldali színezetű klerikális ve» aetésű kormányok idején is* azokban az időkben, amikor Nenni ék még a kommunisták oldalán küzdöttek a konzer­vatív erők ellen. A program­nak a külpolitikai vonatko­zásai is megvannak. Az alap­elvek értelmében az új párt az Atlanti Szövetség fenntar­tása mellett foglal állást, an­nak minden kötelezettségévé! együtt. Ily módon magától ér- tetődőleg még említés sem történik arról a „semlegesség­ről”, amely nemrégiben még Nenni pártjának külpolitikai alapállása volt. A kommunisták nem be­csülik le az egyesülés jelen­tőségét. Nyilvánvaló, az új párt vonzza majd azokat a határozatlan elemeket, akik nem látják világosan, hogy a társadalmi igazságtalanság, és elmaradottság felszámolása csak következetes elvi politi­kával oldható meg. Ugyan­akkor számolnak a kommu­nisták azzal is, hogy az új pártban fokozódni fognak az ellentmondások, mert a veze­tők lemondtak olyan követe­lésekről, melyeket a tagság jelentős része nem hajlandó elvetni. A közeli jövőben az Olasz Kommunista Pártnak tehát bonyolultabb helyzettel kell számolnia. Luigi Longo a köz­ponti bizottság ülésén leszö­gezte: a párt a közeljövőben újabb konkrét kezdeményezé­seket tesz az igazi baloldali egység megvalósítására olyan kérdésekben, mint a demok­rácia kiterjesztése, Dél-Olasz- onszág problémáinak megoldá­sa stb. Ennek a politikának a népszerűségét a különböző taktikai húzások nem tudják lerontani. A széles tömegek­nek elegük van a régi és az új „hercegekből” ... Sümegi Ende«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents