Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)

1966-11-03 / 261. szám

2 NÖOHAÖ 1966. november 3. csöförtö!« Ghana — fonják ki ax amerikai csapatokat Vietnamból! A% ENSZ Ho 81 Hinh beszéde Guinea — AESZ Az accrai elnöki palotában szállásolták el az Afrikai Egy­ségszervezet háromtagú békél­tető küldöttségét, amely ked­den este érkezett meg, hogy kieszközölje az önkényesen le­tartóztatott gutneai kormány- küldöttség szabadonbocsátását és enyhítsen a rendkívül fe­szültté vált ghanai—guineai viszonyon. Ami Ghánát illeti, az állás­pontja változatlan: „jóllehet a ghanai vezetők készségesen fo­gadnak minden béke-közvetí­tőt, az a véleményük, hogy a válság megoldásának kulcsa Sekou Towré guineai elnök ke­zében van. Kedden este Carl Barteh, az amerikai külügyminisztérium szóvivője bejelentette, hogy a guineai fővárosban korlátozták az amerikai polgárok mozgá­sát. Az amerikai nagykövet­ség épületébe — a tájékozta­tás időpontjában — bárki be­léphetett, de el nem hagyhat­ta senki. Az UPI hírügynökség jelen­tése szerint a történtek után nagyon bizonytalanná vált. hogy eredeti formában meg­tarthatják-e az AESZ-csúcsér- tekezletet. Nasszer, az EAK elnöke komolyan fontolgatja lemondását, s Bumedien algé­riai államfő — mint egy algé­riai hírforrás közölte — „csak az adott pillanatban” tartja lehetségesnek részvételét. HANOI Hanoiban a Dortácos köztár­sasági elnök vezette kubai párt- és kormányküldöttség látogatást tett Ho Si Minh-nél, a VDK elnökénél. Dorticos beszédet mondott azon a fo­gadáson, amelyet a VDK ve­zetői rendeztek a kubai kül­döttség tiszteletére és idézte Kdei Castro szavait: „Vietna­mért készek vagyunk vérün­ket ontani.” Ho Si Minh a fogadáson mondott pohárköszöntőjében foglalkozott a háború fejlemé­nyeivel. A VDK elnöke rámu­tatott: az amerikai imperia­listák és csatlósaik a manilai értekezlettel a háború tényle­ges fokozásának idején meg­próbálták reklámozni hamis béketerveiket, de képtelen ál­lításaikkal nem téveszthetik meg a világközvéleményt. A VDK elnöke hangoztatta: a vietnami nép álláspontja vi­lágos. s megtalálható a VDK kormányának négy, valamint a Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front öt pontjá­ban. Az amerikai imperialis­táknak feltétel nélkül be kell szüntetniük a VDK elleni bom­batámadásokat, és más hábo­rús cselekményeket, vissza kell vonniok az amerikai és a velük szövetséges csapatokat Dél-Vietnamból — és akkor azonnal visszatér a béke Viet­namba. Ho Si Minh ugyanakkor megállapította, hogy az ame­rikaiak a „különleges háború” taktikájával kudarcot vallot­tak és a „helyi háború” első menetében is súlyos veresége­ket szenvedtek. Észak-Vietnam fölött több mint ezerötszáz amerikai gépet lőttek le, Dél- Vietnambari az év első kilenc hónapjában több mint két­százezer amerikai és velük szövetséges katonát tettek harcképtelenné a szabadság- harcosok. A vietnami nép milliói szik­laszilárd eltökéltséggel fognak össze és a szocialista orszá­gok, az egész haladó emberi­ség támogatásával készek a végső győzelemig harcolni — hangoztatta Ho Si Minh. SAIGON (MTI) Mint a nyugati hírügynök­ségek jelentéseiből kitűnik, a dél-vietnami vezetők még most sem ocsúdtak fel a ked­di parádéjuk ellen intézett bravúros tüzérségi partizán­támadás okozta rémületből. A Reuter jelenti, hogy a szer­dára virradó éjszakán a sai- goni helyőrség nehéz tüzérsége vaktában lőtte a dél-vietnami főváros körüli rizsföldeket és csatornákat abban a feltevés­ben, hogy igy elejét veheti Saigon újabb ágyúzásának. Az AFP szerint Cao Van Vien tábornok, a dél-vietnami vezérkari főnök sajtóértekez­leten közölte, hogy ezentúl a korábbinál négyszerié na­gyobb területet kell figyelem­be venni a főváros biztonsá­gának megőrzésénél. Eddig ugyanis feltételezték, hogy a szabadságharcosoknak csupán 60 milliméteres aknavetői van­nak Saigon közelében, a ked­di parádét megzavaró tüzér­ségi tüzet azonban korszerű 75 milliméteres hátrasiklás nél­küli ágyúkból adták le. Az utóbbival 7 kilométeres távol­ságra is célzott lövéseket le­het leadni. Saigon védelmi övezetét most 50 négyzetkilo­méterre növelik. Ez természe­tesen annyit jelent, hogy nö­velni kell a főváros védelmé­re összpontosított kormánv- csapatok létszámát. Az APT megállapítja, a szóban forgó terület csatornákkal átszab­dalt rizsföldeket és nádasokat foglal magában. A keddi támadás után in­dított nagyarányú hajsza elle­nére a dél-vietnami kormány­csapatoknak nem sikerült megtalálniok azt a 75 milli­méteres ágyút, amelyből a partizánok Saigon főterét lőt­ték. (MTI) A Pravda Kínáról Francia helyzetkép Az ellenzéké a szó Szocialista Párt kongresszusá­MOSZKVA TASZSZ) Fjodor Burlackij, a Pravda politikai szemléi rój a a lap szerdai számában „Ki köszönti a pekingi vonalat” címmel foglalkozik a kínai események nyugati visszhangjával. Miközben a kommunista mozgalomban súlyos aggodal­mat kelt az úgynevezett „kul­turális forradalom” a polgári sajtó-egyre nagyobb megelége­déssel szól a kínai vezetők politikájáról. így például a Paris-Jourban Genevieve Tá­boráé asszony nemrégiben a következőket irta: „Washing­tonban és más országok fővá­rosaiban arra a következtetés­re jutottak, hogy Kína a kis- ujját sem mozdítja határain kívül. Az amerikai eszkaláció tehát folytatódhat — vélik Washingtonban —, és Peking mégsem fog' Hanoi segítségé­re síelni mindaddig, amíg azt nem érzi, hogy közvetle­nül őt fenyegeti veszély. Néhány évvel erolött — Jegyzi meg Burlackij — az Egyesült Államok vezető kö­rei határozott nemet mond­tak, amikor felmerült a kínai kapcsolatok megjavításának kérdése. Mára az álláspont megváltozott. A Combat című francia lap kijelentése szerint, Johnson elnök Peking irányá­ban új közlekedési politikai alapjait feletette le. Ez abban áill, hogy javaslatokat tesznek Kínának, elismerik, hogy bi­zonyos befolyási övezetekkel rendelkezik Ázsiában. Szava­tolják, hogy az Egyesült Ál­lamok nem akarja megtámad­ni Kínát Néhány évvel ezelőtt a bur- zsoá propaganda azon sajnál­kozott — folytatja a szemle- író —. hogy Kínában rendkí­vül szigorú pártellenőrzési rendszert hoztak létre. Az Damaszkuszi értekezlet DAMASZKUSZ (TASZSZ) Az Arab Szocialista Újjá­születés Szíriái Pártja október első felében tartotta meg Da- maszíkuszban 9. értekezletéi. A résztvevők elítélték a Baath Párt jobboldali vezetőinek re­akciós irányvonalát, valamint Szelim Hátúm ' ezredes szep- ! ember 8-i puccskísérletét. angol sajtóiban most azt ol­vashatjuk, hogy Mao a vö- rősgárd isták személyében olyan új eszközt talált, ame­lyet a párt ellen használhat fel. Céljai távoli állnak a szo­cializmus érdekedtől, éppen ezért Peking jelenlegi politi­káját a nyugati burzsoá saj­tó egyre kedvezőbben ítéli meg. Megindult a harc a cirkáló birtokolásáórt! Ebből a késhegyre menő küzdelemből is a bolsevikok kerültek ki győztesen, akik agitátoraik segítségével felfed­ték a matrózok előtt a mense- vikek és az esszerek tervét, amellyel meg akarják hiúsíta­ni a nép forradalmát. A töb­bi párt is áruló tevékenységet folytatott. Restaurációs törek­véseik nyilvánvalóak voltak. Népellenes politikájukat nem kellett különösebben bizonyí­tani a cirkáló forradalmi mat­rózai előtt Abban az időszakban sóik párt működött Oroszország­ban és elsősorban a főváros­ban fejtettek ki erőteljes te­vékenységet. Valamennyi lét- jogosultságot követelt magá­nak. A bolsevikok mellett párttal rendelkeztek — többek között — a kadettek, a szocia­listák és voltak egyéb, bár "srn jelentős csoportosulások i~ Péterváron. Ezért aztán különösen nehéz helyzete volt a bolsevikoknaik éppen a fegyveres forradalmat előké­szítő időszakban, mert nem­De Gaulle elnök múlt heti sajtóértekezlete után ezen a héten az ellenzéké a szó Fran­ciaországban : szombaton és vasárnap ülésezett a Szocia­lista Párt rendkívüli kongresz- szusa, csütörtökön tartja „vá­lasz sajtóértekezletét” Francois Mitterrand, és a hét végén ke­rül sor Köztársasági Intézmé­nyek Konvenciójának országos tanácskozására. Ami a komm un istákat ille­ti, , ők pozitívan értékelik a csak a párton belüli megalku­vókkal és a burzsoá árulókkal kellett felvenniök a küzdelmet, kíméletlen harcot, hanem a sokféle csoportosulás, a meg­annyi törpe párt népbutító frázisaival és nézeteivel szem­ben is agitálniok kellett. Ahogy telt az idő. ahogy érett a fegyveres forradalom gondolata, úgy nyert teret a bolsevikok eszméje is a néptö­megek körében és a matró­zoknál is, az Auróra cirkáló fedélzetén. Az csak segítette a sikeres előkészületeket, hogy a katonaságnál is sikerült sok hívet szerezniök. Tyimofej Ivanovics Lipatov matróz már régóta szimpati­zált a bolsevikokkal. Nem egy — jelentőségében kisebb — megbízatást hajtott végre, csu­pán szimpátiából, azonban egészen 1917 áprilisáig nem lépett be a pártba. Várta a fejleményeket, figyelte az ese­ményeket és hallgatta a boi- sevik agitátorokat. Nyitott szemmel járt-kelt és arra volt kíváncsi, hogy mi valósul meg a bolsevikok ígéreteiből. A gyanakvást a mensevikek és az esszerek munkásáruló po­na!k állásfoglalását, de bírál­ják annak következetlenségeit. A kommunisták egyébként a maguk részéről gyakorlati lé­pést is tettek egy ségafka ratu k dokumentálására. Korzika-szi­getének Vescovato-i járásában a jövő vasárnap esedékes he­lyi pótválasztás második for­dulójára a kommunista jelölt lemondott a demokrata-szocia­lista szövetség radikális párti jelöltje javára. litikája és tevékenysége ültette- el benne. Amikor 1917. április 3-án megérkezett Lenin Pétervárra, egy csapásra meváltozott a város képe és hangulata. A bolsevikok megkétszerezett erőfeszítéssel dolgoztak a fegyveres forradalom előkészí­tésén. A város nagy gyárai­nak munkásaiból egyre többen álltak a bolsevikok mellé és nyíltan megváltották már ho­vatartozásukat. Lipatov életében is forduló­pontot jelentettek ezek a na­pok. Lenin már másnap — április 4-én — a munkások elé állt és élénk visszhangot keltő be­szédet mondott egy páncélos­ról. Lipatov is ott szorongott a több ezres tömegben és még a beszéd alatt megérlelődött benne a gondolat, az elhatá­rozás: ezentúl mindenben együtt halad a bolsevikokkal. És belépett Lenin pártjába! Annyira előrehaladt már a fegyveres felkelés gondolata akkor, hogy a bolsevikok nem elégedhettek meg olyan párt­tagokkal, akik csak a tagsági könyvükön keresztül támogat­ják szélesedő mozgalmukat. Olyan párttagokra volt szük­ségük, akik — ha kell, ha szólítják — fegyvert is meg­ragadják a győzelem kivívása érdekében. » Tyimofej Ivanovics Lipa­tov hamarosan megértette a bolsevikok taktikájának szük­ségességét. Egy beszélgetés során említették neki, hogy ott lenne a helye a Központi Bizottság mellett létrehozott katonai egységben. Szükség van a keménykötésű matró­zokra Lenin személyes védel­ménél is. Belépett! Ezt az alakulatot akkor hív­ták életre és az volt a fela­cÁwoNwaétA ■■ 21. közgyűlése Magyarország csaknem 500 nemzetközi szervezet tagja A világszervezet 21. közgyűlé­se súlyos akadályokkal kezdte meg munkáját. A közelmúlt eseményei nemcsak a háború eszkalációjának, hanem a há­borúval szembehelyezkedő erők növekedésének periódu­sát is formálták. Következés­képpen a közgyűlés menete során új jelenségekkel talál­kozhattunk. Elég volt végigte­kintenünk az ENSZ-közgyü- lési termének padsorain, s számba vehettük, kik támogat­ják, s kik határolják el magukat Washington vonalvezetésétől! Kiderült: az Egyesült Álla­mok ENSZ-delegációja egyre kevesebb rokonszenvre számít­hatott ebben a gyülekezetben. Még az egyik legjelentősebb nyugati hatalom képviselője, Couve de Murville francia külügyminiszter is lényegé­ben elutasította az Egyesült Államoknak azt a követelését, hogy a háború befejezése ér­dekében a VDK tegyen kezde­ményező lépéseket. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kezdeményezést attól a nagyhatalomtól kell elvárni, melynek intervenciója a hábo­rú állandó kiterjedését okoz­za. Világos, ilyen körülmények között az ENSZ-közgy ülése nem lehetett képes kimunkál­ni a megoldásokat a világpoli­tika nagy kérdéseire. Sőt, ezeket éppen az ENSZ falain kívül próbálják megoldani. Eb­ből az adottságból kiindulva, a vietnami problémát fel sem vették a napirendre. Más oldaláról tekintve a problé­mát. a közgyűlés alkalmat te­remtett a nagyhatalmak kép­viselőinek négyszemközti ta­lálkozására. és olyan eszmecse­rékre, aminőkre az ENSZ-en kívül éppen a vietnami hábo­rú miatt nem lenne mód. Ugyanakkor illúziókeltés lenne az eszmecserék fényé­ből a nemzetközi feszültség közvetlen gyakorlati enyhülé­sére következtetni. Hiszen Goldberg amerikai ENSZ-meg- bízott úgynevezett hárompon­tos javaslata nem tekinthető a fordulat jelének. Mert a lát­szólag konstruktív elképzelé­seket olyan feltételekhez kö­tötte az amerikai ENSZ-meg- bízott, melyeket a legangyobb jóaíkarattal sem lehet reális­nak nevezni. Goldberg ugyan­is azt kívánta, hogy a VDK adjon „előzetes biztosítéko­kat”. Washington tehát régi javaslatát ismételte meg, amelynek a lényege: az Egye­sült Államok hajlandó „előze­tes feltételek nélkül” tárgyal­ni. ha — teljesítik előzetes feltételeit. Érdemes felfigyel­ni rá: még az amerikai külpo­litika iránt mindig megértő francia Figaro is fanyalogva fogadta ezt a tervet. Amikor az ENSZ-közgy ülés* eddigi menetéről mérleget ké­szítünk, figyelembe kell ven­nünk a nemzetközi érintkezés­nek az élet legváltozatosabb problémáit felölelő intézmé­nyeit is. Ebben a vonatkozás­ban megnőtt hazánk jelentősé­ge. Magyarország immár csak­nem ötszáz nemzetközi szer­vezetnek a tagja, képviselőink, politikai és szakmai akti­vitásunk komoly figyelmet kelt. A 20. ülésszak politikai bizottsága magyar delegátus elnökletével dolgozott. A je­lenlegi ülésszakon hazánk a közgyűlés egyik alelnöki poszt­ját kapta meg. Ez egyben azt jelenti, hogy a kisebb szocia­lista országok tekintélye meg­nőtt. És, ha tekintetbe vesz- szük, hogy az el nem kötele­zett világban szűkül az Egye­sült Államok hatóköre, a kettő együtt ismét arra utal, hogy a világszervezetben a pozitív té­nyezők éreztetik hatásukat. Magától értetődik: a közgyű­lés ülésszakán a legnagyobb érdeklődés Gromdko szovjet külügyminiszter és Goldberg amerikai fődelegátus felszóla­lása iránt nyilvánult meg. A szakértők a beszédek elhang­zása után hozzáláttak az el­mondottak elemzéséhez. Péter János, a magyar kül­ügyminiszter általános figyel­met keltett felszólalásával. Nagy hatású beszéde teljes összhangban állott a szocia­lista világrendszer országainak internacionalista világpolitiká­jával. S. E. data, hogy közvetlenül védel­mezze a bolsevik párt vezető szerveit és vezetőit Lipatov ezentúl bolsevik meggyőződését és hovatarto­zását az Auróra cirkálón is hangoztatta, ahol továbbra is matrózként teljesített szolgá­latot Így aztán nagy népsze­rűségre tett szert a legénység körében. A bolsevikok és a velük szimpatizáló ' matrózok sokszor alig várták, hogy visz- szatérjen a Központi Vezető­ség épületéből, ha néha vala­miért odarendelték, vagy a szolgálat oda szólította. — Mit hoztál? És híreket vártak tőle és utasításokat a fegyveres fel­kelés elkezdésére. — Még korai! — És Lenin? Nem mondott semmit Lenin? — Azt mondta legyünk ké­szenlétben, majd üzen! — De mikor? És a türelmetlenség a ten­ni akarás szülöttje volt a mat­rózok körében. Lipatov pedig éppen ennek köszönhette a népszerűségét Attól az embertől hozta a friss híreket aki irányította a fegy­veres felkelés előkészítését és aki azt üzente a cirkáló le­génységének, hogy... „legye­nek készenlétben!” — De meddig várjunk még? Meddig? Gyakran ismétlődő kérdések voltak és hamarosan végleges választ kaptak rá, de addig még sok minden történt a cir­kálón is, a városban pedig kü­lönösen. Gyakran összejöttek a hajón a párttagok és a pártonkívü- liek is és közösen olvasták el a napi újságokat, a bolsevikok által szerkesztett brosúrákat, amelyeket Lipatov közvetlenül a Központi Bizottságtól hozott magával. Az ilyen közös ol­vasásokat élénk vita követte, amelyben mindig a bolsevi­koké volt az utolsó szó a háborút támogató mensevikeK- kel szemben. Egy alkatommal aztán na­gyon fontos megbízatással tért vissza a hajóra Lipatov. Egész úton azon törte a fejét, hogyan sikerül majd végrehajtania. A cirkálón már dolgoztak párttagok, de eddig még nem tömörültek pártszer­vezetbe. Most reá várt a fe-« ladat, hogy megalakítsa az Aurórán az első pártsejtet, és további tagokat is toborozzon. összehívta a párttagokat — Lenin üzent! Mindenki meghallgatta: a forradalom győztes megvívá­sa sürgetően követeli, hogy a párttagok sejtekbe és szerve­zetekbe tömörüljenek és egy­ségesen vegyék fel a küzdel­met a mensevikekkel és az esszer árulókkal szemben. — Lenin üzeni! A pártsejt azonnal megala­kult és hétről hétre erősödött. A párttagok már érezték, hogy egységesen határozottabban’ léphetnek fel. A fegyveres for­radalom napjára már 587 fő­nyi matrózból negyvenkettő tagja volt a bolsevikok párt­jának az Auróra cirkálón. A pártsejt tagjai gyakran hallgatták Lenint Jegyzeteket készítettek beszédeiből és fel­használták az agitációs mun­kájukban. A legénység nagy- részének határozott kívánsága volt, hogy jöjjön, el a hajóra maga Lenin és itt szóljon hozzájuk, mondja el terveit — Hallani akarjuk Lenint! A matrózok Tyimofej Iva­novicsot küldték el hozzá, mint aki személyesen bejára­tos a Központi Bizottság épü­letébe. Kérje meg a bolsevi­kok vezérét, hogy teljesíts» kívánságukat • (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents