Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)
1966-11-18 / 273. szám
/ 196« november 18. péntek NÖGRÄD Befejezés előtt Néhány napja fűtenek az uj megyei kórház befejezéséhez közelgő épületében. Mégpedig nem valami ideiglenes fűtés ez: a végleges, az üzem- • behelyezés után is meleget árasztó fűtési rendszert táplálja már az erőmű... s ez kétszeres biztonságérzetet ad az építőknek. A méreteiben hatalmas, jelentőségében felmérhetetlen egészségügyi intézménynek ismét egy új berendezése kezdte meg ezzel szolgálatát. S a mostaná- 1 ban ismét nekilendülő, az épület belsejét benépesítő munkássereg tevékenysége szálúéra biztosítja a munka befejezéséhez szükséges technikai, technológiai és — emberi feltételeket. Szeptember közepén írtunk ezt előzőén a kórház építéséről, s tudósításunknak végső rezüméje akkor az volt: az év folyamán nem mindig ment rendben, zavartalanul, folyamatosan a jó néhány alvállalkozó közt szertefutó, de közös célt követő termelés. „Sikerült” is vagy kéthavi elmaradást összegyűjtögetni. Akkor — a salgótarjáni vezetők invitálására — egymásnak adták a kilincset a szigetelők, a kőfaragók, a szakiparosok és más-más szakmák vállalatainak vezetői. Megállapodások születtek, amelyek azóta — változó tempóban ugyan —, de csak valóra váltak, és válnak. Megindult a fűtés: tehát a szigetelőknek sikerült anyagot szerezniük, a szemcsés- mozaik burkolat az épület belsejében javarészt kész, az előcsarnok egyik felében a pilléreket. fehér márványlapok borítják, a padlót erezett szürke-fekete márvány. Megérkeztek a Pest megyei Építőipari Vállalat fűtésszerelői: ők azonban az épületrészekben dolgoznak, ahol nem radiátorok, hanem mennyezetfűtés adja majd a meleget. Az Országos Szakipari Vállalat burkolói az úgynevezett hotel-szárnyban — ahol a kórtermek vannak —, megkezdték az egyik legvégső műveletet: a színes PVC-szonyeg ragasztását. „Olyan létszámmal — mondja Horváth János építésvezető —, amilyennel az OSZV még aligha dolgozott Salgóíarj ámban. ’ ’ Ügy látszik, ez a nagy mozgás most már derűlátóbbá tette az építésvezetőt is, aki alig két hete nem túlságos jókedvű feljegyzésben tájékoztatta vállalatának vezetőit a kórház kivitelezésének helyzetéről. Meg lehet őt érteni. Hol a budapesti Nemzeti Színház építkezése szippantotta el innen a „stif”-mazaikot, hol az atlétikai Európa Bajnokság gödöllői főhadiszállása az asztalosokat. .. az idő pedig egyre telt. A cél, mint tudjuk: 1966. december 31-re olyan állapotok teremtése, amelyben megkezdődhet a technológiai berendezések felszerelése. S ezt elérni egy egészségügyi létesítményben nem csekélység. Eire a terminusra kötött szocialista szerződést a Nógrád megyei Építőipari Vállalat az Országos Szakipari Vállalattal, más alvállalkozókkal, a Beruházási Irodával. Az építők igazgatója körülhordozta az országban a szocialista szerződést- S ez használt ezúttal is. Pár napja az OSZV vezérigazgatóját kísérte ide Bartha Róbert, meg az építők párttdtkára, Jakubovics Gyula... és két napra rá, jöttek a PVC-t ragasztani. Persze, az idén volt már néhány ilyen nekibuzdulás, s egy idő után ellobbant a lángja. „De nem, most nem hiszem, hogy így lesz — vélekedik az építésvezető —, a kivitelezés ugyanis olyan stádiumába ért, amikor minden résztvevőnek az az érdeke: gyorsan befejezni. Másként a költségek megnőnek. Hiszen, csupán a fűtés havi költsége körülbelül százötvenezer forint. ..!” A tervezőket sem kell kérincsélni, hetenként itt vannak, művezetnek; a vállalati igazgatók, a beruházásban érdekelt szervek vezetői is legalább havonta találkoznak; hetente az építkezés közvetlen vezetői tartanak kooperációs tanácskozást: ritka percek azok, amelyekben Horváth János építésvezető irodája üres, csendes.. . Talán az egyetlen árnyoldala ennek az időszaknak, hogy még mindig nem tűnt el a tervmódosítások réme. Amelyekkel szemben az építésvezető megértő: „Hiszen a tervek kilencszáz- ötvenhétben, ötvennyolcban, készültek, azóta az orvostudomány is fejlődött, új, tökéletesebb gépek, berendezések születtek..A művezető már nem ilyen megértő, persze, mert a módosításokat neki kell végrehajtani: „És ha húsz évig épülne a kórház — kérdi — akkor húsz éven keresztül mást sem csinálnánk, csak módosítanánk, törnénk, vágnánk, bontanánk...?” És van valami igaza, a beruházónak, aki néhány módosításra már ezt feleli: „Nem járulok hozzá, nincs rá pénz...” Azért a lényeges dolgokat senki sem hagyja veszendőbe, csakhogy a salgótarjáni kórháznak a lehető legkorszerűbb berendezései legyenek). Az ember hajlamos a hitetlenkedésre. Hogyisne, hiszen a megyei kórházat 1962-ben kezdték alapozni... „És valóban készen lesznek belül, szerelésre készen december végére?” — kérdem Verebé- lyi Lajos művezetőt, aki itt volt az alapkő letételénél... „Már hogyne lennénk készen?” — szól a válasz. És a beruházási iroda műszaki ellenőrei, az építésvezetővel már az átadás ütemterv- javaslattervezetén spekulál. December ötödikére jelezték, hogy az NDK-ból szakemberek jönnek az alagsori sterilizáló berendezést szerelni. A kórtermekben ragasztják a műanyag szőnyeget. Hiányzik még a Reluxa redőny, de a falraszerelt ágylámpák már az ágyat is sejtetik. Az épületben mindenütt sürgés-forgás, szemre is rengeteg még a tennivaló, a levegőben mégis érezni már a befejezés hangulatát Cs. G. Új Világtörténet A legnagyobb szabású történelmi mű magyarul A Világtörténet című mű szovjet tudósok kollektívájának munkája. Megírásában a Szovjet Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársai, ismert történészek, kutatók, neves professzorok vettek részt. A mű, amely Magyarországon a Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelenik meg, tíz kötetből áll. Az első két kötet az ősközősségi társadalommal és az ókor történetével foglalkozik, a harmadik és a negyedik kötet a középkor történetét, az ötödik, a hatodik és a hetedik kötet az újkor történetét fogja össze, s végül az utolsó három kötet a legújabb kor történetét tárgyalja egészen a második világháború befejezéséig. Ilyen nagyszabású történelmi mű magyar nyelven még nem jelent meg Jelentőségét azonban nem a terjedelme adja. Ez az első tudományos színvonalú marxista szemléletű, egységes szerkesztési elvek szerint megalkotott összefoglalása a világtörténelemnek, feltárja az emberiség legősibb idejétől napjainkig megtett útját. E mű megírása — ahogy a szovjet kiadás előszavából is olvashatjuk — időszerű volt. A történészeknek évszázadok folyamán felhalmozott hatalmas tényanyag áll rendelkezésére. Tudós nemzedékek erőfeszítései nyomán a történelmi valóság fokozatosan megszabadult a legendáktól, a képzelet szüleményeitől, a vallási fantasztikumoktól csakúgy, mint a tévedésektől, és a szándékos torzításoktól. A világtörténelemnek, vagy a világtörténelem egyes szakaszainak összefoglalására korábban is történtek kísérletek, sok jelentős munka született meg az elmúlt időben. Ezek azonban jórészt polgári történészek művei voltak, melyek magukban hordták szerzőik világnézeti korlátáit. Az új Világtörténet egységben szemlélteti az emberiség történelmének folyamatát, érzékelteti a társadalmi fejlődés útjainak változatosságát, roppant sokoldalúságát. A magyar olvasóközönség régóta nélkülözött egy Ilyen tudományosan összefoglaló művet. A Világtörténet megjelentetésével a Kossuth Könyvkiadó ezt a jogos igényt igyekszik kielégíteni. MOSTOHA GYERMEKEK? Segítséget várnak » jónás-telepiek Látszatta nem nagy ügy. Nem érint egy várost, még- csak egy gyárat sem, talán éppen ezért, eddig egy kéz- legyintéssel „elintézték”. Pedig ha a panasz mögött az embereket nézzük, s azt, hogy nagyobb, részük nyugdíjas, azonnali intézkedésre van szükség. Salgótarjánban, a jónástelepi, közelebbről az Akácfa, az Ilona és a Határ utca lakóinak gondjairól van szó. Mintegy negyven család mondta el panaszát: hetek óta nincs ivóvizük, több mint egy kilométert gyalogolnak érte az Acélárugyárig. Az a köz, amelyiken járnak, este már sötét, nincs közvilágítás. A lejtős úton motorosok, kerékpárosok közlekednek, pedig gyerekkocsit is tolnak erre a fiatalasz- szonyok. Az út rossz, sáros, kátyús. Jónás-telepen van vízvezeték, de azon csak csorog a víz. Ha valaki egy egész vödörrel tudott ivóvizet „fogni”, a következőnek már csak féllel jut. Van ásott kút is. A negyven család több mint fél évszázadig innét látta el magát egészséges ivóvízzel. A mintegy 46 méter mély kút hűen szolgálta a lakókat, ötven évig egyetlen lánc „bírta a strapát”, de az idő vasfoga elrágta. Két éve újat tettek. Az is felmondta a szolgálatot. Végképp tönkre ment. A telep lakói ezért tesznek meg több, mint egy kilométert a vízért. Másik panaszuk: szűk a köz, motorozásra, kerékpározásra éppen a nagy lejtője miatt nem alkalmas. Mi lenne a megoldás? ígérték: tilalmi táblát szerelnek fel! Síkos az út, néhány méteren lépcsőre lenne szükség. Nem nagy pénz, a lakók is segítenének társadalmi munkában. Az a salak, amit a kályhából kiszednek és széthintenek, nagyon kevés. Többre lenne szükség! Segítséget várnak! A látszatra kis ügy elintézésére a jónás-telepiek képtelenek. Mit mondanak az Acélárugyárban ? — A vízvezeték talán a gyáré, de ki tudja! A város nem ad vizet, a gyár nem bírja, nincs elegendő a többi lakótelepre sem. Egyébként is „maszek” település, gondoskodjon róluk a tanács. Adófizető polgárok. Az ásott kúthoz semmi közünk. A városi tanács építési-közlekedési osztályán: — Tudunk róla! ötvennégy méter láncra lenne szükség, de „vizgazdálkodási” keretünk kimerülőben van. Az útfenntartó üzemünk — mint kivitelező — tervében sem szerepel a köz javítása. Ha maradna valahol pénz, akkor talán még ebben az évben meg tudnánk csináltatni. Sok reményt azonban ne fűzzenek hozzá. A vasbolt: — Kútlánc minden mennyiségben kapható, kilónként 44 forintért. A kért mennyiséget mintegy nyolcszáz forintból meg lehet vásárolni... Nyolcszáz forint! De vajon lehet-e az összeg, és a gondok közé egyenlőségjelet tenni? Aligha. Nyolcszáz forintból megoldható negyven család gondja. Csak azért, mert a periférián laknak, nem lehetnek mostohák. Behoztuk a vizet az Ipolyról, a nyolcszáz forint értékű kútláncot is beszerezheti ük! Ami pedig a Bet léri közt illeti. Helyezzenek el tilalmi táblát. A világítást egyetlen égővel az ÉMÁSZ is elintézheti. S a lépcsőhöz, Királytáróról adjanak néhány használt kisvasúti talpfát. Az Acélárugyár környékén salak akad bőven. Néhány dömper odaszállítja, s a lakók széthintilt: Apró, mindennapos gondok ezek. Valamennyi azonnal megoldható. Csak egy kis megértésre, akaratra, gondoskodásra van szükség. Somogyvári László FIATALOK, TI Egri irodalmi színpad Salgótarjánban Irodalmi színpadot lát vendégül november 19-én este Salgótarjánban a megyei József Attila Művelődési Ház. A vendégegyüttes az egri irodalmi színpad lesz, amely Fiatalok, ti címmel zenés irodalmi műsort mutat be érdekes és újszerű keretben, pantomimmai és diavetítéssel párosítva. A műsor Nyerges András, Erst Fischer, Karinthy, Brich Kästner, Jevtusenko, Sámta Ferenc, Baranyi Ferenc, Benjámin László, Garai Gábor, Juhász Ferenc, Illyés Gyula műveiből szólalnak meg. : :• vT*»«?- v • -.,x« Élő birkák Görögországnak. Szállításuk első ízben történik teherautóval, de ezt rövidesen újabb szállítmányok követik. Ily módon negyedannyi idő alatt juthatnak el rendeltetési helyükre, mint vasúton (MTI foto — Jármay Béla felvétele) Eredményese b ben, szigorúbban Másfél évtizednél hosszabb múltra tekint vissza hazánkban a munkaügyi viták társadalmi intézése. A tavaly életbe lepett módosítások, a munkaügyi döntőbizottságok új szervezése és megnövelt hatásköre, a vitás ügyek jobb és gyorsabb intézését tették lehetővé. Napjainkban megyénkben majdnem kétszáz vállalatnál, intézménynél, ezerszáz aktivistával tevékenykednek munkaügyi döntőbizottságok. Ezek ez év első felében két és félezernél több ügyben jártak el. Ha ezt a számot a munkaviszonyban állók számával összevetjük, azt találjuk, hogy minden tizenötödik-tizenhatodik dolgozónak akad évente munkaügyi panasza. Nagyon helytelen volna ebből arra következtetni, hogy megyénkben a munkavállalók, és a munkáltatók viszonya rossz. A valóságos okok két fő csoportba tartoznak. A számszerű növekedés részint a munkaügyi döntőbizottságok hatáskörének növekedéséből ered, részint abból a dicséretes erőfeszítésből, amelyet intézményeink, vállalataink tanúsítanak a társadalmi tulajdon fokozottabb védelme, a munkafegyelem megszilárdítása érdekében. Ugyanakkor, pozitívumként értékelhető a szakszervezetek javuló jogpropaganda-tevékenysége is. Az ügyek széles skálájával foglalkoznak a munkaügyi döntőbizottságok — így a munkaviszony helyreállításával, fegyelmi és kártérítési határozatok orvoslásával, kü- lönélési díj kifizetésével. Ez év első felében az ügyek több mint *■ fele, tavaly pedig a 2. sz. AKÖV-nél az ügyek háromnegyede kártérítéssel volt kapcsolatban. Magas a kártérítési ügyek aránya a vízműnél, az erdőgazdaságoknál, a tanácsi építőiparban is. A korábbi esztendőkben az esetek nagyobb hányadában a munkavállalóknak adott igazat az egyeztető bizottság. 1965 óta — az újabb rendelkezések megjelenésétől számítva — fordult a helyzet. Azóta a határozatok 45—48 százaléka foglal állást a munkavállalók igaza mellett. Az arány változását főként az okozza, hogy a létszámcsökkentésre alapított felmondásoknál a munka- kaügyi döntőbizottságok csaknem minden esetben megállapították a felmondás jogosságát. Adódott ugyan törvénysértő felmondás is — például a Salgótarjáni Acélárugyárnál —, de a vállalati intézkedések nagy többsége a törvényes rendelkezéseknek megfelelően történt. A munkaügyi döntőbizottságok igen behatóan vizsgálják a felmondást tilalmazó rendelkezések megtartását is. Több esetben hoztak helyre olyan törvény- sértést, hogy a vállalat védettség alá eső dolgozót elbocsátott. Erre a Romhányi Cserépkályhagyárban és a Nógrádi Szénibányászati Trösztnél akadt példa. A kereskedelemben, az építőipaiban, a 2, sz. AKÖVnél sok a kártérítési vita. Igaz, ezeken a területeken nem is könnyű az igazi felelőst megtalálni, a kártérítés helyes mértékét megállapítani. Helytelen, hogy némelyik munkaügyi döntőbizottság nem veszi figyelembe a panasz benyújtására rendelkezésre álló határidőt. Késedelmesen beadott panaszügyeket is tárgyaltak a salgótarjáni ingatlankezelőnél, a nagybá- tonyi szolgáltatónál, a kiste- renyei bányaüzemnél. Bátornak, határozottnak mutatkozott több bizottság, amely elé sérelmes áthelyezési határozatról került panasz. Ilyeneket hatálytalanított az igazgatói döntéssel szemben a Salgótarjáni Zománcipari Művek, az ÉM Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat bizottság ga. Ügyészségi, szakszervezeti vizsgálatok állapították meg, hogy a döntőbizottságok java része kellő gonddal alaposan deríti fel a vitás tényállást. Helytelen viszont, hogy néhol — a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál, a kistoronyéi bányaüzemnél — gyenge a jegyzőkönyvezés. A teb-ek forgalma jelentősen növekedett az utóbbi hónapokban. Sajnos, nem volt ritka, hogy az elégedetlen panaszosok — bár többnyire eredménytelenül — a tényleges helyzetet alaposan nem ismerő felsőbb, megyei és országos szervekhez fordultak jogorvoslatért. Ennél helytelenebb, hogy néhány intézmény — például a Kiste- renyei Állami Gazdaság, aa Állami Biztosító részint egyáltalán nem, részint késlekedve hajtotta végre a TMDB határozatát Ilyen esetekben a szakszervezet, az ügyészség; a bíróság állt a dolgozók mellé. A helyi döntőbizottságok munkájának javulását bizonyítja, hogy határozataik ellen ez év első felében az érdekelteknek csak tizenkét százaléka fellebbezett a TMDB-hez. Egy évvel ezelőtt ez az arány húsz százalék körül járt. Ügyszintén jelentékenyen csökkent az ügyészi óvások száma. A munkaügyi döntőbizottságok működéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételek ma már majdnem valameny- nyi üzemünkben biztosítottak. Ez a tény nem kis mértékben járul ahhoz, hogy a munkaügyi viták eldöntésénél a döntőbizottságok — figyelemmel a szocialista humánummal nem ellenkező szigorra —* helyesen, törvényesen . dolgoznak, s hogy meg tudtak birkózni nagyobb hatáskörrel járó új feladataikkal. — b. z. —
